Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
1977. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Bemutatjuk cflr. Jakobouits Untai föoruost Aligha van a megyei kórháznak még egy olyan osztálya, amely közismertségben sikerrel vehetné fel a versenyt a szülészettel. A népesedéspolitikai határozat végrehajtásának mindennapjai ebben az intézetben követhetők nyomon a naponta nyolc-tíz, torokszakadtából bömbölő „termés” kevésbé muzikális, mégis szívet-lel- ket melengető szólóénekének kíséretével. Érthető, ha mindenkit érdekel, mi történik ezen a kórházi osztályon. A legfontosabb: dr Bene Zoltán főorvos — közel negyven évi szolgálat után nyugdíjba vonult. Az osztály vezetését dr. Jako- bovits Antal, az orvostudományok kandidátusa vette át 1977. március 1-től. A szolnoki főorvosi kart túlnyomórészt szegedi (volt szegedi) orvosok alkotják. Az új szülész-főorvos személyében folytatódott a hagyomány. * — Az egész életem a Tiszához kötődött, s nem véletlen, hogy ha végül is megváltam a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem szülészeti-nőgyógyászati klinikájától, abban a folyónak is volt egy kis szerepe. Török- kanizsán születtem. Zentán jártam gimnáziumba, Szegeden egyetemre.. Mind, Tisza- parti város, s most Szolnokon vagyok. Eddigi életutam legfontosabb állomásai, s bár közben volt még néhány, megmaradtam mégis Tisza- partinak. Nos, menjünk sorjában. Ezerkilencszázötvenegyben végeztem, s mert szülész akartam lenni, elmentem kórboncnoknak. Ezt nem a hatás kedvéért mondom így, hanem mert tény. Batizfalvy professzor tanácsolta, aki maga is így kezdte. Három évig kórbonctanon dolgoztam, s ebből kettőt mint az igazságügyi orvostani intézet tagja tevékenykedtem egészen a szakvizsgáig. Ez tehát az első „szakmám”. A második természetesen a szülészet, ' ahol 1956-ban tettem le a szakvizsgát, bent is maradtam a szegedi klinikán. Két év múlva 1958—59- ben a berlini Humboldt egyetem „Charité” női klinikáján vendégasszisztens voltam, majd öt évig ismét Szeged következett. 1964—65 között egy évig Hamburgban, tnajd (1971—72-ben ugyancsak egy évig Los Angelesben a Dél-Kaliforniai Egyetem Női Klinikáján dolgoztam. A tudományos kutatásban korábban főleg a női szervezet hormontermelésének kérdéseivel foglalkoztam, az utóbbi időben pedig a peri- natális medicina, azaz a szülés körüli orvostan, ezen belül is a kóros, veszélyeztetett terhességek problémái izgatnak. Több mint száz tudományos publikációm között van az 1967-ben megvédett kandidátusi disszertációm és az 1965-ben Münchenben, német nyelven kiadott könyvem is, amely a petefészek egészséges és kóros körülmények közt való hormon- termelésével foglalkozik. * — Milyen gyakorlati eredménye — egyszerűbben: haszna — van azoknak a kutatásoknak, amelyeket korábban végzett, vagy amelyekben részt vett? — Említettem, hogy a hormontermeléssel foglalkoztam. A kandidátusi disszertációm címe: „A szöveti szerkezet szerepe a petefészek-daganatok endokrin működésében”. Ennek lényege, hogy a daganatos megbetegedés és az így megzavart hormontermelés okozta elváltozás között szoros összefüggés van. Ezek ismeretében az egyikből következtetni lehet a másikra. V . á — A veszélyeztetett terhességről hogyan „árulkodnak” a hormonok? — A kóros terhességeknél azt kutattuk, milyen méhle- pényi elváltozásokkal, milyen hormonális elváltozások kapcsolatosak? Így meglehetősen biztos módszert sikerült kidolgozni, amellyel a magzat állapotára, életképességére lehet következtetni. Ilyen például az úgynevezett ösztriol meghatározás. — Alkalmazzák ezt Szolnokon is? — A laboratóriummal való együttműködésen múlik csupán. Rövidesen bevezetjük itt is. — Tervez-e még más új módszert, eljárást alkalmazni? — Ha a kórházban elkészül az izotóplaboratórium, akkor az előbbinél egyszerűbb, hatásosabb észlelési módszert, a vérből való ösztradiol meghatározást is bevezetnénk. Már alkalmazzuk egyes nőgyógyászati betegségek felderítésére a röntgen- vizsgálatot, s ugyancsak röntgen segítséggel döntjük el minden farfekvéses első szülésnél, hogyan jöjjön világra a gyermek. — Nőgyógyászati rendelőbe férfibeteget láttam belépni... — Jól látta. Április 1-től ugyanis bevezettük az and- rilógiai (férfi) vizsgálatokat, tehát a gyermektelen házasságoknál a nő vizsgálatához hozzá sem kezdünk add,ig, amíg meg nem győződtünk róla, nem a férjben van-e a hiba. Ezután következhet az, hogy elősegítsük a terhességet. majd az egészséges újszülött világra jövetelét. Ehhez kellene a gyermek megszületéséig a szülés alatt állandó információt adó készülék, a magzati monitor. Ez már a világszínvonalat jelentené. Mint ahogy a gyermekgyógyászati újszülött-ellátás is, amely már két éve jól működik. — Világszínvonal, megyei kórházban. Nem maximalista egy kicsit? — De igen! Ezt szeretnénk elérni. Az említett új észlelési vizsgálati módszerek ezt szolgálják, s úgy tűnik, ez nem ábránd, hanem elérhető cél. S nem csupán az: szükségszerűség is. A terhesség másod.ik felétől a szülés utáni első hétig több egyén pusztul el. mint az élet első negyven évében. — Nemrég sokat tárgyalt beszédtéma volt, hogy meghalt egy szülő- anya... — Orvosszakértői vizsgálat állapította meg, hogy orvosi mulasztás nem történt. Ha elő is fordul haláleset, nem lehet belőle végzetes, általánosító következtetést levonni az intézeti ellátásra, még kevésbé a bánásmódra. — Erről hogyan győződik meg? — Minden távozó beteget (félórával a távozás előtt) megkérdezek. A két hónap alatt senki nem panaszkodott. —• Szülészet és anyagiak. Ügy mondják ez pénzes szakma, „drága” a gyerek. — Volt kollégáim közül (itteni tapasztalataim nincsenek) a „divatosak” húszon- öt-harmincezret megkerestek, de úgy, hogy egy hónapban két-három éjszakát alud.tak végig. Itt Szolnokon, mondhatom, az új rendelet óta megszűnt a „fogadott orvos” rendszer. A szülésért az ügyeletes felel, a felkért orvos csak konzultáns lehet, a kórházigazgató engedélyével. Ilyenre a két hónap alatt 5—6 esetben volt csak példa. Azt hiszem, a szülész szakma elveszti az anyagi vonzerejét. Orosházán három. Kecskeméten négy szülész hagyta ott a kórházat. Most már nem annyira a tömött pénztárca, mint inkább a sok álmatlan éjszaka és az óriási felelősség párosul a szülész szó mellé. Igriczi Zsigmond Gondoskodás az öregekről Szolnok megyében a szociális otthonok összesen 1256 gondozottnak nyújtanak biztonságos ellátást. Az adat önmagában nem sokat mond, jobban tükrözi a helyzetet az, hogy megyénkben tízezer lakosra 25,5 szociális otthoni ágy jut, ami az országos átlagnál alacsonyabb (26,2). Nem minden rászorulónak jut hely az intézetekben. A megyei tanács egészségügyi osztályának nyilvántartásában mintegy négyszáz, elhelyezésre váró ember kérelme szerepel. A hosszú távra szóló fejlesztési programban, 1990 végéig 5—-600 szociális otthoni hely létesítését tervezik, s így hozzávetőlegesen 200—200 jut ötéves tervenként. Ennek megfelelően megyénkben 1980-ig Karcagon 100, Tisza- ugon 45, Üjszászon 35, Jászberényben pedig 20 hellyel bővül a szociális otthonban a helyek száma. Karcagon már állnak az új otthon falai — s ha - nem csúszott volna a határidő, az idén már beköltözhetnének a rászorulók. A szociális otthonokban biztosított ellátás színvonalának emelése érdekében a személyzet folyamatosan továbbképzéseken vesz részt. A 435 alkalmazott közül 163 ápoló—gondozó foglalkozik a bentlakókból, s az ápolók közül mintegy száz szakképzett. A szociális gondoskodás másik formája az otthoni ellátás mellett az úgynevezett területi gondozás. Ennek legismertebb intézménye az öregek napközi otthona, amelyek száma az idén a jelenlegi 39 mellé két újabb létesítménynyel gyarapodik Szolnok megyében. Az egyik Tiszaburán, a másik Nagyréven nyílik a közeljövőben. Most a napközi otthonokban összesen 1109 idős ember kulturált ellátásáról gondoskodnak. A terKétszáz új szociális otthoni hely az ötéves tervben vek szerint az V. ötéves tervben még további hat otthon nyílik meg a megye településein. A területi gondoskodásban jelentős szerep jut a házi szociális gondozó szolgálatnak. A nemrég beállított nyolc szakemberrel együtt ma 55 hivatásos és 109 társadalmi gondozónő foglalkozik mintegy hétszáz idős, rászoruló nyugdíjassal. A házi gondozásra fordított összeg több mint egymillió forint volt a múlt évben. Üj, alig egy hónapja bevezetett gondoskodási forma az étkezési kedvezmény, amelynek köszönhetően több rászoruló idős ember ingyenesen, vagy jelentős árengedménynyel részesülhet közétkeztetésben. Lakótelep kilenc emelet magasságból. A Hűtőgépgyár szomszédságában lassan valóságos lakótelep épül fel. Előtérben az első gyári lakóházak, mögöttük pedig a most épülő OTP-öröklakások Fotó: Nagy Zsolt „ .. . Talán jó fiú akarsz lenni? . . . Keveset van itthon . . . Látogatóban a brigádnál Nem Közösen gyűjtöttük a könyvtárat. . . Mindenütt ott vannak a feleségek is .. . cserélnénk el semmiért..." — Tessék parancsolni egy kis aprósüteményt... Tölt- sél egy pohárkával, Palkó ... Azonnal hozom a kávét.. . — kínálggtja vendégeit Erzsiké, a ház asszonya. Térül, fordul és máris tele az asz- tál mindenféle finomsággal. A kora délutáni látogatók nem kéretik magukat — jó— Most is öten vagyunk a tizenkettőből — mutat körbe Varga Pál. a brigád vezetője. — Kulcsár Sanyi, Maly Pista, Ladányi Sanyi, Szilágyi Karcsi és én. A többieknek dolguk van, az egyik pártvezetőségi ülésre ment, a másik beteg, van aki a délutános műszakban melózik. Néhány szó a hegesztőbrigádról: 1972-ben alakult a Lenin brigád tizenhat taggal. Átlag életkoruk 25 év. Munkahelyük a könnyűszerkezetes üzem, ők készítik belföldre és exportra a különböző épületszerkezeteket. Eddigi legnagyobb munkájuk a szolnoki fedett piac vázszerkezetének elkészítése, összehegesztése volt. Az öt-esztendő alatt kétszer elnyerték az ezüstkoszorús brigádkitüntetést és szintén kétszer kaptak aranykoszorús jelvényt. Az id.én szeretnének a vállalat kiváló brigádja lenni. — Mikor látogatunk már el az óvodába? — kérdezi két harapás között Ladányi Sándor. — Itt a jó idő, szét kellene nézni, hogy van-e valami munka ... — Egy éve szocialista szerződést kötöttünk a szanda- szőlősi óvodával — mondja magyarázatként a brigádvezető. — Ennek az a története, hogy odajár a két lá— Megbecsülik a munka-- jukat? — Nagyon jó érzés, ha örülnek annak, amit csinálunk — felel Varga Pál. — A szandaszőlősi óvodások ránk csimpaszkodtak, amikor legutóbb a mászókát vittük. Kórusban köszönték meg. De nem mindenütt ilyenek. Két éve történt, borzasztó esős idő volt, a szolnoki Lenin Tsz-be mentünk, segítettünk cukorrépát szedni. Mikor megérkeztünk, egy árva lelket nem láttunk, ott álltunk bőrig ázva, nyakig sárosán. Később kitudódott, hogy a tsz-ben szabad szombat volt.. . Most buszvárót csinálunk ide Szánd,ára, a Május 1. brigáddal közösen. — Ezzel a brigáddal egyébként is jó a kapcsolatunk — jegyzi meg Maly István. — Közösen gyűjtöttük a könyvtárat is. Megalakulásunk óta van brigádpénztárunk. Elhatároztuk, veszünk néhány könyvet, hogy az üzemben hamar hozzájussunk az olvasnivalóhoz. Hiányoltuk, hogy nincs műszaki ízűén nekilátnak azízletes szendvicseknek. Ez a vendégeskedés nem mindennapos Vargáék új, szandaszőlősi lakásában: a brigád néhány tagja jött el egy kis beszélgetésre. Ritka dolog, hogy a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat Lenin szocialista brigádja hétköznap ráérjen. nyom, mindennap hallom, hogy 'most nincs hinta, most a tükröt kellene felszerelni, Vagy kellene egy ruhafogas . .. Mondtam a fiúknak, hogy jó lenne, ha patronálnánk ezt az óvodát. Persze az üzemben, a hátam mögött mondtak olyanokat, hogy talán jó fiú akarok lenni, protekció kellene . .. Miért, amikor a lányaimat már régen felvették? Az iskolát is segítjük, csinálunk nekik ezt, azt. Remélem, erre nem mondják majd, hogy kiváltságokat akarok, hiszen olyat még nem hallottam, hogy valakit az iskolába ne' vettek volna fel. — Az a szerencse, hogy lehet beszélni a gyerekekkel — vág közbe Szilágyi Károly. — Minden munka előtt egyezkedünk, hogy ki, mikor ér rá. és úgy osztjuk be az időt. Olyan még nem fordult elő, hogy valaki kihúzta.volna magát ezekből a közös „akciókból”. — Mondom is néha Palkónak, hogy nem lesz már sok ebből a társadalmi munkából — mondja mosolyogva a háziasszony. — Bizony elég keveset van itthon. Városi tanácstag, brigádvezető, a szakszervezetben is dolgozik ... No, nem akarok panaszkodni, mert általában, ha tervezünk valami kiruccanást, az mindig sikerül. lexikon, regény. Tizennégyezer forintért vásároltunk a Művelt Nép könyvterjesztőtől. Most már szépen gyarapodik: 25 ezer forint értékű könyvből válogathatunk. Ennek a „mini” könyvtárnak tagja lehet a vállalat minden dolgozója. Valahogy azokat is rá kell vezetni az olvasásra, akik nem szeretik a könyvet forgatni... — Mennyi pénz van most a kasszában? — Négyezer forint — büszkélkedik Ladányi Sándor. — Ebből fedezzük a közös kirándulásokat, a brigádvacsorákat. Ha jutalmat kap a brigád, nem osztjuk szét egymás között. — Mit szól ehhez a család? — Nem haragszunk érte, hiszen mi is részesülünk belőle — mondja Erzsiké —, ha nem is úgy, hogy kézhez kapjuk. Minden brigádösszejövetelen, kiránduláson ott vannak a feleségek is ... „Megérkezik” egy újabb tálca szendvics — közben már a művelődésre terelődik a szó. — Minden brigádnak kell kulturális vállalást is tenni — szólal meg Kulcsár Sándor. — Ez nagyon hasznos, jó d.olog, de nem úgy, ahogyan egyes brigádok csinálják. Mi szeretünk moziba, színházba járni, és ezt nem azért tesszük, mert jól mutatnak a beragasztott jegyek a naplónkban. Nem is egyszer előfordul, hogy odaszólnak az embernek: Ha mész moziba, a jegyet ne dobd már el, kellene...” Ez csak adminisztráció, és nincs mögötte semmi. _ A brigádunk vásárolt hat színházbérletet, így aki akar. eljuthat az előadásokra. — Azt sem tartom vállalásnak, hogy a brigádtagok elolvasnak egy-egy könyvet — jegyzi meg Ladányi Sándor. — Azért veszek á kezembe könyvet, mert érdekel. Sajnos nem tud.unkany- nyit olvasni, amennyit szeretnénk. Két műszakba járunk, gyerekeink vannak — persze ezt nem kifogásnak szánom. — A művelődéshez szorosan hozzátartozik a tanulás, az önképzés is — veti közbe Szilágyi Károly. — Nálunk már mindenkinek megvan a nyolc általánosa és a szakmunkásvizsgája. Sőt van olyan tagunk, akinek két szakmája van. Tőlünk nem erőszakos rábeszélés után tanul valaki, hanem akkor, ha kedve van. Nem lehet valakit unszolni, csak azért, hogy a brigád kapjon egy jó pontot. Most Maly Pista jelentkezik gimnáziumba, Varga Pali pedig marxista középiskolába jár ősztől. Együtt — Hogyan látják önmagukat, a közösségüket? — Jól megvagyunk egymással — feleli Varga Pál —, őszinte a kapcsolatunk. Bizony odamondogatunk egymásnak, ha valami nem tetszik. Nálunk nincs az, hogy a másik háta mögött dumálunk. — Mindenütt van egykét gyerek — meséli Szilágyi Károly. — Lassan megoldódik a lakásgondunk is. Én most kaptam a Széchenyi lakótelepen kétszobás lakást, Varga Palié sem régi, Ladányi Sanyi nem sokára Martfűre költözik, Kulcsár Sanyinak családi háza van Szolnokon. Most már csak Maly Pista van hátra ... Egyébként elég sűrűn ellátogattunk egymáshoz, az asz- szonyok is jól megvannak együtt. Ez a kis közösség már összenőtt. Persze nem kell azt hinni, hogy mi vagyunk a legkiválóbbak, a legjobbak — de azért nem cserélnénk fel semmiért. Eltelt az idő. A házigazda siet, mennie kell a két lányért az óvodába. Este színházba mennek együtt — a Maly és a Varga család. Szekeres Edit A bemutatkozó A köszönet
