Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-04 / 287. szám

1976. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A gázrobbanás mentési munkálataiban nyújtott segítségért Társadalmi munkáért kitüntetést kaptak A Társadalmi munkáért kitüntetés arany fokozatát veszi át a városi tanács elnökétől Ádám Balázs Bálvány út 12 szám alatti lakos Ünnepség Szolnokon, a városi tanácsnál Rendőrök, katonák, tűzol­tók, gépkocsivezetők, daru­kezelők, üvegezők, építőipari munkások foglalták el teg­nap Szolnokon, a városi ta- náes nagytermének székso­rait azon az ünnepségen, amelyen a társadalmi mun­káért járó kitüntetéseket ad- ;ák át. A kitüntetettek egytől igyig az emlékezetes novem- oer 2-i, Tóth Ferenc utcai gázrobbanás után odaadóan segítettek a mentési munkák­ban, a romeltakarításban, a helyreállításban. Tetteik jól példázzák, hogy társadal­munkban nem maradnak magukra a bajba jutott em­berek, mindig van, akire szá­míthatnak. Az ünnepség a Bartók Bé­la kamarakórus és a Beloian­nisz úti általános iskola út­törőinek műsorával kezdő­dött, majd Kukri Béla, a vá­rosi tanács elnöke köszöntöt­te a megjelenteket. Az üd­vözlő szavak után a kitün­tetések átadása következett. A Társadalmi munkáért ki­tüntető jelvény aranyfokoza­tát hetvennégyen vették át. Az ezüst fokozatot negyven­kilencen, a bronz fokozatot negyvennégyen kapták meg. A Társadalmi munkáért pla­kett arany fokozatát nyújtot­ta át a városi tanács elnöke a Belügyminisztérium forra­dalmi készenléti rendőri ez­redének, a BM Szolnok me­gyei Főkapitányságának, a BM megyei főkapitányság közlekedésrendészeti osztá­lyának, a BM szolnoki járá­si-városi kapitányságának, a Magyar Néphadsereg 1765-ös alakulatának, az Állami Épí­tőipari Vállalatnak, a megyei Polgári Védelmi Parancsnok­ságnak, a városi Polgári Vé­delmi Parancsnokságnak, a szolnoki járási-városi Tűzol­tóparancsnokságnak, a szol­noki tiszti rendőrőrsnek, a TITÁSZ-nak, a vasúti önkén­tes segítő csoportnak és a Volán 7. számú Vállalatá­nak. A kitüntetések átadása után Sándor László, a városi pártbizottság első titkára üd­vözölte a résztvevőket, és kö­szönetét mondott helytállá­sukért, áldozatos munkájuk­ért. Közösen könnyebb, előnyösebb Első évzárás az egyesült karcagi és a kunmadarasi flfész-ben Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy „megérlelődjék" az elhatározás: egyesül a karcagi és a kunmadarasi ÁFÉSZ. Az idén, január első napjaiban megtartott közgyűlésen mondta ki a tagság az egyesülést. Februárban és március­ban megválasztották az új vezetőséget, kinevezték a közép­vezetőket is. Majd számlákat, jegyzőkönyveket, különböző iratokat egyeztettek, és április 1-én megkezdték a közös munkát a megye harmadik legnagyobb szövetkezetében. 530 milliós forgalom Mit vittek a „házasságba”? A karcagi szövetkezet 81 élel­miszer-, tej-, zöldség-, hús­boltot, ruházati áruházat, 4 ruházati szakboltot és 12 il­latszer, papír- és írószer, üveg, vetőmag üzletet „adott” és további 15 éttermet, biszt­rót, büfét. A kunmadarasi ÁFÉSZ 16 élelmiszer-, ruhá­zati, iparcikküzlettel és 7 ét­teremmel, bisztróval rendel­kezett. Érdemes a forgalom­ról is szólni: a karcagi ÁFÉSZ árbevétele tavaly 380 millió forint, a kunmadarasiaké 80 millió forint volt. Az egye­sülés utáni első esztendő ár­bevételi terve 530 millió fo­rint. Ebből az összegből 419 millió forintot a bolti kiske­reskedelem forgalmaz. A vendéglátásból 36 millió 800 ezer forint bevételre számíta­nak. A tervek szerint a fel­vásárlás 29 millió 800 ezer forint lesz. Az ipari tevé­kenységből és a szolgáltatás­ból pedig 44 millió 400 ezer forint a terv. A „megizmoso­dott”. 7500 tagú nagyszövet­kezet 20 millió forint nyere­ségre is számít. flz egyesülés okai A két áfész egyesülése több okból is szükségessé vált. A társadalmi, gazdasági fejlő­dés magával hozza a maga­sabb szintű ellátási igényt, amelyet az áfészek az utóbbi középtávú tervidőszakban el­fogadhatóan kielégítettek. Az utóbbi esztendőkben azonban olyan ellátási gondok jelent­keztek, amelyeket csak na­gyobb, hatékonyabban gaz­dálkodó szövetkezetek tud­nak megoldani. Manapság az életszínvonalpolítika szolgá­lata még tudatosabb, színvo­nalasabb munkát kíván a szövetkezetektől, mint né­hány évvel ezelőtt. Az. áfé- izeknél szervezettebb mun­kára van szükség ahhoz, hogy ügyelemmel tudják kísérni és igazodni tudjanak az élet­mód-változásokhoz, az igé­nyek gyors fejlődéséhez. Javult az ellátás Az áfészek egyesülésének több előnye van. Egységesebb üzlepolitikát alakíthatnak ki, így jobbá válik az árubeszer­zés és színvonalasabb áruel­látást biztosíthatnak. A kar­cagi és a kunmadarasi áfé­szek egyesülésével is megvál­tozott az „eldugott” helyek, a kisközségek lakóinak ellá­tása. Arra törekedik az egye­sült szövetkezet, hogy a min­dennapi cikkek állandóan kaphatók legyenek ezeken a helyeken is. Az árubeszerzés könnyebbé vált sokkal több kereskedelmi partnerrel, — mintegy 100-zal — nagyke­reskedelmi vállalattal, kis­iparossal állnak kapcsolat­ban, és ez lehetővé teszi az áruválaszték bővítését. Már több mint fél esztendő telt el közös munkával — hozzá­tehetjük, hogy eredménnyel. Ez idő alatt javult az eilátás, húsból, húskészítményekből, hiszen Karcagon saját hús­üzemük dolgozik. Kunmada­rason a zöldáruk bőségéről is beszéltek a vásárlók. Az egyesüléssel szervezet­tebb gazdálkodás, jobb esz­közkihasználás, hatékony üzem- és munkaszervezés biztosítható. Karcagon a szer­vezettebb gazdálkodást ille­tően megemlítették a szállító járművek, eszközök egysége­sebb „mozgatását”, a házi részlegek — karbantartó, fes­tő, asztalos üzemek, dekora­tőrök, szerelők — munkáját. Az üzemszervezésre egy pél­da: a karcagi cukrászüzemet eléggé megterhelték mun­kával, a kunmadarasi üzem­ből pedig még Tiszafüredre is szállítottak édességet. Mió­ta együtt dolgoznak, sehol nincsenek túlterhelve a cuk­rászok. Áruház, húscsarnok épül A fejlesztési lehetőségek koncentrálásával ésszerűbb üzlethálózatot lehet kialakí­tani, lehetőség nyílik a gé­pesítésre is. Karcagon az V. ötéves tervben egy 1000 négyzetméter alapterületű szövetkezeti iparcikkáruház épül. Ennek az egyetlen áru­háznak az alapterülete meg­haladja a város jelenlegi ki­sebb iparcikkeket árusító üz­leteinek alapterületét. (Épül egy 234 négyzetméter alapte­rületű húscsarnok, ahol a szövetkezet a saját vágóhíd- ján feldolgozott húst, húské­szítményeket árusíthatja. Évente 7000 sertést vágnak, 3200-at feldolgoznak. Már elkészült Karcagon a 120 négyzetméter alapterületű, 2- es számú élelmiszerüzlet, bő­vítik az autóscsárdát is. Kun­madarason üzlet és presszó épül jövőre. Berekfürdőn 200 négyzetméteres ABC-t, kis­vendéglőt építtet a szövetke­zet. Az öt év alatt 3153 négy­zetméterrel növekszik az üz­lethálózatuk alapterülete. A fejlesztésre saját alapból 34 millió forintot költenek, és felhasználják a 6 millió fo­rintos MESZÖV-támoga- tást is. Két tésztaüzem A „nagyszövetkezetnek” két tésztaüzeme van, ame­lyekben 6—7 féle termék ké­szül. A karcagi üzemben pél­dául 5—6 mázsa tésztát cso­magolnak havonta. A felvásárlási munkában is nügy változás történt. Kü­lön főosztály foglüIIíOzik ez­zel a feladattal, így jobban átfoghatják a területet. Je­lenleg 14 szakcsoportja van a szövetkezetnek: három ser­téshizlaló csoport, tőlük 4— 4,5 ezer sertést vásárol éven­te az áfész. A hizlalók 130 anyakocát és apaállatot kap­tak. Dolgozik a májliba-ter- melő szakcsoportjuk is. A zöldségtermelők munkáját az épülő fólia teleppel — 25 fű­tött, fólia sátorral — segítik. A felvásárlás technikai fel­tételeit is biztosítják az elkö­vetkezendő hónapokban: fel­vásárló-raktár épül, korsze­rű, modern gépekkel felsze­relve. A több mint féléves közös munka azt mutatja, hogy nem volt hiábavaló a két szö­vetkezet egyesítése. Bebizo­nyosodott, hogy azok az el­képzelések, tervek, amelye­ket az első közgyűlésen — az egyesülési ajánlásban — a tagsággal ismertettek, meg­alapozottak voltak és meg is valósultak. Szekeres Edit Kunmadarason Korszerű műhelyek A kunmadarasi Vas- Eiek- tiromosipari Szövetkezet­ben a korfeeerűtllien, zsúfolt munfeaikötrülrnéinyek felszó- mdLásáira mimtegy hatmillió forint beruházással megkez­dődött több korszerű műhely kialakítása. Átalakítottak egy régi épü­letet. Helyet kapott benne egy 80 négyzetméter alapterüle­tű műhely, amelyben negy­venen dolgoznak majd, a tü-ansziormátorgyártáS- ban. Hozzácsatolva előkészí­tőt, anyag- és készáruraktárt és egyéb helyiségeiket építet­tek. Ezek műszaki átadása már megkezdődött. Mellette a lakatos, részűeginek épül egy új, csaknem 80 négyzet- méter alapterületű műhely, amelynek átadásált jövő júli­usára tervezik. A műhelyek­be gépeket is vásárolnak. Ezekből 110 ezer forint érté­kű már megéhkeiziertit, a töb­bit 1977 első negyedévében várják. A szövetkezet vezetői úgy tervezik, ihogy a jelenlegi évi 34 millió forint értékű terme­lés már jövőre emellkediik, 1978-ban pedig megközelíti az 50 millió forintot;. HETI JEGYZETÜNK Öregkori utazások A szomszéd házaspár már jóideje a nyugdíjas éveket morasolgatja. Valóban csak morzsolgaitja, hiszen a szer­vezet működése és az életvitel is lassul egy kicsit. Nem mintha az idősebbek mozgása válna jóval nehézkeseb­bé, tisztességgel szolgál még a láb. Más itt a bökkenő. Az talán, hogy kétszer is megnézik — joggal — mire oldják ki a pénztárca száját, s ezért utazásra csak ne­hezen szánják rá magukat. Tetemes a jegy ára, még ha másodosztályra váltják is ... Igaz. egy féláruutalvámy eddig is járt, de azt féltőn tartogatták az üdülési beutalóra yvagy Hévíz gyógyító városában tett utazásra. Nos jövőre a nyugdíjasoknak az eddigi egy oda-vissza útból négy lesz, ahogy azt a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben ol­vashattuk. A szakszervezeti tagságot megtartó nyugdí­jasoknak egy évre négy retúrjegy. Egy továbbra is megmarad az üdülésre, s mellé so­rakozik még három. A gondolat a vasúti jegyről máris átvált a lehetőség fogalmára. Arra, hogy országunk leg­szebb tájain a viszonylag olcsó túristaházakat közelebb hozz^ az idősebbekhez a megszaporodott féláiruutal- vány. Pihentető s az egyhangúságból kiszakító két-há- rom napokat kínálva Sopron környékén, a Mátrában vagy éppen Pécsett. Az eddigi kétszáz forint helyett százból futja az útiköltség, ami házaspárnál már egyet­len utazást is számolva kétszáz forintnyi megtakarítást jelenít. És nemcsak az országjáró pihenésre ad módot a kedvezmény, hanem egymáshoz közelebb hozza az ország ki tudja hány végébe szétszóródott családokat is. A szülők az eddiginél gyakrabban utazhatnak láto­gatóba gyerekükhöz, unokáikhoz, hisz fordítva köztu­dottan olyan nehéz. A fiataloknál magyarázatoktól mindig szűkre szabott az idő... Anélkül, hogy a féláru jegyek következtetéseivel „elszaladna a vonat”, különösképpen azért tétsző az új kedvezmény, mert ajtót nyit a nyugdíjasok ottho­naiban. Még pontosabban: kímélve a postás hozta hó végi összeget, ajtót tár az országra... M. A. Búcsú előtt — fél évszázad után — Itt vannak a szép öltö­zők, zuhanyozók, az ebédlő, a szép tágas irodák ... Szó­val nem minden vállalat di­csekedhet azzal, hogy ilyen jó körülményeket teremett a dolgozóinak. Csak becsül­jék meg a fiatalok, nem lesz semmi hiba! Mindezt Bokor János, a karcagi Malomipari és Ga­bonaforgalmi Vállalat mi­nőségellenőre mondta, vé­gigvezetett a nemrégiben el­készült korszerű épületben. Vele azonban még a régi, kopott padlójú irodában, az igencsak „nyugdíjazásra” váró nagy, barna Íróasztal mellett beszélgettünk, — Régen volt, amikor ide kerültem, pontosan 55 éve. Tizenöt éves suhanc vol­tam,, „sepregető gyereknek” vettek fel. Akkor még a Tiszavidékí Részvénytársa­ság tulajdona volt a karca­gi malom. Az volt a dolgom, hogy napi 10—12 órán át sepregessem a kukoricamor- zsolás után összegyűlt sze­metet. Másfél évvel később a főmolnár bevitt a ma­lomba. de nem ám molnár­nak. Ott is takarítani kel­lett. meg a lisztet hordani. Vállon, háton — ki hogy tudta... Nehéz volt. De szegények voltunk, kellett a kereset. — Valahogy én már ak­kor is „nyitott szemmel” jártam. Volt olyan eset,, hogy a napi 10—12 órára még rá kellett húzni hatot­hetet. Sok volt nagyon ab­ból a 4iehéz munkából. Az­tán a körülmények rosszak, a pénz se sok. Persze, hogy szervezkedtek a munkások. Zúgolódtunk, követeltük a nyolcórás munkaidőt. így kerültem be a szakszerveze­ti mozgalomba, 1929-et ír­tunk. — Hű is maradt a moz­galomhoz, hisz egészen az elmúlt évig a GVM szak- szervezeti bizottságának tit­kára volt. — Igen. de most 67 éve­sen sajnos már mégis nyug­díjba kell menni átvették a fiatalok ezt a „posztot”. A feladatok változtak, de a cél most is az, hogy az em­berért, az ember érdeké­ben... Itt nőttem fel, itt eszméltem az életre a ma­lomban. Voltam szitaőr. gengerőr, molnársegéd ... Saját bőrömön tapasztal­tam a sérelmeket a szegény­séget, a nyomorúságot, sa­ját szememmel láttam a ha­sonló sorsú muríkásemberek kínját, életük keserveit. Az­tán jött a háború! — A gabona, a kenyér ak­kor is kellett. így aztán a malom kétszázhúsz dolgo­zóját nem vitték ki a front­ra, csak egyedül engem. Va­laki feljelentett, kijött egy nyilas százados, lehordott mindenféle lázítónak, ilyen, olyan piszok kommunistá­nak és berukkoltattak. Ez volt 1944-ben. Három gye­reket, feleséget hagytam itt a legnagyobb létbizonyta­lanságban . . . 1948-ban jöt­tem haza. Mennyire más volt már akkor is az élet! Üj lendület, csupa munká­ra. szebb életre készülő em­ber ... Itt a malomban is, mert ide jöttem vissza. Már akkor ízig-vérig molnár vol­tam. — Nem is tudom elkép­zelni, mi lesz januártól: 55 év után elmenni, kalapot emelni, istenveledet monda­ni nagyon nehéz. De meg­ígérték a vezetők hogy mint nyugdíjas meghatáro­zott óraszámban dolgozha­tok még. Szeretném nagyon. Reggel hat órakor, amikor otthon kitolom a biciklit a kapun, mintha még fáradt is lennék, de amikor beka­nyarodom itt a hántolónál. már újra fiatalnak érzem magam. — Több ideje lesz otthon a kertben bíbelődni. — Az igaz, meg több­ször is végigjárhatom a vá­lasztókörzetemet, ugyanis 1954 óta tanácstag vagyok. A Kinizsi, a Villamos és a Délibáb utca lakosait kép­viselem a tanácsban. A fe­leségem már mondogatta is tréfásan, hogy a hátamra köti az ágyat is, hogy ne legyen gond, hol aludjak, mert ugye menni kell. lót- ni-futni az ügyes-bajos dol­gok után. Török Erzsébet A KAEV mezőtúri gyárában évente 70 ezer darab vetélőt gyártanak. A rendkívül munka- igényes terméket az ország nagy szövőgyárainak szállítják. Képünkön a „bölcsőmarás” látható

Next

/
Oldalképek
Tartalom