Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

1977. január 25i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IkidÉámkő&zúvi Sajtókonferencia Juhász Ottó, a SZOT tit­kára volt a házigazdája a január 17-i rádiós sajtókon­ferenciának. Közérdekű volt a téma: a munkavédelem- A lassan 100. adásához érő saj­tókonferencia ezúttal is érde­kes volt, valóban sokaknak „vérbevágó” kérdéseket fe­szegetett. És nemcsak érde­kes, á hagyományokhoz illő­en közvetlen, barátságos han­gulatú is. Az ember —már­mint a hallgató — ül kényel­mes otthonában, s szinte be­szélget az adásban részt ve­vőkkel, az újságírókkal s a házigazdákkal is. A dolgozó ember egészsége, munkahelyi védelme, épségének megőrzé­se napjaink egyik legizgal­masabb és legközérdekűbb témája ugyanis. Mert igen sok embert ér oktalan és érthetetlen módon üzemi baleset, s mert igen sok munkahelyen nem szívesen „beszélnek” a balesetek okai­ról. mitöbb: el is tagadják, tussolják, ha lehet. A szerkesztő — Boros Já­nos — és a műsorvezető­riporter Rapcsányi László — érdeme, hogy ezúttal őszin­te, nyílt véleményeket, s ren­geteg megalapozott kritikát hallottunk a munkavédelem­ről. Volt olyan újságíró is, aki azt is kifogásolta, hogy a munkavédelem miért nem embervédelem inkább? Hi­szen nekünk az ember vé­delme a legfontosabb. Mások fölvetették, hogy miért kell a vezetők prémiumfeltételé­hez kötni a munkavédelmet? A munkavédelem romlása, a balesetek miatt az egész vál­lalati kollektívát a törvé­nyek, rendelkezések, szabá­lyozók miért sújtják? Nem célunk a vitában utólag véleményt mondani, hiszen a sajtókonferencia amúgyis elmondta sokunkét. Nem a szabályozókon kell alakítani, nem a vezetők prémiumát óvni — hanem a munkás épségét, egészségét. Olyan munkaköri körülmé­nyeket teremteni, ahol gép, berendezés, gyári út hibája miatt nem történhet baleset. És olvan vezetőd gyakorlatot kell megkövetelni, hogy a munkavédelmi szemléket egy főnök se mulaszthassa el, hogy valóban személyes fele­lősséget is erezzen munká­saiért. Levelek A Szivárvány vasárnapi té­mája ez volt. A levelek, a levelezés. Lírai hangvételű, gyönyörű riportok^ jegyzetek szóltak a levelekről- És kri­tikák is. Ebben Fehér Klára vezetett, aki a szokásos, tőle megszokott csipkelődő hang­nemben mondott véleményt a hivatalos levelekről, ame­lyek olykor felbőszítik a címzettet. Rapcsányi László jegyzete a szerelmes levele­ket hiányolta._ A telefont okolta ezért. Úgymond, ma­napság inkább fölhívja pár­ját, kedvesét az ember, mint­sem szép halványlila borí­tékban, merített papíron - megírná gondolatait. A le­vélről vallottak öreg szülők, akik remegve várják napjá­ban a postást. ír-e a gyerek, a messzire sodródott felnőtt, vagy csak üdvözletét küld esztendős ünnepeken. Milyen elgondolkodtató volt annak a fiatalkorú elítéltnek a vallo­mása, aki börtönben várja hozzátartozói és kedvese so­rait, aki kéthetenként kaphat postát, s aki 1978-ban szaba­dul. Addig csak a levél köti a külvilághoz. Gondolat Szép köszöntőt hallottunk a rádió irodalmi lapjában a / múlt héten. Fábián Gyula a 80 esztendős Erdélyi József költő portréját rajzolta meg. Riportja, az idős ember sza­vai sokáig emlékezetesek ma­radnak. (S. J.) Téli este a művelődés otthonaiban Lassan hosszabbodnak ugyan a nappalok, de a fe­hérbe öltözött táj még egyér­telműen a telet jelzi. Ilyenkor több a szabad idő, az embe­rek ráérnek. Milyen progra­mot ajánlanak a művelődési intézmények? Hogyan segíte­nek a szabad idő hasznos el­töltésében? Erre kerestük a választ négy községben, Ci­bakházán, Tiszaföldváron, Ti. szakürtön és Martfűn. szebb hímkéseiket miközben várják az előadót. A cibakházi művelődési há­zat a nyáron felújítják. A ti- szaföldvári intézményre is ráférne egy alapos átalakítás, de pénz hiányában csak bel­ső és külső festésre futja. Napközben a festő és mázo­lok uralják az épületet, es­ténként viszont mintha mi sem történt volna próbál az énekkar, népes az ifjúsági klub, dolgoznak a szakkörök. — Könyvtáros is, tehát van alkalma gyakran találkozni a tiszakürtiekkel, ismeri az ér­deklődési körüket. Ez sem segít? — A lakosság huszonhat százaléka beiratkozott olva­só. A könyvtárban még csak- csak eljönnek a fiatalok, idő­sek, de egyébként nem lehet kimozdítani őket. Talán mert nincs is miért kimozdulni, hisz a klub­könyvtár épülete heti két-há- rom nap kivételével mindig zárva van. Két évvel ezelőtt a cibak­házi művelődési házban mindössze egy ifjúsági klub, s egy pávakör dolgozott. Az akkori igazgató szerint más­ra nem is volt igény a köz­ségben. Az új igazgatónőnek Hege­dűs Józsefnének ez a vélemé­nye: — Az elmúlt évben tizen­öt szakkörünk, művészeti csoportunk volt. az idén há­rommal több lesz. A számok egyértelműen bizonyítják, hogy a község lakóit nem le­het igénytelenséggel vádolni, csak meg kellett szervezni a csoportokat, szakköröket. — Az év első hónapjában készítik el a művelődési in­tézmények a munkatervet. Mit kínálnak az idén a cibak- háziaknak? — Mivel ebben az évben felújítjuk a művelődési ház épületét, pár hónapra szüne­tel a nyitvatartás. Ettől füg­getlenül azonban idén is lesz miből válogatni. Csak néhány rendezvény: rövidesen Koncz Gábor színművész lesz a ven­dégünk, s nem sokkal utána pedig Bodrogi Gyula és Voit Ági műsorát tekinthetik meg az érdeklődők. Továbbra is folytatódnak az ismeretter­jesztő előadások. A közönség már gyüleke­zik. benépesül a nagyterem. Lányok, asszonyok — sokan közülük a kézimunka szak­körben dolgoznak — mutat­ják egymásnak szebbnél­Jobbágy Zsigmondné pár éve vette át a művelődési ház vezetését. Az örökség mind­össze egy ifjúsági klub volt. Most húsz szakkör, művésze­ti csoport, tanfolyam tartja foglalkozásait estéről-estére az épületben. — Élőiről kellett kezdenem mindent — emlékezik vissza Jobbágy né. — Gyakorlatilag egy üres intézményt vettem át, hogy most élet van ben­ne nem kis munkába került. Sok ötletemet szeretném megvalósítani, de ahhoz jobb tárgyi feltételekre lenne szükség. A festés nem old meg semmit... Tiszakürtön az arborétum­nak alighanem több látogató­ja van, mint a klubkönyvtár- fiak. Az épületben mindenütt sötétség, az ajtón cédula: ta­nulmányi szabadság miatt zárva. Kovács Istvánná, az igazgatónő másodéves a főis­kolán; vizsgára készül. — S egyébként, milyen es­ti elfoglaltságot kínál a klub­könyvtár? — Havonta négy alkalom­mal ismeretterjesztő előadás van. A fiatalokat pedig az if­júsági klub várja. — Meglehetősen szegényes ajánlat. Néhány szakkört, tanfolyamot bizonyára meg­szervezhetnének. — Próbáltam már, de min­dig kudarcba fulladt. Hol mert lemondott a szakkörve­zető, hol meg az érdektelen­ség miatt. Nem így a martfűi művelő­dési központ, ahol az elmúlt évben több mint százezren fordultak meg. A statisztika szerint tavaly százötvenkét ismeretterjesztő előadást csaknem ötezren hallgattak végig, a kiállításokat közel nyolcvanezren tekintették meg, a több mint húsz mű­soros estet tizenegyezren néz­ték meg. Sorolhatnánk még sokáig az előző év eredmé­nyeit, de essen inkább szó a tervekről. — Idén immár negyedik al­kalommal kerül sor a „mun­ka és művelődés heteinek” rendezvénysorozatára április­ban. A már hagyományos no­vember eleji országos szava­lóversenyünknek különös rangot ad az idén a NOSZF hatvanadik évfordulója. A két kiemelt rendezvény mel­lett természetesen sor kerül előadói estekre, filmveítések- re, vetélkedőkre, s továbbra is dolgoznak a klubjaink, szakköreink — sorolja Ibolya László, igazgató. — Milyen újdonság szere­pel a művelődési központ idei terveiben? — Szeretnénk létrehozni a kismamák klubját. A gyári felmérés szerint jelenleg ezer kismama van gyermekgondo­zási segélyen, közülük több mint kétszázan helybeliek. A klub alakuló ülésére a közel­jövőben ikerül sor. T. G. I Új házban lakom. Tudom, hogy ez az itt várakozó beteg­társaim közül töb­bükre nem hat a megdöbbentés erejé­vel, mégis előre kell bocsájtanom, hogy mielőtt betömik a fo­gamat az én szép kedves otthonomról fogok önöknek mesél­ni. Ne tessék nagy levegőt venni, hogy bezzeg a magáé, a púpos parketta, meg a vé­kony fal, amire maga tapé­tát akart tenni, s . erre a szomszéd elkezdett kiabálni, hogy segítség, befalaztak, nem kapok levegőt! Nem uram, az én lakásom az ide­ális építmények közé tarto­zik. Két szoba, konyha, spájz, az erkély, mint egy futballpálya, fürdőszoba és ... nem, nem, az külön van kérem, teljesen külön, úgy­hogy ..., de értik már. Szép lakás, jó lakás ... csakhát a lakók! Épp ezen morfondírozok, amikor a mi­JVIOTTÖ: Az alábbi eset soha sehol meg nem tör­tént, nem is fog. az egész csupán kitalált mese, csak a nevek valódiak, hogy rá ne jöjjünk kiről szól. Ha valaki mégis másra ismer benne — örüljön neki. (Mottózzon! Merhet!) nap megyek hazafelé, s eszembejut a fürdőszoba kö­zös szellőzője, amelyen ke­resztül ... hahaj, hogy mi minden lehallatszik, vagyis föl, szóval mindenhonnan mindenhová. Meg kell dög­leni a röhögéstől. Hogy mi­lyen emberek laknak ott? Képzeljék, fölmegyek a Molnárékhoz a fölöttem lévő lakásba, és hallom, hogy magnóznak. Hihi, azt mond­ja Molnár, öregem, ezt a pasast hallgasd meg ... Fü­leltem. Hát az a pihentagyú fölvette magnóra az egyik fürdőtenornak az egész re­pertoárját. Könnyesre röhög­tem magam. Azt mondja az ipse a feleségének, „szivi, olyan határozatlan ez a szap­pan”, hogyhogy, kérdi a nő mire amaz: „habozik”. Aztán volt egy kis dörgölöm — a husikádat, jajvigyázzasze- mölcsömre, majd elordította magát a kád-er, hogy „drá­gám nem vagy te egy Fi­scher Annie!” „Nem hát”. „Akkor ne skálázz a bordái­mon, mert én meg nem va­gyok egy páncéltőkés zongo­ra”. „Páncéltőkés? Haha, Pia­nino!” Ezután hosszú locspocs jött, de olyan, hogy rádiójá­ték alá lehetett volna kever­ni. „Nelson admirális legyő­zi a győzhetetlen armadát” FILMJEGYZET Áz ígéret földje Az ígéret földj'e a Nó­— 361 bel-díjas len­gyel író, Reymont azonos című, kevéssé ismert regé­nyéből született. Nem nehéz észrevenni, hogy Andrzej Wajda következetesen fordul irodalmi alapanyaghoz, hazá­jában jól ismert, klasszikus műveikhez. (Követendő pél­daként állhatna ez egyébként néhány magyar rendező előtt, akik sokszor csak ki-. dolgozatlan ötletükre támasz­kodnak, és így képtelenek művészi formába önteni a különben jószándékú gondo­latokat-) Ezek az adaptációk azonban nem is hasonlíta­nak a sorozatban készülő, könnyed, szellős, „sztorime­sélő” utánzatokhoz, amelyek minden hozzáadás nélkül, teljes hűséggel készülnek és válnak élettelen, poros, gyak­ran minőségrontó másolatok­ká. Egyéni látásmóddal kell életre kelteni, a ma embere számára is élővé tenni a le­írt szöveget. Ezt láthatjuk Wajdánál: sajátos szemléle­te, közelítésmódja, az őt — és bennünket — izgató kér­dések szembesülnek a kész regénnyel. Ebből születik egy új, önmagában teljes, le­zárt műalkotás, jelen esetben Az ígéret földje. „Nekem sincs semmim, ne­ked sincs semmid, ez pont éleg ahhoz, hogy építsünk egy gyárat.” Kétszer hangzik el ez a mondat a filmben. De mekkora utat jár be e naiv hittel, de kíméletlen céltudatossággal kijelentett mondat, míg vérrel, könnyel, keserűséggel lemondó hitet­lenséggel visszhangzik a film végén. Közben lejátszódik egy történet: a múlt század második felében a kibonta­kozó textilipar központjában, Lodzban összefog három fia­talember, hogy gyárat ala­pítsanak a semmiből. A lengyel Borowiecki kételyt nem ismerő határozottsága, tehetsége, a zsidó Moryc bár­milyen veszélyt kikerülő le­leményessége és a német Maks tehetetlen sodródása a többiekkel kezdettől biztossá teszik az egyébként remény­telen vállalkozás sikerét. Pénzhez kell jutniuk, és eh­hez minden eszközt latba vetnek. Becsapják legközelebbi hozzátartozóikat, felrúgják a barátságot, eldobják a sze­relmet. De nemcsak e három ember lealjasodását látjuk, hanem a kialakuló kapitaliz­mus kegyetlen játékszabálya­it is. Velük együtt felismer­jük, hogy bármit elérhetünk, ha alkalmazkodunk az adott helyzet által diktált törvé­nyekhez, és kihasználjuk, meglovagoljuk a mindig lé­tező lehetőségeket. Egyetlen ára van: feláldozni mindent, ami a megszűnő régi rend­hez köt bennünket, közte esetleg családunkat vagy ép­pen becsületünket- Mert mindezt feladják, legalábbis elvesztik hőseink. És amikor Moryc szájából másodszor hangzik el a fenti mondat, már valóban nincs semmi­jük. Nemcsak gyáruk ég le, odavan emberségük is. „Regény a pénzcsinálás mechanizmusáról.” Wajda határozta meg így az ere­deti mű témáját. Vajon miért keltette fel ez a rendező ér­deklődését, aki eddgi minden filmjében szinte megszállot­tan kutatta a lengyel sors alakulását, népe elherdált lehetőségeit, elvetélt próbál­kozásait? Vagy - találkozik va­lahol a két téma a hirtelen kíméletlenül utat törő kapi­talizmus és a lengyelek drá­mája? Igen, mert van egy állan­dó, biztos pont, ami minden­kinek fogódzót nyújt és biz­tosítja a Wajda-filmek köz- érthetőségét és népszerűsé­gét: olyan tökéletes szinté­zist teremt, amelyben mindig egységben jelentkezik az egyéni probléma, a speciális nemzeti téma és a történe­lem legáltalánosabb kérdé­sei. Ismét teljes a wajdai pa­noptikum, számtalan, néhány vonással is nagyszerűen meg­rajzolt alak villan fel, akik egymást kiegészítve olyan át­fogó képet adnak a társa­dalomról, amire az irodalom­ban is kevés példa akad. Soha nem viszonyaikból ki­szakítva vizsgálja hőseit, sőt a teljesség igényével a leg­szélesebb hátteret rajzolja meg. Nem egyes pozitív vagy negatív figurák foglalkoztat­ják, hanem bizonyos sors­döntőnek tűnő történelmi helyzetek és a bennük rejlő megvalósított vagy ki nem használt lehetőségek. A len­gyel történelem inkább az utóbbiakban bővelkedik. Va­lóban az ígéret földje, ahol nem az alkalom, haném az összefogott erő hiányzik. Pe­dig a kapitalizmus is eszköz­ként kínálkozik, csak meg kellene ragadni, ki kellene aknázni. A film n®pes szereplőgár­----------dájából igazságta­lanság bárkit kiemelni, mert még a legapróbb szerepekben is remek teljesítményeket látunk. Álljon itt .a három főszereplő neve: a Wajda- filmekből jól ismert egyen­rangú alkotótárs Dániel Ol- brychski (Borowiecki), a ta­lán legösszetettebb feladatot kitűnően megoldó Wojcdech Pszondak (Moryc) és a vissza­fogott álmodozó Andrzej Seweryn (Maks). A rendező méltó partnere az operatőr: Witold Sobo- cinski- A legnaturalistább ké­pek sem vesznek el a rész­letekben, mindig a mű egé­szét szolgálják. Bérezés László majd elnyújtott sikollyal Nelsonná legyőzött armada­ként kicsorgott a szobából. Képzeljék, az a hülye meg indulókba kezdett, hogy há­rom, négy, a csatába indul- mára soktüzérlegény, bú­csúcsókot int utána soksok női kéz ... s pancsolja hozzá a ritmust. Később operába fulladt, olyan volt, mint a Parasztbecsületből az ólajtó- nyikorgás. Istenem, micsoda bájgúnár, még koloratúrba is átváltott, hogy ő a pillangó- kisasszony, pedig hát a hang­ja után igencsak molylepke lenne... Bocsánat, én követ­kezem. No majd folytatom, addig meséljen valaki. — Én volnék az a Molnár. A magnós. így volt ez szóról szóra. Meghallgatja, csapkod­ja a térdét, folyik a könnye velem együtt, úgy nevet. Kérdezi, melyik zenebuzi ez? Mondom, aki a hetes lakás­ban lakik. Rázkódik a válla, röhög, „sok hülye”, mondja és elbúcsúzik, megy lefelé. Haza. A hetes lakásba. I. Zs. Miből lett a Balassi-strófa? Két „premierre” is alkal­mat adott vasárnap délután a Magyar Nemzeti Múzeum, közművelődési csoportja és hangszertára rendezésében Kecskés András kisegyütte­se, a Bakfark lanttrió, a mú­zeum dísztermében lépett először hangversenydobogó­ra. Az új együttest és ősi hangszereik világát Gát Esz­ter, a múzeum tudós hang­szertörténésze mutatta be a közönségnek, a művészek­kel folytatott nyilvános in­terjú formájában. Egy Balassi-dal, „Az Lucre- tia nótájára” ősbemutatója is volt a koncert. A dallamot Kecskés András fedezte fel egy XVI. századi olasz tabu- laturás könyvben. A lelet előreláthatóan döntő érvet szolgáltat a Balassi által használt jellegzetes versfor­ma ez idáig sokat vitatott eredetének tisztázásához. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom