Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
\ Wieg kezdődött a szocialista brígaduezetök országos tanacskozasa (Folytatás az 1. oldalról.) dolatot, kezdeményezést, előrevivő javaslatot sem. A szocialista brigádmozgalomnak ugyancsak fontos feladata elősegíteni az üzemimunkahelyi demokrácia érvényesülését. Nem lehet jól vezetni, és célokat elérni a dolgozók egyetértése, a döntésekben való részvétele nélkül. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti, és kárt okoz. Az elkövetkezendő időszakban sok még a tennivaló a „szocialista módon élni és tanulni” valóra váltásában is. Tegyünk többet a szocialista emberi értékek terjesztéséért, erősítéséért. Ne engedjünk teret a tőlünk idegen nézeteknek, életszemléletnek és magatartásformáknak, amelyeknek nincs és nem is lehet talajuk a mi rendszerünkben. A szocialista emberré, a szocialista brigáddá válás útján járva az elért eredmények különbözőek, és helyenként hiányosságokkal is találkozhatunk. A szocialista név sok mindent elárul arról, aki e névért küzd. Van is fedezet mögötte. De nekünk mindent reálisan kell megítélni. A szocialista brigádmozgalmat is. A mozgalomban ma már több mint 1,8 millió dolgozó vesz részt. A kereteket lehet még tovább növelni, de a tartalom, a minőség javítása még fontosabb. Nem a brigádok és tagjaik száma, nem a kiosztott oklevelek és a kipipált vállalások fémjelzik a szocialista brigádmozgalmat egy üzemben, hanem annak munkája, minősége, fegyelme, magatartása. Nem szabad megengedni, hogy a dolgozók nemes törekvéseit formális vállalásokkal és értékelésekkel, a szocialista címek odaítélésének felszínességével fásultságba fullasszák. A szocialista brigádoknak nem kis szerepük volt a IV. ötéves terv teljesítésében. Döntően hozzájárultak az 1976. évi népgazdasági terv eredményeihez. Minden bizonnyal így lesz ez évben is, az V. ötéves terv időszakában is. Biztosíték erre a magyar munkásosztály legjobbjainak, köztük a csepeli munkások kezdeményezésére mind szélesebben kibontakozó versenymozgalom, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében átfogja az egész munkásosztályt, a társadalom legszélesebb rétegeit. Hazánkban a hatalom a népé. De a felelősség is, önmagunk és a haladó világ előtt. A szocializmus legnagyszerűbb kjncse népünknek, akkor védjük jól, ha állandóan fejlesztjük és gazdagítjuk. A mai tanácskozáson megfogalmazódó gondjaink, javaslataink tükrözzék a holnapért érzett felelősségünket. Azt várja a társadalom a szocialista brigádmozgalomtól, hogy tevékenységének további javításával újabb lendületet adjon a szocializmus építésének. Tegyünk meg mindent azért, hogy T mozgalom, a brigádok élete, tevékenysége a következő években még gazdagabb, még sokszínűbb és még inkább szocialista legyen. Még teljesebben érvényesüljön a brigádmozgalöm felemelő jelszava: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni! Gáspár Sándor beszéde után megkezdődött a vita A vitában felszólalt Soltész István, a szocialista munka hőse, a Borsodi Szénbányák frontfejlesztési szocialista brigádvezetője; Szi- muly Gáborné, a Magyar Viscozagyár Zrínyi Ilona szocialista brigádjának vezetője; Lakatos István, a Csepel Vas- és Fémművek acélműve Április 4. szocialista brigádjának vezetője; Lódi István, a Budapesti Lakásépítő Vállalat szocialista brigád vezetője; Ilajdúfl Imréné, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnak a Magyar Nép- köztársaság kiváló brigádja címmel kitüntetett brigádja vezetője; Bajor Jenő, a Fővárosi Távfűtő Műveknek szocialista brigádvezetője; Végh Józsefné, a szocialista munka hőse, a Nagykőrösi Konzervgyár szocialista brigádjának vezetője; Anatolij Jakovlevics Ribakov, a Szovjet Gépgyártási és Műszeripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke; Falmann József, a kisbéri Virágzó Tsz ifjúsági brigád vezetője; Netter Józsefné, a Pamutnyomóipari Vállalat brigádvezetője; Hajdú Sándor, a Taurus Gumiipari Vállalat „Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja” címmel kitüntetett szocialista brigádjának képviselője és Simái Ferencné, a Vörös Október Férfiruhagyár szocialista brigádvezetője. Szót kért még Pozsonyi Tibor, a MÉV Miskolci Vontatási Főnökségének mozdony- vezető szocialista brigádvezetője; Csák Gyula, a Magyar írók Szövetségének titkára; Kobolák László, a salgótarjáni Tervező és Építőipari Szövetkezet Nógrádi Sándor szocialista brigádjának vezetője; Bernáth György, a Budapest 112. postahivatal kézbesítő szocialista brigádvezetője; Jagodics Mária debreceni gyógyszertári szocialista brigádvezető; Polareczky László, a Minőségi Cipőgyár szabász szocialista brigádvezetője; Major János, a szolnoki 7. sz- Volán Vállalat szocialista gépkocsivezető brigádjának vezetője; Fodor Rácz Mihály, a hartai Erdei Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Egyetértés szocialista brigádjának vezetője; Pántya János, a Gyulai Fiúskombinát egyik Szocialista brgiádjának vezetője; Borsodi László, az Özdi Kohászati Üzemek előhengerész szocialista brigádvezetője. A vitában felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Váljék össznépi jelszóvá és gyakorlattá a szocialista brigádok jelszava Kadar János beszéde Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A közelmúltban ünnepeltük fennállásának 20 évfordulója alkalmából szocialista rendszerünk erős és fontos intézményét, a munkásőrséget, amely a Központi Bizottság határozata alapján, született. Annak idején azzal a felhívással fordultunk a munkásokhoz, a dolgozó parasztokhoz, az alkalmazottakhoz, a szocializmus igaz híveihez, hogy segítsék a munkáshatalom, társadalmi rendünk, a magyar nép szocialista vívmányainak fegyveres védelmét. A felhívás nem maradt pusztába kiáltott szó: jóval többen jelentkeztek, mint amennyit a munkásőrség meghatározott kerete be tudott volna fogadni. Azóta A munkásőrség, rendeltetése szerint, népünk szocialista vívmányainak őrzésére vállalkozott. A szocialista brigádmozgalom résztvevői — hasonló öntudatai — arra vállalkoztak, hogy hivatásukból fakadó munkájuk példás és kiváló elvégzésén túlmenően önkéntesen társadalmi feladatokat is megoldanak, és művelik önmagukat. S bár a mozgalom még nincs egészen húsz esztendős, elmondhatjuk, hogy akik kezdeményezték és akik csatlakoztak hozzá, becsülettel teljesítették azt, amire vállalkoztak: gyarapították a magyar nép szocialista vívmányait. Mindez tükröződött a mostani V. országos értekezlet előkészítésének menetében is. Ismeretes, hogy a tanácskozást többhónapos munka előzte meg: a szocialista brigádok vezetői és tagjai előbb helyileg a termelő egységeknél, az üzemekben, majd ágazatonként és iparáganként gyűltek össze, s ezt követően került sor az orszáAkik eddig felszólaltak, nagyon sokoldalúan, helyes alapállásból és megközelítésben foglalkoztak a brigádmozgalom lényeges feladataival. Űj elgondolások és ötletek is felmerültek. A tatíz- és tízezrek tettek és tesznek becsülettel eleget — hivatásukon túlmenően is — vállalt kötelezettségüknek. Kevéssel e jubileum után, most szocialista rendszerünk másik nagyszerű intézményének, a szocialista brigádmozgalomnak a képviselőivel találkozhatunk itt. A szocialista brigádmozgalmat nem pártunk, államunk vezető testületéi kezdeményezték, hanem maguk a dolgozó tömegek. Természetesen a Központi Bizottság, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, kormányzatunk — felismerve e kezdeményezés kiemelkedő jelentőségét — felkarolta és támogatta azt. Ma már joggal állíthatjuk, hogy ennek nyomán tömegmozgalommá, sőt népmozgalommá vált. gos értekezletre- Maguk az előkészületek is rendkívül fontos, aktív szerepet játszottak, hiszen tudvalevő, hogy a tanácskozást megelőző időszakban nagyszerű kezdeményezés, új munkaver- senymozgalom született. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának előkészületei tehát már az idei első negyedévi eredményekhez is nagyon pozitívan járultak hozzá. Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd szerepét, segíteni fogja szocialista építőmunkánkat, a szocialista brigádmozgalom kibővítését és magasabb színvonalra emelését. E gondolatok jegyében szívélyesen köszöntőm az értekezlet minden résztvevőjét, s megbízásomnak megfelelően átadom önöknek, az önök személyén keresztül e nagyszerű szocialista mozgalom egymillió nyolcszázezer tagjának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét, jókívánságait. pasztalatok összegezése az önök feladata, s ennek bizonyára eleget fognak tenni. Ezért a mozgalom egyes részkérdéseiről nem kívánok beszélni, hanem néhány politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság ezen a héten ülést tartott, áttekintette az időszerű politikai kérdéseket, ezekben állást foglalt, amit hivatalos közlemény formájában nyilvánosságra is hozott. Elsőként a Magyar Nép- köztársaság belpolitikai helyzetéről szólok. Joggal megállapíthatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, érvényesül a párt, a munkás- osztály vezető szerepe, a munkásosztály politikai hatalma szilárd. A párt XI. kongresszusának útmutatásai alapján dolgozunk. Mind a közvetlen tennivalókra, mind a távlati programra vonatkozó állásfoglalását, törekvéseit helyesléssel fogadta a magyar társadalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alapvető állásfoglalásai egyöntetű megértésre és támogatásra találtak munkásosztályunkban és népünkben, egész társadalmunkban. S mivel azóta bizonyos idő már eltelt, megállapíthatjuk, hogy egyetértés és egység jut kifeAzóta más, nagyon fontos társadalmi események is történtek. Lezajlottak az ágazati szakszervezeti kongresszusok, ezt követően a szakszervezetek XXIII. kongresszusa, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a szövetkezetek kongresszusai és megtartották a Magyar Nők Országos Tanácsának konferenciáját is. E kongresszusok és tanácskozások szintén kifejezésre juttatták az egyetértést a párt XI. kongresszusának irányvonalával. Sőt valamennyi tömegszervezet és tömegmozgalom — rendeltetésének megfelelően — már a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtásával is foglalkozott. Megfelel tehát a valóságnak, ha leszögezzük, hogy a párt XI. kongresszusának útmutatása, a fejlett szocialista társadalom építésének programja alapján tovább erősödött népünk szocialista egysége és összefor- rottsága. A Központi Bizottság e jezésre a kongresszus határozatainak gyakorlati megvalósításában is. Ez az eredményekben is megmutatkozik: társadalmunk a kongresszus útmutatásai alapján, a szocialista demokrácia kibontakoztatásával fejlődik, a gazdasági és a kulturális épí- •tőmunka megfelelő eredményeket hozott és ennek megfelelően javultak az életkörülmények is. A párt kongresszusának politikai irányvonala, állás- foglalása — s ez politikai szempontból nagyon fontos — széles körben kedvező visszhangra talált: kevéssel a kongresszust követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy foglalt állást, hogy a kongresszus alapvető céljait elfogadja, és az ország- gyűlési választásokon ennek megfelelő programmal lép népünk elé- Így is történt. Az országgyűlési választásokon népünk e célokat, a fejlett szocialista társadalom építésének programját szavazatával is megerősítette, óriási többségében egyetértőén fogadta és támogatta. heti ülése megállapította, hogy az idei népgazdasági terv végrehajtása megfelelően indult. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése is jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ünnepelte meg egész népünk március 15-ét, az 1848-as forradalom évfordulóját, március 21-ét, az 1919-es dicső magyar Tanács- köztársaság évfordulóját és legnagyobb nemzeti ünnepünket, a felszabadulás napját, április 4-ét. A forradalmi ifjúsági napok keretében ifjúságunk is méltó módon köszöntötte az ünnepeket- Népünk nemcsak bensőséges ünnepségekkel, hanem a munkában való helytállással is emlékezetessé tette ezeket a kiemelkedő évfordulókat. Megállapíthatjuk tehát, — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és ellenfeleink is —, hogy a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete szilárd, hazánkban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szociÚj munkaverseny született Széles körben kedvező visszhang A terv végrehajtása megfelelő alista társadalom építésére összpontosítja erőit. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz helyzetben volt a Magyar Népköztársaság. Ellenségeink — és általában azok. akik nem hívei a szocializmusnak és a kommunizmusnak — a múlt év őszén „megemlékeztek” az 1956-os ellenforradalomról, keresték a „hajdanvolt” időket. De csupán azt a következtetést tudták levonni, hogy Magyarországon nincs talaja más politikának, csak a jelenleginek. Ellenségeink állapították ezt meg, nem mi, s azt hiszem, ezúttal kivételesen nekik is igazuk volt. Ami a gazdasági és a kulturális építés kérdéseit illeti: a szocializmus építése a szó szoros értelmében gazdasági és kulturális építést is jelent. Aki a kultúra további felvirágzását óhajtja, annak elő kell segítenie a gazdasági feladatok megoldását, hiszen a gazdasági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen végezzük a gazdasági építőmunkát, akkor összes politikai társadalmi és kulturális célunkat elérhetjük. Ha azonban a gazdasági építésben nem mennek rendben a dolgok, akkor minden más elképzelésünk és reményünk csak elképzelés és remény marad. Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén különleges nehézségekkel kellett megküzdenünk, nehéz feltételek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körülmények az utóbbi esztendőkben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly természeti csapások is sújtottak bennünket- De ne felejtsük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyöngeségei is hátráltattak minket. A népgazdaság alapjai szilárdak Mindent egybevetve pozitívumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el, mint az ország fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé tétele. Előbbre léptünk az építésben is: a nemzeti jövedelem 3 százalékkal emelkedett, s nőtt az ipari termelés is. Sajnos az emlékezetes természeti csapások következtében a mezőgazdaságban terveink nem váltak valóra, ami természetesen visszahatott bizonyos feldolgozó iparágak eredményeire is. A fő irányt tekintve az 1976-os terveket összességében jól teljesítettük, bár néhány fontos mennyiségi mutatót sajnos" nem értük el. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az elmúlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogy 1976 mégis az előrehaladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilárdak, amelyek nagy teher- próbákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — stabilitást és biztonságot jelentett a társadalom és az emberek életében egyaránt. A múlt évi eredmények alapján, a körülményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír elő, hogy az 1976-os ütemveszteséget behozzuk, s az ötéves terv teljesítését biztosíthassuk. Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet 6—6,5, az ipari termelést 6, a mezőgazőfasági termelést mintegy 7—8 százalékkal kell növelni. Az életszínvonal-emelkedésnek is meg keli haladni a tavalyi ütemet- A reáljövedelém 1976-ban országos átlagban körülbelül csak egy százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozó rétegek reáljövedelme alatta maradt, másoké valamivel meghaladta az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re a reáljövedelem növekedését mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül meg is kell valósítanunk! Nem állíthatjuk felelősen, hogy a dolgozók életszínvonalának állandóan emelkednie kell, de azt igen, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt viszont állítjuk, s ez tükröződik az életszínvonal javítását célzó idei terveinkben is. Az életkörülmények alakulásának egyik fontos tényezője a lakáshelyzet. A Központi Bizottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv teljesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendőnek óriási erőfeszítéseit. Az eredményekei azonban érdemes megnézni Csupán a IV. ötéves terv időszakában kétszer annyi lakás épült Magyarországon, mini a felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egyharmada költözött új lakásba, került jobb, kulturáltabb körülmények közé. Az ipar jól kezdte az évet Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tudnunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben jelentős lakásépítő ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakáskultúra színvonalát- A komfortos lakások aránya háromszorosára, csaknem negyven százalékra, a két- vagy több szobás lakások aránya 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal elérését jelzi. hogy Magyar- országon 100 lakásra 310 lakos jut, tehát hogy egy önálló főbérleti lakásban nagyjából hárman laknak. Ha a helyenkénti aránytalanságokról nem is szabad megfeledkezni, ez az országos átlag azért általánosan elfogadható. A Központi Bizottság áttekintette az idei népgazdasági terv első negyedévi teljesítését is. Jobbára az indulás tapasztalataival foglalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol lehet vagy kell igazítani. Az indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van annak is, hogy az elmúlt év végén kicsit gyorsabb ütemben készültek a tervek, hamarabb formálódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez feltétlenül segített például abban, hogy az idén nem tapasztaltunk olyan „januári helybenjárást”, bizonytalanságot, amihez eddig — sajnos — hozzá voltunk szokva. Az ipari termelés 5 százalékkal növekedett Egyes iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6,8. az építőiparban 10 százalékos — az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az évet. A mezőgazdaságot nem nagyon pártolta az időjárás Késik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel, s ebből bizony mái káraink is származtak. De tartozunk a mezőgazdaság irányítóinak, az állami gazdaságok munkásainak, a termelőszövetkezetek tagjainál azzal, hogy megmondjuk tudjuk, becsülettel helytálltak, elvégezték munkájukat Örömmel szólok arról is hogy a mezőgazdaság jól felkészült az idei évre. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a tervezettnél 3 százalékkal több őszi kalászost vetettel el. Azt még nem lehet tudni hogy milyen lesz például £ kajszibaracktermés. De a kenyér előbbrevaló, s ha az ősz: kalászosok rendesen megérnek, nagy bajunk már nem lehet. Növekedett az állattenyésztési kedv, javultak feltételei, tehát kedvező a tendencia: 'jut a napi fogyasztásra, a népgazdasági szükséglet kielégítésére, sőt exportra is. Ugyanígy kedvezőek a jelek olyan nehéz területen, mint, a zöldségtermesztés, mert a szerződéses vállalások már fölötte vannak a tavalyinak. Kívánjuk sikerüljön teljesíteni is. (Folytatás a 3. oldalon.)
