Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 8. 76 éve, 1901-ben az első­ként kiosztásra került Nobel­­díjat kapta meg Wilhelm Conrad Röntgen, a róla el­nevezett sugárzás felfedezé­séért. A röntgensugárzást zárt üvegcsőben állította elő, amelyben felgyorsított elekt­ronok fémfelületbe ütköznek, és ott mozgási energiájuk kb. egy százaléka röntgensuga­rakká alakul át. Az általá­ban wolfrámspirálisból ké­szült izzókatódból kilépő elektronokat elektronnyaláb­bá gyűjtik össze és ezek az andóba ütközve röntgensuga­rakat keltenek. Az elektro­nok energiájának nagy része hővé alakul. A röntgensugárzás legis­mertebb felhasználási terüle­te ma is az orvosi betegség­megállapítás, a’ diagnosztika. Kimutatja a test belsejében jelentkező elváltozás okát, ami a röntgensugárzásnak azon a tulajdonságán alap­szik, hogy az egyes anyagok­ban különböző mértékben nyelődnek el. Bizonyos ese­tekben az egyes szerveket olyan anyagokkal töltik fel, amelyek a röntgensugarakat vagy jobban, vagy kevésbé nyelik el, mint a normális szövetek, így jobban vizsgál­­hatókká válnak. A röntgen­­sugárzás másik felhasználási területe a gyógyítás, amikor a gyorsan szaporodó, túlbur­jánzó sejteket röntgensuga­rakkal elpusztítják. Üjabban egyre terjed a röntgensugarak ipari felhasz­nálása, különösen a roncso­­lásmentes anyagvizsgálat, amikor is például egy önt­vényt röntgensugarakkal át­világítanak. Ez a módszer al­kalmas a belső repedések, záródmányok kimutatására. Képünkön egy röntgencső „meózása” az NDK egyik üzemében. Energia a tengerből Az árapály energiájának felhasználására már sok év óta folynak sikeres kísérle­tek a világ különféle részein, ott, ahol az árapály jelensé­ge nagy mértékű vízszintin­­gadozásokkal jár együtt. Franciaország Atlanti-óceáni partjain, St. Malo mellett például egy folyótorkolat el­zárásával hatalmas arányú árapályerőművet létesítettek. Olyan tengerpartokon, ahol az árapály vízjátéka nem ilyen nagyszabású, a hullám­zást használják ki. Az óceán hullámzása óriási mozgási energiát képvisel. Kellő be­rendezések útján ez is fel­használható villamos erőmű­vek létesítésére. Anglia at­lanti partjai mentén a ten­ger hullámzásából származó teljesítmény nem kevesebb, mint 70 kilowatt folyóméte­renként. Hatalmas energia­kincsről van tehát szó, még­pedig olyan energiáról, amely a környezet minden szennye­zése nélkül hasznosítható. Kaszpi Atlantisz A Kaszpi-tenger partvidé­kén nemzedékről nemzedékre száll a legenda egy városról, amelyet valaha elöntött a sós beltenger. Szovjet tudósok elhatározták, hogy ellenőrzik a hagyomány valóságalapját. Nemrégiben egy archeológus csoport a tengerfenéken mes­terséges kővonulatot fedezett fel, a vonulat kiképzése mó­lóra emlékeztetett. Ugyané helyen valamikor régi ten­gerjárók kő és fém horgo­nyait találták. A további kutatások ered­ményeképpen a bakui ar­cheológusok meghatározták a város határait. A város északi —déli irányban mintegy, hét kilométer hosszú volt. A ha­tárokon belül különböző használati eszközöket és 12— 13. századbeli ezüst és bronz érmeket találtak. Mesterséges máj Mérgező anyagok, például mérges gom­bák, bizonyos gyógyszerek nagyobb meny­­nyiségű fogyasztása olyan súlyos mérgezést okozhat, amelytől — a statisztikai adatok szerint — tíz beteg közül nyolc meghal. A méreganyag a máj működését is károsít­ja, s így ez a létfontosságú szerv képte­lenné válik a vér megtisztítására, a szer­vezet méregtelenítésére. Mérgezés esetén az orvosok gyakran lecserélik a beteg vérét, s a mérget hatástalanító vegysze­reket juttatnak a vérerekbe. Egyes kór­házakban arra is van lehetőség, hogy a beteg vérét sertések vagy majmok máján átbocsájtva tisztítsák meg, E kezelések azonban nem mindig vezetnek eredményre. A hatásosabb kezelés érdekében a moszkvai 2. számú Állami Orvostudomá­nyi Egyetem Klinikai és Kísérleti Sebészeti Tanszékén új eljárást dolgoztak ki a vér­ben felhalmozódott mérgező anyagok eltá­volítására. A mesterséges májnak neve­zett berendezés hosszabb ideig átveszi a beteg szerv működését. A berendezés üveg­csövek sorozatából áll, amelyeket faszén­szemcsékkel töltöttek meg. A mérgező anyaggal telt vért ezeken bocsátják át, s a széntöltet kiszűri a vérből a vízben ol­dódó szennyeződéseket. A vízben nehezen oldódó, fehérjéhez kötődő mérget az előbbi csövekhez csatlakoztatott, műgyantával megtöltött csövekkel vonják ki a vérből. A mesterséges máj sikeresen vizsgázott: három, egyébként menthetetlennek minő­sülő — egy gomba- és két gyógyszermér - gezéses — betegnek adta vissza az életét. Késien áfl o mesterséges máj a műtéthez. it szolnoki Bemutatjuk idegen dr. Kárpáti Ferenc kandidátust — Halló, tüdőkórház? Kár­páti főorvost keresem. — Kárpáti tanár úr? A rendelőintézetbe ment, tes­sék talán később. — Halló, most ismét ke­resem ... — Jászberényben van, szű­rővizsgálatot tart. — ... most sincs szeren­csém? — A műtőben van, operál. — ... Kárpáti tanár úr? — Törökszentmiklóson ren­del, hagyjon inkább üzene­tet. — Jó. Szeretnék vele ta­lálkozni, mondjon ő egy idő­pontot. Végre sikerült, s miután szemtől szembe találkoz­tunk, rájöttem, ismerem. A telefonüzenetekhez jól illet­tek fél évtizeddel ezelőtti ta­pasztalataim. Szegeden szin­te naponta láttam, sebészeti klinikán, kórházban, rende­lőintézetben, orvosi rende­lőben, sportorvosiban — nem tudtam, ezek közül hol van az állandó munkahelye? Sehol? Mindenütt? — A mindennapi „tömeg” gyógyítómunkával foglal­koztam, mindig sokat dolgoz­tam, sok betegem volt, jól­lehet a klinikán jóval keve­sebb jut egy orvosra, én ott voltam főállásban, viszont szívesen vállaltam másutt is gyógyító munkát. Ezt megtartotta Szolnokon is, ahová nem túl régen, 1973-ban került közel húsz szegedi év után, amelyből ti­zenötöt az egyetem kliniká­ján töltött. Kandidátusi disz­­szertációját, (amelynek anya­gát a napi gyógyító munka mellett gyűjtötte, s amelyhez feltevéseit kísérletek százai­val igazolta, bizonyította) te­hát azt a jó kétszáz oldalas értekezést, amelyért kórhá­zakban a „tanár úr” titulus jár, már itt Szolnokon, pon­tosabban szolnoki urológus­sebész főorvosként védte meg. „Az interstitialis cys­titis általános, helyi és sebé­szi kezelése”. Jegyezzünk meg ebből annyit: egy sajátos, viszonylag ritka, nehezen „felderíthető” és makacs hó­lyaghurut gyógyításának új lehetősége. Hatórás műtét? Míg a kívülállónak a tü­dőkórház egyet jelent a lég­úti megbetegedések és a tbc gyógyító intézményével, a szakember tudja, a tbc más. szerveket is károsít — termé­szetes hát, ha tüdőkórház­ban urológus is dolgozik. A klinikai gyakorlat alatt szer­zett ismereteket Kárpáti dok­tor azokról a krónikus gyul­ladásos esetekről, amelyek­nek nyomán a beteg húgyhó­lyagja épp a vizelet vissza­tartására (a feladatára) vá­lik alkalmatlanná. Elveszti rugalmasságát, összeszűkül, „zsugorhólyag” lesz. Nem nehéz elmondani, hogy ez a betegnél a szervi károsodá­son túl milyen életritmus­beli és ennek velejárójaként lelki „megrokkanást” okoz. Az orvos feladata: segíteni! Magyarországon elsőként a szegedi klinikán Kárpáti Fe­renc alkalmazta azt a sebé­szeti eljárást, amellyel az ilyen végzetes állapotba ke­rült beteg funkcióképtelen szervét visszaadhatták, illet­ve a szervezeten belüli szerv­­átültetéssel, belső „plaszti­kai műtéttel” újjáalakították. Szervátültetés a szerveze­ten belül. Az operatőr egy szervből egy másikat képez: vastagbélből húgyhólyagot. Az úgynevezett szigma-bél egy szakaszát, a szigma-ka­­csot a fölül elmetszett húgy­hólyaggal egyesítik, s így az összekombinált két rész az eredeti hólyag rendeltetését képes lesz ellátni. Szövetta­ni és klinikai tapasztalatok igazolták, hogy az átültetett vastagbél — "bár megtartja eredeti szöveti struktúráját — „megtanulja” új szerepét. A műtét sikeres, az ered­mény a gyógyulás, s erre az operációra már Szölnokon is volt példa. Hogy a szakember még­sem ezt tartja a legüdvözí­­több megoldásnak (s alig­hanem a beteg sem) döntsük el magunk: a colocystoplas­­tica-nak nevezett műtét több mint hat órát vesz igénybe. Hat óra orvosnak sem, be­tegnek sem könnyű... Megelőzés gyógyszerrel Colocystoplastica — ha ez az utolsó lehetőség, ha olyan előrehaladott a betegség. Igent mond rá az orvos, hi­szen nem ritkán ez az élet­mentéssel felér. A fontosabb feladat mégis: a megelőzés. Ahhoz, hogy megelőzzék, tudni kell, mi okozhatja, mi vezethet oda, hogy adott esetben (ha nem avatkoznak be), az említett zsugorhó­­lyag következzék be. Lehet például az a spe­ciális hólyaghurut, amely­nél a gyulladás a gyakori, könnyen észlelhető esettől eltérően a hólyag falának egy rétegében jelenik meg, s ott szinte állandósul. Ez az a bizonyos interstitialis hó­lyaghurut (cystitis). Kárpáti Ferenc munkatársaival a kutatómunkát erre a beteg­ségre irányította. Miután a gyulladás kiváltó oka több­féle lehet, nem ezt, hanem a gyulladásért közvetlenül felelős (azt tápláló, gerjesz­tő) anyagokat keresték. Egy igazolt megfigyelés: a gyulladásos területek közvet­len közelében sajátos, úgy­nevezett hízósejtek jelennek meg. Minél több van, annál erősebb a gyulladás. A hízó­sejtekből a hisztamin nevű anyag szabadul fel, ami pe­dig épp a gyulladás mediá­­tora (közvetítője). Megfigyel­ték azt is, hogy egyes ese­tekben ezek a sejtek hirte­len elvesztik formájukat, „felrobbannak”. Ahol ilyen van ott csökkent (vagy meg­szűnt) a gyulladás. Megszü­letett az ötlet: ha bebizonyo­sodik az összefüggés a gyul­ladás és a sejtek között, ak­­meg kell keresni azt a gyógyszert, amely segít a gyulladásmentes állapot visz­­szaállítására. Felrobbantott hízósejtek Továbbgondolva a logikai sort, oda jutottak, hogy a gyulladás- (tünet) mentes állapot a hízósejtek robba­nása (kimerítése) után áll­hat vissza, tehát a gyógy­szernek ezekre a sejtekre kell hatnia. A gyógyszerkí­sérletekben sikerült olyan készítményt találni, amely minden esetben a sejtek ki­ürülését, robbanását ered­ményezte. (A kísérleteket egyébként patkányokon vé­gezték, amelyek hashártyájá­ban az embertől eltérően egészséges -állapotban is hemzsegnek a hízósejtek. Ezeket „robbantgatták” a kí­sérleti adagokkal.) Az egyébként egyszerű gyógyszerkészítmény, amely sajnos külföldi, és amelynek nevét Kárpáti doktor hozzá­járulása híján nem közöljük, végül is az emberben — az interstitialis cystitisben szen­vedő betegben — a gyulla­dásért ludas sejtek kimerí­tését, kisütését indította el, hasonlóan a kísérletben iga­zoltakhoz, s ebből követke­zően a beteg tünet- és pa­naszmentessé vált. A szege­di kilinikai tapasztalatok és azóta a szolnoki adatok sze­rint is a gyógyszerkúrát kö­vetően a betegség fejlődési stádiumától függően más­fél- ötéves, illetve 3 hónap­tól fél évig tarthat a pa­naszmentes állapot. (Ez utób­bi azzal szemben értékelhe­tő, hogy konzervatív keze­léssel befolyásolhatatlan ab­ban a stádiumában a beteg­ség.) S miután tudjuk, hogy a hízósejtek jelenléte s aktivi­tása a gyulladást előidéző eddig ismeretlen tényezőtől függ, s azt is, hogy ezt egye­lőre (hisz ismeretlen) nem szüntették meg, várható a sejtek újra feltöltődése, te­hát az újabb gyulladás ... Akkor pedig újabb gyógy­szerkúra ... öles termetéhez jól illő energikus előadással tartott „szabadegyetemi különórá­ja” megszakad. Nővér lép be a főorvosi szobába, fiatal or­vossal. Hangfoszlányok az izgatott, zaklatott, tanácsta­lan beszélgetésből: „ ... most már jól van, elviseli... nyugató injekció ... koszo­rú ... „Búcsúzunk, urológiai osztály” ... borzasztó. Még percekig a levegőben lebeg, mint sűrű füst a mun­katársak, az osztály bánata, — csendet parancsol. A fő­orvos súlyos kezében meg­roppan a Sopianae. Épül már a ház Már nem talál vissza a fá­radsággal megszerzett kandi­dátusi disszertáció témájá­hoz, lélekben az osztályon jár (rajta kívül egy orvos dolgozik). Székesfehérváron is lenne már (most jött a távirat, az édesanyja balese­tet szenvedett). Szegedre ka­landozik nyugatalanul meg­lódult gondolata, aztán visz­­sza Szolnokra. Vagyis haza. Haza? — Petri Gábor akadémi­kus. Ö a tanítómesterem, atyamesterem, példaképem, igen, akár így is mondhatom. Minden ember életében van egy nagy egyéniség, aki meg­határozza a pályáját, az ér­deklődését, a fejlődését. Ne­kem ő az, ő oltotta belém a megismerés vágyát, az orvo­si gondolkodást. Azt, hogy az embert egységben, egészben, s ne csak a szak­területemhez tartozó szer­vek tulajdonosának lássam... — A klinikáról végül is eljött kórházi főorvosnak ... — Pályáztam, elfogadták, itt vagyok. Nem bántam meg. Azzal együtt sem, hogy a klinika — mi taga­dás a kintinél, az itteninél jobban — pezsgő szakmai szellemi élete és a megosz­tott kollektív felelősség lom­bik-légköre védőtámogató burokként vette körül az embert, s ezt most itt a min­den — rajtam múlik súlya ellenpontozza. Szerencsére nem félek a munkától, sokat vállaltam, s mondtam már, a tudományos kutatást is a napi munka mellett végez­tem, szóval, jól érzem ma­gam itt Szolnokon, mint... — Mint szolnoki? — Még nem, még egy ki­csit idegen, még kevés is­merősöm van. — Szakmabeli? Esetleg urológus? — Nem hozott még ben­nünket össze a sors... Megkeményedik az arca. — De én szolnoki leszek. Az akarok lenni, itt építek a Kertvárosban. Már kész az alap, benne van az én ke­zem munkája is. No csak segédmunka — de munka. Folyóirathalom az aszta­lon, kihúz egyet a csomó­ból. — Szakirodalom! Kertészet és Szőlészet. Tudja, a kert! Igriczi Zsigmond

Next

/
Oldalképek
Tartalom