Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

1977. január 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kisfeszültségű földelő-rövidrezáró, egy példányban található. Ezt a korszerű védőeszközt a Tiszántúli Áramszolgáltató Vál­lalat szolnoki igazgatóságának területén használják. A ta­pasztalatok szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ezért a vállalat többet is vásárol belőle Dél-pesti kórház szolnoki elemekből A Beton, és Vasbetonipa­ri Műveik két Szolnok me­gyei gyára, a kunszentmár­toni és a szolnoki is részt vese több kiemelt nagybe­ruházás építésében. A létesít­ményekhez szükséges speciá­lis egyedi betonelemek sab­lonjait Kunszentmártoniban készítik, Szolnokon pedig a késztermékeket gyártják le. Az orenbungi gázvezetékhez például betoncsöveket és vázszerkezeteket, a Vinyica és Allbentimsa között épülő 750 kilovoltos távvezetékhez 2100 darab alapozási elemet szállítottak. Szolnokon ké­szülnek a paksi erőmű kí­sérleti gerendái is. A Szolnok megyei üzemek termékét reprezentálja a budapesti Hilton Szálló. A budai várban elkészült — a több százéves ég a legmo­dernebb építészeti elemeket harmonikusan egyesítő — építmény különleges kikép­zésű homlokzati éleméit az épület északi szárnyához a szolnokiak szállították. Ugyancsak megrendelést kaptak a nyolcszáz ágyas dél-pesti kórház több mint 80 féle különleges méretű és megoldású betonelemei­nek az elkészítésére is. A tervezők korszerű módon és gazdaságosan készítik elő a gyártást, a több mint 80 fé­le terméket 26—28 darab, úgynevezett összevont, sab­lonnal gyártják le. Szolno­kon az idén — Európában először — a Span Deck fe­szített födémelemak gyártá­sát is megkezdik, a vakolást nem igénylő nagyméretű fö­démelemek forradalmasít­ják majd az építkezéseket. n Könnyűipar exportja A hazai könnyűipar 1980- ig 137 százalékkal növeli ki­vitelét a tőkés országokba, ezen belül a TANNIMPEX több mint 150 százalékkal. Egyre nagyobb mennyiség­ben szállítanak majd cipőt — így ez az exportszerkezet­ben is változást hoz. Az ex­portra kerülő ruházati cik­keket csaknem kizárólag a tőkés piacon értékesítik, s majdnem hasonló a helyzet a szőrmeáruval és a kesztyű­vel is. Ezekből a termékekből az utóbbi időben fokozódott a kereslet külföldön. Tavaly, az ötéves terv első évében a külkereskedelmi vállalat 44 millió dollárért szállított a tőkés piacra, vagyis 33 szá­zalékkal többet, mint egy év­vel korábban. Angliában, az NSZK-ban és Ausztráliában működő vegyesvállalatain ke­resztül, az idén tovább fo­kozza európai exportját. Az üzletkötők piacfeltáró mun­kája nyomán lehetőség van az USA-beli és a kandai ki­vitel bővítésére is, bár az amerikai exportot az USA diszkriminációs politikája még akadályozza. Az idén fokozódik a TANNIMPEX exportja az arab országokba is. Nehéz a nádaratás A tiszaörs—nagyiváni tsz területén sok a vízjárásos, tocsogós föld. Évről évre je­lentős mennyiségű nád te­rem ezeken a részeken. Ta­valy például 4 millió forint bruttó bevétele származott a szövetkezetnek a betakarí­tott és feldolgozott nád ér­tékesítéséből. Az idén ennél 30—40 szá­zalékkal többre számítanak. A nádaratást karácsony és szilveszter között kezdték, jelenleg is dolgoznak a gé­pek, bár a hirtelen megeny­hült időjárás miatt gyakran akadozik a munka. A leara­tott nádból nádpalló és vá­logatott, kévézett nád ké­szül — mind a nyugati or­szágokba exportálják. A fel­dolgozásban sokat segít a Hortobágyi Állami Gazda­ságtól kölcsön kapott ..Ber­ger” típusú pallókészítő gép, amely a hulladékot is fel­dolgozza, szintén exportmi­nőségű pallóvá. TELJESÍTETT KÉRÉSEK Iskolai konyha, járda, vízvezeték épül a lakosság javaslatára Milyen javaslatok, észre­vételek, kérdések hangzot­tak el két évvel ezelőtt a ta­nácstagi beszámolókon, és az azóta eltelt idő alatt mit tett a tanács a teljesíté­sükért? Szalóki László, a jászbe­rényi városi tanács elnökhe­lyettese mondja: — A tanácstagi beszámo­lókon 1975-ben 553 közérde­kű bejelentés hangzott el. Ezek között több mint 400 volt kommunális jellegű: többségük az ivóvízellátás javításával, út- és járdaépí­téssel, parkosítással foglal­kozott. A nem tanácsi beru­házásból megvalósítható kérések közül legtöbben a kereskedelmi hálózat bőví­tését. korszerűsítését, a vá­ros egészségügyi ellátásának és közlekedésének javítását kérték. — Mit sikerült belőlük valóra váltaniok? — Tanácsunk tavalyi utol­só ülésén tárgyalt e témá­ról. Azzal a jóleső érzéssel vitathattuk meg a jelentést, hogy a kérések többségét teljesítettük. • • • A beszámolókon sokan kérték, hogy köveztesse ki a tanács a Bajnok utcát. — Körzetünk nem a tá­volság, hanem a rossz út miatt volt sokáig mostohán ellátott külterület — mondja Pernyész Tibor, a Bajnok utcai élelmiszerbolt vezető­je. Erről az utcáról több mint 20 utca ágazik le. Esős, sáros időben, hóban, fagy­ban az út szinte járhatat­lan volt. Emiatt akadozott az áruellátás is az élelmiszer- boltban, mivel az áruszállító kocsik nem mertek behajta­ni az utcába. Mindez már a múlté. Megszűntek a gon­dok, az új kövesút összeköt bennünket a várossal. Több mint 600 folyóméter vízvezeték építésével 3 utca lakóinak ivóvízellátása lett jobb. A javaslatok, észrevé­telek alapján került sor 1976-ban csapadékelvezető csatornák, sárrázók építésé­re, autóbuszváró létrehozá­sára, a közvilágítás javításá­ra. Több mint 800 ezer fo­rintjába került a tanácsnak a villanyhálózat bővítése a város külterületein. * * * Czudarik József tanácstag örömmel mondta, hogy 1975 óta körzetében, a Katona, a Kárpát és a Csiga utcában mintegy 2 kilométer járda épült. — Jó, hogy városunkban a kommunális fejlesztés egyformán szívügye a ta­nácsnak és a lakosságnak. Ezt bizonyítja ez a 2 kilo­méter járda is, ami úgy épült, hogy a tanács adta az anyagot, az utca lakói pedig társadalmi munkában építették. Lakónként 20 óra társadalmi munkát végez* tek, hogy ne latyakban, ha­nem járdán járjanak. Szülők kérték a napközis konyha bővítését. A tanács egy épület átalakításával, el­fekvő készletek felhasználá­sával újabb 600 adagos is-* kólái konyhát hozott létre. Megnyitotta az Akácfa ut­cával párhuzamos Beleznai Antal utcát. * * * — Adósság? — kérdem a tanácselnök-helyettest. — Az is van, sajnos. A 17-es számú választókerület lakóinak az orvosi rendelő­re vonatkozó kérését anyagi lehetőségek hiánya miatt nem tudjuk teljesíteni. Több választókerületben kérték, hogy legyen a körzeti ren­delőkben fogászati szakren­delés is. Ez csak a Thököly úti rendelőintézet felújítása után valósulhat meg. A Kos­suth úti rendelőben az or­voshiányon egyelőre nem tu­dunk enyhíteni. A meglevő 9 orvosi állásból 3 üres. és jelentkező sincs. E gondok megoldása a jelen és a jövő feladata. * * * A tanács fejlesztési tervé­ben ma is fontos helyen szerepel a tanácstagi beszá­molókon elhangzott kérések teljesítése. Ebben számí­tanak természetesen a la­kosság társadalmi munkájá­ban rejlő nélkülözhetetlen segítségre. — ülés — r Honnan vegyük, ami nincs? 1 Tervek és lehetőségek a munkaerő-gazdálkodásban Szemelvények más megyék lapjaiból A múlt év decemberében riportműsort sugárzott a Magyar Televízió arról, hogy honnan vegyük, ami nincs, vagyis: növekvő gazdasági és társadalmi feladataink megvalósításához honnan biztosítsuk a megfelelő számú és képzettségű munkaerőt. A tele­vízió riportjához csatlakoztak a megyei lapok. A téma ugyanis egyformán fontos és érdekes az Alföldön, a Dunántúlon, - az ipari központokban és a mezőgazdasági nagyüzemekben. Több ilyen té­májú cikk jelent meg lapunk hasábjain is. Az alábbiakban kicsit „tágítjuk a látókört", szemelvényeket adunk más megyék újság­jaiból. Hogyan alakult a munkaerőhelyzet és gazdálkodás Bara­nyában és Veszprémben, Csongrádban és Pest megyében? Ismét fölhívjuk olvasóink figyelmét, hogy szívesen látjuk hozzászólásukat cikkeinkhez, akár saját munkahelyük jó, vagy javítandó tényei- vel is. Van-e vidéken? — Van-e vidéken szabad munkaerő? — kérdezi a Veszprémben megjelenő Naplóban Andrássy Antal. Így felel a kérdésre: — Ha azt vesszük, hogy Veszprém megye munkaké­pes korú lakosságának jelen­leg 78,8 százaléka — ez az országosnál jóval magasabb — folytat aktív kereső tevé­kenységet, azt felelhetnénk, a számok szerint még akad. De ha figyelembe vesszük, hogy ezen belül a férfiak aránya 91,9 százalék, a nőké pedig 64,2, akkor már meg­gondolandó az igenlő válasz. És ha arról sem feledkezünk meg, hogy a munkaképes korú férfiaknak egy része még tanul, más része eset­leg betegség. rokkantság miatt nem vállal munkát, a nőknél pedig többek között az anyai elfoglaltságból adó­dó elhelyezkedési nehézsé­gekről, akkor még inkább azt kell felelnünk: a számszerű lehetőség nem lehetőség, s a jövőben még kevésbé lesz az. A cikkíró igy folytatja a gondolatsort: — Tudatosan, tervszerűen kell... gazdálkodni a mun­kaerővel ... Sokféle törvény, előírás szabályozza, hogy meglévő értékeinkből, példá­ul a vízből, a villamosener­giából ki, hol, s mennyit is használhat fel. Ideje lenne, ha ezek sorában... végre egyértelműen helyet kapna a munkaerő is. Akár foglalt, akár szabad. A csanádpalotai asszonyok A Csongrád megyei Hírlap­ban Kinyó István cikke a csanádpalotai asszonyokról szól, azokról, akik szakmát tanulnak a nagyközségben, hogy utána bedolgozók legye­nek a makói Bőripari Szövet­kezetnél. A palotai „szabad” asszonyok — egyelőre húszán — tanulják a sportlabda ké­szítésének fortélyait. De nem ez a terv, több is lesz még: — Január végére mintegy negyven betanított munká­suk lesz Csanádpalotán és társközségében Kövegyen. Új munkaalkalmat kaptak a palotaiak. Mondhatnánk azt is, hogy a nagyközség megindult az iparosodás út­ján, s az „úttörők” mind a Tömegcikk Készítő ISZ-ben, mind a Bőripari Szövetkezet­ben az asszonyok voltak. Kö­zülük már nagyon sokan sza­kítottak az otthonülő hagyo­mányokkal, dolgozni akartak. Az élet adta fel a „leckét” a palotai vezetőknek, az élet követeli meg a változásokat, s szép dolog, hogy máris a megvalósítás derekán járnak. Hevesben kevés az építő — A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság orszá­gos vizsgálat részeként a kö­zelmúltban felmérte a mun- kaerő-gazdalkodás helyzetét megyénk építőiparában. — így kezdődik Hekeli Sándor cikke az Egerben megjelenő Heves megyei Népújságban. És így folytatja: — Nincs elég munkaerő a megszabott feladatokhoz. A felmérés adatai szerint a He­ves megyei Állami Építőipari Vállalatnál például 1973-ban volt utoljára annyi dolgozó, amennyit eredetileg tervez­tek, azóta mindig kevesebb. Tavaly már 109-en hiányoz­tak. ... A vizsgált vállalatok mindegyikénél munkaerőhi­ány van, — állapította meg a népi ellenőrök jelentése. Eb­ből természetesen az követ­keznék, hogy a kevéssel igyekeznek a lehető legoko­sabban gazdálkodni, haszno­sítani a munkaerőt; de a ta­pasztalatok szerint más a helyzet. Nincs rend a lét­szám-nyilvántartások körül, nem foglalkoznak a törtnaf>i hiányzásokkal, nem is mérik az ebből eredő munkaidőki­esést. Megnőtt az igazolatlan távolmaradások száma. Vagy­is lehetőség van a munkafe­gyelem lazítására, a teljesít­mények pedig csökkennek. S ez a „jószívűség” bizony gyakran azért is van. mert örül a munkahelyi vezető, ha valamilyen módon együtt tudja tartani az embereket. Hogy ne menjenek el... Hol van, mi van? Hozzászólást közöl a Du­nántúli Napló. Maletice Mik­lós. a Pécsi Ipari és Szolgál­tató Szövetkezet pártbizott­ságának titkára írja: — A vitaindító kérdés így szól: honnan vegyük, ami nincs? A provokatív szándék mellőzésével engedtessék meg, hogy a kérdés válaszo­lására, vagy egyik megoldá­sára most kérdés legyen a felelet: Hol van, ami van? A magyar kesztyűgyártás egyik meghatározó gyártóbá­zisa ma a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszműipari Szövetkezet. Az évi száztízmillió forintos árbevételt produkáló szövet­kezet vezetésének az elmúlt években a korrekt üzleti élet szabályai szerint tette ajánla­tát a TANNIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat. A külpi­aci igények további terme­lésbővítést kívánnak. Első­ként természetesen a meglé­vő és bevált stabil partnere­ket keresték fel a külkeres­kedelmi vállalat vezetői. De egyben közölték azt is, hogy amennyiben ajánlatukat nem tudják fogadni a szövetke­zetnél, úgy új kapacitás után kell nézniük. Pécsett mun­kaerő már akkor sem volt. Hol van, ami van? Másfél évvel ezelőtt 1975. nyarán Szederkényben indított egy kis üzemet a szövetkezet. És ma százharminc fővel dolgo­zó. évi tizenötmillió forintos termelési értéket produkáló, köztük hatvanezer darab ex­portképes női divattáskát ál­lít elő a szederkényi üzem. Jogos a következő kérdé­sek felvetése: hol volt eddig a munkaerő? Gondolta, tud­ta valaki, hogy Szederkény­ben tizenötmillió forintos ter­melői háttér van kihaszná­latlanul ? összeállította: S. J. A MEZŐGÉP cibakházi gyárában hamarosan üzembe helyezik a közel 2 millió forintos költséggel épülő festőkabin-sort. Az új létesítmény négy hölégbefúvókkal és elszívó beren­dezésekkel felszerelt helyiség áll. Két kabinban az alapozó, illetve a szinfestést végzik, a má­sik két helyiségben pedig meleg levegő belúvásával szárítják a festett gépalkatrészeket. Képünkön az elszívó berendezés védőrácsát illesztik helyére a szakemberek

Next

/
Oldalképek
Tartalom