Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-05 / 30. szám
1977. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Államigazgatási munka korszerűsítése Szükség van további intézkedésekre Or. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tegnap, a Parlametben tájékoztatta az újságírókat az adminisztratív tevékenység, a vállalati, intézményi, igazgatási munka javításáról. Rámutatott, hogy az állam- igazgatási munka színvonalának emelése már 1971 óta a párt Központi Bizottságának ismert határozata óta napirenden van. A cél az, hogy e munka szervezettebbé váljon, a felesleges adminisztráció megszűnjön, egyszerűbbé és gyorsabbá váljon az ügyintézés, kulturáltabbá a köz- szolgálat. Tavaly minisztertanácsi határozat jelent meg az adminisztráció egyszerűsítéséről. A miniszter részletesen ismertette az adminisztráció csökkentésére már megtett intézkedéseket. Több mint 50 pontban foglalhatók azok a központi rendelkezések, amelyek az utóbbi időben léptek életbe. Több pénzügyi jogszabályt egységes szerkezetbe foglaltak, így könnyítve a tájékozódást. Áttekinthetőbbé vált például az illetékjogszabály, a vámjog a dolgozók lakásépítésének támogatási rendszere stb. A központi statisztikai rendszer adatszolgáltatása 1976-ben 15 százalékkal, 1977-re további 22 százalékkal csökkent. A lakosság munkaidejéhez jobban alkalmazkodik most már a tanácsoknál az ügyfélfogadási idő, egyszerűsödtek az OTP és az Állami Biztosító egyes szolgáltatásai. A kisiparosok és magánkereskedők számára szűkült az évenkénti adó- bevallási kötelezettség, egyszerűsödött a könyvvezetés. Mindez biztató kezdet, de további jelentős intézkedésekre is szükség van. Mindenekelőtt folytatni kell a tervezési, pénzügyi és statisztikai adatgyűjtési rendszerek összehangolását, egységesítését. Ez év közepére elkészülnek azok az intézkedési tervek, amelyeket 1978-tól folyamatosan végrehajtanak majd. Folyamatban van a tanácsok irányítása alatt álló egészségügyi és kulturális intézmények tanácsi típusok szerinti felügyeleti rendjének egységesítése, a kormányhatározat előirányozza a miniszterek által korábban kiadott jogszabályok felülvizsgálatát és korszerűsítését is. A kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az állampolgárokat érintő ügyintézés javításának. Egyszerűsíteni kell az állampolgárok adórendszerét, az illetékek rendszerét és azokat az eljárási szabályokat, amelyek az emberek idejét feleslegesen és túlzottan igénybe veszik. A miniszter arra is utalt, hogy a tanácsoknál módosították ugyan az ügyfélfogadási időt, de a dolgozók jelentős része ezt a lehetőséget nem használja ki és ügyeit továbbra is jórészt munkaidőben intézi. Célszerű lenne, ha erre a vállalatok is felfigyelnének. Nincs semmi különös az út mostani állomásában. Természetes, hogy egy munkásember tanulhat, ha akar, ha kitartó. Az is, hogy egy tanult munkásemberből vezető lesz, ha alkalmas rá. Ezt szeretném bizonyítani. Munkával és újabb tanulással is! Egy azonban bizonyos; nekem nagy szerencsém, hogy találkoztunk, a gyár meg én Termelési tanácskozást tart műszakváltáskor. Áll a nagy szerelőcsarnok közepén, körötte a gépsorokat támasztja vagy nyolcvan munkás. Hangosan beszél, hogy mindenki hallja. Az idei tervek előtt megköszöni a gyárvezetőség nevében a tavalyi sok jó munkát, az igyekvők szorgalmát. Aztán elmondja, február 11-én, a legközelebbi fizetéskor kicsit vastagabb lesz a boríték, átlagban hat százalékkal emelik a törzsbéreket. Szól a csepeli fölhívásról, s arról, a brigádok már gondolkoznak, mit, mennyit vállaljanak a csatlakozással. Aztán kicsit erősebbre vált a hangja. A munkafegyelemre figyelmeztet. Határozottan, hogy értse mindenki. Az irodában ülünk a termelési tanácskozás után. Mondom, láttam, melyik ember kezdett reggel hatkor, s ki marad késő estig. Az arcokon, a redőkről, ráncokról, s a tiszta, friss tekintetekből olvastam. És nézek rá. Mert látom, amit később mond is: a főművezető reggel hétkor kezdett, s most, délután négy az óra. Mondja, 33 éves. Ezen a délutánon mondania kell, mert — bocsánat érte — sokkal többnek látszik. « * » — Csíkszenttamáson születtem, Erdélyben. A háború a Dél-Alföldre sodort, aztán ötéves koromtól éltem intézetekben, sokfelé az országban és nevelőszülőknél, megint csak annyi helyen, hogy nem is akarok mindre emlékezni. Asztalos szakmunkás lettem, Pesten dolgoztam, amikor behívó jött. És Szolnokon voltam sorkatona. A többi, attól kezdve már gyönyörű, sima út. Megismertem egy kislányt. 1965-ben, amikor leszereltem, összeházasodtunk. S mert a feleségem szolnoki, itt maradtunk. Rögtön a bútorgyárba jelentkeztem. Hát akkor még olyan világ volt — hol van az már —, hogy nem kellett asztalos, nem volt fölvétel. így egy másik üzemben kezdtem dolgozni. Hallom ám, olvasom a maguk újságjában, hogy a bútorgyár kihelyezett faipari technikumot szervez. És vár más gyári embereket is, hogy minél többen tanuljanak. Elfogadták a jelentkezésem. Még nem fejeztem be az első évet, amikor szólt az egyik osztálytárs: most eljöhetnél, most kell a szakmunkás! Eljöttem. Amikor másodikos voltam, a feleségem is kedvet kapott, ö a közgazdaságit végezte el. Jó eredménynyel érettségiztem. A gyár is megadott mindent ehhez az eredményhez. Érettségi után mondják, előkészítőt, félévest indít a gyár azoknak, akik jelentkeznének a soproni egyetem üzemmérnöki szakára. Nem sokat gondolkoztam, pedig tudtam, négy év, levelezőn. Öten jártunk az előkészítőre. Nekem volt egyedül szerencsém, fölvettek az egyetemre! Akkor már programozó voltam. A gyárvezetőség biztatott, csak abba ne hagyjam! Adtak utazási, szállásköltséget, tanulmányi szabadságot. Aztán csoportvezető lettem. Közben jött a két gyerek, — most 10 éves a lány, hét a fiú — 1969-ben végre lakás a Várkonyi téren, szép kétszobás ! Tavaly végeztem. Most lélegzetvételnyi időt adtam magamnak. 1972 óta párttag vagyok. Jövőre szeretnék az esti egyetemre menni. Csak akarni kell, a tanuláshoz az a legfontosabb. És én úgy akarom azt, hogy közben soha nem felejtem, munkás voltam, és érzéseimben, szándékaimban — „tartásban” az is maradok. Sokszor elgondolom, hová is jutottam, mit is változtam. Persze, nemcsak rajtam múlott! Én, Ambrus Antal, a Tisza Bútorgyár 4. sz. gyárának főművezetője azt mondom erről: találkoztunk szándékainkban: a gyár, meg én! S. J. A múlt évben kezdte el a Magyar Hajó- és Darugyár egy új típusú, 2 ezer lóerős tolóhajó-sorozat gyártását. A hajó elektromos berendezéseinek nagy részét a Karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezet készíti. Ebben az évben négy komplett berendezést indítanak útba Karcagról a MHD óbudai gyáregységébe. Képünkön a hajó főüzemű vezérlőpultja. II háromezredik Egymást követő két jelentős eredménnyel kezdődött az év az Aprítógépgyár acélöntödéjében. Január közepén az öntöde üzembe helyezésének második évfordulóját, tegnap, február 4-én pedig a háromezredik csapolást ünnepelték a gyár kohászai. Az öntödében az üzembe helyezést követő két esztendő alatt háromezer tonna acélöntvényt állítottak elő. Az öntöde 1977. évi termelési terve 2 177 tonna acélöntvény gyártása. Képünkön: a háromezredik „adag” Fotó: Bathó Hajdúszoboszlón Szakszervezeti iskola Hajdúszoboszlón szakszervezeti iskola működik, amelynek egyik „gazdája” Szolnok megye. Az egyhónapos és az egyhetes tanfolyamokon a tömegszervezetek aktivistái vesznek részt. A hét elejétől megyénk vette birtokába az iskolát és a művelődési felelősök, valamint a Hazafias Népfront aktivistáinak egyhónapos képzése kezdődött meg. A közeljövőben indulnak az egyhetes tanfolyamok is, amelyeken az információfelelősök, a kereskedelmi társadalmi ellenőrök és a társadalmi munka- védelmi felelősök tanulnak majd. HETI JEGYZETEINK II tettek beszélnek Napjában kapjuk, halljuk a hírt: a megye gyáraiban. üzemeiben, szövetkezeteiben és intézményeinél visszhangra talált a csepeli fölhívás. Csatlakozások, újabb meg újabb megfontolt vállalások jellemzik január végét, február elejét. A szocialista brigádmozgalom — a lassan 20 esztendős nagyszerű élgárda létjogosultságát, megújhodó és megújító tetteit igazolják ezek a tények. Azt, hogy a termelés első vonalában ésszel-szívv^l dolgozó kollektívák értik korunkat, cselekvőén hisznek szép céljainkban. Mivel bizonyíthatnák ezt szebben, mint forradalmi tettekkel, a termelés helyi, mindennapos frontjain. A martfűi Május 1. szocialista brigád csak első osztályú cipőt „enged ki” műhelyéből. A vízügyi igazgatóság Törekvés és Allende, Béke, népköztársasági kiváló, tizenhétszeres szocialista brigádja 183 vízügyes kollektívát hívott egész éves munkaversenyre. A hűtő- gépgyáriak határidő előtt teljesítik exportterveiket, a járműjavítós brigádok csökkentik a Diesel-mozdonyok javításának idejét. Se szeri, se száma a sok jó tervnek, amelyek egész évi becsületes munkát, okos szervezést és anyagellátást kívánnak minden termelő közösségben. így lesz a brigádkezdeményezésekből vállalati, népgazdasági egységes törekvés és cselekedet, így gazdagodik az egyén, a csoport, az egész társadalom. Időnként hajlamosak vagyunk hiányolni forradalmi tetteket, forradalmárokat. Nos, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója köszöntésére kibontakozott verseny pontosan ezt igazolja. Vannak napjainkban forradalmi tettek, s vannak korunkban forradalmárok! — sj — Könyv a kézbe! Olvasásra csábítóak ezek a havas téli esték. Nemcsak azért, mert ilyenkor jobb meghúzódni a szoba egyik meleg sarkában, mint sétálni a szabadban, hanem azért is, mert ennek az évszaknak valahogy ilyen a hangulata. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az emberek többsége csak ilyenkor vesz kezébe könyvet, de esetleg a télnek is része lehet benne, hogy most több idő juthat az olvasásra. Ha elődeink erre „spekulálva” tették februárra a mezőgazdasági könyvhónapot, akkor érzéseim szerint jól számítottak. Már csak azért is, mert, bár manapság egyre inkább van mit tenniük a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági dolgozóknak ilyenkor is, viszont a fagyos határ, a behavazott vetések, szántóföldek — döntő többségüknek — még mindig a rövidebb munkaidőt jelentik. Tudom, az emberek nagy része, ha az olvasás hasznáról esik szó, akkor eleve a szépirodalomra gondol, s most szinte szentségtörésnek érzi a szakkönyvek említését. Megrögzött, régen beidegződött véleményez, vitatkozni rajta azonban épp oly felesleges lenne, mint azt eldönteni, hogy melyik a hasznosabb, a szépirodalom, vagy a szakirodalom. Szerepük más az ember életében. Nem kétséges, hogy egész embernek csak az vallhatja magát, aki a neki szükséges részt mindkettőből magáénak tudhatja. A mesterségbeli ismeretek fontosságát senki sem kétli, azt viszont, hogy továbbképzésre is szükség van, sokan csak vallják, de nem gyakorolják. Már pedig csak így — s még így sem könnyen — követhető a fejlődés, fogadhatók be az újabbnál újabb ismeretek. Fogadjuk tehát szeretettel a mezőgazdasági könyvhónapot is — főképp azok, akikért a február megkapta ezt a tisztet — s töltsünk el minél több kellemes estét könyvvel a kézben. Most is, máskor is! B. A. Zaj j — ártalmakkal MEGHALIIDJII A NYOLCVAN DECIBELT Csattognak a gépek ütközői, fogaskerekei. A Szolnoki Papírgyár feldolgozó üzemében vagyunk, a zacskógyártó masinák ontják a készterméket. Az irodába,n már csak zümmögés az, ami odakinn zaj. „Méghozzá több mint 80 de- cibelnyi” — mondja magyarázatként az üzem vezetője. Hogyan védekeznek ellene? „Vattával” — feleli az egyik munkásnő, s hozzátold ja: „Már aki... Kényelmesebb ugyanis megszokni a zörgést, a csattogást, mint a füldugót. Olyan jól elgondolkodom ebben a zajban. Persze otthon még az is rosszul esik, ha becsapódik az ajtó”. Az üzemvezető megbocsá- tóan mosolyog a hallottakon: „Nem lehet kötelezni őket arra, hogy használják a védőfelszerelést” — mondja. „Sajnos a zajt csökkenteni nem tudjuk. Talán valamit segítenek a bajokon az új gépek, ezek halkabban működnek”. Elmondja, több mint húszmillió forintba kerülnek az új masinák, s megtudom azt is, nemcsak azért vásárolják őket, mert „halkabban” járnak. Felújítják a gépparkot, s közben erre is gondolnak. Az üzemvezető megjegyzi még: „A zajcsökkentés az egyik módja annak, hogy megtartsuk az embereinket ...” Megtartani, tegyük hozzá: egészségesen. A fiatal munkásnőt, aki pár éve végezte el a szakmunkásképzőt, még bántja, ha otthon becsapódik az ajtó. Később már nem, mert a füle nem érzékeli a csapódást. Megelőzni, amíg nem késő... Ez az elv vezérelte a papírgyártól nem is olyan messzire fekvő Ganz VILL vezetőit, amikor elhatározták, pénzt költenek zajvédelemre. Ebben a gyárban transzformátorokhoz, motorokhoz készítenek vasmagokat, vasszerkezeteket. Néhány évvel ezelőtt még nem kellett szakértő fül és műszer sem ahhoz, hogy megállapítsák a hangerő a megengedett 80 decibel fölött van. (Itt-ott ez a helyzet ma is.) A munkások a papírgyáriakhoz hasonlóan itt sem viselték szívesen a fülvédő felszerelést. A magyar vatta porlik, a svéd drága. A Silka-típusú fülvédő, amit NSZK licenc alapján gyártanak Kaposváron, kényelmetlen. Bepárlik alatta a bőr, nem zár tökéletesen. Márpedig védekezni kell valahogyan a lesújtó nagykalapácsok zaja ellen. Például panelekkel. Több mint 2 millió forintért hangelnyelő paneleket szerelt fel az üzem tmk-részlege. A 3. számú csarnokba építették be az elzárófalakat, amelyek nem akadályozzák a termelést és védik a környezetet. A környezetet, mert azt, aki az elválasztott területen belül egyengeti az acélt, nem óvják. Tehát a gond így sem szűnt meg tökéletesen. Mi akkor a megoldás? Gépek végezzék ezt a zajos munkát — lehetőleg zaj nélkül. Vád nem érheti a Ganz VILL szolnoki gyárát, hogy nem törődik a munkásokkal. Ezt bizonyítja az is, hogy rendszeresen ellenőrzik, vizsgálják a KÖJÁL szakemberei a dolgozók hallószerveit. Ezeken a „szűréseken” derült ki, hogy tavaly is nőtt huszoneggyel a betegek száma. Több mint 3 millió forintot fordítottak zajcsökkentő berendezések vásárlására 1976- ban. Nem kis összeg még akkor sem, ha a „lefaragott” decibelek száma itt-ott még mindig kevés. A gyártást persze nem lehet a zajvédelemre alapozni. Fejleszteni viszont igen. Ezért fontos az, ha a műszaki fejlesztésnél szem előtt tartják mindenhol — mint a Ganz VILL-ben, vagy a papírgyárban — az egyébként másodlagos zaj- csökkentést. Az említett feldolgozó üzemben hamarosan munkába állnak az új gépek, amelyekhez már nem kell füldugó. Háromszor- négyszer termelékenyebbek és halkabban működnek mint a régiek. Utóvégre ez sem elhanyagolandó szempont. H. J.
