Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 17. f Brezsnyev fogadta Katusev a portugál nagykövetet kinevezése Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap a Kremlben fogadta Mario Nevest, Portugália moszkvai nagykövetét az utóbbi kérésére és küszöbön álló hazatérése alkalmából. A baráti hangulatú be-Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága tegnap folytatta ülését^ amelyen a római és bolognai zavargások után előállt helyzetet vitatta meg. A vitában különböző elgondolások kaptak hangot: egyes felszólalók felvetették, hogy a pártnak vissza kellene térnie az ellenzékbe, ismét szembe kellene fordulnia a kormánnyal. Ismeretlen fegyveresek tegnap délután, a Bejrúttól délkeletre húzódó hegyvidéken, Kfarhim város közelében tőrbe csalták és meggyilkolták Kamal Dzsumblattot, a libanoni haladó szocialista párt elnökét. Agyanlőtték a politikus gépkocsivezetőjét és a vele együtt utazó testőrét is. A bűntett színhelyének környékén riadókészültségbe helyezték a Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erőket. A tettesek kézrekerítésére széleskörű nyomozás kezdődött. Kamai Dzsumblatt 1917- ben született. Taulmányait Párizsban és Bejrútban végezte el. 1942-ben szerzett jogi diplomát. Fiatalon kapcsolódott be a politikai életbe. 1943-ban választották meg először parlamenti képviselővé. Három évvel később gazdasági és földművelésügyi miniszterré nevezték ki. 1949-ben ő alapította meg a libanoni haladó szocialista pártot. Azóta ő töltötte be a párt elnökének tisztét. 1952-ben aktív szerepet vállalt az akkori köztársasági elnök bukásához vezetett ellenzéki tevékenységben. 1965-ben megalakította a baloldali frontot amely az általa- vezetett pártot, továbbá a Libanoni Kommunista Pártot és más haladó politikai tömörüléseket egyesített. Az 1967-es arab—izraeli háború után odaadóan támogatta a palesztinai ellenállási mozgalmat. A libanoni baloldal természetes szövetségesét látta benne. Pályafutása alatt többször volt miniszter. Így mint akszélgetés során a szovjet— portugál kapcsolatok fejlesztésének egyes kérdéseit érintették. Leonyid Brezsnyev a nagykövet útján üdvözletét és jókívánságait küldte a portugál népnek. Nagy figyelmet keltett Gerardo Chiaromonte, a KB titkárának felszólalása. Ö kijelentette: „Világos, hogy a jelenlegi kormány nem a miénk. Nem az, amit mi akarunk. Ki kell tartanunk tehát célunk mellett, hogy ezt olyan kormány váltsa fel, amely az egész ország és nép érdekeit képviseli és kifejezi, s amelyben résztvesz az OKP is.” kori belügyminiszter ő kapott megbízást a libanoni— palesztinai kapcsolatokat szabályozó 1969. évi kairói megállapodás végrehajtására. 1970-ben Lenin-renddel, 1972-ben pedig a népek közötti béke megszilárdításában szerzett érdemiért Lenin-békedíjjal tüntették ki. A libanoni polgárháború idején, az ország haladó erői és palesztinai szövetségeseik élére állt. Pártjának fegyveresei a haladó erők soraiban harcoltak a jobboldali konzervatív elemek ellen. Gazdasági és szociális reformokért szállt síkra, s — mint az AP írta — a pártokra szakadt, széthúzó libanoni társadalom egyesítésére „egyetlen válaszként a szocializmust tette magáévá”. A libanoni haladó-baloldali erők Dzsumblatt személyében kimagasló vezetőt, gazdag tapasztalatokkal rendelkező politikust vesztettek el. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezte ki Konsztantyin Katusevet. A Szovjetunió Minisztertanácsa Konsztantyin Katusevet, a tólinisztertanács elnökhelyettesét, kinevezte a Szovjetunió KGST-beli képviselőjévé. A Szovjetunió Minisztertanácsa felmentette Mihail Leszecskót, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét a Szovjetunió KGST-beli képviselőjének tisztségéből. BERLIN Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke szerdán fogadta a Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert, aki a lipcsei tavaszi vásár alkalmából tartózkodik az NDK-ban. Patolicsevet előzőleg Willy Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke is fogadta. HAVANNA A Kubai Tudományos Akadémia székházában aláírták a Kubai és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködési munkatervét. HANOI Hanoiba érkezett a Tájékoztatási Hivatal küldöttsége, amelyet Lakatos Ernő általános elnökhelyettes vezet. A delegációt Le Thanh Cong, a vietnami Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese fogadta. LISSZABON A Szovjetunió és Portugália kereskedelmi-iparkamarája