Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
1977. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Húszéves az esti egyetemi oktatás Húsz esztendővel ezelőtt. Szolnokon, a Tisza Antal úton megkezdődött a marxista—leninista esti egyetemi oktatás. A jelentkezőkből mindössze két osztályt tudtak szervezni. Akkor még csak az egyetem hároméves általános tagozatán tanulhattak a hallgatók. Az első évfolyam „diákjai” — ötvenerí voltak — 1960-ban fejezték be az esti egyetemi tanulmányaikat. Ma már más a helyzet: a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóság tágas modern épületet kapott a Ti- szaligetben. A hallgatók létszáma is megnövekedett: mintegy 2300-an járnak a különböző előadásokra, ebből 1300—1400 azoknak a ■száma, akik esti egyetemen tanulnak A marxista—leninista esti egyetem hároméves általános tagozatán kívül a hallgatók bővíthetik tudásukat a kétéves szakosított tagozaton, ennek egyéves kiegészítőjén, és az ugyancsak egyéves speciális továbbképző tagozaton, valamint a pártiskola egyéves, öthónapos és céltanfolyamain. A jubileum alkalmából tudományos emlékülést tartanak Szolnokon május 6-án. pénteken az Oktatási Igazgatóság tiszaligeti székházában. Az emlékülés központi témájaként a politika és a pedagógia egységet, összefüggését választották. Az egésznapos ülést Majoros Károly, a megyei párt- bizottság titkára nyitja meg. Ezután Szűcs Gyula, az Oktatási Igazgatóság módszertani csoportjának vezetője tartja meg a bevezető előadást: „A politika és a pedagógia egysége az Oktatási Igazgatóság nevelő-oktató munkájában” címmel. Ezt követik a korreferátumok. Az emlékülés meghívottjai többek között előadást hallhatnak a tömegpolitikai oktatás néhány módszertani kérdéséről, a pártszervezetek szerepéről a marxista— leninista oktatásban, az elmélet és a gyakorlat egységének biztosításáról a filozófiai oktatás folyamatában, a pártépités tudományáról, oktatásának szerepéről, jelentőségéről a hallgatók politikai nevelésében, a gazdaságpolitikai propaganda módszereiről és eredményeiről a politikai gazdaságtan oktatásában, a meggyőződésformálás pszichológiai és pedagógiai követelményeiről a pedagógiai módszertani kulturáltság fokozásának eredményeiről és feladatairól. Trafók, generátorhütök Újszászról Az újszászi Vegyesipari Szövetkezet az idén mintegy 30 millió forint termelési érték elérését tűzte ki célul. A lakosság részére végzett szolgáltatás mellett jelentős a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának gyártandó különféle berendezések, alkatrészek mennyisége, a szövetkezet bevételi tervének tetemes részét ezek alkotják. A szövetkezetben trafókat, generátorhűtőket készítenek. Vízlágyító berendezések Irakba Elkészültek az idei első exporttermékek a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezetben. A két vízlágyító berendezést a napokban vette át a MÉRT ellenőre, és a közeljövőben a Láng-Gépgyár útján útnak indítják őket Irakba. A szövetkezet termelése az elmúlt négy hónap alatt kedvezően alakult, a 8,5 százalékkal növelt tervet időarányosan teljesítették. Jelenleg a BNV-re készülnek, ahol új terméket ugyan nem mutatnak be, de az eddig is sikerrel szerepelt olaj-gáztüzelésű kazánokkal és vízlágyítókkal folytatják a piackutatást. Hat ország küldöttei Ismerkednek Szolnok megyével Együtt ünnepelték május elsejét a magyar dolgozókkal, ünnep múltán pedig a munkahelyeken találkoznak a munkásokkal, vezetőkkel a SZOT vendégeként hazánkban tartózkodó — és Szolnok megyébe látogató — csehszlovák, osztrák, spanyol, tanzániai, marokkói és iraki szakszervezeti küldöttek. Tegnap a nyolctagú delegáció a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szolnoki gépjavító műhelyébe látogatott, ahol Nagy Illés, az igazgatóság vezetője, Semsei Imre párt-, Szedlák József VSZB-, és Munkácsi László KISZ-titkár köszöntötte és kalauzolta a vendégeket. Az üzemlátogatáson találkoztak és elbeszélgettek a gépműhely szocialista brigádjaival. köztük a Béke, az Allende és a Törekvés brigáddal is, mindhárom a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetés tulajdonosa. Az üzemi séta után a milléri vízügyi múzeumban töltöttek két órát, onnan a KÖTIVIZIG központjába indultak ahol Szedlák József VSZB-titkár a szakszervezeti bizottság tevékenységéről számolt be. Délután a Szakszervezetek megyei Tanácsa székházában Árvái István, az SZMT vezető titkára tájékoztatta a külföldi szakszervezeti küldöttség tagjait Szolnok megyéről, valamint a szakszervezeti munka időszerű kérdéseiről, feladatairól. A delegáció ma Tiszafüre- redre utazik. Délelőtt az Alumíniumárugyár, délután pedik a helyi Hámán Kató Termelőszövetkezet vendégei lesznek. Mindkét helyen tájékoztatót hallgatnak meg az üzem, illetve a gazdaság tevékenységéről, majd ellátogatnak a termelőhelyekre. Két hét múlva nyit a tavaszi BNV Szövetkezeti újítók A mezőtúri Ruhaipari Szőr vetkezetben fellendült az újítómozgalom. Tavaly ösz- szesen hat újítást, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be a dolgozók, amiből négyet elfogadtak. Az idén már az első negyedévben hat újítást tartanak nyilván. Főleg a szövetkezetben dolgozó tizenöt szocialista brigád jeleskedik, sok hasznos észrevétellel segítik a termelést. A budapesti nemzetközi vásárközpontban május 18- án megnyíló tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár külföldi kiállítói eddig csaknem 700 tonna árut szállítottak be a kőbányai vásárcentrumba. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK kiállítói mór megkezdték bemutató területük berendezését. A beruházási javakat bemutató tavaszi BNV-n a hazai vállalatokkal együtt ösz- szesen 29 ország és Nyugat- Berlin több mint 1700 kiállítója vonultatja fel legkorszerűbb termékeit a szakosításának megfelelő árucsoportokban. Ezúttal is kilenc szakmai csoportosításban mutatják be a beruházási javak széles nemzetközi kínálatát. Az üzleti tárgyalások, kooperációs megbeszélések, szakmai információcserék zavartalan lebonyolítása érdekében öt alkalommal tartanak szakmai napot, s ezek közül a május 20-i lesz a szakvásár KGST-napja. A szakmai napon délelőtt 10 órától délután 2 óráig csak a szakemberek tekinthetik meg a vásárt szakmai jegyekkel. A nagyközönség szombaton és vasárnap egész napon át, más napokon pedig délután 2 órától lehet a vásár vendége. Lépni kell! A termelési és a termékszerkezet korszerűsítése szorosan kötődik a gazdasági növekedéshez. Ha az előbbi lassú, tartósan az utóbbi sem lehet más. Amikor tehát e feladatkörről esik szó, valójában holnapunk kirajzolható vonalait sürgetjük. Nincs is addig baj, amíg általában történik ez. Amikor (azonban egy- egy feladatcsoporthoz, iparterülethez, vállalathoz kötve hangzik el a követelmény, föllobban a vita lángja: ki mit tegyen, kinek mi a dolga, kötelme, joga, lehetősége. Pedig pusztán annyit kellene fölfedezni, hogy a lépések hossza kinél-kinél más és más, de lépni mindenkinek érdeke, kötelessége. Különböző árufőcsoportokat tart számon a nemzetközi kereskedelem, s ezek egyike, de az élen álló, a gépek és berendezéseké. Minél nagyobb ezek részesedése a külkereskedelmi forgalomból, annál fejlettebbnek tartják az ország gazdaságát. Hazánk esetében ez az arány folyamatosan növekszik, azaz a mennyiségi jellemzőknél nem lelni hibát. Ami viszont az összetételt, a minőséget illeti, elgondolkoztató, hogy míg öt esztendő alatt ennél az árufőcsoportnál az országba behozott eszközök ára összességében negyven százalékkal emelkedett, a kiviteli ár csak tíz, tizenöt százalékkal. Szembeszökő tehát a rés, amely a kiviteli és a behozatali ,Jarut elválasztja. A távolság a kínálat viszonylagos szűkösségének, a termékek korszerűtlenségének, a merev üzletpolitikának a következménye. Említhetünk ugyanakkor más előjelű példát. Így azt, hogy az 1976. és 1980. között a Szovjetunióba jutó magyar gépipari export 40—42 százaléka már szakosított termék lesz, azaz olyan áru, aminek gyártására jó feltételek közepette rendezkedhetett be az ipar. Ellentmondás gyanítása helyett inkább azt tételezzük fel, hogy az átmenet, a változás tükre a két tény. Annak megmutatója, amit a haladás egyenetlenségének nevezhetünk, s e ritmuszavar egyik oka éppen a huzakodás, ki mit tegyen mekkorát lépjen. Balgaság lenne tagadni, hogy egy-egy központi fejlesztési program, vagy nagy- beruházás lényegesen beleszól a termelési- és a termékszerkezet alakulásába. Ezt azonban sokan fölmentésként értelmezik a helyi, vállalati körben megtehető intézkedések, lépések alól. Az említettek okoskodása így hangzik: először megvárjuk, mit döntenek, mit tesznek odafent, s azután majd mi is elindulunk. E kényelmes várakozás soksok forinttól fosztja meg a közös pénztárt, holott ennek ablakánál, kifizetéskor, igencsak nyújtogatjuk a markunkat. Termelésének több, mint egyharmadát külföldön adja el a gépipar, s a távlati tervek szerint ez az arány a hatvan százalékot is elérheti, majd, ha ... Ha sikerül a szakosodást, a nemzetközi kooperációt, a termékfejlesztést úgy összehangolni, hogy amit kínálunk, az árban, műszaki jellemzőkben, használati értékben idehaza és külföldön egyaránt verseny- képes. Ami a gépiparra, az a legtöbb iparterületre is igaz. Két év alatt 45 új készítményt hozott forgalomba a hazai gyógyszeripar miközben felhagyott több, korábban kedvelt, de túlhaladottá vált áru előállításával. Jogos a feltételezés, hogy e termelői magatartásnak — a folyamatos gyártmányfejlesztésnek s a hozzá kapcsolt gyártáskorszerűsítésnek — meghatározó szerepe van a gyógyszeripar dinamikus haladásában, kivitele folyamatos emelkedésében, nemzetközi kapcsolatainak sokrétűségében. Ezen a területen a központi elhatározások és a vállalati szándékok szerves egységet alkotnak. Az energiák nem arra pocsékolódnak el, hogy méricskéljék, ki mekkorát lépett, hanem arra jut az erő, amire kell: a lépések összehangolására. Vannak vállalatok, ahol vállhúzogatva fújják: szegény ember — kenderhám, fakó szekér — rossz szerszám. Azaz tennének ők, ha módjukban állna, ám gyatra eszközökkel, fejlesztési hitelek híján minek erőlködjenek? Vannak tényleges korlátok, amire egyetlen példát: a kohó- és gépiparban a termelőberendezések száma meghaladja a 130 ezret, de ezeknek csupán 43—45 százaléka Ítélhető korszerűnek. E korlátok átlépésére — a lehetetlenre — senkit sem biztatnak. Az a nyugtalanító, ami az adottságokon belül történik, ahogyan zajlik ez, s amennyi eredménnyel jár. Mindhárom tényező távol áll a lehetőségek teljes kihasználásával elérhetőtől. Ebben részes az ipar egy-egy területének irányítása éppúgy, mint a vállalatok láncolata. Mindenkinek a maga dolgát kellene megtennie. Meghökkentően egyszerű igazság. Mégis, bonyolultabbakat kutatunk helyette, s lehetőleg olyanokat, hogy másokra legyenek érvényesek. így azután sokkal több a vélt igazságunk, mint a korszerű termékünk. Előbbiekért mi fizetünk — és keservesen drága árat —, utóbbiakért nekünk fizetnek. Ha sikerülne megváltoztatni e kiadási és bevételi arányokat... Miért ne sikerülne? Csak annyi kell hozzá, hogy mindenütt, ha más és más hosszúsággal is, de lépjenek. M. O. Javítani a tenyésztői munkát Nélkülözhetetlenek az ökonómiai elemzések fl TESZOV elnökségének Ülése „Jó időpontban tárgyaltunk a szarvasmarhatenyésztés helyzetéről, mert a tej- és hústermelés fellendülőben van a megyében, ugyanakkor még van időnk arra, hogy döntsünk az újabb tennivalókról az ötödik ötéves terv végrehajtása érdekében” — mondta többek között a vita összefoglalásában Kardos Sándor, a Szolnok megyei TESZÖV elnöke a testület tegnap délelőtt tartott ülésén. Ez alkalommal ugyanis — többek között a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének szövetségi feladatairól, és az AGROCOOP ezirányú munkájáról tárgyaltak. Néhány adat a feladatok ismertetéseként: a megyében 1980-ban 160 millió liter tejet kell termelni, ez 3100 literes átlagos tejtermelésnek felel meg. A termelőszövetkezetek középtixvú tervében 1980-ban 38 045 tehén tartása, 100 millió liter tej és 15 820 tonna vágómarha termelése szerepel. És bár az utóbbi időben megjelent központi intézkedések hatására a megye téeszeiben 1975 februárjához hasonlítva 21,8 százalékkal növekedett a tejtermelés, a fokozott tenyésztési és termelési követelmények kielégítésére, az V. ötéves terv előirányzatainak megvalósítására további erőfeszítések szükségesek minden érdekelt részéről. Fontos például a meglévő férőhelyek kihasználása. A megyében 15 téesznek van szakosított szarvasmarha-telepe, de sajnos ezek többségében nem érik el a kívánt termelési színvonalat. Tavalyi átlagos tejtermelésünk tehenenként 2365 liter volt, ami 72 literrel kevesebb a megyei téesz-átlagtól. A telepek kihasználtsága eléggé eltérő: van ahol meghaladja a 90 százalékot, de van olyan is, ahol a 60 százalékot sem éri el. Mi az oka az előbbinek? Dr. Mikó József, a Hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Tanszékének tudományos munkatársa kifejtette: tudomásul kell vennünk, hogy a magyartarka tehenek iparszerű tartásra nem alkalmasak, mert termelő tulajdonságuk túlságosan heterogén. Az egyedek keresztezésének fontosságához nem férhet kétség, de csodákat attól sem szabad várni. Ha nem lesz meg a gyengébb állomány folyamatos szelektálása, ha nem emeljük magasabb színvonalra a tenyésztői munkát — egyáltalán, ha ökonómiai elemzés nélkül döntenek a gazdaságok tenyésztési kérdésekben — a keresztezett állomány is a jelenleg meglévő sorsára jut. Felhívta a figyelmet arra, hogy már a beruházás meg-' kezdésének pillanatában azt is meg kell tervezni, hogy majd milyen egyedekkel népesítik be a gazdaságok az új szarvasmarha telepeket. Nagyon sok szó esett az állategészségügyi helyzetről, az állatorvosok munkájáról. Többen kifejtették: üzemi állatorvosok nélkül nincs és nem lehet korszerű állattenyésztés. Sári Mihály, a TESZÖV titkára kifejtette: a részletfeladatok megoldásán múlik a nagy koncepció, a népgazdasági, a megyei, az üzemi tervek, a cselekvési programok eredményes végrehajtása. A részletkérdések között említette például a szénabetakarítás gépesítésének fokozását, a rendszeres takarmányvizsgálatokat. Az AGROCOOP már végez ilyen szolgáltatást tagszövetkezetei részére, és jó hír, hogy Alcsiszigeten épül a megyei agrokémiai laboratórium, ahol ugyancsak rövid időn belül elvégzik majd a takarmányok minőségi vizsgálatát. Az AGROCOOP-ról szólva elhangzott: az első lépéseket már eredményesen megtette ez a takarmánytermelő és állattenyésztési termelési rendszer. Szükség van azonban arra, hogy mind több gazdaság csatlakozzon hozzá, hogy a rendszeren belül mintagazdaságokat hozzanak létre, — erre több szövetkezet, amelyik méltó is e címre szívesen vállalkozik —, és hogy a rendszer is többirányú segítséget nyújtson a szövetkezeteknek. Az elnökség úgy döntött: a jelentés és a vitában elhangzottak sok segítséget nyújthatnak a szövetkezeteknek szarvasmarha-tenyésztésük fejlesztéséhez; ezért az anyagot megküldik valamennyi közös gazdaságnak. És mivel a termelőszövetkezetek eredményei eléggé változóak, differenciáltan “kell segítenie a szövetségnek is taggazdaságait e nagyon fontos feladatuk végrehajtásában. V. V, A KÖTIVIZIG szolnoki gépjavító műhelyében a vendégek és a „házigazdák” Fotó: Sárközi K. Tudományos emlékülés lesz Szolnokon
