Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 1. Előszezonban az Üdülésről „Tavaly mi voltunk, most mások mennek” I hétköznapok nyelvén Futott a kongresszus, futott a szakmunkás éppúgy, mint a mérnök, de szaporán kapkodták lábaikat' a KISZ vezetői sőt e jegyzet írója is, akinek lihegve diktálta futás közben a nyúlfarknyi interjút dr. Maróthy László. Ez az emlék ötlött eszembe, amikor elő szőr megpillantottam a KISZ megyei bizottsága 1977-78-as mozgalmi évre szóló akcióprogramjának kiegészítését A Szolnok megyében működő KISZ-szervezetek számára kiadott program első oldalán ugyanis csupa nagy betűkkel ez áll: „EDZETT IFJÚSÁGÉRT,,. De az edzett ifjúságért mozgalom csak egy része a KISZ munkájának. Átlapozva a megyei akcióprogram kiegészítését, s néhány üzem, tsz KISZ-bizottságának, alapszervezetének akció- programját, világosan látszik, hogy a KISZ IX. kongresszusán hozott határozat nem maradt írott malaszt. Hiszen ott vannak a mindenféle rendű és rangú ifjúsági közösségekben, ennek szellemében vállaltak társadalmi munkát egy héttel ezelőtt; ennek szellemében törik a fejük újításokon és készülnek kiállításra; ennek szellemében igyekeznek több szocialista címért küzdő brigádot szervezni a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben ; ennek szellemében újították meg, korszerűsítették épp a napokban a Tisza II. védnökségi munkát, úgy, ahogyan azt a változó igények követelik. És folytathatnánk a sort a fásítással, a vasgyűjtéssel, az ifjúsági turizmussal, az Uszty- Ilimszkben dolgozókkal a középiskolák akcióival a bukásmentes alapszervezetekért, a sportudvarok és tornatermek építésével, az alakuló és hagyományokat ápoló kollégisták baráti körével, a honvédelmi neveléssel és így tovább. A KISZ IX. kongresz- szusának határozata mondja: „A szocialista ember számára nincs kétféle magatartási forma; ami a munkára, a tanulásra, a közéletre érvényes, az vonatkozik a magánéletre is”. 1976. május 11-e óta, amióta véget ért a kongresszus, sok küldöttet felkerestem lakó- és munkahelyén. Azóta talán gond- terheltebbek, talán nem lobognak olyan látványosan: egyszerűen csak azt teszik, a többiekkel együtt, amit a kongresz- szuson vállaltak, amiért akkor lelkesedtek. K. L. Új öltözők, fürdők Hegszűnt a zsúfoltság Május közepén adják át a törökszentmiklósi Baromfi felvásárló és Feldolgozó Vál- lalaitnál az új 600 személyes női öltözőt és fürdőt. A vállalat nődolgozóinak régi óhaja volt ez az új szociális létesítmény. hiszen itt nagyon szigorúak a higiénés követelmények. Az új épületben helyet kapott még egy ebédlő és két üzemorvosi rendelő is, amellyel ugyancsak régi gondon segítettek. Nemcsak a nők), hanem a férfiak is örülnek a korszerű létesítménynek, mert ezzel megszűnt a férfiöltözők és fürdők zsúfoltsága is. a képzelettel áldott ember látja a gyárat. A Mari- fűnek szaladó országút mentén pályaud- varnyi vasúti fogadó áll. A vagonok gyomrából hatalmas ormány kiszippantja a repce, a szója és napraforgó olajos magvait. Öblös csövek kanyargó szálai viszik a rakományt a szárítóba, a héjá- zóba, majd föl a szürke betontestű kerek hasú silóba. Néhány száz méterrel arrébb, Rákóczifalva felé, már tartálykocsikba fejtik a végterméket, s a pesti finomítás, feldolgozás után étolaj és margarin lesz belőle. A várakozó gépkocsikat, markolók púpozzák nagy fehérjetartalmú darával. Keverés után állati tápként hasznosul az olajától fosztott mag utolsó molekulája is. A valóság — érthetően — jóval szegényesebb. A tavaly még termő vidék hátát — híres jó talaj volt — vastagon lehántották, teherautókra várva, prizmákban púpo- sodik a föld. Kátrányszagú oszlopokra ernyedt vezeték kapaszkodik, hozza a villamos energiát. Néhány barakkban iroda és öltöző búvik. A hatalmas területen szinte elvész a 260 munkás. Vállukon szálfát billegtetnek, alapokat betonoznak, zsaluznak. Csak a daru magasan tartott kerge feje jelzi a távolról szemlélődének: óriást építenek. Éles késüket fémtestükkel takargató szkréperek nyomóban ballagunk. A kerekképű, ritkuló hajú főépítésvezetőhelyettest, Szakali Andrást úton-útfélen megállítják, tervekről, anyagról, szerszámok sorsáról faggatják. Szakali csendeskén magyaráz. Arcán nyugalom, mintha csak arról esne szó, hogy felhúznak itt egv ilyen-olyan kis kulipin- tyót. Pedig a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói aligha fogtak még ekkora munkába. A növényolajgyár 2,4 milliárdért épül. Mivel a százasokban-ezre- sekben gondolkodó embernek nem sokat mond a hatalmas összeg, fogódzóul talán annyit: az új üzem annyit termel majd, mint a már meglévő öt együttvéve. Az átadási határidő 1979 negyedik negyedéve. Mintha egy családi házat két hónap alatt felhúznának és berendeznének. .. Elérjük a silók birodalmát. Az alapot négy és félezer köbméternyi betonnal hizlalták, s az ácsok most a tornyok csúszózsalúzatán kopá- csolnak. Néhány nap múlva nyurga oszlopokra reflektorokat szerelnek, s megállás nélkül éjjel-nappal folyik majd a munka. Hatvanegy és negyvenöt méter magas betontornyokat növesztenek a munkások. Azt mondják a csúszózsaluzás amolyan rosta. A silók felhúzásakor tizenkét órás műszakokkal, szabad szombat és vasárnap, pihenés nélkül telnek a munkanapok. Aki kiállja a próbát, az megragad az építkezésen. „Kostolóból” már eddig is kijutott. Gubucz Lajosék brigádja például márciusban tizenegy éjszakával, három szabad szombattal és két vasárnappal próbálta erejét. Igaz, a fizetés is szépen kikerekedett, öt-öt és félezer forintot vittek haza. A brigádból, mondhatni szinte az egész építkezésről, mindenki új életet kezdett. Gubucz tizenkilenc év után vált meg a cukorgyártól. Mások a cipőgyárat, a téeszt hagyták el az építkezésért. Harminc negyven kilométeres körzetből busszal, kerékpárral, gyalog vagy építőipari teherkocsikkal érkeznek hajnalonta a munkások. Gubucz egykor a nehézgépkezelői vizsgát is letette. Az építkezésen mégis mindenes, mint a többi brigádtag. Ku- bikolnak, szigetelnek, zsaluznak. Egyik reggelt a barakkok építésénél kezdik, a másikon a silóknál találjak magukat. Elsőnek a brigád- vezető jött az építkezésre. Akkoriban csak a kútfúrók taposták a sarat, s egyetlen bádogkaszni jelezte a készülődést. Gubucz Lajos: „Nem siratom a cukorgyári tizenkilenc évet. Sokszor úgy éreztem ott már túlláttak a régi embereken, mert hogy a törzsgárdatag úgyis marad. Néha még megnézem a jelvényeimet, de már egyre inkább itt jár az eszem... A brigádban tizennégyen dolgozunk, nem ismertük egymást. Mégis jól összejöttünk, mert kedvvel érkeztek az emberek. A termelési tanácskozáson már megbeszéltük, hogy indulunk a szocialista brigád címért. Szombatra kommunista műszakot is vállaltuk. Megbecsülik itt az embert, s ha minden igaz, újabb húsz évem lesz egyhe- lyütt, itt a gyárban, biztatnak is bennünket, hogy a munkakönyvünket sem kell vinni, áthelyezéssel mehetünk a gépek mellé az üzembe... A barakk végéből a néhány lépésnyi kis ebédlőből fordul ki Ágoston Mihály és Markot Imre. Ágoston nemrég átlépte a negyedik ikszet. Markót még innen jár a húsznak. Rágyújtanak, s a babgulyás és a túrós tészta után jól. esik nagyokat sluk- kolni. Az aznapi ebédre elégedetten csettintenek, de úgy általában szapulják a kosz- tot. Ágoston a fejét csóválja: miért más az étel, ha Rákóczii alván a Napfény étteremben fogyasztják, s miért más, ha a munkásoknak az építkezésre küldik? A brigádvezető int: a szakszervezettel protestáltatnak majd... Ágoston György: eljártam hazulról a vizesekkel. ÉgerÉvekig ben, Tokajban is megfordultam. Kemény munka volt, a nyomáspróbákat sokszor térdig érő hideg vízben tartottuk. Egyszer aztán hó végén 1500 forintot fizettek, elfogyott a vállalat pénze. Megelégeltem a dolgot... A házunk itt van a gyár végében, s most jobb is a család közelében, hiszen a távolból nem tudni mi van az otthoniakkal. Meg aztán, ha eljár az ember, ráfogják azért megy, mert hajtja a vére, vagy mert szereti a szeszt. Ha el akarok menni inni, nem titkolom, de ha munka van, hozzá nem nyúlnék az üveghez... Valamelyik nap is mondtam a Bandinak, a vasúti térmesternek, hogy, ha vagon jön, csak szóljon nekünk, kidobjuk egy-kettőre. A vállalat jól jár, nem fizet fekbért a kirakatlan kocsikért, meg nekünk is megteszi a néhány száz forint... Nem kérdezek én senkit, mi hozta ide, a kéz beszéljen, a munka, s ne a száj. Talán azért is jövünk ki egymással a brigádban, mert mindenki többet akar, mint amennyire eddig vitte...” Ezen az építkezésen mindenki többet akar annál, mint amennyire eddig vitte. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat önerőből, állami hitellel húz fel akkora gyárat, amelyet jobbára csak központi beruházásként építenek. Az Élelmezésipari Tervező Vállalat is páratlan vállalkozásba kezdett, hiszen Magyarországon nagyobb növényolaj üzem har- mincött évvel ezelőtt, külfö- di elképzelések alapján készült. A Szolnok megyei és a dél-magyarországi építők sem fogtak még hasonlóan nagy munkához. Az érdekek szorosan fonódnak, hiszen gyarapodik a gyár közvetlen környezete. Martfű az érkező gáz fölöslegéből gazdálkodhat, s a növényolaj o- sok lakásokat építtetnek a nagyközségben. A téeszek, az állami gazdaságok is a vonzáskörbe kerülnek, alapozhatnak az olajosmagvak termesztésére. A termelési rendszerben a rákóczifalviak a gesztorgazdák, s az induláskor több mint ötvenezer hektárból „etetik” majd a gyárat. Ugyanakkor az üzemek melléktermékéből, a takarmánydarából készíthetnek majd a gazdaságok állati tápot. testébe tehát szervesen épül az új bérűit megye házás, s minél előbb, annál nagyobb nyereséggel. A népgazdaság is várja az étolajat és a margarint. Bármely piacon kapósak, jó áron eladható a termék. Nemrégiben az építő vállalatok vezetői piroskötésű okmányt írtak alá. Szocialista szerződést, amelyben mindenki többet vállal gazdaságilag szerződött és egyébként számon kérhető kötelességénél. Gubucz Lajosok Ágoston Györgyök, vezérigazgatók, pártvezetők — és most sorolhatnám a jelzőket, hogy: „valami nagyot, szépet, csodásat akarnak”. Pedig egyszerűen csak újat, többet a réginél. A hosszúra nyúlt siheder, Markót Imre ezt így fogalmazta meg: „Szüleim elváltak, a testvéremmel kaptunk egy-egy portát Van hol laknom. de azért nekiálltam építkezni — egyedül. Csak a Laci bácsi segít, a régi munkahelyemről, én meg a hagymaföldjén dolgozom viszonzásul. Tudom, sok fiatal nem így gondolkodik, de azt mondom, törni kell valamire. A műhelyek hirdetőtábláin mindenhol kinn függ a hirdetmény: üdülőhelyek, időpontok, hány személy mehet, jelentkezési határidő... — Sajnos, kevés... kevesebb mint tavaly volt, ebben az évben csak száznegyvennégyen mehetnek — mondja Csábi Józsefné üdülési felelős. — Főleg a családos beutalók fogynak. Tavaly több volt, es mégis mennyi fejtörést, mérlegelést kívánt az elosatás! Sok a jelentkező, és mindenki főidényben szeretne menni a gyerekek miatt. Az idei tíz családos beutalóból csak öt szól a nyári szezonra, erre az ötre már eddig negyvennégyen jelentkeztek! — Várjuk már a vállalati üdülők beosztását! — szól oda Csábinénak Leidecker János, a mozdonyosztály műhelybizottságának egyik titkára. — Nem javasolhatunk addig nyugodt szívvel jelentkezőket a SZOT üdülőkbe, míg a másikról nem tudunk. Merít így a jó: ide most nem mehettek, de a vállalatiban van hely. Az embernek kevesebb a haragosa... — Vannak, akik megsértődnek, ha nem kapnak beutalót? — No, nem olyan forró az, viccesen, de azért imiitt- amott odadörgölik az orrunk alá év közben, hogy bezzeg, amikor az üdülőjegyről volt szó, nem hozzám jöttél először... Igyekszünk mással pótolni az elmaradt családos üdülésit Vannak gyermek- beutalók, és azt ajánljuk a családosoknak. Valamit ez is pótol. Néhány műhellyel odébb Habony Andrással, a személykocsi-javító osztály műhelybizottsága titkárával találkozunk. — Hogyan rangsorolják az üdülésre jelentkezőket? — A műhelybizoittság ösz- szeül, s véleményezzük a jelentkezőket: gazdasági, társadalmi munkájuk, közéleti tevékenységük, szociális körülményeik alapján. Azt is lat- bavetjük. mikor voltak, vagy egyáltalán voltak-e már üdülni? Jól ismerjük egymást, tehát jó szándékkal elkészítünk egy javaslatot, amelyben támogatjuk vagy elutasítjuk a jelentkezőket. Akik már voltak Magyar Katalin a kislányával tavaly járt Sopronban a kisgyermekes üdülőben. — Volt már máskor is beutalt? — Még ’59-ben . .. ifjúsági táborban. — Milyen volt a tavalyi pihenés? — Nagyon jó volt az ellátás, csak szervező, program- felelős nem volt. Ezt hiányoltam. — Tervez a jövőben is nyári üdülést a gyerekkel? — Hallottam a mátraházi vasutasüd,ülőről... hát az csodálatos lehet. Oda jó lenne elutazni, ha rám kerül a sor. Magyar Istvánnéval útközben, f a folyosón találkoztunk. A tanműhely kézbesítője és takarítója tavaly töltött két hetet férjével és két kisgyerekükkel Balatonbog- láron SZOT-beutalóval. — Mi a véleménye, igazságosan osztják el a jegyeket? — Szerintem igen. Mi is olyan helyre jelentkeztünk tavaly, ahová több család is ment ■ volna. Mérlegelték mindannyiunk helyzetét, munkáját, és minket, java-' soltak. Tavaly mi utaztunk, az idén — természetesen — mások. így igazságos. Népszerű a csereűdülés Szabó Károly, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára is csatlakozik az üdülési bizottság vezetőjének véleményéhez, Kevés a nyárra szóló SZOT-beutaló, de szerencsére egyéb üdülők között is válogathatnák a Vasutas Szakszervezet jóvoltából: — Az utóbbi években három formában tölthetik szabadságukat üzemünk dolgozói — foglalja össze a beszélgetést. — Az említett SZOT-üdülőkben, a vasutas vállalati üdülőkben és az NDK-ban, A vállalati üdülők csak nyáron tartanak nyitva, mintegy nyolc helyen az országban. Egyetlen hátrányuk: valamivel magasabb a kötelező térítési díj, mint a SZOT-üdülőkben. Indokolt esetben költségtérítést vagy kiegészítést vállalunk, egy-egy nagy*csa- lád esetében. Nyolc éve kötöttünk barátsági szerződést az eberswaldei Május 8. Járműjavító Üzemmel, azóta minden esztendőben jönnek tőlük, s mennek tőlünk munkások üdülni. — Elégedett az itt dolgozó mintegy két és fél ezer ember az üdülési lehetőségekkel, a beutalók elosztásával? — Aki beutalót kap, az feltétlenül elégedett. Akire most nem kerül sor, az biztosan nem ujjong... d.evár, és előbb-utóbb ő is mehet. Lenne egy javaslatunk: elő- és utószezonban sok beutaló marad gazdátlanul, főként az úgynevezett „szóló”-jegye- ket nem kapkodják. Feleség a férj nélkül, férj a feleség nélkül ritkán szánja el magát — legalábbis nálunk ez a gyakorlat — az utazásra. Ha ezeket az egyszemélyes beutalókat valahogy úgy rendszereznék, hogy házaspár mehetne helyettük, legyen tél, vagy ősz, szerintünk akkor is elvinnék. * A Járműjavítóban az idén száznegyvennégyen üdülhetnek SZOT-beutalóval, tíz család pedig a gyerekekkel együtt élvezheti a gondtalan két hetet. Negyvenen a vállalati üdülőkben, ötvenen a hétvégi házakban nyaralnak. Hatvankilencen készülhetnek külföldre, ötven gyermek és harminc ipari tanuló pedig táborokban, üdülőkben élvezheti a vakációt. T. Szűcs Etelka Mélykúti Attila A tavasz csalhatatlan jele. Gyermekzsivajtól hangos a József Attila úti játszótér. Még csak
