Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 17. Púja Frigyes hazaérkezett Lengyelországból Biszku Béla látogatása a megyében A Központi Bizottság titkára találkozott a Hűtőgépgyár szocialista brigádvezetőivel Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, szerdán, lengyelországi látogatásának utolsó napján, Varsó nevezetességeivel ismerkedett majd látogatást tett Edward Gierek- nél, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkáránál. Szívélyes, baráti hangulatú beszélgetésük során a kétoldalú együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseivel és a nemzetközi helyzet időszerű problémáival foglalkoztak. Ezt követően Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke fogadta a magyar külügyminisztert. A találkozón jelen volt Németi József, varsói magyar nagykövet is. Szerdán délben a lengyel Tegnap délelőtt folytatódtak és befejeződtek a hivatalos tárgyalások Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára romániai államfő és Hafez Asszad, az arab újjászületés szocialista pártja (Baath) főtitkára, Szíriái államfő vezette delegációk között. A tárgyalások során a felek megvitatták a- kétoldalú kapcsolatok helyzetét és fejlesztésük lehetőségeit, vélekülügyminisztérium épületében került sor a plenáris tárgyalások utolsó ülésére. A látogatásról és a tárgyalásokról közös közleményt adnak ki. i Tegnap visszaérkezett Budapestre Púja Frigyes külügyminiszter, aki Emil Woj- taszek lengyel külügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban. A Ferihegyi repülőtéren Rácz Pál külügyminisztéri- umi álamtitkár és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. ménycserét folytattak időszerű nemzetközi politikai kérdésekről, különös tekintettel a közel-keleti helyzetre. A 24 órás, hivatalos látogatás végén Nicolae Ceausescu és Hafez Asszad közös közleményt írt alá. Asszad szíriai államfő tegnap a déli órákban elutazott a román fővárosból. Leszerelési értekezlet Waldheim felhívása Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a leszerelési bizottság Genfben megnyílt ülésszakához intézett felhívásában hangsúlyozza: a leszerelés területén a legelodázha- tatlanabb feladat a nukleáris fegyverkezési hajsza mielőbbi megfékezése és csökkentése, majd a tömegpusztító fegyverek végérvényes megsemmisítése. A nemzetközi kapcsolatban végbemenő pozitív változások és mindenekelőtt a feszültség csökkentése — hangzik az üzenet — nyomatékosan aláhúzzák a leszerelés elérésének sürgető szükség- szerűségét. Az ENSZ főtitkára a nukleáris és hagyományos fegyverek világszerte növekvő arzenáljának lényeges csökkentését szorgalmazza üzenetében. Mint rámutat, az óriási fegyverkészletek felhalmozása veszélybe sodorja a békét és a nemzetközi biztonságot. Jelenleg a világon évi 350 milliárd dollárt fordítanak a fegyverkezési hajszára. 1 Kurt Waldheim állást foglalt a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes megszüntetéséről szóló szerződés mielőbbi megkötése mellett. Véleménye szerint ez a lépés „erős pozitív befolyást gyakorolna a nemzetközi helyzet javulására és a leszereléshez vezető úton a reális haladás elérésére”. (Folytatás az 1. oldalról) kezdődött, a hűtőgépek ol- dalpalástgyártó soránál. Ami a konstruktőröknek, gépgyártóknak az alkotás pillanatában bonyolult feladat, az a hétköznapi munkában szemre egyszerű folyamat: a gép vág, hegeszt, zörög, görgőkön viszi a félkész darabokat. Aztán egyszercsak kész a két oldallap. Tizenöt másodpercenként egy pár! Biszku elvtárs érdeklődve hallgatta Bozsik Ferenc üzemvezető magyarázatát. Mindössze ketten irányítják a gyártósort, s ráadásként az egyik munkás — a DH munkarendszerben — még meóz- za is a készárut... Az ember a Bosch-üzem- ben jobbára már csak vezérli a berendezéseket. A Központi Bizottság titkára elmesélte, hogy a felszabadulás előtt Budapesten a Wertheim gyárban dolgozott. A felvonókon kívül az akkori kis „kócerájban” hűtőgépeket is készítettek, s a bordázat rézcsöveit fárasztó munkával, kézzel hajlítgatták. A jászberényi üzemben ma egy gép csőrébe kapja az aranyló fémklgyót, s egy pillanat múlva máris kész a bordáés alkalmazottak, s szép számmal nők is. Biszku Béla tréfásan jegyezte meg: „Na hogy is kezdjük?” Az első nekifutás természetesen nem jelentett gondot. Hamar József a Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett kollektíva vezetője egy régi-régi emléket idézett: — Alapító tagja voltam a gyárnak, s a munkásőrségnek is, de aztán hamarosan bevonultam katonának a határőrséghez. Díszszemlére készültünk Budepesten a városligeti tónál. Még arra is emlékszem, hogy a negyedik sornak voltam a parancsnoka. Biszku elvtárs akkor odajött hozzám, s megkérdezte, hogyan sikerül majd a szemle. Most elmondanám, hogy nagyon jó lett, elsők lettünk, öt nap jutalomszabadság járt érte... Biszku Béla mosolygott, hiába öt nap szabadság valóban nagy jutalom a katonának. Arról pedig már Hamar József számolt be, hogy az egyéni sikerek közösségivé ötvöződtek. A Vályi Péter brigád elismerést elismerésre halmozott, ami a gyári kollektívának is köszönhető. Mert ugye sem egy fecske, ják mit tudnak, mert: „nálunk nincs mese! Évente tíz százalékkal szigorítják a normát, mégis mindig százöt— száztíz százalékot hozunk. Persze elmegyünk mi is színházba, moziba, de a komolyabb vetélkedőkre még nem állhatunk oda a többiek közé.” Deák László Tereba István mondókájához fűzte a sajátját: — Termelőüzemben dolgozom, egyszerű betanított munkásokkal, de azért a „kultúros” nem tud annyi színházjegyet szerezni, amennyi kellene. Felpakoljuk a családot a buszra, s irány Budapest. Nemsokára megint csak utazunk. — Mit néznek meg? — kérdezte Biszku Béla. Deák László egy pillanatra meglepődött, keresgélt gondolataiban, aztán kibökte: — Nem tudom, de a jegy már a borítékban van... Nem csodálkozott senki, derült mindenki. A Központi Bizottság titkára válaszában hangsúlyozta, hogy sablonok nélkül kell fejleszteni a szocialista briBefejeződtek a román—szíriai tárgyalások MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin melegen üdvözölte Szardar Mohammed Daud-ot, abból az alkalomból, hogy megválasztották az Afgán Köztársaság első elnökévé. VARSÓ A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága határozatot fogadott el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnepléséről. A dokumentum rámutat, hogy milyen nagy hatással volt október a lengyel nép sorsára és méltatja azoknak a kapcsolatoknak a fontosságát, amely Lengyelországot a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűzi. TOKIÓ A Külkereskedelmi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank megbízottai február 16-án Tokióban megállapodást írtak alá a tíz legnagyobb japán kereskedőház képviselőivel. A megállapodás lehetőséget biztosít Japánból származó, elsősorban beruházási cikk importunk 200 millió dollár keretösszegen belüli finanszírozására. MADRID A spanyol kormány nem szándékozik engedélyezni, hogy Madridban tartsák meg a nyugat-európai kommunista pártok vezetőinek márciusra tervezett csúcstalálkozóját. BUENOS AIRES Buenos Aires egyik lakónegyedében kedden a kormányerők összecsaptak egy szélsőséges csoporttal. A fegyveres összetűzésnek négy halottja volt: három gerilla és egy rendőr. LAGOS Robert Mugabe, a Zimbabwei Hazafias Front egyik vezetője váratlanul Lagosba érkezett, hogy a nigériai vezetőkkel a felszabadító mozgalmak támogatásáról folytasson megbeszéléseket. Szociáldemokrata előretörés Rendkívüli választások Dániában A vártnál lényegesen nagyobb sikert hoztak a kedden tartott dániai parlamenti választások a szociáldemokrata párt számára. A keddi választások eredményei szerint a párt 12 hellyel, 53-ról 65-re növelte képviselői számát Härtling vezette jobboldali liberális Venstre-párt rovására, amelynek parlamenti képviselete éppen felére, 42ről 21 mandátumra csökkent. A Dán Kommunista Párt megőrizte korábbi hét mandátumát. A szociáldemokrata párt vezetője hangsúlyozta, hogy koaliciós kormányt kíván alakítani, de arról még nem döntött, hogy mely pártok bevonásával. Kijelentette: politikai irányvonalán nem szándékozik változtatni. Kommentárunk Brüsszelben a tengerekről Brüsszelben tegnap megkezdődött a Szovjetunió és a Közös Piac tagállamai képviselőinek tárgyalása a tengeri halászati jogokról. Bár Magyarországnak nincs tengere, a téma: a felségvizek határa, a nemzetközi vizeken folytatott halászat jóideje foglalkoztatja közvéleményünket. Valamikor úgy döntöttek, hogy egy ország felségvizei — az államhatárok — addig terjednek, ameddig a parton elsütött ágyú golyója elrepül. Mosolyt fakaszt a messzehordó tüzérség idejében ez az egykori nemzetközi jogszokás, éppen ezért az ENSZ fórumán kezdődött vita arról, voltaképpen hol húzódnak a felségvízhatárok, meddig áll jogában az illető államnak a halászat, s hol végezhet kutatásokat olaj vagy más természeti kincsek után a tengerfenéken anélkül, hogy más állam szuverenitását sértené. Egykoron a hajózás szabadsága számított a tenger jog alapvető elvének, s érthető, hogy a területi vizek akkori meghatározása 3 tengeri mérföldben (5,5 kilométerben) ugyancsak elvesztette időszerűségét. A második világháborút követő években a területi vizeket előbb hat, majd 12 tengeri mérföldre terjesztették ki. A későbbi vitákban már azó esett arról is, hogy a part menti országok a szárazföldtől 200 mérföldig terjedő vizeket kizárólagos gazdasági övezetnek tekinthetik, ahol nemcsak halászhatnak, hanem természeti kincsek után is kutathatnak. Napjainkban — pontosan a múlt év szeptember közepén — ért véget az ENSZ tengerjogi konferenciája. A tárgyalásokon 1973 óta 149 ország vesz részt azzal a céllal, hogy megkíséreljen olyan egyezményt kötni, amely szem előtt tartja a gazdag és a szegény, a tengerrel rendelkező és az óceánoktól elzárt állmok érdekeit. Ilyen megállapodás egyelőre nem született, s a konferencia előreláthatóan az idén folytatódik. Miután a Szovjetunió és az EGK tagállamai között is vitatéma volt a tengerjog értelmezése, a szerdán Brüsszelben kezdődött tanácskozásra vár a feladat, a jogok egyértelmű megállapítása. Bonyolítja a kölcsönös halászati egyezmény megkötését, hogy még a Közös Piac tagállamain belül is adódnak nézetkülönbségek. A szovjet álláspont változatlan: a múlt év december végén a Legfelső Tanács elnöksége törvényerejű rendelet meghozatalával igazodott szomszédai többségéhez, kiterjesztvén tengergazdasági és halászati övezetét 200 mérföldre. A törvényerejű rendelet 8. paragrafusa kimondja, hogy a rendelkezések mindaddig érvényben maradnak, amíg a Szovjetunió, az ENSZ III. tengerjogi konferenciáját figyelembe véve, más törvényt nem hoz a tengeri körzetek szabályozására. Biszku Béla megismerkedett a Hűtőgépgyár Bosch-üzemével. Bozsik Ferenc üzemvezető mutatta be a gyártósort zat. Ehhez talán csak annyit: a célgépet a gyár műszaki gárdája szerkesztette. Az asszonyok kezében motorra járó csavarhúzók pörögnek, a fémlapokra pisztolyból lövell a habanyag, ami aztán 40—50-szeresére duzzad. Végeláthatatlanul és megállíthatatlanul vonul az 1179 méter hosszú sárgarácsú szállítószalag. Fenn a magasban műszerek töltik, ellenőrzik, s próbálják a kész hűtőket, s ami rossz, félreterelik a javítósorra. A gyár egyik vezetője azt mondta Biszku Bélának: „Februárra már ott tartunk, hogy gyakorlatilag munka nélkül maradnak a javítósoriak. Talán ez az egyetlen munkanélküliség, aminek örül az ember ... ” A Központi Bizottság titkára Bordás Imrénével beszélgetve érdeklődött, hogyan dolgoznak, élnek. A munkásnő elmondta, hogy 2400—2500 forintot keres havonta, ám az üzem összességében minden kis részletnél többet mutat meg a munkakörülményeikről. Négy óra felé a tanácskozóteremben a szocialista brigádvezetők már türelmetlenül várták a Központi Bizottság titkárát. A vállalat háromszázhuszonöt brigádjának képviseletében harmincán ülték körül az asztalt. I Fizikai munkások, mérnökök sem egy brigád önmagában nem csinálhat nyarat. Később Biszku Béla kérdése nyomán a szocialista brigádok kulturális munkájára terelődött a szó. A Központi Bizottság titkára elsősorban arra keresett választ, hogy miképp értelmezik a brigádok a közművelődési munkát, és természetesen arra: miképp fest a gyakorlat. Vajda Béláné az oktatási osztály szocialista brigádjának vezetője így fogalmazta válaszát: — A városi vetélkedőn levelező fordulókon sport, politika és kultúra szerepel a kérdések között. Rendszeresen 50—60 brigád indul a versengésben, s aztán 14—15 már lexikon nélkül vizsgázik a végső győzelemért. A mi brigádunk tavaly első lett a vetélkedőn, s igazán csak utólag derült ki, hogy rengeteget tanultunk. Tanultunk, mert rákényszerített a versengés. Nem mondom, hogy először könnyedén hallgattuk Beethoven IX. szimfóniáját, de harmadszorra már gyönyörű zene volt. Ugyanígy jártunk a képzőművészettel is. Tereba István a daraboló üzemből rögtön hozzátette, hogy náluk egyelőre még nem Beethovenről és Ru- bensról lehet szó. De ahol dolgozni kell, ott megmutatgádok művelődését. Sablonok nélkül és lépcsőzetesen, hiszen ha valakit rögtön egy hangversenyre akarnak beültetni, talán egy életre elriaszthatják a zenétől. Pecha Lászlóné véleményéhez csatlakozott, amikor azt mondta: a körülményeket is figyelembe kell venni. Azt például, hogy a raktár „XI. kongresszus” brigádjában gyerekes asszonyok dolgoznak, segédmunkások, s tőlük mást lehet várni/ mint a tíz év alatt összekovácsolódott szakemberektől. A kötetlen hangú beszélgetésben a brigádvezetők szóltak a gazdaságirányítók és a brigádok kapcsolatának ellentmondásairól. Szép kis vita kerekedett arról, hogy a gazdasági vezetőknek helyük van-e a kisebb közösségekben, vagy sem? Az újságíró sok-sok témából kiemelhet valamit, akkor feltétlenül a szellemről kell beszélni. Arról, hogy nagyon jó hangulatban és bizakodóan a holnap terveit elemezték a munkások. Hogyan lehetne még eredményesebben, jobban dolgozni. Már esteledett, amikor Biszku Béla elbúcsúzott a hűtőgépgyáriaktól. A Központi Bizottság titkára ma folytatja megyei programját. Mélykúti Attila Fotó: T. Katona László