Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

1977. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1BVM kunszentmártoni gyárában Gépesítés — hatékony fabb munka • Napjainkban a gazda* sági élet egyik legaktuáli­sabb feladata a munka termelékenységének javitá­­tása. Az ipari termelés 7-8 százalékos növekedését - amelyet erre az évre me­gyénkben előirányoztak - szinte teljes egészében ettől várják. Hogyan való­sítja ezt meg a Beton- és Vasbetonipari Művek kun­szentmártoni gyára? A tavalyi esztendő a mű­szaki fejlesztés éve volt. Három és fél millió forintért vásároltak gépeket: a Szov­jetunióból félautomata láng­vágót, az NDK-ból plazma­vágót, Csehszlovákiából pedig idomacél-hengerítő be­rendezést. Vettek még for­gácsológépeket és 1 millió 800 ezer forintért egy lemez­hengerítő sort. Az új gépe­ket csak részben tudták munkába állítani. Voltak ugyanis olyan üzemek, ahol az épületek nem feleltek meg a gépek „igényeinek”, és nem tudták biztosítani a folyamatos anyagellátást sem. Szállítási útvonalakat, szervezett anyagmozgatást kialakítani nagyon nehéz — a daraboló műhelyben pe­dig lehetetlen volt. Itt a zsú­foltságtól már csak építészeti átalakítással lehetett szaba­dulni. Ezzel már a jelenben va­gyunk. Az egyik feladat a daraboló műhely rekonstruk­ciója. Az átalakítások itt majdnem ötmillió forintba kerülnek még úgy is, hogy a 16 méter széles daruhidat maguk készítették el. Az adagolótér daruzásával 4—5 ezer tonna anyagot mozgat­nak meg, amelynek 80 szá­zalékát eddig kézi erővel, vagy a levegőt szennyező Diesel-motoros targoncával végezték. A zsúfoltság megszünteté­se, a szervezett anyagmoz­gatási útvonalak kialakítása, gépesítése, (a gépek teljes kihasználásával) ez a „re­cept” a termelékenység ja­vításához. Ennél azonban többet is kell tenni, hiszen nem lehet minden évben mil­liókat költeni nagy beruhá­zásokra. Évről évre visszaté­rő feladat a munkaszerve­zés, a műszaki és technoló­giai fejlesztés, valamint az újítások számának növelésé. Kunszentmártonban ezek sokszor azért okoznak gon­dot, mert a gyár egyedi ter­mékeket gyárt: építőanyag­ipari gépeket, berendezése­ket, elemgyári sablonokat. Itt készítik a paksi atomerő­műnek, a délpesti kórház nővérszállásának, és egy Ju­goszláviában épülő alagút­nak a speciális sablonjait is. Az egyedi termékeknél a „bajok” már a műszaki raj­zoknál kezdődnek: hiszen a pontatlanságokra a termék elkészülte után .derül fény. Növelni kellene a géppel megmunkált alkatrészek ará­nyát is, ehhez azonban nagy értékű gépek szükségesek, amelyek, ha kihasználatla­nul állnak, óriási a veszte­ség. Mi a megoldás? A há­rom műszak, természetesen létszámnövelés nélkül! Ezt is megpróbálják Kunszent­mártonban a fiatalok beta­nításával. És még valami­vel: bérmunkát vállalnak — ha lehet, még többet mint eddig — az „üres órákra”. A végtermék-kibocsátó üzemnél — figyelembe véve az egyedi gyártási rendszer követelményeit — hasonló részegységek kialakításával akarnak többet termelni. Ezzel jobb előkészítést, szer­vezettebb, hatékonyabb mun­kát tudnának végezni. A technológiai fejleszté­sekkel, újításokkal az el­múlt esztendőben 900 ezer forintot takarítottak meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyá­rában ebben az évben öt százalékkal kívánják emel­ni a munka termelékenysé­gét. Tavaly ugyanilyen ará­nyú emelkedést terveztek, és 8,5 százalék volt a tényleges eredmény. Fekete Judit Borjak infra alatt A kocséri Petőfi MGTSZ-nek fő termelési ága az állattenyész­tés. A szövetkezetben 1000-1100 darab az átlagos szarvasmar­ha állomány, amelyből 350 a fejőstehén. Tejtermelési átlaguk az ország legjobbjai között van. Évente mintegy 250 hízőbikát értékesítenek. A tsz törzstenyésztéssel is foglalkozik, a szaporula­tot részben továbbtenyésztik, részben üszőként értékesítik. Ké­pünk: infralámpák alatt erősödnek az 1—2 napos borjak. Visszaszorulóban a belvíz, árhullám a Tiszán A múlt heti 11 ezer hek­tárról tegnapig 7 ezer 725 hektárra csökkent a belvíz­zel borított földterület Szol­nok megyében. Az egységes, nagy erővel folyó védeke­zésnek köszönhetően — ha újabb csapadék nem lesz — rövid idő alatt szabadulhat e terület a nem kívánt „ven­dégtől”. Tegnap a védekezés­ben 440 vízügyi dolgozó és 161 mezőgazdásági munkás állt csatasorba. A belvízfrontról egyre megnyugtatóbb hírek érkez­nek, s a pár napja még sok gondot okozó Zagyva is megszelídült. A Zagyva Szászberek fölötti szakaszán már megszűnt az árvízvédel­mi készültség, míg az alsón — ahol a Tisza duzzasztó hatása miatt nem sokat csök­kent a vízszint — harmad­fokú készültség van érvény­ben. Apad a Zagyva, viszont még emelkedik a Tisza víz­állása. Tegnap délben Szol­noknál 825 centimétert mu­tatott a vízmérce, s a VI­­TUKI legutóbbi előrejelzése szerint a tetőzés március 8- ra várható 890 centiméter körüli vízállással. Jelenleg a hullámtérben a tiszajenői és az új bőgi nyárigát még állja a víz ostromát. A tisza­­sül'yi nyárigát, amelynek megfeszített védelméről pén­teken közölt, repülőgépes szemlénkről tudósítottunk, időközben átszakadt. A Ti­szán az emelkedő vízszint miatt a múlt hét végén Ti­szafüred—Csongrád közt harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Ez azonban nem ok az aggoda­lomra, hiszen közvetlen vé­dekezésre sehol sem volt szükség. Hullámverés ellen biztosították a gátat Tisza­­püspöki, Tiszasüly és Kőte­lek térségében egyes szaka­szokon, s megkezdődik a Szolnok—Tószeg közti „Sasi” kanyar partvédelmi előké­születe. A Tisza KÖTVIZIG-hez tartozó szakaszán egyébként 600 vízügyi dolgozó vesz részt a védelmi munkában, amely az említett helyek ki­vételével főként figyelő- és készenléti szolgálatból áll. Megszépülnek a lakóházak Felújítás, tatarozás Szolnokon A szolnoki Ingatlankezelő Vállalat az idén mintegy 26 millió forintot költ a város lakóházainak korszerűsítésé­re, karbantartására és felújí­tására. Az összegből 18.6 millió forint értékű munka idegen kivitelezőkre — Épí­tő- Javító és Szolgáltató Vál­lalat, Szolnok és környéke Építő- és Szakipari Szövetke­zet, GELKA — vár, a fenn­maradó pénzt a vállalat sa­ját részlege használja fel. A vállalat műszaki gárdá­ja már elkészítette az ütem­tervet az idei munkákról, amelyet a városi tanács mű­szaki osztálya jóváhagyott. A tervek szerint tovább folytatódik a városközpont­ban az épületek külső hom­lokzatának felújítása. Így például megújul a Ságvári körúton a 41—45 szám alat­ti, a Ságvári krt. 47. számú, valamint az Ady Endre út 58., 71, és 79. számú lakóház homlokzata. A József Attila úti 46-os számú épület teljes belső felújítást kap. Hasonló munkára kerül sor a Verse­ghy út 7. számú épületben is, amelynek az udvarán ABC kisáruház épül. A Vörös Csilag úton a 4., a 6., a 10., a 12., a 14., és a 24. számú la­kóházak -homlokzatát is új­jávarázsolják. Folytatódik a központi te­levíziós és a kettes program vételére alkalmas antennák felszerelése, elsősorban azo­kon az épületekben, amelye­ket felújítják. A vállalat karbantartó és javító részlegénél tavaly megszervezték a gyorsjavító szolgálatot. Reggel hat órá­tól este tízig tartanak ügye­letet. A 129—13 telefonszá­mon 'kell bejelenteni a hibát. Az Ostor utcai műhelyből sürgős munkák estén azon­nal a helyszínre sietnek, a kisebb hibákat megszüntetik, ha nagyobb bajt találnak, akkor sürgősen intézkednek. Állandóan fejlődik a vállalat távhő- és melegvíz-szolgál­tató részlege, januárban már több mint háromezer lakás és közintézmény fűtését biz­tosították. — pi — Előrelátás a pártmunkában párttitkár, veze­tőségi tag, bizal­­mi tanúsíthatja: tennivaló mindig akad ele­gendő. A történések, a fel­adatok egymást követik; ál­landóan szükséges valamiben állást foglalni, intézkedni, egyetérteni, kezdeményezni. A pártmunka hétköznapjait ezek az — egymagukban ál­talában nem „világrengető” jelentőségű — események, cselekedetek töltik ki, s töl­tik meg tartalommal. így ter­mészetes, s így is van rend­jén. Csak az ilyen konkrét, gyakorlati, operatív tettek ré­vén érheti el a pártszervezet, hogy valóságos befolyásolója, s ne csupán utólagos regiszt­rálója legyen a mindennapi munkának. Az ilyen tettekre való tö­rekvés ma általános a párt­munkában. Igaz, még a mi­nap is hallottam olyan alap­szervezeti titkárról, aki kese­rűen panaszolta, hogy hóna­pok óta képtelen egy érdemi megbeszélést összehozni a három műszakban dolgozó KISZ-titkárral, s a megol­dást abban látta, hogy ezen­túl csak egy műszakban dol­gozókat válasszanak mozgal­mi funkciókba. A tehetetlen­ség effajta siralmas példája azonban ma már — nyugod­tan mondhatjuk — inkább megcsodálni való kuriózum­nak számít; a jellemző a tett­­rekészség, az operativitás. Fenyeget azonban egy más­fajta — s kuriózumnak, rit­kaságnak még távolról sem nevezhető — veszély. S ez a szükséges gyakorlatiasságnak prakticizmussá torzulása, a beleveszés a mindennapok részleteibe. Az ügyek áradása ugyanis könnyen elsodorhat. S ez azzal a következmény­nyel jár, hogy az események kezdik irányítani a pártszer­vezetet, ahelyett, hogy az irányítaná a történések me­netét. A pártszervezet azzal foglalkozik, „ami jön”, ahe­lyett, hogy az történne, amit a pártszervezet célul tűzött. Ez utóbbihoz mindenekelőtt ' arra van szükség, hogy a pártszervezet törekedjék táv­latokban gondolkodni. Elis­merem, erre nem mindig könnyű időt találni, erőt for­dítani. Hányszor lehet hal­lani pártmunkásoktól: „Bi­zony, jó lenne olykor csak azzal foglalkozni, hogy el­gondolkodunk a teendőkön, latolgatjuk a lehetőségeket, megpróbáljuk kikövetkeztet­ni a távlati követelményeket, de erre marad a legkevesebb idő”. Ám ha nehéz is rá időt találni, elengedhetetlen, meg­kerülhetetlen szükségességgé válik a pártmunka hatékony­ságának, színvonalának táv­lataikkal való egybevetése. A pártszervezetek munka­stílusának, munkarendjének van jó néhány eleme, amely önmagában is tervszerűség­re kényszerít, a prakticizmus ellen hat. Ilyen nem utolsó­sorban a munkatervek ké­szítésének rendje, vagy az éves beszámoló taggyűlések rendszere. Ám nem kevés ta­pasztalat tanúsítja, hogy a különféle üléstervek, intézke­dési tervek, cselekvési prog­ramok önmagukban még nem mentenek meg a prakticiz­­mustól. Léteznek rutinra épülő, minden érdemi átgon­dolást nélkülöző munkater­vek éppúgy, mint csupán a múltat regisztráló, a jövővel nem számoló taggyűlések. S éppenséggel az sem ritka je­lenség, hogy a gazdasági ve­zetés cselekvési programja konkrétan és perspektivikus kihatásokat érdemben szá­mításba véve jelöli meg a feladatokat, a pártpolitikai munka ehhez kapcsolódó ter­ve viszont mindössze néhány üres általánosságra szorítko­zik. Pedig a gazdasági folyama­tok politikai előmozdítása, alátámasztása a legkevésbé sem nélkülözheti az átgon­doltságot, a perspektivikus látásmódot. Figyelemre mél­tó tapasztalat például, hogy a mai körülmények között egy-egy intézkedés ésszerű­sége gyakorta nem értékel­hető önmagában, illetve ha­tékonysága csak a későbbiek­ben érzékelhető. Emiatt az ilyen lépéseket kezdetben jó néhányan ésszerűtlennek tüntetik fel. A pártszervezet­nek nagy feladatai vannak az ilyen problémák tisztázá­sában, az ésszerű gazdálko­dás követelményeinek meg­értetésében. Erre azonban csak akkor képes, ha a má­nál előbbre tud látni. Azt is tudjuk, hogy a fej­lődés bonyolultabbá, össze­tettebbé vált s egyes rész­elemei olykor ellentmondás­ba is kerülhetnek egymással. Ezért valamely kérdés meg­oldásánál a más területre vonatkozó hatásokat is aján­latos számításba venni, kü­lönben mai döntésünk köny­­nyen keresztezheti azt, amit egy másik problémával kap­csolatban holnap kell elhatá­roznunk. S ha a pártszerve­zet ezzel nem számol, ha nem gondolkodik előre, fur­csa helyzetekbe bonyolódhat. Az egyik nap a közművelő­dési teendők tárgyalásakor például a munka melletti ta­nulás minél nagyobb mérté­kű kiterjesztése mellett tör lándzsát, a következő alka­lommal a munkaidő jobb ki­használásának lehetőségeit kutatva viszont ezzel ellen­kező módon, a tanulmányi szabadságot igénylők számá­nak korlátozása mellett fog­lal állást. Az ilyenfajta és hasonló szélsőségeket csak úgy lehet elkerülni, ha a pártszervezet nem csupán azt tartja szem előtt, amivel az adott pillanatban éppen foglalatoskodik, hanem komplex módon igyekszik áttekinteni az összefüggése­ket, az okok és következmé­nyek láncolatát. követendő pél­dája akad már __________ennek. Szólhat­nék arról a gépipari üzem­ről, ahol a pártszervezet nem általános igazságok hangoz­tatásával támogatta bizonyos elavult gépek kiselejtezését és az új, korszerű berende­zések jó kihasználását. El­lenkezőleg: átfogó tervet ké­szített, amelyben konkrétan és pontosan számba vette, milyen teendői lesznek az intézkedések értelmének megmagyarázásában, a szak­mai továbbképzés előmozdí­tásában, az összeszokott kol­lektívák szükségessé vált megbontásából következő fe­szültségek eloszlatásában. A szerkezeti változtatások, a műszaki fejlődés ezen a he­lyen éppen azért nem okozott nagyobb zökkenőket az em­beri viszonyokban, mert a pártszervezet nem prakticista módon, hanem átfogó kon­cepció alapján foglalkozott az ilyenkor felmerülő problé­mák százaival. Az élet immár minden te­rületen ilyen szemléletet, ilyen munkastílust igényel. Tartós sikerre ma már csak ez vezethet. Gyenes László Minden Sok jó, A szobányi „gyár" A vékonyka láncon függő cégtáblán elmosódott betűk: Zöley József Szódavízgyára. Kilencvenkilenc esztendeje, 1878-ban alapították Jászkiséren. Az utód Tóth Józsefné. A nagy, öreg ház végén a szobányi „gyár" egyetlen helyiségből áll. Középen a keverőrendszerű, villanymotor-hajtású töltőgép. Embermagas­ságú vaskerék, széles hajtószijjal, a sárgán csillogó rézgömb (tartály) alatt fényesre csiszolt fémcimke látszik: Gyártócég Milechmar és Wágner. A szobában van a „raktár" is, a falhoz simuló polcsor, sok száz fehér, zöld és kékszinű literes vagy fél­literes szódásüveggel. Az utódok a 81 éves Tóth Józsefné és 85 esztendős fér­je. Ök meséltek a „mini gyár” történetéről. — Hivatalosan 1878 az ala­pítás esztendeje — mondja Tóth Józsefné, — édesapám feljegyzése szerint viszont már 1877-ben volt szódavíz Jászkiséren. A patikusnak — Mentler volt a neve — tá­madt az ötlete, hogy szóda­vizet gyárt. Megvette a töl­tőgépet — most is az a lelke a szódavízgyárnak — nyolc­tíz üveggel töltött meg na­ponta, és a patikában árulta, mint az emésztést elsősegítő jótékony szert. — Ugye valószínűtlenül hangzik — vette ót a szót a férj, — pedig pontosan így történt. Isten háta mögötti falu volt a miénk, vasút nél­kül, a Ladányt Jászapátival összekötő út messze elkerült minket, a szomszéd faluba is inkább ösvények, mint utak vezettek. Messze volt a világ­tól, a gyógyszerészek mégis szájukra vették a „szódavi­zes patikust”, hogy szégyent hoz rájuk, szódavíz buboré­kéval hígítja fel az orvostu­dományt. Nem csoda hát, hogy patikusunk örömmel adta el, a hírnevét „csorbí­tó” töltőgépet az apósom­nak. A lakatos szakmával ren­delkező Zöley keze alatt vi­rágzásnak indult a szódavíz üzem. Először a helyi igé­nyeket elégítette ‘ki, később, amikor a töltőgép mellé fél­ezer szódásüveget, egy lovat meg egy szekeret vásárolt, a szomszéd községekbe is szál­lította a szódavizet: — Megnősültem és 'társul­tam apósom üzeméhez. Vég­re hasznosítani tudtam a vasesztergályos szakmámat — folytatta. — Akkoriban faluhelyen nem igen kapkod­tak utánunk. Összebarkácsol­tunk egy szifonfejöntő mű­helyt, az akkor még kézi hajtású töltőgépet átalakítot­tuk járgányos rendszerű szerkentyűvé. A bekötött szemű ló pirkadáskor meg­kezdte a körbejárást, és ad­dig taposta a köröket, amíg meg nem telt 5—6 ezer, a nyári hónapokban 8—10 ezer szódásüveg. Azután megpa­koltuk a kocsit és útnak in­dultunk. Végigjártuk az ut­cákat, öt szomszéd falut, be­kiáltottunk az állandó kun­csaftokhoz, ismerős csalá­dokhoz, az iskolákhoz, a kocsmárosokhoz, nyáron ki­hajtottunk a határba is. — Küzdelmes, mégis szép élet volt a miénk. Apósom meg én beleadtunk szakmai ismeretet, erőt. Együtt csi­náltunk mindent — mert egyformán rangja volt min­den munkának — apósom, a feleségem, és, a kisegítő fiú, a fuvaros. Apósom 80 évesen ugyanúgy kezelte a töltőgé­pet, mosta az üveget, vagy rakta a kocsit, mint harminc­éves korában. Feleségem négy éve — amióta ágynak estem — egyedül „viszi” az üzemet, most 81 esztendős korában is megtölti a napi 45—50 üveget. Már csak ennyit tudunk vállalni... Jó­magam, amíg egészséges vol­tam, a töltőgép mellett, a szifonfej öntése, vagy az üve­gek javítása közben éreztem igazán jól magamat. Nem­rég sikerült beszerelni a töl­tőgépet hajtó villanymotort. — Mikor volt az a „nem­rég?” — Van már húsz esztende­je... — illés —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom