Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
1977. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jászapáti szembesítés Vajon mi kapja meg az embert a paraszti életben? Nem, nem a tetőkalpagukat alacsonyan hordó házak, nem is a virágokkal díszelgő kertek, hiszen a falu külsődleges jegyei lassan-lassan elmosódnak. Az ember vonz. Az ember, aki legyen traktoros, gyalogmunkás vagy éppen tsz- elnök, gondolataiban úgy szűri át a mát és a holnapot, hogy mindenáron és minden erővel jobbítani akar. Két jászapáti és egy jász- iványi tsz egyesült 1975-ben, tíz és félezer hektárt karolva eggyé. A gyönge szikes legelő és rét 2300 hektárnyi ..fehér folt” a Tisza II, majdani jászapáti csatornájára várva szomjasan. A szürke, vagy éppen feketén zsíros földekből most mi sem látszik. A hópaplan alatt minden talaj egyforma. A szántók is már megadták a magukét. Csipkerózsika álmukat alusszák, a tavaszt várják. Toró Zoltán, a Velemi Endre Tsz termelési osztályvezetője a szárazlevegőjű szobában a tavalyi tervet veti ösz- sze azzal, ami belőle kikerekedett A szárazság sújtotta gabonát, cukorrépát, borsót, a lekonyult kukoricát említi. A szárazság kilenc milliót vitt el a növénytermesztési bevétel nyolcvanjából. Toró Zoltán hangja mégsem borongós, hiszen a jövő a jelen kudarcát is feledteti. Ha tesz is érte az ember... — Az az igazság, hogy a búzánál a fajtákkal melléfogtunk, mutatták is a táblák, hol a hiba — magyarázza az osztályvezető. — A jövőben már magyar, olasz és jugoszláv magokat vetünk, még egyszer nem eshetünk ugyanabba a verembe. A jásziványi réteket sem hagyjuk meg takármánynak, búzával szép lassan feljavítjuk a talajt. Csak türelem kell hozzá, visszaadják majd a befektetett munkát a földek. Igazából aztán a vetőmag- termesztésnél bukkan elő a A mecseki szénmedencében 1977. a nagygépesítés kísérleti éve. A program végrehajtásához megérkezett egy újtípusú hidraulikus biztosító berendezés, amelynek ez az első példánya Magyar- országon. A „lépegető” szerkezetet száz, egyenként egy tonna súlyú elemből állítják sajátos gondolkodásmód. Fajtaborsót például négyszáz hektáron vetettek. A terméssel még csak kijöttek volna, viszont túlért, úgymond megfőtt a borsó. Pedig a jó minőségűt mázsánként 930— 1050 forintért veszik át, a gyöngébbért viszont csak 400—450-et ad a gabonafelvásárló. No, hát ennyit a tsz- nek is megér a borsó, miért vásároljanak máshonnan, majd ugyanennyiért takarmányt? Inkább feletetik az állatokkal a túlért szemeket. És a magot vetik tovább, mert még egy csavar a gondolaton: a borsó remek elö- termény, megágyaz a búzának. .. Az őszi hónapokban már nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikeredik valami fényesre az év. Azt is tudták, ha hagyják, hogy menjen a maga útján, mégj rosszabbra számíthatnak. Sorra vették a lehetőségeket. A legkézenfekvőbbnek az építkezések leállítása látszott. Már-már kimondták a döntő szót, de aztán felülkerekedett a pillanatnyi érdekeken az aggódás a jövőért. A tízmilliós lucernalisztüzem termékét jövőre már várja a piac, s ha nem szállít a Velemi Endre Tsz, talán mások előznek, aztán már nehezebb a bizalmat visszaszerezni. A lucernaüzem építése, akárcsak a gépműhely fejlesztése tehát folytatódott. A tsz 50 tagú építőbrigádja sem maradt munka nélkül... — Mit szóltak az emberek a gyengébb évhez? Toró Zoltán egymáshoz dörgöli az ujjait, mintha bankókat nyálazna, mondván ezen keresztül nézik az életet. A számos baj ellenére a bérszínvonalat nagyjából tartani tudják. Aztán Toró Zoltán vált a gondolattal, mert mégsem csak a pénzen keresztül nézik az emberek az életet. Azt mondja: „Mindenki tudja milyen nehéz évünk volt, s azt is tudják, össze a Pécs-bányaüzemhez tartozó István-aknán. Egy vájár teljesítménye műszakonként 6—6,2 tonna, a lengyel berendezéssel már a kísérleti időszakban is 9—10 tonna érhető el, könnyebb fizikai munkával. Kezeléséhez mindössze hét ember szükséges. hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk...” Az igazán szorult helyzetből az állattenyésztés húzta ki a téeszt, a' tervezettnél több mint négymillióval hoztak többet. Pedig náluk sem fenékig tejfel az élet, a szarvasmarhaállomány például váltás előtt áll. A magyar tarkák jórészét a tejelő Holstein-Friz keresztezés váltja. Táj ti József az egyes számú szarvasmarha-telep vezetője azért óvatos, mintha csakis a 24 gondozóé és az övé lenne a 365 tehén, úgy félti az állományt. — Három évvel ezelőtt hallottam egy előadást, valami központi ember jött le Pestről. Azt mondta, elvtársak mint a szemük fényére úgy vigyázzanak a magyar tarkára, mert jó a húsa, bárhol a világon eladható. No ugye, most meg inkáb csak a tej kell... Azért kifundáltunk itt valamit,, részben meghagyjuk a magyar tarkát, nem selejtezzük ki őket teljesen bolond módra. A lényeg no, hogy meglepetés nem érhet minket... Faggatnám Tajti Józsefet, hogy talán csak a szarvas- marhákról beszél ily féltőn. Mondom is: — Itt a telepi öltöző, meg a tej hűtő ugye nem készült el. — Nem. — Pedig úgy volt, hogy meglesz. — Ügy. — Aztán mégis inkább a gépüzemet építették... Tajti József kijön a sodrából: — Persze, hogy azt, hiszen az volt a fontosabb. Nincs mit kotlani ezen a témán... Kérdéssel kezdtük az írást, mi kapja meg az embert a paraszti életben? Tényleg, mi is?... Űj ABC A Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kis ÁB C - áruházat építtet Szolnokon, a Verseghy úton. A 420 négyzetméter alapterületű áruház alapozását novemberben elkészítette az útfenntartó üzem, az Építő-, Javító- és Szolgáltató Vállalat pedig februárban hozzákezd a magasépítéshez. A 6 millió forint értékű beruházást — amelyből 2 millió állami támogatás — az év végére fejezik be. Ilyen még nem volt a gyárban! Januárban plakátokat tettek ki mindenfelé. „Jelentkezzenek átképzésnek.” A vállalat megszervezi az egyéves forgácsoló szakmunkás-tanfolyamot. Kell az esztergályos, a marós, a gyalus és a köszörűs. Főleg a szerelőket várják az átképzésre, s nagyon remélik, legalább ötven ember rövidesen tanulni kezd. Az egyedi nagygépeket, berendezéseket gyártó Aprítógépgyárban nevezetes esztendő volt 1976. Például az átlagműszákszám év végére 2,26 lett, az előző évi 1,5— 1,7-del szemben. A műszakszám emelése azt jelenti, hogy már minden kulcsterületen három műszakban dolgoznak a nagy teljesítményű gépek, berendezések. A másik, eredményességeit igazoló szám: a nyereségitömeg- tervet 30 százalékkal túlteljesítették. Ez tette lehetővé, hogy már most, januárban kiadták az idei általános bérfejlesztést. — A magasabb teljesítményt meg kell fizetni, a megérdemelt munkásbéren nem szabad takarékoskodni — hallottam a gyár egyik vezetőjétől. Kulcskérdés a szakképzettség Hazánkban egyedi nehézgépeket Csepelen, Diósgyőrben és a jászberényi Aprítógépgyárban gyártanak, ami nagy szakmai felkészültséget követel a munkásoktól. A forgácsolóban például nem látnak prototípust, nem futószalag mellett állnak, ahol egy, csak egy részműveletet kell tudniuk. Megkapják a műszaki rajzot, a tervet, a többi rajtuk áll. Ha náluk valami selejt lesz, százezres kárt jelent. Persze hogy meg kell becsülni a jó szakmunkást. Csakhát van-e, s ezután lesz-e? Nincs elég forgácsolóból, mint ahogy öntőből se volt sokáig. öntőket „hoztak”. Amikor 1973- bain saját erőből felépítették az öntödét — 85 millióba került — sokan bírálták érte a gyár vezetőit. Pedig az öntöde termelésének hatvan százalékát az Aprítógépgyár használja fel. így b i zton ságosabb a termelés, acélöntvény miatt nem kell kooperálni. Nos, az öntödében 1974-ben hetven ember dolgozott. Most 105 a munkáslétszám. Borsodból jöttek öntőszakmunkásak. Letelepítették őket, lakást adtak nekik. Megérte. Már az öntödében is három műszakban dolgoznak. Két műszak évi 1500 tonna acélöntvényt jelentett 1974— 75-ben, a harmadik műszak bevezetésével évi 2 ezer tonnára nőtt a termelés. 1 forgácsoló szakma rangiáért A forgácsoló nem „divatos” szakma. 'Nem halljuk, hogy azért áhítozna szülő, vagy általánost végző gyerek: csak felvennék marósnak, esztergályosnak, gyalusnak. Az is igaz. hogy ebben a szakmában pontosan kiszámítható a kívánt teljesítmény, s hogy ebben a szakmában nem lehet automatikusan dolgozni. Ezt a szakmát nem egyszer kell megtanulni, hanem állandóan fejleszteni kell az egyszer megszerzett tudást. A szakmunkások kötelező továbbképzését ezért is komolyan veszik, három évenként mindenkire sor kerül. Tavaly a gyárvezetés úgy döntött, differenciáltan rendkívüli. — 6—8 százalékos, béremelésben részesíti a forgácsoló szakmunkásokat. Az. tán saját erőből pótlékot adtak a második műszaknak. Megszervezték a harmadikat. Azt is megfizetik. A szakmunkástanulók tudják, eredményes vizsgájuk után fél évig 10 forintos órabérben dolgoznak, hogy igazán megtanulhassák a műhelymunkát. Utána egy évig kedvezményesen nyolcvan százalékos teljesítményre 100 százalékos bért kapnak. Sokan érdeklődnek már a forgácsoló szakma iránt a gyárban. Belsfi források Mondhatnánk, ennyi és nincs tovább, hiszen az Aprítógépgyárban okosan és szervezetten gazdálkodnak a munkaerővel. Érdekeltté teszik a termelésben, a három műszakos munkarendben. Ismerik a gyár helyzetét, kapun belül is mernek újítani. A fejlődés útja tehát adott. Igenám, de a gyárnak annyi megrendelése van erre az évre, hogy a mostani erővel, felkészültséggel másfél év alatt teljesítheti. Húszszázalékos jövedelmezőséggel dolgoznak. Persze, hogy még többet akarnak. Ehhez azonban újabb okos, értő szakemberek, munkások kellenek. Akár félezemek is tudnának munkát adni. Ennyi pedig — még a fele se — lesz egykönnyen. Hiába a saját önálló tanműhely, hiába a szervezés, még a két gépen dolgozó legjobbak is. Munkaerő nincs. Dehogy nincs! Van a környéken kisüzem. ahonnan szívesen átvenne munkásokat a vállalat. Nem munkáscsábítással, nem elvtelen kínálatokkal. Telephely kellene, nem is egy, erre a terv kibontakozóban van. És közben január első hetétől a gyárkapun belül, úton-útfélen ott a hirdetmény: Átképzősöket várunk! Az eredmény bizonyosan igazolja majd a fölméréseket, a gyár vezetőinek véleményét. Tudnak, mernek a saját tartalékokhoz nyúlni. Ezért jó példa az Aprítógépgyáré. Sóskúti Júlia Mélykúti Attila Á lépegető „vájár" Á gyűlések ára „A szakszervezet beszámoltatta a közgazdászokat a munkásbérekről. Szerintük nagyon jó. Tényleg nem látszott rossznak, de mi van, ha más vízügyi igazgatóságok, téeszek, a KPM hasonló munkát végző dolgozóihoz hasonlítjuk a mieink pénzét? Ez megtörtént, s kiderült, hogy nem vagyunk versenyképesek. Ennek hatására 1976-ban tíz százalékkal emeltük a földmunkások bérét, míg az alkalmazottakét csak öt százalékkal. Nincs mese, a munkásainkat meg kell fizetni.” Semsei Imrének, a KÖTIVIZIG párt- bizottsága titkárának szavait tettek sora erősíti, mert — amint elmondja — „az üzemi demokráciáról nem papolni kell, intézni, így lehet a melóst máskor is, bármilyen fórumon szóra bírni. A párt, a szakszervezet és a KISZ összehangolják eme tevékenységüket, volt olyan értekezletünk. hogy 30 pontból álló probléma- halmazt adtunk át a gazdaságvezetésnek intézkedésüket kérve.” A lakókocsikban, pártonkívüliek véleménye szerint, komoly tekintélynek örvendenek a tömegszervezetek tagjai. A Béke és barátság szkréperes brigád egyik tagja, Bonkó Béla ezt így fogalmazta meg: „Ugye, mi csak dolgozunk, azután, csak állunk, mint a süket disznók, hegyezzük a fülünket, hogy mi van. van-e újság, mire alakul az élet? A párttagok meg a KISZ fiataljai tájékozottabbak”. A tekintélyt csak növeli, hogy a pártbizottság titkára észrevette, az emberek a hatalmas SZ—100-as gépeket fadorongokkal emelgetik. Kiderült, hogy csak egy hévér van a brigádban, az is elromlott, s egy hónapja beadták a műhelybe javíttatni, de még nincs készen. Semsei Imre intézkedett: ha a hátán is, de azonnal vigye ki az illetékes a jó hévért. Tény azonban, hogy akadnak emberek — a munkások között kevesebben —. akik sokallják a mozgalomra fordított időt. a termelésből kiesett órákra hivatkozva. Zsilka Sándornak, a KISZ-bizottság titkárának ellenérvei: „Egy-egy rendezvényünk miatt valóban van kiesés, ez áronban nem alapvető gond. A valóságos kieséseket kell emlegetni. Például 1973-ban előfordult, hogy egy építésvezető roszul tűzött ki egy gátszakadást, s az nem találkozott a szembejövő gáttal. Szét kellett bontani és újra építeni. Ezt kell kiküszöbölni és a késői hétfői munkakezdést, a rossz alkatrészellátást ... A KISZ-nek szép eredményei vannak, például 1970-ben mi kezdeményeztük a fiatal földmunkagépészek versenyét, megrendeztük 72-ben is. de tavaly már az OVH országos verseny rangjára emelte a ki minek mestere vetélkedő keretében. De munkánkról árulkodik a KISZ KB Vörös Vándorzászlaja is,” Való igaz. áldozatokat kell hozni a mozgalmi életért: a hatalrrta.s területen dolgozó munkásokat gyűlésekre, rendezvényekre szállítani, nem olcsó mulatság, s itt nem egy-két órahossza a kiesett* idő. mint zárt üzem esetében, hanem egy egész műszak. A Béke és barátság brigád gépvezetője, a pártvezetőségi tag Récsányi József is igazolja ezt. „Számolgattuk a brigádvezetővel, hogy másfél gép egész évi teljesítménye esik ki csak a mi brigádunkban. Miért? Nálunk dolgozik a legtöbb párt. és KISZ-tag, iskolába is járunk.” De a realitáshoz hozzátartozik, hogy a KÖTIVIZIG 282 párttagja közül 45 és fél százalék fizikai munkás, s á párttagságnak csupán 13 százalékát alkotják a földmunkások. Tehát a kéthavonta tartott taggyűléseken 24 földmunkagépész és 13 kubikos munkája esik ki. Récsányi József szerint „nem a mozgalmi életet kell csökkenteni, hanem a munkát okosabban szervezni.” Maguk a párttagok „átlagbért kapnak a mozgalmi életre fordított időre, a premizálásoknál azonban mi roszabbul járunk — mondja Récsányi József. — A múltkor mondta egy pártvezetőségi tag, hogy 500 forinttal kevesebb prémiumot kapott, mint a pártonkívüliek. Mégsem merült fel senkiben, hogy nem érdemes a közéletben forgolódni.” A KÖTIVIZIG-nél a párt szervezeti felépítése más üzemekéhez hasonló: 3—4 pártcsoport alkot egy alapszervezetet, s tíz alapszervezetet irányít az üzemi pártbizottság. Amit lehet a pártcsoportokon belül bonyolítanaik le; egyszerűbb így, hatékonyabb, kevesebb a munkából kiesett idő. Így oldják meg a pártoktatást is. „Nem annyira a földmunkásmozgalmi tradíciókból, sokkal inkább az itt dolgozók osztályhelyzetéből ered, hogy a vízügynél a földmunkások a legtisztábbak, legbecsületesebbek és legforradalmibbak ma is — meditál Semsei Imre. — Több mint három szocialista évtizedünk után azonban már a mozgalmi szervek hatásával is számolni kell. A mai földmunkásság nem kétséges, hogy munkásosztályunk tagja.” A mai földmunkásság jövőjéről faggattam Semsei Imrét. „A jövő? Én is tíz évig voltam traktoros. tudom, mit jelent olajosán, porosán, fáradtan térni nyugovóra egy lakókocsiban. Ma már az apróbb községekben is komoly kommunális ellátottság van, s ennek hiányát aligha lehet megfizetni. A lakókocsis, félnomád élet felett ítéletet mondott a kor.” Körmendi Lajos Kövekezik: „Egész kis boldog hazát...” Műszak előtt a Haladás brigád gépei
