Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

U­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 31. ir^Firn Lesz-e taibridbúza? Napjainkban több haszon- növénynél (kukorica, takar­mánycirok, egyes kertészeti növények, sőt erdei fák) két jól megválasztott alany ke­reszteződéséből származó hib­rideket termesztenek. Termő- képességben, életképességben ugyanis az első hibridnemze­dék messze felülmúlja az ere­deti fajtákat. Ezért a szakem­bereket évek óta foglalkoz­tatja a kérdés: hogyan lehet­ne kamatoztatni e törvény- szerűséget a legfontosabb ke­nyéradó növény, a búza, ter­mesztésében? A hibridtartásra jellemző, hogy csak egyetlen nemze­dékben kimagasló, tehát a hibridvetőmagot mindig újra és újra elő kell állítani. A kukoricánál ezt úgy hajtják végre, hogy az alanypartne­reket váltakozó sorokban ve­tik, és az egyik sor egyedein eltávolítják a hímvirágot; ezek lesznek az anyasorok, amelyek csak a másik sorban lévő apanövényektől kaphat­nak virágport. A búzánál nem ilyen egy­szerű a helyzet. A búza vi­rágzatát ugyanis olyan virá­gok alkotják, amelyek mind­egyikében vannak porzók, és van termő is, tehát a virágok hímnősek, nem úgy, mint a kukorica egyivarú virágai. A búza kalászának minden egyes virágából eltávolítani a 3—3 portokot nagy ügyessé­get kívánó, hosszadalmas munka, amely legfeljebb kí­sérleti mértékben oldható meg. Ugyanez a nehézség a ciroknál is, de ott sikerült megoldást találni azzal, hogy a keresztezésben anyai vonal­ként hímsteril formákat von­tak be, amelyek nem képe­sek a megtermékenyítésre. A búzánál ez a módszer sem hozott eredményt. Az 1960-as évekre azonban siker koro­názta a kutatók munkáját: olyan módszert találtak, amely — legalábbis módszer­tani és tudományos téren — lényegében megoldotta a hib­ridbúza problémáját. Hibrid­búzát vetni nagyüzemi módon azonban még ma sem lehet. A nagyüzemi termesztés elterjedésének ’ lényeges elő­feltétele a gazdaságosság. Amíg a drágán előállítható hibridvetőmag ára nincs arányban a nagyobb termés hasznával, nem érdemes fog­lalkozni vele. A kutatás vi­lágszerte folyik olyan új módszer iránt, amely egy­szerűsíti a hibrid vetőmag előállítását, így az árának a csökkentését. A kísérletek si­kerrel kecsegtetnek, és van remény arra, hogy a hibrid­búza üzemszerű és gazdasá­gos termesztésének az ideje belátható közelségbe kerül. A ló korunkban Időjárás és az állatbetegségek Világszerte kutatják az időjárás változásainak hatá­sát az élő szervezetekre. Az állatorvoslásban az időjárási tényezők szerepét először a májmételykór előrejelzésé­nél vették figyelembe. A csa­padék és talajnedvességi vi­szonyok szoros összefüggés­ben állnak a fertőzöttséggel. A legsúlyosabb betegség, a száj- és körömfájásnál is ta­láltak összefüggéseket. Az 1967—68-as angliai járvány során megállapították, hogy az új esetek 90 százaléka a széliránnyal egyező területe­ken jelentkezett, különösen nedves időjárás esetén. A betegség gyakorisága mindig csökkent, ha a szélirány megváltozott és alacsony ál­latsűrűségű területek felé fordult. Az élősködők okozta beteg­ségeknél az adott évszak idő­járása mellett az előző év adatait is figyelembe kell venni. Száraz őszt követően várhatóan nagyobb a veszte­ség, különösen ha a május— június csapadékos. Az elő­ző évi időjárás lehetővé te­szi az előrejelzés pontos ada­tokon alapuló kidolgozását. A gombás betegségek ak­kor emelkednek, ha a beta­karítás idején csapadékps volt az időjárás. A juhászai­ban a nyírást megelőző év csapadékviszonyai határoz­zák meg a gombás bőrbeteg­ségek gyakoriságát. A kedve­zőtlen mikroklímájú helyen épült istállókban minden beavatkozás ellenére az át­lagosnál nagyobbak a vesz­teségek. A baromfi botuliz- mus is akkor okozza a leg­nagyobb károkat, ha a me­leg nyári hónapokban g pá­rolgás miatt csökkennek a természetes vízszintek. Ahogy tért hódított a gép a mezőgazdaságban, úgy ka­pott lábra a jóslat: „múzeumi tárgy lesz a ló”. Szemünk előtt játszódott le a szocia­lista nagyüzemi termelés ki­alakulása és tanúi voltunk annak, hogy a lovak száma soha nem hitt mértékben csökkent. A lovak számának a csökkenése nemcsak ná­lunk, hanem világszerte le­játszódott a motorizáció kö­vetkeztében. Nagy export sportlóte­nyésztés folyik a Szovjet­unióban, a Türkmén SZSZK-ban. Az itt tenyész­tett kiváló tulajdonságú lo­vak eljutnak a világ min­den tájára Egyes államokban azonban újra érdeklődés indult meg a lovak iránt. Dániában példá­ul megállt a létszámcsökke­nés, az USÁ-ban pedig a 2,8 milliós mélypontról 7,8 mil­lióra emelkedett a lovak szá­ma. Nehéz megjósolni, hogy. nálunk mikor következik be a fordulópont, mikor áll meg a csökkenés. A lovak használatában ugyanis világszerte változás következett be. A régi kato­nai és mezőgazdasági, illetve szállítási funkcióját nagyrészt felváltotta a sport célú hasz­nosítás. A sport célú lóte­nyésztés ma még elsősorban külföldi igényt elégít ki, és ez is természetesen nagyon fontos valutaforrás. A lovas sporthoz kétségte­len sok előítélet fűződik, de bizonyos, hogy nálunk is megváltozik szemlélete. A dolgozók egyre több szabad­idejének egészséges felhasz­nálására nagyon alkalmas a lovaglás. Mint minden sportot, a lo­vaglást is kora gyermekkor­ban a legjobb elkezdeni. Kül­földi adatok szerint 10 gyer­meknek keli megtanulni lo­vagolni, hogy egy felnőttkorú jó lovasversenyző véljék be­lőle. Lovas sportunk fejlődé­se érdekében is gyermekek ezreinek kellene lovagolni tanulni. Csak ha megfelelő tömegbázisunk lesz, abból fejlődhet ki a magasabb szín­vonalú lovaglás, az ugrósport, a military, a legmagasabb tudást igénylő díjlovaglás, és széles alapja lesz az öttusá­nak is. U baromfi: ideális táplálék Nyestfarm A novoszibirszki Tudós­város mellett érdekes kísér­leti farm található. Tenyész­tik" és tanulmányozzák itt a cobolyt, a nyestet, a vidrát, a szibériai nyércet, a herme­lint, a menyétet, az európai és amerikai vidranyestet. A tudósok figyelemmel kísé­rik az értékes prémes álla­tok fejlődési sajátosságait és törvényszerűségeit A Biológiai Intézet tudó­sainak egyik fő feladata — új állatfajták kialakítása. Sikerült olyan hibrid me- nyétfajtákat kitenyészteni, amelyek nagysága és szőré­nek minősége meghaladja a természetben élő társaikét. Az állatok viselkedését vizs­gálva, felfigyeltek egy kü­lönleges biológiai sajátosság­ra, a nyomonkövetési ref­lexre. Ez a reflex olyan erős, hogy a fejlődés korai szaka­szában valamennyi nyestféle követi a mozgó tárgyakat, vagy az embert. Áramtermelés széllel Bár Norvégia a vízierőmű­vek országa, vízienergiával termelt áram helyett helyi áramforrásokat keres rádió­adó- és erősítő hálózatának az energiaellátására. Az or­szág hossza 1750 kilométer, 62 százalékát hegység borít­ja. Ezért a távközlést rádió­hullámokkal célszerű biztosí­tani, de a nehezen megköze­líthető helyeken épített rá­dióállomások áramellátása igen költséges. Ezért több ál­lomás áramellátását szélmal­mokkal, illetve szélhajtotta generátorokkal szeretnék megoldani. Az e célra kialakított ge­nerátor másodpercenként 7 méteres szélerősség esetén percenként 130 fordulatot vé­gez és 4100 wattot állít elő. Korábban ilyen generátorok csak nem túlnagy szélben dolgoztak megbízhatóan, vi­har esetén csődöt mondtak. Az új típuson ezt a szárnyak viszonylag nagy — 9,2 méter — átmérőjével, valamint az­zal szüntették meg, hogy be­állításuk a szélsebességgel változik: már másodpercen­ként 3 méteres szélerősség hatására forogni kezdenek. A szélgenerátort akkumulátor­ral kötik össze, amely a fe­lesleges energiát tárolja arra az időszakra, amikor nincs szél. Már régen elfelejtettük azt az időt, amelyről szólva Ve­res Péter a felszabadulás utáni gyűléseken azt mond­ta: a paraszt akkor eszik csirkét, ha vagy ő, vagy a csirke beteg. S azt is, hogy akkoriban nagy kincs volt a tojás: a falusiak piacra vit­ték, hogy az árából sót, pap­rikát, vagy egy pakli do­hányt vegyenek. Manapság egy fő átlagos baromfihús­fogyasztása 16 kiló, az egy főre jutó tojásfogyasztás pe­dig mintegy 270 darab ná­lunk. De nemcsak hazánkban lendült fel a baromfifogyasz­tás, a világ érdeklődése is a baromfi felé fordult. Miért? A legfontosabb ok: a barom­fihús és a tojás ideális táp­lálék. A tojás — a C-vita- min kivételével — minden olyan táplálóanyagot tartal­maz, amely a felnőtt ember számára szükséges. Fehérje-, zsír-, szénhidrát-tartalmának egymáshoz viszonyított ará­nya jó. A-, Bj-, B2-, niko­tinsav- és D-vitamin-tartal- ma jelentékeny. Ha a tojá­son kívül csupán némi zöld1 séget fogyasztanánk, s mel­lőznénk az egyéb tápláléko­kat, nem éreznénk hátrányát. A baromfi nagy előnye az is, hogy gyorsan válik élel­miszerré. Egy húshibrid szü­lőpár tyúktól évi 140 tojás, abból pedig 110—120 csibe kelése várható. A mai korszerű baromfi- tenyésztés a keltetéstől a feldolgozásig iparszerűen ál­lítja elő a tojást és a húst. A legkorszerűbb keltető be­rendezés a Bekoto cég leg­újabb típusú gépe, amelynél 120 ezer, állványokra helye­zett tojást betolnak, s 21 nap múlva a gép másik végén 100 ezer csibét kiszednek. A gépben automata berendezés végzi a párásítást, fűtést, hűtést, fertőtlenítést, tojás­forgatást és szellőztetést. Betáplálják a nagyteljesítményű keltetőgépbe a tojásokat. Közlekedés három keréken Egy amerikai konstruktőr „Phantom” néven háromkerekű gépkocsit szerkesztett, annak jegyében, hogy az USA kormánya kisebb súlyú és kisebb fogyasztású autók gyártására ösztönzi az ipart. A kétszemé­lyes jármű áramvonalas, teljes egészében üvegszállal erősített műanyagból készült karosszériája, 4,2 méter hosszú. Erőforrása egy 100 köbcentiméter hengerűrtartalmú „Honda” kerékpármotor, amely három fo­kozatú sebességváltóhoz csatlakozik. Fo­gyasztása rendkívül kedvező, összhangban azzal az amerikai célkitűzéssel, hogy az át­lagos üzemanyagszükséglet 1978-ban 13 li- ter/100 km, 1980-ban 11,75 liter/100 lem le­gyen az országban, 1985-re pedig érje el a 8,55 liter/100 km-es szintet gépkocsin­ként. A háromkerekű autó egyébként nem új­donság, különösen a második világháború utáni években kedvelték többhelyütt (pél­dául a mai NSZK területén) a háromkere­kű kiskocsikat. Annak' idején roncsokból barkácsolták össze, és fontos körülmény volt, hogy olcsó és keveset fogyaszt. Ahogy az életszínvonal emelkedett, az autósok már nem voltak hajlandók lemóndani a negye­dik kerékről, kezdődött a díszes kivitelű gépkocsik, a nagy önsúly és a magas ben­zinfogyasztás divatja. Ennek ellenére az angol Reliant cég több mint négy évtizede jól megél a háromkerekű autók gyártásá­ból és forgalmazásából, s világszerte egyre többen rádöbbennek, hogy a háromkerekű gépjármű kis fogyasztású, eggyel kevesebb kereke kopik, s igen mérsékelt összegű az adója. Ehhez járul még az is, hogy a leg­több országban a háromkerekű járművek kormánya mellé motorkerékpár-vezetői en­gedéllyel is be lehet ülni. Míg Angliában a szólókereket rendszerint elől helyezik el, az Egyesült Államokban a fordított meg­oldást alkalmazzák szívesebben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom