Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
1977. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Növényvédő Állomás kenderesi telepén folyik a szakmunkások tovább képzése. Andrási István brigádvezető a permetezőgép működését ismerteti. M. G Matt a játszma vége A saláta helyére a paprika lépett Akárhogy nézzük, vád érte a jászfényszarui Béke Termelőszövetkezetet, amikor az a hír járta felőle, hogy amióta az olajra nem kap állami támogatást azóta nem termel salátát. Így névvel együtt említve különösen, hiszen a gazdaságot évek óta úgy ismerik, mint Szolnok megye egyik zöldségtermesztő fellegvárát. Liziczai József, az üzem kertészeti ágazatvezetője azonban egyből véd és visszaszúr. — Valóban nincs saláta a fólia alatt, viszont annál több a paprikapalánta. De ehhez az olajnak semmi köze! Ugyanis legfeljebb 10 hektóval tüzelünk el kevesebbet — ha nem többet, mert végül is ez az időjárástól függ — s az általában felhasznált 600 —620 hektoliternél ez nem mennyiség. Ezek szerint nem az olaj, hanem a paprika az érv. Legjobb lenne természetesen az — gondoljuk mi a fogyasztók —, ha egyik növény se hiányozna a Béke Tsz választékából. Csakhogy jelen esetben sajnos ez amolyan „kecske és káposzta” jellegű kívánság. Miért? Nézzük a további érveket. Amikor Jászfényszaru még igazán saláta „nagyszállítónak” számított, akkor a 90 centiméter magas fólia alagút alatt termelték az eladásra szánt áru zömét. Ahogy csökkent ez a felület — és a kertészeti dolgozók érdekében újabb nagy tételű fólia alagút vásárlásával ezt a folyamatot a szakemberek nem lassították — úgy lett kevesebb a saláta is. Időközben azonban áttérték a csaknem 2 méter magas fólia ágyak alatti, úgynevezett vándoroltatásos termelésre. Ennek a módszernek az előbbihez képest kétszeres előnye van: egyrészt az embereknek nem kell hétrét görnyedniük munka közben, másrészt pedig amikor a saláta megerősödik, akkor odébb telepítik a fóliát, és paprikát palántáinak alá. Illetve most már... — Nem vándoroltatunk — mondja a kertészeti ágazatvezető — mivel öregek, 9—10 évesek a fóliák, és az ilyen Tegnap este Üjszászon a művelődési ház társadalmi bizottsága, a helyi Szabadság Termelőszövetkezet és az áfész szervezésében megalakult a Kertbarátok köre. A cél: segíteni, szaktanácsot adni a háztáji zöldség és gyümölcstermesztőknek. A negyvenkét alapító tag megválasztotta a háttagú intéző bizottságot. Az újszászi kertmegprób áltatást már nem bírnák ki. A magyarázatot el kell fogadnunk, hiszen szakembertől kaptuk. Arról sem érdemes vitatkozni, hogy miért nem másodjára palántálják a paprikát, hiszen mire az utolsó fej saláta is kikerülne a fólia alól, akkorra már szántóföldre is kiültethető a paprika. Ezzel viszont még mindig nem kaptunk feleletet arra, hogy miért nem termelik a tsz-ben mondjuk fele-fele arányban mindkét növényt? Liziczai József ettől sem jön zavarba. — Az összes fólia alatti felületünk 33 ezer négyzetméter. Az utóbbi években viszont egyre nagyobb területen, az idén például 400 hektáron, szántóföldön is termelünk zöldséget: paprikát, paradicsomot, dinnyét, és ebből 370 hektárra valahol palántát is kell nevelni. Mivel a holland ágyainkat sok évvel ezelőtt jóval kisebb szántóföldi kertészet ellátására méreteztük, 160 hektár paradicsom palántáját fólia alatt kell nevelnünk. Ez utóbbi lefoglal 15 ezer négyzetmétert, marad 18 ezer. — A 90 centiméter magas kis berendezések felszámolása óta évente mintegy 150 ezer fej salátát adtunk el, kétharmada exportra ment. Belföldön, illetve tulajdonképpen a környéken csak a visszamaradt árut értékesítettük, úgy hogy a hiányt nálunk nem igen érzi meg senki. A saláta nekünk közel 400 ezer forint árbevételt hozott. Ezt kell összehasonlítanunk a 18 ezer négyzetméter idén várható termelésével, amely — nem számítva a kilós árut — itthoni eladással egymillió 300, egymillió 400 ezer darab primőr paprikát és körülbelül 1 millió 600 ezer forint árbevételt jelent. De a fólia alatti termelésünkre még ezzel együtt sem lehet rámondani, hogy gazdaságos. Magyarán szólva ebben a játszmában mattot kaptunk, nem salátát. — braun — barátok szakmai „patrónusa” dr. Szalva Péter kandidátus, a szentesi kutatóintézet igazgatója lett. Az első, közös foglalkozásukat a héten pénteken 18 órakor tartják a művelődési házban. Az összejövetelen a kora tavaszi munkáról lesz szó, és a kerttulajdonosok megkapják az igényelt vetőmagvakat. Új szénmezö Ajkán A Középdunántúli Szénbányák Vállalat ajkai üzeménél nagyszabású kutatásokat folytattak az ismert szénvagyon bővítésére és megkezdték az új mező termelésbe vonását. A Mecseki Ércbánya Vállalattal közösen végezték a kutató fúrásokat a gyulatárói szénmezőn, ahol 1945 előtt már bányásztak, de a szénrétegnek csak a „krémjét” hozták felszínre, s az erőművekben még kiválóan alkalmas fűtőanyag jelentős részét „ottfelejteti ték” a szakemberek. A kutatás és bányanyitás során gyakran metszették a régi vágatokat, amelyekből hű képet kaptak a 40—50 évvel ezelőtt itt alkalmazott szénbányászati módszerekről. Tisza cipő sikere a börzén 2 millió 800 ezer pár rendelés Az 1977. II. félévi lábbeli ajánlatával a napokban megtartott belkereskedelmi börzén a martfűi Tisza Cipőgyár ismét sikerrel szerepelt: a teljes gyártási kapacitást lekötötte a kereskedelem. Ez több mint 2 millió pár bőrcipő és csaknem 800 ezer pár tornacipő megvásárlását jelenti. A gyár jövő őszi, téli kollekciójában bemutatott 210 modell között férfi-, női- és gyermekcipő, sport- és speciális munka-, valamint egészségügyi cipők egyaránt szerepeltek. A martfűiek továbbra is hazánk egyik legnagyobb gyermekcipő-szállítói lesznek, mintegy félmillió párat rendelt tőlük a kereskedelem. A gyár mostani újdonságai az új vonalú formatalpas cipők és csizmák, amelyek napjaink divatirányzatának megfelelően nyújtott orral, vékonyabb talppal és puhabőr felsőrészszel készülnek. A női csizmák felsőrészét viszont — már a kereskedelem előzetes kérésére — kiváló minőségű import műbőr borítja; ebből 210 ezer pár a megrendelés. Nagy sikere volt egy másik újdonságnak, a bő, elálló szárú, varrott díszítésű férficsizmáknak. Ha a simontornyai bőrgyár megfelelő mennyiségű bőrt szállít, az év második felében elkészül a kért 80 ezer pár férfi csizma. A gyár férficipő-, női és férficsizma-választékával a kereskedők elégedettek voltak, ezért páronként bonyolítási felárat is fizetnek, ezáltal mintegy két és félmillió forinttal nő a vállalat második félévi nyeresége. Kertbarátok köre alakult Újszászon B nnluári közgazdászok, h Ilmám i politikusok, ideológusok — a tőkés világ sokasodó, egyre több területet érintő válságjelenségeinek fényében — kifejezetten nosztalgiával gondolnak viszsza az ötvenes-hatvanas évekre. A háborús károk helyreállítását követő két évtized fellendülése a nyugati társadalmak „aranykorszakának” tűnik szemükben, hiszen azokban az években már-már úgy tűnt, hogy megvalósulóban van a burzsoáziának és a technokrata értelmiségnek „nagy álma”: a technikai fejlődés, a gazdaság modernizálása kiküszöböli, feloldja a tőkés társadalom ellentmondásait. A legtöbb vezető nyugati politikus és ideológus szilárdan hitt abban, hogy technikai problémára redukálva minden lényeges társadalmi konfliktus kiküszöbölhető: a technikai fölény a tőkés- s egyben amerikai — világuralom bázisává válhat; megkérdőjelezhetetlen lesz az Egyesült Államok vezető szerepe saját szövetségesei között, s világszerte az „amerikai életforma” terjed el. A technikai-technológiai haladást a fejlett tőkés országok burzsoáziája azonban nemcsak elméleti érvként kívánta felhasználni. A technika modernizálásán alapuló gazdasági növekedést a burzsoázia hatékony eszköznek szánta a polgári társadalom belső társadalmi feszültségeinek enyhítésére; „csodafegyvernek” tekintette, amellyel az osztályharc végképp kiküszöbölhető. Ahogy nemzetközileg az Egyesült Államok saját világuralmát, mint „pax americanát” (amerikai békét) akarta kivívni, úgy az egyes tőkés országokon belül is — a munkavállalók, a dolgozók alávetettségén alapuló — „osztálybékére” törekedtek. Mindezek a törekvések a „fogyasztói társadalom” koncepciójában kristályosodtak ki. Ennek lényegi vonása, hogy a burzsoázia, mint osztály és a monopoltőkés állam, mint — Engels kifejezésével élve — „eszmei össztőkés” megszünteti a proletáriátus és a többi, a tőkétől függő társadalmi réteg jelentős része személyi fogyasztásának korlátozását, és egyben az egyének szükségleteit, azok kielégítésének módjait az értéktöbblet termelés fokozásának veti alá. Az ötvenes-hatvanas években — bár még a leggazdagabb tőkés országnak számító Amerikában is a lakosság egynegyede-egyötöde a hivatalos statisztikák szerint nyomorszinten maradt — a fejlett kapitalista államok bérből élő rétegei széles körben aktív fogyasztókká váltak. Áldozatot hozott-e ezzel a burzsoázia? Korántsem. ^frkj; állapítanunk, hogy a tőkéseket egyrészt a szervezett munkásság bérharca, másrészt a szocialista világrendszer létezésének és növekvő erejének ténye politikailag kényszerítette arra, hogy a néptömegek anyagi életszínvonalát emelje, fogyasztását bővítse. Másodszor teljesen egyértelmű, hogy a tőkét gazdasági érdekek is késztették magasabb béreknek és több szabadidőnek, — mint az egyéni fogyasztás bővítése feltételeinek — a biztosítására. A harmincas évek túltermelési, a tőkés rend létét fenyegető világválságának emléke, valamint a tőkés forgalmi folyamat meggyorsításásának, a profitráta süllyedő tendenciája visszafordításának gazdasági szükségessége okozta, hogy az Egyesült Állomokban és Nyugat-Európa fejlett országaiban a tömegfogyasztást a gazdasági növekedés motorjává tették. Úgy tűnt, hogy a fogyasztás manipulálása, a reklámipar és a fogyasztási tömegpszichózis uralkodóvá válása, a divat szeszélyeinek tudatos megtervezése, a versengés a presztizsfogyasztásban, a pazarlás ösztökélése, a nyugati „szabad világ” meghatározó vonásává válik. A polgári közgazdászok és szociológusok úgy állították be, mintha az egyén, mint „homo consumens” (fogyasztó ember) válna igazán társadalmi lénnyé. Mindebből az is nyilvánvaló hogy a burzsoázia szempontjából a fogyasztás manipulálása korántsem csak gazdasági szerepet játszik, hanem rendkívül fontos politikai funkciót is betölt. A manipulált fogyasztást a burzsoázia a munkásosztály integrálására irányuló politikája legfőbb eszközeként alkalmazza. A tömeglélektani hatásokra épülő mesterségesen keltett fogyasztási hajsza azt célozza, hogy az emberek magánéletük falai közé zárkózzanak, hogy életvitelük meghatározó elve az anyagi javak megszerzése legyen. A manipuláció a polgári-kispolgári életstílus individualista eszményeit — a privatizálódást, az atomizálódást és a konformizmust, vagyis a társadalmi ügyektől való elfordulást, az egyének elszigetelődését és a mindenkori tekintélyek előtti kritikátlan behódolást hivatott általános elvekké emelni. 0 fogyasztás »ampuiáötvenes években a hivatalos politika és ideológia rangjára emelt anitkommunizmustól támogatva — a forradalmi munkásmozgalom leszelésére irányult: a proletártudat depolitizálására, a munkásszolidaritás megbontására. Ez a mesterkedés azonban csak látszatsikereket hozott. Végsősoron nem volt, nem is lehetett eredményes. G. Márkus György (Következik: A „fogyasztói társadalom” válsága) Illúziók uőlsöga A „fogyasztói társadalom” illúziója A Gam Műszermüvek közlekedési műszergyárában 1977-ben 110 ezer darab műszerfalat Készítenek a lengyel Polski Fiat 126-os gépkocsikhoz. Száztíz ezer műszerfal
