Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
1977. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Harcban a vízzel Lassan apad a Tisza — Győri segítség A vízben túlzottan is bővelkedő Szolnok megyében az utóbbi hetekben rendszeres vendég az Országos Vízügyi Hivatal két repülőgépe, a karcsú piros Pilátus, vagy a kisebb, rövidebb kék Morava. Mindkettő katonai irányítással röpköd a megye fölött: vezeti Katona Sándor és Katona Lajos. A Szajol felé robogó vonat a magasból az egy szál dróton egyensúlyozó kötéltáncos képét idézi. Alatta a két oldalról vízben álló töltés keskeny szalagja a biztonságot adó összekötő az egymástól nagyon is távol eső két part között. A szajoli tengert követve a szem a tiszai kiöntéssel vetekedő szélesre duzzadt Zagyvát pillantja meg, amelyből épphogy kikandikál vas-félkörívével az elöntött malomzugi híd. Felfelé a Millerén Besenyszög után a két hete még egybefüggő belvíztavak képét mutató jászladányi határban a barázdák közt csillog a nehezen lefolyó belvíz. A vízügyi jelentések ezt már szabad területnek minősítik. A mezőgazdász azonban — jelentés ide, jelentés oda — mit sem tud kezdeni vele. Bokáig merül még a jókora táblákon a sárban. Másutt, a belvízcsata egykori frontvonala elszomorító látványt nyújt: elsárgult, elszürkült, kipusztult vetések, vadnyomoktól agyondagasztott, kitaposott földek. Egy éles kanyar, irány a Tisza — a kétszeres, háromszoros, helyenként vagy tízszeres szélességűre duzzadt folyó. Tiszasülynél, Tiszaroffnál az oly kitartóan védett nyári gátaknak nyoma sincs, s nem egy helyen azt sem lehet felfedezni, egyáltalán, merre a Tisza meder, s melyik a hullámtér. Tiszabőnél kis motoros húz barázdát a vízen, s a hajócsavar keltette hullámok a koronáig vízbe merült gyümölcsfákat tépázzák. Víz a gáton belül, de kívül is. Fakadó vizes tócsák, pocsolyák kilométer hosszan mindenfelé. Kisköre, duzzasztó, tározótó. Az abádszalóki öböl hatalmas nyílt vize az alig másfél év múlva kialakuló tó képét idézi. Kis fantáziával vitorlásokat képzel ☆ Rég átszakadt nyári gátak, víz alá merült hullámtéri szántóföldek, vetések, kilométereken húzódó hullámverés elleni partvédő rőzsepokróc, hosszan kígyózó nyúlgátak, éjjel-nappali ügyelet, hosszú órákat a töltéseken őrködő műszakiak, gátőrök, segédőrök. A lassan apadó Tisza (pénteken még 848 centiméteres vízállást mértek Szolnoknál) árvíztől veszélyeztetett környékének mindennapjairól készült gyorsfénykép elemei lehetnének a felsoroltak. A nyugodt napokon vagy ahogyan „vizes nyelven" mondják, „békében” észrevétlenül létező vízügyi dolgozókkal lesz tele a környék, amint a makacsul támadó árvíz a gátak fölött, alatt kilépni szándékozik. Az alattomosan gyűlő fakadóvíz a megyében százhatvan kilométer hosszúságban bukkant fel a gátak tövében, s a százhatvan kilométeren többhelyütt próbára teszi az ott dolgozók idegzetét, akik házaik, kertjeik, a közös gazdaságok földjeinek az ember a sima víztükörre. Ahhoz viszont már nagyobb képzelőerő szükségeltetik, hogy a Tiszaderzstől Füredig húzódó tavat is csónakokkal, vitorlásokkal álmodja tele a másfél évre előregondoló elme. Erdőfoltok, facsoportok, s végig a szemhatáron százszámra, ezerszámra magányos fák víztükörbe néző gombkoronája. A közelben kivágott, felszabadult fák tömege: elsodorta a víz. Nehés lesz itt a fakitermelőknek teljesíteni a vállalt kötelezettséget. ■ védelmét igénylik a víz ellen összefogott „vizesektől.” Az összefogott úgy értendő: egymással szövetkeztek a Tisza ellen a tiszai és a dunai „vizesek”. Kilencvenen jöttek Győrből, az Észak- Dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól a Tisza gátjaira, hogy segítséget nyújtsanak a szolnoki igazgatóság dolgozóinak. A győri gátőrök, műszakiak, munkavezetők, mérnökök szerte a megyében vállvetve küzdenek a Szolnok megye értékeit veszélyeztető árvíz ellen. A tiszasülyi partfal védelménél éppúgy ott vannak a távoli megye küldöttei, mint a tószegi, tiszaroffi vagy épp a szolnoki szakaszon, az együttműködés szép példáját adva. S ha az árvíz elvonul, búcsúznak a szolnokiaktól. De azzal, hogy (szó szerint!) viszontlátásra: ha a Duna árad akkor Győrben. Mint ahogy erre is volt már példa — tavaly. I. Zs. UJ termekek: acélkonténer, ipari porszívó Gyorsmérleg a Jászsági Vas- és Faipari Szövetkezetben Jó start, bevált régi és új termékek, a megrendelők elismerése. így összegezték az év első két hónapjának tapasztalatait Jászárokszálláson a Jászsági Vas- és Faipari Szövetkezet vezetői a napokban elkészített gyorsmérlegben. A szövetkezet idei árbevételi terve 114 millió forint. A két termelési ágazat közül az idén is a faipari részleg állítja elő a nagyobb — mintegy 70 millió forintos — termelési értéket. A részleg fő termékei változatlanul a tvkáva, a hangsugárzó doboz, az akkumulátor-faszekrény. Változás a faipari részleg munkájában: az idén több új típusú, modern vonalú, hazai alapanyagból és korszerű technológiával előállított tvkáva gyártását kezdték el. Az új termékekkel a szövetkezet azt a vállalását teljesíti, amelyet az Orionnal, valamint a Villamos Berendezések és Készülékek Gyárával kötött tíz, illetve öt évre szóló szerződés tartalmaz. A vasipari részleg régi termékei: a járműzsírzó és fűtőkészülék, a Hűtőgépgyárnak készített vasszerkezeti elemek. A fűtőkészülékekből az idei megrendeléseket az év első negyedében teljesítik, utána teljes kapacitással az új termékek gyártására térnek át. Már az év elején elkezdték a fonalgyűjtő gömbkerék gyártását. A megrendelő a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat. Továbbá ebben az évben százhúsz konfekcióipari szabászgép gyártására kapott megrendelést a szövetkezet. Az acélkonténer gyártását az év második felében kezdik el, s az év végéig ezerötszázat készítenek belőle. A konténerek iránt az érdeklődés országszerte növekszik, így várható, hogy 1978-ban az idei mennyiségnek a többszörösét kell gyártani. Folynak az előkészületek ipari porszívó és porleválasztó készülékek gyártásának a bevezetésére is. — ia — A nyergesújfalui Magyar Viscosagyárban poli-anil-nitril gépsor megkezdte a termelést. Az ún. szálkísérleti üzemben textilipari körülmények között vizsgálják a gyártmányok minőségét Repülőgéppel a folyó felett A közösség erejével Szocialista brigádvezetök tanácskozása A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat tegnap délelőtt Szolnokon rendezte meg a szocialista brigádok vezetőinek VIII. országos tanácskozását. Az SZMT-székházban mintegy háromszáz meghívott gyűlt össze, köztük százötvenhat brigádvezető. Szarvas Imre, a vállalat Középmagyarországi Területi Központjának igazgatója a vendéglátók nevében üdvözölte a résztvevőket, majd az Arany János úttörőcsapat tagjai irodalmi műsorral köszöntötték a tanácskozást. Ezt követően dr. Szabó József vezérigazgató számolt be a vállalati szocialista brigádmozgalom elmúlt évi eredményeiről és ez évi feladatairól. Jól dolgozott a vállalat az elmúlt évben — hangsúlyozta — 12 százalékkal növekedett az árbevétel, 5,8 százalékkal az exportforgalom. Az ipari tevékenység 36 százalékkal volt jobb tavaly, mint 1975- ben, a költségek pedig 10 százalékkal csökkentek, viszonylag kis mértékű létszámnövekedés mellett. Szólt az üzemi demokráciáról, aláhúzva, hogy az üzemi demokrácia nem a munkahelyi vezető jóindulatától függ, hanem a munkásosztály politikai hatalmának eszköze. A brigádvezetők figyelmébe ajánlotta, hogy az üzemi demokrácia gyakorlására nevelni kell a dolgozókat, különösen a fiatalokat. Mindenkinek végig kell járnia a „fórumok iskoláját”, amihez sok segítséget adhatnak a brigádok. Ezután hozzászólások következtek. A szólásra jelentkezett brigádvezetők munkájukról, életükről, eredményeikről beszéltek. A tanácskozás elfogadta a beszámolót és csatlakozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére meghirdetett versenyfelhíváshoz. Végezetül vándorserleget s oklevelet kaptak a legeredményesebben dolgozó kollektívák, és arany-, ezüst- és bronzkoszorús jelvényeket adtak át.- f j -HETI JEGYZETEINK Ötven óra Fáradt. Hétvége van, s hiába örült a hét elején, hogy szabad szombat lesz. Nem lett. A felsőtagozatos nevelők közül néhányan megbetegedtek, s szóltak neki az igazgatóságon. Vállalna-e túlórát? Oroszt meg rajzot. Elvégre csak tavaly végzett s a tanítóképzőtől kapott egy külön „jogosítványt” is. Hogy rajzot is tanult, taníthat. így aztán szerdától szombatig egyfolytában tanított. Délelőtt a maga osztályában, az alsótagozaton, délután meg a felsősöknél. A nyolcadiktól fél egy kicsit, hiszen anyányi gyerekek, némelyik fél fejjel magasabb nála. És mi tagadás, kicsit visszaélnek azzal, hogy tudják, neki ez az első tanéve. Végigcsinálta, négy napon át, mind a negyven órát. Egész délután, meg este mást se csinált, mint készült, óravázlatokat írt másnapra. Kicsit még a nőnap miatt is berzenkedett. Elment néhány óra az ünnepléssel. Pedig! örült nagyon, hiszen élete első, rendkívüli fizetésemelését is megkapta. Nem kis dolog az, egy ezernyolcszázötvenes tanítónak, ha ezentúl havonta százzal több lesz. Ahogy a túlóradíj se kicsi. Minden, a felsőtagozaton tartott óráért pontosan 19 forintot kap. Pályakezdőnek, fiatalnak sok kicsi sokra megy. És a bizalom is melengeti. Hiszen, ha rosszul csinálta volna, nem bíznák meg a helyettesítéssel. így hát most, szombaton fáradt. Öt órája maradt délutánra, azzal együtt ötven órája lesz a héten. Meg csuda jó érzése, sok kis öröme. Mert mégiscsak az a legjobb dolog a világon, amire olyan nagyon készült. — sj — Lakótelepi „ezermesterek” Jó ismerősöm meghívott, menjek el egyszer hozzájuk — beszélgessünk. Szolnokon a Kun Béla körút egyik modern tízemeletes épületének negyedik emeletén laknak két kisgyermekükkel. A nagyszobában ültünk le. Végre egy kis nyugalom, csend az egész napi munka után. A békesség azonban nem tartott sokáig. Fejünk felett ugyanis ütemes kopogásba kezdett valaki. Idegesen kaptam fel a fejem. Ismerősöm közönyösen legyintett: „—Megszoktuk már, ő a ház „ezermestere”. Sokszor még éjfélkor is kopácsol. Nem tudjuk hol lakik, ki az — csak halljuk...” Teltek, múltak a percek. Egyre hangosabb lett a kopogás — egyre jobban megfájdult a fejem. A két gyerek már lefeküdt, de aludni egyik sem tudott, — a zajtól. Mi beszélgettünk volna — de egyikünk sem figyelt arra, amit a másik mond, az „ezermesterre” koncentráltunk. Este 10 óra — kipp, kopp, csitt, csatt... 11 óra, kipp, kopp, csitt, csatt... Örül az ember, ha öntevékeny, szorgoskodó „ezermesterekről” hall, akik nem szaladnak mindenért a szomszédba. Megjavítják a csöpögő csapot, felszerelik a kilincset, „megbütykölik” a villanyt... Vannak olyan „ezermesterek” is, akik fát faragnak, réztányért díszítenek, esztergálnak, hegesztenek... Ez mind nagyon szép, de ezekhez a munkákhoz megfelelő hely és tér kell, ahol kedvére zajonghat, fúrhat, faraghat, kalapálhat a „mester”. Mert a lakótelepi házak lakásai mindenre jók, csak műhelynek nem. Hasznos dolog a hobby, de nem más ember kárára, bosszantására, nyugalmának megzavarására. A Kun Béla körúton, a József Attila úti házakban, a Széchenyi lakótelepen —, de máshol is figyelembe kell ezt venni mindenkinek. Még az „ezermestereknek” is... Sz. E. Pillanatképek egy asszonyról Hétfő este. Vagy harminc asszony a mesterszállási művelődési házban. Ott ül Kovács Józsefné is. Kézimunkáznak. A munkáikból kiállítást is szoktak rendezni. Sőt, időnként meglátogatják a tiszaföldvári és kunszentmártoni nőbizottság kézimunka szakköreit. A szereplők többé-kevésbé ugyanazok, csak az elfoglaltság más. TIT-előadás van. Most éppen Mesterszállás áruellátásáról beszél az áfész helyi vezetője. Most meg a takarékszövetkezet vezetője tájékoztatja az aszszonyokat a kölcsönökről, a takarékoskodás előnyeiről. Most politikai előadás van. Most egy kozmetikus beszél a test- és bőrápolásról. Most az orvosnő egészségügyi kérdésekről. Más: ugyanezek az aszszonyok a Táncsics Tsz-től ingyen kapott autóbuszon Budapesten, Esztergomban. Majd ugyancsak ők Mesterszálláson: vért adnak, s másokat is erre kérnek. Szintén ők: agitálnak a tiszta, virágos faluért mozgalom sikeréért. Ismét ezek a háztartásban dolgozó asszonyok róják az utcákat, meghívókat kézbesítenek. Most falugyűlésre. Most időszakos tanácstagi választásra. Asszonyok itt, asszonyok ott. S mindenhol felvillan Kovács Józsefné arca Erre pedig magyarázat, hogy ő a községi népfront-bizottság elnökhelyettese, s a nőbizottság titkára. Komoly arcát látjuk a tanácsülésen, ahová mindig meghívják. Sokkal vidámabb arcát mutatja, amikor a nőbizottság tagiai között van. Amikor például fát ültetnek, árkot takarítanak, utat egyengetnek, virágokat ültetnek az udvarukra, az utcára, az iskolaudvarra, az óvodaudvarra. Amikor a kényes tekintet számára is „lakhatóvá teszik” Mesterszállást. Kovács Józsefné élete azonban nem csak közéletből áll. Néhány pillanatkép a „civil” Kovácsnéról. Hajnali fél öt: álmosan készülődik. öt óra: a helyi téeszben dolgozik, lehűti a tejet, beszállítják a csarnokba, mérik a zsírszázalékát, átadják a csarnoknak. Reggel nyolc óra: a postahivatalban tevékenykedik Kovácsné. Bejön a postakocsi, válogatják a leveleket, ez külterületi ez belterületi, ez a tanácsnak szól, ez a téesznek, közben rádió- és tévédíjat szed, kezeli a telefont, s mivel a kézbesítő szabadságon van, a postahivatalba betoppanó lakosoknak kiadja leveleiket és az újságot... Délután négy óra: Kovácsné hazafelé igyekszik: Fél öt: Kovácsné a téeszbe rohan: hűti a tejet, méri a zsírszázalékot, leadja a csarnokban, akárcsak reggel. Este hét óra: Kovács Józsefné hazaért: vacsora, az asztal körül ül a téeszben dolgozó férj, az általános iskolás fiú (a másik Martfűre jár szakközépiskolába.) Vacsora után a férfiak tévét néznek, Kovácsné pedig mos, mosogat, varr, esetleg kézimunkázik tévézés közben. És másnap reggel minden kezdődik élőiről. Körmendi Lajos
