Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

Legyen Európa a béke, a biztonság, a haladás és a népek közötti együttműködés földrésze! Megújult termékszerkezet Egyre több műanyagáru a szilikátipari vállalatból A Minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata Az üzemi demokrácia Az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál a tervek szerint 1980-ban már 70 millió fo­rint értékű műanyagárut készítenek. Tavaly kísérle­tezték ki, s dobták piacra a Garda nevű műanyag­csónakot, amelyek iránt nagy az érdeklődés. Ezekben a hetekben már dolgoznak a vállalat kunhe- gyesi műanyagüzemében, ahol a csónakok mellett az Egyesült Izzónak ioncserélő- berend,ezésekhez — ezek nagy részét exportálják — műanyag tartályokat is gyár­tanak. Budapesti . szakembe­rekkel, a Műanyagipari Ku­tatóintézet munkatársaival dolgozták ki ezeknek a ter­mékeknek az anyagát. Tar­tályok iránt érdeklődik a Gabonaipari Tröszt is. Ezek a tárolók azonban egészen más célt szolgálnak, lisztet raktároznak benne. Részben megújult tehát a tavalyihoz képest a vállalat terméklistája. Részben, mert továbbra is gyártanak szá­razelemeket. Egész évre szól­nak a megrendelések, sőt pótigénylések is érkeztek. Tavaly ráfizetett az elem­gyártásra az üzem. A belke­reskedelmi vállalatok kül­földről hozattak valamivel jobb minőségű, de drágább elemeket, s ezért az előzetes megállapodásoktól eltérően visszamondták a megrende­lés egy részét. Az eredmény: 1976-ban 12 millió forint ki­esés. A vállalat tekintélyes mennyiségű — évente mint­egy 100 tonna — bauxitőr- leményt exportál. Az id,én is szállítanak ebből a termék­ből Finnországba, Hollandiá­ba. Kunhegyesen a lebontott téglagyár területén alakítot­ták ki az őrlőberendezések műhelycsarnokát. Űj gépek vásárlásával negyven száza­lékkal növelik az idén a ka­pacitást a múlt évihez ké­pest. Kunhegyesen sokan megijedtek, amikor az üze­met odatelepítették, félve at­tól, hogy szennyezi majd egyes területeken a község levegőjét. A vállalat a Szili­kátipari Kutatóintézet mun­katársait kérte fel — mérjék meg a levegő szennyezettsé­gét. Megállapították, hogy az, az egészségre nem káros, s a megengedett értéken alul marad. A tavalyihoz képest több üvegterméket gyárt az idén a vállalat törökszentmiklósi üzeme. Mintegy húszmillió forint értékű pipettát, büret- tát, valamint laboratóriumi edényeket és mérőeszközöket készítenek. Üjszerű terme­lékenyebb megoldással né­hány mérőhenger talpát nem üvegből, hanem műanyagból alakítják ki. A vállalat központja Szol­nokon van, üzemei közül kettő szintén a megyeszék­helyen, a többi Kunhegye­sen és Törökszentmiklóson. Nem vitás, nehéz átfogni, s megszervezni így a terme­lést. Tavaly osztályokat hoz­tak létre, a központban ez­zel jelentősen megkönnyí­tették a termelés irányítását. A vállalat az év első há­rom hónapjában majd két százalékkal túlteljesítette ter­vét, s a termelékenység is növekedett a tervezetthez ké­pest 4,8 százalékkal. Ha a hátralevő negyedévek ha­sonlóan sikeresek lesznek, 143 millió forint termelési értéket produkál 1977-ben az Alföldi Szilikátipari Vállalat. H. J. Esztétikum, tehertétel, biztonság Részlet az irányítótoronyból Az ország legkorszerűbb vasúti biztosító berendezése a szolnoki új személypálya­udvaron van. A rendezőpá­lyaudvar is párját ritkítja Közép-Európában. — Égetően szükség volt rekonstrukciójukra, mert a háborús pusztítások és a zá­honyi vonal megnövekedett forgalma miatt a szolnoki csomópont már nem tudott feladatának megfelelni — ma­gyarázza Németh Mihály ál­lomásfőnök. A JV1ÁV áruszállítási ter­vében tavaly 130 millió ton­na rakomány továbbítása sze­repelt. Az idei terv egy szá­zalékos növekedést irányoz elő. Ez nem okozna különö­sebb gondot, ha az ország­ban arányosan oszlana meg az áruszállítás. — Záhonyban azonban az idén a tavalyinál kétmillió tonnával több áru érkezése várható. Továbbítása jórészt a szolnoki vonalon történik — mondja Németh Mihály — tehát a feladatok hatvá- nyozódnak nálunk. A forgalom növekedése már az év elején érzékelhető volt a szolnoki csomóponton. Az első két hónapban 14 ezer 600 tonnával több árut szál­lítottak, mint az előző év azonos időszakában. S mind­ezt létszámhiánnyal küzdve. — Kocsirendezőknél, saru­soknál, jegyvizsgálóknál, vo­natátvevőknél, vonatfékezők- nél és a vonatvezetőknél ösz- szesen nyolcvan ember hi­ányzik — panaszolja az állo­másfőnök —, s ráadásul az idén ötvenen nyugdíjba is mennek, mégpedig tekinté­lyes részben a nehezen pó­tolható fizikai munkakörök­ből. A vasúti pálya a jelen­legi körülmények között nem vonzó. — Miért? — Azért, mert a jövede­lem nagyjából azonos az iparban foglalkoztatottaké­val, a munkakörülmények meg nehezebbek. Éjjel-nap­pal, vasárnap, ünnepnap, a szabad ég alatt dolgoznak a vasutasok. A mesterség vonzóvá téte­le nemcsak bérkérdés, ha­nem a munkakörülmények javításának, a fizikai munka könnyítésének, a baleseti ve­szély csökkentésének is függ­vénye. Ilyen tekintetben a biztonságos munkavégzést elősegítő középütközős rend­szerre való áttérés hoz majd gyökeres változást. Akkor majd a kocsik automatiku­san kapcsolódnak össze és szét. A középütközős rend­szer bevezetése azonban te­temes költséggel jár, s ezért az európai vasutak közös megegyezéssel 1985-ig elha­lasztották. Persze a korszerűsítés ad­dig sem szünetel. Például a vasútnál is bevezetik a szá­mítógépes rendszert. A szol­noki állomáson egy R—10-es számítógéppel megkezdődött a kísérleti munka. Az üzem­próba 1978 végére várható. Precízebb lesz ezáltal az adatszolgáltatás, jobb a vo­natforgalom tervezése. A vonatok indítása és fo­gadása 'a magas színvonalú műszaki munkát kifejtő biz­tosító berendezési főnökség felügyeletével, korszerű be­rendezés segítségével törté­nik a szolnoki csomóponton. A váltókezelők munkája úgy­szólván teljesen megszűnt. Az automatizálással olyan munkafolyamatokat, melyek régebben 10—12 percet vet­tek igénybe, most másodper­cek alatt elvégeznek. Az időnyerés és a fizikai munka csökkentése mellett az új irányítási rendszer a baleseti veszélyt úgyszólván teljesen kizárja — tájékoz­tat az irányítótoronyban Ret­kes Károly rendelkező for­galmi szolgálattevő. — Még az is kiütközik, ha valame­lyik vonalon probléma van. A hatalmas műszerfalon villogó lámpák jelzik a vo­natok útját, mutatják tartóz­kodási helyüket. Segítségük­kel ködön, távolságon átha­tol a figyelő szem. — Itt már nem fordulhat elő, hogy nem veszek észre egy vonatot — bizonygatja Nagy Jánosné, aki hangos­bemondón tájékoztatja az utasokat. — Már a szomszé­dos állomásoktól kezdve fi­gyelem a vonatok haladását. Nem csoda, hogy forgalmi szolgálattevőnek sok fiatal jelentkezik. Két-három éve még hiány volt ebben a munkakörben, most meg már többen jelentkeznek annál, amennyit fogadni púdnak. Hogy lehet valaki fiatal korban rendelkező forgalmi szolgálattevő? Retkes Ká­roly kész a válasszal: — Levelező tagozaton el­végeztem a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főisko­lát. S közben munkahelyün­kön a harangöntést is elvál­laltuk volna. Főnökeink pe­dig hagytak bennünket ön­állóan dolgozni. Így aztán jól haladtam a létrán, elértem egy olyan pontra, ami szin­te a plafon az én koromban. Emellett az sem mellékes, hogy „nem hivatalosan” bár, de közölték vele: otthonhoz jut a pályaudvar melletti, 121 lakásos új házban, me­lyet a szolnoki vasúti csomó­pont dolgozóinak megvett a MÁV. Simon Béla KÖVETKEZIK: Öszolnok megmarad egyes kérdéseiről A Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége együt­tes határozatot hozott az üzemi demokrácia egyes kérdéseiről. A határozat, rá­mutat, hogy az üzemi demok­rácia széles körű érvényesü­lése társadalmi-gazdasági előrehaladásunknak fontos feltétele. Fokozottan kifeje­zésre juttatja az állami válla­latok dolgozóinak részvételét a vállalat irányításában. Ugyanakkor a dolgozók kö­rében is kellőképpen tudato­sítani kell, hogy az üzemi demokrácia nemcsak jogokat jelent, hanem egyben felada­tokat, kötelezettséget és ak­tív közreműködést is a dön­tések és határozatok megva­lósításában. A határozat egyebek között kimondja, hogy a vállalatok gazdasági vezetésének a feladatok meg­oldásában támaszkodnia kell a dolgozók közösségére, min­denekelőtt az üzemi demok­rácia fórumainak segítségé­vel kell bevonni a dolgozókat a vállalati ügyekbe. E fóru­mokat az odaterjesztett kér­désekben véleményezési és javaslattételi jog, meghatá­rozott esetekben pedig az ál­lásfoglalás, illetve a döntés, továbbá az ellenőrzés joga illeti meg. A határozat intézkedik e fórumok alapformáiról is. A dolgozók közvetlen és teljes­körű résztvételét a kis egysé­gek termelési tanáncskozá- sái, a brigád4rtekezletek, szakszervezeti csoportérte­kezletek/ osztály értekezletek stb. teszik lehetővé. A válla­lati szervezet felsőszintjén képviseleti úton, a vállalati szakszervezeti tanács, illetve az SZB és a szakszervezeti bizalmiak (bizalmi küldöttek, főbizalmik) együttes testületi ülésén és a szocialista brigádve­zetők tanácskozásain fejthetik ki észrevételei­ket, javaslataikat a dol­gozók. Kis üzemekben, ahol a dol­gozók létszáma lehetővé te­szi a közvetlen érdemi rész­vételt, a képviseleti fórumok helyeft a dolgozók gyűlését, munkásgyűlést helyes össze­hívni. A nők, fiatalok, műve­zetők, újítók és a dolgozók egyéb csoportjai sajátos kér­déseinek megtárgyalására — szükség szerint — rétegta­nácskozásokat kell szervezni. Esetenként, különösen ami­kor alapvetően a dolgozók tájékoztatásáról van szó, az említettektől eltérő keretek között, például a vállalat összes vagy több műhelye dolgozóit magában foglaló gyűlésen kerüljön erre sor. Az üzemi demokrácia fóru­main a vállalati vezetés ha­táskörébe tartozó, a gazdál­kodást és a kollektíva érde­keit érintő minden lényeges kérdést az adott termelési egység szintjének megfele­lően meg kell vitatni. Ügyelni kell arra, hogy párhuzamos tanácskozá­sokat ne tartsanak és a tanácskozások lehetőleg mindenütt munkaidőn kívül történjenek. A SZOT elnöksége hétfői ülésén elfogadta az MT— SZOT határozatból adódó irányelveket az üzemi de­mokrácia fejlesztésével kap­csolatos szakszervezeti fel­adatokra. Ebben rámutat, hogy az üzemi demokrácia továbfejlesztésének és mű­ködési feltételeinek biztosí­tása a társadalmi és a gazda­sági szervezetek közös fel­adata. Vállalatoknál, gyárak­ban, üzemekben célszerű munkamegosztást kell kiala­kítani a gazdasági vezetés, a szakszervezet és a KISZ- szervezet között. Az üzemi demokrácia fó­rumainak feladatait, jogkö­reit vállalaton belül úgy kell kialakítani, hogy a fórumok egységes, összehangolt rend­szert alkossanak. A különbö­ző fórumok feladatait egy­mástól el kell határolni, en­nek megfelelően kell megha­tározni jogköreiket. Ugyan­akkor biztosítani kell, hogy a képviseleti fórumok mun­kája épüljön a dolgozók köz­vetlen tanácskozásaira. A dolgozók munkáját és életkörülményeit alapvetően érintő kérdésekben a bizal­miak testületé a vállalati szakszervezeti tanáccsal, il­letve a szakszervezeti bizott­sággal együttes ülésen tár­gyaljon. Foglaljon állást az évenkénti bérfejlesztés fel- használásának főbb elveiről és arányairól, a részesedési alap felosztásáról, hozzon döntést a kollektív szerződés megkötéséről és annak vég­rehajtásáról szóló évenkénti beszámoló elfogadásáról, il­letve a szükséges módosítá­sokról; a vállalati szociális tervről, a szociális, kulturá­lis, sport- és segélyezési alap, az üdülési alap felosztásáról, véleményezze a középtávú és éves vállalati terveket és ez­zel együtt a vállalati gazda­sági vezetők (igazgatók és helyetteseik) éves tevékeny­ségét. Azoknál a vállalatoknál, gyárakban, üzemekben, ahol a dolgozók létszáma lehetővé teszi a közvetlen érdemi részvételt, ott az összdolgo- zók gyűlése, munkásgyűlés gyakorolja az. együttes ülés jogkörét. A Szakszervezeti Tanács, az SZB foglalkozik továbbra is mindazokkal a gazdálko­dási, anyagi, a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdésekkel, amelyek nem tartoznak az együttes ülés hatáskörébe. A szocialista brigádvezetők tanácskozásának döntési jog­körébe tartozik a vállalati, illetve gyáregységi munka- verseny-vállalalások elfoga­dása, a szocialista brigád cím adományozása (ahol er­re a brigádok száma lehető­séget ad) s véleményezi a ki­váló vállalat cím megpályá- zásást, a vállalati munkaver- seny-szabályzatot, a mun­kaverseny középtávú és éves irányelveit, a munka- és üzemszervezés fejlesztésére, a munkaidőalap hatékony felhasználására, az anyag- és energiatakarékosságra kidol­gozott vállalati, illetve gyár­egységi intézkedési terveket. A szocialista brigádveze­tői tanácskozást legalább évente össze kell hívni. Az irányelvek intézkednek a termelési tanácskozás, a munkabrigádértekezlet a szo­cialista brigádértekezlet dön­tési, véleményezési, javaslat- tevő jogköréről is. (MTI) 0 rézgróf óperencián túli utazásai A „jó hely” legendája. Ungvári László 24 éves, a Szolnoki Cukorgyár szak­munkása. Ózdon született, s végezte az általános iskolát, majd Hódmezővásárhelyen lett szakmunkástanuló. Vá­sárhelyről a tizenéves fiú sokat utazott, átszállásra várva jókat lehetett csava­rogni, füfüfü, füfüfü, füty.ö- részve, amúgy tinédzsermód­ra rótta a települések utcáit, és tervezgetett. Ha fölszaba­dul, kicsit körülrepkedi az ország nagyvárosait, itt is dolgozik egy kevesett ott is, majd megállapodik Szolno­kon. A legjobb helynek ugyanis Szolnok találtatott. Nos, fölszabadult, s hogy egészen „következetes^” le­gyen álmaihoz, sürgősen ki­hagyta életéből az „itt is, ott is”'-t: hét esztendeje szolnoki, s a vándormadár-álmokkal áldott fiú jól érzi magát itt, eszébe sincs útra kelni. A mérleg serpenyői. Ung­vári László latolgat, ugyan mi köti őt valójában Szol­nokhoz? S a mérleg egyik serpenyőjére egyre több nyo­mós érv kerül. Például a munkahely, a Cukorgyár, ahol ő mérlegkészítő-karban- tartó szakmunkás. Itt aztán ellesheti angol, osztrák, nyu­gatnémet, magyar (stb.) mér­legek titkait — azaz fejlőd­het. Az érdekes munka mel­lett természetesen felesége is köti, aki szolnoki; s már­cius 19-e óta ifjabb Ungvári László is, a fia. Mindezt olyan pironkodva-hitetlen- kedve mondja el az ifjú apa, mint aki alig hiszi, hogy mindez vele történhetett. Övele, aki még nemrégen füfüfü, nagy utakra készült. S ő, aki ugyan sohasem szór­ta a pénzt, de megfogni sem tudta, most takarékoskodik, ifjúsági betétbe helyezi pén­zét. És beadta a lakásigény­lést! És azon töpreng, hogy ha megkapja a „kéglit”, fel­díszíti saját műveivel, a réz­domborításokkal. A rézgróf. Vásárhelyen kezdett ismerkedni a réz­domborítással: az egyik ta­nára rézdomboríó szakkört alakított, társadalmi munká­ban rendbe tettek egy pin­cét, elkezdték a munkát. Ungvári László azonban hamar „megpattant” a szak­körből, mivel nem bírta el­viselni, hogy megmondták neki, mit domborítson. Futó kalandja a rézzel mégsém maradt egyszerű flört, ugyan­is ötvös fivérétől elsajátítot­ta a domborítás technikáját, és Szolnokon, a cukorgyár segítségével alkotni kezdett. Ehhez egy alkotó ifjúság pá­lyázatra volt szükség: Ung­vári László első díjat nyert rézkollekciójával (Lenin, Szolnok címere, Ady), s ezt a gyár meg akarja vásárolni. Persze, a pályázatra inkább újításokat vártak — hiába. A Cukorgyár még most tette első lépéseit az alkotó ifjú­ság felé, s ugye nem megy rögtön a dolog úgy, ahogyan kellene. Ez azonban semmit sem von le Ungvári rézdom­borításainak értékéből. A pályázat óta elkészített egy hetven centiméter átmérőjű KISZ-emblémát, s a gyári KISZ-bizottságnak ajándé­kozta. Az idei nyáron kiállí­tást terveznek Szolnokon az alkotó ifjúság pályázat leg­jobb munkáiból: Ungvári reméli, ott lesz a kiállítók között, de még a trösztnél is. A gyár segíti, s ő annyira szeret bíbelődni a. rézdom- borítással. hogy közben meg­szűnik a világ, az idő, s ad­dig melózik, míg csaknem összeesik a fáradtságtól. S közben á vándormadár-ter­mészettel áldott fantázia óperencián túli utakat tesz. — körmendi —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom