Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 1. nyolás és elnyomás egykor mindenható világát, amely egyik vereséget a másik után szenvedi el. Ékes bizonyítéka ennek a többi között, hogv Latin-Amerikában létrejött a földrész első szocialista állama, a Kubai Köztársaság; In- dokínából — igaz, sok-sok véráldozat és önzetlen szocialista, testvéri segítségnyújtás árán — kiszorult az imperialista agresszor; Afrikában magának az anyaországnak és a felszabadító mozgalomnak az együttes csapásai alatt hullott szét az utolsó gyarmatbirodalom, a portugál; Angola népe a szocialista építés útjára lépett. Történelmi ténnyé vált, hogy korunk három fő forradalmi erejének — a szocialista világrendszernek. a nemzetközi proletariátusnak és a nemzeti fölszabadító mozgalomnak — a szövetsége legyőzhetetlen. A nemzetközi erőarányokban végbemenő radikális változások nyomán mélyreható átalakulás tapasztalható a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében. A nemzetközi munkásmozgalom legjobb hagyományait. a marxizmus—leninizmus hosszú tavon érvényes tudományát alkalmazó' kommunista és munkáspártok vezette országok — híven a lenini békepolitika első számú diplomáciai módszeréhez és eszközéhez — tárgyalóasztal mellé ültették mindazokat, akik még nem is olyan régen a szocialista világrendszer teljes megsemmisítéséről álmodoztak. Két- . és sokoldalú párbeszédek, megállapodások, szerződések jöttek létre a Kelet és a Nyugat között — elsősorban és mindenekelőtt a világbéke megóvása és az új típusú nemzetközi kapcsolatok megteremtése céljából. Annak mértékében, ahogy a szocialista közösség országaiban a nemzeti szorgalom és a nemzetközi munkamegosztás által erősödtek a szocializmus alapjai, növekédett és növekszik mind lendületesebben a népek érdekeit mindig szem előtt tartó szocialista diplomácia tekintélye. Büszkeségre okot adó példája ennek a világtörténelemben egyedülálló európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartása, amelyet elsősorban a szocialista országok könyvelhetnek el sikerként. Hazánk fővárosából hangzott el a legkonkrétabb fölhívás — a Varsói Szerződés Tagországai PolitiA legnemzetközibb nyelv a munka, az alkotás, mert az emberiségre jellemző legemberibb tevékenység. A tudatos tevés által halad előbbre a világ; a munka éltet, boldogít, nevel. Edzi a testet, formálja a tudatot; az akarás vágya nemesíti az egyént, s mivel társadalomban élünk, a közös cselekvés egységesítheti az érdekelteket, a szorgalmas százmilliók, a dolgozó osztályok érdekeit. Addisz Abeba: Hatalmas tömeg ünnepli 1975-ben a munka ünnepét, az első szabad május elsejét (MTI külföldi képszolgálat — KS) hajtása az enyhülés térhódításának feltétele és függvénye is. A kölcsönhatás nyilvánvaló: a záróokmány megvalósítása kedvezően hat az enyhülésre, de á nemzetközi politikai helyzet alakulása a meghatározó, s ettől függ az is, hogy milyen ütemben valósulnak meg a záróokmány ajánlásai. — Sajnálatos módon a Nyugat nemegy országában a propaganda zsoldosai megmegújuló támadásokat intéznek az európai népek alkotmánya, a helsinki záródoku-, mentum ellen. Az ellengőz fejlesztői szeretnék kimazsolázni, részeire bontani az ajánlások fejezeteit, pontjait. Nem hajlandók belenyugodni a megváltozhatatlanba:- a helsinki zöld könyv egységes egészet alkot, amely a tanácskozó politikusok teljes egyetértésével jött létre, s azt a legmagasabb felhatalmazással bírók népük nevében aláírásukkal szentesítették. Nem lehet és senkinek sem engedhető meg, hogy csak egy-egy kosár tartalmából kereskedjék! Az össz-európai értekezlet a nemzetközi politika jó iskolája volt a részt vevő államok számára. A konferencián gyűjtött tapasztalatok munkájának kedvező eredményei nemcsak Európa számára tanulságosak és hasznosak, hanem az öreg kontinensen kívül eső országok számára is. Árra hivatottak, hogy — az európai kontinensen és kívüle is — segítse- ban, hogy békében és jószomszédságban éljen. Az összeurópai fórum sikere lényegében nyilvánvaló; s ez közös siker mindazok számára, akiknek drága bolygónk békéje és biztonsága. Mi, magyarok tiszta lelkiismerettel és cselekvésre kész szándékokkal készülünk Bel- grádba. Mint a szocialista világrendszer, a népek közösségének megbecsült tagja, a Magyar Népköztársaság kezdettől fogva az államok kapsítésével; nem a gazdasági rendszerek különbségeit, a belőlük esetleg fakadó problémákat kell fölnagyítani, hanem a záróokmány szellemében meg kell szüntetni a diszkriminációt és a közös érdeketség konkrét formáit kell kutatni. A Nyugaton kényes kérdésként kezelt harmadik kosár — együttműködés kulturális, oktatási, emberiességi ügyekben, az információk cseréjében — fedelét is bátran fölnyithatjuk. Tiszta lelkiismerettel állítjuk, hogy hazánk és a többi szocialista ország is többet tesz ebben a vonatkozásban a Nyugatnál. Kétségtelen, hogy a Helsinkiben kezdődött reményes folyamat, a szocialista világ- rendszer kitartó munkálkodásával elért politikai enyhülés csak akkor válik minden nép számára gyümölcsözővé, ha kiegészül az immár sorskérdéssé vált katonai enyhüléssel, • a leszereléssel. megfeledkezni róla, hogy napjainkban a béke igen kényes egyensúlyon, a fegyverzetek, fegyverzetrendszerek egyensúlyán nyugszik! Az emberiség évente háromszázmilliárd dollárt költ a fegyverkezésre! S ha ennek ellentételéül állítjuk, hogy az éhség és az analfabétizmus megszüntetéséhez 16 milliárd dollár elegendő lenne, azonnal világossá válik mindannyiunk előtt: hallatlan anyagi és szellemi teljesítőképesség pocsékolódik el naponta világszerte csupán azért, mert a nemzetközi imperializmus legelva- kultabb lovagjai elfelejtettek az órára pillantani. Holott az ő órájuk már rég lejárt, az emberiség békét akar, tartós, egyetemes békét, biztonságot, jólétet, boldogságot. Legalább olyat, mint a mi május elsejénk békéje, boldogsága — emberi. Kulcsár László Nem szabad áll a berlini Ale- xanderplatzon. Bárki bármikor leolvashatja róla, hogy adott pillanatban a földkerekség bizonyos pontjain mennyi az idő. Londonban éjfélt üt a Big Ben harangja — a Csendes-óceán partján, Petropavlovszk—Kam- csatszkijban már dél felé igyekszik a nagymutató; ugyanakkor Havannában még csak előző este hét óra van — és aznap reggel hét Hanoiban. Etiópiában hajnali három, s Los Angelesben tizenkét órával kevesebb. A világóra szerint Petrovpav- loszk-Kamcsatszkijban már az ünnepi vacsora asztalhoz készülődnek a május 1-i fölvonulásról hazatértek, amikor Jászárokszálláson, Karcagon, Tiszafüreden vagy Csépán májusköszöntőre gyülekeznek kicsik és nagyok, s mire Los Angelesben beesteledik, nálunk éppen delet harangoznak. Ott még szombat este, április 30-a van, Hanoiban már rég hétfőre, május 2-ára fordították a naptár lapját... Ha időpontban egyszerre nem is, de ünnepre virrad a világ május első napján. A legszebb és legszentebb munkásünnep napjára, hogy szerte a Földön emlékezzenek dicső proletárelődeink 1890-i májusi eszmélésére, a II. In- ternacionálé párizsi alakuló kongresszusán elhatározott, emberre méretezett célokrav, a nyolcórás munkanapra, a munkásvédelem alapvető normáinak. kiharcolására. Május első napja természetesen már nagyon rég nem csupán az emlékezésé, sokkal inkább és elsőrendűen az egy pont felé sugarazó utakon járók, a nemzetközi proletariátus internacionalista seregszemléje. Dicső demonstrációja mindazoknak, akiknek szíve egyszerre dobban, izmai egy célért keményednek, agya egyféleképpen gondolkodik: a szocializmus egész világot átkaroló, a népeket egymás testvéreivé nemesítő győzelméért. Amióta él büszke-szép jel- szónk — Világ proletárjai, egyesülietek! —. azóta él tudatosan és tudományosan is az addig ösztönös volt munkásegység, a nincstelenségér- zés embercsoportokat társító tüze. A közös cselekvéseket irányító munkástudat a nemzetközi osztályharc legjobb stratégiája abban a világméretű küzdelemben, amelyet jó évszázada vív már dolgos százmilliók nagyszerű serege tőke és az imperializmus meg-megújuló rohamaival szemben. Országot, világot sarkából kifordító történelmi példáink egész sora bizonyítja, mire képes a munkásság vezette nincstelenek tömege! Az idén emlékezünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulójára. A Fényes Október napjaiban született új hatalom — a proletárdiktatúra — ellenállhatatlan és lenyűgöző példát kínált a világ proletariátusának, egyúttal békekiáltvány- nyal fordult kis és nagy országokhoz egyaránt: ne folyjék több munkás- és parasztvér a világháború "frontjain! Ma is érvényes az akkori május 1. (Archív felv. MTI-KS) orosz kormány dekrétumának minden megállapítása, a többi között a legfontosabb: „A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely azért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket, és ünnepélyesen kijelenti, hogy eltökélt szándéka haladéktalanul aláírni egy olyan béke feltételeit, amely ezt a háborút... kivétel nélkül minden nép számára egyaránt igazságos feltételek alapján megszünteti.” A lenini békedekrétum amellett, hogy az akkori világ kormányaihoz szól, egyúttal nemzetközi méretű, határozott, odaadó és erőteljes tevékenységre sarkallja minden ország munkásosztályát, hogy a proletár intemacioria- lizmus és szolidaritás leküzdhetetlen erejével segítse tető alá hozni a békét. Ha csupán csak azt vesz- szük alapul, hogy az idén hatvan esztendős szovjethatalom népeinek húsz esztendőt a rájuk kényszerített háborúkkal és a háborúk utáni helyreállítással kellett eltöl- teniük, azonnal megértjük, miért a legszentebb fogalom a Szovjetunióban a béke. Ha arra emlékezünk, hogy a második világháborúban — a többi között hazánk felszabadításáért — húszmillió szovjet ember halt hősi halált, pusztult el hitlerista haláltáborokban, lelte halálát a náci hadigépezet által fölperzselt, lebombázott városokban, falvakban, azonnal megértjük: a békét nem elég hangoztatni, tenni is kell érte, hogy tartós, örök maradjon, jótékony sugárzása beragyogja az egész Földet. Nincs még egy ország a világban, amelyik annyi példáját adta volna békekezdeményezéseinek, mint a Szovjetunió. Az általa fölszabadított euróoai országoknak nyújtott önzetlen, internacionalista segítsége a gazdasági, tudományos, politikai építőmunkában egyaránt kezdettől fogva a béke közös védelmét szolgálta. A kommunista és munkáspártok ugyanis nem ismernek kis és nagy békét, nemzetre, országra szabott békát, csak egyet, oszthatatlant, egyetemest,' amely minden ország és minden nép boldogulását, biztonságát szolgálja. Ezt az együttesen megfogalmazott, és érte együtt, csakis együtt tenni kés békeprogramot terjesztették ország-világ elé tanácskozásaikon a kommunista és munkáspártok; ezt a békeprogramot állította nemzetközi munkájának középpontjába a Szovjetunió Kommunista Pártja a XXIV. és a XXV. kongresszusán. Az egész szocialista közösséget cselekvésre lelkesítő békeprogramok — az agresszió elvetése, az európai béke és biztonság, együttműködés rendszerének kidolgozása, a tömegpusztító fegyverek betiltásának javaslata, a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a gyarmati rendszerek teljes fölszámolása, a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatok kiépítése — voltaképpen a nemzetközi munkásosztálynak is feladattervéül szolgálnak. és egyetlen alternatívaként állnak békeprogramjaink mindazok előtt, akik mindennapi harcukat vívják a nemzetközi tőke uralma ellen. Vonzó példa az is, hogy a szocialista internacionalizmus elve napjainkban nem csupán erkölcsi-politikai szempontokat foglal magában, hanem mindinkább a szocialista államok közti kölcsönös kapcsolatok jogi elveinek rendszerévé válik. A nemzetközi szolidaritás és kölcsönös segítség elvei jogi megerősítést kaptak a kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésekben, a Varsói Szerződésben, a KGST-alap- okmányban, a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjában és a szocialista országok sok más okmányában és szerződésében. Napjainkra, mikorra világr rendszerré vált a szocializmus, a nemzetközi munkásszolidaritás és a proletár internacionalizmus világformáló ereje is megsokszorozódott, olyannyira, hogy meghátrálásra kényszeríti a kizsákmáVilágóra Vonzó kai Tanácskozó Testületének ülése után —, hogy váljék Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé! Másfél hónap múlva kezdődik Belgrádban a helsinki zöld könyvet aláírt 35 ország diplomáciai szakértőinek tanácskozása, hogy előkészítse a külügyminiszterek megbí- zottainak őszi konferenciáját, amelynek célja a számvetés. Mit hozott Helsinki? Meddig jutottunk a felrajzolt, hosszú távú program megvalósításában? Elég gyors-e, elég következetes-e Európa továbbhaladása a béke, a biztonság és az együttmunkálkodás irányában? Mint ahogy a magyar diplomácia egyik vezető képviselője a minap kifejtette: A helsinki záróokmány végrecsolatait vezérlő tíz alapelv szellemében cselekedett és cselekszik ezután is. Nagy gondot fordítunk a nyugateurópai és az észak-amerikai országokkal való politikai kapcsolatok fejlesztésére. Egész sor kormányfői és miniszterelnök-helyettesi, nagyon sok külügyminiszteri és egyéb miniszteri találkozóra, eszmecserére került sor az utóbbi másfél esztendőben. és a fejlett tőkésországok között 51 kétoldalú egyezmény született, amelynek létrejöttét természetesen nem csupán magunknak vindikáljuk, bár gyakran mi voltunk a kezdeményezők. Azt tartjuk, hogy a politikai enyhülésnek együtt kell járnia a gazdasági kapcsolatok széleHazánk
