Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

1976. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Grósz Károly látogatása Szolnokon Délután Grósz Károly (képünkön balról a másodi k) a Néplap szerkesztőségébe látogatott Tegnap délelőtt 9 órakor a megyei pártbizottság Oktatá­si Igazgatóságának nagyter­mében elméleti konferenciát tartottak, amelynek előadója Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője vált. Előadásában a párttagság marxista-le­ninista nevelésének jelentő­ségéről, feladatairól és a szo­cialista életmód erősödésére való hatásáról beszélt. Az elméleti konferencia után Grósz Károly Majoros Károlynak, a megyei pártbi­zottság titkárának társaságá­ban megtekintette az Oktatá­si Igazgatóság új épületét és tájékozódott az intézmény munkájáról, a jövő esztendők terveiről, elképzelései ről. Délután Grósz Károly. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Majoros Károly ellátogattak a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségébe, ahol a lap vezetőivel, rovatvezetőivel és főmunkatársaival beszélget­tek a tájékoztatás időszerű kérdéseiről. FIATALOK — VÉLEMÉNYEK Küldöttek a kereskedők megyei parlamentjén A helyszín: a szolnoki Pelikán Szálló eszpresszó­ja. Az esemény: a fiatal megyei kereskedők ifjúsági parlamentje. Vége a vitaindítónak — szünet van. Itt is, ott is kis csoportokban értékelik a hal­lottakat. Az egyik sarokban egy sötét hajú fiatal lány ül. Kezében teleírott papírlapok. — Még egyszer átgondolom a felszólalásomat, nehogy va­lamit kihagyjak belőle... A nevem Pótáriné Dózsa Mária, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozom, árelő­adó vagyok — mondja. — Miről beszél majd? — Nálunk a vállalatnál rengeteg fiatal nő dolgozik. A legnagyobb probléma, hogy elmennek szülési sza­badságra, gyereket nevelnek és amikor újra munkába áll­nának — nem tudnak, mert nincs hová elhelyezni a gye­rekeket. A vállalat nem tud segíteni, hiszen se bölcső­dénk, se óvodánk. Holott na­gyon kellene a munkaerő. Kevesen vagyunk, meg' aki sokáig van távol, kiesik a gyakorlatból. Hónaponként új termékek érkeznek a bol­tokba, amelyeket meg kell ismerni ahhoz, hogy el tud­ják adni. Van egy javaslatom is. Jó lenne megoldani, hogy a kereskedők is sportolhassa­nak valahol. Arra gondolok, hogy esetleg kapnánk „köl­csönben” egy tornatermet, ahol hetenként egy-két alka­lommal mozoghatnánk. — Csak a gondokról beszél? — Nem, hiszen jó dolgokat is tudok említeni. Például a jCISZ-szervezetünk nemrég kapta meg társadalmi mun­kájáért járó bronzplakettet. Segítettünk a sportkombinát építésénél. A DOMUS áru­házban és a Páva szaküzlet­ben nyitvatartás előtt együtt takarítottunk, rendezgettük a polcokon az árut. A negyedórás szünet után nagy figyelemmel hallgatták a fiatalok társaikat. Sikerült Pótáriné Dózsa Mária felszó­lalása — a nagy taps is iga­zolta. Benke Mária Jászárokszül­lésről érkezett. Alig húszéves, és már az áfész-áruház mé­terosztályának vezetője. A szakmunkásképzésről beszélt. — A kereskedelemben ez országos gond. A tanulók, akik kereskedőknek jelent­keznek általában elég rossz eredménnyel végzik az álta­lános iskola nyolcadik osztá­lyát. A szakmunkásképzőben is sok bizonyítványba kerül kettes, hármas osztályzat. Úgy gondolom, hogy a tanu­lófelelősöknek többet és job­ban kellene törődni a gyere­kekkel. Nálunk az áfésznál november 1-től a tanulófele­lősök azután kapják majd a pótlékot, ahogyan a hozzájuk beosztott diák az iskolában tanul. Amilyen osztályzatot kap, olyan lesz a pénz is. Ta­lán így odaadóbban foglal­koznak majd a leendő ela­dókkal. — Van tanulója? — Igen, hozzám is beosz­tottak egy első éves kislányt. Igyekszem úgy foglalkozni vele, hogy ne valljunk szé­gyent. .. Az Idegenforgalmi Hivatalt Balogh Rozália képviselte. Hozzászólását egyetértéssel fogadták a többiek. — A Touring Hotelben dol­gozó fiatalok azzal indítottak útnak erre a parlamentre, hogy feltétlenül említsem meg kérésüket. Nekik éjszaka is dolgozni kell. és ezért 10 százalékos pótlékot kapnak. Szerintük azért a munkáért ez elég kevés, jó lenne, ha változna a helyzet. Azután megkértek a hivatal dolgozói arra is, hogy kérdezzem meg, mi lesz velünk, mikor költö­zünk már új helyiségbe, mert a jelenlegi nagyon zsúfolt, egymás hegyén-hátán ülünk. Elmondtam, hogy a fiatalok nagyon sok társadalmi mun­kát végeztek már eddig is. Minden évben kimegyünk a szolnoki kempingbe. Takarí­tunk, a faházakat rendbehoz­zuk, virágot ültetünk, hogy tisztán várja a kemping az ide látogató idegeneket. Ismét szünet van. Tankó Erikával, a karcagi Áfész cukrászával beszélgettünk. — Először vagyok megyei ifjúsági parlamenten, csendes szemlélőként figyelem, hogy mi történik, mit mondanak a többiek. Nem jelentkeztem felszólalásra... — Nem is lenne mit el­mondania? — De... Cukrászüzemünk­ben heten dolgozunk, ebből hárman vagyunk fiatalok. Az üzem zsúfolt, korszerűt­len, és emiatt, csak nehezen tudjuk kielégíteni a vásárlók igényeit. Egy kemencénk üze­mel, a másikat talán mosta­nában szerelik be. Nincs megfelelő öltözőnk, mosdónk, ebédlőnk sem... — Mit mond majd otthon a társainak erről az ifjúsági parlamentről? — Tetszik, az igazán fiata­los hangulat, hogy bátor, okos ’ véleményeket, javaslatokat hallok... A parlamenten tizenkét küldöttet választottak meg, akik a megyei fiatal kereske­dőket képviselik majd az or­szágos ágazati tanácskozáson. Egyikük dr. Boda Mihály, a szolnoki Áfész jogügvi osztá­lyának vezetője. — Kissé meglepett, amikor hallottam a nevem. Megle­pett, de örülök neki, mert legalább országos fórumon mondhatom el azokat a dol­gokat, amelyek engem — és még sokunkat — izgatnak. Például nem értek egyet a Ki minek mestere? vetélkedő szervezésével. A felszolgálók versenyére a résztvevőknek kell hozni a felszerelést. Ter­mészetesen a Pelikán Szálló felszolgálója díszesebb teríté­ket vihetett, mint egy kis szö­vetkezet pincére. Az eszközök versenyeztek nem pedig az emberek. Az lenne a javasla­tom, hogy a felszereléseket központilag biztosítsák és ki milyen kérdésit kapott, asze­rint-válassza ki a megfelelő terítéket. Az elméleti kérdé­seket tizenöt évvel ezelőtti tankönyvekből állítják össze. Ha gyakorlatban a legújab­bat követelik meg a fiatalok­tól, akkor az elmélet sem le­het másodrendű. — Természetesen jó példá­kat is említek, ha szót kapok az országos parlamenten. Ná­lunk már két esztendő óta „működik” a fiatalok köz- gadasági fóruma, amelyen minden gondjukat, bajukat elmondhatják és a szövetke­zet vezetőitől választ is kap­nak. Ez szerintem nagyon jó kezdeményezés. Maroknyi történelem B ocsásson meg. nem ír­hatom alá. A törvé­nyek ■ . . — Miféle törvények?! Mutassa meg nekem azt a törvényt, ame­lyik belebeszél abba. hogy én, a saját pénzemmel mit csináljak, hogy én a saját házamat nem építhetem olyanra, amilyenre azt az én kedvem tartja?! A községi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke elő­vette a törvényerejű rendele­tet és mondta: — Tessék, itt van. Az építkező hirtelen hátra­lépett. mintha már nem is akarná látni a magándolgok­ba beleszóló törvényt, és olyan szemeket meresztett az elnökre, mintha ölni ké­szülne. Belenyúlt a táskájá­ba, előkapta az építési enge­délyt és az asztalra csapva kiáltotta: — Mit törődik a törvény­nyel?! írja alá! Adjon rá pe­csétet ! — .Nem tehetem — mond­ta ismét az elnök. — Fürdő­szoba nélkül ma már nem épülhet családi ház. Az ügyfél átváltott, cinko­san suttogta: — Ha megkenem a kere­ket. akkor sem megy a sze­kér? — Akkor sem. — Maga nem normális! Megőrült! Látott már víz nélküli fürdőszobát? A für­dőszobához ugyebár csapte­lep kell, a csapba meg víz, de az itt nincs. Majd teszek én róla. hogy aláírja! Ma­ga... Maga jött-ment! — sziszegte, aztán bevágta az ajtót- Tenyérnyi vakolat puf­fant a parkettre. Az elnök eltűnődött. Ki is ő valójában? Igaza van a dühös embernek. Nem más. csak jött-ment- Pécsváradról került ide. Az is igaz, hogy abban az időben lett tanácsi ember, amikor sok üzemi munkás pártmegbízatásként kapta a feladatot: ..menjen falura, intézze a közügyeket. Legyen talpon éjjel, nappal. Mindenért ő felel ...” A fi­zetésük gyakran csak a fele volt annak, amit az üzemben megkerestek. A felszabadu­lás óta párttag.. • A mellén nyomást, a tor­kában gombócot érzett. Egy pillanat alatt felhalmozta nfagáBan a sikertelenségek sorát: a lakosság művelődé­si házat szeretne, de ahhoz nincs pénz. Jó termést, nagy bevételt remél, de a termelő- szövetkezet említésére be­fogja a fülét. Betonjárdára van igénye, nem akarja bo­káig járni a ■ sarat, de tár­sadalmi munkát nem vállal- Azt akarja, hogy a község városi rangot kapjon, de mindezt páholyban ülve, kar­ba tett kézzel szeretné meg­érni-..? Csupa ellentmon­dás ! Hogyan lehet ez? Hiszen a lakók szeretik a községü­ket. Jószándékúak. szorgal­masak-.. Egy hiba van: a tudat mozdul nehezen. Telt az idő. Megalakult a téész épült a művelődési ház, megnyílt a felnőttek ál­talános iskolája, készültek a betongyalogjárók, a sportpá­lya- Apró lépésekkel ugyan, de közeledett a várossá vá­lás. Ehhez azonban üzemek, üzletek, korszerű lakóházak kellenek még. Mindezek alapja: a központi vízszolgál­tatás. — Vízmű kellene! — mondta a tanács végrehajtó bizottságának elnöke az egyik pártbizottsági ülésen majd húsz évvel ezelőtt. — A ví/mű az alapja minden­nek. Gondoljátok csak meg! Már az ősember is ismerte a jó víz fontosságát. Ott ver­te fel a tanyáját, ahol jó vizű forrásra talált. Az éhséget bírta. A szomjúságot nem. — Igaza van! Vízmű kell! — segített lelkesedni Pintér István, a pártbizottság tit­kára­Az ügybuzgó vizet köve­telő embereket a pártalap- szervezeti taggyűléseken érte az első meglepetés: nem akart mindenki vízmüvet: „Minek az? — Túl sokba ke­rül! — Aki flancolni akar. az költözzön el városra! — mondták idegesen. — Kamenár! — kiáltott az egyik. — Előbb cipőt vegyél magadnak! Látom lyukas a talpa- Csak azután járjon az eszed ilyen uras-vizes dol­gokon. Jó víz. meg fürdő­szoba ! A tanács végrehajtó bizott­sági ülésén sem volt teljes az egyetértés. A tanácsülé­sen még úgy sem. Mi lesz a lakókkal? amenór Ferenc Kiss József, Szakács Jó- zsefné és a többi elő­relátó párttag, pártbizottsági tag, tanácstag, népfront ak­tíva. KISZ-fiatal fáradhatat­lanul, akár a megszállottak járták a község utcáit, há­zait, agitáltak, gyűléseket szerveztek és magyarázták: — Gartáról, a házhelyi részről, de az egész Kapu­várról el kell menekülnie minden embernek, ha ke­nyéradót akar találni. Haj­nalban ülnek vonatra és csak késő este szállnak le róla. Itt. helyben nincs munkalehető­ség. Hogyan is lenne?! Ki épít üzemet egy olyan tele­pülésen. ahol még jó ivóvíz sincs. Kapuvár vize nem jó. Vizsgáltuk a kutakat. Fertő­zöttek- Megvizsgáltuk másik területen. Ott is fertőzöttek. Jó ivóvíz kell- Vezetékvíz! Vízmű! Az okos érveket csend fo­gadta. Néhányan ezt kiabál­ták: — Az én öregapám a ke­rékcsapásból is megitta a vizet, jó lesz nekem is on­nan! A többség nem kiabált ugyan, de hogy egyetértett a kiabálókkal kiderült abból, hogy szótlanul elhagyta a termet. — Ne menj el a holnap esti ülésre Feri, mert meg­vernek — mondta bizalma­san a tanács vb elnökének az egyik tanácstag. Kamenár Ferenc mégis el­ment. Nem verték meg, de úgy kifáradt a hetekig tartó szélmalomharctól, hogy na­pokon át alig evett. Azt kia­bálták neki: „Maga jött- ment! Maga akarja feltúratni Kapuvár szent földjét azo­kért a rohadt csövekért?! Maga akarja elhitetni ve­lünk, hogy családonként 2400 forint a csövekre kell?! Tud­juk mi, hogy mire kell a pénz! Szobrot akar csinál­tatni magának, meg a tár­sainak!” — Ferikém, ne idegeskedj — csitította a felesége. — Tönkre teszed magadat — hiába. Ez az utolsó szó volt az. amit soha senki sem tudott volna elhitetni Kamenár Fe­renccel. Szentül hitte, hogy nem veszett kárba a szó. nem találhat időtlen időkig bedugott fülekre az okos érv. Társaival együtt csaknem nyolc évig hadakozott azért, hogy meggyőzze a lakókat- Buzgólkodtak éjjel-nappal azért, hogy egészséges, jó ivóvíz kerüljön a poharakba. Akik vizet akartak: győz­tek! Néhány ember mélyen le­ütötte a fejét és vált papri- kavörössé a napokban meg­tartott, a vízműtársulást fel­oszlató gyűlésen azért, mert találva érezte magát. Mert azok közül való volt. akik ellenezték egykoron Kapu­vár szent földjének feltúrá­sát­Kamenár Ferenc, aki köz­ben a vízműtársulás elnöke lett — ma már boldog nyug­díjas — derűsen mesélte a feloszlatást kimondó köz­gyűlésen : — Emlékeznek még a gar- taiak arra, hogy meg akar­tak verni? Nos, nemrég Gartán sétálgattam és talál­koztam néhány olyan ember­rel, akik annak idején sem­miképpen nem akartak víz­müvet. Gondoltam, megtré­fálom őket: tudják, mi új­ság? — kérdeztem tőlük mi­re ők meglepődve érdeklőd­tek: — ugyan mi, elnök elv­társ? Gartán kikapcsoltatjuk a vizet!... Értették a cél­zást, nevetve válaszoltak: Majd megverjük, csak azt próbálja meg!... Lám. vál­tozik a világ, változik benne az emberek gondolkodása. Tizenöt esztendő nem nagy idő, ahhoz azonban elegendő volt. hogy Kapuvár kommu­nistái. a lakosság egy részé­nek ellenére is, megvalósít­sák azt a jót, azt a jó ala­pot, amelyik hozzájárult ahhoz, hogy a község várossá legyen: üzemek létesüljenek, egészséges, jó ivóvizet kap­jon mindenki­minap Kapuváron megjelent néhány fal­ragasz. Rajtuk a fel­irat: „Értesítjük T. fogyasz­tóinkat, hogy folyó hó 12-én. reggel 6 órától, délután 2 óráig a vízszolgáltatás szü­netel • . . Az intézkedést az tette szükségessé ...” Két asszony nézi, olvassa és dü­hösen mondja: — Micsoda!? Egész dél­előtt nem lesz víz? Mit kép­zelnek ezek?! — Gyerünk a pártbizott­ságra. elmondjuk a titkár­nak. Varga Erzsébetnek, majd 'ő intézkedik .. ■ Sindulár Anna A Központi Sajtószolgálat ez évi pártpublicisztikai pályáza­tán első díjat nyert írás. Szer­zője: Sindulár Anna, a KIS­ALFÖLD című újság munka­társa. O MÁV jószki- séri Épitö- gépjavitó Üzemé­ben megkezdődött a vasúti pályaépí­tő- és karbantartó­gépek téli javítása. Februárig 79 szint- tezö, ágyazatrende­ző, köz- és széltö- möritőgép, valamint 150 vasúti lakóko­csi karbantartását végzik el. Sz. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom