Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 3. Ami szem-szájnak ingere (Folytatás az 1. oldalról.) egymás mellett élését hirdet­jük, a kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatok bőví­tését szorgalmazzuk és ezek­nek az elveknek érvényesíté­sére törekszünk. — Mély meggyőződésünk, hogy a béke, a békés egymás mellett élés minden népnek egyformán érdeke. Bízunk abban, hogy a népek béke­akaratával és a kapitalista vi­lág józanul és reálisan gon­dolkodó politikai tényezőinek közreműködésével előreju­tunk az enyhülés megszilár­dításában és tartóssá tételé­ben. Ezekre gondolok, miköz­ben átérzem ennek a nagy­szerű felvonulásnak ünnepi hangulatát. Biztos vagyok — A mai szép napon a munkásosztály nemzetközi ünnepén tisztelettel és szere­tettél köszöntőm Szolnok vá­ros és a megye munkássá" gát, parasztságát, értelmisé­gét, minden dolgozóját, — mondta a miniszter üdvözlő szavaiban, majd méltatta a nemzetközi munkás-szolida­ritás, az emberi munka ün­nepét, azt a napot, amikor az egész földkerekségen a má­jusi zászlók erdeje hirdeti a proletariátus ünnepét, az emberiség tavaszát hozó munkásosztály történelmi küldetését. — E történelmi küldetés teljesítése közben vereségektől sem mentes harcban teremtette meg a munkásosztály a világ leg­hatásosabb szellemi fegyve­rét, a marxizmus—leniniz- must, és ennek az eszmének valóra váltásáért küzdő for­radalmi pártot, amely hatvan évvel ezelőtt véghez vitte a XX. század legnagyobb tör­ténelmi tettét, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradal­mat. Ezzel megváltoztatta az emberiség fejlődésének me­netét és mélyre ható társa­dalmi átalakulást indított el az egész világon. A nagygyűlés szónoka be­szélt a fasizmus felett aratott győzelemről, amely meg­gyorsította a világ fejlődé­sét. Szólt a szocialista or­szágok erősödő politikai, gaz­dasági és kulturális együtt­benne, hogy a munkásosztály nagy seregszemléje az ország­ban mindenütt hasonló szel­lemű. — Megragadom az alkal­mat, pártunk Központi Bi­zottsága és a magam nevé­ben üdvözlöm egész dolgozó népünket a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepén — fejezte be nyilatkozatát Ká­dár János. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai a felvonulási té­ren találkoztak azokkal a külföldi szakszervezeti veze­működéséről és hangsúlyoz­ta, hogy népünk jövője szo­rosan összefügg a nemzetkö­zi haladással a világban vég­bemenő forradalmi folyamat sorsával. A kulturális mi­niszter említést tett arról is, hogy egy idő óta a nemzet­közi gazdasági körülmények miatt nem könnyű a gazda­sági építőmunka és az élet- színvonal emelését célzó ter­vek teljesítése. Mindenkinek a legjobb képessége szerint végzett, fegyelmezett, oda­adó munkájára van szükség, hogy előbbre jussunk. Be­szélt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére meg­hirdetett csepeli kezdemé­nyezés kedvező hazai és nem­zetközi visszhangjáról, az elmélyültebb gondolkodásra és célszerűbb cselekvésre ösztönző versenyvállalások­ról, majd így folytatta: — A társadalom építésének olyan szakaszába jutottunk, amikor a gazdasági, termelé­si feladatok megoldása igény­li és feltételezi a dolgozók műveltségének, általános és szakmai ismeretének, szoci­alista világnézetének tovább­fejlődését. Pártunk kulturá­lis politikája a lenini kon­cepció alapján a kulturális forradalom kiteljesítését a fejlett szocializmus építése nélkülözhetetlen feltételének tartja, s ezért az anyagi ter­melés fokozását szorosan tőkkel, akik 33 országból és a Szakszervezeti Világszövet­ség képviseletében részt vet­tek a budapesti dolgozók má­jus 1-i ünnepségén, Kádár János elmondotta: május 1-e, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe ma már a né­pek barátságának is ünnepe. Hangsúlyozta szolidaritásun­kat a Szovjetunióval, a szo­cializmust építő népekkel, a fasiszta terror alatt szenve­dő chilei néppel, az egész vi­lágon élő és harcoló haladó emberekkel. Megköszönte részvételüket a budapesti dolgozók május 1-i ünnepsé­gén, s tolmácsolta az általuk képviselt országok szakszer­vezeti mozgalmának, dolgo­zóinak a magyar munkásosz­tály, a magyar nép üdvözle­tét. összekapcsolja az egész nép műveltségi színvonalának emelésével. Előtérbe kerültek olyan feladatok, amelyek a közösségi művelődés, a ki­sebb kollektívák', az önmű­velés, az érdeklődés és az íz­lés, az életmódban testet öl­tő képzés és tanulás ügyét szolgálják. Kulturális éle­tünk előtt álló fő feladat, hogy népünket műveltté te­gye, igényessé a műveltség megszerzésében, a világ­nézeti, politikai tájékozó­dásban, a gazdasági életben és a munkában, a szórako­zásban és a szabad idő tar­talmas eltöltésében egyaránt. A közművélődés és a művé­szetpolitika közös törekvése, hogy a művészetek és a tö­megek közelebb kerüljenek egymáshoz. Nyilvánvaló, hogy bármilyen műalkotás értelmét az adja, ha közön­ségre talál, ha eszmei, er­kölcsi, emberi érték terem­tőjévé válik, ha befolyást, hatást gyakorol, vagy a sze­mélyiség alakítása útján, vagy a kulturált szórakozta­tás révén, — mondta a nagygyűlés szónoka, majd így folytatta. — A XI. kongresszus út­mutatása szerint változatla­nul biztosítjuk az alkotói sza­badságot, de államunknak joga, hogy a művek között társadalmi és művészeti ér­tékük szerint válogasson. Művészeinknek meg kell ér­teniük; a forradalom első­sorban nem a művészeti for­mákban, hanem a társada­lomban megy végbe, ezért az alkotóknak kell azonosulniuk a néppel, hogy a művészeti alkotások érthetően, valóban a népről és a néphez szólja­nak. A szocialista társada­lom fejlődése olyan helyzetet teremtett a világban, hogy ma már nem lehet kultúrá­ról a nép nélkül és a min­dennapi élettől elvonatkoz­tatott módon gondolkodni. — Hangsúlyozta, majd hozzáfűzte, hogy a társada­lom további fejlődése érde­kében a szocialista termelés és demokrácia folyamatos fejlesztésére van szükség és ehhez munkakultúránknak és politikai műveltségnek sok­kal magasabb fokát kell el­érni. Ezért minden vezető felelősséggel tartozik a je­lennek és a jövőnek. Mint ahogyan azért is, hogy a művelődés a tartalmasabb, kulturáltabb életmód kiala­kítását szolgálja és minél több embert, családot segít­sen hozzá az értelmes élet távlatainak felismeréséhez. — A párt programnyilat­kozata, társadalmi, gazdasá­gi programjaink világosan szólnak hazánk helyzetéről és jövőjéről. Igaz és meg­győző képet kapunk belőlük eredményeinkről, a fejlődé­sünket kísérő ellentmondá­sokról. De nem adhatnak vá­laszt életünk társadalmi, kul­turális fejlődésünk vala­mennyi gondjára, kérdésére. Az a dolgunk, hogy továb­bi vizsgálódást folytassunk. Ezt tesszük a kulturális élet­ben is. Nem hisszük és nem hirdetjük, hogy ezen a terü­leten is minden úgy jó, ahogy van. Csupán abban törek­szünk egyetértést kialakítani, hogy van megbízható, bevált politikánk, amelynek elvá­laszthatatlan része a kultu­rális politika, amely azzal tudott alkotó energiákat fel­szabadítani, hogy hangsú­lyozta az emberek jogát és felelősségét a szocializmus építésében. — A munkásosztály nem­zetközi ünnepén megnyilvá­nuló eszmei és politikai egy­ség a munkasikerekkel meg­alapozott fejlődés egyértel­műen bizonyítja pártunk tö­retlen politikájának helyes voltát, igazságát. A szoci­alizmus lehetőségeinek kitel­jesedése rajtunk, milliókon múlik, akik tesszük dolgun­kat a jelenben, mert ellátunk a múltba, és ezáltal sok mindent látunk már a jö­vőből is. Megtisztelő szá­momra, hogy mindezt itt Szolnokon mondhattam el, ebben a gyorsan épülő, gya­rapodó városban, amely őr­zi hagyományait és biztosan alakítja ki korunk követel­ményeinek megfelelő arcula­tát —, mondta befejező sza­vaiban a kulturális minisz­ter. Az ünnepi nagygyűlés az SZMT vezető titkárának zárszavával és az Internacio- náléval ért véget. Ezután Pozsgay Imre a megyei párt- bizottság és a megyei tanács vezetőinek kíséretében ellá­togatott a Damjanich Mú­zeumba, ahol megismerke­dett a Szolnok megyében végzett ásatások történelmi dokumentumaival és Kada István naiv festő kiállításá­val. Ezt követően a kulturá­lis miniszter a Verseghy könyvtárat tekintette meg. Szurmay Ernő ismertette a megyei könyvtár sokrétű Szűnni nem akaró höm­pölygő emberáradat a Tisza- hídon. Mindenki (szolnokiak és a környékbeli községek lakói) aki friss levegőre, ki- kapcsolódásra, szórakozásra vágyott, a nagygyűlést kö­vetően a Tiszaligetbe tar­tott. Gyerekkocsik, apák vállán ülő apróságok, egy- njásba karoló házaspárok, szerelmesek — mintha ezen a meleg — mit meleg, forró — tavaszi napon fedezték volna fel a ligetet, a termé­szetet. Ezúttal nem volt ér­vényes a szigorú szabály, fűre lépni tilos! Akinek már nem jutott hely a kertven­déglőkben, a fűbe telepe­dett, terített meg az alkal­mi ebédhez. Pedig a Jász- Nagykun Vendéglátó Válla­lat, az Alföldi, az áfész, a Palotási Állami Gazdaság, a Halászcsárda és ki tudja még hány cég szemfüles vendéglátósai igyezektek minden talpalatnyi helyet kihasználni. Ízléses reklám- feliratokkal és csillogó gics- cses mütyürökkel díszített pavilon minden lépésben. Itt narancs, alma, amott sü­temény, gyerekjáték, lég­gömb, a szűnni nem akaró hosszú sorból lehetett tudni, hol árulnak sült halat, pat­togatott kukoricát. Vattacu­kor, törökméz, hurka-kol- báz, lángos, palacsinta, no és birkapörkölt, hozzá sör. Minden mennyiségben. (Va­jon ki tudná megmondani, hogy hány hektoliter „folyé­kony kenyér” csúszott le az önfeledten ünneplő szolno­kiak torkán.) önfeledten, de mértékkel ünneplők. Este­felé a ráérősen hazasétáló tömegben méltóságát vesz­tett embert alig láttunk. * * * Márka bár. Csak fiatalok­nak! — hirdették a Tiszaliget egyik pavilonjának plakátjai. munkáját. A vendég tisztele­tére a kÉnyvtár olvasótermé­ben a városi tanács Bartók kamarakórusa rövid műsort adott. Megyeszerte színpompás felvonulásokkal, vidám kul­turális és sportműsorokkal, pezsgő hangulatúvá vará­zsolt majálisokkal ünnepel­tek a dolgozók. Színes zász­lók, léggömbök ezrei, fello­bogózott házak, májusfákkal, szalagokkal díszített keríté­sek — ezek a képek villan­tak szemébe a látogatónak bárhol is járt a megyében. A felvonuló menetoszlopok végcélja a városok, közsé­gek sportpályája, erdős, lige­tes parkja, egyszóval a sza­bad természet egy-egy kies darabja volt, s a jó időnek köszönhetően a mostani má­jus elseje egy kicsit a szép tavasz örömünnepévé is tu­dott Válni. A karcagiak, a mezőtúriak a városligetben, a jászberé­nyiek a Béke és barátság li­getben, a kisújszállásiad a strandfürdő területén és a sportpályán, a tiszafürediek pedig a Felszabadulási park­ban ünnepeltek. A megye ki­sebb településein nem kevés­bé eleven, jó hangulatú ün­nepségekre került sor, s a helyi lehetőségeket ötletesen hasznosították a nemes cél szolgálatában, mint például a jászszentandrásiak, ahol a környék legszebb strandja várta nyitott — pénztáros és jegyszedő nélküli! —kapuk­kal az ünnep résztvevőit. A következőkben pillanat­képekből kíséreljük meg ösz- szeállítani a megye május el­sejei forgatagának ünnepi tablóját. A pult körül hosszúlábú bár­székeken kólát, márkát, jaf- fát szürcsölgető fiúk-lányok. Farmerben. (Mi másban? Ez volt a május majális össznépi teaneger egyenruhája.) Mint egy kellemes szabadtéri klub, olyan volt a rögtönzött pavi­lon. Boné Lászlóné, a Szol­nok és Vidéke Áfész dolgo­zója, az ideiglenes kis bár vezetője, nem is leplezte büszkeségét. Ügy tudta, ez az első majális, ahol szeszmen­tes szórakozóhely várja a fia­talokat. Természetesen zené­vel és lemezlovassal. Nonstop Bő választék a Tiszaliget- ben nem csupán ételből, ital­ból, hanem a látni- hallaui- valókból is. Ezúttal nem túl­zás ezt a jelzőt hasayjlni: nonstop műsor. Déltől W éj­szakába nyúlóan minden kor­osztálynak kedvére valót szerveztek az előkészítő bi­zottság tagjai. Térzene, ének­kar, madrigálkórusok, népi együttesek. A Corvinka tánc- együttes fiataljai méltón ki­vívták a hatalmas tömeggé növekedett közönség tapsát, s mindez csak előkészítő han- gulatcsinálónak tűnt az utá­nuk berobbanó — szinte új­jáéledt — Tisza táncegyüttes fergeteges, kirobbanó erejű „Jászkun” produkciójához. A szűnni nem akaró vastaps ki­adós ismétlésre kényszerítet­te a sikerért „megdolgozott” Tiszásokat. Nem volt könnyű dolguk magukhoz ragadni a közön­séget, utánuk a Szigligeti Színház művészeinek könnyű, nyári kabarénak is beillő mű­sorukkal. S, hogy végül a fiatalok késő estig maradtak a liget­ben, annak egy oka volt: az Amphora együttes jó zenéje. Autóstop Túrkevén már befejeződött a szövetkezeti várost meg­mozgató felvonulás, amikor a város határában, Sallai bácsi szélmalmán is túl két lányt láttunk ballagni Kisújszállás felé. Az aszfaltból, mint va­lami kemencéből, dőlt a for­róság, az autók nyomán szállt a por — fölvettük őket. Mint kiderült, Kisújszállásra igye­keztek a Nagykun Viadalra. Drukkolni a túrkevei diák­társaknak. Ugyanis Pethő Katalin is szinte diák még, jóllehet egy éve végzett, s most adminisztrátor a Ványai Ambrus Gimnáziumban, ott, ahol autóstopos társa, Gyar­mati Ilona az idén érettségi­zik. Mire ezek a sorok meg­jelennek, ő már egy nappal túl lesz a műszaki rajz írás­beli érettségijén. Mint mond­ja. már annyit tanult mosta­nában, hogy zúg a feje, s ezt Kisújszálláson tudja leghasz­nosabban kiszellőztetni. Kisújszálláson az utcákon kígyózott a jókedvű felvonu­ló menet, a gimnázium udva­rán trombitakísérettel erősí­tett szavalókórus bíztatta a kosárlabda csapatokat, a strandon kezdődött a majá­lis, délután pedig az erdei tornapályán meghívásos te­rületi autós ügyességi ver­seny zajlott. Táncos lábak A Jászságban a legszíne­sebb, legszervezettebb, s egy­ben leggazdagabb program viszont Lehel vezér városá- 1 bán Jászberényben várta a dolgozókat, a végül is jó húszezres tömeget, amely a Hűtőgépgyár melletti Zagyva part mentén hullámzott a ki­tűnően elhelyezett szabadtéri színpad, a vállalati táborhe­lyek, a vendéglátó sátrak és a lacikonyhák, lánchinták, mutatványos bódék között. A hatalmas Béke és barátság liget ezúttal a minden tiszte­letet megérdemlő előkészítés és helyszíni szervezés ellené­re is kicsinek bizonyult a ma­jális önfeledt vendégei szá­mára, akik még a közeli gyá­ri strandot is „megszállták”. A hosszú idő óta várt verő­fényes nap szinte önmagában is elegendő lett volna a jó hangulathoz, amely láthatóan eltöltötte a szabadba kiözön- lött ünneplőket, de hogy nem csupán természetjáró vikend, de tartalmas politikai rangú rendezvénnyé vált a jászbe­rényi majális, az a jól össze­állított kulturális és sport­műsornak volt köszönhető. A jóval több mint egyórás műsorban mintha ,a Ki mit tud nem hivatalos folytatá­sát látták volna a nagy szám­ban összesereglett nézők. S a Jászságról lévén szó, nem nehéz kitalálni, melyik kate­gória „versenyét” folytatták a lelkes szereplők a fergete­ges sikert aratott Jászsági szövetkezeti néptánc együt­tes székhelyén. Mintha az egész Jászság Papp Imre ta­nítványa lenne. A tizenhét együttes műsorszáma közül tizennégyben a táncos lábak­ra figyelt a közönség. S, hogy igencsak vékonyka lá­bakat látott, az csak öröm­mel tölthet el bennünket; is­kolások százai, az utánpótlás ígéretei léntek ha nem is a világot. de népszerűséget mindenképp jelentő jászbe­rényi deszkákra. Tánc- min­denki nagy gyönyörűségére. Ezúttal a sztár, a jászsági nagy együttes nem szerepelt. A győztes fiúk — lányok Len­gyelországban hirdetik szű- kebb hazánk tánckultúráját. (Folytatás a 3. oldalon.) Politikai nagygyűlés Szolnokon Pártunk kulturális politikája a lenini eszmékre épül Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott ünnepi beszédet Az olajbányász — MHSZ zenekarának pattogó indulóira és kellemes napsütésre ébredtek május elseje reggelén a szolnokiak. Fél kilenckor a gyárak, vállalatok, üzemek, szö­vetkezetek, intézmények dolgozóinak, iskolák diákjainak tar­ka áradata a nemzeti, a vörös és kék zászlók, transzparen­sek, léggömbök színes kaválkádja árasztotta el a Beloiannisz utat. Több mint húszezer ember vonult fel a nagygyűlés színhelyére, a Kossuth térre. Tíz órakor csendült fel a Himnusz, majd a dísztribünön Árvái István, az SZMT vezető titkára lépett a mikrofonhoz. Köszöntötte a május elsejét ünneplő szolnokiakat, a díszei- nökség tagjait, köztük Pozsgay Imre kulturális minisztert, Andrikó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát dr. He­gedűs Lajost, a megyei tanács elnökét, a megyei pártbizott­ság titkárait, a városi pártbizottság és a városi tanács tiszt­ségviselőit, A. Szenykát a hazánkban ideiglenesen állomáso­zó szovjet ifegyveres erők képviselőjét, a társadalmi és tömeg­szervezetek vezetőit, a kitüntetett vállalatok, szövetkezetek, szocialista brigádok küldötteit. Ezután Pozsgay Imre kulturális miniszter, a nagygyűlés szónoka tartotta meg ünnepi beszédét. Hangulatos majális — Színes kavalkád

Next

/
Oldalképek
Tartalom