Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

7 SZOLNOKI MEGYEI NÉPLAP 1977. május 1. U Vörös Csillag osztály A beszélgetés kulcsmonda­tát a- csorbái—határban je­gyeztem fel. Gönczi- János meg is tanít valamire: — Amit itt a csendes föl­dek . fölött kimondunk, mešz- szire hallik. A jó szót jól fo­gadja az ember. Nem hőköl­hettem meg, szavamat adtam, meg csak a bolond nem akarja a maga javát. Talpalta Piroskától a túr- kevei közművelődési felügye­lőtől egy kimutatást kaptam „a maguk javát” akarókról. Az elmúlt öt évben majd- hogy száz termelőszövetke­zeti tag végezte el az általá­nos iskola hetedik, nyolca­dik osztályát. Debreceni Lászlóné, a 17 ezer hektáros szövetkezet kultúrbizottságának elnöke mégsem elégedett. — Jó volt, ahogy történt, de még mindig nem úgy, ahogy lehetett volna. A szö­vetkezet „hadra fogható” tag­ságából még mindig van hat­van ember, akinek rég el kellett volna végeznie a nyolc osztályt. Az idén egy hetedik és egy nyolcadik osz­tályuk végzett. A nyolcadi­kat Vörös Csillag osztálynak is hívták. Ez tulajdonképpen „kihelyezett tagozat”,1 de az emberek szívesebben járnak be az iskolába. A Petőfi téri iskola tanári kara hozzájuk igazodik. A tsz meg az em­bereihez: könyvet, írószere­ket, mindent ad, csak tanul­janak ... Az őszre — 11 ezer forintba kerül — házikönyv­tárat, tanulószobát rendezünk be a „diákjainknak”. A könyvtárban ott lesznek az iskolai kötelező és ajánlott olvasmányok, több példány­ban, hogy mindenkinek jus­son. — Már most tudják, hogy az ősszel hányán tanulnak tovább? — Ezt tudni kell, jó előre. A hetedik osztályt most ti­zenhatan végezték el. Ök mennek nyolcadikba, s hoz­zájuk jönnek azok, akiknek csak az utolsó év hiányzik. — Fiatalok, öregek? ______ — Is, is... De az időseb­bek jobban tanulnak. A mos­tani nyolcadikban Fábián Pé­ter bácsi volt az évfolyam­első, pedig már kétszeres nagyapa. — Szép eredmények... — S még milyenek lehet­tek volna, ha gyorsabb a fel­ismerés : 17 ezer hektáron már mindenkinek napra ké­szen kell tudnia a dolgát! A túrkevei tények a tsz kultúrbizottságának elnökét igazolják: a város nagyüze­mei között a szövetkezet fel­nőttoktatási eredményei ki­magaslóak. Kiderül miért... Kelemen Imre, a szövetke­zet üzemi pártbizottságának titkára tiz alapszervezeti párttitkárral tartja a mun­kaértekezletet. Négyszázhu­szonhét kommunista legjobb .szándéka érvényesül a tanu­lás kérdésében is. — A párttagfelvétel joga az alapszervezet után a vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ságnál van. De addig ne­künk is van jó szavunk. Ha a párttagságra érdemes elv­társ nem végezte el a nyolc osztályt, s még tanulásra érett időben van, odame­gyünk hozzá, hogy kedves öcsém, bátyám, húgom, vagy aki, örömmel fogadunk kö­zénk, de azt már beláthatod, alapvető kérdés, hogy meg­legyen legalább a nyolc osz­tálya ! Megkérdezzük: válla­lod? — Ez az elvi oldal. A gya- korlat? — Az adott szó kötelez. Persze nem mulasztjuk el az ellenőrzést sem. Az évvégi beszámolókon minden alap­szervezetnél sorra vesszük: ki, hogy tanul? A tanulás nálunk pártmunka. Nem egy elvtársunknak megmostuk már a fejét, mert ebből, vagy abból a tantárgyból egyesre felelt! A Vörös Csillag Tsz-ben lassan bezárul a kör, néhány év múlva nem lesz a szövet­kezetnek olyan munkabirója, aki nem végezte el az álta­lános iskolát. Biztosan így lesz ez? Ma már nem szaporodnak az ír­ni, olvasni tudó fél-analfa­béták? Mert ha igen, sohase érjük utói magunkat. A városi tanács művelő­désügyi osztályán Csaj bók Ferencné tanulmányi fel­ügyelő érti az aggódás jogos­ságát. — A túlkorosság, a lemor­zsolódás a legnagyobb ve­szély. Óriási áldozatok árán eljutottunk addig, hogy ezt gyakorlatilag megakadályoz­zuk. Hetvenhárom gyermek­nek adunk havonta nevelési segélyt, s egyéb kedvezmé­nyeket, hogy tanulhassanak. A tanyákon sem kallódhat el senki, behoztuk a „miniket” is a kollégiumba. — Kiket? — A tanyán élő szülők 5— 6 éves, óvodás korú gyerme­keit. Ez azt jelenti, hogy1 a város minden kisdiákja óvo­dából megy iskolába. A felnőttoktatás Farkas Dánielné, a Petőfi téri álta­lános iskola igazgatója és Jobbágy Zoltán tagozatveze­tő kezében összpontosul. Farkasné a városi párt­végrehajtóbizottság tagja: — A Vörös Csillag Tsz né­hány pártalapszervezetének én vagyok az instruktora, fo­lyamatosan látom, hogy ná­luk a tanulás állandóan na­pirenden lévő feladat. Az üzemi pártbizottság titkára sűrűn be jár hozzánk az is­kolába, nézi az osztálynap­lót: rendesen tanul-e min­denki, kinek kell a segítség. — Nagy gyakorlatuk le­het. — Halkovics Jenő tanár úr húsz éve tanít felnőtteket, Jobbágy Zoltán is tizensok éve... Az iskolánk egyéb­ként csatlakozott a csepeli felhíváshoz, bukásmentes osztályokat akarunk, túl kí­vánunk lépni a túlkorosság okozta gondokon. Tényleg messzire hangzik a jó szó a kevi földeken. Ke­lemen Imre szava is: „fel­mértük erőinket, s megálla­pítottuk, hogy micsoda óriá­si, még nem kellőképpen ki­használt szellemi és anyagi erők fölött rendelkezünk”. Így van ez máshol is, legfeljebb még a felmérés szükségességéig sem jutottak el. A krónikás nem tagadja: a túrkevei Vörös Csillag Tsz- ben történteket mindenhol követhető jó példának tartja Tiszai Lajos Segít az üzem Tornaterem négymii liftért Néhány évvel ezelőtti amikor az ipari és mezőgaz­dasági üzemek csatlakoztak az „egy üzem, égy iskola” mozgalomhoz, az Aprító­gépgyárnak már kiterjedt kapcsolatai voltak a város oktatási intézményeivel. Az országos akcióhoz az Aprí­tógépgyár azzal az elhatá­rozással csatlakozott, hogy olyan iskolának segít, amelynek nincs állandó pat- rónusa. így „lelt egymásra” 1974-ben az Aprítógépgyár és a jászszentandrási álta­lános iskola. Tavaly újabb jelentős megállapodás született. Az Aprítógépgyár -kollektívája elhatározta: korszerű torna­termet épít az általános is­kolának, az egész község­nek. A vasvázas szerkezetű tornaterem 4 millió forint költséggel épül, 720 négy­zetméter alapterületen. A MÁV jászkiséri Építő- gépjavító üzemének tervezői társadalmi munkában készí­tik el a fűtés, a víz-, és villanyhálózat tervdoku­mentációit. A lakosság, az iskola tanulói és nevelői, a községben dolgozó szocialis­ta brigádok a földmunkákat vállalták társadalmi mun­kában. A tereprendezésen mór túl vannak. Az építők május elején kezdik és várhatóan az év végére fe­jezik be. Óvoda épül Öcsödön A nagyközségben mint­egy 3,5 millió forint költ­séggel hetvenöt szemé­lyes óvoda épül. A nagy­községi tanács az építke­zéshez másfél millió fo­rinttal rendelkezik, s jö­vőre ugyanennyit kap a megyei tanácstól. A töb­bit társadalmi segítség­gel teremtik elő. Az öcsö- di dolgozók az idén két- napi keresetüknek meg­felelő bért ajánlottak fel, ebből 200 ezer forint be­vételre számítanak. Az óvoda építéséhez a terep- rendezést rövidesen meg­kezdik. Világra tekintő hazafiság Egy ünnep eredendően nemzetközi jellege nem zárja ki annak hazafias, nemzeti je­lentőségét. Vannak ünnepek, amelyeknél a szoros ötvöződés nemcsak lehetőség, hanem egyenesen természetes: ezek sorába tartoz­nak a vöröslobogós május elsejék is. Közel száz éves világtörténelmi tapasz­talat bizonyítja, hogy amikor a II. Inter- nacionálé 1889-es alakuló kongresszusán szólásra emelkedett Lavigne, a francia kül­dött, hogy nemzetközi munkásünneppé ja­vasolja május első napját, ő egyben a te­hetséges és büszke francia nép szószólója is volt. Szemben sok kortársával, a francia nágyburzsoá kormánypárt vezetőivel, akik ugyan mindenkor hurrázva lobogtatták a trikolort, de a nép, a munkásosztály örökös kiskorúságát hirdették és Dreyfus-pert pro­vokálva leplezték korruptságukat, mérhe­tetlen és hazafiatlan önzésüket. Azóta két iszonyatos világháború is bizonyította, hogy kik az igazi hazafiak. Mi sem természetesebb, minthogy a vi­lág munkásosztályának, dolgozók seregei­nek májusi meneteiben egymás mellett és összefonódva lobognak a vörös és a nem­zeti zászlók; a jelszavak egymást erősítve hirdetik a haladás erőinek nemzetközi ösz- szefogását, a nemzeti felemelkedést. Mi ezt már nemcsak értjük, hanem él­jük is. A világ proletárjainak vörös zász­lajával bontott szárnyat Magyarországon a szocializmus építése, felhasználva a szo­cialista forradalom nemzetközi tapaszta­latait, mindenekelőtt a Nagy Október ta­nulságait és eredményeit. És vajon ki kér­dőjelezhetné meg a folyamat mélységes ha- zafiságát, az építés programjának nemzeti jellegét? Kinek és hol kamatozik a kizsák­mányolástól mentes, felszabadult munka? A történelmet csak a históriás könyvek szabdalhatják egymástól elkülönülő fejeze­tekre, a valóságban összefüggő, egymásra ható folyamatokról van szó. A magyar nemzet történetének nem külön- és távol­álló fejezete a magyar munkásmozgalom története, hanem annak szerves része, sőt ennél is több: a modern fejlődésnek egy­értelműen ösztönző ereje, alkotó jelenva­lósága. Szokványos példák miatt kell erről hangsúlyosan beszélni éppen a kínálkozó májusi alkalomból, mert még gyakori je­lenség, hogy helyi ünnepi megemlékezések­ben, veterán találkozókon túlságosan le­szűkül a munkásmozgalom emlegetése, méltatása sztrájkokra, tüntetésekre, bér­harcokra. Valami beszűkült tagadó maga­tartás hangsúlyozására, és csak a mun­kásság, a munkásság érdekeinek hangoz­tatására. Ez a nézőpont hamis történelem­szemléletet tükröz, és nem felel meg a tör­ténelmi valóságnak. A munkásosztály, a munkásmozgalom a papok, katonák, polgárok rendje után vég­re az egész nép nemzeti törvényeinek hű meghallója lett és egyben nemzetközi kö­telességteljesítő: minden emberi mű értel­mének hordozója és megvalósítója. Ez a „másfajta raj”, élve a felszabadulás törté­nelmi lehetőségével, szövetségben a társa­dalom más haladó erőivel, az egész nemzet felvirágoztatásáért küdött mindenkor és küzd ma is. Hivatott és rátermett vezető erőkéjit alkotott és alkot. A szocializmust építő munkásosztály ha- zafisága kétségkívül világra tekintő, világ­ra ható és így nemzetközi jelentőségű. A már világrendszerré vált szocialista társa­dalom sok százmillió embert győz meg na­ponta arról, hogy „az emberiség jövője a szocializmus, amely mélyen humanista tár­sadalom, biztosítja a népek felemelkedését, valamennyi dolgozó érdekeit szolgáivá megvalósítja a legszélesebb értelemben vett szabadságjogokat”. Világszerte magasan lobognak a májusi zászlók. A színek gazdagsága a virágok pompájával vetekszik, de ez végülis nem káprázat, hanem harmónia. S. I. Móricz Zsigmomi „aranya’ csillogó üveggé változott „Arany folyik Karcagon” — írta a harmincas évek elején Móricz Zsigmond, nem sokkal azután, hogy a bereki határrészen meleg vizet és földgázt találtak az olajkutatók A cikkben Mó­ricz a két véletlenül meg­lelt természeti kincs hasz­nosítását sürgeti. Ez azon­ban csak jóval később vált valóra. 1940-ben a Veres Zoltán Tűzállóhuta Részvénytár­saság üveggyárat alapított Berekfürdőn, s hazánkban itt alkalmazták először ol­vasztásra a földgázt. A gyár — mai fogalmaink szerint persze aligha nevezhető an­nak — fő terméke a hőálló laborüveg volt, amelyet har­minc munkás állított elő. A felszabadulás után napja­inkig csaknem a tízszeresé­re emelkedett a dolgozók létszáma, a több mint két­ezerféle termékből jó né­hány helyi találmány. A gyár kinőtte régi, jórészt el­avult épületeit. A szomszéd­ságában már készül az „üvegpalota”, s előrelátha­tólag 1980-ban begyújthát- nak az új kemencékben is. Kis gyár nagy sikere Most azonban még az év­tizedes, kopott falak között dolgoznak, versenyeznek a lényegesebben jobb körül­mények között termelő ti­zennégy testvérgyárral. Az Üvegipari Művek a leg­utóbbi munkaverseny-érté- keléskor a legkisebbnek, a karcagi gyárnak ítélte oda a második díjat. A munkasi­kereken túl a művelődésben is jeleskednek a berekfür­dőiek. Az „Alkotó ember­ért” megyei pályázaton el­sők lettek, az üzemi tiszt­ségviselők versenyében pe­dig Kocsis Istvánná, a gyár szakszervezeti bizottságá­nak titkára bizonyult a leg­jobbnak. — A megnövekedett köve­telményeknek próbálunk eleget tenni — mondta Ko­csis Istvánná. — Az oktatás területén a szélsőségek jel­lemeznek bennünket, dolgo­zóink tizenhét százaléka még nem végezte el az általános iskolát, ugyanakkor van an­gol és eszperantó nyelvtan- folyamunk, a közeljövőben pedig franciát is indítunk. A tizenhét százalék csök­kentése nem kis gondot okoz. A jövőben még több dolgozó munkáját igényli a gyár, a felvételkor pedig nem áll módúnkban válo­gatni. Az általános iskolai tanuláshoz térítésmentesén biztosítjuk a tankönyveket, az üzemi akadémia kereté­ben pedig megszerveztük a szakmunkásképzést. Sikeres vizsga után órabéremelést adunk. A közművelődésben úgy érzem jelentősebb ered­ményeink vannak. Kezdet­ben csak nehezen lehetett összeverbuválni néhány em­bert színházlátogatásra, író­olvasó találkozókra. Most meg — annak ellenére, hogy dolgozóink csaknem három­negyed része bejáró, s há­rom műszakban dolgoznak — alig győzünk eleget tenni a kívánságoknak. Mindenki segített A pályázatra beküldött ér­tékelés részletesen számot ad az elmúlt évről. Az üze­men belül öt kiállítást ren­deztek, valamennyit a be­mutatkozó művésszel való találkozó egészített ki. Az irodalom barátai talákozhat- tak Sánta Ferenccel, László Bencsik Sándorral, a Déry­né Művelődési Központban megnézhették Psota Irén, Major Tamás, Bessenyei Fe­renc, Harsányi Gábor mű­sorát. A szocialista brigádok rendszeresen a debreceni Csokonai Színház előadásait a karcagi múzeum kiállítá­sait. A vetélkedők, ország­járó kirándulások száma megközelíti a tízet. Mind­ezek szervezésében Kocsinéé a főszerep, bár ő váltig ta­gadja: — Mindenki segített a program kialakításában. Az új KISZ-titkárunk, Hosszú Mária nagyszerűen vezeti az alapszervezeteket, tele van tervekkel, s a megvalósítás­ban szívesen vesznek részt fiataljaink. A dolgozók több mint fele harminc éven alu­li. Lehet számítani rájuk a társadalmi munkában, a kuturális rendezvényeken, a sportban. Mindehhez hoz­zátartozik, hogy az igazga­tónk maga is szívesen jár el a vetélkedőkre, a sakkver­senyeken ő is játszik, meg­szervezte, s vezeti az esz­perantó nyelvtanfolyamot. R második művelődési ház A gyár világhírű termé­kének a fátyolüvegnek a feltalálása szintén Suha Zol­tán igazgató nevéhez fűző­dik. Vezetésével kísérletez­ték ki a mutatós, dísztár­gyak készítésére alkalmas üvegfajtát. Ha ideje engedi, még most is szívesen kutat a laboratóriumban, bár sok elfoglaltsága egyre ritkáb­ban ad erre lehetőséget. — Majd ha elkészül az új épület, az új laborban jobb feltételek között dolgozha­tunk, s remélem több időt szakíthatok a kísérleteimre — bizakodik. — Az ezernél alig több lakost számláló település egyetlen ipari létesítménye az üveggyár. Milyen kap­csolatot alakítottak ki a he­lyi művelődési intézmények­kel? — Együttműködési szerző­déseinknek megfelelően tá­mogatjuk az általános is­kolát, a művelődési házban szakköröket vezetnek dolgo­zóink. Nyugodtan állíthat­juk, hogy Berekfürdő má­sodik művelődési háza a gyárunk. A lakosság nagy része itt vállalt munkát, s itt tölti el szabad idejének egy részét kulturális és sportrendezvényeinken, ame­lyekre persze eljöhet a köz­ségből bárki, akkor is, ha nem a mi alkalmazottunk. Móricz Zsigmond „ara­nya” csillogó üveggé válto­zott. A gyár ipari termékeit, dísztárgyait szívesen vásá­rolják az országhatárokon túl is. A település lakóinak munkát, művelődést, máso­dik otthont is ad a gyár, a megkopott, kicsi épületek, égetőkemencék aranyat ér­nek. Tál Gizella A szolnoki Verseghy Könyvtár olvasótermében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom