Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-08 / 32. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 8. Erőműépítés itt, vízlépcső- előkészület ott, tározók sokasodnak — nyugodtan elmondható: Vásárhelyi és Széchenyi óta Magyarország vizei most mennek keresztül a legnagyobb átalakuláson. Ez a „most” húszegynéhány éve tart már, és az ezredforduló környékén teljesedik be a folyamat. Tiszalökről, Kisköréről, a Nyugati Főcsatornáról szinte mindenki tud már. De mi és hol lesz a továbbiakban? A kérdésre dr. Haszpra Ottó, a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese, a műszaki tudományok doktora válaszol, a VITUKI új székházában, Budapesten, a Kvassay zsilip melletti toronyházban. Az igagzgatóhelyettest nem volt könnyű utolérni, napok óta csehszlovák vendégekkel tárgyalt a Nagymaros-Gab- csikovó rendszerről. Ezért is kezdtük ezzel a beszélgetést: TOO MW-os erőmű — A Gabcsikovó-Nagyma- ros vízlépcsőrendszer tulajdonképpen három műtárgyból áll majd. Ezek közül, ha a Dunán folyásirányban indulunk el -Pozsonyból, az első a Dunakiliti vízlépcső lesz. Itt 60 négyzetkilométeres tározó-tó alakul ki a gátrendszer felett, az Öreg-Duna jelenlegi medréből. A gát alatt a jelenlegi Duna-mederben csak kismértékű vízátfolyás lesz, 50 m3 másodpercenként, így a folyó látképe ott a Rába mai közepes szintjéhez lesz hasonlítható. Viszont, egyes hírekkel ellentétben, a Szigetköz nem kerül víz alá, a jelenlegi hal- és vadparadicsom felett nem hullámzik majd semmilyen tó. A Szigetközt a változások annyiban érintik, hogy a talajvíz szintje egyes helyeken emelkedni, másutt süllyedni fog, ezért egyes holtágak, morot- vák vízszintje is megváltozik. Az öreg Duna medrében nagyobb mennyiségű víz csak olyankor fog folyni, ha a csehszlovák oldalon épülő üzemvízcsatorna magas vízállás esetén nem tudja az érkező teljes vízhozamot befogadni. E csatorna már a második műtárgyhoz, a Gabcsi- kovói (bősi) vízlépcsőhöz tartozik. Ezen a csatornán bonyolódik a hajóforgalom a zátonyos-sekély jelenlegi Du- nameder helyett. A csatorna a Kiliti tóból indul, és Ásványráró alatt tér vissza a Duna jelenlegi medréhez. Gabcsikovónál a hajózsilipen kívül 700 MW-os erőmű is épül. ma működne, a harmadik legnagyobb ilyen típusú erőmű lenne a világon) Ameny- nyiben a KGST tagállamokkal közösen megszületik a döntés ezen erőmű szükségességéről, akkor az a nagymarosi programtól függetlenül is elkészülhet. Mindeme munkákban a VIKITUKI-n kívül a VIZI- TERV szerepe a legfontosabb, és sok más vállalat, intézmény is közreműködik. A VI ZITERV-nél egyébként nagyobb távlatban már a következő, az adonyi vízlépcső tervein gondolkoznak, amelynek tervezését a közeljövőben kezdik meg. Még nagyobb távlatban, de még az évszázad keretein belül már felmerül a következő, a faj- szi vízlépcső terve is. Nemcsak a Dunán, a Balatonon is várhatók változások. A Sió csatornázása a Balaton vízutánpótlása a Dunából, vagy a Drávából a Balaton vízminőségének megóvása miatt — végleg lekerült a napirendről. Viszont azért, hogy a Sió hajózhatósága ne a Balaton vízfeleslegétől függjön, elképzelhető tározók építése a Balaton déli partvidékén. Sok szó esett a Duna-Tisza csatornáról. Ennek több szerepe is lenne: kelet-nyugati irányú közlekedése Záhonytól, a Duna—Majna—Rajna csatornán keresztül (bár ehhez újabb felső-tiszai vízlépcső is kellene, mert Záhonytól hajók még nem közlekedhetnek a Tiszán, ezenkívül a Duna—Tisza közének vízszegény területeit látná el vízzel, és nem utolsósorban öntözési idényben a Dunából pótolná a Tisza vízkészletét. Mindezt feltételes módban, mert végleges vonalkijelölés, határozat egyelőre nincs. Az ezredfordulóig azonban szóba kerülhet a csatorna megvalósítása.) A Tisza III. A kiskörei Tisza II. vízlépcső munkái nagyjából elkészültek, a tározó teljes feltöltése is befejeződik az évtized végére. A csongrádi Tisza III. munkáit pedig még a jelen ötéves tervben megkezdik, és a következőben el is készül. Csongrádnál a jelen helyzet szerint vízerőtelep nem lesz, elsősorban öntözési és hajózási szerepe lesz a Tisza III.-nak, amely újabb csatornarendszer kiépítését is feltételezi. Ezért felette nem is lesz tó, csak lassított folyású folyó. Ha ez a lépcső is elkészül, a novi- becseji jugoszláv lépcsővel együtt Titel tői Tokajig biztosítja majd a Tisza hajózhatóságát. És végül a Dráva: a jugoszláv féllel közösen Gyur- gyevácnál és Barcsnál épülnek majd komplex vízlépcsők, amelyek elsősorban energiatermelésre szolgálnak, de fontos az árvízvédelemben és a hajózásban játszható szerepük is. Szatmári Jenő István Úceánatlasz Moszkvában megjelent a háromkötetes Öceánatlasz első része, amelyet a Csendesóceánnak szenteltek. A bélés külföldi oceánográfiai és meteorológiai kutatások anyagának felhasználásával összeállított munka több mint 900 témát ölel fel. Elsőként a víz alkotóelemeinek legfontosabb fizikai tulajdonságait elemzi 5000 méter mélységig, a légköri tulajdonságokét pedig 16—18 kilométer magasságig. Részletesen ismerteti bolygónk legnagyobb óceánjának medrét, éghajlatát, hidrológiáját, hidrokémiáját és más jellemzőit. Értékes információkat szolgáltat az erős vízalatti földrengések epicentrumainak eloszlásáról, a vulkánok elhelyezéséről. A víz kémiai szerkezetének térképeit is beépítették az atlaszba. A Hidrogeológia című fejezet számos térképe a víz hőmérséletéről, sótartalmáról és sűrűségéről, a hang terjedési sebességéről, az áramlásról és a hullámokról tartalmaz információkat. A kötet a legfontosabb óceáni hajózásokról és expedíciókról is beszámol, amelyek jelentős mértékben segítették a geográfiai felfedezéseket. Az Óceánatlasz első kötetének megjelenése nagy érdeklődést keltett a szakemberek körében, hiszen ilyenfajta kiadvány, amely teljes részletességben megvilágítja az óceán jellemzőit, még sehol a világon nem jelent meg. mesterséges hold Az 1976-os farnborough-i repülő kiállításon bemutatták az IRAS nevű új holland csillagászati mesterséges holdat, amely elődjét, az ANS-t követi majd a világűrben. A csillagászati hold jövendő kutatási programjait 15 csillagász dolgozta ki: hollandok, amerikaiak és angolok. Az IRAS-nak a nyolcvanas években az lesz a fő feladata, hogy sugárforrásokat mérjen az infravörös tartományban. A tervek szerint 1 éven át kering majd a világűrben és végzi méréseit a csillagos égbolton. 1981-ben lövik fel az USA-ból DELTA 2910 rakétával. A hold 900 kilométer magasságban kering majd poláris pályán. Súlya 925 kg és 3,57 magas lesz. Az IRAS holdat holland vállalatok gyártják, amerikai és angol szaktanácsadók segítségével. Az IRAS kívülről a hagyományos csillagászati hold formáját mutatja, napelem pannóival. Fő műszere a nagyteljesítményű infravörös tartományban dolgozó csillagászati teleszkóp. Víz az alagútban E vízlépcsőrendszer harmadik része lesz a nagymarosi. Itt erőmű épül, 146 MW kapacitással, ezenkívül hajózsilip és duzzasztómű is, mindez egy „blokkban”. Nagymaros felett, egyes korábbi hírekkel ellentétben nem lesz tó, tározó, csak a Duna folyása lassul le a tározóterületen. A duzzasztott terület felső határa Esztergom felett lesz. Az egész Nagymaros-Gab- csikovó rendszer építésének előkészítése még ebben az ötéves tervben megtörténik. A Visegárd környéki szi- vattyús-tározós erőmű terve teljesen független a nagymarosiétól. Itt arról van szó, hogy energiafogyasztási „ijoltidőben” az ország energiahálózatáról vett áram segítségével egy alagútrendszeren felnyomnák a vizet a Prédikálószék-fennsíkon létesítendő tárolótóba. A víz azután csúcsidőben az ala- gúton keresztül visszáramolva turbinákat működtetne. Ez az erőmű 600, teljesen kiépítve 1200 MW kapacitású lehet, (összehasonlításul: ha Olajkutak a tengeren A tengerfenék olaj- és földgázkincsének a kiaknázását jótékonyan elősegítette az 1973-as olajválság. A geológiai kutatások kiderítették, hogy a kontinenseket övező sekély» 200 itt-es mélységig tartó peremkerületek, a selfek ugyanolyan üledékes rétegekből épülnek fel. mint a szárazföldek belső medencéi. Mivel a kőolaj- és földgázelőfordolások az az üledékes rétegsorokhoz kapcsolódnak, a kőolajérdekeltségek figyelme hamarosan a selfek felé fordult. Olaj- és gázlelőhelyek ugyanis ott keletkeznek, ahol évmilliókkal ezelőtt szerves anyagokból összeállt üledék halmozódott fel. A ^ tenger alatti olajtermelés nem egyszerű feladat, nem is olcsó, de már megoldottnak tekinthető. 100 m-es tengermélységig merev, lábaival a tengerfenékre állított fűróberende- zést alkalmaznak. Ha ennél nagyobb a vízmélység, bójákkal stabilizált mesterséges szigetet állítanak fel a fúrás helyén. Képünkön a Key Gibraltár nevű legújabb mesterséges sziget, amely az NSZK partjaitól 250 km-re kezdte meg működését. Római hajóroncsot találtak A vízalatti régészet érdekes ága a hajóroncs-régészet. Minden vízalatti lelet mond valamit az utókornak, de a régész számára a hajóroncsok felkutatása mindig a legizgalmasabb feladatnak számít. A hajónapló, régi írások, pénzek, fegyverek, vasalások, díszítések a legtöbb esetben egy jól konzervált külön kis világot jelentenek. Hűen tükrözik a leletek azt a kort és azt a civilizációt, amelynek szolgálatában a hajó ilyen, vagy olyan okból a hullámsírba került. Port-Vendres földközi-tengeri kikötő, Dél-Franciaor- szágban, közvetlenül a spanyol határ mellett fekszik. Halászok első ízben 1972-ben jeleztek vízalatti hajóroncsot a kikötő külső vizein. A francia régész-búvárok tüstént megkezdték a vízalatti kutatást. A hajóroncs lokalizálása után elsősorban a rakományra voltak kíváncsiak. Merüléseik során megállapították, hogy az ókori római gálya ónt szállított, amikor az utolsó útján a hullámsírba került. Az ón mellett az amforákban olajat is találtak. Régészek és történészek a további kutatások során visszapörgették ennek a hajónak az útját térben és időben ... I. e. az I. században az Ibér-félsziget jelentős nyersanyagbázisa volt a római birodalomnak. Élelmiszereket és nyersanyagot szállítottak a gályák innét, a birodalom különböző térségeibe. Az amforákban szállított olaj a Guadalquivir völgyének vidékéről származott, míg a szintén rakományt képező szárított halat annak idején Spanyolország déli partjain fogták ki a tengerből. A régészek az élelmiszerekből következtették ki, hogy a hajó valamelyik spanyolországi kikötőből indult ki és Galliában kellett volna kirakodnia. Port-Vendres vizein érte a hajótörés. A kor meghatározásnál stíluselemzést végeztek a régészek, carbon analízisre nem volt szükség. Az amforák korát a formai és típusjegyek alapján i. u. 20—50 évre becsülték. A leletek közül az ón rudak keltettek legnagyobb érdeklődést. Ókori szerzők, így Diodorus, Stra- bon és Plinius egyöntetűen állítják munkáikban, hogy az ókorban az Ibér-félszige- ten ónbányák üzemeltek. Az írásos emlékek mellett a tárgyi bizonyítékokat a régészet mindezideig nélkülözte az ókori ibériai ónbányászattal kapcsolaban. Ez a Port-Vendres-nél elsüllyedt ónszállítmány azonban most alátámasztja az ókori szerzők állítását. Egyes ónrudakon a bélyegzés szövegét el lehetett olvasni, az idő és a víz vasfoga nem mosta szét a kontúrokat. Az ókori római tengeri expedíciót egy Valerius nevű állami hivatalnok vezette. Hivatalos címe: „com- mitaris” volt a birodalmi ranglistán. A régészek és a történészek elemzései szerint a hajótörés i. u. 41—42-ben, vagy i. u. 48-ban következett be Port-Vendres kikötő közelében.
