Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-31 / 126. szám
1977. május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Budapesti Elektroakusztikai Gyárban elkészült a 24 csatornás stúdió keverő asztal, amely egyidejűleg több mint 100 hangforrás fogadására alkalmas, 24 forrás választható ki és használható fel. A berendezés a legmodernebb sztereo és kvadrofon műsorok összeállítására képes. Képünkön: Makkay János és Magyar Miklós fejlesztő mérnökök ellenőrzik a keverőasztalt. Barátsági nagygyűlés Kőbányán Tovább indult Budapestről a Barátság-hajó Derűs, közvetlen hangú ünnepség színhelye volt vasárnap reggel a Vigadó tér. A Szovjet Hősök Emlékműve előtt tíz szocialista ország zászlói lengtek, a zenekar mozgalmi indulókat játszott A budapestiek százai lelkes éljenzéssel fogadták a barátság hajót amely a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a szocialista országok szovjet baráti társaságainak kezdeményezésére május 22-én indult el a Szovjetunióból. Fedélzetén tíz szocialista ország — köztük Kuba, Mongólia és Vietnam — mintegy 200 tagú küdöttsé- gével. Országról országra halad a Dunán, hogy a testvéri országok fiaival együtt köszöntsék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Szűcs Istvánná, az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének tagja meleg szavakkal köszöntötte a Dunai hajóút részvevőit, köztük German Sztye- panovics Tyitov űrhajóst, a Szovjetunió hősét, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének tagját, a szovjet delegáció vezetőjét. A küldöttek nevében Raul Castro Mercader ezredes, a kubai szovjet társaság Oriente tartományi elnök- helyettese a, kubai küldöttség vezetője mondott köszönetét a meleg fogadtatásért. Vasárnap délután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába látogattak a barátsághajó utasai. Hétfőn délelőtt a barátság hajóúton résztvevő delegációk vezetői ellátogattak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházába. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke adott tájékoztatást a vendégeknek hazánk gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődéséről, szocialista építő munkánk eredményeiről. Szólt arról, hogy együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a biztosíték a terveink valóra váltásának. Az MSZBT tevékenységéről Nagy Mária, a társaság főtitkára nyújtott áttekintést. Ezután Apró Antal átnyújtotta az MSZBT aranykoszorús plakettjét a küldöttségek vezetőinek. A vendégek nevében Germán Sztyepanovics Tyitov űrhajós, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének elnökségének tagja, a szovjet küldöttség vezetője mondott köszönetét a barátság-hajó utasai nevében a meleg fogadtatásért, Ezt követően Apró Antal fogadást adott a küldöttség vezetőinek tiszteletére. A találkozón és a fogadáson részt vett Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője, Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára, Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MSZBT országos elnökségének tagja és Ros- ka István * külügyminiszterhelyettes. Jelen voltak a szocialista országok budapesti nagykövetségeinek képviselői is. A barátság és a testvériség forró hangulatú demonstrációja volt az a nagygyűlés, amelyet tegnap a Pataky István Művelődési Központban tartottak. Kőbánya lakosai zsúfolásig megtöltötték a színháztermet, s meleg ünnepléssel köszöntötték a barátság hajó utasait, a tíz szocialista ország képviselőit. A nagygyűlés elnökségében helyet foglaltak Roska István külügyminiszter-helyettes, Molnár Endre, a Budapesti Pártbizottság titkára, Ritter Tibor, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és a szocialista országok küldöttségeinek vezetői. Tétényi Pál akadémikus, az MSZBT alelnöke köszöntötte a vendégeket, majd Szakali József, a Központi Bizottság tagja, a X. kerületi pártbizottság első titkára, az MSZBT országos elnökségének tagja méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, nemzetközi hatását. A nagy október közelgő évfordulója a mi nemzeti ünnepünk is. Dicső történelmi emlékeink közé tartozik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját elsőként követve 1919. március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Arról is beszélt Sza- kalj József, hogy a Szovjetunió és hazánk együttműködése fejlődésünk meghatározó tényezője ma is. — A barátság dunai hajóút jó alkalom arra, hogy népeink még közelebbről megismerhessék egymást, a személyes kapcsolatok, élmények tovább mélyítsék a barátságot — mondotta. Felszólalt a nagygyűlésen Lindova Alzbeta, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa, a Csehszlovák Szovjet Baráti Társaság delegációjának tagja. Ezt követően Tyitov űrhajós, a szovjet küldöttség vezetője szívből jövő szavakkal mondott köszönetét a magyar vendéglátóknak az őszinte, testvéri barátságért, amely magyarországi tartózkodásuk idején mindvégig megnyilvánult. Mint mondta, a tíz szocialista ország képviselőinek dunai útja a legmagasabb hőfokon demonstrálja a népek barátságát. A nagygyűlés végén a kőbányai úttörők virágokkal köszöntötték az elnökség tagjait. Ezután a résztvevők nemzetközt műsort tekintettek meg, amelyben közreműködtek a szocialista országok művészcsoportjai és a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének tagjai. A forró hangulatú nagygyűlés után a barátság hajó út résztvevői búcsúvacsorán vettek részt. Az Amur hajó tegnap a késő esti órákban felszedte a horgonyt és tovább indult Pozsony felé. KÖZÖS DÖNTÉS — KÖZÖS FELELŐSSÉG Simítókés szalad a vasúti kocsi oldalán. Festékszóró pisztoly követi nyomát, fényes mázzal cicomáz. Aztán a betonon hever a spakli, elpihen a festékszóró is. A munkások egy várakozó kocsi lépcsőjének dőlnek. Az új teljesítményelszámolás hálója fölött pingponglabdaként pattognak a szavak. A vasutas szakszervezet küldötte Habony Andrást, a műhelybizottság titkárát és a bizalmiakat kérdezi. Érezni szinte a vélemények súlyát. Másképp szólnak a szavak mint néhány évvel ezelőtt. A szakszervezeti bizalmiak jó- néhány fokkal feljebb léptek a tekintély képzelt lépcsősorán. Később kettesben maradunk Habonnyal. A műhelytitkár a bizalmiak megváltozott hatásköréről fűzi a szót. Arról, hogy véleményük, egyetértésük nélkül ma már az üzemben egyetlen fontosabb döntés sem születhet. Üj munkás felvételkor a személyi alapbér megállapításánál, majd később a béremelésnél a bizalmi egyetértése nélkül senki sem • „léphet”. És Habony sorolja tovább: a miniszteri, vagy annál rangosabb kitüntetéseknél, a rendkívüli és jutalomszabadságnál, a lakástámogatásnál, az üdültetésnél és a segélyeknél is nagy súllyal esik latba a szakszervezeti csoport véleménye. MINDENTUDÓK — A műhelybizottsághoz kétszáztizenhét tag tartozik, természetesen nem ismerhetjük mindannyiuk munkáját, ügyes-bajos dolgait — közelít a gyakorlat oldaláról Habony András. — A bizalmi csoportokhoz viszont általában csak tizenegynehányan tartoznak. Minden nap egymás mellett dolgoznak, s még azt is tudják a másikról, hogy mondjuk éppen azért levert, mert beteg a gyereke. Ha tehát például béremelésről van szó, nincs köztük mellébeszélés. Tudják egymásról ki mennyit ér. Ezért jó, hogy a SZOT kongresszus határozata nyomán a forintok sorsáról a művezetők és a bizalmiak közösen döntenek. Az eredmény? Mást ne mondjak, az idén egyetlen bérpanasz sem érkezett a műhelybizottsághoz ... — Miért nem? — Akár tagadjuk, akár bevalljuk, régen, amikor a műKisérletképpen 600 állomásos félautomata, ún. konténeres kamion kocsiba szerelt telefonközpontot üzemeltet a posta Dunakeszin. Az NDK-ból vásárolt telefonközpont lehetővé teszi, hogy kezelőszemélyzet nélkül bonyolítsák le az előfizetők helyi beszélgetéseiket. Képünkön: a mérőállomásokat ellenőrzi Vanka Jánosné. vezető n lég egyedül döntött, hogyan < sztja szét a pénzt, a tollat néha a szimpátia vezette. Az hogy tetszett, vagy nem tetszett az illető munkás. Később ?ztán egyetlen kivételezés felkavarhatta az egész műhely hangulatát. A sérelmet évekig hordozták magukban dz emberek. A rossz közérzet : pedig mindig az eredményes munkát fogja vissza. Most, hogy a bizalmiak is azonos jogú részesei a döntésnek, az egész csoport véleményét képviselik. Senki sem lehet elfogult... Habony András egy pillanatra sem állította, hogy már most sima az út. Az új húrokkal gazdagodott bizalmi jogok hangszerén még meg kell tanulni játszani. Hozzátéve: a „kottát” a művezetőknek is ismerni kell. Ismerni, hiszen — a zenei hasonlatnál időzve — a bizalmiak új hatásköre együttes előadást kíván a gazdasági vezetőkkel. Kissé elkoptatott a kifejezés, ám igaz: á jó partneri kapcsolat adhatja a tiszta zenekari hangzást. NAGYOBB TEKINTÉLY A karbantartók ebédszünetben úgymond zsebből, kolbászt, szálonnát katonáz- nak. Kaposvári Géza üzemlakatos az üres zacskót barna táskájának mélyébe süly- lyeszti. A mahoz, a múltból merít adalékokat: — Hét évvel ezelőtt választottak csoportbizalminak. Nehezen ment a munka, s a legutóbbi választáson 1975-ben felszólaltam, hogy a Járműjavítóban nem érvényesül az üzemi demokrácia, inkább csak beszélünk róla. Azóta nagyot változott a helyzet, az új szakszervezeti bizottság másképp igazgatja a „kocsinkat”. A bizalmiak kiszélesedett jogköre pedig még több lehetőséget ad, ez kiderült az áprilisi béremelésnél is. Mondtam a művezetőnek, hogy a brigádvezető, a Szabó Imre meg a Kiss Pali többet érdemel annál, mint ameny- nyit szán nekik. Erre azt mondta a Kürtösi, hogy jó-jó, de mi áz indok? Sorba vettem. A Szabó igyekszik, szak- középiskolába jár, a Kiss két műszakban dolgozik és a túlóra alól sem húzza ki magát. Ami meg a brigádvezetőt illeti, hogyan adhatnánk csak 40 fillért, amikor egy MÁV kiváló brigádot irányít, nagy- nagy emberséggel. Az érvek győztek, mindhárman többet kaptak a tervezettnél. Egybehangzó a vélemény: a béremelés óta a munkások között nagyot nőtt a bizalmiak tekintélye. Történetek járnak a régi időkről, amikor — és nem csak a Járműjavítóban — szinte lasszóval fogták az embereket. Gyakran azzal, hogy vállalja csak el a bizalmiságot, nem lesz sok dolga, mindössze a bélyeget kell beszedni... Ez a megítélés már a múlté. Akárcsak a tízperces választások, amikor töprengés nélkül mindenki a jelöltre szavazott. Magában gondolva: úgyis mindegy. ■ • Geszti László és Kiss Pál betanított munkásokkal, a gépek zajától elhúzódva, az udvaron beszélgetünk. Kérdem mit tudnak a kibővült jogkörről? Geszti a bért emlegeti, Kiss Pál pedig egy „hát”-tal támogatja. — S azon kívül? Hallgatás a válasz. Nem olyan szép tehát még a „menyasszony”, ahogy kinéz. A szakszervezeti bizottság munkatársa bólint is: a dolgozóknak bizony többet kellene ismerniük. Miképp is kérnének segítséget, ha azt sem tudják milyen ügyekben' tehet értük valamit a bizalmi. U „KÉTARCÚ” EMĐER Szép Ferenc, amolyan „kétarcú” ember. Művezető a karbantartóknál, s ugyanakkor a felügyeleti dolgozóknál szakszervezeti bizalmi. — Gazdasági vezetőként kimondottan segítséget jelent a bizalmiak megnövekedett jogköre — magyarázza. — A miértre egyszerű a válasz: a döntés felelősségének a fele lekerült a vállamról. Mert nem vitás, hogy a közvetlen munkaterületen, a többiekkel dolgozó bizalmi a társairól nálam sokkal többet lát. Kisebb a téves döntés lehetősége. Alig néhány hónapnyi a gyakorlat, de már érezhetően jobb a munkások hangulata. Látják, nem hiába mondanak véleményt, s közvetlenebb az érdekképviseletük is... — Néhány gazdasági vezető úgy érezte, hogy a hatalmát csorbították — vetem közbe. — Csak a „rövidlátók” vélekednek így... Később szóba kerül, hogy a bizalmiaknak nemcsak a népszerű döntésekből jut ki. Szép Ferenc 'meséli, hogy az egyik munkás ivott a műhelyben, s mert a vasútnál súlyos vétség az alkohol fogyasztás, hazaküldték, s igazolatlan napot kapott. Ráadásul mulasztásáért kimaradt a béremelésből is. A bizalmiját dicséri, hogy az egész csoport érdekeit nézte, a nagyobb közösség munkafegyelmét. Egyetértett azzal, hogy egy fillért sem adjanak a munkásnak. MEGnLBPOZOTTBDD DÖNTÉSEK A karbantartó osztály vezetője Szűcs György százki- lencvenegy dolgozót igazgat. A várható változásokban az eddiginél mélyebbre ás. Megváltozott vezetői módszerekről beszél: — A döntéselőkészítésben nagyon nagy segítséget kapunk majd a bizalmiaktól.' Az eddiginél több és megalapozottabb vélemény alapján mondhatjuk ki közösen a végső szót. Éppen ezért most már nera lehet úgy vezetni, mint mondjuk négy évvel ezelőtt. Jóval több ellenőrzési pont „fogja” a szakembert. Várhatóan megnő a szakszervezeti tisztségviselők tekintélye és ezzel együtt felelőssége is. A lehetőségek mellett, „fehér foltot” iš említett Szűcs György. Azt például, hogy a gazdasági és műszaki vezetők felkészítése még az elején tart, pedig ugyanúgy kellene ismerniük az új hatásköröket mint a bizalmiaknak. Azt is hozzátehetjük, hogy például a munkaügyi osztályon hiába kerestük az újjonnan felvettek személyi lapján a bérrel egyetértő szakszervezeti aláírásokat. Belső László szb. titkárhelyettes fogalmazta meg: „Idő kell még ahhoz, hogy az együttes munka, tehát az új vezetési mód mindennapos gyakorlattá váljon ...” A mindössze néhány hónapos tapasztalatok további munkára serkentenek. Nemcsak a Járműjavítóban, hiszen a nagy munkásmozgalmi hagyománnyal büszkélkedő üzemben viszonylag elől tartanak. Bizonyítékul talán annyit, hogy a határozat, a törvény még meg sem jelent, de tavaly már a bizalmiakon keresztül „szondázták” a közvéleményt. A vállalati étkezési hozzájárulásról, a szombati munkarendről, a közlekedésről ezrek mondtak véleményt. Valóban a közösség döntött a mindenkit érintő kérdésekben. A jövőben tehát a szakszervezeti bizalmiaknak, közösen a gazdasági vezetőkkel, az üzemek irányításának további, sajátos módszereit kell megtalálniuk. A bizalom adott... Mélykúti Attila
