Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 4. Lázár György sajtókonferenciája Magyarország következetesen törekszik földrészünk biztonságának erősítésére zötti kapcsolatok kiszélesíté­sére. Megállapította, hogy a magyar és a norvég kül­ügyminisztérium közötti ko­rábbi konzultációk során számos kérdésben közös ál­láspontot sikerült kialakíta­nunk. — Mostani tárgyalásaink is megerősítették — folytat­ta nyilatkozatában a Minisz­tertanács elnöke —, hogy kapcsolatainknak a kölcsö­nös előnyökön alapuló el­mélyítésére és a helsinki zá­róokmány szellemében tör­ténő kiszélesítésére adva vannak a lehetőségek. Az európai biztonság és együttműködés ügye — mint a nyilatkozat megállapította — a magyar—norvég kor­mányfői tárgyalásoknak is középpontjában állott. Lá­zár György nyilatkozata hangsúlyozta, hogy Magyar- ország következetesen és kezdeményezően törekszik földrészünk biztonságának, az enyhülés folyamatának és a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének erősí­tésére, majd arról szólt, hogy a szocialista országok már eddig is számos konkrét ja­vaslatot terjesztettek elő a helsinki záróokmány szelle­mében. A magyar kormány támogatja a Szovjetuniónak a fegyverkezés csökkentésé­re, a leszerelésre irányuló kezdeményezéseit. Az eny­hülési folyamat megszilárdí­tása szempontjából nagy fontosságot tulajdonítunk a hadászati fegyverzetek kor­látozását célzó szovjet— amerikai tárgyalások ered­ményes folytatásának és a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásoknak. A Minisztertanács elnöké­nek nyilatkozata végül rö­viden tájékoztatta a sajtó- konferencia résztvevőit Ma­gyarország belpolitikai és gazdasági heyzetéről, nem­zetközi kapcsolatairól. Díszvacsora az Okershusban Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke tegnap délután a norvég kormány oslói vendéghá­zában sajtókonferenciát tartott. Ezen a norvég és a magyar újságírók mel­lett több külföldi hírügy­nökség tudósítója is részt vett. A sajtókonferencián, ame­lyet Lakatos Ernő, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese nyitott meg, a Miniszterta­nács elnöke nyilatkozatot tett. Először oslói tárgyalá­saival foglalkozott, s azokat a várakozásnak megfelelő­nek, hasznosnak minősítette. A* megbeszélések Nordli mi­niszterelnökkel nyílt és szí­vélyes légkörben, a kölcsö­nös megértés szellemében folytak, s a magyar kor­mánynak szándéka, hogy ezt a párbeszédet az utóbbi esz­tendőkben kialakult gyakor­latnak megfelelően minden szinten folytassa. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítása, kapcsolata­inknak a helsinki záróok­mány szellemében történő fejlesztése nem csupán a két ország érdeke, hanem egyben értékes hozzájárulás Európa politikai légkörének további javulásához, az együttműködés elmélyítésé­hez. A nyilatkozat utalt arra, hogy Trygve Bratteli, akkori norvég miniszterelnök 1974. évi látogatását követően meggyorsult a magyar—nor­vég kapcsolatok fejlődése, s megállapította, hogy mindkét országnak további erőfeszí- seket kell tennie a kereske­delmi és a termelési együtt­működés fejlesztésére. A Mi­nisztertanács elnökének nyi­latkozata hangsúlyozta, hogy Magyarország a kölcsönös előnyökön alapuló, hátrá­nyos megkülönböztetésektől mentes gazdasági kapcsola­tok fejlesztésére törekszik minden országgal, így Nor­végiával is. — Megítélésünk szerint — folytatódott a nyilatkozat — a helsinki záróokmányt is a kölcsönösség alapján lehet és kell végrehajtani a kétoldalú kapcsolatokban. — Ezután utalt arra, hogy a norvég külügyminiszter tavaly szep­temberi magyarországi láto­gatása során olyan javasla­tokat nyújtottunk át, ame-> lyek azt célozzák, hogy to­vábbi egyeztetett lépéseket tegyünk a politikai, a gaz­dasági, a kulturális, a tudo­mányos és az emberek kö­Odvar Nordli miniszterel­nök tegnap este díszvacsorát adott Lázár György tisztele­tére az oslói Akershusban. A vacsorán a két kormány­elnök pohárköszöntőt mon­dott. Odvar Nordli rámutatott: Lázár György az első ma­gyar miniszterelnök, aki Norvégiába látogatott, s lá­togatása jelentős fejezetet nyit meg a két ország együtt­működésében. Magyarország és Norvégia ugyan más-más szövetségi rendszer tagja, de kétoldalú problémák nincse­nek a két ország között, és vannak az együttműködés fejlesztéséhez alapot nyújtó közös vonásai. Ilyen a két ország gazdaságának nyitott jellege, és ilyenek erőfeszíté­sei az európai együttműkö­dés, a nemzetközi béke fenn­tartása érdekében. A norvég kormányfő hangsúlyozta: e téren a nagyhatalmaknak van ugyan különös felelőssé­gük, de fontos szerepet tölt­hetnek be a kis országok is. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia keretében Magyarország és Norvégia már eddig is ko­moly munkát végeztek — mondotta a norvég minisz­terelnök — s a maguk le­hetőségeivel továbbra is részt vehetnek a politikai feszültség csökkentésében és az egész világot érintő prob­lémák megoldásában. Lázár György válaszában köszönetét mondott a ven­dégszerető fogadtatásért, s hangsúlyozta, a' magyar— norvég kapcsolatok erősítése egyaránt szolgálja népeink érdekeit és az európai béke és biztonság ügyét. Ez utób­bi előmozdítása a helsinki szellem megszilárdítása a Magyar Népköztársaság kor­mányának célja a belgrádi találkozón is. Az európai bé­ke és biztonság fontos felté­tele —, hangsúlyozta a ma­gyar kormány elnöke —, hogy a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészül­jön ki. MOSZKVA A Szovjetunió Miniszter- tanácsa meghívására május első felében a Szovjetunióba látogat Muhammed Szaleh Muti ja, a Jemeni Dmokrati- kus Köztársaság külügymi­nisztere. MADRID A rendőrség május elsejei brutális fellépésének követ­kezményei állnak a spanyol közvélemény figyelmének középpontjában. A francia hírügynökség madridi jól értesült forrásokra hivatkoz­va azt jelentette, hogy a va­sárnap letartóztatottak közül mintegy száz személynek az ügyét bíróságokhoz utalták át. SAN SALVADOR Továbbra is fogságban van . Mauricio Borgonova Pohl salvadori külügyminiszter, akit április 19-én raboltak el. MANILA Teljes harckészültségbe he­lyezték a Fülöp-szigetek déli tartományaiban állomásozó Párizsban vietnami-amerikai tárgyalások kezdődtek a két ország közötti kapcsolatok rendezéséről. A képen: a VSZK nagykövetségének egyik munkatársa üdvözli az amerikai delegációt. Baloldalt: Richard Holbrooke külügyi államtit­kár, az USA-küldöttség vezetője. (Telefotó - KS) Brezsnyev fogadta Giapot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden a moszkvai Kremlben fo­gadta Vo Nguyen Giap had­seregtábornokot, a Vietnami Kommunista Párt KB Poli­tikai Bizottságának tagját, miniszterelnökhelyettest. a Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi mi­niszterét. A találkozón részt vett Dmitrij Usztyinov, marsall, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere. A felek véleményt cserél­tek a két ország baráti kap­csolatainak és együttműkö­désének bővítésével kapcso­latos kérdésekről és a nem­zetközi helyzet időszerű problémáiról. Giap a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság kormánya nevében köszönetét mondott azért az önzetlen, hatékony segítségért, amelyet a Szovjetunió nyújt az egysé­ges, virágzó szocialista Viet­nam megteremtéséhez. A találkozót szívélyes, ba­ráti légkör jellemezte. csapatokat, miután a béke- tárgyalások megszakadása miatt a fegyveres harc újabb fellángolására lehet számí­tani — jelentették be teg­nap Manilában. HELSINKI Kedden a helsinki elnöki palotában tárgyalások voltak Samora Machel, a Mozam­biki Népi Köztársaság elnö­ke és Urho Kékkonen finn köztársasági elnök között. WASHINGTON A Fehér Ház tegnap hi­vatalos közleményben erősí­tette meg, hogy Walter Mondale, az Egyesült Álla­mok alelnöke május közepén 10 napos európai körútra in­dul. TEL A VÍV Súlyos összetűzések voltak tegnap az izraeli megszállás alatt levő Ciszjordániában. Kabative városában a meg­szállás ellen tiltakozó arab lakosok kövekből és meg­gyújtott gumiabroncsokból emeltek barikádokat, majd kőzáporral fogadták a rájuk támadó izraeli katonákat. Az izraeliek tüzet nyitottak, egy 16 éves arab tüntetőt meg­gyilkoltak, további hat sze­mélyt megsebesítettek. DJAKARTA Az Indonéziában hétfőn megtartott parlamenti vá­lasztásokon leadott szavaza­tok mintegy a felének össze- számlálása után úgy fest, hogy a hatalmon levő Gol- kar párt újból megszerzi a mandátumok többségét. O The thing — vagyis a dolog. Sokáig csak így emlegették az első atombombát az elkészítésé­ben közreműködő szakem­berek. Azután Leslie Groves tábornoknak, az atomprog­ram biztonsági részlege ve­zetőjének támadt az a fur­csa ötlete, hogy a szupertit­kos iratokban a „Fát mán”, tehát a „kövér emher” fedő­néven említsék. Ez a kifeje­zés bevonult a dokumentu­U „kövér ember” különös fogyókúrája mokba és nem utolsó sorban a világpolitikába is. Kísérlet „az igazi” környezetben A „kövér ember” 20 kilo- tonnás volt ereje 20 ezer tonna trinitrotoluolnak (ha­gyományos robbanóanyag­nak) felelt meg. Ezzel haj­tották végre az első nukleá­ris kísérletet 1945. július 16- án hajnalban az új-mexikói sivatagban, Alamogordo tér­ségében. Hasonló robbanó­erejű atomszerkezetek von­tak később gyilkos felhőt 1945. augusztusában a két japán város, Hirosima és Nagaszaki egére. A halot­tak számát 377 ezerre be­csülték, teljes hitelességgel azóta sem lehetett felmérni az áldozatokat, s mintegy 16 ezren az atomrobbanás következtében keletkezett daganatos betegségektől hunytak el az eltelt 32 esz­tendő során. Ma — a stockholmi Bé­kekutató Intézet kiáltványa szerint — léteznek már két­száz megatonnás hidrogén­bombák, amelyek robbanó­erőben tízezerszeresen múl­ják felül a „kövér embert”. Nem csoda, ha végbement a hadtörténelem talán leg- bizarrabb „fogyókúrája”; az első nukleáris fegyvereket a hetvenes évtizedben kiadott könyvek már csak „bébi- atombomba”-ként említik. A fegyverkezési verseny, s mindenekelőtt az atomfegy­verkezési hajsza páratlan méreteket öltött e viszony­lag rövid korszak alatt. Térjünk azonban vissza is­mét á kezdethez, hiszen csakis az atomfegyverkezés és atómleszerelés történeté­nek vázlatos felrajzolása ve­zethet el annak felismeré­séig, hogy milyen szerepet töltenek be, milyen felelős­séggel járnak a napjaink­ban folytatott szovjet—ame­rikai tárgyalások. így válik teljessé a SALT-dosszié, amelynek néhány fontos lap­ját kiragadjuk. Ma már tudjuk. hogy Einstein, akinek számításai alapján az atombombát elké­szíthették és sok más tudós­társa azt javasolták Tru- man-nek, az Egyesült Álla­mok akkori elnökének, hogy az atombombákat egy lakat­lan sziget fölött robbantsák fel japán szakértők jelenlé­tében. Ha Tokio e demonst­ráció után is visszautasíta­ná a fegyverletételt, csak akkor vessék be a nukleáris fegyvereket a japán sziget­világ lakott területei ellen. Az amerikai elnök és a hadvezetés azonban ragasz­kodott hozzá, hogy „igazi környezetben” próbálják ki a bombát, és szabad kezet adtak a 20. légiflotta 309. különleges csoportjának: vá­logasson ki négy célpont (Hirosima és Nagaszaki mellett Kokurát és Nugatót is felsorolták) közül kettőt, így látják majd, milyen ha­tást kelt az új fegyver a nagyvárosok, ipartelepek bombázásakor. A tömegpusz­tító atomcsapás egyben ka­tonai és politikai kihívás volt szövetségesükkel, a Szovjetunióval szemben is, hogy a második világhábo­rút követő időszakra eleve biztosítsák stratégiai fölé­nyüket. Nem titok többé Az ENSZ közgyűlésen már 1946. elején előterjesztették az első atomleszerelési ja­vaslatokat, de az Egyesült Államok, az atommonopóli­um birtokában, visszautasí­tott minden megegyezést. Az atomfegyverekkel való ren­delkezés kizárólagos joga azonban nem lehetett hosz- szú távú. Már 1947-ben hí­rek érkeztek egy szovjet atomrobbantás előkészüle­teiről. s 1949. szeptember 25-én a TASZSZ jelentése hírül adta: „Az atombomba titka többé nem titok” ... Washington ezután atomfö­lényében bizakodott, s 1952. végén kipróbálta első hidro­génbombáját. Néhány hónap múlva, 1953. augusztus 12-én „valahol a Szovjetunióban” megtörtént azonban az első szovjet . hidrogénbomba-kí- sérlet is. S csupán négy esz­tendő kellett ahhoz, hogy Gáspár Sándor Londonban Gáspár Sándornak a SZOT főtitkárának vezetésével a Brit Szakszervezeti Tanács (TUC) meghívására tegnap hivatalos szakszervezeti kül­döttség érkezett Londonba. A magyar szakszervezeti kül­döttség négy napot tölt az angol fővárosban: tárgyal ‘a TUC vezetőivel és több szak­ma szervezeteinek vezetői­vel a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséről, gyárakat lá­togat meg. Gáspár ' Sándort fogadja dr. David Owen an­gol külügyminiszter és Lord Watkinson, a gyáripa­rosok országos szövetségé­nek elnöke is. Varsó, május 6—11. Békeépitftk világértekezlete A tartós békét építők világértekezletének emblémáját fehér ga­lamb és erős téglafal díszíti. Kifejezve a ta­lálkozó értelmét, mun­kájának szellemét. A békeszerető erők vi­lágkongresszusa (1973: Moszkva, a BVT ülés­szaka, 1974: Szógia és a békeszerető erők világ­fóruma, 1977: Moszkva) óta ez a mostani, ahol az öt kontinens több mint 100 országát 1500 résztvevő képviseli, a legszélesebb körű ta­lálkozó. Elvi jelentősé­gű ez a mozgalom to­vábbfejlődésének kilá­tásai, valamint a más szervezetekkel, mozgal­makkal való együttmű­ködés kibővítése szem­pontjából. Maga a varsói talál­kozó neve is — a tar­tós béke építőinek köz­gyűlése — a békeszere­tő erők mozgalma glo­bális céljainak minő­ségileg új megközelíté­sét tükrözi. A varsói közgyűlés azt a célt tűzi maga elé, hogy mozgósítsa a nem­zetközi közvéleményt, a békéért és a nemzetkö­zi együttműködésért, valamint a népek sza­badságáért és függet­lenségéért vívott továb­bi harcra. A találkozó meggyőző módon de­monstrálja majd a vi­lág harcos antiimperia- lista mozgalmának meg­szilárdulását. Lengyelország fővá­rosa, ahol 1950 novem­berében zajlott le a bé­ke híveinek második vi­lágkongresszusa és ahol a Béke-világtanács szü­letése örökre bekerült a mozgalom krónikájába. újább fontos dátumként 1957. augusztus 26-át jelez­ze a naptár. Ezen a napon próbálták ki az első szovjet interkontinentális rakétákat, nemsokára bip-bip jelzése­ket adott a Föld körül ke­ringő első szovjet szputnyik. Az Egyesült Államok egy­szerre vesztette el fölényét és sebezhetetlenségét. A világon minden tekin­tetben létrejött a hadászati egyensúly, méghozzá igen magas sžinten. A „borúlá­tó tudósok szerint — írta egy alkalommal a New York Times — a világon felhalmozódott tömegpusz­tító fegyverekkel 155—160- szor lehetne elpusztítani az emberi civilizációt. A derű­látó tudósok nem látnak ilyen sötéten, véleményük szerint a pusztulás „csak” 8—10-szeres lenne”. Ezt a megállapítást kommentál­ták azután keserű iróniával, hogy ha valakire ráesik és halálos sérülést okoz egy tégla, igazán nem lényeges, hány tégla veszélyezteti még . . . Réti Ervin (Következik: Működés­ben a forró drót)

Next

/
Oldalképek
Tartalom