Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-25 / 20. szám
4SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1977. január 25. Egy céltudatos tudÓ6pálya közbenső állomásáról néhány adat: dr. Nyíri László, a karcagi Talajművelési Kutató Intézet igazgatóhelyettese most 44 éves. Fő kutatási területe a savanyú talajok javítása. Tagja az MTA agrár- tudományi osztálya növény- termesztési bizottságának, s most választották a debreceni akadémiai bizottság kémiai munkabizottságának tagjává. A mezőgazdaság kikiváló dolgozója. A megye Agrártudományi Egyesülete talajtani szakosztályának elnöke. — Honnan az indíttatás? Minek köszönhető az érdeklődése a mezőgazdaság iránt, hiszen pesti születésű? — A háborúnak köszönhető. amely vidékre vetette a családunkat. Rögtön megszerettem a falut, s magam is gazdálkodó akartam lenni. Vácra kerültem mezőgazda- sági középiskolába, s nagy szerencsém volt: hajtós, agilis ember volt a tanárom, átvettem a ritmusát. Amikor 1952-ben érettségiztem, láttam a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s azt. hogy gazdálkodó nem lehetek. Egyetemre mentem, ahol beiratkoztam a talajtani tudományos diákkörbe: ez már a végleges elkötelezettséget jelentette. Akkor volt az első tudományos diákköri konferencia, első díjat nyertem, kinyomtatták munkámat, s ez nagy lendületet adott. Itt is szerencsém volt: olyan remek professzorom volt, mint Páter Károly. Diplomatervként egy talajvédelmi témát dolgoztam fel: öt állást ajánlottak fel, amikor végeztem, pedig akkoriban — 1957-ben — ez még nem volt szokás. — Többször említette a szerencsét. Fortuna úgy kegyelte önt. hogy munkára ösztönző emberek közelébe került? — Igen, így volt ez Mosonmagyaróváron, az északdunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, majd ennek megszűnése után a Mezőgazdasági Akadémián is. Egy nagy tudós, Gyárfás József mellett dolgoztam, aki az első tudományos dolgozatomat tizenkétszer visszadobta, gyúrt, faragott. Ezzel is szerencsém volt. Nagy feladatokat kaptam: itt kezdtem a savanyú talajok kutatását, átépítettem a laboratóriumot, s úgy megszerettem az oktatást, hogy ma is szakmai ünnepnapnak számít, ha előadhatok. Ott egyébként a földműveléstant úgy tanítottam, mint alkalmazott talajtant, új módszereket dolgoztam ki, ma is ezeket használják. — Vas megyében kísérleti telepet hozott létre. — Nagy kutatói élmény volt ez. Azon a vidéken nem ismerték a legértékesebb takarmányt, a lucernát. Amikor először telepítettünk lucernát, az ottani gazdák szabályosan szórakoztak rajtunk. Ma gyönyörű lucernáik vannak, Vas megye élen jár a talajjavításban, a savanyú talajok nagy részét lemeszez- ték. A kutatásaink megváltoztatták a megye képét. Később a Dunántúl más vidékeire is kiterjesztettem a ku* tatást, s óriási tudományos anyagot gyűjtöttem: ennek köszönhetem, hogy 1971-ben kandidátus lettem. — Néhány nagykanizsai év után Karcagra került. A tudományos életben ha talajjavításról esik szó. Karcag alighanem a téma „fővárosának” számít. — Korábban is volt kapcsolatom a karcagi intézettel, ők már anyagilag is támogatták programomat. 1974-ben Karcagra jöttem a Talajművelési Kutató Intézet főosztályvezetőjének és igazgató- helyettesének. Ittlétem óta létrehoztunk egy savanyú- talajjavítási osztályt. — Hogy érzékeltessük kutatásainak fontosságát, kérem mutassa be néhány adattal a még javításra váró területek nagyságát! — Magyarországon még 1 millió 200 ezer hektár savanyú talaj és 337 ezer hektár szikes talaj szorul javításra. Szolnok megyében pedig 200 ezer hektár savanyú és 125 ezer hektár szikes talaj. Kutatási területem az erdőtalajok javítása: nos, ez a Dunántúlon maradt, de a karcagi intézet támogat, hogy befejezhessem 1980-ra. Azt vizsgálom, hogy a savanyú erdőtalajok mélyebb rétegéig terjedő meszezés hogyan növeli a talajok termékenységét? Biztató eredményeim vannak, a „B”szint javítása főleg a belterjes lucernatermesztést alapozza meg, főleg a lucernaliszt készítő üzemek környékére koncentrált területeken jó hatásfokkal. Olyan szinten szeretnék dolgozni, hogy kiérdemeljem a nagydoktorit, a mezőgazdasági tudományok doktora címet. — Eddigi kutatási eredményeit nem lehetne erre az alföldi tájra adaptálni? — De igen, s ez annál is inkább fontos, mert a savanyú talajok területe nemhogy csökkenne, inkább növekszik. Ennek oka a nagyarányú műtrágyázás. Ez világjelenség. A MÉM növény- védelmi és agrokémiai főosztály. szervezete, az agrokémiai központ összefogja az összes talajvizsgálattal foglalkozó laboratóriumot, a talajjavító vállalatokat, az egész mezőgazdasági kemizációt. Kiszámítottuk: a mai javítóanyag mennyiségét és mai felhasználási módját véve alapul, Magyarországon a savanyú talajok javítását 30 év múlva fejeznénk be. Ebbe viszont nem lehet belenyugodni! — Mit lehet tenni? — A kalciumot arra is fel kell használni, az eddigi talajjavítás mellett, hogy a műtrágya savanyító hatását kivédje. A magasszintű műtrágyázás hatékonyságát növelni kell egy új felfogású kalciumalkalmazási móddal, a kalcium műtrágyaként történő alkalmazásával. Kutatási programunkban ezt a témát kiemelten kezeljük. — Elméleti eredményeikhez van-e javítóanyag? — Tavaly a mi osztályunk eredményei alapján egy új javítóanyagot hoztak forgalomba A péti nitrogénművekben egy 80 százalékos hatóanyagú melléktermék jön létre. Púderszerű, gépekkel kiszórható, ideális anyag. Nógrádban üzemi szintű kísérleteket indítottunk, fej trágyaként rászórtuk a lucernára ezt az anyagot. Megjelent az üzemi gyakorlatban, kedvelik de még nem elég céltudatos a felhasználása, hiszen meliorációra is használják. — A tudománypolitikai elvek szorgalmazzák, hogy a kutatási eredmények mielőbb testet öltsenek a gyakorlatban. Ez az anyag mennyi idő alatt jutott el a nagyüzemekbe? — Egyetlen év alatt! A mezőgazdaság technikai színvonala a felszabadulás után robbanásszerűen fejlődött, főleg az utóbbi másfél évtizedben. Sajnos, a tudomány ezt nem tudta követni: mi a természethez és a tenyész- időhöz vagyunk kötve. Nekünk olyan kutatási módszereket kell kidolgozni, hogy időt nyerjünk: alapkérdéseket üvegházban, tenyészedé- nyekben tisztázunk, s utána visszük a szántóföldre. II javítóanyagok forrása — További javítóanyagok? ... — Az ipar kimeríthetetlen lelőhely, s az üzemek még támogatnak is, mert ha mi nem vinnénk el mellék- termékeiket, belefulladnának. Egy éve kísérletezünk a ti- szavárkonyi Magnezitipah Művek melléktermékével, bizonyos talajokra jó. A legváratlanabb helyeken találunk javítóanyagot: pl. az Egyesült Izzó tengelyen szállít Zalába koncentrált savat, s ott a kimerült kutakba engedik. Mi pedig, hogy keressük ért az anyagot a szikjavításhoz! Ezeket a forrásokat sorban földerítjük, s a talajjavítás nyomán jelentős termésnövekedésre számítunk a földeken. — Egy kérdéssel búcsúzom: hogyan érzi magát Karcagon? — Itt lettem igazán kiegyensúlyozott? A munkám és az intézet mellett része van ebben harmonikus családi életemnek és gyönyörű passziómnak, a zenének. Körmendi Lajos Egy hagyományokkal rendelkező iparág Cukorgyártás Lengyelországban Lengyelországban százötven évvel ezelőtt, 1826- ban, Ostrowiec Swie- tokrzyski környékén épült fel az első, „Czestocice” elnevezésű cukorgyár, amely lefektette a lengyel cukoripar alapjait. A jelenlegi ötéves tervidőszakban Lengyelországban négy nagy cukorgyár épül fel. Közülük kettő — Krasnystawban és Ropczycé- ben — már a tavalyi cukorrépa-feldolgozó kampány során megkezdte a termelést. A következő üzem Glinojeck- ban, valamivel később pedig még egy üzem épül a lublini vajdaságban. A tervekben szerepel még négy cukorgyár bővítése és korszerűsítése. A lengyel ipar a legközelebbi esztendők során gyökeres modernizáláson megy át: kezdve a cukorrépa-termeléstől egészen a cukor előállításáig. A cukorrépa-termelés gyakorlatába széles körben bevezetik a legújabb agrotechnikai vívmányokat. A tervek szerint a mezőgazdaság a legközelebbi években egyre több egycsírás vetőmagot kap, amellyel 1980-ban 300 000 hektárt lehet bevetni. Ezzel jelentős mértékben kiküszöbölhető az egyelés rendkívül munkaigényes folyamata, a gyomirtó herbicidek révén pedig megtakarítható a gyomlálás. A vető-, növényápoló és betakarító gépek alkalmazása fölöslegessé teszi a kétkezi munkát. A jelenlegi tervidőszak végéig a lengyel mezőgazdaság kb. 11000 cukorrépabetakarító gépet kap. Sürgető szükségszerűség a cukortermesztési technológia korszerűsítése is, mindenekelőtt az ún. kétfázisos technológiára való áttérés. Az eljárás lényege, hogy a cukorrépa-begyűjtés idején csupán a cukorrépa egy részéből készül azonmód cukor; a többit sűrű lé formájában tartalékolják és csak később dolgozzák fel. Ennek jóvoltából a begyűjtés-időben történő termelés első szakasza 150 napról 90-re csökkenthető, a második szakasz viszont minden kár nélkül akár kétszer hosszabb ideig is tarthat. Ennek magyarázata, hogy a hosszas tárolás során a cukorrépa cukortartalma igen jelentősen csökken, a sűrített lé tartalékolásánál ez azonban egyáltalán nem fordul elő. Az új kétfázisos technológiát először az új ropczycei cukorgyárban alkalmazták. . A cukorgyárak az eddiginél nagyobb mértékben fognak takarmányokat előállítani. Erre a célra cukortermelés melléktermékeit használják fel. Ezen a parasztgazdák sokat nyernek, mert vitaminokban és fehérjékben gazdagabb szárított répaszeletekhez jutnak. A cukorgyárak pedig jobban ki tudják használni kapacitásukat, elsősorban a gyengébb répatermések közötti időszakban. Ezért minden cukorgyárban külön berendezéseket szerelnek föl, amelyek lehetővé teszik a takarmánykeverékek előállítását. A cukoripar fejlesztési tervei értelmében a legközelebbi néhány évben a cukorgyárak takarmánykeverék-termelése el fogja érni az évi kb. egymillió tonnát. Ennek igen nagy jelentősége lesz a mezőgazdaság számára, ahol a takarmánymérleg nem ritkán kedvezőtlen. Lézer akupunktúra Az akupunktúra, ez az ősi de újra divatba jött orvosi kezelésmód eredetileg a megfelelő pontokra irányított tűszúrásokkal történik. Újabban felismerték, hogy a kívánt hatás elérhető a megfelelő pontokra vezetett apró áramimpulzusokkal is (elekt- roakupunktúra). Amióta éppen magyar orvoskutatók vizsgálatai alapján kiderült, hogy a lézersugarak kedvezően befolyásolják a sebek gyógyulási folyamatát, felmerült a gondolat, hogy a lézersugarat akupunktúrás kezelésre is felhasználják. 1975-ben már többszáz ilyen kezelést végeztek és az év elején egy nyugatnémet cég kifejezetten erre a célra alkalmas lézert hozott forgalomba. A készülék kis, 1 mW teljesítményű héliumneon gáz lézerből áll, amely 632 nm hullámhosszúságú fényt bocsát ki folyamatosan, vagy pulzáló üzemmódban. A fényt flexibilis üvegszáloptika vezeti a „tű”-ig, amellyel egyúttal mérni lehet a bőr elektromos ellenállását az adott ponton. Ez segítséget nyújt a diagnózishoz és a kezelés eredményességének ellenőrzéséhez. Enyhíthető a rossz idő Szibéria nyílt tájain és a lakott területeken télen 7—9 fok a hőmérsékletkülönbség. Szibéria rideg éghajlatát az ember egészében még nem tudja befolyásolni, ehelyett inkább az udvarok, parkok, terek és utcák klímáján próbálhat már ma is javítani. Ezenkívül meg lehet szüntetni a szibériai klíma legkellemetlenebb tényezőjét — a szelet — is. Csak ismerni kell. hogyan jobb elhelyezni az épületeket, a zöldövezeteket, hogy a szél és a hőmérséklet aránya az ember szempontjából a legkedvezőbb legyen. Néhány önkéntest a légzés gyakoriságát, a testhőmérsékletet és a szív működését regisztráló detektorokkal látták el, és különböző napszakokban sétáltatták őket Krasznojarszk különböző részeiben. Az adatokat hordozható rádióval azonnal egy számítógépbe továbbították. Az így kapott adatok az építészekhez kerültek, hogy azokat maximálisan figyelembe vehessék Krasznojarszk új lakónegyedeinek tervezésénél. A fejlett közlekedésű országok szárazföldi áruszállításban a vonat — megfelelő tökéletesítésekkel — még hosszú időn át megtartja fölényét. Sokan azt hitték a második világháború után, hogy a vasút rövidesen átadja helyét a gépkocsinak és a repülőgépnek. Egy idő után azonban megállt a vasutakat megszüntető, vagy legalábbis kihalni hagyó irányzat előretörése, s helyébe a vasutak korszerűsítését sürgető tevékenység lépett. Az Egyesült Államok ma már milliárdo- kat költ vasútjainak korszerűsítésére, a Szovjetunió pedig minden korábbinál merészebb vasútépítési terveket hajt végre többek között a 3145 km hosszú Bajkál-Amur fővonal építését. A ma épülő vasútvonalakkal, vasúti pályákkal kapcsolatban mások a követelmények, mint voltak korábban. A pályatesteket napjainkban úgy tervezik, hogy azokon sok-sok ezer tonnás szerelvények is igen nagy sebességgel közlekedhessenek. A vasúti pályák korszerűsítésének ma már jól bevált eszköze a „hosszúsínesí- tés”. Megfelelő anyagból, több száz méter hosszúságú síndarabokból összeállított pályán a szerelvény simán, rázásmentesen halad; így a személy- és áruszállítás kíméletesebb, a pálya és a szerelvény elhasználódása lassúbb lesz. A pályaépítés és korszerűsítés munkáját nagymértékben gépesítik. Nemcsak azért, mert ez a munka nehéz, hanem azért is, mert világszerte egyre nehezebb munkaerőt kapni a pályaépítéshez. A feladatok elvégzését korszerű gépláncok, nagy teljesítményű daruk segítik. A pályafektetés egy figyelemre méltó módja látható a felvételen. Szovjet szakemberek fejlesztették ki ezt a sínlerakó szerkezetet, amely a talpfákra előre felerősített sínszálakat emel le a röviddel azelőtt épített pályán haladó^ tehervagonokról és illeszt a helyére, naponta több kilométer hosszúságban.
