Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 18. szám
1977. január 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egységgyűlés az elsőknél Örültünk a rendet biztosító fegyvernek Honnan negyük, ami nincs ? „Vitázom én veled.. A tiszafüredi járás munkásőrei ma tartják egységgyűlésüket. Kétszeresen ünnep ez számukra, hiszen testületük megalakításának húszadik évfordulójára a megye egységei között folyó szocialista munkaverseny első helyezettjei lettek. Simon István, az egység parancsnoka szerint sok év fáradságos munkájának eredménye az első helyezés. Köszönhető ez annak is, hogy kialakult egy olyan vezető gárda, amelynek irányításával az alegységek önállóan képesek feladataik megoldására. Az sem mellékes, hogy stabilizálódott az egység, egyre kisebb méretű az állomány cserélődése. Jó a szervező, értékelő és elemző munka. Mindezt elősegítette a megyei parancsnokság irányítása, a szocialista munkaverseny évenkénti értékelése, a kiváló munkásőrök tanácskozása, s nem utolsó sorban a járási pártbizottság, valamint a községi pártbizottságok és alapszervezetek segítése, a munkásőrök pártmegbízatásának értékelése. S mindezek előtt az, hogy az egység tagjai a 20. évfordulóhoz méltóan dologztak. Közülük beszélgettünk néhány munkásőrrel. Arra keresltünk választ, miért vállaltak önkéntes fegyveres szolgálatot, s hogyan ítélik meg környezetüket? íme a válaszuk: Bartók Károly: — Gépállomási főagronómus voltam. En 'szántottam össze a környéken a megyéket. Az ellenforradalom idején itt is bevertek néhány ablakot, züllesztették a termelőszövetkezeteket. Ezért alakítottuk meg 1957 márciusában a munkásőr századot. Nem érdekelt bennünket, hogy lesz- e egyenruha, csak a rendet biztosító fegyvernek örültünk. Tizenötévi szolgálat után kerültem tartalék állományba. A feleségem — hétévi szolgálat után — szintén tartalékos. Hídvégi Lajos, a Hámán Kató Tsz gépszerelője: — Az én életem eléggé rögös volt. Tíz testvér legidősebbjeként kellett segítenem a család fenntartásában. Az , ellenforradalom alatt a Hortobágyi Állami Gazdaságban dolgoztam. Megborzongtam, amikor azt mondták, hogy ott van tizenöt akácfa, s minket, szakszervezeti és egyéb aktivistákat azokra húznak fel. Örülök, hogy fegyverrel őrködhetek békességünk felett. Tóth József, a Hámán Kató Tsz kertészeti ágazatvezető helyettese: — Szövetkezetünkben több munkásőr dolgozik. Tőlük érdeklődtem, milyen itt az élet? 1972-ben lettem előképzős. Két év óta — a parancsnoki iskola elvégzése után — az I. szakasz parancsnoka lettem. Becsületes emberek között vagyok, jól érzem magam. Munkásőrként lettem párttag. Hogy meddig maradok munkásőr? — Amíg jól viselkedsz, — szól közbe a parancsnok. Szűcs Rudolf: — A nyugdíjas időtöltést alig néhány napja, a fegyveres szolgálatot nagyon régen kezdtem. 1945-ben „policár” voltam. Három évig szolgáltam akkor. Később tsz-elnök lettem, végül terményraktárosként mentem nyugdíjba. 1959-ben nem volt a szövetkezetben munkásőr. Ügy gondoltam, ha belépek a testületbe és másokat is beszervezek, jobb lesz a társadalmi tulajdon védelme. Fel is figyeltek a munkásőrökre! — A jövő? — Mindig ott voltunk, ahol kellett. Ezentúl se lesz másként. Járdán József, a Magyar Hajó és Darugyár osztályvezetője: — 1964-ben lettem munkásőr. Több tényező inspirált erre. Édesapán például alapító tagja volt a testületnek. Sokat láttam 1956- ban, s arra gondoltam, hogy ha nem állunk a sarkunkra, ellenségeink máskor is igyekeznek olyan állapotokat teremteni. A harmadik tényező: híradó voltam a hadseregben, megszerettem ezt a mesterséget. A híradó rajnak vagyok a parancsnoka. Rajunk négyszer volt a század legjobb raja, most meg megyei elsők lettünk. Oláh Imre, az Alumínium- árugyár autószerelője: — 1973-ban jelentkeztem munkásőrnek. Arra is gondoltam, szükség van fiatalokra, ki ne öregedjen a testület. A katonaságnál fegyvermesteri ismereteket szereztem, ezt a mesterséget folytatom itt is. Meg aztán bütykölöm az egység kocsiját. Bukuli Sándor: — 1945-ben negyvenünket behívtak ide, a hídőrséghez. Azután több évig dolgoztam fizetség nélkül az UFOSZ-nál, a DÉFOSZ-nál. Voltam a községi tanács elnökhelyettese is. Hat elnök váltotta mellettem egymást, mégis legtöbbször egyedül voltam. A végén a legeltetési bizottságtól mentem nyugdíjba. Az ellen- forradalom után karhatal- mista lettem. Leszerelésemkor hadnaggyá léptettek elő. Ezek után szinte törvényszerű, hogy alapító tag vagyok a testületben. Barta István, a Karcag és Vidéke Áfész rendésze: — A testület megalakulásakor a Kunmadarasi Állami Gazdaságban dolgoztam. A mada- rasi lovas szakasz oda járt ki gyakorolni. Nekem is felkeltették figyelmemet, örülök, hogy olyan egységnek lehetek tagja, amely a szocialista vívmányok védelmére hivatott. Elvégeztem a parancsnoki iskolát, szakaszparancsnok lettem. Alegységünk kétszer lett kiváló, s most sem állunk rosszul... S. B. Az óra fél négyet mutatott. A munkások az üzemvezetői iroda előtt sorakoztak. A csoportvezető háttal a kijáratnak, ők pedig vele szemben álltak. A hatalmas, szép szál legények, akárcsak a szeppent 'kisdiákok várták az elbocsátó szót. Glédában, türelmesen, pedig már végére értek a munkaidőinek. A csoportvezető bekukkantott az ajtóm, kérdezte főnökét, mehetnek-e. Az rábólintott, s az üvegfalú kuckó előtt a vágók, a szalonnázók, a csontozok félrecsapták a véres gumikötényt, fürödni indultak. Az irodában a fal felőli asztalnál középkorú asszony a kimutatásokat vezette. — Mindig így szépen, rendben búcsúznak? — Hát persze — hangzott a felelet. — S ha valaiki ránéz az órájára, látja fél négy, lejánt a munkaidő, aztán etlmegy? Erre a kérdésre meglepődött az asszony. Aztán mint az eminens diák az egyszeregyet, úgy vágta a feleletet: „Az vissza se jön ide többet .. .” Az óra fél egyet mutatott. A húsipari vállalat irodaházában a portásnő tárcsázott, Aztán letette a kagylót, biccentett. Várjak. Nemsokára visszajönnek az ebédből a munkaügyisek. Az irodaház fehér köpenyesei lassan, komótosan, tereferélve szállingóztak. Egy pillantást vetettek a vállalati termelés magasba szökő grafikonját böngésző idegenre. Aztán a lift előtt téfálkoztak, hogy még mindig nem javították meg a felvonót. Egy, a bejáratnál elhelyezett magnetofon a következő mondatfoszlányokat játszhatna visz- sza: „és már harmadszor viszem vissza a kocsit, de még mindig kihagy a gyújtás.. „Olga azt mondta, hogy ez a cuki pulóver egyszerűen nevetséges rajtad. Nem akarom Olgát befeketíteni, de...” „Készítsétek már el a megrendelés konszignációját, mert már megint szóltak, hogy.. De magnó nincs. Csak azt mondj ák: ebédidő. A szolnoki Húsipari Vállalat 1976 első félévi terve 869 dolgozóval számolt. Átlagosan tizenhattal kevesebb, azaz 853 munkakönyvét őriztek a páncélszekrényben. Az elenyésző különbség a vállalat vezetőinek józanságára vall: a tervszámokkal nem rúgtattak a csillagos égig. Munkaerőhiányról tehát nem panaszkodnak. Peti Pál főosztályvezető szerint egyes időszakokban azért több ember könnyebben végezné a munkát. A fogyasztói igények változásai, a karácsonyi, a húsvéti ünnepek hullámai ugyanis a termelést is megkavarják. Ráadásul iparági sajátosság, hogy a felvásárlás sem egyenletes. A háztáji gazdaságok például az állomány nagy részét az év vége féíó küldik a vágóhidakra. A csúcsidőszakokban, amikor egy műszakban 660 sertést vágnak, az időszakos munkaerőhiányt a túlórák ellensúlyozzák. Máskor viszont, ha kevesebb az állat, a Munka Törvénykönyve-adta lehetőséggel élve, szabadságra küldik az embereket. Esetleg átirányítják őket a feldolgozóba, ahol mindig akad tennivaló. Summázva: a Húsipari Vállalatnál a munkaerő tökéletes tervezéséről, szervezéséről és kihasználásáról — az elrhlített sajátoságok miatt — a szakemberek szerint nem lehet szó. Szép Jánost nem is olyan, régen még normásnak hívták. A munkája nem változott, csak amolyan szemérmes keresztelő révén az elnevezés, szóval Szép János ma munkatechnológus. Tavaly a feldolgozóknál és a szállítóknál munkanap-fényképezéssel kereste az elveszett munkaidőt. A tapasztalatok szerint az állásokért az elfecsérelt órákért elsősorban nem a dolgozók, hanem a kereskedelem változó nyitvatartási rendje és a hűtőlánchiány okolható. — A szállítóknál mekkora veszteségidőt mértek? — A napi tíz-tizenkét órából kettőt—kettő és felet. Nagyon sok... Peti Pál rosszallóan felhúzta a szemöldökét, s közbeszólt: — Vitázom és veled Jancsi, olyan norma, amelyik huszonöt százalékos üresjáratot hagy, olyan bizony nincs. Nem mondom, hogy nem fordul elő. De így kimondani !... Horváth Ferenc munkaügyi osztályvezető is felettese mellé állt emigyen: — No, tíz százalék az lehet. Tíz. No, mondjuk, hét- nyolc mindenféleképpen... Szép Jánosa aki a felmérést végezte, magára maradt. Nem szólt, nem vitázott. Mindenesetre a szállítás elhullott percein érdemes gondolkodni. Ha csak műszakonként tízszázalékos kiesést, azaz egy órát veszünk, az száz munkásnál havonta háromezer munkaórát jelent. De a kívülálló nem vállalhatja a döntőbíró szerepét... Jászberénybe tartva sárral telefröcskölt teherautót előztünk. A rendszám: FI 62-41. Leintettük. A gépkocsivezető mellett fehérköpenyes kísérő ült, húst vittek Jászbei rénybe. A normájukból raboltunk, hiszen a szállítókat, a teljesítmény percre kötötten fogja az útra, a rakodásra és az áruleadásra. A kocsi oldalára kapaszkodva készült az országúti interjú. — Mennyi időt vesztenek a munkából? — Ügy általában egy órát, de gyakran többet. Tudja, a. várakozás viszi az időt. Ha hosszú járatra megyünk,' a falvakba is terítünk. A vidéki húsboltok viszont délelőtt Zárnak, s akkor aztán kereshetjük a boltost. Nyáron sokszor a földeken találjuk meg, ugrik fél óránk, pedig csak néhány kiló kolbászt meg ilyesmit adunk le. — Más? — Néha bent a rokodónál is várakoznunk kelb Ilyenkor mi is beállunk hó-ruk- kolni, érdekünk, tyogy minél előbb úton legyünk. Majd elfelejtettem a mérlegelést. Néha fél óra is elúszik, mire sorra kerülünk ... Lekászálódóban kérdeztem még, hogy az elveszett órákat miképp lehetne megmenteni ? A gépkocsivezető széttárta a kezét. Kipréselt egy hát-ot, s máris indulásra serkentette a motort. A vállalat belső ellenőrének feljegyzésében olvastam: „Az egy főre jutó termelési érték 13,5 százalékkal csökkent. Ez a jelenség arra utal, hogy az effektiv termelői munka végzése, az intenzitás, jóval alatta maradt a bázis évinél, mivel több óra alatt kevesebb értéket állítottunk elő. Felvethet olyan problémát is, hogy a leterheltség, illetve a le nem terheltség mennyiben múlott a vállalat termelését irányító szakembereken”. Peti Pál: „A belső ellenőr is tévedhet. A termelékenység csökkenésében a legdöntőbb ok, hogy a jövedelmezőbb munka, a vágások száma csökkent, a munkaigényesebb feldolgozás, a töltelékáruk készítése viszont nőtt.” Horváth Ferenc teljes egészében osztja főosztályvezetőjének véleményét. De a kívülálló nem vállalhatja a döntőbíró szerepét... A vállalat munkaügyi eredményei jó néhány területen vitathatatlanok. Évről évre emelkedett a teljesítményibérben dolgozók aránya, s a munkások között ma már eléri az ötven százalékot. Többször, legutóbb tavaly, rendezték a normát. Mind több szakmunkástanulót oktatnak, törzsgárdatagokat nevelnek, gyarapítják a megbízható munkások számát. Támogatják az esti iskolán tanulókat, jelenleg például negyvenen végzik a szak- munkástanf olyamot. Nem véletlen tehát, hogy a hűtőház kivételével nem igen vándorolnak az emberek. Sőt, ma már a hűtőben sem jellemző a ki-belépés. Csíkhegyi Csaba 1963-ban, Vitális Imre 1967-ben kezdett a szolnoki Húsipari Vállalatnál. Az általános iskola után itt tanulták a szakmát. Mindketten szalonnázók. A fél sertések kampókon utaznak előttük, s alig több mint fél perc alatt szabadítanak meg egy állatot a szalonnától. Ketten egy műszakban 400 tíz-húszkilós oldalt vágnak ki és emelnek. — Munka közben jut idő egy-egy cigarettára? Vitális nemet intett fejével, Csíkhegyi pedig magyarázta : , — Másodpercekre kiszámított. a munka, egy pillanatra sem állhat ki senki, mert nem éri utói magát. Fél tízkor és kettőkor áll le _ a sor tíz-tíz percre, akkor tízóraizhat, cigarettázhat az ember, no meg ilyenkor végzi a szükségét is. — De azt hallottam, fel órát takarítanak ... — Mivdl 2 ezer 300^ért sem vállalja senki, mi fogjuk a slagot meg a söprűt. A vágóhídon tisztaságnak kell lenni. Az üzemvezető rábólintott. Igen, a szakmunkások takarítanák. Erre rá is fizetnek, mert kevesebb érte a bér, igaz nem nagyon érzik meg a kiesést a négyezer forint körüli jövedelem mellett. A vélemények a Húsipari Vállalatnál néha eltérőek. Az viszont vitathatatlan: a dolgozók többségénél a munka- intenzitás jóval magasabb, mint más iparágban. De az is vitathatatlan: a. tartalékokat még nem merítették ki... Mélykúti Attila Építőipar, építőanyagipar Wlinöségre ösztönző bérformák Az ÉVM 16 budapesti és vidéki kivitelező és építőanyagipari vállalatnál két éven át folytattak kísérleteket a minőség javítására ösztönző bérformák kialakítása érdekében. A legjobb tapasztalatok összegzésének eredményeként megformált elképzeléseket a minisztérium egyeztette más érdekelt tárcákkal, országos hatáskörű szervekkel, az építők szak- szervezetével és a kísérletekben részt vett vállalatokkal is. Ennek alapján jelent meg most az építésügyi- és város- fejlesztési miniszter rendeleté a munka minőségi színvonalát növelő, ösztönző bérformák alkalmazásáról. Hazai és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó módszeren alapulnak az új ösztönző bérformák, amelyeknek lényege, hogy a különböző szabványok, technológiai előírások és műszaki normák alapján munkafázisonként minősítik a terméket, a munkát, s a minőségi osztályozástól függően nő vagy csökken a kereset. A munkaszakaszok minőségi osztályozásán utólag az sem változtat, hogyha a végterméket, az épületet a beruházó jobb minősítéssel veszi át, hiszen akkor már sok munkaszakasz eredménye nincs szem előtt, eltakarja a végleges szerkezet, vakolat stb. A kivitelező építőiparban végzett munkának általában 65 százalékát darabbérben fizetik. A rendelet kimondja, hogy a darabbéres bérformát kell átalakítani úgynevezett osztályos darabbérré, amely szerint az elvégzett munkát meghatározott előírások alapján kell minősíteni. A rendelet lehetővé teszi, hogy elsőosztályú minősítésre a vállalat minőségi prémiumot adjon a dolgozónak, a magas műszaki követelményű munkáknál viszont a másod- és harmadosztályú minősítés a rendeletben meghatározottnál nagyobb arányú bércsökkenéssel járjon. A legjobban szervezett vállalatoknál is alapos felkészülést igényel az új ösztönzési rendszer műszaki, tárgyi és egyéb feltételeinek megteremtése, többek között a lakásépítés ütemességének javítása. Ezért célszerű, hogy a vállalatoknál is fokozatosan, egységenként vagy nagyobb munkafolyamatonként térjenek át az új módszerre. Különösen nagy feladatok hárulnak a közvetlen termelésirányítókra, a művezetőkre, őket szintén érdekeltté teszik anyagilag a munkák minőségének javításában, s prémiummal jutalmazzák a munkák előkészítésében és a szakszerű minősítésben elért eredményekért. A szolnoki Papírgyár anyagmozgató brigádja az elektromos targoncával naponta több tonna papirt mozgat meg
