Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 17. Púja Frigyes hazaérkezett Lengyelországból Biszku Béla látogatása a megyében A Központi Bizottság titkára találkozott a Hűtőgépgyár szocialista brigádvezetőivel Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, szerdán, lengyelor­szági látogatásának utolsó napján, Varsó nevezetessé­geivel ismerkedett majd lá­togatást tett Edward Gierek- nél, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárá­nál. Szívélyes, baráti hangu­latú beszélgetésük során a kétoldalú együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdései­vel és a nemzetközi helyzet időszerű problémáival foglal­koztak. Ezt követően Henryk Jablonski, a lengyel állam­tanács elnöke fogadta a ma­gyar külügyminisztert. A ta­lálkozón jelen volt Németi József, varsói magyar nagy­követ is. Szerdán délben a lengyel Tegnap délelőtt folytatód­tak és befejeződtek a hivata­los tárgyalások Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára romániai államfő és Hafez Asszad, az arab újjászületés szocialista pártja (Baath) fő­titkára, Szíriái államfő vezet­te delegációk között. A tárgyalások során a fe­lek megvitatták a- kétoldalú kapcsolatok helyzetét és fej­lesztésük lehetőségeit, véle­külügyminisztérium épületé­ben került sor a plenáris tárgyalások utolsó ülésére. A látogatásról és a tárgyalások­ról közös közleményt adnak ki. i Tegnap visszaérkezett Bu­dapestre Púja Frigyes kü­lügyminiszter, aki Emil Woj- taszek lengyel külügyminisz­ter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a Len­gyel Népköztársaságban. A Ferihegyi repülőtéren Rácz Pál külügyminisztéri- umi álamtitkár és a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügy­vivője. ménycserét folytattak idő­szerű nemzetközi politikai kérdésekről, különös tekin­tettel a közel-keleti helyzet­re. A 24 órás, hivatalos látoga­tás végén Nicolae Ceausescu és Hafez Asszad közös köz­leményt írt alá. Asszad szíriai államfő teg­nap a déli órákban elutazott a román fővárosból. Leszerelési értekezlet Waldheim felhívása Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a leszerelési bizott­ság Genfben megnyílt ülés­szakához intézett felhívásá­ban hangsúlyozza: a leszere­lés területén a legelodázha- tatlanabb feladat a nukleáris fegyverkezési hajsza mielőb­bi megfékezése és csökken­tése, majd a tömegpusztító fegyverek végérvényes meg­semmisítése. A nemzetközi kapcsolatban végbemenő pozitív változá­sok és mindenekelőtt a fe­szültség csökkentése — hang­zik az üzenet — nyomatéko­san aláhúzzák a leszerelés elérésének sürgető szükség- szerűségét. Az ENSZ főtitká­ra a nukleáris és hagyomá­nyos fegyverek világszerte növekvő arzenáljának lénye­ges csökkentését szorgalmaz­za üzenetében. Mint rámutat, az óriási fegyverkészletek felhalmozása veszélybe so­dorja a békét és a nemzetkö­zi biztonságot. Jelenleg a vi­lágon évi 350 milliárd dollárt fordítanak a fegyverkezési hajszára. 1 Kurt Waldheim állást fog­lalt a nukleáris fegyverkísér­letek általános és teljes meg­szüntetéséről szóló szerződés mielőbbi megkötése mellett. Véleménye szerint ez a lépés „erős pozitív befolyást gya­korolna a nemzetközi helyzet javulására és a leszereléshez vezető úton a reális haladás elérésére”. (Folytatás az 1. oldalról) kezdődött, a hűtőgépek ol- dalpalástgyártó soránál. Ami a konstruktőröknek, gépgyár­tóknak az alkotás pillanatá­ban bonyolult feladat, az a hétköznapi munkában szem­re egyszerű folyamat: a gép vág, hegeszt, zörög, görgő­kön viszi a félkész darabo­kat. Aztán egyszercsak kész a két oldallap. Tizenöt má­sodpercenként egy pár! Biszku elvtárs érdeklődve hallgatta Bozsik Ferenc üzemvezető magyarázatát. Mindössze ketten irányítják a gyártósort, s ráadásként az egyik munkás — a DH mun­karendszerben — még meóz- za is a készárut... Az ember a Bosch-üzem- ben jobbára már csak vezérli a berendezéseket. A Közpon­ti Bizottság titkára elmesélte, hogy a felszabadulás előtt Budapesten a Wertheim gyárban dolgozott. A felvo­nókon kívül az akkori kis „kócerájban” hűtőgépeket is készítettek, s a bordázat réz­csöveit fárasztó munkával, kézzel hajlítgatták. A jászbe­rényi üzemben ma egy gép csőrébe kapja az aranyló fémklgyót, s egy pillanat múlva máris kész a bordá­és alkalmazottak, s szép számmal nők is. Biszku Béla tréfásan jegyezte meg: „Na hogy is kezdjük?” Az első nekifutás természetesen nem jelentett gondot. Hamar Jó­zsef a Népköztársaság Kivá­ló Brigádja címmel kitünte­tett kollektíva vezetője egy régi-régi emléket idézett: — Alapító tagja voltam a gyárnak, s a munkásőrségnek is, de aztán hamarosan be­vonultam katonának a határ­őrséghez. Díszszemlére ké­szültünk Budepesten a város­ligeti tónál. Még arra is em­lékszem, hogy a negyedik sornak voltam a parancsno­ka. Biszku elvtárs akkor oda­jött hozzám, s megkérdezte, hogyan sikerül majd a szem­le. Most elmondanám, hogy nagyon jó lett, elsők lettünk, öt nap jutalomszabadság járt érte... Biszku Béla mosolygott, hiába öt nap szabadság való­ban nagy jutalom a katoná­nak. Arról pedig már Hamar József számolt be, hogy az egyéni sikerek közösségivé ötvöződtek. A Vályi Péter brigád elismerést elismerésre halmozott, ami a gyári kol­lektívának is köszönhető. Mert ugye sem egy fecske, ják mit tudnak, mert: „ná­lunk nincs mese! Évente tíz százalékkal szigorítják a nor­mát, mégis mindig százöt— száztíz százalékot hozunk. Persze elmegyünk mi is szín­házba, moziba, de a komo­lyabb vetélkedőkre még nem állhatunk oda a többiek kö­zé.” Deák László Tereba István mondókájához fűzte a saját­ját: — Termelőüzemben dolgo­zom, egyszerű betanított munkásokkal, de azért a „kultúros” nem tud annyi színházjegyet szerezni, amennyi kellene. Felpakol­juk a családot a buszra, s irány Budapest. Nemsokára megint csak utazunk. — Mit néznek meg? — kérdezte Biszku Béla. Deák László egy pillanatra meglepődött, keresgélt gon­dolataiban, aztán kibökte: — Nem tudom, de a jegy már a borítékban van... Nem csodálkozott senki, derült mindenki. A Központi Bizottság tit­kára válaszában hangsúlyoz­ta, hogy sablonok nélkül kell fejleszteni a szocialista bri­Befejeződtek a román—szíriai tárgyalások MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin melegen üdvözölte Szardar Mohammed Daud-ot, abból az alkalomból, hogy megválasztották az Afgán Köztársaság első elnökévé. VARSÓ A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának Politikai Bizottsága határozatot fogadott el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforduló­jának megünnepléséről. A dokumentum rámutat, hogy milyen nagy hatással volt október a lengyel nép sor­sára és méltatja azoknak a kapcsolatoknak a fontossá­gát, amely Lengyelországot a Szovjetunióhoz és más szo­cialista országokhoz fűzi. TOKIÓ A Külkereskedelmi Mi­nisztérium és a Magyar Nemzeti Bank megbízottai február 16-án Tokióban meg­állapodást írtak alá a tíz legnagyobb japán kereskedő­ház képviselőivel. A megál­lapodás lehetőséget biztosít Japánból származó, elsősor­ban beruházási cikk impor­tunk 200 millió dollár ke­retösszegen belüli finanszí­rozására. MADRID A spanyol kormány nem szándékozik engedélyezni, hogy Madridban tartsák meg a nyugat-európai kommunis­ta pártok vezetőinek már­ciusra tervezett csúcstalál­kozóját. BUENOS AIRES Buenos Aires egyik lakó­negyedében kedden a kor­mányerők összecsaptak egy szélsőséges csoporttal. A fegyveres összetűzésnek négy halottja volt: három gerilla és egy rendőr. LAGOS Robert Mugabe, a Zimbab­wei Hazafias Front egyik ve­zetője váratlanul Lagosba érkezett, hogy a nigériai ve­zetőkkel a felszabadító moz­galmak támogatásáról foly­tasson megbeszéléseket. Szociáldemokrata előretörés Rendkívüli választások Dániában A vártnál lényegesen na­gyobb sikert hoztak a kedden tartott dániai parlamenti vá­lasztások a szociáldemokrata párt számára. A keddi vá­lasztások eredményei szerint a párt 12 hellyel, 53-ról 65-re növelte képviselői számát Härtling vezette jobboldali liberális Venstre-párt rová­sára, amelynek parlamenti képviselete éppen felére, 42­ről 21 mandátumra csökkent. A Dán Kommunista Párt megőrizte korábbi hét man­dátumát. A szociáldemokrata párt vezetője hangsúlyozta, hogy koaliciós kormányt kíván alakítani, de arról még nem döntött, hogy mely pártok be­vonásával. Kijelentette: po­litikai irányvonalán nem szándékozik változtatni. Kommentárunk Brüsszelben a tengerekről Brüsszelben tegnap megkezdődött a Szovjetunió és a Közös Piac tagállamai képviselőinek tárgyalása a tengeri halászati jogokról. Bár Magyarországnak nincs tengere, a téma: a felségvizek határa, a nemzet­közi vizeken folytatott halászat jóideje foglalkoztatja közvéleményünket. Valamikor úgy döntöttek, hogy egy ország felség­vizei — az államhatárok — addig terjednek, ameddig a parton elsütött ágyú golyója elrepül. Mosolyt fakaszt a messzehordó tüzérség idejében ez az egykori nem­zetközi jogszokás, éppen ezért az ENSZ fórumán kez­dődött vita arról, voltaképpen hol húzódnak a felség­vízhatárok, meddig áll jogában az illető államnak a halászat, s hol végezhet kutatásokat olaj vagy más ter­mészeti kincsek után a tengerfenéken anélkül, hogy más állam szuverenitását sértené. Egykoron a hajózás szabadsága számított a tenger jog alapvető elvének, s érthető, hogy a területi vizek akkori meghatározása 3 tengeri mérföldben (5,5 kilométerben) ugyancsak el­vesztette időszerűségét. A második világháborút követő években a területi vizeket előbb hat, majd 12 tengeri mérföldre terjesz­tették ki. A későbbi vitákban már azó esett arról is, hogy a part menti országok a szárazföldtől 200 mér­földig terjedő vizeket kizárólagos gazdasági övezetnek tekinthetik, ahol nemcsak halászhatnak, hanem termé­szeti kincsek után is kutathatnak. Napjainkban — pontosan a múlt év szeptember közepén — ért véget az ENSZ tengerjogi konferenciá­ja. A tárgyalásokon 1973 óta 149 ország vesz részt az­zal a céllal, hogy megkíséreljen olyan egyezményt kötni, amely szem előtt tartja a gazdag és a szegény, a tengerrel rendelkező és az óceánoktól elzárt állmok ér­dekeit. Ilyen megállapodás egyelőre nem született, s a konferencia előreláthatóan az idén folytatódik. Miután a Szovjetunió és az EGK tagállamai kö­zött is vitatéma volt a tengerjog értelmezése, a szerdán Brüsszelben kezdődött tanácskozásra vár a feladat, a jogok egyértelmű megállapítása. Bonyolítja a kölcsönös halászati egyezmény megkötését, hogy még a Közös Piac tagállamain belül is adódnak nézetkülönbségek. A szovjet álláspont változatlan: a múlt év december vé­gén a Legfelső Tanács elnöksége törvényerejű rendelet meghozatalával igazodott szomszédai többségéhez, ki­terjesztvén tengergazdasági és halászati övezetét 200 mérföldre. A törvényerejű rendelet 8. paragrafusa kimondja, hogy a rendelkezések mindaddig érvényben maradnak, amíg a Szovjetunió, az ENSZ III. tengerjo­gi konferenciáját figyelembe véve, más törvényt nem hoz a tengeri körzetek szabályozására. Biszku Béla megismerkedett a Hűtőgépgyár Bosch-üzemével. Bozsik Ferenc üzemvezető mutatta be a gyártósort zat. Ehhez talán csak annyit: a célgépet a gyár műszaki gárdája szerkesztette. Az asszonyok kezében mo­torra járó csavarhúzók pö­rögnek, a fémlapokra pisz­tolyból lövell a habanyag, ami aztán 40—50-szeresére duzzad. Végeláthatatlanul és megállíthatatlanul vonul az 1179 méter hosszú sárgarácsú szállítószalag. Fenn a magas­ban műszerek töltik, ellenőr­zik, s próbálják a kész hű­tőket, s ami rossz, félretere­lik a javítósorra. A gyár egyik vezetője azt mondta Biszku Bélának: „Februárra már ott tartunk, hogy gya­korlatilag munka nélkül ma­radnak a javítósoriak. Talán ez az egyetlen munkanélkü­liség, aminek örül az em­ber ... ” A Központi Bizottság tit­kára Bordás Imrénével be­szélgetve érdeklődött, hogyan dolgoznak, élnek. A munkás­nő elmondta, hogy 2400—2500 forintot keres havonta, ám az üzem összességében min­den kis részletnél többet mu­tat meg a munkakörülmé­nyeikről. Négy óra felé a tanácsko­zóteremben a szocialista bri­gádvezetők már türelmetle­nül várták a Központi Bi­zottság titkárát. A vállalat háromszázhuszonöt brigád­jának képviseletében har­mincán ülték körül az asztalt. I Fizikai munkások, mérnökök sem egy brigád önmagában nem csinálhat nyarat. Később Biszku Béla kérdé­se nyomán a szocialista bri­gádok kulturális munkájára terelődött a szó. A Központi Bizottság titkára elsősorban arra keresett választ, hogy miképp értelmezik a brigá­dok a közművelődési mun­kát, és természetesen arra: miképp fest a gyakorlat. Vajda Béláné az oktatási osztály szocialista brigádjá­nak vezetője így fogalmazta válaszát: — A városi vetélkedőn le­velező fordulókon sport, po­litika és kultúra szerepel a kérdések között. Rendszere­sen 50—60 brigád indul a versengésben, s aztán 14—15 már lexikon nélkül vizsgázik a végső győzelemért. A mi brigádunk tavaly első lett a vetélkedőn, s igazán csak utólag derült ki, hogy renge­teget tanultunk. Tanultunk, mert rákényszerített a ver­sengés. Nem mondom, hogy először könnyedén hallgat­tuk Beethoven IX. szimfó­niáját, de harmadszorra már gyönyörű zene volt. Ugyan­így jártunk a képzőművé­szettel is. Tereba István a daraboló üzemből rögtön hozzátette, hogy náluk egyelőre még nem Beethovenről és Ru- bensról lehet szó. De ahol dolgozni kell, ott megmutat­gádok művelődését. Sablo­nok nélkül és lépcsőzetesen, hiszen ha valakit rögtön egy hangversenyre akarnak be­ültetni, talán egy életre el­riaszthatják a zenétől. Pecha Lászlóné véleményéhez csat­lakozott, amikor azt mond­ta: a körülményeket is fi­gyelembe kell venni. Azt például, hogy a raktár „XI. kongresszus” brigádjában gyerekes asszonyok dolgoz­nak, segédmunkások, s tőlük mást lehet várni/ mint a tíz év alatt összekovácsolódott szakemberektől. A kötetlen hangú beszél­getésben a brigádvezetők szóltak a gazdaságirányítók és a brigádok kapcsolatának ellentmondásairól. Szép kis vita kerekedett arról, hogy a gazdasági vezetőknek he­lyük van-e a kisebb közös­ségekben, vagy sem? Az új­ságíró sok-sok témából ki­emelhet valamit, akkor fel­tétlenül a szellemről kell be­szélni. Arról, hogy nagyon jó hangulatban és bizako­dóan a holnap terveit ele­mezték a munkások. Hogyan lehetne még eredményeseb­ben, jobban dolgozni. Már esteledett, amikor Biszku Béla elbúcsúzott a hűtőgépgyáriaktól. A Köz­ponti Bizottság titkára ma folytatja megyei programját. Mélykúti Attila Fotó: T. Katona László

Next

/
Oldalképek
Tartalom