Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

1977. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kilencen a szalag mellől Mindenki szakmunkás a brigádban. „ Honnan vegyük, ami nincs? A munkaerőt oda, ahová kell! Megérkeztek a délutáno- sok. Trécselnek, nevetgélnek pár percig. Közben előkerül a munkaköpeny is a szek­rényből. Átöltöznek — lassú léptekkel elindulnak a mű­helybe. A martfűi Tisza Cipőgyár 251-es konfekciós műhelyé­ben „újraélednek” a szala­gok, hangos csattogásba kez­denek a gépek. A fürge kezek alatt gyors egymásutánban formálódnak a színes sport­cipők. Négy hely üres a szalagok mellett. Óvári Gyuláné mű­vezető, Csőke Sándorné. Pin­tér Margit és Szabó Lajosné, a Tyereskova szocialista bri­gád tagjai a klubszobába in­vitálnak. Beszélgetünk, szó kerül az újév új terveiről, el­képzelésekről, a brigád to­vábbi életéről. — Hogyan sikerült az 1976- os év a brigádnak? — Nem volt könnyű esz­tendő — mondja Óvári Gyu­láné, a „tyereskovások” Jusz- ti nénije — de azért sikerült. Hátunk mögött hagytunk jó néhány nehéz, fáradtságos napot, hetet. A műhely idei terve több mint 200 ezer pár sportcipő elkészítése volt. Az év elején, amikor megtudtuk, mi vár ránk — húztuk a szánkat. Kétségbeestünk, hogy most mi lesz, megtud­juk-e ezt a mennyiséget csi­nálni? Nem sokáig sopán­kodhattunk, mert volt dolog. Aztán olyan napokat is meg­értünk, amikor tízen, tizen­öten is hiányoztak — bizony mindenkire több dolog jutott. Üjabb munkaműveleteket is meg kellett tanulni, hogyha bárhonnan „kiesik” valaki, helyettesíteni lehessen. A mi brigádunk is megfogyatko­zott, egy kolléganőnk nyug­díjba ment, ketten pedig szü­lési szabadságukat töltik. Ti- zenketten voltunk — kilen­cen maradtunk. — Kicsit megnehezítette a munkánkat, hogy 265 ezer pár cipőt kellett elkészíteni szovjet exportra — veszi át a szót Pintér Margit. — Ez még nem lett volna rendkí­vüli, de ezt pluszként vállal­ta a Tisza. Ebben a munká­ban segítettünk az „A” gyár­nak, munkáskézre volt szük­ségük. Három szabad szom­batunkat ajánlottuk fel, de volt, aki négyszer, ötszőr is bejött. Sikerült a brigádon kívülieket is bevonni a mun­kába. Végül már több volt a jelentkező, mint a munka. Megérte a fáradtságot, hiszen jó minőségű cipőket, csizmá­kat indíthattunk útnak a Szovjetunióba. — A minőségről jut eszem­be — szól közbe Szabó La­josné, — sikerült egy száza­lékkal „megtoldani” a minő­ségtervünket. így kimondva szinte semminek tűnik. De, valójában nagyon sokat je­lent. Minőséget javítani csak nagy odafigyeléssel, pontos­sággal lehet... . — Ne dolgozzunk már min dig, beszéljünk másról is — szólal meg Juszti néni. — Meséld csak el — mutat Cső­ke Sándornéra mi volt azzal a szakmunkás-bizonyítvánv- nyal! — Már régebben elhatároz­ta a brigád, hogy mindannyi­an megszerezzük a szakmun­kás-bizonyítványt — válaszol Csőké Sándorné. — Tavaly június 26-án én is örülhettem, mert szakmunkás lettem. A brigád várt a vizsga után, és szegfűvel köszöntöttek... Most már mindenki szak­munkás nálunk. Nem mon­dom, elég nehéz időszak volt, A két gyerek, a család gond­ja, az otthoni munka, a mű­helyben is helyt kellett állni — mindezek mellett sokszor nehezemre esett a tanulás. Hetente háromszor jártam iskolába. Még szerencse, hogy Margitka segített a ma­tekben. .. — Persze, hogy segítet­tem. .. — mondja Pintér Margit. — Ez csak természe­tes. Örülök, ha valakit tanít­hatok, legalább nem felejtem el, amit tanultam... — Ne hagyjuk már ki a sorból a társadalmi munkát sem — így a brigádvezető. — igaz, tavaly már nem patro­náltuk a bölcsődét, mert négy brigád is „pártfogásá­ba” vette a kicsiket. Üjabb feladatot kerestünk magunk­nak. Elmentünk paprikát szedni a mezőhéki Táncsics­ba, a kengyeli Dózsa Tsz-ben pedig cukorrépát kapáltunk. Pont a legmelegebb időben mentünk — fel is hólyagoso- dott a hátunk... — Volt ’76-ban egy újítá­sunk is — folytatja Óvári Gyuláné. — Beteg lett az automatakezelőnk, és hol az egyik, hol a másik brigádta­gunk lépett a helyére. Elég nehéz az a munka. Hogy ne kelljen annyit ugrálni, emel­getni az anyagot egy kis gör­gős kocsit terveztünk, mi asszonyok. El is fogadták újí­tásként. .. — Bekopogtatott az újév. Ilyenkor általában mindenki újabb terveket sző. A brigád milyen elképzelésekkel kezd­te 1977-et? — Még ezután készülnek a brigád ’77-es tervei, mert a vállalati irányelveket nem kaptuk meg, de elképzelése­ink vannak — válaszol ismét Szabó Lajosné. — A terme­lésben, a minőség javításában a tavalyi eredményekhez iga­zodunk. Készülődünk a bőr­ipari szocialista brigádveze­tők országos tanácskozására. Huszonketten — közöttük én is — képviseljük majd a gyárat. A brigáddal együtt megbeszéljük, hogy ha eset­leg szót kapok, miről számol­jak be. Van egy újabb újítá­si ötletünk, szeretnénk meg­valósítani. A varion-körrel kapcsolatos — az újítással egy ember egy műszak alatt 3—4 pár cipővel töbet tudna elkészíteni, mint eddig. Dé­delgetett álmunk, hogy el­nyerjük harmadszor is a Vál- latlat Kiváló Brigádja címet. Igaz, tavaly a Népköztársa­ság kiválói lettünk, de ezt a kitüntetést éppen elég meg­tartani. A „közös kislányunk­ból” jó szakmunkást akarunk nevelni. Állami gondozott a leányka, másodéves szakmun­kástanuló — egy esztendeje ismertük meg. Lejár hozzánk a műhelybe, és ha végez itt fog dolgozni... Óvári Gyuláné^ lopva az órájára pillant. Tekintete el­árulja „elszaladtak” a per­cek — ideje munkához látni. Szekeres Edit Mi az eocénprogram ? Az észak-dunántúli szénmedencében új bányákat nyitnak Napjainkban gyakran hallani az eocénprogramról; arról, hogy ennek a nagyszabású tervnek az alapján a hazai szén- bányászatban példa nélküli beruházást valósítanak meg. A ha­talmas vállalkozás lényege, hogy az észak-dunántúli szén­medencékben négy új bánya megnyitásával sok millió tonna ásványkincs kiaknázásának feltételeit teremtik meg. Márkus- hegyen, Nagyegyházán, Mányoson, és Lencse-hegyen teljesen gépesített új bányákat létesítenek, $ ezeből szállítják majd a tüzelőanyagot a Bicske térségében felépülő csaknem 2000 megawattos gyűjtőerőmű ellátására. Az eocén kifejezés görög eredetű, hajnalt jelent, s egy­szersmind a földtörténet 30— 50 millió évvei ezelőtti sza­kaszát jelöli. Ebben a geoló­giai korszakban hazánk és Európa területének nagy ré­szét is sekélyvizű. meleg ten­ger, a Földközi-tenger őse borította. Az éghajlat tropi­kus, szubtrópikus volt, s a dús növényzetből, az óriási erdőikből keletkeztek azok a szénrétegek, amelyek az eocénprogram megvalósítá­sára napjainkban lehetőséget adnak. Csupán Nagyegyházán és Mányon 200 millió tonnánál nagyobb szérwagyon rejtőzik a mélyben. Ezeken a terüle­teken még az ezredforduló után is hosszú aktív bányák működhetnek. Még 1971 nya­rán, amikor a nagyegyházi medence vízháztartásának jobb megismerésére az egyik fúrással a széntelepek alá hatoltak, kiderült, hogy köz­vetlenül a barna kőszéntele­pek alatt, nem nagy mély­ségben. kitűnő minőségű 10—30 méter vastagságú bauxitrébeg is fekszik, amely iparilag is hasznosítható. Ez a körülmény módosította a szénvagy on feltárásává,] kap­csolatos elképzeléseket is. A két ásványkincs közötti cse­kély srinitkülönibség ugyanis módot ad arra, hogy a szén és a bauxit egyidejű, vágy egymást követő kitermelését azonos aknanyitással oldják meg. így itt • működhetnek majd az első olyan magyar- országi aknaüzemek, ame­lyekből nemcsak szenet, ha­nem bauxitot is a felszínre hoznak. Az első nagy teljesítményű bánya építését a Márkus-he- gyen már megkezdték. Az idén Nagyegyházán mélyíte­nek aknát, a ha|rmaldik bá­nya kialakítását pedig 1978- han Mányon kezdik meg. A Lencse-hegyit 1980-ban mélyítik. Ezek a bányák ha­talmas földalatti automati­zált gyárakhoz lesznek ha­sonlóak. A szénfej tés-rafcodás és szállítás minden mozzana­tát gépesítik. Automatikák teszik biztonságossá a mun­kát minden felszíni és föld­alatti munkahelyen. A front­fejtésekben hangosbeszélő­kön adják az utasításokat, ugyanígy kapják a jelzéseket a felszíni üzemek, a vízmen­tesítő telepek. Az önműkö­dő berendezések jelzései egy központi diszpécserszobában összegeződnek és számítógép dolgozza fel a kapott adato­kat. A magyar bányanyitások történetében példa nélkül álló nagyberuházást csupán hazai erőforrásokból nem tudnánk megvalósítani. Ezért nagy jelentőségű az a segít­ség^ amit az eocénprogram­hoz a Szovjetunió nyújt. Nagyteljesítményű, korszerű gépek érkeznek a Szovjet­unióból, közreműködnek a baráti országok szakemberei a tervek készítésében, részt vesznek az építkezéseken, betanítják a magyar munká­sokat a szovjet gépek keze­lésére. A negyedik ötéves terv időszakában Szolnok megyé­ben a termelői ágazatok di­namikusan fejlődtek. A vi­déki ipartelepítéssel javult a termelőerők és a népesség területi elhelyezkedése kö­zötti összhang. Erőteljesen növekedett a foglalkoztatás színvonala (5,6 százalékkal), meghaladva az országos át­lagot. A mezőgazdasági ke­resők száma 8 ezerrel csök­kent, viszont a nem mezőgaz­dasági ágazatokban több mint 19 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma. A dolgozó nők száma több mint 10 ezerrel emelkedett, ará­nyuk az összes aktív kere­sőkön belül 36,3 százalékról 39,9 százalékra nőtt. A mun­kaképes korú férfiak foglal­koztatása gyakorlatilag már száz százalékosnak tekint­hető. A kedvező eredmények mellett azonban jelentkeztek gondok is. A megvalósított ipari beruházások részben extenzív jellegűek voltak, a munkaerő-felhasználás haté­konysága elmaradt a kívá­natos színvonaltól, az indo­kolatlan és káros munkaerő- mozgás is zavarta a terv­szerű munkát. Az iparban a munkáslétszám alacsonyabb mértékben emelkedett, mint az adminisztratív létszám. Nem növekedett a kívánatos mértékben a műszakszám. A munkaerő koncentrált fel- használása sem volt kielégí­tő (a megye szocialista ipa­rában 1975-ben az ipartele­pek 77 százaléka 100 mun­kásnál kevesebbet foglalkoz­tatott). Lassan bontakozott ki a termelési szerkezet kor­szerűsítése is. Mindez a munkaerő szervezett elosz­tásában. a progresszív ága­zatok és vállalatok munka­erő-ellátásában okozott fe­szültségeket. Különösen a tervidőszak második felében voltak a munkaerőellátásban egyensúlyi zavarok. A vál­lalatoknak a munkaközvetí­tő szervekhez — 1975-ben — bejelentett munkaerőigényét 83—85 százalékban lehetett csak biztosítani. A belső tartalékok Szolnok megyében sem számolhatunk a következő években számottevő új mun­káskézzel. A megyében is minimálisra csökkent a még munkába vonhatók száma. Bár a megye népessége las­san növekvő tendenciát mu­tató — 1980 végéig mintegy kétezres növekedéssel szá­molunk — a népesség kor- összetételéből adódóan a munkaképes korú népesség­szám (ezáltal a munkaerő- forrás) mintegy ezerrel csök­ken. így a foglalkoztatás színvonala 1980-ig lényege­sen nem növelhető. Az aktív keresők arányának 2,4 száza­lékos növelésére csak a munkaképes korú, nem dől­A megyei tanács elnökének utasítása a kötelező munkaerő­közvetítésről gozó női népesség további munkába vonásával és a megyéből eljáró dolgozók számának csökkentésével lesz lehetőség. Ilyen körülmények között elsősorban az üzem- és mun­kaszervezés javítására, a munkafegyelem további szi­lárdítására van szükség, jól átgondolt intézkedésekkel, főként a hatékonyság, a koncentráció, az ésszerűbb: foglalkoztatás biztosításával kell a belső tartalékok fel- használására törekedni. A vállalati gazdálkodás ja­vítása mellett azonban szük­ségesek az adminisztratív in­tézkedések is. A munkaügyi miniszternek a munkaerő­közvetítésről, szervezetten történő elhelyezéséről és to­borzásáról szóló rendeleté­ben kapott felhatalmazás alapján a megyei tanács el­nöke utasítást adott ki — amely. 1976, december 1-én hatályba lépett — a kötelező munkaerő-közvetítés szabá­lyozásáról Szolnok megyé­ben. Ezek után lássuk részle­teiben a megyei tanácselnök utasítását. Mikor és kikre kell alkalmazni a kötelező közvetítést? A miniszteri jogszabály alapján kötelező közvetítés útján alkalmazhat munkaerőt az a vállalat, amelyre nézve jogszabály, vagy ágazati irányítói, illet­ve felügyeleti szerv — a vál­lalat kitelepítését (megszün­tetését) rendelte el, vagy a létszámgazdálkodásra vonat­kozólag meghatározott ma­gatartást ír elő és azt a vál­lalat nem hajtotta végre. Az elnöki utasítás kibővíti a vállalatokra vonatkozó sza­bályokat azzal, hogy kötele­ző közvetítés útján tölthetők be azok a munkahelyek, amelyek a „vállalati munka­helyi jegyzékben” csökkent munkaképességű dolgozók számára vannak kijelölve. Azok a vállalatok, amelyek fejlesztési terveik alapján a jelen tervidőszakban — lét­számuk szintentartására. il­letve csökkentésére vannak besorolva — minden fizikai munkakörben — kötelező közvetítés útján alkalmaz­hatnak munkaerőt. Aki kilépett A munkavállalókra így szól a rendelkezés: kötelező közvetítés útján létesíthet munkaviszonyt az a dolgozó, aki „kilépett’ munkakönyvi bejegyzéssel változtat mun­kahelyet, illetve egy éven belül harmadik, vagy továb­bi munkaviszonyba lép, ha e munkaviszonyait felmondás­sal szüntette meg. Az elnöki utasítás kiegészítő rendelke­zése még az, hogy valameny- nyi általános és középfokú iskolában tanulmányait befe­jező fiatal — az első mun­kába lépést követő 3 évig — kötelező közvetítés útján lé­tesíthet munkaviszonyt, illet­ve csak ilyen módon alkal­mazható. A munkaerőhelyzet fe­szültségeinek csökkentését, valamint a népgazdasági terv ágazati és területfejlesztési célkitűzéseinek megvalósítá­sát célozzák az elnöki utasí­tás további rendelkezései, melyek a vállalatok munka­erőigényének kielégítésére fontossági sorrendet határoz­nak meg. Ennek megfelelően — a munkaközvetítő szer­vek — a következő közvetí­tés hatálya alá eső dolgozó­kat elsősorban ahhoz a 33 kiemelt vállalathoz irányít­ják, amelyek munkaerőellá­tása — a megye gazdasága szempontjából — döntő je­lentőségű. Ezt követően azokhoz a vállalatokhoz tör­ténik a közvetítés, amelyek — a jelen tervidőszakban — létszámukat bővíthetik. E vállalatok közül előnyben részesülnek a közvetlen la­kossági szogáltatást végzők (ideértve az egészségügyi és kulturális ágazat fizikai munkaerő-ellátását is), az exportra termelők, a nagy­értékű termelőberendezések több műszakos kihasználását tervező vállalatok. Végül azok a vállalatok következ­nek, amelyeket a létszámuk szintentartására, illetve csök­kentésére soroltak be. Ezek­hez a vállalatokhoz azonban — fizikai munkakörbe — csak akkor közvetítenek munkaerőt, ha ezzel a lét­szám az 1976. július 1-i szín­vonalat nem lépi túl. A nyilvántartás Még néhány tudnivaló: a kötelező munkaerő-közvetí­tést a munkáltatók székhe­lyére, illétve a telephelye szerinti illetékes tanácsok szakigazgatási szervei látják el. (A kivételekről a helyi tanácsok pontos felvilágosí­tást adnak.) A betöltetlen munkahelyek nyilvántartása, a munkaerő-gazdálkodás el­lenőrzésének elősegítése vé­gett a munkáltatók kötelesek a területileg illetékes tanácsi munkaügyi szakigazgatási szervéknek adatokat adni. A kötelező munkaerő-közvetí­téssel kapcsolatos utasítás megszegése egyébként sza­bálysértést jelent és 5000 fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Csák László a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetflhelyettese A tavaszra készül a mezőgazdasági légiflotta A MÉM Repülőgépes Szolgálat helikopterei és repülőgépei 1976-ban két­millió-nyolcszázezer hektár szántóföld és gyümölcsös műtrágyázását, gyomirtá­sát és egyéb növényvédel­mét végezték el. A téli hó­napokban Budaörsön ké­szítik fel a légiflottát a jö­vő évi feladatokra. Ké­pünkön: Helikopter a ja­vítóműhelyben. R. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom