Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

1977. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újabb üzemek csatlakoztak a csepeliek kezdeményezéséhez (Folytatás az 1. oldalról') tek. A versenyhez dolgozza­nak ki vállalati ajánlásokat, biztosítsák, hogy a kitűzött feladatok konkrétak legyenek és kapcsolódjanak az éves és a középtávú tervek teljesíté­séhez. A szakszervezetek tö­rekedjenek arra, hogy a vál­lalások között a munka jobb minősége az első helyen sze­repeljen, szorgalmazzák az anyag- és az energiatakaré­kosságot, támogassák az újí­tó mozgalmat. A termelékenység növelése megkövételi az üzem- és munkaszervezés javítását is. A szakszervezetek sokat te­hetnek a „Dolgozz hibátla­nul” munkarendszer népsze­rűsítéséért. A munkaverseny jó alkalom a „DH” lépcső­zetes bevezetésére, hiszen a vállalatok bőségesen rendel­keznek belső tartalékokkal. A munkával kapcsolatos és a kulturális vállalások nem cserélhetők fel, egymással nem helyettesíthetők. A kis kollektívák éljenek a szak­mai képzés és az önképzés minden lehetőségével, a szak- szervezetek pedig igyekezze­nek felkelteni az érdeklődést, megteremteni a művelődés feltételeit. Legyen követel­mény a szocialista brigádok­ban az alapműveltséget nyúj­tó általános iskola befejezé­se azok számára, akik még nem végezték el. A szakszervezetek, hason­lóan az elmúlt évekhez, az idén is figyelemmel kísérik az üzemek, a vállalatok bér- gazdálkodását. Feladatuk: a termelékenység növelésének érdekében vizsgálják meg az üzemekben a teljesítmény bérezés kiterjesztésének lehe­tőségeit és szorgalmazzák, hogy annak aránya növeked­jék. Ügyeljenek arra, hogy a béreK emelkedésének csak a fegyelmezett, jobb munka le­gyen az alapja. A fizetések emelésénél, a munkanormák kialakításánál a szakszerve­zeti bizalmiak mondják el véleményüket. A munkahe­lyi demokrácia fejlesztésében többek között meg kell hatá­rozni a bizalmiak jogaival és hatásKörével kapcsolatos fel­adatokat, s nem szabad meg­feledkezni a szakszervezeti tisztségviselők rendszeres képzéséről sem. A beszámolót követő vitá­ban felszólalt Szabó Lajos- né, a tisza cipőgyári munkás­nő, a „Népköztársaság Kiváló Brigádja” címmel kitüntetett Tyereskova brigád vezetője, aki elmondta, hogy a gyár 216 szocialista brigádja örömmel csatlakozott a csepeliek ver­senyfelhívásához. Ugyanígy a Járműjavító, a jászberényi Hűtőgépgyár, a szolnoki Pa­pírgyár és még sok-sok vál­lalat képviselője beszélt ar­ról felszólalásában, hogy a brigádtagok röpgyűléseken vállalati tanácskozásokon csatlakoztak a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére or­szágszerte ' kibontakozott munkaversenyhez. H. J. Tudjuk, ki mennyit ér Kommunisták között a Pannóniában „Ha Dobáné fiatal korában tanulhatott volna, ma biztos magas pozíciót töltene be” — mondta Dóba Lajosnéról az üzemi pártvezetőség titkára, Gácsi Pál. — Mire vitte vol­na? Nem tudom, de hogy most jó alapszervi titkár, az bizonyos. Olyan ember, aki a pártmunkáját tiszta szívvel végzi, hittel, akarattal, egy­re nagyobb tudással. És ezért nagy tekintélye van a mun­kások körében. Ez kiderült szinte az első percekben, aho­gyan megkezdődött alapszer­vezetük beszámoló taggyűlé­se. Olyan beszámolót készített közösségük egy esztendeji munkájáról — az alapszerve­zet vezetőségének másik két tagjának közreműködésével — hogy arra egyszerűen le­hetetlen volt nem véleményt mondani. Egyetérteni, vagy vitázni. Egy a három közül A gyár, a Pannoni Szőrme­kikészítő és Konfekció Vál­lalat kunszentmártoni 4-es számú gyára, az idén szep­temberben ünnepli fennállá­sának 10. évfordulóját. Tíz- egynéhányan kezdték egy öreg épületben, a „bagolyvár­ban”, és hatan alakították meg akkor az üzemi párt- alapszervezetet. Eltelt tíz év. A község szé­lén, tenyérnyi pusztaságon felépült egy modern nagy­üzem, ahol naponta több mint ezer ember keresi be­csületes, jó munkával a ke­nyerét. Épült a gyár, de a ter­melés közben egyetlen perc­re sem szünetelt. Elkészült egy műhely, munkásokat vet­tek fel, költözködtek, rendez­kedtek. Kész lett egy másik, újabb munkásokat vettek fel, újra költözködtek ... renge­tek szervező munkára volt szükség. És nevelőmunkára is. Nevelni a fakanál után gyárban munkát vállaló asz- szonyokat a munkáséletre, a fegyelemre, tanítani őket szakmára, mesterségbeli tu­dásra. És csak nehezítette a dolgot, hogy a munkások fe­le a környékbeli községekben él, azaz bejáró. A maroknyi kommunistának kellett élen járnia a szervező, a nevelő munkában. Azoknak, akik kezdettől fogva pátyolgatták a növekvő gyárat, és akik kö­zül jó néhányan — köztük Dóba Lajosné — most is ott ültek a tanácskozóteremben, a kettes számú alapszervezet beszámoló taggyűlésén. Mert időközben ők is többen let­tek. Ma három alapszervezet­ben több mint kilencven kommunista dolgozik a gyár­egységben. — Vezetőségi üléseinken 40 százalékban pártpolitikai, 60 százalékban gazdaságpoli­tikai témákat tárgyaltunk. Ez érthető, hiszen az ötödik öt­éves terv első éve volt 1976. Meghatározta egész jövőnket. Ezt érezték gyárunk kommu­nistái, és szívesen foglalkoz­tak gazdasági kérdésekkel — mondta a beszámolóban Dó­ba Lajosné. És nemcsak tárgyaltak, dolgoztak is. Tavaly a gyár­egység a tervezett 22 ezer 700 panofix bunda helyett csak­nem 24 ezer 300-at, 13 ezer 400 irhabunda helyett mint­egy 14 ezer 200-at készített, emellett több tízezer bunda­bélést, sapkát, gallért és újab­ban eredeti vadbőrből kabá­tot is. Ennek az alapszerve­zetnek nagy része van az eredményekben, hisz ők har­mincnégyen a konfekció mű­helyben dolgoznak. És az iáén még nagyobbak a fel­adatok: a terv 300 millió fo­rintnyi érték megteremtése. — Az viszont hiba, hogy a termelési eredmények mellett elmaradt a gazdaságpolitikai agitáció, — mondta Kardos György, a községi pártbizott­ság titkára a taggyűlésen. — Pedig szükség van a legjob­ban dolgozó brigádok és az egyes emberek népszerűsíté­sére, bemutatására. Ismerje őket az egész gyári kollektí­va, legyenek büszkék rájuk és kövessék őket. Kié legyen a cím ezután ? A szocialista brigádmozga­lomról sok szó esett a tag­gyűlésen. Miért? Gyakran kényszerítette a szükség a fejlődő gyár vezetőit arra, hogy más munkaterületre irányítsanak át munkásokat. Most is történt ilyen eset: a nyolc éve együtt dolgozó, és már bronzkoszorús címet nyert Hámán Kató brigád néhány tagját — akik eddig gallért, sapkát szabtak — át­irányították a kabátszabá­szathoz. Ami igaz, az igaz: egy összeszokott kollektívát nem szerencsés szétválaszta­ni, hiszen már nemcsak mun­katársi, de baráti kapcsola­tok is összefűzik őket. De a gyár és közvetve a népgaz­daság érdeke ezt kívánja, meg kell tenni. — Nem a gazdaságvezetést kell elmarasztalnunk, hanem a brigádtagokkal kell megér­tetni, hogy ez számukra di­csőség, hiszen „magasabb” osztályba léptek, — mondta Dobáné. — No de mi lesz a fizeté­sükkel? Ügy tudjuk, azon is van a vita, melyik csoport vi­szi tovább a bronzkoszorús címet, amiért viszont együtt dolgoztak meg, — mondta Vi­rág János szabász, — Olvastam az újságban egy brigádról, amelyik szin­te büszkén vallotta magáról, hogy hány embert adott más brigádoknak, melyek aztán szintén elérték a szocialista cím különböző fokozatait. Itt nálunk, miért ne lehetne ezt a szellemet meghonosítani? Hiszen továbbra is a gyár­ban maradtak, a mi munka­társaink, — szólt Berkecz Mihály szabász. A vita összefoglalójából ki­derült: a brigád kettéválik Hámán Kató I. és II. brigád­ra és mindkettő viszi magá­val a bronzkoszorús címet. A fizetésük pedig lényegesen magasabb lesz azoknak, akik ezután kabátokat szabnak. — Ez jó lesz, — fejtette ki véleményét Pásztor Márton­ná. — Nem szabad az embe­rek kedvét elvenni a brigád­mozgalomtól, mert abban nagy erő van. Hz a bizonyos tekintély A taggyűlésen szó esett a párttagok és a pártonkívüli- ek kapcsolatáról. Arról, hogy van-e tekintélyük a kommu­nistáknak a gyárban, a kon­fekció-műhelyben. — Van — volt az egyöntetű vélemény. — Ezt sok minden­ből le lehet mérni. Többek között abból is, hogy két év alatt csaknem duplájára nőtt az alapszer­vezet taglétszáma. Ezen a taggyűlésen is sor került egy tagfelvételre. Jakab Antal csoportvezetőt fogadták ma­guk közé. A felvételnél nem volt vita. ..Ismerjük egymást, tudjuk melyikünk mennyit ért”. A tekintélyhez tartozik a többlet munkát vállalók er­kölcsi megbecsülése. „A fize­tése egyforma párttagnak és pártonkívülinek. Ez így he­lyes. De aki a termelő mun­kája mellett még társadalmi kötelezettségeknek is eleget tesz, az erkölcsi megbecsülés­ben részesüljön. E téren még Van mit tennünk, nekünk is, a gazdasági vezetőknek is”. II legfontosabb feladat Tóth István művezető mondta: — Egy év alatt so­kat javult nálunk az alap­szervezet élete, de még van mit tenni. Tanítsuk meg job­ban politizálni, valóban kom­munistának lenni alapszerve­zetünk tagjait, hisz sok kö­zöttük a fiatal párttag. Dobáné így fogalmazott: „Alkossunk olyan kis közös­séget, ahol természetes az elvtársi segítség, a jó tanács, a jó gazdasági, politikai mun­ka.” Varga Viktória Huszannvolcmillió fejlesztésre A hatáskörébe tartozó tíz község lakosságának jobb kiskereskedelmi és vendég­látóipari ellátása érdekében jelentős fejlesztéseket való­sít meg ebben az évben a Szolnok és Vidéke Afész. Csaknem 28 millió forin­tot költ 1977-ben új létesít­mények építésére. A beseny- szögiek régi kérésének tett eleget a község első, háztar­tási tüzelőolajat szolgáltató üzemanyagkútjának meg­építésével. Ennek műszaki átadását még ezen a héten megtartják. Az idén Tisza- jenőn is épít hasonló kutat a szövetkezet. Megkezdik a szajoli ABC- áruház alapozási munkáit is, az építkezés kivitelezője a szolnoki Városi Tanács VB Ü tfenntartó Üzeme. Ugyancsak az útfenntartó kivitelezésében építenek egy 500 négyzetméter alapterü­letű ABC-t Tiszavárkonyr ban. A megyeszékhelyen a Bajtárs úti lakóteleppel együtt épülő élelmiszer áru­házát is, még ebben az év­ben megnyitja a körzeti szövetkezet. Az új beruházásokon kí­vül több meglevő üzletet korszerűsítenek, átalakíta­nak. Az erre fordítandó ösz- szeg csaknem ötmillió fo­rint. Újítók ankétja A Tiszamenti Vegyimű­vekben a hét elején újítók, vállalati-, tömegszervezeti- és üzemi vezetők, valamint szocialista brigádok részvé­telével újítási ankétot tar­tottak. Értékelték az ötödik öt­éves terv első évének ered­ményeit. Tavaly 87 javasla­tot nyújtottak be a dolgo­zók, s ebből csak tizenötöt utasítottak el. örvendetesen megnőtt a szocialista bri­gádok újító kedve. A Petőfi brigád például két jelentős újítást dolgozott ki, a bri­gád négy tagja pedig önálló javaslatot nyújtott be. Cipők a tengerentúlra A martfűi Tisza Cipőgyár vezetői és az amerikai La- max cég képviselői az el­múlt héten Martfűn megál­lapodást kötöttek, amelynek értelmében a martfűiek még az idén 7 modellből, 240 ezer pár lábbelit szállíta­nak az USA-ba. A csaknem negyedmillió pár divatos női „Davos” csizma mellett prog­ramba vették — ugyancsak a Lamax megrendelésére — a vulkanizált száras férfi cipők gyártását is. így az üzem idei amerikai export­jának értéke már eléri az egymillió dollárt. Hírek sze­rint jövőre minimum 300 ezer pár, bőrből készült ci­pő vásárlását tervezi a martfűi gyártól az amerikai partner. HETI JEGYZETEINK Munkaidőben Gyári jó ismerőssel találkoztam a minap, hétközna­pon, délidőben-. Mondom, hogy vagy, mi újság, tán ma­radt a múlt évről egy kis szabadság? Azf mondja ne­vetve, azt ugyan már elfogyasztotta. Kilépőt kért a vál­lalatnál, hivatalos dolgában jár el a