Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
1977. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vb-iilés Jászberényben Hatvanmilliós fejlesztés v Évi 400 vagon húsáru Egy nem tűi ismert, az élelmiszerellátás szempontjából mégis jelentős üzem, a FOKT munkáját értékelte tegnapi ülésén Jászberényben a városi tanács végrehajtó bizottsága. A FOKT (Fogyasztási Értékesítő és Beszerző Szövetkezetek Mezőgazdasági Termékforgalmazó Országos Közös Vállalat) jászberényi kirendeltsége 1971 őszén települt a városba azzal a feladattal, hogy a fogyasztási szövetkezeti rendszeren belül elkezdje a kisállat- és állati eredetű termékek felvásárlását, feldolgozását és értékesítését. Termelését az elmúlt öt év Aí»latt 277 tonna áruról 884.;? tonnára, termelési értékét 15 millió 400 ezer forintról 78 millióra növelte. Termékeinek nagy részét — vágott libát, csirkét, galambot, nyulat 1976-ban több mint 69 millió forint értéket — exportálta. A belföldön értékesített áruval eredményesen járult hozzá a lakosság — ezen belül Jászberény lakossága — húsellátásához. Jászberényben 1974-ben 21 ezer kilogramm, tavaly pedig már 43 ezer kilogramm húsféleséget értékesített. Eddigi eredményeit a FOKT a munkaszervezés javításával, a termelékenység növekedésével érte el. Bizonyítja ezt, hogy öt év alatt a termelés háromszorosára, a dolgozói létszám viszont csak 47 százalékkal nőit. A vállalat igazgatói tanács tavaly jóváhagyta a jászberényi üzem fejlesztési tervét. Az idén már elkezdték az üzem bővítését, korszerűsítését. A 60 millió forintos fejlesztés során egy 30 vagonos hűtőházat és egy hozzákapcsolódó, egyvagonos gyorsfagyasztó-kamrát építenek. Bővítik a feldolgozó üzemcsarnokot, új előhűtő blokkot létesítenek, korszerűsítik a szociális épületeket, tmk-üzemet, acélszerkezetű gépkocsiszínt, kocsimosót, egy 200 köbméter űrtartalmú víztárolót építenek. A szennyvízkezelés javítását, a levegő tisztaságának megóvását szolgálja, hogy a vállalat a városban épülő új szennyvízderítő létesítéséhez 3 millió forinttal járul hozzá. A jelentős beruházás — aminek teljes befejezését 1979-re tervezik — 400 vagon készáru kibocsátására, az export árualap háromszoros növelésére teszi alkalmassá a jászberényi üzemet. Jelentősen növekszik az üzem bővítése után a belföldi értékesítés is. A vb a következő határozati javaslattal fogadta el a FOKT munkájáról szóló jelentést: a vállalat bővítse kapcsolatait a jászsági tájkörzet kisárutermelőivel, termelőüzemeivel, hogy ezzel is ösztönözze őket a több termelésre. Gondoskodjon a termelés bővítésével járó hulladékok, melléktermékek feldolgozásáról, a környezetvédelmi előírások figyelembevételével. A város áruellátásának javítása érdekében hozzon létre egy, a saját termékeit árusító mintaboltot. A bélapátfalvai új cementgyár részére Óriás kőtárok Jászberényből A kiemelt nagy beruházás, az új bélapátfalvai Cementgyár technológiai felszereléséhez számos egyedi technológiai eszközt gyárt a jászberényi Aprítógépgyár, hazánk egyik jelentős egyedi gépgyártó üzeme. Még ebben a hónapban elkészülnek a gyárhoz kapcsolódó mészkőbánya törőgépei. A két darab, egyenként 42 (negyvenkét) tonna súlyú „mammut gépeket” speciális tréneren az országúton, különleges biztonsági intézkedések mellett összeszerelve szállítják majd rendeltetési helyére. A kőtörőkkel egyetemben elkészül az adagoló, a szita és több olyan technológiai eszköz, amely a nagyüzem nyers anyaggal való kiszolgálását segíti. Ötvenezer üvegangolna repülüútja Különleges repülőküldemény érkezett Franciaországból a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz címére: ötvenezer darab, úgynevezett üvegangolna. A fürgemozgású angolnaivadékokat a tenyészállomány bővítésére vásárolták. A szolnoki halászok a cibakházi holtág angolnásítását a Halászati Tsz-ek Szövetségével közösen, gazdasági együttműködés keretében három évvel ezelőtt kezdték meg. Eddig 150 ezer (százötvenezer) darab angolnát telepítettek az érzékeny halfajta számára kedvező vízterületre. fi beleszólás fogan: mpljH a fizetésről, a zafről, H^Hazőtszeruezésekről Kishonti István igazgató véleménye: — Gyakori volt a vezetők változása itt a KAEV mezőtúri gyárában. Ezt megérezte a dolgozók munkája. Két esztendeje kezdődött el a jó irányú változás. Igaz, én nemrégen kerültem ide, mégis úgy érzem, sínen vagyunk... Az eredmények is ezt bizonyítják. Az üzem évek során egyszer se tudta végrehajtani termelési programját. Tavalyelőtt már igen, tavaly pedig 7 százalékkal túlteljesítette a tervet. Ennek eredménye az idén: a márciusi 4 százalékos béremelés. Kishonti István igazgató: — Jelentős állomás a gyár életében. Ez volt ugyanis az első kollektív béremelés. De így se éri el bérszínvonalunk a mezőtúri átlagot, hiszen csak 28 ezer 538 forinttal szerénykedhetünk valahol a sor vége felé. — Megkérdezték már sok esetben a véleményünket — mondja Patkós Imréné szakszervezeti bizalmi, aki betanított munkás a szerelősoron —, de igazán ez volt az első alkalom, amikor fontos kérdésben kellett állást foglalnunk. Ott voltam az elosztásnál, ■. amikor eldöntöttük, ki mennyit kapjon és bele is szóltam. A szerelősoron, ahol a Veritas típusú síkkötőgép alkatrészeit készítjük, már kialakult a kép, ki mennyit tud. Azonos teljesítményű asszonyoknál — mert hogy főleg nők dolgoznak itt — figyelembe vettük a családi körülményeket, a képzettséget, a mozgalmi munkát. A legalacsonyabb órabér nálunk hét forint nyolcvan, a legmagasabb tíz forint. Ami persze nem a „legmagasabb”, de a gyár igyekszik szociális juttatásokkal pótolni a hiányzó forintokat. Nemrég például a nőnapon átadták a szomszédban a Tisza Cipőgyár üzemében azt az óvodát, ahová mi is vihetjük a gyerekeinket. Van azonban az üzemnek olyan részlege, ahová még ez sem csalogatja a mezőtúri asszonyokat. Igaz, a bérek itt sem magasabbak, mint a szerelősoron. — Pedig nálunk is emelték a fizetéseket — szól közbe Sipos Sándorné, szakszervezeti bizalmi, aki egyébként a présgépek egyikén dolgozik. — Nehéz a munkánk. Apró alkatrészeknél több ezerszer meg kell nyomni a pedált, a nagyobbaknál pedig — száztonnás présen például — a cipelgetésben fárad el az ember. Kicsit tartanak is az asszonyok a gépektől. Sokan elmennek, így a prések egy része kezelő nélkül áll. — Nemrég a szerelősorról helyeztek át pár asszonyt — veti közbe — Halász Ferencné, az szb-titkár helyettese. Volt tiltakozás... Nem is annyira a pénz miatt — bár nem kapnak többet — hanem azért, mert olyanok kerültek a gépekhez, akiket betegségük miatt nem lett volna szabad odatenni. Helytelenítette a szakszervezet is, de csak legyintettek. Szóltunk a vállalat vezetőinek, azt mondták intézkednek. A gyárban négy üzemrész tevékenykedik: a szerelők, a sajtolok, a forgácsolók és a fafeldolgozók. Lévai Katalin faesztergályos és szakszervezeti bizalmi. Némi belenyugvással mondja el, mi az, amibe mindegy hogy szól vagy sem: — Meglehetősen nagy zaj van az üzemben. Hogy hány decibel, nem tudom. Egyes gépeken előírják a fülvédők használatát. Előírják, be is szerzik a vattát, és a fülvédőket, de hogy használj ák-e, azt mindenki maga dönti el. Szól az ember, meg se hallják, de nem azért, mert nagy a zaj. Mi a teendő? A munkavédelemnek kellene szigorúbbnak lenni, többször ellenőrizni. — Nem ez az egyedüli eset — fűzi tovább a gondolatot Egei Gábor szerszámkészítő, s egyben szakszervezeti bizalmi — amikor véleményt mond az ember a termelésről. Mi a présgépekhez készítünk szerszámokat — legtöbbször határidőre... Nincs anyag, vagy csak húszas lemez van és tízes kellene, ilyenkor a szakszervezet is mondja: Elvtársak nem lehetne jobban? Tavaly például jelentős átszervezések voltak a gyárban, azóta minden alkatrészt egy-egy csoport készít el. Elmondtuk a véleményünket: szerintünk ki hová a legalkalmasabb, s milyen intézkedésekkel nem értünk egyet. A segélyekre terelődik a szó. Halász Ferencné, az szb-titkár helyettese kedvetlenül mondja: — Nem veszik komolyan a szakszervezetet. A dolgozók egy része még mindig azt hiszi, ez a tömegszervezet jóléti intézmény. A segély fontos dolog, de a szakszervezet munkáját nemcsak ez jelenti, hanem az, amit a bizalmiak már elmondtak. Volt olyan dolgozónk, aki egy évig nem fizette a bélyeget és segélyt kért. Ugyam'gy egy másik kellő indok nélkül. Nem kapták meg. Szidtak bennünket, de elfelejtették, hogy a tagoknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak. S ez nem a bélyegnél kezdődik. A szakszervezeti bizalmik teendői megszaporodtak az utóbbi időben a KAEV mezőtúri gyárában ugyanúgy, mint az ország összes többi üzemében. Élnek is jogaikkal, ahogy elmondták. A csorba a tekintélyen lassan már a múlté. De ahhoz, hogy igazán kiköszörüljék, sokat kell tenni — nemcsak a bizalmiaknak, — az üzem minden dolgozójának. A közös „KAEV-kalapból” béremeléshez pénzt csak az eredményeik után kapnak. H. J, Göröngyösről sima útra Nem véletlenül jellemzik a beavatottak a szarvasmarhatenyésztést, ezen belül különösképpen a tejtermelést a mezőgazdaság nehéziparának. De menjünk sorjában. Andrási Imre, a tiszaföldvári Lenin Tsz főállattenyésztője elbeszélése szerint a falu lakói, évtizedekre viszszamenően, mindig szívesen foglalkoztak szarvasmarhatenyésztéssel. Ezt a hagyományt átvették a megalakult termelőszövetkezetek, mert az előbbieken kívül ezt diktálta a praktikum is. Akkoriban ugyanis még egyáltalán nem volt ilyen fejlett a műtrágyaiparunk, s ezért a tápanyag visszapótlásának alapját a szervestrágya jelentette. Ez önmagában is jelentős indok, de a szarvasmarhatartásra ösztönzött az is, hogy a község körül nagy kiterjedésű legelők, valamint szálas- és abraktakarmányok termelésével jól hasznosítható földek voltak. S a mérlegelendő szempontok közül bizonyára nem az utolsó helyen szerepelt az sem, hogy abban az időben a gazdaságok vezetői fizetésének jelentős része az állattenyésztésből, például a létszám emeléstől, a hozamoktól függött. Aztán más szelek jöttek, szinte kizárólag csak a jövedelmezőségre esett a hangsúly — vagy legalábbis sokan csak ezt hallották meg — s ez bizony a tiszaföldváriak termelésén is meglátszott. No, nem úgy, hogy felszámolták volna az ágazatot, ennek pontosan az ellenkezője történt, hanem valahogy az eddigieknél kisebb akarattal dolgoztak. Ezt — mint ahogyan a főállattenyésztő elmondta — mérni, számadatokkal igazolni nem lehet, de visszatekintve utólag el kell ismerni. Változó idők De lássuk a tényeket! A gazdaság szakemberei már a hatvanas években szakosított tehenészeti telepről ábrándoztak, amely végül 1970-ben fel is épült. A 632 férőhelyes beruházás a járulékos berendezéseivel együtt 26 millió forintba került, az egy tehén férőhelyre jutó költség 40 ezer forint volt. Bár jóval drágább telepek is épültek, ez sem számított olcsónak, s így még bosszantóvá vált az a tény, hogy az egyébként tbc- és brucellamentes állomány termelése a hagyományos körülmények közötti 3500—3600 literről a leggyengébb ponton 2850 literre esett vissza. Az ok? Az előbb leírtakat még egyszer megemlítve, — de nem továbberősítve, mert hát végső soron nem az volt a döntő — a növénytermesztés gépesítésének elmaradottsága. Méghozzá a szűkös betakarító, szállító kapacitás, ugyanis itt már egy 5 ezer köbméteres falközisilót kellett néhány nap alatt megtölteni takarmánnyal, és ez az akkori berendezésekkel nem ment. Egészen a legutóbbi évekig, amikorra sikerült elérni, hogy napi 100 vagonnyi siló kerüljön a tárolóba, s ezzel a takarmánykészítés öt nap alatt befejeződjék. Azonban egyéb gondok is akadtak. Az új telep felépítésével már nem 12—13, hanem 25—30 tehén jutott egy gondozóra, s ez egyúttal azt is jelentette, hogy a több állat az addiginál jóval szűkebb helyen kezdett élni. Ahhoz is idő kellett, amíg ezt a tehenek megszokták. Gyorsuló tempó Azt nem lehet mondani, hogy most már minden rendben van, de hogy egy s más történhetett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly a mély ponthoz képest csaknem kétszer akkora állománnyal, több mint 1060 tehénnel, átlagban közel 3160 literes tejtermelést értek el. S a szaktelep magyar tarka állatai 3300 literes hozammal zárták az évet. A hagyományos körülmények között élő állatok potenciális képessége se gyengébb ennél, de ott még nincsenek meg a kellő technikai és technológiai feltételek. Ezen változtatni azonban csak annyira érdemes, amennyire a szövetkezet távlati tervei megkívánják. Tudniillik — mivel a gazdaság a városellátó körzetbe tartozik — már 1974-ben megkezdték a nagyobb tejtermelést szolgáló fajta-átalakító keresztezést vörös-tarka holstein frízzel. Az első szaporulatból származó üszők ez év végén ellenek, de a szakemberek evvel együtt lassúnak találták az ütemet, és ezért, valamint a még nagyobb hozam érdekében, 140 darab fajta tiszta fekete-tarka holstein friz üszőt hoztak be az Egyesült Államokból. Az állatok közül 100 már „termel”, s a várakozásnak megfelelő napi 15—36 liter tej évi 5—6000 literes átlaghozamot jelent. A gazdaság szakemberei további vásárlást nem terveznek, ugyanis a meglévő állományuk elegendő ahhoz, hogy az 1974- ben elkezdett munka a negyedik nemzedék után, 1982—1983-ban befejeződhessék. Addigra a teljesen átkeresztezett teheneknek átlagosan legalább évi 5500 liter tejet kell adniuk. Biztonság és jövedelem A fajtaváltás természetesen egyéb teendőket is magával hoz. Mire az előbbi tervek megvalósulnak, addigra a szaktelep rekonstrukciójának is be kell fejeződnie: az istállókat kötetlen tartásúra alakítják át. A választás azért esett a szaktelepekre, mert itt az összes járulékos beruházás megtalálható, és a tartási mód megváltoztatásával „rengeteg férőhely keletkezik.” A most hagyományos körülményeket biztosító istállókat növendék és hízómarha-teleppé alakítják át, s ezzel a csaknem egy évtizedes munka befejeződik. Érdemes azonban visszatérni a jelenbe. Ugyanis a kibontakozás körvonalai már most látszanak. Az idei tejtermelési terv például 3200 liter, de ha ilyen szépen haladnak, akkor 3300 literig megsem állnak. Bizonyítékul legyen itt egy Összehasonlítás: 1976 januárjában 251, az idei év első hónapjában pedig 314 ezer liter tejet értékesíthetett a szövetkezet, s a statisztikai adatok további emelkedést jeleznek. Része van ebben a létszámemelkedésnek, — decemberre 1150 tehén lesz a gazdaságban — a tartási, a takarmányozási körülmények egyenletes javulásának, és nem utolsó sorban az embereknek, a gondozóknak, a szaktudásnak. S az se elhanyagolható tény, hogy az országos, megyei tej termelési versenyen kívül Tiszaföldváron még az üzemen belül is nagy a verseny. Ki feji a legtöbb tejet úgy. hogy közben a borjúszaporulat se marad el? Havonta mindenki számára hozzáférhető helyen látható az erről szóló értékelés, és a legjobbak között lenni nemcsak erkölcsi, hanem anyagi megbecsülést is jelent. Ide jutottunk ismét a pénzhez, a jövedelemhez! A 3160 literes átlaghozam egy-két százalékos hasznot hoz a gazdaságnak, de a termelés további emelése azt a célt szolgálja, hogy a jövedelem elérje a 10—15 százalékot. És ez — a termelés biztonságáról nem beszélve — még akkor is jelentős eredmény, ha jó néhány ágazat változatlanul magasabb jövedelmezőségi rátával dolgozik majd. Braun Ágoston Készül a mezőtúri víztorony A Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! gyáregységében készítik a mezőtúri vizműtelep víztornyát, amelynek kehely alakú tározójában 700 köbméter víz fér el. A víztornyot a város 600. éves fennállása alkalmából helyezik üzembe.
