Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. január 26. Szovjet—koreai tárgyalások Moszkvában tegnap folyta­tódtak Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök meg­beszélései Pák Szong Csollal, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagjával, a KNDK miniszterelnökével. A baráti, tárgyszerű lég­körben lezajlott találkozón folytatták a szovjet—koreai együttműködés elmélyítésével kapcsolatos alapvető kérdé­sek áttekintését. Megkülön­böztetett figyelmet szenteltek a két ország közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejleszté­sének. Folytatták a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről meg­kezdett eszmecserét is. A terrortámadás után Rendkívül feszült a helyzet Spanyolországban A spanyol rendőrség főpa­rancsnoksága a tegnap dél­előtti nyilatkozatában rész­leteket közölt az előző éjsza­ka elkövetett véres terror­támadásról. Késő esti órákban két 25 év körül géppisztolyos férfi behatolt a főváros központ­jában levő egyik ügyvédi irodába, ahol baloldali ér­zelmű jogászok dolgoztak. Az ügyvédek korábban már számos esetben segítséget nyújtottak a sztrájkoló mun­kásoknak különböző munka­jogi kérdésekben, és a tá­madást közvetlenül megelő­ző órákban is a magasabb fizetést követelő madridi közlekedési dolgozók kül­döttségével folytattak meg­beszéléseket. A munkások távozása után mintegy ne­gyedórával az ismeretlen fegyveresek betörték a hi­vatal ajtaját és több gép­pisztolysorozatot adtak le a benttartózkodókra. Az ügy­védek közül hárman azon­nal meghaltak, heten súlyo­san megsebesültek többen életveszélyesen. A támadók ezután — mindeddig nyom nélkül — elmenekültek. A rendkívül feszült hely­zetre való tekintettel a spa­nyol kormány és az ellenzék egyaránt nyugalomra szólít­ja fel a lakosságot a szélső- jobboldali terrorcselemé- nyekkel szemben. MOSZKVA Tegnap a Kreml nagyter­mében megnyílt a DOSZAAF (a szovjet hadsereg légierő és flotta önkéntes honvédelmi szervezete) VIII. kongresszu­sa. A beszámolót Alekszandr Pokriskin, a DOSZAAF Köz­ponti Bizottságának elnöke, a Szovjetunió háromszoros hőse, a légierők marsallja tartotta. KAIRÓ Tegnap folytatódott , az egyiptomi politikai vezetők konzultációja az egy héttel ezelőtti tömegmegmozdulás következtében szükségessé vált politikai, gazdasági lé­pésekről. Hármasban tanács­kozott Szadat elnök, Mubarak alelnök és Mahmud Szalem miniszterelnök. Jól informált körök szerint a hétvége óta folyó megbeszéléseken „fel­vetődött egy új kormány ala­kításának a kérdése is”. PEKING A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság távozó pe­kingi nagykövetét — általá­nos meglepetésre — az or­szág három legfontosabb po­litikai személyisége, Hua Kuo-feng, a KKP KB elnöke, Je Csien-jing, a KKP KB al- elnöke és Li Hszien-nien (el­ső) miniszterelnök-helyettes együttesen fogadta. Ilyen dip­lomáciai aktusra emberem­lékezet óta nem volt Kíná­ban példa. Maga Mao Ce- tung nem fogadott nagyköve­teket, a kormány és a parla­ment elnöke pedig azelőtt külön-külön búcsúzott a tá­vozóktól. BRÜSSZEL Sajtókonferencián mutat­ták be tegnap Brüsszelben az európai biztonság, és együtt­működés nemzetközi bizott­ságának új kiadványát, az európai dolgozókhoz intézett felhívást. A nemzetközi együttműködéssel készült kö­tet tényeket, adatokat ismer­tet a kontinens biztonságáért és együttműködéséért vívott harcról, tájékoztatja az olva­sókat a Helsinkiben elfoga­dott záróokmány fontosabb megállapításairól, ismerteti a fegyverkezési verseny sú­lyos következményeit, felszó­lítja kontinensünk 330 millió munkását, parasztját, alkal­mazottját, értelmiségi dolgo­zóját arra, hogy új kezde­ményezésekkel segítsék elő a biztonság megszilárdulását, az együttműködés kiszélese­dését Európában, vívják ki azt, hogy a politikai enyhü­lés folyamatát mihamarább a katonai enyhülés kövesse. Kommentárunk Mérgezett levegő Mostanában világszerte sok szó esik a környezetvé­delemről. Mind többen sürgetik a nemzetközi összefo­gást a légkör szennyezése ellen. Ügy tűnik, érdemes lenne megfogadni ezt a tanácsot a politikai légkör mérgezőivel szemben is. Azok, akik az elmúlt hét vé­gén újabb merényletet követtek el a Német Demokra­tikus Köztársaság bonni képviselete ellen és mindazok, akik különböző szinteken mögöttük állnak — nemcsak a szó szoros értelmében mérgezik a levegőt maró gázt tartalmazó bombájukkal, hanem átvitt értelemben is. Az újra és újra bezúzott ablakokon át behajított szerkezetek nemcsak a külképviseletek munkatársainak egészségét károsították — ez pedig sajnos orvosi tény —, hanem Európa egészségét is­Ha valamelyik állam fővárosából olyan hírek érkez­nek, hogy ott nem tudják vagy nem akarják biztosíta­ni egy ország külképviseletének nyugodt, zavartalan munkáját, a közvélemény ellenszenvvel fogadja az ilyen jelenségeket. A nemzetközi jog egyértelműen elő­írja a diplomáciai missziók védelmét, az úgynevezett bécsi konvenció pontosan, félreérthetetlenül megszabja a fogadó állam ezzel kapcsolatos teendőit. Ebben az esetben ráadásul a szokásosnál is fonto­sabb lenne, hogy Bonnban is maradéktalanul megvaló­suljanak e konvenció előírásai. A közeli múlt történel­me megmutatta, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság kapcsolata rendkívüli jelentőségű, a két ország kétoldalú érintkezését meghaladó nagyságrendű kérdés, amely — nem túlzás — befolyásolja az összeurópai, így a világhelyzetet is. Helsinkihez olyan út vezetett, amelynek egyik legfontosabb állomása annak a kölcsö­nös elismerése volt, hogy a sajátos történelmi fejlődés során két különböző társadalmi és politikai rendszerű szuverén német állam jött létre. A merénylők és megbízóik a jelenlegi európai status quonak ezt az egyik döntő pillérét támadják. Ezt te­szik a jobboldali ellenzék, a CDU és a CSU politikusai — ezt megszokhatta a világ. Azt azonban nem lehet megszokni, hogy sem a jobboldali támadások, sem a tényleges merényletek nem találnak azonnali, félreért­hetetlen visszautasításra a hivatalos Bonn részéről. Csak határozott fellépéssel segíthetne az NSZK kormá­nya a legmagasabb rendű „politikai környezetvéde­lemben” a minden tekintetben tiszta levegő megterem­tésében. A híres bajor farsang nem marad a városok és falvak falai között, hanem - vidám vetél­kedések formájában - eljut a havas tájra is. A képen: lovas-sí a München közelében lévő Parsbergben (Telefotó - KS) II villámkörút folytatása Az amerikai alelnök Bonnban Sajtótájékoztató Schmidt és Mondale megbeszéléseiről Walter Mondale, az Egyesült Államok új alelnöke, aki Carter megbízásából tíznapos politikai „villám-körutat” tesz Nyugat-Európában és Japánban, Bonnban találkozott Schmidt kancellárral (Telefotó - KS) Hétfőn este Bonnba érke­zett Walter Mondale ame­rikai alelnök. Mondale ér­kezésekor jelezte, hogy a nyugati világ gazdasági problémáiról, a kelet—nyu­gati kapcsolatokról és a fej­lett ipari valamint a fejlő­dő államok viszonyáról kí­ván eszmecserét folytatni vendéglátóival. Tegnap délután megkez­dődött Bonnban Walter Mondale amerikai alelnök és Helmut Schmidt nyugat­német kancellár megbeszé­lése. A két politikus egy órán át négyszemközt tár­gyalt, majd csatlakozott hozzájuk Genscher nyugat­német külügy-, Apel pénz­ügy és Friderichs gazdaság­ügyi miniszter, valamint Wischnewski kancellári ál­lamminiszter. A tárgyalások megkezdése előtt nagy feltűnést keltett a Die Welt című jobboldali napilap keddi cikke. A lap a New York Timesre hivat­kozva idézi Schmidt kancel­lárt aki a múlt héten ame­rikai újságírók előtt kijelen­tette: nem tartja szükséges­nek az amerikai gazdasági elképzelések követését. a hozzájuk való igazodást. Te­kintettel arra, hogy az NSZK gazdasági helyzete jobb nyu­gat-európai partnereinél, a Die Welt szerint Schmidt inkább a „német példa” kö­vetését javasolta. „Minden amerikai közgazdásznak, aki szerint gazdasági problé­máink megoldásához inflá­cióra van szükség, Euróoá- ba kellene jönnie a kérdés tanulmányozására ” — je­lentette ki állítólag a kan­cellár. Hozzáfűzte, hogy nincs szüksége az amerikai leckére, mert a nyugatné­met gazdaság jobb az ame­rikainál. A Die Welt szerint a kan­cellár visszafogottan nyilat­kozott Carter beiktatási be­szédéről is. Mint mondotta, hiányzik belőle a „tiszta irányvonal”. Hiba lenne Carter részéről, ha nem ké­szítené kellőképpen elő a nyugati állam- és kormány­fők tervezett csúcstalálkozó­ját. Kedden Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvi­vő mentegetőző nyilatkoza­tában cáfolta, hogy Schmidt nyilatkozatával az új ame­rikai elnök gazdasági ta­nácsadóit akarta volna meg­sérteni, vagy kioktatni. * * * Tárgyalásainak befejeztével tegnap este Bonnban sajtóér­tekezletet tartott Helmut Schmidt nyugatnémet kan­cellár és Walter Mondale amerikai alelnök. Mint elmondották, a nem­zetközi, elsősorban a gazda­sági kérdések széles körét te­kintették át. Az amerikai al­elnök szükségesnek mondot­ta, hogy a nagy ipari álla­mok együttműködjenek a világgazdasági problémák megoldásában. Ugyancsak fontosnak minősítette a kö­zel-keleti konfliktus rendezé­sét, közös megállapodás el­érését az ehhez szükséges lé­péseket illetően. A Brazíliába irányuló nyugatnémet atomerőmű­export nagy érdeklődéssel várt témakörében a két fél csak a kölcsönös tájékozta­tásig jutott. Megállapodtak abban — mint Schmidt kan­cellár bejelentette —, hogy a legközelebbi jövőben kétol­dalú tárgyalásokat kezdenek annak tisztázására, milyen problémákat jelent a nukleá­ris technológia felhasználása a nemzetközi atomsorompó szerződés fényében. (Az NSZK 1975-ben nyolc nuk­leáris atomerőmű, dúsító- és újradúsító szállításáról kötött szerződést Brazíliával, amely így atomfegyver előállításá­hoz is felhasználható hasa­dóanyag birtokába juthat. Amerikai részről — Carter választási kampányában is felvetették, hogy az NSZK- nak le kell mondania a szer­ződés teljesítéséről, különös tekintettel annak nemzetközi nukleáris veszélyeire. Brazí­lia mindeddig nem írta alá a nemzetközi atomsorompó- szerződést.) Schmidt kancellár a sajtó- értekezleten hangsúlyozta, hogy a szövetségi köztársa­ság továbbra is betartja az atomsorompó-szerződés elő­írásait. Mondale ma befejezi bonni villámlátogatását és a regge­li órákban utazik el az NSZK-ból. A bolíviai korridor terve A múlt év végén perui— chilei megbeszélések kezdőd­tek a Bolívia által követelt chilei földsáv átadásáról. A tervezett 8,5 mérföld (kb. 14 km) széles korridor — a pe­rui javaslat szerint — az Arica—La Paz vasútvonal­tól kb 3 km-re északra a chilei—perui határral pár­huzamosan haladna, a Tacna — Axica pánamerikai úttól a chilei—bolíviai határig húzódna, bolíviai igazgatás alatt állna. A pánamerikai úttól nyugatra levő partsáv és Arica kikötője közös chi­lei—bolív—perui fennható­ság alá kerülne. Az 1 098 581 km2 területű, 5,9 millió lakosú Bolívia kö­zel száz éves problémája, hogy az ország ismét csen­des-óceáni kikötővel rendel­kezzen. Az érdekkonfliktus jelentőségét fokozza, hogy Bolívia tengerfelé törekvése mögött Brazília azon kíván­sága húzódik meg, hogy Bo­lívián keresztül hajózhassa be a Távol-Kelet felé irá­nyuló növekvő exportját. 1975 februárjában a bolí­viai Charanaban rendezett chilei—bolív csúcstalálkozón mindkét fél előterjesztette követelését. Bolívia olyan chilei földsávot kért amely felett teljes szuverenitást gyakorolhatna, úgy lehetővé válhatna számára egy tenger­partra vezető út, valamint egy kikötő építése, Aricától északra. Ennek fejében Chile területet követelt Bolíviától az ásványi kincsekben és a vízben gazdag Cordillera de Lipez térségében. Ragaszko­dik ahhoz, hogy a Bolíviának átadott korridor demilitarizált legyen. Chile ragaszkodik még ahhoz, hogy Bolívia ve­gyen részt az Arica-La Paz vasút finanszírozásában, és mondjon le formálisan az Antofagasta chilei tarto­mányra támasztott igényéről. Az ország kö.zötti ellentétek a múlt században kezdődtek. 1836-ban Chile a bolív—pe­rui szövetség ellen indított első csendes-óceáni háború­ban ugyan győzelmet aratott, azonban nem tudta megsze­rezni a Bolívia és Peru bir­tokában levő Atamace-siva- tag salétrommezőit. Ennek ellenére Chile a brit érde­keltségek támogatásával megkezdte a bolíviai salét­romlelőhelyek kitermelését, amit válaszul Bolívia meg­adóztatott. Chile 1879-ben újabb sikeres támadást indí­tott Bolívia ellen, majd Pe­runak is hadat üzent. Az 1883-ban végetérő második csendes-óceáni nagy „salét­romháborút” lezáró béke ér­telmében Chile Perutól Tac­na és Arica, Bolíviától pedig közel 50 ezer km2 területű Antofagasta tartományt sze­rezte meg. Ezenkívül Chile az első vi­lágháborúig a világpiacon el­nyerte a salétromtermelés monopóliumát. A békeszer­ződés igen érzékenyen érin­tette Bolíviát, mert nemcsak egyik legjelentősebb ásványi nyersanyagát, hanem ten­gerpartját is elveszítette, így felszorult az Andok fennsíkjaira. — — Mai államhatárok-------Perui-boliv határ 1879 előtt .........Boliv-chilei hatar 1879 előtt o oooooo Chilei-perui hatar .1929 előtt —r~~~ Vasútvonal____________ A békeszerződés jogosságát Bolívián kívül Peru is hosz- szú ideig vitatta. 1929-ben Chile visszaadta Perunak a Tacna környéki területet és ennek ellenében kifejezetten megerősítette az aricai kikö­tőnek és környékének tulaj­donjogát. Bolíviával történő hasonló egyezmény megkö­tését az 1929-es chilei—perui szerződés azon záradéka hiú­sította meg, miszerint Chile kötelezte magát arra, hogy egykori perui területek egyet­len részét sem adja át Peru beleegyezése nélkül egy har­madik országnak. (TERRA)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom