Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 1. Cukorgyártás kukoricából 4. Műhely a hatékony I Az ötvenesztendős dr. Kurucz Gyula, a karcagi Talajművelési Kutató Intézet igazgatója. Egy jó évtizedé a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei elnöke és országos elnökségének tagja. A MTESZ megyei szervezetének társelnöke. Az Akadémia talajtani szakosztályának tagja. Karcagon már a harmadik ciklusban tanácstag. Háromszor lett a mezőgazdaság kiváló dolgozója, kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, s megkapta a Magyar Agrártudományi Egyesület aranykoszorús jelvényét, valamint a Tessedik Sámuel emlékérmet. Kandidátus, kutatási területe a talajjavítás ökonómiájának üzem- és munkaszervezési kérdései. — Az indíttatása érdekelne. — Szépeket szoktak mondani erről, de az enyém nem olyan romantikus. Bihardiószegről származom kisparaszt családból, két bátyám most is téesz-tag Romániában. Az én fiatalságom a háborús évekre esett. Ötödiktől a kántortanítóhoz jártunk, aki azt mondta: „Na, kis Kurucz, belőled nadrágos embert nevelek. Ügy is piciny földetek van, ne menjen annyifele, hát tanuljál!” Hozzá kell tenni, hogy Bihardiószegen 8 ezer lakos volt, s továbbtanultak négyen. Apám nagybátyám révén, aki pártszervező volt és két évet ült, kapcsolatban volt a kommunista mozgalommal, a csendőrök nyilvántartották, sőt, megverték. Nos. innen indultam. — Továbbtanult. — Igen 1940-ben a hetedik elemiből a harmadik polgáriba vettek fel különbözetivel. Innen ugyancsak különbözeti vizsgákat tettem, és gimnazista lettem, 1946-ban érettségiztem. Közben jó néhány nyelvet tanultam: románul, németül, olaszul, franciául. — A nyelvismeretnek nyilván munkájában is hasznát veszi. — Természetesen. Itt az intézetben állandó probléma a nyelvismeret. Én 1971-ben beiratkoztam egy intenzív nyelvtanfolyamra, s állami nyelvizsgát tettem oroszból. Sajnos, az intézetben dolgozó fiatalokat ilyenre nehéz rávenni. Van három nagy fiam: tizenkét évig tanulták az oroszt, de alig tudtak valamit. Mintha a mi generációnknak jobb lenne a küzdőképessége. Nyáron kint voltunk Olaszországban, s szépen boldogultam, pedig csak két évig tanultam olaszul. Így vagyok a némettel is. Itt a Talajművelésá Kutató Intézetben az egyetemen frissen végzettek kutatóvá nevelésének egyik legnagyobb akadálya a nyelvismeret hiánya. — Térjünk vissza az életútjához! Nehéz lehetett azokban a felbolydult években. — Érettségi után hazamentem az otthoni gimnáziumba nevelőnek, de ez nem elégített ki. Két évig jogot tanultam Kolozsváron, utána az agrárra jártam Debrecenben, az átszervezés után pedig Budapesten. Húszéves korom óta a saját lábamon állok. Az egyetemen akkor még volt bivaly és ökör: az osztálytársaim nevettek rajtam, mert senki sem volt hajlandó ezeket hajtani, én viszont ebből tartottam fönt magam. Az agráron végig kitűnő voltam, tanulmányi felelős, kétszer nyertem pályázatot, egyszer éppen a hortobágyi talajok javításáról írott munkával. Az egyetemet fokozatosan kitelepítették Gödöllőre, harmadiktól már ott jártam, sőt a negyedik évet már mint nős ember végeztem. Amikor az egyetemet befejeztem, Űzőnket behívtak elbeszélgetésre a miniszterhez, aki Erdei Ferenc volt. Engem választott ki, így a szakmai referense lettem. — Ügy tudom, az 6n személyiségének kialakulásában különleges szerepet játszott Erdei Ferenc. — A humanizmusa, tudása mély nyomot hagyott bennem. Haláláig tartottuk a kapcsolatot. Hallatlan szakmai megfigyelő képesség és lényeglátás volt a jellemzője. Nem szerette a szószátyárságot, a konkrét véleményekre volt kíváncsi. Mindenre odafigyelt, minden betűnek, vesszőnek jelentőséget tulajdonított, rengeteget dolgozott. Fiatal házas voltam, de nagyon ritka volt, hogy éjjel egy-két óra előtt ágyba kerültem volna, s reggel hétkor ismét indultam, csakúgy mint Erdei. Amikor a minisztériumba kerültem, Erdei Ferenc kérdezte: család, lakás? Mondom, lakás nincs. A felesége szüleinek a főbérleti lakásából leválasztott egy részt, hogy a mi lakásgondunkat megoldja. A mások személyes ügyeit is a sajátjának tekintette, s kéretlenül is segített. S olyan elmélyülten, élvezettel csinált mindent, hivatali munkáját csakúgy, mint a disznótorost, hogy az lenyűgöző volt. — Mégis megvált a minisztériumtól. — 1953-ban Erdei igazságügy-miniszter lett, a minisztériumban akart engem tartani, több vezető posztot is felajánlottak, de én mindenképpen a gyakorlatba akartam belekóstolni. így lettem a gödöllői Agrártudományi Egyetem hajdúszoboszlói tangazdaságának az igazgatója, s ott dolgoztam 1961-ig. Az ötvenes évek elején több mint tucatnyian lettünk , fiatalon igazgatók, de csak néhányan maradtunk azok. S, hogy én az maradtam, azt Erdei példájának is köszönhetem. Nehéz évek voltak, de megedzették az embert, rájöttem, hogy nincs lehetetlen. Két év alatt az élvonalba kerültünk, 1955-ben az országban másodikok voltunk 'búzatermesztésben. Ekkoriban vittem oda a Gödöllőn végzett hallgatók javát: hajtósak voltak, újat akarók. Minden évben kiváló gazdaság lettünk, 1958-ban és 60-ban megkaptuk a Minisztertanács vándorzászlaját. Én 1952 óta publikáltam, 1958-ban doktori címet szereztem, 1960- ban felvettek aspirantúrára. A gabonabetakarítás ökonómiájáról írtam disszertációt. Docens voltam egész fiatalon a gödöllői egyetem üzemtani tanszékén 1961-től 63-ig. Akkor rendezett Magyarország a KGST keretében egy nemzetközi gabonabetakarítási vizsgálatot, amelyet én vezettem, s lényegében erről írtam kandidátusi disszertációmat, amelyet 1964-ben védtem meg. — Karcagon, az igazgatói teendői mellett milyen tudományos tevékenysége volt? — 1969-ig tovább folytattam a gabonatermesztés ökonómiájával kapcsolatos kutatásomat. 1968-ban országosan profilírozták a kutató intézeteket, kutatásaink középpontjába a talajművelés és talajjavítás került, mivel Karcag az Alföld legtöbb talajhibás területének központjában fekszik. Fel kellett hagynom a gabonabetakarítással, negyven évesen másik témára álltam át. Nem jártam rosszul, mert ez olyan kutatási terület, amivel hazánkban addig senki sem foglalkozott. A talajjavítás ökonómiai kérdéseiről húsz publikációm jelent meg. Igaz, a gabonabetakarításról előtte legalább negyven, s e témáról könyvet is írtam, ami azt hiszem úttörő munkának számított, nagyüzemi munkaszervezésben azóta sincs sok új. — Kérem, beszéljen a talajjavításról! — Itt a kérdés úgy vetődött fel, hogy minden kutatási témát az alapkutatástól az ökonómiáig komplexen kell végigvinni. A talajjavítás Magyarországon nagy múltra tekint vissza, előkelő helyet foglalunk el az elmélet terén éppúgy, mint a technológiák kidolgozása terén. Egy állam sincs a világon, amelyik ilyen nagy arányban javított szikeseket. De ökonómiai téren semmiféle kutatás nem volt, a szakirodalmi közlemények is szegényesek. A téma megközelítese felvet egy sor módszertani kérdést és a szükséges adatbázis problémáját. Eddig módszertanilag annyiban jutottunk előre, hogy sikerült jól adaptálni a közgazdaságból ismert általános módszereket a talajjavításra. A KGST-n belül folyó tanácskozásokon több vita, előadás volt, tavaly a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemlébe kértek föl cikk írására, idén pedig a Don melletti Rosztovba hívtak egy szikjavítási konferenciára előadást tartani. A kutatás eredményei: a jelenleg alkalmazott talajjavítási módszereknek ismerjük azokat az ökonómiai mutatóit, melyek alapján népgazdasági és üzemi szinten a talajjavítás megalapozottabbá tehető. Tudjuk, hogyan lehetne a javítás gazdaságosságát növelni. A közeli jövőben ennek a részletkérdéseivel foglalkozunk, s előveszszük az alföldi komplex melioráció kérdéseit is. — ön az intézet igazgatója, tehát nem csak a kutatómunkájával kell törődnie. Valóban, s a saját kutatásomra általában csak munkaidő után gondolhatok. Nem igaz ám, hogy egy intézetben mindenki az igazgatónak dolgozik: ezzel a témával egyedül foglalkozom, s van egy asszisztensem. Kész. Napközben pedig ott az intézet sok gondja-baja, intézni kell mindenféle ügyet, s én mindenről szeretek tudni. Nevelési feladataink is Vannak. Karcagról már kikerült egy másik kutatóintézet igazgatóhelyettese is. Jelenleg két aspiráns dolgozik itt, egyiknek én vagyok az aspiránsvezetője. Az asszisztensem elvégezte az egyetemet, most írja a doktoriját. Én magam 1980- ra tervezem a nagydoktori cím megszerzését, éppen a talajjavítás ökonómiájából. Körmendi Lajos A háztartásokban hozzászoktunk, hogy a cukor por-, kristály- vagy kocka-változatban álljon rendelkezésünkre. Eszünkbe sem jut, hogy cukoroldatot használjunk az édesítésre, hacsak a mézet nem tekintjük annak. A cukor ipari felhasználása során például a konzerv- és csokoládégyárakban, szeszipari üzemekben, gyógyszer-Cukor nemcsak a nádban és a répában, a két legfőbb cukorgyári alapanyagban van, hanem kisebb-nagyobb mennyiségben minden növényi szervezetben megtalálható egyszerűbb és bonyolultabb. vegyületek formájában. A cukrok kémiailag mind a szénhidrát nevezetű vegyületcsaládba tartoznak. Az általunk fogyasztott cukor olyan úgynevezett kettős cukor, amelynek molekulái a legegyszerűbb szénhidrátok, szőlő- és gyümölcscukor-molekulák összekapcsolódásával keletkeznek. Az emberi és az állati szervezet úgy hasznosítja az ilyen cukrot, hogy alkotóelemeire, egyszerű cukorra bontja. Az olyan cukoroldatot, amely a gyümölcs- és szőlőcukor molekuláit fele-fele arányban tartalmazza, invertcukornak nevezik (ilyen invertcukor van például a közismerten Már maga az a tény is döbbenetes, hogy kereken ötszörös a cukorhozam, de ehhez még más előnyök is járulnak. A kukorica ma már a gépesített technológiával sokkal gazdaságosabban termeszthető a cukorrépánál. A szállítása, kezelése is sokkal egyszerűbb, és jói megoldható a raktározása, így a cukortermelés a kereslet szerint szabályozható, a gyártás egész évben folyamatos lehet. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a keményítőből való cukorgyártásnak jóval kisebb a víz- és energiaigénye. y „Hibrid” vaddisznó Sok sci-fi szerző jósolgatta már, hogy miközben az emberek a városokban öszszezsúfolódnak, bolygónk többi részét ismét a vadállatok veszik birtokukba: oroszlánok, tigrisek, ragadozó madarak, amelyek most szerepelnek a kipusztulóban levő fajok listáján. Valami ilyesmi, kicsiben, máris mu'* tatkozik Olaszországban. Egyetlen példa: a vaddisznók elszaporodása. Toscanában mindenhol előfordul a vaddisznó. Átkel az Appenninek hágóin, jól megél a mocsarakban, kóborol a síkságokon. A mezők elnéptelenedése, a sűrű aljnövényzet elburjánzása, a gesztenyegyűjtés szokásának kihalása kitűnő körülményeket teremtett az „erdő királya” elszaporodásához. Milyen a mai vaddisznó? Talán már nem is tisztán „vad”, mint volt néhány évtizeddel ezelőtt. A jelek arra mutatnak, hogy kereszteződött házidisznókkal, melyek megszöktek a gazdaságokból. Ez jót tett a természetének: ellenállóbb és ravaszabb egyedek születtek: előrelátóan tudnak menekülni, mozgásuk kiszámíthatatlan, egyszer futnak, mint a szarvas, majd meghúzódnak egy zugban, s megvárják, míg elmúlik a veszély, egyszer zajosan csörtetnek, máskor finoman lopakodnak, mint a nyúl. Sebesülten megállnak és támadnak. Egyszóval megbolondítják a vadászokat, akik egyebek között fel sem készültek a vaddisznók e váratlan elszaporodására, nincsenek kellő tapasztalataik és megfelelően idomított kutyáik. A Giorniból fordította: B.A. gyárakban, üdítőitalokat előállító telepeken többnyire sűrű oldatra van szükség. A kristálycukor feloldása külön művelet. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a cukorgyárakban meglehetősen munka- és energiaigényes feladat a cukor kristályosítása, látható, hogy itt bizonyos ésszerűsítésre nyílnék lehetőség. egészséges mézben is). Már meglehetős régen tudjuk, hogy ilyen invertcukrot kukoricákészítményekből is lehet készíteni. Ennek iparszerű gyártására azonban csak a legutóbbi időkben kezdtek gondolni, érdekes és logikus megfontolások alapján. Az invertcukor gyártása lényegében az összetett cukornak számító keményítő kémiai elbontásának az élő szervezetekben végbemenő folyamatát valósítja meg, üzemi körülmények között. Különösen sok elraktározott keményítő található a lisztes magvakban, ezért esett a választás a kukoricára. Amíg 1 mázsa cukorrépából 11—12 kg finomított cukrot lehet gyártani, addig 1 mázsa kukoricából — nedves feltárás esetén — kb. 60 kg ugyancsak finomított cukor készülhet! A kukoricából a feldolgozás során jóformán semmi sem megy veszendőbe. A kukoricacsírából nagy biológiai értékű étolaj préselhető ki. Sok fehérjét tartalmazó takarmány készíthető a gyártási melléktermékből az úgynevezett kukoricalekvár pedig fontos anyaga az antibiotikumok előállításának. Még a csutkának is hasznát lehet venni, olyan vegyi anyagok állíthatók elő belőle, amelyekből a nylon készül. Természetesen a kukoricakeményítőből cukorgyártás csak az állatok takarmányozási szükségletén felüli kész-Állattenyésztéssel foglalkozó szovjet kutatók kipróbálták az állandó irányú mágneses tér hatását a tehenekre. Megállapították, hogy a mágneses tér nemcsak gyógyítja, hanem meg is előzi a sok gondot okozó tőgygyulladást. A meggyógyult tehenek tejhozama helyreállt. Egészséges teheneket is megpróbáltak kezelni mágneses térrel, hogy befolyásolják a tejhozamot. Kialakítottak egy berendezést, amely állandó irányú pulzáló — változó erősségű — mágneses teret gerjeszt. Naponta egyszer, 7—10 percre bekapcsolták a berendezést, amikor az állatok az állásokban tartózkodtak. Az eljárást tíz egymást követő napon megismételték. A teheneket a kezelés nem zavarta: fogyasztották a takarmányt és kérődztek, mint máskor. A mágneses kezelés hatására — anélkül, hogy póttakarmányt kaptak volna — a tehenek naponkénti tejhozama 20,9 kg-ról 22,2 kgra (tehát több, mint 6 száletekből jöhet szóba (itt azonban feltétlenül számolni kell azzal, hogy a feldolgozás maga is tetemes mennyiségű fehérjetakarmányt eredményez). Az már józan kalkuláció kérdése, hogy milyen mértékben lehet és érdemes növelni a kukorica vetésterületét. Minden jel arra mutat, hogy nagyon is kifizetődő a kukorica-alapú cukorgyártás. A invertcukor minimálisan 15 százalékkal olcsóbb, mint a hagyományos nyersanyagokból készült édesítőszer, állítják a szakemberek. Az Egyesült Államok cukorpiacának néhány év leforgása alatt 10 százalékát hódította meg az olcsóbb folyékony cukor, amit ott HPCS néven ismernek. Nyugat-Európa több országában „izomeróz” elnevezéssel illetik a keményítőből készülő folyékony cukrot, amelyből 1980-ban az EGK országaiban 1 millió tonnát szándékoznak előállítani (összehasonlításul: Magyarország évi cukorfelhasználása 450 ezer tonna körül van). Hazánkban is gyár épül Hazánkban — megelőzve sok nálunk iparilag jóval fejlettebb országot — határozat született olyan gyár létesítésére, amelyben megtörténhet a kukorica komplex ipari feldolgozása. A mintegy kétmilliárd forintos beruházás Szabadegyházán valósul meg, az ottani szeszipari vállalatnál, ahol már ismerik a keményítő- és szőlőcukorgyártás titkait. Az új élelmiszeripari nagyüzem termelvénye — a többi között — a mézsűrűségű invert cukoroldat lesz, melynek íze semmiben sem különbözik majd a vízben oldott répacukorétól. Egyébként a folyékony invertcukor kristályosításának sincs semmi akadálya, de nem lesz rá szükség, hiszen a gyár termelvényét olyan üzemek veszik majd át, amelyeknél a folyékony halmazállapot kifejezetten előny. R. I. zalékkal) emelkedett. A kísérlet ideje alatt a tej zsírtartalma 0,13 százalékkal növekedett, s a zsír összetétele is javult (csökkent a kevésbé értékes' telített zsírsavak hányada és emelkedett a jól emészthető telítetleneké). Igaz, ugyanakkor a tej fehérjetartalma egy kissé — 0,09 százalékkal — csökkent, de a nagyobb tejhozamokkal ez a különbség a fehérje összmennyiségében kiegyenlítődött. A mágneses tér javította az állatok vérképét is. A hemoglobin-tartalom 4 százalékkal, a vörösvértest tartalom pedig 8,5 százalékkal növekedett. Erősen fokozódott a fehérvérsejtek aktivitása, vagyis a mágneses tér növeli a tehenek ellenállóképességét a betegségekkel szemben. Arra vonatkozóan még csak feltételezések vannak, hogy miként gyakorol hatást a pulzáló mágneses tér az állati szervezetekre. A kísérleteket — a gazdaságos felhasználás megvalósítása érdekében — folytatják. (KS) Számtalan előnye van Mit nevezünk invertcukornak?
