Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. december 9. Belvizlevezetö csatornarendszert építenek Jászladányon. A jászkiséri Vízgazdálkodási Társulat kivitelezésében eddig a 350 méter hosszú zárt főcsatorna s mintegy 130 méter nyitott csatorna készült el. Hány millió évesele vagyunk Emberelődök Arra kértük dr. Kiszely György tanszékvezető egyetemi tanárt, hogy az emberré válás kezdetét bizonyító rudabányai leletek jelentőségéről beszéljen. —A mai tankönyvek szerint az ember, mint faj 900 ezer, illetve egymillió kétszázezer éves- Erről évtizedekig vita folyt, mígnem az olduvai Leaky-házaspár leletei fel nem tűntek- Ezek bizonyították, hogy kétmillió évvel ezelőtt már emberelődök éltek Afrikában. A tudomány tehát elfogadta az eddig cáfolatlan tények alapján: az ember Afrikából származik és kétmillió éves. És most. a rudabányai ércbányában talált őslelet hatalmasat cáfol. A szakembereket megdöbbentette. Mert időben és helyileg megváltoztatta a nézeteiket az ember származásáról. ötvennél több őslelet került eddig elő a rudai -bányafejtésből. A rendkívül gazdagnak számító anyag leletei — amelyekre a bánya főgeológusa hívta fel a figyelmet 1967-ben — nem emberiek ugyan, de pontosan mutatják a mai ember felé vezető vonalat. — Korukat a szakemberek 4—10 millió évre becsülik. Alaki sajátosságukban és az időben jól mutatják azt az átmenetet, amely a kb. 28 millió évvel ezelőtt élt főemlőstől — amely őse volt a mai emberszabású majomRudabányán nak és az embernek is — a mai ember és a mai majom kialakulásához vezetett. Az egészben az a legizgalmasabb ugyanis, hogy három fejlődési irányt mutató leleteket találtak. A mai ember és a mai majom őseit és egy. a fejlődés zsákutcájába jutott lény, az úgynevezett gi- ganto pitacusét. A gazdag lelet akkora bizonyító erőt. képvisel hogy amikor a kutatást irányító dr- Kretzói Miklós professzor a yale-i egyetemen a közelmúltban bemutatta a tudományág legnevesebb szakembereinek, vita nélkül fogadták el: az ember Eurázsiából származikTévedés ne essék: nem pont Rudabányáról, bár itt találták meg a bizonyító erejű csontleleteket, — Csontok csak kedvező talaj- és klímaviszonyok között maradhatnak meg millió évekig. Rudabányán 4—10 millió évvel ezelőtt tőzegmocsaras volt a terület, szubtrópusi a klíma. Halban és vadban gazdag vidék lehetett. nem véletlenül éltek itt emberelődök. Hiszem, hogy szükségszerűen meg fogják találni szakembereink a táborhelyüket, esetleg barlangjukat. s talán használati eszközeiket is. Mert jelenleg még csak a kezdet kezdeténél tartunk. Az igazi jelentősége még szinte beláthatatlan ennek a leletnek! — búcsúzott Kiszely professzor, a szegedi Orvosbiológiai Intézet tanszékvezetője. R. É. . Szótlanul szólítottan A szolnoki gyár igazgatója közölte telefonon: az újságíró az ír, amit akar, ő bizony nem nyilatkozik! A másik vállalatnál valamivel finomabban, de öt vezetőhöz küldözgették a toll- forgatót, míg végre úgymond engedélyt kapott a tájékoztatásra ... Visszanyúlva néhány hónapra, több példát is említhetnénk. Sajnos. Ügy tűnik ugyanis, hogy néhányan magánügynek tekintik a tájékoztatást. Néha-néha már az az érzése az embernek, hogy a felvilágosítással kegyet gyakorolnak egyesek. Pedig az újságíró kíváncsisága nem a pletykáira éheseké, a „na mi újság?” kérdezőié, hanem a tájékoztatással eljegyzett emberé. Nem véletlen hát, hogy rendeletek intézkednek arról, hogy senki sem dönthet saját kénye-kedve szerint arról, hogy szóba elegyedik-e zsurnalisztával vagy sem. Mondjuk ki nyugodtan: a közvélemény tájékoztatása nem szívesség, hanem kötelesség. Félreértés ne essék, tudjuk, az üzemekben temérdek a termeléshez szorosan kapcsolódó gond, bizony minden perc drága. Megértjük, ha az akadozó anyag- ellátás, a munkaerőhiány paprikázza a hangulatot, nyűvi az idegeket, s ilyenkor ingerlékenyebbek az emberek. Mi sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy például a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában nemrégiben a két műszakra való átállás korbácsolta a kedélyeket, s hogy az építőknek ezekben a napokban az átadások sora zúdul a nyakukba. Érthető, ha szűkre szabott az idő, s még azonkívül sok-sok minden más érthető ... Csak az nem, ha valaki a kötelességének fittyet hányva, szótlan marad — szólítottan! MA. H raktáros közérzete Hogy van? — Köszönöm most már jól... Ügy néz ki, nem fizetünk eszközlekötési járulékot és a leltár is befejeződött. A raktárosok — ez a foglalkozása Balázs Sándornak is — ilyenkor év végén drukkolnák. Mennyi anyag mainad a polcokon felhasználatlanul, s ezéiit mennyi „büntetést” kell fizetni? Mert kell... Néhány éve született az intézkedés, amelyről a Vasipari Vállalat raktárosa így beszél: — Negyedévenként vizsgálják a raktárak készleteit. Nálunk mem haladhatja meg a 8 millió forintot a tárolt áruk értéke. Ha mégis meghaladja, akkor fizetünk. Azért hozták ezt az intézkedést, hogy minél kevesebb legyen az elfekvő készlet. Sok helyen ngayon felhalmozódik az áru és a nyersanyag, ezt akadályozza meg a vizsgálat. — Itt önöknél ilyen előfordult? — Valit már 15 milliós készletünk, de napok alatt a műhelyekbe került az anyag. — Említette a leltározást. ■— Hát ez izgalmas esemény. Ilyenkor derül ki, hogyan dolgoztunk az év során. Náluplk ugyanis zsebre megy a „.játék”. — Fizetett már? ... — Halt éve dolgozom a szakmában, de még nem. — Mitől bosszús a raktáros? — Ha sokan jönnek „vételezni”. Persze hiába van raktári rend, ha az üzemben eltörik egy alkatrész, nem lehet azt mondani, most nem adunk, majd csak két óra múlva. Aztán itt osztjuk el a vállalat hét Szolnok mégyei gyáregységének a raktári készletét is. Van úgy, hogy húszán állnak sorban. Ilyenkor megpróbáljuk a sorrendet betartani. Nehéz dolog... — Milyen érzés azt mondani: nincs. — Rossz ... Anyag-, vagy alkatrészhiány, ezek sajnos mindennapos szavak nálunk, de gondolom máshol is. Persze ilyenkor nem minket szidnak, hanem inkább az anyagbeszerzőket. Rájuk száll az áldás, nálunk csörög a telefon. — Mi hiányzott leggyakrabban az év folyamán? — A csavar, illetve a csavaranyák. Képzelje el, amikor 600 kötőelem miatt áll a munka'. Nemrég például a Székesfehérvárra kerülő szelepekkel jártunk úgy, hogy gyártásukhoz más vállalattól kellett kölcsön kérni csavaranyákat. A KEVI- ÉP segített rajtunk. Aztán előfordult olyan is, amikor másak jönnek hozzánk, adjunk nekik 2-es, 2,5-ös hegesztő elektródát. Mert ez is hiánycikk. — Hogyan történik ilyenkor az elszámolás? — Hát nem úgy. hogy valamit adok, valamit kapok. Számlázzuk, mintha a gyártó cégtől vásárotaámlk. — Sokan megfordultak a raktárban, legtöbben a műhelyekből. Hoznak is, vagy csak visznek? Az anyagtakarékosságra gondolok. — Mi sok lemezzel dolgozunk. Tízköbméteres markol ókanalakat készítünk pél/ dául a Magyar Hajó- és , Darugyárnak, sorozatiban. A lemezek szabásánál van mód a takarékosságra. Hoznak is vissza anyagot, de hogy pontosan mennyit takarítottak meg, azt nem tudjuk, mert példáid lemezből is csak az egy négyzetméternél nagyobbakat vesszük vissza. Ne legyen MÉH-le- raJklat a raktárban. H. J. Tanulnak a vezetők hogy a hivatalos és szakszerűen végzett közvélemény-kutatás nem támasztaná alá, de magántapasztalatok szerint az emberek általában kétféleképpen vélekednek a gazdasági vezetőkről és a vezetői munkáról. Az egyik fába,- — talán inkább a kisebbség — úgy tartja, hogy vezetni könnyű is meg nehéz is. Könnyű, mert úgyis mindiatnit megmond, előír és szabályoz a „felsőbbség”; és ugyanakkor nehéz, mert mindent megmondanak, előírnak, szabályoznak, mindig és mindenkihez alkalmazkodni kell... A másik tábor a vezetői munkát elintézi egyetlen nagyvonalú legyintéssel, mondván: „haja kérem, dirigálni azt könnyű!... ” Ki tudja miért, az embereik — lés nemcsak a hozzá nem éirtők — a gazdasági Vezetők munkáját és beosztását nem egyfajta szakmaként, hivatásként ítélik meg, hanem akként, mintha a vezetők kizárólag valamiféle tiszteletbeli és inkább csak reprezentatív jellegű megbízatásit látnának el. A vezetőként dolgozók több mint ötven százaléka (egyes szakmákban hatvan százaléka) öt-hat évinél nem régebben dolgozik jelenlegi beosztásában. Ez mée nem mond sokat, ment — ugyancsak a közhit szerint — például egy cuknászüzam vezetője különösebb szakmai megfontolások nélkül kerülhet mondjuk egy asztalos- üzem élére, minitahogy az alkalmatlanságát nyilvánvalóan bebizonyító miniszteriális vezetővel is lehet, mondjuk, vállalatirányítóként kísérletezni. Az viszont már sóikat mondó tény, hogy az elmúlt években a korábbiakhoz képest nagy változás történt a vezetői beosztásokban: tárcánként eltérően a vezetők 35—40 százaléka cserélődött ki s e cserék eredményeként jelentősen emelkedett a felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkező gazdasági vezetők aránya. Ma már a kinevezések ala pkö vetelmé Lehet, nye a felsőfokú diploma. Csakhogy: a kitűnő diplomát feltnutató és ennek megfelelő szakmai kvalitásokkal rendelkező, politikailag is magasfokúan műméit mérnök, közgazdász, vagy egyéb szakember még csapnivaló vezető is lehet, ha egyszer hiányoznak belőle azok a képességek és készségek, amelyek a vezetői munkához nélkülözhetet- lieniek. szakma. Egyeli V6Z6t6Sü ^ szerint megtanu Ihatatlan szaicma. A jó vezető — úgymond — nem lesz, hanem születik. És mint minden túlzásban, ebben is van némi igazság, de az ma már felismert tény. hogy ezt a szakmát is meg lehet tanulni, legfőképpen, ha van hol és van mit tanulni. Hivatásos vezetőképzés Magyarországon nincs (soha •nem is volt), ám létezik a vezetők rendszeres továbbképzése, rangra és beosztásra való tekintet nélkül. A felső- és középszintű vezetők továbbképzésével foglalkozó ágazati intézetek száma jelenleg 29. ezek mellett tevékenykedik az Országos Vezetőképző Központ és még néhány más — nemcsak a továbbképzéssel, de az utánpótlás okitaltáséval, nevelésével is foglalkozó ' — intézmény (például: Csepelen, a Dunai Vasműben). Mit tanulnak a vezetők? Egyáltalán: mit tanulhatnak a vezetők? A tantárgyi skála rendkívül széles. Tanulnak politikai ismereteket, gazdasági és gazdálkodási tudnivalókat, pszichológiát és szociológiát, szőkébb szakmájukba vágó elméleti és gyakorlati ismereteiket, tanulják az emberekkel való bánásmódot, illetve — a gazdag ismeretanyag másik pólusaként — a döntések meghozatalának művészetét. Tájékozódásképpen érdemes megismerkedni az Országos Vezetőképző Központ elmúlt öf évben rendszeresített tanfolyamainak témaköreivel, illetve e tanfolyamok címeivel: 12 alkalommal r-endeztók meg a népgazdaságirányítási tan- foiyamot, 24 alkalommal a vállalatvezetői komplex tanfolyamat, ennek magasabb fokozatát 11 alkalommal, a személyzeti vezetők alapozó tanfolyamát, 9 alkalommá!, oktatási tanfolyamokat 23 alkalommal és egyéb céltanfolyamokat 19 alkalommal. Ez összesen 113 tanfolyam, amit majdnem 3000, úgynevezett „felsőszintű” vezető végzett el. Persze: annak rendje és módja szerint, vizsgáikkal, adott esetekben szakdolgozatok elkészítésével. A vezetőtovábbképzés elmúlt öt évi tevékenységét számokba sűrítve, megállapítható, hogy a szocialista szektorban működő gazdasági egységek vezetőinek több minit a felét javasolták a szóbanforgó továbbképző tanfolyamokra és valameny- nyien él is végezték ezt az iskolát. Legnagyobb arányban a felsőszintű vezetők vettek részt továbbképző tanfolymokon (75—80 százaléksuk). a vezetői Az iskolák utánpótlás nevelésével is foglalkoznak, mág kérdés, hogy akik az ilyen jellegű tanfolyamokat elvégzik, sokszor maguk sem értik, miért is kellett erre időt szakítaniuk. S még nagyabb baj, hogy sokszor azok sem értik, akik lehetővé tették számukra e tanfolyamok elvégzését; merthogy a vezetők továbbképzésének és a kiszemelt utánpótlás; oktatásának fejlesztéséről kormányhatározat intézkedik. de arra nincs határozat — és érthető módon nem is lehet —, hogy az efféle „beiskolázásokat” átgondoltan és megfontoltan kell végrehajtani. Magyarán: nem betű szerint kell eleget tenni a vezetőképzéssel foglalkozó kormányhatározatnak, hanem a vezető- képzés lehetőségét kell a távolabbi káderfejlesztésá tervek, elképzelések szolgálatába állítani. Vértes Csaba KVAKVARAKVA A színhely és a történet valódi, a szereplők neve költött. * * * A levél Cibakházáról érkezett a szerkesztőségbe, írója, nevezzük Kovácsnak, bepanaszol egy férfit, s annak anyósát, hogy gyümölcsöt vásárolnak fel a homoki szőlőkben, és „viszik súly- lyal a szolnoki piacra”. A név és a pontos cím megjelölése mellett, a feltehetően idős kéztől származó levél arról is tud, hogy a szabálytalanságot elkövető férfi, valamikor egy másik faluban rendőr volt, s így vétkét még súlyosabbnak ítéli. Érdemes felfigyelni még az iromány és a hozzácsatolt cetli megszólításaira. Már csak azért is. mert nemsokára újabb boríték érkezik az előbbi környékről, és a kis papíroson mellékelt kérés: „Tisztelt Szerkesztő Űr! Kérem, panaszomat illetékes helyre továbbítani szíveskedjen!”, valamint a levélkezdés: „Tisztelt Elvtárs!’’ szinte szó szerint megegyezik az első levélben szereplő mondatokkal. Igaz. hogy az aláírás után tiszaföldvári cím szerepel, de a két község pontosan a homoki szőlőknél határos. A dolog pikantériájához tartozik még, hogy a kifejezetten iskolázott és nőies írás gazdája, nevezzük Kelemennek, arról számol be, hogy egy — szintén névvel és címmel megnevezett férfi — .személy- gépkocsijával rendszeresen fuvaroz: gyümölcsöt, embereket szállít a környékbeli vásárokba. Köztük Kovácsot (tehát az előző levél íróját), Mezőtúrra, más tiszaföldvári lakosokat Szolnokra. „Például — folytatódik a levél — két asszonyt a megyeszékhelyre augusztus 29- én 250 forintért. Pénzért fuvarozni, anélkül, hogy erre engedélye, illetve ipara volna, "tilos, ezzel felháborítja azokat, akik nem ügyeskedve teremtik elő az egy főre esőt. Kérem, nézzenek utána, igaz, nem Kék fénybe illő eset. mert az államot ugyan nem károsítja számottevően, de a becsületes dolgozók igazságérzetét borzolja.” Megfogadtuk a tanácsot, és elindultunk kinyomozni az ügyet. Kovácséknál az idős asszonyt találtuk otthon, aki az írásra pillantva elképzelhetőnek tartotta, hogy a férje kezétől származik a levél, de, amikor végigolvasta, kijelentette: „Nem létezik, hogy az uram tette volna!” Ugyanezt mondta később Kovács is. s ezért a volt rendőrt és anyósát nem is zaklattuk. A név említése nélkül — mert a második levél írójának még igaza le-, hetett — s ez titoktartásra kötelezett bennünket — azt is megkérdeztük Kovácstól, hogy az ellene felhozott vád igaz-e? Annyiban igen — mondta a férfi —, hogy ő valóban szokott gyümölcsöt- eladni egyebek közt Mezőtúron is, de ezt mint őstermelő nyugodtan leheti. Az sem hazugság, hogy néhanapján szívességből elszállítja valaki, de ezért — hiába is kínálta — soha nem fogadott el pénzt senki. Kelemenéket már nem volt ilyen egyszerű megtalálni, ugyanis náluk már nem passzolt a névhez a cím. Az utcát ugyan még eltalálta az ál-Kelemen — mert. mint kiderült, itt is ugyanaz történt, mint Kovácsék esetében — de a házszámot nem. A szintén idős házaspár nagyon szívére ‘ vette, hogv ilyen ügybe keveredett a nevük — alig-alig tudtuk valamicskét megvigasztalni őket. Végül is csak annyi! sikerült kideríteni, hogy £ minden bizonnyal egy körből származó levelek szerzői valóban létező emberei nevével éltek vissza. Ez vi szont megengedi azt a kö vetkeztetést is. hogy amit ír tak, az első betűtől az utol sóig hazug, irigy rágalmazás * ♦ * Néhány évvel ezelőtt t mozik műsorán nagy sikerre játszottak egy. a maffiáró szóló filmet. Abban hangzót el a következő értékelés vannak egész emberek - nagyon kevesen. Sokkal töbl a félember, a következő ka tegóriát, a törpéket követiI a sunyi, gerinctelen csúszó mászólc, a hápogó kacsák - ezek a kvakvarakvák. Nen kétséges, hogy a levelek ér telmi szerzője ebbe az ősz tályba sorolandó! — braun —