tanácsnál, taka­rékpénztárnál. "— Nem tudod, — mondtam neki —, hogy mindkét helyen fogadnak késő délután is, amikor már nem kell kilépőt kérned, a munkából mulasztanod? Ügy nézett rám, mintha most jöttem volna Kamcsat­kából. Hogy azt mondja, neki esténként sok dolga van otthon. Várja a család, ki kell kérdezni a’ gyerek lec­kéjét, segíteni kell a vacsorakészítésben, aztán mind­ezzel nem árt sietni, mert a híradó idejétől igencsak a tévé előtt tölti az estét. Pláne most, amikor ott van az a gyönyörűséges műkorcsolya! Hát szinte éjszakai mű­szakot tart, annyira rabja a kecses lábú lányoknak, fiúknak! Alig győzi délelőtt a munkahelyén kifújni ma­gát. És akkor még intézze a hivatalos ügyeket munka­idő után? Milyen igaza van! Mennyire okosan szereti — ön­magát! Mennyien gondolkodnak így? Szolnokon először, tíz éve már, az Országos Takarék- pénztár vezette be a heti egyszeri, meghosszabbított ügyfélfogadási időt. Este hat óráig várták azokat, akik munkaidejük után akarták intézni ügyes-bajos dolgai­kat. S mivel ott is emberek, ráadásul gyermekes anyák dolgoznak, figyelték hosszú időn át: kell-e nyitva tar­tani este hatig? Gondolják, vagy tudják? Az OTP 1974 óta csütörtö­könként már csak öt óráig van nyitva. Egyszerűen azért, mert négy-öt elvétve betérő ember miatt nem akarták saját dolgozóikat terhelni. A városi tanácsnál 1974-ben vezették be a munkaidő utáni fogadási rendet. Először csak az ügyfélfogadási irodában, aztán a szakigazgatási szerveknél. 1976. ok­tóberétől külön késő délutáni jogi- és építési tanács­adás várja a szolnokiakat. És fogadnak a tanácsnál minden szombaton. Nem sok eredménnyel. Szombatonként még van for­galom, de késő délután, este alig. Most a vállalatokon lenne a sor. Ne írjanak alá kilé­pőket, ne hunyjanak szemet a kis visszaélésekre. Mert úgy látszik, míg engedik, sokan munkaidőben intézik dolgaikat. Jó kezdeményezés a népgazdaság érdekében. Egyelő­re meddő. Meddig? — sj — Köszönet a gyáriaktól Vannak, akik tagadják a közönség-művész találkozók hasznosságát. Azt vallják, hogy az alkotó művei által erősítse kapcsolatát a közönséggel, akkor legyen mű­vész, amikor felmegy a függöny, amikor a pódiumra áll, amikor kiállítja képeit, szobrait. Nem a mi feladatunk eldönteni, — s általánosítani nem is lehet —, hogy ki, mikor legyen művész. De az kétségtelen, hogy a legjelesebb alkotóknak is csak hasznukra válnak a közönséggel történő közvetlen,"ba­ráti találkozók. A szakkritika ugyanis nem mindig a közönség véleményét fejezi ki. Neves művészeink nyi­latkozataiból viszont tudjuk, hogy a közönség vélemé­nyének ismerete mennyiben, s miben segítette őket mű­vészi munkájukban. De talán az előzőeknél is fontosabb a közönség-mű­vész találkozók közművelődési oldala. A neves színé­szek, énekesek, képzőművészek személyes jelenléte, varázsa, olyan embereket is a kultúra élvezőivé tehet, akiket esetleg először csak a kíváncsiság vitt el ezek­re a találkozókra. Nem célunk teljességében értékelni e találkozók hasznosságát, de a legnagyobb elismeréssel kell szól­nunk azokról a neves művészekről, akik az üzemeket, gyárakat járják. A napokban, az Állami Operaház „Népek barátsága” kisegyüttese vendégszerepeit a szolnoki Cukorgyárban. A Varga András vezette csoport műsorában fellépett többek között Kovács Kolos, Svéd Nóra, Faragó Péter, Nagy Mária. örömmel adunk hírt erről az eseményről, abban a reményben, hogy a jövőben még több ilyen hasznos találkozóról számolhatunk be. T. G. Ijlggw^ W / f * r fíi Évente hatvanmillió tojást osztályoznak, válogatnak és dolgoznak fel korszerű gépek segítsé­gével a most átadott új tojásfeldolgozó üzemben Székesfehérvárott. A tojásfeldolgozót a székesfehérvári Kossuth Tsz és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat közösen hozta létre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom