Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-25 / 20. szám
1977. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tartalékok a mezőgazdaságban I. Az a bizonyos „szellemi tőke” Dr. Márton JáAnos?al az-------------------- Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatójával beszélgetvén, kissé meghökkentő javaslatát hallottam a szakemberek — természetesen a legjobbak — képességeinek kiaknázásáról. „Hajdan, úgyszólván divat volt a nagybirtokokon, hogy egy-egy általánosan elismert jószágigazgatót, gazdatisztet meghívtak, aztán körbejárattak a gazdaságban: nézze meg, vajon ebben és ebben a majorban mindent a lehető legjobban tesznek-e? Vajon napjainkban miért ne kezdeményezhetnénk ilyen körutazásokat?!” Csakugyan: még nem hallottam ilyesféle, esetleg a megyei tanácsok, téesz-szövet- ségek által megszervezhető látogatásokról, jóllehet a tapasztalatcsere forgalma nem valami újkeletű. így , vagy úgy, de kétségtelen, hogy a mezőgazdaságban az utóbbi évtizedben kiváltképpen fölhalmozódott szakismeret, vagy — közkeletű kifejezéssel — szellemi tőke kiaknázásában is bőséggel rejlenek tartalékok. Mindez összefügg a tudomány termelő erővé válásának közismert folyamatával, az agrármérnökökön kívül a technikusok és szakmunkások képzésével, és továbbképzésével. „Gondolatok a tudományszervezés problémáiról” című tanulmányában így írt erről Erdei Ferenc, aki egyébként az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatói székében elődje volt tanítványának, Márton Jánosnak: „•. .tervezni és ösztönözni kell a tudományok művelését. Ez nemzeti tőke, s minél nagyobb ez egy országban, annál többször és eredményesebben gyümöl- csöztetheti a társadalmi gyakorlat. Zseniális új felismeréseket nem lehet tervezni, de azt igen, hogy bárhol a világon született tudományos eredményeket a magunk hasznára összegyűjtsünk”. Belevág ebbe a szerteágazó témakörbe például a nemesítés, kutatás helyzetképe. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik főosztályvezetője így nyilatkozott a minap a burgonyane- mesítők produktumáról: „Meghalt Teichmann Vilmos, s úgyszólván vele együtt a Gülbaba... Burgonyaneme- sítőink évtizedekkel elmaradtak a követelményektől”. Sajnos, nehéz megkérdőjelezni a gyakorlat próbája alapján ezt a kissé ironikus megállapítást. De más növények esetében is eljuthatunk hasonló megfogalmazáshoz, jóllehet Maliga Pál meggyfajtái, a ceglédi Nyújtó Ferenc kajszinemesítő tevékenysége, Tóth Elek szilvakutatásai, az újfehértói kutatóállomáson dolgozó Pethő Ferencnek a jonatán fenntartásában kifejlett munkálkodása, vagy Brózik Sándor cseresznye- és mandulafajtái, Szentiványi Péternek a dió- és gesztenyenemesítésben végzett tevékenysége egyaránt kiemelkedő. Vannak új körte- és őszibarackfajták is, amelyek kielégítik mind a fogyasztók, mind az A kunszentmártoni járási Népi Ellenőrzési Bizottsága a közeli napokban testületi ülésen összegezte elmúlt évi munkáját. A jelentésből kiderült, hogy tavaly a népi ellenőrök tizenöt témavizsgálatot tar- tottak, ezenkívül tizenhét közérdekű bejelentést és magánpanaszt vizsgáltak meg. A munkában 233 népi ellenőr vett részt. Az ellenőrzésekre több mint nyolcszáz munkanapot fordítottak. Ez idő alatt összesen 61 gazdálkodó egységet kerestek fel. Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy a ipari felhasználók igényeit. Reményteljesek a martonvá- sári új búzafajták — egy-két éven belül jócskán elterjednek a szántóföldeken. De kétségtelen és természetszerű, hogy — mint Erdei utalt rá — a világba való kitekintés föltétele a neme- sítők munkájának. Kiemelkedő például az, amit a Szovjetunió kutatóival kialakított kapcsolatból nyertünk, lett légyen szó búzáról, napraforgóról, juhról, és így tovább. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter így fogalmazott egy interjúban: „Nagyobb figyelmet kívánunk szentelni... az új fogadásának, a tanulásnak, a szakképzés szerepe növekszik”. S hogy a szellemi tőke gyarapítása nagyon is megfogható anyagi eredményekkel jár, azt nem kell külön magyarázni, de akadt tudós vizsgálódó, aki alaposan föltérképezte az ebbéli következményeket. Szederkényi Henrik, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos főosztályvezetője egyik tanulmányában 33 állami gazdaság helyzetképének elemzésével jut a megállapításra :: „Annál magasabb a munkatermelékenység színvonala, minél magasabb az egyetemet, főiskolát végzett vezetők, a szakmunkások, az állandó munkások, az öt évnél hosszabb ideje a gazdaságban dolgozó vezetők és az ötven évnél fiatalabb korcsoportbeliek aránya”. Napjainkban korlátozták az agráregyetemekre fölvettek számát — pontot téve egy évtizedes vitára, amely akörül forgott: sok-e, avagy kevés az agrármérnök? Mint minden a világon, ez is nézőpont dolga, ám kétségtelen, hogy nem gazdaságos, ha diplomás lát el olyan tennivalót, amire egy szakmunkás is képes. A III. téesz-kongresszus beszámolójában akadt egy tűnődésre késztető passzus: a téeszek- ben munkára jelentkező fiatalok 15—20 százaléka még az általános iskolát sem fejezte be. Hogyan legyen hát belőlük az új technikát mesterien kezelni tudó szakmunkás? Nyilvánvaló, hogy először a műveltségnek ezt a legalacsonyabb grádicsát kell átlépniük ezeknek a fiataloknak. B téli hónapok sok le- __2------- hetőséget nyújtanak a képzésre és továbbk épzésre, — a megyei tanácsok és téesz-szövetségek sorra szervezik a tanfolyamokat elnököknek, főkönyvelőknek, főmezőgazdászoknak. A minap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen pedig két napos tanácskozáson vázolta föl a MÉM vezetése az 1977-ben mezőgazdaságunkra váró feladatokat. A miniszter előadásával kezdődött, majd konzultációkban folytatódott eszmecsere — amelyen megyei, vállalati, szövetkezeti vezetők vettek részt — bízvást kisugárzik majd minden agrárszakemberre, a szellemi tőke hordozóira. járási NEB 87 határozata realizálódott. Ezek között volt felhívás törvényes állapot helyreállítására és javaslat — csaknem harminc — a munka javítására. Sajnos akadt az ellenőrzések során olyan eset is, amikor a vizsgálatot követően a járási NEB-mek bűnvádi eljárást kellett kezdeményeznie. Ami a közérdekű bejelentések és magánpanaszok vizsgálatát jellemzi: elismerésre méltó, hogy a népi ellenőrök harminc napon belül minden bejelentést, panaszt megvizsgáltak és lezártak. Mezőtúron, kunszentmártoni járásban Munkásőr egységgyűlések Vasárnap folytatódott a munkásőr egységgyűlések sorozata. Ezen a napon Mezőtúr és a kunszentmártoni járás munkásőrei tanácskoztak a tavalyi kiképzési évről és az idei feladatokról. Az ő számvetésüknek is családias jelleget kölcsönzött az a tény, hogy a város, illetve a járás vezetői mellett a munkahelyek képviselői és a munkásőrok családtagjai is megjelentek. A mezőtúri munkásőröket a megyei pártbizottság nevében M. Szabó István rendőr vezérőrnagy, a megyei rendőr Jőkapitányság vezetője köszöntötte. Az országos parancsnokság képviseletében Szatmári Gyula jelent meg. Az egységgyűlésen vette át Erdős Mihály munkásőr a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. A KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét Csep- csényi Lajos, az egységparancsnok ellátó-helyettese kapta- Beszámolót Kovács Sándor, az egység parancsnoka tartott. A kunszentmártoni egységgyűlésen a megyei pártbizottságot Árvad István, a megyei párt-végrehajtó bizott-. ság tagja, az SZMT vezető titkára képviselte. A beszámolót Mészáros György, az egység parancsnoka tartotta. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát ez alkalommal vette át Szabó Mihály rajparancsnok. Mindkét egységgyűlésen sok munkásőr kapott kitüntetést húsz-, tizenöt-, illetve tízévi szolgálatáért, s többen vették át a Munkásőr Emlékérmet. Hluminiumárugyár Túlteljesítette exporttervét Bár nem volt zökkenő- mentes, összességében mégis jól záría az 1976-os esztendőt az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregysége. Év közben változott a termékstruktúra: a szellőzőelem gyártása Tiszafüredről a szendrői gyáregységbe került át. Elsősorban ennek a változásnak tudható be, hogy ’76-ban 1975-höz képest az egy dolgozóra eső éves termelés valamivel kevesebb volt. Tudniillik Tiszafüreden a munkaigényes, ebből a szempontból „kevésbé kifizetődő” termékek gyártása maradt. így is összesen 141,7 millió forint értékű áru hagyta el a gyár területét, döntő többségben alumínium háztartási edények, amelyeknek mintegy 80 százalékát exportálták. Az Alumíniumárugyár tavaly 300 ezer dollárral teljesítette túl 2,4 millió dolláros exporttervét, ennek több mint a fele származott a tiszafüredi gyáregység termeléséből. A tavalyi többlettermelés és a sok idei megrendelés adott biztatást a gyár vezetőinek, hogy az idei exporttervet 3 millió 250 ezer forintra emeljék, amelyből csaknem kétmilliót a tiszafüredi gyáregységnek kell „hozni.” A füredi üzem udvarán jól halad az új 3 ezer 200 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok építése. Olyannyira jól, hogy az üzempróba — egyelőre 18 literes fejökannák gyártásával — ez év második felében megkezdődik. A teljes „'beüzemelésre” 1978 elejéin kerül sor. (Folytatjuk) Keresztényi Nándor Eredményes NEB-vizsgálatok Honnan vegyük, ami nincs? Húszezer üres óra Tavalyelőtt harmincezer órát álltak a gépek a Szolnoki Papírgyár feldolgozó üzemében. Tavaly már csak húszezret. Meghökkentő adatok. Érdemes azonban utána gondolni: sok ez a húszezer, vagy kevés? Mi történt egy esztendő alatt? Mit tettek azért, hogy az állásidő csökkenjen? A húszezer lehet-e még valamikor tízezer, vagy annál is kevesebb? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az üzemben. Fegyelmik, elbocsátások Lécz János üzemvezető tapintatosan vázolja a változások kezdetét. — Sorozatosan, több évig nem teljesítette az üzem a tervét. Sok gond volt a munkafegyelemmel, a vezetők nem értettek egyet a munkásokkal. Egymásután következtek a hiányosságok, a hibák, a hiányzások. Lazaság. Ezzel a szóval lehetne jellemezni az akkori viszonyokat. Következményeként álltak a gépek. Tarthatatlan helyzet volt például az, hogy egy munkásnőnek könyörögnie kellett, több esetben is, kérlelni a gépmestert: javítsa meg az elromlott gépét. A gépmesterek órabérben dolgoztak, míg a gépek kezelői a teljesítményük után kapták a fizetésüket... Szóval nem mindig rohantak javítani, nem volt érdekük. — Úgy tudom, 1976 első napjaiban került az üzem élére... ' — Igen. Űj emberek kerültek a vezetői posztokra. Megkezdődött a „rendcsinálás”. Volt olyan, aki önként hagyta itt az üzemet, de fegyelmi úton is el kellett bocsájtani dolgozókat. Nehéz helyzetben voltunk, mert a létszámmal akkor sem álltunk jól, most sem, bár azóta a helyzet valamit javult. Ennek ellenére igyekeztünk felszámolni a hiányosságokat. A személyi feltételek, így a munkafegyelem, megváltoztak, de megváltozott a bérezés is. Erről Sági László gépmester beszél. — Ha teljesíti tervét az üzem, akkor a gépmesterek prémiumot kapnak. Ez elérheti havonta a 600 forintot. Szóval egy esztendeje annak, hogy megérzi a pénztárcánk is, ha állnak a masinák. — Az üzemben ötféle típusú gép dolgozik. Mindegyik javításához ért? — A Perfekt és a Royal gépek kivételével a többit mind rám bízhatják. Fontos ez, hisz előfordul, hogy amíg az én masináim szépen dolgoznak, a szomszédban a gépmester órákig küszködik. Nem hagyjuk magára, segítünk neki. De fontos azért is, mert kevesen vagyunk. Né^v gép tartozik egy emberhez, s ha valaki szabadságra megy vagy hiányzik, akkor öt vagy hat. Érteni kell tehát a többihez is. Századeleji gépek — A gének között található régebbi gyártmányú is. Hogyan tudják biztosítani az alkatrészt? — Nehezen ... Találunk közöttük olyat, amit a század elején készítettek. Ezekhez ma már alkatrészt vásárolni nem lehet. Az állami vállalatok kis tételekben alkatrészt nem gyártanak, így a gyár kénytelen kisiparosokhoz vagy szövetkezetekhez fordulni. A régi gépek mellett sok gonddal jár az újak javítása is. Igyekszünk módosításokkal, újításokkal elérni, hogy minél kevesebb „import alkatrészt” kelljen használnunk. Az év során szép számmal akadt ilyen próbálkozás, de azért még mindig vannak problémák és lesznek is. Tehát állhatnak a gépek, ha nincs alkatrész, de állhatnak akkor is, ha nincs mit rajtuk feldolgozni. Tassi Katalin, az üzem szakmunkása mindezt megtoldja még egy gondolattal. — Nincs termelés akkor sem, ha a nyersanyag rossz minőségű. Itt a „zacskóüzemben” azonban — ahol paprikának, fűszereknek, mosogatópornak és még sok-sok terméknek zacskót készítünk — tavaly nem volt papírhiány. Sőt, a minőség is megváltozott. A Lábatlani Papírgyárból egy új és jobb anyagot kapunk, de a gyáriak ugyanígy ügyelnek most már a minőségre. Kevesebb a repedezett szélű, laza tekercs, kevesebb vele a gond. így csökkent az állásidő is. Sok vagy kevés? így csökkent az állásidő 30 ezer óráról 20 ezerre. Kérdés az üzemvezetőkhöz, Lécz Jánoshoz. — Sok ez a húszezer vagy kevés? — Még mindig sok. Három nagyon régi Perfekt típusú gépünk „henyélése” miatt ilyen magas ez a szám. Ezek ma már alkalmatlanok a termelésre, az asszonyok is nyűggel dolgoztak mellettük, mert kicsi a teljesítményük, keveset lehet keresni velük. Az idén gyökeresen megváltozik a helyzet. Ezeket a gépeket kiselejteztük, helyükre egy-két hónap múlva 28 millió forintért francia gyártmányú berendezések kerülnek. Az állásidő várhatóan minimálisra — egy-két ezer órára — csökken. Nő viszont az itt gyártott papírzacskók mennyisége. Kevesebbet kell importálni — merthogy egv részét a zacskóknak ma is külföldről szerezzük be — és ez devizamegtakarítás az országnak. Kérdéseinkre választ kaptunk. Kiderült, nem tétlenkedtek az üzem dolgozói. Kijavították mulasztásaikat, derekasan, becsülettel helyt álltak, bizonyítja ezt az, hogy 112 százalékra teljesítették tavalyi tervüket. Kiderült, lehet így is. Belső tartalékok felkutatásával, renddel, fegyelmezett munkával. Egy dologról azonban nem esett szó: az időről. Tavaly kezdődött ez a folyamat, melynek végeredményét már ismerjük. Kérdés: nem kezdődhetett volna ez tavalyelőtt, 1974-ben vagy 1973-ban? Hajnal József 25 éves a Kanizsa Bútorgyár A 25 éves jubileumát ünneplő Kanizsa Bútorgyárban az idén 24 ezer lakó- szobabútor, 19 ezer ülőgarnitúra és 18 ezer egyéb kárpitozott bútor készül. A nagykanizsai gyár elsősorban a hazai igényeket elégíti ki, de 1977-ben már svéd megrendelésre is szállít 4 ezer ülő- garnitúrát.
