Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 3. Ami szem-szájnak ingere (Folytatás az 1. oldalról.) egymás mellett élését hirdetjük, a kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítését szorgalmazzuk és ezeknek az elveknek érvényesítésére törekszünk. — Mély meggyőződésünk, hogy a béke, a békés egymás mellett élés minden népnek egyformán érdeke. Bízunk abban, hogy a népek békeakaratával és a kapitalista világ józanul és reálisan gondolkodó politikai tényezőinek közreműködésével előrejutunk az enyhülés megszilárdításában és tartóssá tételében. Ezekre gondolok, miközben átérzem ennek a nagyszerű felvonulásnak ünnepi hangulatát. Biztos vagyok — A mai szép napon a munkásosztály nemzetközi ünnepén tisztelettel és szeretettél köszöntőm Szolnok város és a megye munkássá" gát, parasztságát, értelmiségét, minden dolgozóját, — mondta a miniszter üdvözlő szavaiban, majd méltatta a nemzetközi munkás-szolidaritás, az emberi munka ünnepét, azt a napot, amikor az egész földkerekségen a májusi zászlók erdeje hirdeti a proletariátus ünnepét, az emberiség tavaszát hozó munkásosztály történelmi küldetését. — E történelmi küldetés teljesítése közben vereségektől sem mentes harcban teremtette meg a munkásosztály a világ leghatásosabb szellemi fegyverét, a marxizmus—leniniz- must, és ennek az eszmének valóra váltásáért küzdő forradalmi pártot, amely hatvan évvel ezelőtt véghez vitte a XX. század legnagyobb történelmi tettét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Ezzel megváltoztatta az emberiség fejlődésének menetét és mélyre ható társadalmi átalakulást indított el az egész világon. A nagygyűlés szónoka beszélt a fasizmus felett aratott győzelemről, amely meggyorsította a világ fejlődését. Szólt a szocialista országok erősödő politikai, gazdasági és kulturális együttbenne, hogy a munkásosztály nagy seregszemléje az országban mindenütt hasonló szellemű. — Megragadom az alkalmat, pártunk Központi Bizottsága és a magam nevében üdvözlöm egész dolgozó népünket a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepén — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai a felvonulási téren találkoztak azokkal a külföldi szakszervezeti vezeműködéséről és hangsúlyozta, hogy népünk jövője szorosan összefügg a nemzetközi haladással a világban végbemenő forradalmi folyamat sorsával. A kulturális miniszter említést tett arról is, hogy egy idő óta a nemzetközi gazdasági körülmények miatt nem könnyű a gazdasági építőmunka és az élet- színvonal emelését célzó tervek teljesítése. Mindenkinek a legjobb képessége szerint végzett, fegyelmezett, odaadó munkájára van szükség, hogy előbbre jussunk. Beszélt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére meghirdetett csepeli kezdeményezés kedvező hazai és nemzetközi visszhangjáról, az elmélyültebb gondolkodásra és célszerűbb cselekvésre ösztönző versenyvállalásokról, majd így folytatta: — A társadalom építésének olyan szakaszába jutottunk, amikor a gazdasági, termelési feladatok megoldása igényli és feltételezi a dolgozók műveltségének, általános és szakmai ismeretének, szocialista világnézetének továbbfejlődését. Pártunk kulturális politikája a lenini koncepció alapján a kulturális forradalom kiteljesítését a fejlett szocializmus építése nélkülözhetetlen feltételének tartja, s ezért az anyagi termelés fokozását szorosan tőkkel, akik 33 országból és a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén, Kádár János elmondotta: május 1-e, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe ma már a népek barátságának is ünnepe. Hangsúlyozta szolidaritásunkat a Szovjetunióval, a szocializmust építő népekkel, a fasiszta terror alatt szenvedő chilei néppel, az egész világon élő és harcoló haladó emberekkel. Megköszönte részvételüket a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén, s tolmácsolta az általuk képviselt országok szakszervezeti mozgalmának, dolgozóinak a magyar munkásosztály, a magyar nép üdvözletét. összekapcsolja az egész nép műveltségi színvonalának emelésével. Előtérbe kerültek olyan feladatok, amelyek a közösségi művelődés, a kisebb kollektívák', az önművelés, az érdeklődés és az ízlés, az életmódban testet öltő képzés és tanulás ügyét szolgálják. Kulturális életünk előtt álló fő feladat, hogy népünket műveltté tegye, igényessé a műveltség megszerzésében, a világnézeti, politikai tájékozódásban, a gazdasági életben és a munkában, a szórakozásban és a szabad idő tartalmas eltöltésében egyaránt. A közművélődés és a művészetpolitika közös törekvése, hogy a művészetek és a tömegek közelebb kerüljenek egymáshoz. Nyilvánvaló, hogy bármilyen műalkotás értelmét az adja, ha közönségre talál, ha eszmei, erkölcsi, emberi érték teremtőjévé válik, ha befolyást, hatást gyakorol, vagy a személyiség alakítása útján, vagy a kulturált szórakoztatás révén, — mondta a nagygyűlés szónoka, majd így folytatta. — A XI. kongresszus útmutatása szerint változatlanul biztosítjuk az alkotói szabadságot, de államunknak joga, hogy a művek között társadalmi és művészeti értékük szerint válogasson. Művészeinknek meg kell érteniük; a forradalom elsősorban nem a művészeti formákban, hanem a társadalomban megy végbe, ezért az alkotóknak kell azonosulniuk a néppel, hogy a művészeti alkotások érthetően, valóban a népről és a néphez szóljanak. A szocialista társadalom fejlődése olyan helyzetet teremtett a világban, hogy ma már nem lehet kultúráról a nép nélkül és a mindennapi élettől elvonatkoztatott módon gondolkodni. — Hangsúlyozta, majd hozzáfűzte, hogy a társadalom további fejlődése érdekében a szocialista termelés és demokrácia folyamatos fejlesztésére van szükség és ehhez munkakultúránknak és politikai műveltségnek sokkal magasabb fokát kell elérni. Ezért minden vezető felelősséggel tartozik a jelennek és a jövőnek. Mint ahogyan azért is, hogy a művelődés a tartalmasabb, kulturáltabb életmód kialakítását szolgálja és minél több embert, családot segítsen hozzá az értelmes élet távlatainak felismeréséhez. — A párt programnyilatkozata, társadalmi, gazdasági programjaink világosan szólnak hazánk helyzetéről és jövőjéről. Igaz és meggyőző képet kapunk belőlük eredményeinkről, a fejlődésünket kísérő ellentmondásokról. De nem adhatnak választ életünk társadalmi, kulturális fejlődésünk valamennyi gondjára, kérdésére. Az a dolgunk, hogy további vizsgálódást folytassunk. Ezt tesszük a kulturális életben is. Nem hisszük és nem hirdetjük, hogy ezen a területen is minden úgy jó, ahogy van. Csupán abban törekszünk egyetértést kialakítani, hogy van megbízható, bevált politikánk, amelynek elválaszthatatlan része a kulturális politika, amely azzal tudott alkotó energiákat felszabadítani, hogy hangsúlyozta az emberek jogát és felelősségét a szocializmus építésében. — A munkásosztály nemzetközi ünnepén megnyilvánuló eszmei és politikai egység a munkasikerekkel megalapozott fejlődés egyértelműen bizonyítja pártunk töretlen politikájának helyes voltát, igazságát. A szocializmus lehetőségeinek kiteljesedése rajtunk, milliókon múlik, akik tesszük dolgunkat a jelenben, mert ellátunk a múltba, és ezáltal sok mindent látunk már a jövőből is. Megtisztelő számomra, hogy mindezt itt Szolnokon mondhattam el, ebben a gyorsan épülő, gyarapodó városban, amely őrzi hagyományait és biztosan alakítja ki korunk követelményeinek megfelelő arculatát —, mondta befejező szavaiban a kulturális miniszter. Az ünnepi nagygyűlés az SZMT vezető titkárának zárszavával és az Internacio- náléval ért véget. Ezután Pozsgay Imre a megyei párt- bizottság és a megyei tanács vezetőinek kíséretében ellátogatott a Damjanich Múzeumba, ahol megismerkedett a Szolnok megyében végzett ásatások történelmi dokumentumaival és Kada István naiv festő kiállításával. Ezt követően a kulturális miniszter a Verseghy könyvtárat tekintette meg. Szurmay Ernő ismertette a megyei könyvtár sokrétű Szűnni nem akaró hömpölygő emberáradat a Tisza- hídon. Mindenki (szolnokiak és a környékbeli községek lakói) aki friss levegőre, ki- kapcsolódásra, szórakozásra vágyott, a nagygyűlést követően a Tiszaligetbe tartott. Gyerekkocsik, apák vállán ülő apróságok, egy- njásba karoló házaspárok, szerelmesek — mintha ezen a meleg — mit meleg, forró — tavaszi napon fedezték volna fel a ligetet, a természetet. Ezúttal nem volt érvényes a szigorú szabály, fűre lépni tilos! Akinek már nem jutott hely a kertvendéglőkben, a fűbe telepedett, terített meg az alkalmi ebédhez. Pedig a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat, az Alföldi, az áfész, a Palotási Állami Gazdaság, a Halászcsárda és ki tudja még hány cég szemfüles vendéglátósai igyezektek minden talpalatnyi helyet kihasználni. Ízléses reklám- feliratokkal és csillogó gics- cses mütyürökkel díszített pavilon minden lépésben. Itt narancs, alma, amott sütemény, gyerekjáték, léggömb, a szűnni nem akaró hosszú sorból lehetett tudni, hol árulnak sült halat, pattogatott kukoricát. Vattacukor, törökméz, hurka-kol- báz, lángos, palacsinta, no és birkapörkölt, hozzá sör. Minden mennyiségben. (Vajon ki tudná megmondani, hogy hány hektoliter „folyékony kenyér” csúszott le az önfeledten ünneplő szolnokiak torkán.) önfeledten, de mértékkel ünneplők. Estefelé a ráérősen hazasétáló tömegben méltóságát vesztett embert alig láttunk. * * * Márka bár. Csak fiataloknak! — hirdették a Tiszaliget egyik pavilonjának plakátjai. munkáját. A vendég tiszteletére a kÉnyvtár olvasótermében a városi tanács Bartók kamarakórusa rövid műsort adott. Megyeszerte színpompás felvonulásokkal, vidám kulturális és sportműsorokkal, pezsgő hangulatúvá varázsolt majálisokkal ünnepeltek a dolgozók. Színes zászlók, léggömbök ezrei, fellobogózott házak, májusfákkal, szalagokkal díszített kerítések — ezek a képek villantak szemébe a látogatónak bárhol is járt a megyében. A felvonuló menetoszlopok végcélja a városok, községek sportpályája, erdős, ligetes parkja, egyszóval a szabad természet egy-egy kies darabja volt, s a jó időnek köszönhetően a mostani május elseje egy kicsit a szép tavasz örömünnepévé is tudott Válni. A karcagiak, a mezőtúriak a városligetben, a jászberényiek a Béke és barátság ligetben, a kisújszállásiad a strandfürdő területén és a sportpályán, a tiszafürediek pedig a Felszabadulási parkban ünnepeltek. A megye kisebb településein nem kevésbé eleven, jó hangulatú ünnepségekre került sor, s a helyi lehetőségeket ötletesen hasznosították a nemes cél szolgálatában, mint például a jászszentandrásiak, ahol a környék legszebb strandja várta nyitott — pénztáros és jegyszedő nélküli! —kapukkal az ünnep résztvevőit. A következőkben pillanatképekből kíséreljük meg ösz- szeállítani a megye május elsejei forgatagának ünnepi tablóját. A pult körül hosszúlábú bárszékeken kólát, márkát, jaf- fát szürcsölgető fiúk-lányok. Farmerben. (Mi másban? Ez volt a május majális össznépi teaneger egyenruhája.) Mint egy kellemes szabadtéri klub, olyan volt a rögtönzött pavilon. Boné Lászlóné, a Szolnok és Vidéke Áfész dolgozója, az ideiglenes kis bár vezetője, nem is leplezte büszkeségét. Ügy tudta, ez az első majális, ahol szeszmentes szórakozóhely várja a fiatalokat. Természetesen zenével és lemezlovassal. Nonstop Bő választék a Tiszaliget- ben nem csupán ételből, italból, hanem a látni- hallaui- valókból is. Ezúttal nem túlzás ezt a jelzőt hasayjlni: nonstop műsor. Déltől W éjszakába nyúlóan minden korosztálynak kedvére valót szerveztek az előkészítő bizottság tagjai. Térzene, énekkar, madrigálkórusok, népi együttesek. A Corvinka tánc- együttes fiataljai méltón kivívták a hatalmas tömeggé növekedett közönség tapsát, s mindez csak előkészítő han- gulatcsinálónak tűnt az utánuk berobbanó — szinte újjáéledt — Tisza táncegyüttes fergeteges, kirobbanó erejű „Jászkun” produkciójához. A szűnni nem akaró vastaps kiadós ismétlésre kényszerítette a sikerért „megdolgozott” Tiszásokat. Nem volt könnyű dolguk magukhoz ragadni a közönséget, utánuk a Szigligeti Színház művészeinek könnyű, nyári kabarénak is beillő műsorukkal. S, hogy végül a fiatalok késő estig maradtak a ligetben, annak egy oka volt: az Amphora együttes jó zenéje. Autóstop Túrkevén már befejeződött a szövetkezeti várost megmozgató felvonulás, amikor a város határában, Sallai bácsi szélmalmán is túl két lányt láttunk ballagni Kisújszállás felé. Az aszfaltból, mint valami kemencéből, dőlt a forróság, az autók nyomán szállt a por — fölvettük őket. Mint kiderült, Kisújszállásra igyekeztek a Nagykun Viadalra. Drukkolni a túrkevei diáktársaknak. Ugyanis Pethő Katalin is szinte diák még, jóllehet egy éve végzett, s most adminisztrátor a Ványai Ambrus Gimnáziumban, ott, ahol autóstopos társa, Gyarmati Ilona az idén érettségizik. Mire ezek a sorok megjelennek, ő már egy nappal túl lesz a műszaki rajz írásbeli érettségijén. Mint mondja. már annyit tanult mostanában, hogy zúg a feje, s ezt Kisújszálláson tudja leghasznosabban kiszellőztetni. Kisújszálláson az utcákon kígyózott a jókedvű felvonuló menet, a gimnázium udvarán trombitakísérettel erősített szavalókórus bíztatta a kosárlabda csapatokat, a strandon kezdődött a majális, délután pedig az erdei tornapályán meghívásos területi autós ügyességi verseny zajlott. Táncos lábak A Jászságban a legszínesebb, legszervezettebb, s egyben leggazdagabb program viszont Lehel vezér városá- 1 bán Jászberényben várta a dolgozókat, a végül is jó húszezres tömeget, amely a Hűtőgépgyár melletti Zagyva part mentén hullámzott a kitűnően elhelyezett szabadtéri színpad, a vállalati táborhelyek, a vendéglátó sátrak és a lacikonyhák, lánchinták, mutatványos bódék között. A hatalmas Béke és barátság liget ezúttal a minden tiszteletet megérdemlő előkészítés és helyszíni szervezés ellenére is kicsinek bizonyult a majális önfeledt vendégei számára, akik még a közeli gyári strandot is „megszállták”. A hosszú idő óta várt verőfényes nap szinte önmagában is elegendő lett volna a jó hangulathoz, amely láthatóan eltöltötte a szabadba kiözön- lött ünneplőket, de hogy nem csupán természetjáró vikend, de tartalmas politikai rangú rendezvénnyé vált a jászberényi majális, az a jól összeállított kulturális és sportműsornak volt köszönhető. A jóval több mint egyórás műsorban mintha ,a Ki mit tud nem hivatalos folytatását látták volna a nagy számban összesereglett nézők. S a Jászságról lévén szó, nem nehéz kitalálni, melyik kategória „versenyét” folytatták a lelkes szereplők a fergeteges sikert aratott Jászsági szövetkezeti néptánc együttes székhelyén. Mintha az egész Jászság Papp Imre tanítványa lenne. A tizenhét együttes műsorszáma közül tizennégyben a táncos lábakra figyelt a közönség. S, hogy igencsak vékonyka lábakat látott, az csak örömmel tölthet el bennünket; iskolások százai, az utánpótlás ígéretei léntek ha nem is a világot. de népszerűséget mindenképp jelentő jászberényi deszkákra. Tánc- mindenki nagy gyönyörűségére. Ezúttal a sztár, a jászsági nagy együttes nem szerepelt. A győztes fiúk — lányok Lengyelországban hirdetik szű- kebb hazánk tánckultúráját. (Folytatás a 3. oldalon.) Politikai nagygyűlés Szolnokon Pártunk kulturális politikája a lenini eszmékre épül Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott ünnepi beszédet Az olajbányász — MHSZ zenekarának pattogó indulóira és kellemes napsütésre ébredtek május elseje reggelén a szolnokiak. Fél kilenckor a gyárak, vállalatok, üzemek, szövetkezetek, intézmények dolgozóinak, iskolák diákjainak tarka áradata a nemzeti, a vörös és kék zászlók, transzparensek, léggömbök színes kaválkádja árasztotta el a Beloiannisz utat. Több mint húszezer ember vonult fel a nagygyűlés színhelyére, a Kossuth térre. Tíz órakor csendült fel a Himnusz, majd a dísztribünön Árvái István, az SZMT vezető titkára lépett a mikrofonhoz. Köszöntötte a május elsejét ünneplő szolnokiakat, a díszei- nökség tagjait, köztük Pozsgay Imre kulturális minisztert, Andrikó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát dr. Hegedűs Lajost, a megyei tanács elnökét, a megyei pártbizottság titkárait, a városi pártbizottság és a városi tanács tisztségviselőit, A. Szenykát a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet ifegyveres erők képviselőjét, a társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, a kitüntetett vállalatok, szövetkezetek, szocialista brigádok küldötteit. Ezután Pozsgay Imre kulturális miniszter, a nagygyűlés szónoka tartotta meg ünnepi beszédét. Hangulatos majális — Színes kavalkád
