Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-18 / 14. szám
Ur SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. január 18. te KIMl v1 lm Jb Uuw UH Kitér ...........> -■ ....... ■ ő kkel a filozófiához Bemutatjuk Benedek Sándort A lágyan oldalra eső barna baij alatt nem rebbennek a szemek az úgynevezett kényes kérdésekre sem, s nem keresnek magyarázatot az asztollap hajszálrepedései között. Az öltözék csíkos öltöny, fehér ing, nyakkendővel. A külsőségekben semmi különös. És belül, az emberi jellem láthatatlan régióiban vajon mi rejlik? II MATEMATIKA TISZTASÁGA- • ' %' ' — Tápiószelén születtem 1941-ben, de nyugodtan mondhatom, jászberényi vagyok. Kilenc éves voltam, amikor a családunk beköltözött. Megszűnt a mező- gazdasági szakiskola, ahol apám hivatalsegéd volt, s hogy állását ne veszítse, a minisztérium áthelyezte Jászberénybe. A megélhetés mellé egy szoba-konyhás lakást is kaptunk. Anyám vezette a háztartást, s apám hivatalsegédi keresetéből éltünk négyen, hiszen akkor még a bátyám is tanult. Nyaranta munkát vállaltunk, végigdolgoztuk a szünidőt, aratással, marokszedéssel. Aztán ősszel újra a gimnázium következett, ahol mindenki úgy tartott számon: mérnök lesz a kisebbik Benedek gyerekből, úgy vágja a matematikát és a fizikát. Én sem gondoltam másra, vonzott a matematika tisztasága, logikája. a megtalálható megoldás. — Aztán mégis nagyot váltott, a mérnökiről a pedagógusi pályára. Nem mondhatók egymáshoz közeli hivatásnak. — A váltás előtt még egy szerelemmel, a sporttal számoltam le. A Jászberényi Vasasban fociztam, akkor még az NB II-ben játszott a csapat, zsúfolt lelátók előtt. Még csak a kettőben rúgtam a labdát, de már fiatalon számoltak velem. Aztán egyszer félrehívott az edző, most már nincs mese, döntsék: a tanulás, vagy pedig a sport. Az NB II-ben már nem babra ment a játék, csak teljes értékű embereket építhettek az egybe. Apámék azt mondták, tanulj csak fiam, legfeljebb nem fordulnak a focista után az utcán, de ami a fejben van... Az iskolára biztattak, hogy legfeljebb még jobban összehúzzák a nadrágszíjat. Aztán azt _ is megúsztuk: a megyei tanács ösztöndíjat ajánlott fel az ELTE Természettudományi Karának matematika—fizika szakára. így indultam a pedagógusi pályán. — Mérnöknek készült, tanárnak tanult, filozófusként végzett. Ennyi váltón többnyire még egy hetven éves ember életének a vonata sem halad át, hát még egy harmincöt évesé... — Az egyetemen egyébként majdnem még egy kitérő következett. Az akkoriban születő számítógépekhez hívtak jó kilátásokkal, de nemet mondtam. Nemet mondtam, mert bizonytalanná tett az akkor tanult kvantum- mechanika lezáratlan és megválaszolatlan tételeivel. Az eddig egységes tiszta matematikai kép valahogy nem állt össze. Rávetettem magam a fizika filozófiai probJémáit taglaló könyvekre, mert onnan reméltem a megoldásokat. A jászberényi gimnáziumban tanítottam már, amikor az egyetem filozófiai szakát is megcéloztam. Ismét keveredték az események, a változások. Mert visszautalva az előbbi gondolatokra: ahogy tanul, ismerkedik az élettel az ember, úgy változik önmaga is. Nem hiszem, hogy feltétlenül az a siker, ha valaki „hátulgombolósan” orvosakart lenni és úgy is ment nyugdíjba. A filozófia tanulásakor jöttem rá. s erre határozottan emlékszem, kevés ha úgymond csak önmaga gyönyörűségére töpreng az ember. Nem ilyen szépen megfogalmazott és tisztázott mondatokkal, de a tudás gyakorlati, társadalmi hasznosságát kerestem. Eredetileg a filozófiai szak- dolgozatomat a dialektikus materializmusból, a determinizmus témaköréből választottam volna. A hatvanas évek felé viszont tudományos megalapozottsággal éledt a szociológia, s végül is a dolgozat a gimnáziumi tanulók életfelfogása címmel készült el. Egy kérdőíves felmérés nyomán, 1968-ban. Nem tudom másképp megfogalmazni: egyszerűen feszített, hogy mindazt visszaadhassam, amit az egyetemi évek alatt belém töltöttek. Egyébként érdekesen alakult a szakdolgozatom sorsa. Három évvel később ugyanazokat a kérdéseket feltettem mint 1968-ban. A gimnazisták válaszaiban a kedvezőtlenebb vonások, a pénz, a javák hajszolása került előtérbe. NEM A VÉLETLENEKTŐL FÜGG — Ekkor már a jászberényi pártbizottság munkatársa volt. Töretlenül ívelt a pályája. Az ilyen emberekre mondják, hogy burokban született... — Sokat gondolkodtam a szerencsémen, hiszen látszólag a lehetőségeket valóban szinte tálcán kínálták. Mégsem hiszek abban, hogy az életünk alakulása a véletlenektől függ. Nézzük például a szovjetunióbeli kandi- datúrát, az SZKP-főiskola három évét. Magam is meglepődtem, hogy rám esett a választás. A szerencse talán csak annyi volt: a jászberényi munkásság társadalmi és kulturális helyzetéről, valamint a közvélemény alakításának rendszeréről készített munkáim újdonságnak számítottak. Ha éppen más kapja meg, és végzi el ezeket a feladatokat, akkor más kerül reflektorfénybe... — Három évig tanult az SZKP társadalomtudományi akadémiáján. Tudom nehéz összefogni a tapasztalatokat, a következtetéseket, mégis... — Sokat köszönhetek a témavezetőmnek, Kovalcsuk professzornak. Kiváló embert ismertem meg benne, aki a Szovjetunió Hőse, a filozófiai tudományok doktora, s mellette, de nem utolsósorban remek emlber. Számtalanszor voltam a lakásán, ő pedig az én szobámban. Meglepett ez a közvetlen kapcsolat, mert nálunk a tudományos életben nem túl gyakori. A tanszékvezető tanárunk Afanaszjev professzor volt, akit közben kineveztek a Pravda főszerkesztőjévé. Afanaszjevre oda kellet figyelni. A tanszékről például egyetlen dolgozat sem ment ki az aláírása nélkül, s nemcsak aláírta a munkákat. Már a Pravdát vezette, amikor elkészült a disszertációm. Bevittem a laphoz, leadtam, s másnap visszakaptam kijavítva. És közben a professzor részt vett az SZKP központi lapjának szerkesztésében... — Miről írta a disszertációt? — Hosszú a cím: a munkásosztály szociális struktúrájának változása a fejlett szocializmus időszakában. Tulajdonképpen azt vizsgáltam, hogy miképp változik a munkásosztály felépítése, rétegződése. A disszertációmban a szovjet kutatási eredményekkel hasonlítottam össze a magyarországit. in SOKAT TEHET AZ EMBER — A nyáron fejezte be a tanulást, hazajött s a jászberényi Tanítóképző Főiskola újonnan alakult közművelődési tanszékének vezetője lett. Ezzel talán véget ért volna a tudományos munkája? — Amikor hazaérkeztem több helyre is hívtak. De egyszerűen erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy visszajöjjek a megyébe, ahonnan elindítottak. Itt a közművelődési tanszéken sokat tehet az ember, hiszen új oktatási formáról van szó. Mondhatnám, hogy hiányosak a jegyzetek, hogy a feltételekkel sincs minden rendjén, de könnyű visszadobni a labdát a minisztériumnak, s talán nem is szabad néhány hónap után már ítéletet mondani. Különben is, ígéretet kaptunk a megyei tanácstól, segítséget a megyei pártbizottságtól, hogy nem maradunk magunkra a gondjainkkal. Ami pedig a tudományos munkát illeti, egy pillanatra sem szakadtam el tőle. Debrecenben most szerveződik a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága, amely összefogja Szabolcs, Hajdú és Szolnok megye kutatóit, s a társadalomtudományi szakbizottság tagjai közé választottak engem is. — Hallottam, hogy most is ír, egy könyvének kiadását készít elő. — A kandidátusi disszertációm alapján írtam a Társadalomtudományi Intézetnek, a magyar munkásosztály szociális rétegződésének változásairól. A munkát már elküldtem, néhány héten belül döntenek a sorsáról. Ezen kívül a következő években szeretném mindazt kiírni magamból, amivel a három év alatt feltöltődtem. A tudományos munka mellett pedig az ismerkedés hónapjai után itt a főiskolán éppen elég feladatot ad a közművelődési tanszék vezetése. A pártmunkától sem szakadtam el. Aktívaként számítanak rám a városi és megyei pártbizottságon, s filozófiát oktatok a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemen. Mélykúti Attila Képünkön o romániai Aghiresu-ban épült kaolinieldolgozó üzem látható A kerámdaipar fontos Haitit a jövő kristálya A Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyevről elnevezett Fizikai Kutató Intézetében különleges kristály- gyűjtemény található. Megpillantva a világospiros, zöldes, lila», csaknem fekete, füstszínű és teljesen víztiszta, átlátszó kristályokat, amelyek drágakövek módjára csillognak, azt hihetnénk, hogy a természet rendkívüli ajándékával állunk szemben. De ezeket a kristályokat nem a természet, hanem az ember alkotta. Szülőhelyük az intézet egyik laboratóriuma, és nevük — ffiamit — is az intézet kezdőbetűinek rövidítéséből származik. A fianit keletkezesének érdekes története van. A tudósok azt kapták feladatul, hogy új. jól hasznosítható kristályos angyagofcat keressenek a lézertechnika számára, amelyek 2000 C-fak hőmérsékleten is megbízhatóan viselkednek. Ilyen anyagokra egyébként a kohászok, nak. az MHD-generátarok tervezőinek, valamint a tudomány és technika más területein kutató szakembereknek isi szükségük volt. A sokadik közűt az egyik kísértet sarán az anyag előállításához úgy fogtak hozzá a kutatók, hogy egy különleges berendezésben — egyfajta kemencében — nagy- frekvenciás áram segítségével oxidokat olvasztottak. Az etegyhez színező elemeket vegyítve — a kihűlést követően — a tudósok a legkülönfélébb színű és árnyalatú kristályokat kapták, amelyek megfeleltek a kitűzött cél szigorú feltételednek. A fianit kiválónak bizonyult különböző lencsék, prizmák, optikai eszközök készítésére, és lézertechnikái alkalmazásra is. Az ékszerkészítők is igényt íartaná- nának rá. ha sikerülne eleget gyártani belőle. A tudósok úgy vélik, hogy az előállítási mód további tökéletesítésével1 e kristályokból magas hőmérsékleten üzemelő turbinalapátokat. elektródákat is lehet majd készíteni. alapanyaga a kaolin, amelyet fehér vagy szüiricésfe- hér színű, esetleg színezett formában bányásznak ki. A hajdani őstengerek visszahúzódása után sok helyen vastag üledékes rétegekben maradt fenn, de a fölldpátok bomlása révén is keletkezhet. Mikroszkóppal nézve lemezes kristályokat alkot, szabad szemmel morzsalékos, közepesen képlékeny, világos színű anyag. Kerámián kívül készül belőle perceHán, kőagyag, de a papír, és textiliparnak is fontos nyersanyaga. A papíriparban a finom eloszlású kaolint a papír pólusainak kitöltéséire használják. így a papír felületét egyenletessé teszi, és javítja a nyomhatóságoít. Hasonló célokra használja a textil-, a műanyag, és a gumiipar is. A porcelánt jól előkészített kaolinból, földpátbói és kvarcból készítik, úgy hogy nagy hőfokon égetik. A por- ceüántenrnékek két nagy csoportját a különféle iparágak által használt műszaki és háztartási — díszmű porcelánok alkotják. A porcelánt egyébként a kínaiak találták fel a 7. századiban, de titkukat nem árulták el. Európában a német Böttger állítattta elő. Hazánkban Toka j-Hegyalján van nagyobb kaólin- Mőhely. Legismertebb külföldi előfordulásai a Német Demokratikus Köztársaságban, Angliában, az USA- ban és Kínában vannak. Háztartási és díszmű porcelánt nálunk Herenden készítenék, műszaki porcelánt pedig Kőbányán és Pécsett. Az egyik legősibb építőanyag a kő, amelynek jelentősége azonban napjainkban sem csökkent. Az építőipar, az útburkolat céljaira alkalmas kőzetek részben tengeri üledékből, részben vulkáni tevékenységből származnak. Általában külszíni bányászattal jutnak hozzá, csak. kivételes esetben mélyműveléssel. Az építészetben főleg alapozásnál, vízépítésnél, útépítésnél használják. A faragásra alkalmas köveket pedig ma is előszeretettel alkalmazzák falazásra, falburkolásra és szobrátszmunkákra. Az egyik legelterjedtebb építőkő a homokkő, amely homokszemekből és kötőanyagból álló, kvarcban gazdag kőzet. Különféle szilárdságú homokkövek taláihatók; szilárdságuk, keménységük, ellenállóképességük egyébként a kötőanyagtól függ. Miután a középkorban nagyon elterjedtek voltak az építészetben, ma nagy keletük van a műemléképületek restaurálásában. A szobrászatban és az építészetben ugyancsak nagy jelentőségű anyag ma is a márvány, amely mészkőből vagy dolomitból keletkező kőzet. Színe változatos, szövete szemcsés. Legértékesebb fajtája a fehér márvány. Épületek díszítése, síremlékek, oszlopok, szobrok, lépcsőfokok készítésére reprezentatív helyeken ma is használják, hulladékát pedig a papírgyártásban és ércolvasztókban adalékanyagként alkalmazzák. Az építészeti — szobrászati alkalmazásra kerülő értékesebb kőzetet hatalmas tömbökben bányásszák ki, és a célra megfelelő méretre fűrészelik, majd úgy faragják. A durvább kőzetfajtákat robbantással fejtik, majd kisebb darabokra zúzzák.
