Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

1977. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 kulíámbő&mn Nőkről A nőnap előtt sok műsor szólt a rádióban a nőkről. A központi műsorokhoz jól il­leszkedett a nyíregyházi stú­dió csütörtök délben elhang­zott riportja. Asszonyok sza­badságon —, ez volt a címe. Valójában asszonyokról be­szélt, akik gyermekgondozá­si segélyen töltik éveiket, vagy akik éppen arra ké­szülnek, hogy a gyári éle­tet felváltsák kisgyermekük mindennapos nevelésének örömeivel. A Samu András szerkesztette műsor jó ké­pet adott Szabolcsról, ahol éppúgy öröm is, meg gond is a gyermekáldás, mint bár­hol az országban. A vidéki ipartelepítések sehol se jár­tak együtt gyermekintézmé­nyek létesítésével, s emiatt van mit behozni Tiszavas­­váriban és Nyíregyházán, Nagykállóban és másutt is. Iparban dolgozó fiatalasszo­nyok mondták el, hogyan hasznosítják majd szabad, idejüket, s hogyan tervezik a visszatérést a munkahely­re. A mindvégig pergő, jó mű­sor hallatán az ember ki­csit fájlalja: miért is ilyen „holt” időben jelentkeznek rendre a vidéki stúdiók he­tenként egyszer. Talán ér­demesebb lenne a délutáni órákban adásba iktatni egy­­egy jó vidéki produkciót. Bizonyosan többen hallgat­nák. Nőkről beszélt —, régi idők asszonyairól, érdekesen pénteken Bakonyi Péter mű­sora is. Szövetkezetalapító asszony portrékat rajzolt meg sok szeretettel vasár­nap Kispista István is az Emlékeztető szokásos idő­ben jelentkező félórájában. Vasasok A vasas szakszervezet ju­bileumán hangzott el Szél Júlia dokumentumműsora. Acélkóstoló címmel az ózdi Martin-üzem híres olvasztá­sinak életét, a szakma szépségét s a vasasok hűsé­gét példázza az üzemhez, a munkássorshoz. Az olvasz­tárok élete egyúttal a szak­ma, meg a szakszervezet történetét is magában fog­lalta. Szél Júlia 55 percben egy évszázadot tudott bemu­tatni, évszázados küzdelmek előtt hajtotta meg az emlé­kezés és elismerés zászlaját Az Acélkóstolók remélhető­leg nemcsak az ózdiaknak marad kedves élményük, ha­nem a szakma *sok ezer munkásának is. Röviden Megkezdődött a sport­idény, sok hírrel, közvetítés­sel szolgálja a sport barátait a rádió. A Szolnoki MÁV szurkolóinak külön érdekes­séget is hozott a vasárnap délutáni kapcsolásos közve­títés a Petőfi adón. Kiderült ugyanis, hogy a totózók ré­gi kívánsága szerint egy­­egy totón szereplő mérkő­zésről helyszíni beszámolót hallhatunk. Vasárnap így a . Szolnoki MÁV néhány per­cét is közvetítették. (Itt mondjuk el; örültünk, hogy a szolnoki stúdió is folytat­ja félórás sportadásait.) Jó sorozat volt a múlt hé­ten a Falurádióban. A leg­égetőbb mezőgazdasági té­ma, a zöldség, pontosabban a paradicsom és a zöldbor­só termesztéséről hallottunk gondosan szerkesztett, ok­nyomozó és feltáró soroza­tot. Azt beszélik címmel rend­szeresen jelentkezik a fiatal riporterek, újságírók műso­ra a rádióban. Érdemes meghallgatni, sok érdekes információval, véleménnyel találkozik az ember. (SJ) Utolsó fi a tiszai Hév B i hová, merre? 1 fedi gir miáziuiiilian Nyolcvannyolcból ötvenkettőn adták be felvételi kérelmüket Aligha van hangulatosabb hely a világon, mint egy gimnázium délelőtt. Persze azoknak, akik a padokban ülnek, néha egészen más a véleményük. Például az, hogy szörnyű hely: felelte­­tés van, dolgozatírás, s egyéb tortúrák. Úgy hogy marad­junk abban: csak a hajdani diákokból vált ki kellemes érzéseket egy gimnázium délelőtti csendje, zsongása. Sebaj, éreznek majd így azok is, akik most koptatják a padokat. A tiszafüredi Kossuth La­jos Gimnázium igazgatói irodájában Sólyom János igazgatóval arról beszélge­tünk, hogy miként alakult a korábbi években itt érettsé­gizett diákok sorsa. A sta­tisztikai adatok azt jelzik, hogy a füredi gimnázium­ban érettségizőknek jó esé­lyeik vannak, sikeres főis­kolai, egyetemi felvételire: — A két évvel ezelőtt érettségizett ötvenhat diák közül húszán tettek sikeres felvételi vizsgát — mondja az igazgató. — Ezzel a me­gye középiskoláinak rangso­rában több „patinás” gim­názium után, a miénk a he­tedik hely. A tavalyi eszten­dő nem volt ilyen jó: Per­sze így is megtalálta min­denki a helyét: az egyetem­re, főiskolára jutott 11 diá­kon kívül is. Huszonnégyen szakmunkásképzőbe járnak — többen műszerész, gépko­csiszerelő szakmát tanul­nak. Képesítés nélküli ne­velőként dolgoznak kilencen. Érdekei, hogy hat kémiata­gozaton végzett tanulónk, a budapesti Chinoin Gyárba „szegődött” fizikai munkás­nak úgy, hogy közben elő­készítőre járnak — vegyé­szek szeretnének lenni. — Több a természettudo­mányos, „reál” érdeklődésű diák? — Igen, s ez természetes is, hiszen matematika, ké­mia és biológia tagozatos osztályaink vannak. Ez a természettudományos túl­súly mitsem von le a hu­mán tárgyakat oktató kol­légák munkájának értéké­ből. A természettudományok tanítását ki kell egészítenie kellő mélységű és mennyi­ségű humán ismeretanyag­nak. Nem csoda tehát, hogy évről évre akad olyan diá­kunk, aki nem természettu­dományos szakon felvételi­zik sikerrel. Talán még jobb lenne ezen a téren is a helyzet, ha az órán kívüli lehetőségek körét bővíteni tudnánk. — Mire gondol? — Kicsi a könyvtárunk, a klubszobánk. Egy átépítés­sel, átrendezéssel lenne meg­oldás, ám egyelőre nincs ki­látás anyagi fedezetre... Mi tagadás; nem esik jól leírni: a gimnázium olyan típusterv alapján épült, tíz­egynéhány éve, amely nem tartalmazott se rendes mé­retű klubszobát, se könyv­tárat. A könyvtár egy lere­­kesztett, sötét folyosóvég­ben kapott helyet. Jobb hí­ján. .. Az idén a szokásosnál többen, nyolcvannyolcan érettségiznek. A jelentkezé­sek lezajlottak — ötvenket­­ten adtak postára felvételi lapot valamelyik felsőokta­tási intézmény címére. So­kan szeretnének az idén pe­dagógusok lenni. A húszperces szünetben beszélgetünk a tanulókkal. Bodó Zsuzsa, a debreceni Tanítóképző Főiskolára je­lentkezett. A pedagógus pá­lyához a nővére példáján kapott kedvet. — ö Tiszaőrsön tanít, — mondja. — Ügy érzem, én is tudnám vállalni a falusi tanítóságot, minden nehéz­sége ellenére. Zsuzsa osztálytársa. Sza­bó Mária a szarvasi Óvónő­képzőbe pályázik. Indoka egyszerű: — Szeretem a gyerekeket, a kicsiket. Jó lenne, ha hi­vatásszerűen foglalkozhat­nék velük. Major Lajos vágya jó szakmunkássá lenni. — Rádió-tévéműszerész ta­nulónak jelentkeztem. Ta­lán tanulhatnák máshol is tovább, mert jórendű tanuló vagyok, de ehhez van ked­vem, és valami érzékem is a műszaki szerelésekhez. Szász Jutka, a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem magyar—történelem sza­kára adta be pályázatát. Furcsa módon, hiszen bioló­giatagozatos osztályba jár. — Furcsa vagy sem, én a magyart és a történelmet tanultam a legszívesebben a négy év alatt. Ha nem sike­rül a felvételi vizsgám, nem próbálkozom többször. Hajdú Ilona egy nyári szünetet gyermekotthonban dolgozott végig, ápolónők mellett. Ehhez az élményé­hez kapcsolódik pályavá­lasztása. — Egerben, az egészség­­ügyi szakiskolában szeret­nék általános ápolónői mi­nősítést szerezni. Azt hi­szem, jó felvételi esélyeim vannak, — tanulmányi ered­ményem alapján. Az érett­ségin sok múlik... Még egy félév és a tervek, vágyak, elképzelések megva­lósulnak — vagy módosul­nak. Addig? Órák, feleltetés, délutáni, esti görnyedés a könyvek fölött, izgalom az érettségi, a felvételi vizs­gák előtt. Szabó János Az én könyvtáram Hétezer kötet a polcokon „Ha az ember könyvet olvas, úgy olvassa, ahogy akarja, azt olvassa ki be­lőle, vagy inkább azt ol­vassa bele, amit akar." (Anatole France) Vannaik, akik egészen kis koruktól kezdve tudatosan készülnek egy pályára, • s mindent elkövetnek, hogy meg is valósítsák a maguk elé tűzött célt. Mások — nem minden esetben az akarat hiánya miatt, hanem a kö­rülmények alakulása folytán, egész más szakmát választa­nak, mint amit elképzeltek maguknak. Akáb Istvánná iskoláskori álmaiban — egy Szabolcs megyei kis faluban — fehér köpenyben látta magát, amint a betegek között sürög­­forog a gyógyulást hozó tab­lettákkal, injekciós tűkkel. Ha akkor azt mondta volna neki valaki, hogy tíz év múl­va a tiszapüspöki könyvtár­ban dolgozik; bizonyára nem hitte volna el. A pirulák, szérumok he­lyett egy másfajta „gyógy­szert”, könyveket kínál, szó­rakozásra, ismeretszerzésre, jóbarátnak a magány ellen, utitársnak a nyaraláshoz. Az alig több mint kétezer lako­sú községben ő a mindenki „Gizi nénije”. Így hívják a fiatalok, az idősek, noha alig több harminc évesnél. Tisz­telet, bizalom sugárzik ebből a megszólításból, amelyet hosszú évek nagyszerű mun­kájával alapozott meg. Míg a szomszédos művelődési ház igazgatói székében évről év­re más foglalt helyet, ő mind­végig kitartott a könyvtár mellett, vezette a kölcsön­zést, műsoros esteket, író-ol­vasó találkozókat szervezett, s közben tanult. — S hova lett a fehér kö­penyes ápolónő? ■' — Álom volt és csak az is maradt. , — Sajnálja? — Most már semmiképp. Minden ember több pályára is alkalmas. Ahhoz, hogy a hivatásának érezzen egy szakmát meg kell tanulnia a fortélyait, meg kell ismernie a szépségeit, az árnyoldalait. Örülök a véletlennek, hogy könyvtáros lettem. — Emlékszik-e még az el­ső könyv élményére? — Egy kötelező olvasmány, az „És mégis mozog a föld”. Valósággal „beleszerettem” akkor. Jókaiba, és összes re­gényét elolvastam. Ma már tudom, hogy a Jókai-könyvek olvasása egy rövid korszak volt az életemben, i mint ahogy mindenki átesik ezen serdülőkorban. Persze a ro­mantikus műveket még most is szeretem, ez azt hiszem az alkalomból adódik. Az egyik kedvenc íróm Stendhal, de szívesen olvasom Steinbeck, Merle, Moravia könyveit is. A mai magyar irodalomból pedig Moldova György és Jó­kai Anna áll hozzám közel. — A könyvtáros bizonyos fokig irányítja az olvasók íz­lését. Kik a kedvencei a ti­­szapüspökie knek? — A fiatalok mindent elol­vasnak. S az nem baj, sőt az a jó, ha minél többféle köny­vet a kezükbe vesznek. Meg­tanulnak különbséget tenni értékes és kevésbé értékes művek között, bővül a szó­kincsük. Az idősebbek Mó­ricz, Mikszáth, Jókai könyvei mellett az útleírásokat, tör­ténelmi regényeket keresik. S talán ez az én bűnöm (vagy erényem?) hogy sokan olvas­sák a községben az én ked­venceimet is. Tulajdonkép­pen ez a szép, de felelősség is a szakmánkban, hogy be­folyásolhatjuk az olvasók könyvválasztását, irányíthat­juk az érdeklődésüket. — Azokét, akik rendszere­sen járnak a könyvtárba ... — A lakosság negyed ré­sze beiratkozott olvasó. En­nél sokkal több is lehetne, ha sikerülne együttműködést kialakítani a művelődési ház­zal, hiszen egy épületben va­gyunk. Ehhez viszont egy olyan igazgató kell, aki hosz­­szabb távon marad. Ügy tű­nik, az új igazgatóval sike­rül ezt majd megvalósítani. — Egész idáig csak a köz­ség könyvtáráról esett szó. — Az én házi könyvtáram meglehetősen szerény, két­­háromszáz kötetem van mindössze, de úgy érzem, hogy mind a hétezer könyv, ami a tiszapüspöki könyvtár­ban megtalálható — az enyém is. T. G. II sokszor üi:esen ásíto:------------------ zo mozik megtelnek ezekben a napok­ban. A sikerek titokzatos, ki­deríthetetlen módján pillana­tok alatt elterjedt e spanyol— olasz filmvígjáték híre, és feladva a kényelmesebb tévé­zést özönlenek az emberek a moziba, még a ritkán hasz­nált tábla is felkerül: „Min­den jegy elkelt.” Népszerűt­len feladat ilyenkor filmkri­tikát írni. Legalábbis akkor, ha soraim nem a várt, egy­értelmű dicséretet zengik. A történet arról szól, hogy .. . hát nem szól sem­miről. Nincsen történet. Il­letve van két megszállott autóversenyző, a medvefor­májú Nagy Erős, aki nem szereti, ha az orra alá füs­tölnek (Bud Spencer) és a kábítóan kék szemű Kis Ügyes, aki azért erős is, ha kell (Terence Hill), ök lesz­nek a barátaink. Féltett kin­csüket, a kis piros kocsit (sárga tetővel) összetörik a Rossz Emberek. Az utóbbia­kat a kellően ostoba és in­fantilis Főnök irányítja, aki tudományos apparátussal tö­rekszik a rosszra. Ö tehát az ellenség. Az a dolga, hogy addig bosszantsa jámbor és békés természetű barátain­kat, míg azok dühbe nem jönnek. Ez egyébként nem emberfeletti- feladat, ugyanis minden látszat nére éppen azért vannak, hogy percenként dühbe jöj­jenek, és aprítsák végtelen­ségig kitartó, soha nem csüg­gedő kollégiáikat. és kezdődik a tánc. Hála a két főszereplő jó humorának és a pergő, rutinos rendezés­nek (Marcellő Fondato mun­kája) jókat nevetünk a kü­lönben már ezerszer látott jeleneteken. Egy darabig. Ügy a következő levegővéte­lig. Csakhogy a film éppen az egyfelől dicsért történet­nélküliség csapdájába esik. Nincs előrelépés, nem törté­nik semmi, előrevivő, csak egyetlen változatlan állapot van rövid pihenőkkel, a ve­rekedés. Egy élvezetes, len­dületes félórát dagasztanak, fújnak, hog" a végére már valóban nem látunk mást, csak léggömböket. A gyer­mekded Főnök színes lég­gömbök százai közt ünnepli vélt győzelmét. Persze éppen arra járnak szelíd ökölvívó­ink, és a fáradó szereplőkkel együtt megtörtén, beletörőd­ve sóhajtunk: „már megint bunyó ...” Túlságosan is sejt­jük, mi következik, véletle­nül nincs semmi meglepő. Tudjuk, hogy a kis piros ko­csit (sárga tetővel) csak más­fél óra múltán adják vissza, • különben megszűnik az ürügy, nincs miért dühbe jönni. És akkor nincs vere­kedés, nincs film. (Ez melles­leg elviselhető veszteség len­ne.) Ügy «"BLS, dolog fel­tétlenül szót kell emelni. Ez pedig a film ártalmas, káros hatása. Az alkotók feltehető­en úgy vélték — jogosan —, hogy a nézőkben különöseb­ben mély gondolatokat nem indítanak meg. De ez nem zárja ki azt, hogy észrevétle­nül mély nyomokat ne hagy­janak. Mégpedig tartós, ne­gatív előjelű lenyomatot. Mert azt elfogadjuk, hogy a Rossz Emberek rosszat tesz­nek, de amikor a pozitív hős­ként kezelt szereplők is bosz­­szú ürügyén kéjelegve tör­­nek-zúznak, akkor már nem a Rossz megtorlása és bünte­tése, hanem a rombolás élve­zete lesz lényeges. És ha azo­nosulunk a szereplőkkel — a közönség nagy része ezt te­szi —, akkor mi is együtt gombolunk és élvezzük a pusztítást. Ezért tartom ká­rosnak e pehelykönnyű szó­rakoztatást. Bérezés László Vonzó és szimpatikus az az őszinteség, amivel az alkotók vállalják szándékukat. Nem öntik le azt az álművészet, a látszatmondanivaló ízetlen szószával. Bevallják: nem akarnak mást, csak jó nagy verekedéseket, pehelykönnyű szórakoztatást. Van itt min­den: üldözés az összes elkép­zelhető járművön, lángoló, összeroncsolt versenyautók, modern motoros lovagi torna és persze bunyó minden mennyiségben. Rejtő Jenő klasszikus verekedőit meg­szégyenítő módon másfél órán át csépelik barátaink az ellenség legénységét. A Feketebajszos és egyfolytá­ban összevert bandája ugya­nis addig ingerli a dörmögő, birkatürelmű Nagy Erőst, mígnem az nagy levegőt vesz, A Lékai János Hajózási Szakközépiskolában nappali ta­gozaton 357, levelező tagozaton 220 hallgató sajátítja el a hajózási ismereteket, a hajóépítést, a hajógéptant, rá­diózást. A korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumban orosz, angol és német nyelvet tanulnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom