Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
1977. március 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Európa ifjúsága a leszerelésért Befejeződött az európai ifjúsági konzultatív találkozó Keszthelyen Európai ifjúsági leszerelési konferencia Budapesten Keszthelyen tegnap véget ért az európai ifjúsági és diákszervezetek kétnapos konzultatív tanácskozása. A találkozón - amelynek házigazdája a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa volt - a kontinens különböző politikai tendenciáit képviselő ifjúsági szervezeteinek küldöttei tanácskoztak az európai ifjúsági leszerelési konferencia előkészítéséről és megrendezéséről. valamint az európai ifjúsági együttműködés időszerű kérdéseiről. Részt vett a tanácskozáson Borbély Gábor a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöke is. A tanácskozás résztvevői felhívással fordultak Európa ifjúságához és diákságához. A dokumentum, a többi között kimondja: „Az elmúlt években közösen dolgoztunk az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséért, a kölcsönös megértésért, ily módon is hozzájárultunk a népek együttműködéséhez és biztonságához. Ezeket a célokat követtük különböző európai ifjúsági konferenciák és rendezvények szervezésével. A fegyverkezési hajsza megszüntetése minden nemzet, minden ország ifjúságának, érdeke. A béke, a demokrácia és a haladás erői által világszerte elért sikerek következtében harcunk és közös munkánk feltételei ma kedvezőbbek, mint bármikor — hangzik a felhívás. — Reális lehetőség nyílt, hogy az agresszív hidegháborús, valamint az enyhülést és a fegyverkezési verseny megszüntetését ellenző köröket elszigeteljük és visszaszorítsuk. Felhívjuk Európa ifjúságát, diákságát és szervezeteiket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelést szolgáló konkrét lépésekért, a meglevő leszerelési egyezmények betartásáért, a jelenleg folyamatban levő leszerelési tárgyalások pozitív és hatékony eredményeiért, hogy a leszerelést az ENSZ kereteiben is előmozdítsák az európai és a világbéke érdekében. Ezek eléréséhez mindannyiunk közös erőfeszítésére szükség van.” A résztvevők támogatták azt a kezdeményezést, hogy — széles körű előkészítés után — ez év végén Budapesten kerüljön sorra az európai ifjúsági leszerelési konferencia. Az Európai Ifjúsági- és Diákszervezetek IV. konzultatív találkozóján 21 nemzetközi és regionális szervezet küldöttsége és 29 ország nemzeti szervezeteinek képviselője tanácskozott az Európai Ifjúsági Leszerelési Konferencia előkészítéséről és megszervezéséről, valamint az európai ifjúsági szervezetek együttműködésének, kapcsolatainak kérdéseiről. ~ * -• ■ ■ mmmm i Mm * mm ■ TM * ■ *■ •> Fiatalok II tiszafüredi járás KISZ-esei szépítik a víztározó környékét a nagy építkezéseken A fiatalok védnökségi mozgalmának hagyományos területe a város, a község, a szűkebb környezet szépítése, a beruházások megvalósításában való alkotó részvétel. Budapesten és az ország más vidékein vállalásaikat a legfontosabb igényekhez igazítják fiataljaink. A budapesti KISZ-esek folytatják a metró észak— déli szakaszának építése felett vállalt védnökségüket. 1976—80 között a fővárosi nagy alkotások közül a délpesti kórház, az Örs vezér téri bevásárlóközpont, a XIV. kerületben létesülő fedett sportcsarnok építésére terjed ki a többi között a KISZ védnöksége. A fővárosi fiatalok is jelen vannak olyan nagy központi beruházásokon, mint a paksi atomerőmű, az orenburgi gázvezeték építése. Kaposvárott az új ifjúsági és úttörőház építési munkáinak meggyorsítására 13 vállalat és intézmény kötött védnökségi szerződést. Kitesznek magukért Békés megye KISZ-esei is. A békéscsabai kórház bővítési tervének megvalósítása felett ugyancsak védnökséget vállaltak a városi KISZ-bizottság és a több mint 10 beruházó, illetve kivitelező vállalat fiataljai. Tolna megyében is bővült az idén a helyi építkezéseket támogató KISZ védnökségi mozgalom. Szekszárdon 24 tantermes általános gyakorló iskola épül, amely új tanítóképző főiskolának is helyet ad. A tiszafüredi járás KISZ- fiataljainak helyi védnökségi mozgalma immár több mint egy évtizede a kiskörei vízlépcsőhöz kapcsolódik. Részt vettek a nagy vízügyi beruházás előkészítésében és megépítésében, napjainkban pedig a tájterület üdülőkörzetének kialakításán munkálkodnak. A kemping sport, turizmus ifjú híveinek paradicsomát az üdülőkörzet másik Szolnok megyei központjában, Abádszalók térségében teremtik meg. Kilenc KISZ-alapszervezet tagjai készülnek arra, hogy a helyi védnökségi munka keretében tavasszal több ezer facsemetét tegyenek földbe, a 127 négyzetkilométer nagy víztározó abádszalóki partján. Az alföldi „Balaton” környékén természetesen nemcsak a vízisport hódolói találnak majd otthonra. Megkezdődött a tiszafüred—örvényesi új sportkombinát építése: erre a munkára a KISZ-esek vezérletével mintegy 500 fiatal jelentkezett. Termelékenyebb építőipari munka az első két hónapban Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gyorsjelentése szerint az év első két hónapjában a kivitelező szervezetek dolgozói a múlt év azonos időszakához viszonyítva 8,8 százalékkal növelték munkájuk termelékenységét. A munkaszervezés javításával .tették lehetővé hogy az előző évinél jóval hidegebb időszakban is eredményesen dolgoztak. A foglalkoztattak száma mintegy másfél százalékkal csökkent, de a nagyobb termelékenység révén a termelést 7,1 százalékkal bővítették. Üj lakásokból a két hónapban 1379-et adtak át, mintegy 40-nel kevesebbet az egy évvel ezelőttinél. A lakásépítés minősége, gazdaságossága, az építési kapacitások ésszerű felhasználása érdekében különösen fontos az egyenletes ütemű munka. E feltételeknek elsősorban a vidéki ÉVM-vállalatok tettek eleget. A Baranya-, a Bács-, a Békés-, a Borsod-, a Fejér-, a Győr-, a Hajdú-, a Komárom és a Vas megyei valamint a délmagyarországi ÉVM-vállalat dolgozói több új otthont adtak át, mint múlt év első két hónapjában, s bár a Budapestiek elmaradtak, az ÉVM építőipar együttvéve 1078 lakást adott át, 241-gyel többet az egy évvel ezelőttinél. Az előkészítés ütemezésében elkövetett késedelmek következménye, hogy a tanácsi vállalatok csak feleannyi lakást adtak át az év első két hónapjában, az építőipari szövetkezetek 153-mal, a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai pedig 39-cel kevesebbet mint egy évvel ezelőtt. Az építésügyi ágazat kivitelező szervezeteinek az idén 49 ezer új otthont kell átadniuk. Az idei népgazdasági terv szerint az építőanyagiparnak 4,5—5 százalékkal keli bővíteni termelését. Az első két hónapban az ÉVM építőanyag- és szerkezetgyártó ipara 4,8 százalékkal több terméket készített, mint a múlt év azonos időszakában. fl véleményei! hullámvasútja a Kivágódik a művezetői szoba ajtaja. Alacsony, gömbölyded munkás csörtet be kipirult arccal. Láthatóan az idegességét vezeti le, az egész világgal pöröl, hogy ami sok, az sok. A kávéját ő is megissza, igen, háromnégy perc, jó legyen öt, de hogy azt a ... annak, aki a kályha mellett melengeti a hátsóját, pedig elég jól fűt a kincstári gatya ... Sáringer József a brigádvezető rábólint, ha nincs munka, a teljesménybéreseknél nehéz rendet tartani. Azelőtt a brigádvezető döntött az órabér emeléséről, a prémiumról, s aki egy hétig csak „kutya” munkát kapott, később meggondolta, hogy kivel húzzon ujjat. Ezután viszont már csak az elkészült munkadarab beszél. A forgácsolóműhely alig néhány lépésnyire esik a lakatosüzemtől. Zsúfoltság, pergő vakolat. Eszembe jut a gyár főmérnöke. A darabbér előkészítésének jó példájaként említette, hogy a forgácsolóműhelybe egységládákban utaznak az alkatrészek. A targonca csak leteszi a gép mellé a tárcsákkal púpozott rekeszeket, aztán ... A ládák a bejáratnál. A munkások kézben hordják a padokhoz az alkatrészeket. Rekesz van. Targonca is van. Csak éppen nem fér el a gépek között. A bejárati ajtó a végállomás ... Szőke István egy hónapja dolgozik darabbérben, bár ő maga nem biztos abban, hogy valóban teljesítménybéres a munkája. Megkapja a könyököm: — Látta, én válogattam be az anyagot! Nem számolhatják el. Nem akarunk megfagyni a műhelyben, ma délután a szenet mi talicskáztuk be az udvarról. Az öltöző begyújtása is ránk vár, mert nincs segédmunkás. Ezt mind megértem, de mások is értsék meg, hogy én darabbérben dolgozom. Ha csak annyit akarok hazavinni, mint az órabéres időben, ezekből a' csapágyfedelekből 130 százalékot kell teljesítenem. És akkor még „ablakban a pénz ...” Nagy László főművezető hátradől a karosszékben, megtámasztja a könyökét, de niég így is meg-megrebbennek az ujjai. A fáradtságot, az idegességet okolja, s a fiaskókért Nyitraival magukat is rágják. — Megmondtam, hogy korai még a darabbér, várjunk vele, mert egyszerűen nem lesz munka. A főnökeim arra hivatkoztak, hogy egységesíteni kell a munkalapokat, szó. ami szó, azokon is lehetett volna órabért számfejteni. Végül azzal zárták le a beszélgetést, ha nincs munka darabbérben, akkor órabérben se lenne, tehát teljesen mindegy mikor indulunk. Erre nem tudtam mit válaszolni ... Végül aztán megadtuk a lehetőséget a keresetre, csak éppen a legfontosabb, a munka maradt el. Küszködött a technológia, küszködött az anyaggazdálkodás, meg mi is, s a sok küszködésben sok a hiba ... A dohányszárító panelek gyártására terelődik a szó. Ha már nem is egyértelmű bizakodással, de az új terméktől várja mindenki a megváltást. Időközben meg-' csappant a remény. Érthetően, hiszen február 15-re ígérték az indulást, de a hónap végéig csak festettek, hegesztettek, szereltek az üzemben. Az első szál anyagot. csak március elején vágták le. A munkások szerint az üzemben túl gyakran és túl sokáig visszhangzott magyarázat helyett, hogy mindennek az átszervezés az oka. Az ilyenfajta válasz — hogy is írjam? — szóval, nem nyugtatja meg a kedélyeket ... — A szakemberek közérzetét, nemcsak a munkahiány, hanem a meglévő „fil-Sáringer József Nagy László Bekényi István lérés feladatok” is rontják — kapcsolódik a gondolathoz Nyitrai Imre művezető. — A műhelyben harminchat szakmunkás és nyolc betanított munkás dolgozik. Jó néhányan tapasztalt, kiváló szakemberek, akik 15—25 évig tettek már valamit ezért a gyárért. A darabbérben, ezeknek a mestereknek ugyanolyan ripsz-ropsz, „kalapáld ki” munkát adhatok csak többnyire, mint másoknak. A gyártmányok, a munkaigény besorolása alacsony, 120—140 százalékos teljesítéssel érik csak el a régi órabérüket ... Valamelyik nap odajön hozzám egy idős szaki. Húszfilléres sorjázást adtam neki, mert nem volt más. Néhány perc múlva visszajött, rámnézett, hogy ennyit ér csak nekem, erre tartom? Hát mit mondjak!. .. Bekényi István, a gyár főmérnöke kárhoztatta az anyagellátást, a szállítást — Törökszentmiklóson három üzem között hozzák-viszik az alkatrészeket — bizakodóan ecsetelte a dohányszárító jövőjét. A válasz mégis hiányzott. A felelet arra, hogy netán elsiették a darabbér bevezetését, s így több kárt okozhatott, mint hasznot. A határozott „felhívásra”, hogy nem lehetett volna esetleg később bevezetni az új bérezést, mindössze néhány kitérő szó érkezett: — Teljesen zökkenőmentes akkor sem lett volna az ügy... A lépcsőn lefelé menet, a tények egymásba gabalyodó szálai között, akárcsak az ördöglakatnál azt az egyetlen mozdulatot, a legfontosabb fonalat nem találtam. A kaputól véletlenül fordultam vissza, hogy fotóriporter kollégám megbeszélhesse a másnapi felvételek készítését. Bekényi István a szobában Csabai Béla párttitkárral beszélgetett. És a párttitkár néhány perc alatt kezembe adta, a napok óta hiába keresett fonalat: — Valóban, az anyaghiánytól az üzemek szétszórtságáig sok minden sújtja a gyárat, alapjában mégis más a baj. Tavaly év végén utasítást kaptunk a vállalati központtól, hogy tegyünk mindent félre, s termeljünk, kell a bevétel. A törökszentmiklósi gyár végül is 12,3 százalékkal túlteljesítette a tervét, hogy ez mennyi munkát jelentett, arról fölösleges beszélnem. A hajrá miatt azonban nem jutott idő az 1977-es év előkészítésére. Idejében szóltunk, azt felelték semmi sem érdekes. A vállalati érdek a fontosabb, ami igaz is... Ezért aztán az idén merész fejest ugrottunk, s most evickélünk, hiszen az időarányos tervet még a felére sem teljesítettük. Így már érthetően fonódnak egymásba az események. Nem ésszerűen, hiszen továbbra is homályos, miért döntöttek a gyár vezetői — a krónikus munkahiány ellenére — a darabbér bevezetése mellett. A szakszervezeti bizalmik körültekintő közvélemény-szondázással csak arról beszéltek — s ez igaz is volt — hogy a munkások örömmel fogadják a teljesítménybérezést. Az szbtitkár pedig garanciát kért a és kapott, hogy a jövedelmek semmiféleképpen sem csökkenhetnek. Az előkészítésről, a munka- és anyagellátásról viszont csakis a gazdasági vezetők mondhatták ki — Nyitrai Imre és Nagy László intő szavai ellenére — a döntő szót. Az eseményeket visszaforgatni már nem lehet. Túl sokáig rágódni a múlton nem is érdemes. De a történetekből tanulni, csakis elemezve, a balfogásokat is elismerve lehet. Ahogy a beszélgetés legvégén a gyár párttitkára fogalmazott: — Minden baj ellenére hamarább is kievickélhettünk volna, ha a gyári vezetésnek ideje jut az érdemi munkára, a munkaszervezésre, az anyagellátás biztosítására. De a vállalati központból töméntelen sok és azonnali határidejű adatszolgáltatást követeltek. Számtalan példát mondhatnék arra, hogy az egész törökszentmiklósi vezetés a központi adatbankot „etette”, s ha továbbra is így megy, még félévre sem lábalunk ki a bajból... A vezérigazgató elvtárssal többször beszélgettünk, s a közgazdasági osztályon valamit csökkent is a „jelentéséhség”, másutt viszont nem. Fogalmunk sincs arról például, hogy 1978. januárjában mit gyártunk majd az üzemekben, de már fel kell adni a jövő év első negyedének anyagigénylését ... Varga Sándor vezérigazgató így foglalta össze véleményét: — Már ezeknek a riportoknak megírása előtt, hangsúlyozom előtte. hozzákezdtünk az anyag- és munkaellátás vizsgálatához Törökszentmiklóson. Az új gyártmányok, a profiltisztítás nehézségein hamarosan túljutunk, s meggyőződésem, hogy a második negyedévben már sima lesz az út... Vége Mélykúti Attila
