Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-11 / 8. szám
1977. január 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Partnerek vagy elleafelek? SZOmlt n^ml széllé- . gyártásban lényeges kötele- hatás visszaér oda, ahonnét ------------- messég is, nem- zettségekkel szereplő válla- elindult, s most már azok c sak gúny abba az üzemi bölcsességbe, hogy a kötbért bármeddig forgácsolják, alkatrész nem lesz belőle. Amit kézenfekvő úgy értelmezni. mint a vállalatok közötti kapcsolatok sajátos ízű kritikáját, a kooperáció görbe tükrét. Sajnos, a kritika indokolt, a görbe tükör a valóságot mutatja. Sok a gond, s még több a buktató a gazdasági élet e terepén. Nemcsak perek, kötbérek, a vitás ügyekről készült jegyzőkönyv-hegyek bizonyítják ezt, hanem azok az ismétlődő zavarok is, amelyeket előre számításba vehet szinte valamennyi vállalat, ha vannak kooperációs partnerei. Megközelíti az ezerhatszá- zat a szocialista ipar vállalatainak száma, s ez csak az ipar! Ha most a többi nép- gazdasági területen levő termelői egységeket, intézményeket is figyelembe vesz- szük. akkor már némi sejtelmünk lehet a cégek közötti kooperációs kapcsolatok bonyolultságáról, holott a puszta számok vezérlik okoskodásunkat. Toldjuk meg tehát egy további adalékkal az eddigieket, mégpedig azzal, hogy hazánkban több, mint egymillió termékfélét állítanak elő. Egymillió buktató? Ezt persze túlzás lenne feltételezni, azt viszont' nem, hogy minél bonyolultabb, sokrétűbb a végtermékek " kibocsátásának feladata, annál nagyobb a kooperáció szerepe. A zavartalan kooperációé természetesen. Amire jónéhány helyen azt mondják, szép álom, legalábbis a mai tapasztalatokhoz mérve. A kettő közötti távolság magyarázza azt a fokozódó figyelmet. mely tudományos kutatások és tanácskozások, központi intézkedések, jogszabályi rendelkezések formájában a vállalatok kooperációs kapcsolatainak napjainkban kijut. •A szerszámgép hat-hét- száz, egy autóbusz 1800—2000 féle alkatrészt foglal magába. E cikkek egy része a kereskedelmi forgalomban kapható áru, másik része viszont kooperációban születő termék. A közúti járműlatok száma meghaladja a százat, azaz elég egyetlen partner gondatlansága, vagy felületessége, s máris veszélybe került a kilencvenkilenc társ folyamatos munkájának eredménye. A kooperáció tehát egyszerre üzleti tevékenység és erkölcsi felelősség, s ez utóbbi súlya még nagyobbra nő. ha a gyártó monopolhelyzetben van, azaz partnerei máshová, másokhoz nem fordulhatnak igényeikkel; esetleg panaszaikkal, megtehetik ezt. ám az már a veszett fejsze nyelének emelgetése. Arról nem beszélve, hogy a panaszkodó, okvetetlenkedő, a jogait komolyan vevő cég könnyen fejére vonja a mulasztó, de nyeregben levő szállító haragját, s legközelebb szerződést sem kötnek vele, „tanulja meg, nem érdemes ugrálni”. nagy szükség lenne az ug- rálókra, azokra, akik hisznek a munka, s benne a kooperációs munka megszer- vezhetőségének döntő jelentőségében. Nehézségeink tekintélyes része ugyanis nem a dologi javak, eszközök szükségesnél kisebb mennyiségére, hanem ezek rossz hasznosítására / vezethető vissza, s ebben alaposan részes az akadozó kooperáció. Lusta lónak korbács az abrakja, csakhogy e képletes szólásban a legtöbb baj éppen a korbáccsal van. Mert nem több e holmi, mint kérlelő telefonbeszélgetés, esdeklő hangú sürgető levél. Azaz a „lustaságnak”. a kooperációs kötelezettségek lassú, nem az előírás szerinti minőségű, mennyiségű, stb. teljesítésének a kötelességmulasztó számára ritkán támad következménye. Ami tehát megtehető volt tegnap veszélytelenül, az holnapra is megoldásként kínálkozik, s állandósulnak a zavarok, mivel hatásuk hullámmozgásként terjed. Egy szállító tíz másikat állít fejre, de mert e tíz legtöbbször szintén kooperál, tucatszám ránthatnak magukkal másokat, mígnem a mondják, nem mi, hanem partnereink a ludasak abban. hogy... Bűvös körnek tűnhet, de nem az, hanem a rendezetlenség és a szervezetlenség sokszoros kölcsönhatásokkal átitatott szövevénye. Éppen a már cikkünkben említett közúti járműgyártás bizonyítja be immár hónapok óta — a kooperációs szállítások korábbinál rövi- debb, s mégis betartott határidejével —. hogy a vállalatok termelési együttműködése megszervezhető, kiegyensúlyozható. Amihez kellettek minisztériumi intézkedések, ám elsősorban az szükségeltetett, hogy a cégek belássák egymásnak, partnerek s nem ellenfelek. Megtörténhet ugyan, hogy részérdekeik átmenetileg szembe kerülnek. érdekeik egésze azonban közös utat jelöl ki, s ha hosszú távon boldogulni akarnak, akkor ezen kell járniuk. A rosszul értelmezett tekintély, a monopolhelyzetre támaszkodó magabiztosság, a kis- és nagyvállalatok méretek s nem feladatok szerinti rangsorolása, a szerződésszegések elsimítása kü- lönkülön is akadálya, s együtt még inkább gátja a kooperációs kapcsolatok egészségessé tételének. Az előbbiekben nem szerepelnek a kooperáció pénzügyi, technikai, technológiai tényezői, s szándékos az egyoldalúság. A tapasztalatok s“Tt ugyanis szemléleti, munka- módszerbeli fogyatékosságok, felületességek következménye a zavarok többsége, s csak kisebb részük köthető az említett, megfogható elemekhez. Amiből már egyszerű levonni a következtetést: rendet tenni is elsősorban a fejekben kell, s akkor a partneri kapcsolatokban szintén rend lesz. A dühös ellenfelek rájönnek, hogy társak, haladni nem lökdösődve, hanem összekarolva tudnak. Lázár Gábor Márpedig Termelőszövetkezeti szocialista brigádok vetélkedője Elődöntők tavasszal, döntő ősszel Befejeződtek a selejtezők a Szolnok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek szocialista brigádjai között indított vetélkedőben. A nevezett, csaknem százharminc csapat döntő többsége megjelent a területi erőpróbákon, s végeredményben mintegy hatszáz szocialista brigádtag mérte össze tudását azért, hogy benne legyen a „harmincháromban”. Ennyi csapat jutott ugyanis az elődön-« tőkbe. Április, május táján tovább fogyatkoznak a résztvevők, mert az október környékén megtartandó döntő-« be innen is csak a legjobbak juthatnak el. Szégyenkezni valójuk azonban aj elődöntőn „élvérzőknek” sem lesz — mint ahogy csak di* csémi lehet a selejtezőkön megjelent brigádok felkészültségét is — hiszen mostani szereplésükkel is bizo-» nyitottak. Éppen ezért az in-» nen kieső brigádok jutalmat kapnak, méghozzá könyv-» utalványt. — melynek beváltásával akár már tavasszal megkezdhetik a készülődést egy következő vetélkedőre. Mindez a TESZÖV' szék-« házban hangzott el a vetélkedő szervezőinek ismertetésében. ök egyébként nemcsak a selejtezők tapasztalatait vitatták meg, hanem már most tömi kezdték a fejüket: vajon milyen ötletek segítenek abban, hogy a jók közül is kiválaszthatók le-t gyenek a legjobbak. A titoktartás megsértése nélkül any- nyi elárulható, hogy a furfangos, gondolkodásra serkentő feladatok mellett helyt kap a kérdésre, demonstrálásra alkalmas legmodernebb technika is. Erre különben az egyre emelkedő színvonal mellett azért is van szükség, mert a megadott irodalom áttanulmányozásán túl — az erre vonatkozó értesítéseket jóval a vetélkedő előtt megkapják a résztvevők, felkészülésre tehát lesz idő — a brigádok vezetőik segítségét, véleményét is kérhetik egy-egy témában. S ez tulajdoniképpen azt jelenti, hogy nemcsak a versenyzők szerepelnek, hanem az egész gazdaság vizsgázik. S nemcsak szakmai, politikai, művészeti ismeretekből, valamint ügyességből, hanem összefogásból is. Természetesen ilyenkor arra is fény derül, hogy hol veszik úgymond komolyan a szocialista brigádmozgalmat, és hol marad mindez csak szólam, ő füredi járásban Eredményes ellenőrző munka A tiszafüredi járási Népi Elüienlőrzésii Bizoltitság a közelmúltban összegezte népi ellenőreinek múlt éviben végzett munkáját. Az efllienő- rök tavaly összesein tizennégy vizsgálatot végeztek, ebbő, négy központi, öt pedig megyei témájú voűlt A további öt vizsgálatot — az úgynevezett „sajátterve- seket” — a tiszafüredi járásban folytatták le. Többek között külön vizsgálat elemezte a járás gyermekintézményeinek napiközi otthonos ellátását, az erdőgazdálkodás helyzetét a járás tsz-eiben. A lefolytatott vizsgálatok alaposságára jellemző, hogy az érintett szervek ötvenegy felhívásit, illetve javaslatot kaptak a NEB-tő, az észlelt hibák kijavítására. Természetesen. — esetenként — erélyesebb eszközökhöz is folyamodott a NEB: egy alkalommal fegyelmi, kíétszetr pedig büntetőeljárást kezdeményezett. Szabálysértésre tizenhét esetben bukkantak az . ellenőrök, ezek következményeként 16 ezer 200 forint büntetést „osztottak” ki ’ a szakigazgatási szervek. Az elmúlt esztendő lelkiismeretes ellenőrző munkáját száztizenfcilenc szakember 1808 óra társadalmi munkában végezte el. Szolnok és Hajdú-Bihar megye idei rizstermését a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi rizshántoló malma dolgozza fel. Az egy éve üzembe helyezett NDK gyártmányú Paddy gépsoruk (a képen) a hántolt és hántolatlan rizsszemeket választja szét „ügyesen” egymástól. Hótakaró alatt a gabona Hosszú évék óta először szinte példátlanul jó a talajok vízellátottsága a téli hetekben. Már az októberi és a novemberi időjárás is kedvezett a mezőgazdaságnak, bőségesen hullott csapadék az országnak azokon, a vidékein is, ahol korábbam, a nyári hónapokban súlyos aszály okozott gondot. Az őszi határszemlék azt bizonyították, hogy a gazdag víztartalmú talajokban gyorsan fejlődték az őszi vetésű növények, és az évelőnövényék is megfelelően kifejlődve, jó állapotban várták A műhelyből majd ki- fagynak az emberek, pedig sokat küszködök a központi fűtéssel. Lesem, mikor cserélnek olajat a gépeknél, mert csak a fáradt olajjal tudom felcsapatni valahogy a levegőt. Pocsai Károly fűtővel Kisújszálláson, a Vízügy gépműhelyénél beszélgetünk de csak a kazán két „etetése” közötti időben. II gözekés „Míg a tagosítás be nem következett, egyéni voltam, utána kerültem az állami gazdaságba gyalogmunkásnak, fogatosnak. Ezután lettem gőzekés, kormányos, majd két esztendő után hú- zatós. Ügy nézett ki a gőzéke, mint két vicinális mozdony: egyik a tábla egyik végén, másik a túlsó végén állt és drótkötélen húzták az ékét. Olcsó lignittel tápláltuk, de bizony hét személy kellett a kiszolgálásához: egy főgépész, két húzató, két kormányos, egy szenes, egy vizes. Emlékszem, a háború előtt az uraságaknál még ló és ökörfogat hordta a szalmát, mivel akkoriban szalmával fűtöttük a gépet. Én kérem három évig dolgoztam a gőzekével, reggel négytől este kilencig felszántottunk 30—40 holdat is.” A becses képe „Magyarországon az enyém volt az első műcsikó, megnézheti az 1948-as Kincses a telet. Mivel már november végén leesett az első nagyobb hó, a tél első fagyrohama nem érte védtelenül a fiatal vetéseket, a hóbunda általában mindenütt megóvta a fagykároktól a gabonákat. 1977. első tíz napjában szintén kedvezően alakult az időjárás. Különösen az elmúlt hat-hét nap időjárását dicsérik a gazdák, általában mindenhova jutott hótakaró, sehol sem maradtak „meztelenül” a vetések. Erre nagy szükség volt, hiszen gyakran mérték mínusz 15 fokos hőRalendáriumiban, kitették a becses pofámat, illetve képemet még a Szabad Földbe is: szürke, csajla kalapban fogom a kiscsikót Még a mazihíradónak is lekaptak minket a tűzoltóság udvarán. Tudja, itt Kisújszálláson volt először az országban mesterséges megtermékenyítés, mi csak vittük a sárló lovat, de nem tudtuk előre, hogy most másként lesz a figura, mint eddig. Az állatorvos a Szovjetunióban tanulta a mesterséges megtermékenyítést, véletlen, hogy az én lovam ellett először. Hanem a becses képemet még a Ludas Matyiba is kitették: még 1945-ben szántottam a köves- út mellett négy lóval. Megállt az úton egy személygépkocsi, két valaki kiszállt, odajött. Kérdezik, van-e még nyerseség a földben? Ugye, borzasztó szárazság volt, ezért kellett négy lóval szántani, hát mit mondhattam volna? Odamutattam egy közeli tanyára, ahol kutat ástak. mondom, a kútásók megtalálták a nedvességet. Nevettek, bemutatkoztak, hogy ők a Ludas Matyiék. Na, mondom, csak nem ette meg a fene? Egyszercsak, vagy két hét múlva látom ám a karikatúrát!” „Tavaly lediktáltam egy érettségiző gamnazistának a szérűkészítést és nyomtatást, amivel országos második lett a gyerek. Mostanában már nincs ilyesmi ugye, az országban öt ember sincs, aki el tudná készíteni a szérűit. Ha mégis, akkor üdvözlöm. Amikor még fiatalabb voltam, termeltem kölést, amit nem tudtam elcsépelni. Nagyapám öccse mutatta még a szérűkészítést, nyomtatást, talán tizenöt éves lehettem. Na kérem, mondjuk ez a tanyaudvar. Kiválasztjuk a legpartosabb helyet, megnyessük, döngöljük. Ez a kör alakú hely a szérű. Vagy mérsékletet az ország keleti és északkeleti vidékein. A dunántúli megyékben viszonylag kevesebb gond volt a nagyobb fagyokkal. A talajok január első napjaiban fagyottak, a felső tíz centiméteres rétegben mínusz 1—2 Celsius-fokos az átlagos hőmérséklet, közvetlenül a felszín alatt pedig mínusz 5—8 fokot mutat a hőmérő. Ilyen körülmények között a talaj egyelőre nem vesz fel újabb vízutánpótlást, majd csak akkor, ha felenged a felső réteg, és megindul az olvadás. hatvan ceniti vastagon megterítjük terménnyel (búza, árpa, köles) ez az ágyás. Erre rávezetjük a lovat éskör- be-körbe jártatjuk, tapostat- juk a terményt. Közben a szalmáit állandóan forgatjuk, hogy a szem leszóródhassék. Mikor kinyomtattunk, a szalmát félrehúzzuk, a szemet zsákokba gyűjtjük. Én még közvetlenül a háború előtt is gyakoroltam ezt, mivel rávitt a kényszer. Na kérem, ilyen régi dolgokat is tudok én. Van például egy gyönyörű cifraszűröm, amiben még a nagyapám esküdött 1870-ben. Akkoriban ez egy béresnek egy esztendei 'keresetébe került. Jöjjön el, megnézheti a kis parasztházban, ahol lakunk. Már a feleségemmel. Gyerek? Fiatal házas vagyok én kérem, ötvenéves fővel nősültem, most még csak ötvennégy esztendős vagyok.” Egy kis mindenféle „1960-tól három évig lánctalpas erőgépekkel dolgoztam, majd gumikerekes traktorral 68-ig. Akkortól négy kemény évig műszak- vezető voltam egy lucerna- szárító üzemben. Előfordult ott tűz is, de nem olyan veszélyes az. ha az ember odafigyel. Az első kaszálás még nem gyullad ki, a második igen, mert az elsőből kint heverő tariómaradványok szá- razak, s az ember nem tudja mire fűtsön, a szárazra vagy a nyersre? Amúgy dolgoztam útőrként is, meg úthengerrel, de itt csak többet keresek a Vízügynél fűtőként. Mert az lett a baj tudja, hogy 68-ban a jobb kezemet elkapta a kukoricatörőgép, három és fél ujjamat elvitte a silóba. Most tizenöt százalékos rokkant vagyok, de a jobb kezem odavan. .. Ha nem neheztel érte, most elmegyek, mert leégett a kazánban a tűz.” — körmendi — Az adatközlő ___ rr ____ rr F UTÓ