közötti együttműködésről szóló jegyzőkönyvet írtak alá Lisszabonban a két ország kölcsönös kereskedelmének kiszélesítése céljából. VARSÓ Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnöke Hollandiában tett hivatalos látogatásáról tegnap visszaérkezett Varsóba. PÁRIZS Kinshasából érkező hírek szerint Zaire déli részén folytatódnak a fegyveres összetűzések. flz OKP a zavargásokról Meggyilkolták Dzsumblattot Tegnap Helsinkiben megkezdődött a finn és az osztrák államfők eszmecsréje. Képünk: Urho Kekkonen finn államfő (balról az első) és Rudolf Kirchschläger osztrák államfő (szemben, jobbról a második) a tárgyalóasztalnál a kíséretükben levő miniszterek társaságában. (Telefotó - KS) Carter első felszólalása az ENSZ-ben James Carter amerikai elnök ma.az ENSZ-ben fogadást ad. Erre meghívták a Palesztinai Felszabadítási Szervezet ENSZ-megfigyelőit is, amerikai kormánykörök ilymódon először nyílt, közvetlen kapcsolatot kezedményeznek a PFSZ képviselőivel. Carter ma este beszédet mond az ENSZ-ben. Az elnök az amerikai külpolitika céljait ismerteti a világszervezet tagországainak képviselői előtt. A washingtoni kormány kérésének megfelelően Waldheim ENSZ főtitkár a beszédre, majd az azt követő fogadásra -meghívta az állandó megfigyelőküldöttségeket is. amerikai küldöttség érkezett Hanoiba Szerdán Hanoiba érkezett az Egyesült Államok hivatalos küldöttsége, Leonard Woodcocknak, Carter elnök különmegbízottjának vezeté-| sével. Az amerikai légierő’ C—141 repülőgépéből kilépő amerikai politikusokat fogadta Phan Hien, a VSZK külügyminiszter-helyettese. Az amerikai küldöttség hivatalos vietnami látogatására James Carter elnök kezdeményezésére került sor. Kommentárunk Castro körútja Afrikában Algéria, Líbia, Dél-Jemen, Szomália, Etiópia, Tanzánia — Fidel Castro afrikai utazásának eddigi állomásai is jelzik. Milyen széleshatósugarú a kubai külpolitika. S nincs okunk kételkedni a világsajtó jelentéseiben, amelyek szerint valamennyi felkeresett országban rendkívül lelkes fogadtatásban részesült a havannai vendég. Kuba közismerten korunk forradalmi mozgalmában tiszteletet parancsoló jelkép. Annál is inkább az, mert utóbbi évtizedben, a függetlenné válás nehéz folyamatában a világ sok országában hivatkoztak forradalmi helyzetre, itt-ott még marxista ihletésű változásokra is. A kubai forradalom minden tekintetben példamutató! Kiállja a próbát a marxista-leninista elvek bölcs gyakorlati alkalmazását illetően éppúgy, mint következetesen szocialista mivoltában. Havannára éppen ezért nemcsak közvetlen és tágabb értelemben vett szomszédai : a latin-amerikai államok haladó körei, hanem más kontinenseken is példaként tekintenék. Aligha szükséges bővebben magyarázni, milyen hatást gyakorolhat a kubai párt első titkárának, az Államtanács elnökének, Kuba miniszterelnökének személyes varázsa azokban az afrikai államokban, amelyek hoszszabb-rövidebb ideje maguk is a szocialista jelleget erősítik társadalmi és gazdasági rendszerükben. Havanna tekintélye érthető módon különösen azóta nőtt meg, amióta segítségére sietett az angolai forradalmi erőknek. Afrika imperialistaellenes köreiben jól tudják: Kuba internacionalista segítsége, önzetlen támogatása nélkül az angolai helyzet tovább bonyolódott volna, s a szakadárakfcal szembeni véres háború talán még most is tartana. örvendetes, hogy Fidel Castro látogatókörútjára sor kerülhetett. Az eddig megjelent közös közlemények, az elhangzott beszédek és pohárköszöntők hangvételéből arra következtethetünk, hogy Kuba és a felkeresett országok kapcsolatai elmélyülnek, s a béke, a nemzetközi biztonság, a gyarmatosítás és a fajüldözés, valamint az imperializmus mesterkedései tekintetében az álláspontok azonosak. Aligha elhamarkodott az a vélemény, hogy Fidel Castro látogatása az érintett országok és a szocialista közösség kapcsolatai, további együttműködése szempontjából sem közömbös. Választások Indiában Tegnap megkezdődött „a világ legnagyobb parlamenti választása". A színhely India, ahol több mint 320 millió ember járul az urnák elé, hogy megválassza a Lók Sabha, az indiai parlament képviselőházát. A márciusi erőpróbát nem sokkal később két újabb választás is követi: Először a nemrég elhunyt köztársasági elnök helyére választanak új államfőt A választás közvetett: a hatalmas ország egyes államaiban levő helyi parlamentek, valamint a központi parlament megbízottai választják meg az állam közjogilag első emberét. Ezt követően az egyes államok helyi parlamentjeit is megválasztják. A három erőpróba közül a legfontosabb persze a mostani: a Lók Sabha-választások. Indiában meglehetősen kiélezett helyzet közepette került sor a parlamenti választásokra. Indira Gandhi miniszterelnök, a kormányon levő Kongresszus Párt vezetője 19 hónappal ezelőtt meghirdette a rendkívüli állapotot. Ez különleges jogokat biztosított a kormány számára és az angol szisztémától örökölt, nyugateurópai értelemben vett polgári szabadságjogok egy részét felfüggesztette. Indira Gandhinak volt bátorsága feltenni a hatalmas ország egész életének talán legfontosabb kérdését. Azt, hogy a világ egyik legszegényebb országát, amelyben a gazdasági hatalom továbbra is a tőke kezében van, s ahol az emberi élet alapvető gondjaival kell megküzdeni — lehet-e egyáltalában a burzsoá demokrácia elvei szerint eredményesen kormányozni. A miniszterelnöknek ez a döntése óhatatlanul kiélezte kapcsolatait a hazai tőkésekkel, valamint a középpolgárság és értelmiség egy részével. Ezzel egyidőben Indira Gandhi a kapitalista (mindenekelőtt az amerikai) sajtó vad támadásainak középpontjába került. A rendkívüli állapot bevezetése és a vele járó korlátozások India százmilliós tömegeit nem érintették. Hiszen a mindennapi életükön kívüleső problémákról volt szó. Ami viszont a százmilliós tömegeket elemi erővel érintette: az infláció, a helyi uzsorások és kiskirályok garázdálkodása, a korrupció. A rendkívüli állapot — éppen szigoránál fogva — jótékony eredményeket hozott. India gazdaságilag és politikailag egyaránt jobb, erőteljesebb helyzetben van ma, mint a rendkívüli állapot meghirdetése előtt. Ez már előrevetíti a választások várható eredményét is. Aligha kétséges, hogy Indira Gandhi és vele a Kongresszus Párt megnyeri a választásokat. A legszélesebb indiai tömegek szemében továbbra is Indira Gandhi az egyetlen általánosan ismert és becsült politikai vezető. Az ő személyével és az általa képviselt politikával szemben továbbra sincs nemzeti méretű alternatíva. Nem mindegy természetesen, hogy Indira Gandhi és a Kongresszus Párt milyen arányú, milyen méretű győzelmet arat. A választásokon 542 mandátum sorsa dől el. 1971-ben, politikai tömegbefolyásának csúcspontján, Indira ' Gandhi és a Kongresszus az akkori 518 mandátumból 350-et szerzett meg, de a szavazatoknak csak kevesebb mint 44 százalékát kapta meg. A mostani választáson a miniszterelnöknek és pártjának legalább 300 mandátumra van szüksége ahhoz, hogy szabad kezet kapjon elképzeléseinek megvalósításához. így voltaképpen a győzelem aránya a márciusi választás igazi politikai kérdése. Indira Gandhi ellen már 1971 táján összefogott a Kongresszus Pártnak a burzsoáziával leginkább összefonódott jobbszárnya, az úgynevezett Szindikátus. Ennek a pártból kiszakadt szárnynak az élén akkor is és ma is egy volt miniszterelnök-helyettes, az immár nyolcvanéves Deszai áll. Most ez a csoport Néppárt néven tömörülést szervezett, s belevonta a szélsőséges hindu jobboldali párttól kezdve a jobboldali szociáldemokratákon át a maoista csoportokig mindazokat a szervezeteket, amelyek Inclira Gandhi megbuktatását tekintik politikai céljuknak. A tömörülés azonban csak akkor vált igazán veszélyessé, amikor Dzsagzsivan Ram, a kormány egyik veterán tagja röviddel ezelőtt hirtelen kilépett a pártból, szembefordult Indira Gandhival és „Demokratikus Kongresszus” néven ellenzéki pártot alakított. Ö — éppen mert Indira Gandhi jobbkeze volt — országosan eléggé ismert politikus ahhoz, hogy esetleg számottevő választórétegeket szakíthasson le a miniszterelnök pártjáról. Országosan a választások eredményére aligha lesz hatással, mégis káros az a vita, amely az Indiai KP és Indira Gandhi pártja között bontakozott ki. Az IKP — miközben a kormánypolitika bizonyos következetlenségeit bírálta — támogatta Indira Gandhi politikájának fővonalát a belpolitika és a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben. A miniszterelnöknő azonban közvetlenül a választások kiírása előtt szükségesnek tartotta, hogy elhatárolja magát az Indiai KP-től. Lépése mindkét fél helyzetét gyengíti “és bonyolítja. összefoglalva: Indira Gandhi választási többségének mértéke mutatja majd meg, hogy teljes, vagy a jelenleginél korlátozottabb mozgási szabadsággal folytathatja-e az indiai kormány azt a politikát, amely eddig megfelelt a haladó erők érdekeinek.