Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-29 / 307. szám
1976. december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TE] ES HUS II Minisztertanács legutóbbi ülésén jelentést hallgatott meg a hazai szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, majd határozatot hozott a fejlesztés ösztönzéséről. E téma időről időre a nagytekintélyű fórum elé kerül. Az itt született határozatok kezdetben az eredmények fokozását serkentik, néhány év alatt azonban a hatás valahogy mindig elenyészik. Ez volt a helyzet a közelmúltban is. A meghozott határozat több szempontból újszerűén közelíti meg a kérdést és tartós eredménnyel biztat. Erőteljesen hangsúlyozza, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben meg kell teremteni a termelési tényezők összhangját. Tehát az állomány minőségére és elhelyezésére, a gondozásira és a takarmányozásra, valamint az állategészségügyre összehangolt figyelmet kell fordítani. Nagyon lényeges a takarmányozás javítása. Ennek érdekében jobban kell bánnunk rét- és legelőterü- leteinkkel, nagyobb figyelmet fordítanunk a tömegta- karmány-tenmesztésre, a veszteségek csökkentésére és a melléktermékek felhasználására. A határozat előírja, hogy fokozottabban kell ellátni a mezőgazdaságot a takarmánytermesztéshez szükséges gépekkel.. Fen kell futtatni a hazad gyártást, erőteljesesen támaszkodni a szocialista piacra, de a szükséges gépeket akkor is be kell szerezni, ha azok csak dollárért kaphatók. Az állam a takarmánytermesiztés gépeihez 50 százalékos dotációt — vissza nem térítendő támogatást — biztosít. Továbbra is ösztönzik a férőhelyek létesítését, de új módon. Az állami dotációt a jövőben nem a bekerülési érték százalékában határozzák meg, hanem fix összegben. Eszerint az a gazdaság, amelyik szakosított telepet épít, vagy meglévőt bővít, az pályázat útján férőhelyenként 32 ezer forint támogatást kaphat. A tehénlétszám növeléséhez eddig biztosított darabonként 15—25 ezer forintos forgóalap kiegészítést nem a beállítást ifcövető évben-, hanem csak a harmadik évben. kaphatja meg a gazdaság. Addiig kevezményes forgóeszköz hitelt veket igénybe. Gyökeresen új módszerű az ártámogatás. A tej fél vásárlási árát nem emelik. Elleniben az a gazdaság, amely jövőre több tejet szállít, mint az idén, az minden egy százaléknyi többlet után literenként 10 fillérrel töb bet kap a leszállított tej teljes mennyiségiéért. Tehát ha a leadott tej mennyisége 10 százalékkal növekszik, akkor a gazdaság minden liter fej ért egy forinttal többet kap. Ez a többlet egészen 30 százalékig emelkedhet. Milyen hatást várhatunk ezektől az intézkedésektől? Ha gépeket valóban lehet kapni és elfogadható áron, akikor fedttétlieniül várhatjuk a szálas ég tömegtakarmány termelés fellendülését, a veszteségek csökkenését. Itt ugyanis a fő ok eddig a gépek hiánya, vagy magas ára volt. Az építkezés fix összegű támogatása remélhetően lefékezi a „tehénpaloták” létrehozásának divatját. Végül hogyan alakul majd az úgynevezett „főkönyvelői tehenek” sorsa? (Ezek a jószágok tejet már nem adnak, dg nem merik kiselejtezni őket, mert az pénzügyi-hitelpolitikai hátrányokkal jár.) A helyzet látszólag nem változik, mert továbbra is az állomány növeléséhez kapcsolódnak a juttatások, az a bizonyos forgóeszköz hitel és annak részbeni elengedése. Reméljük azonban, a főkönyvelők felfigyelnek a tejtöbblet utáni prémiumra. Ez ugyanis akkor is jár. ha az állomány nem növekedett. Ha egy gazdaságban cSupián annyit tesznek, hogy kiselejtezik a meddő jószágokat és helyükre beállítanak tejelő állatokat, akkor a leszállított tejmennyiségnek növekednie fejeli. A százalékonként 10 filléres premium nem aslupán a többlet, hanem — a jelzett mértékig — a teljes leszállított tejmennyiség után jár. A beállított tejelő tehenek vételára tehát csupán ebből az összegből rövid idő alatt megtérülhet. F. B. Tiszafüredi tervek Átszervezik a kereskedelmi hálózatot Nincs irigylésre méltó helyzetben a Tiszafüred és Vidéke Áí'ész. A járási székhely kereskediéltni, vendég- látóipari forgalma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi évékben-. Bár az áí'ész gazdagodott új egységékkel, nagyobb a rendelkezésre álló eladótér, mint korábban-, csak feszítve és időnkénti zökkenőkkel tudja kielégíteni az igényeket. A vásárlók száma és természetesen igényei, növekedni fognak a következő esztendőkben Tiszafüred idegenforgalmi centrum jellegéhez is alkalmazkodnia kell a kereskedelemnek. A fenti okok miatt határozták ed az áfész vezetői — egyetértőben a nagyközségi tanács vb-vel, — hogy 1077- től a - meglévő egységek racionális átszervezésével próbálják korszerűsíteni Tiszafüreden a kereskedelmi ellátást. A tervek szerint először — ’77 első negyedében —, a könyvesboltot viszik a jelenleginél háromszor nagyobb alapterületű helyiségbe, megteremtve így a fcönyvárusítás méltó feltételeit. A továbbiakban, a Somogyi úti húsbolt megszűnik. viszont két élelmi szer- üzlétben — az Alkotmány útiban és a tiszavégiben — -hentesáru részleget alafcítá- -nak ki. A Tisza 1. áruházban bútorbemutató-terem papír, írószer, játék, üveg, porcelán és műszaki részleg lesz, a Somogyi úti vas-műszaki boltot pedig —a megszűnő húsibolt hozzácsatolásával — korszerű önkiszolgáló üzletté építik át. Az 1977-re vonatkozó elképzelések megvalósítását az áfész saját anyagi forrásokból, illetve korábban beadott belkereskedelmi pályázatok elnyerése útján tervezi. Az ötödik ötéves terv további esztendeiben mező- gazdasági szakboltot. bar- kács-szaküzletet és népművészeti böltot kíván létesíteni — többek között — az áfész. Nemcsak az asztalra A kamrába is... Szolnok megyei AEll „Munkáskeringő" — ráfizetéssel Évek óta kevés a munkás az építőiparban. Ha egy-egy határidőcsúszás, vagy gyenge minőségű kivitelezés okait keresik, gyakran -hivatkoznak a „munkaerőkérdésre”. Mi a helyzet a Szolnok me- gyei Építőipari Vállalatnál? Az idén átlagosan 3 ezer 170 munkást foglalkoztattak a vállalatnál. Az 1976. évi feladatokhoz nem terveztek többet mégis fennakadást okoz a munkaerőhiány. Több segédmunkás kellene, és néhány szakmában kevés a szakmunkás is. Mégsem a mennyiségi gondok okozzák a legnagyobb nehézséget. A „minőséggel” van baj. Szinte „átjáróház” a vállalat: például a segédmunkásoknak körülbelül 50 százaléka cserélődött ki az idén. Az egy éven belüli kilépők 70 százaléka csak két-három hónapot dolgozott a vállalatnál... Az „átmeneti munkavállalók” magas aránya a legégetőbb gond. A munkaügyi' osztály vezetője kiszámította, hogy évi 1,8—2 millió forint veszteséget okoz a kilépéséig miatti munkaidő-kiesés. Ráadásul a vállalatnál rövid időt eltöltő embereket nem tehetik olyan munkahelyre, ahol hosszabb a betanulási idő. Mire ugyanis a munkájukkal ' megismerkednének, már ki is lépnek. Különösen az előkészítő üzemeknek okoz sok nehézséget az állandó emberek hiánya, s nem megfelelő a szakmunkás—segédmunkás arány sem. A lakatosüzem hetvenhat dolgozója közül például csak kettő segédmunkás, pedig huszonhárom kellene. A kedvezőtlen arány a bérek helyes differenciálását is akadályozza. A vállalat vezetői keresik a megoldást. Többek között — a létszám növelése nélkül —- gyarapítják a szakmunkások munkaidő-alapját. Dolgozóikat arra ösztönzik, hogy több rokon szakmát sajátítsanak el, s minden mestervizsga után emelik az órabéreket. Csökkentik az ugyanarra a munkára kiküldött szakmunkások számát: az autódarukon például a jövőben nem két szakmunkás, hanem egy betanított és egy szakmunkás dolgozik majd. Általában fontos szerepet szánnak a létszámgondok munkaerő-átcsoportosítással történő enyhítésének. Jobb munkaszervezéssel, -gépesítéssel, a mostani ötéves terv ideje alatt előreláthatólag száz ember munkáját takarítják meg. A „felesleges” munkaerőt olyan területekre irányítják, ahol a termelés növekedése miatt több munkásra van szükség. Csökkenteni kívánják a fluktuációt. A távozó munkások kérdőíveket töltenek ki, a vezetők így próbálják megismerni a kilépések okait. Sajnos a módszer nem a legeredményesebb: a vállalatot otthagyó emberek egy- hanmada nem indokolja meg távozását. A válaszokból annyi mégis kiderült, hogy legtöbben a magasabb fizetés reményében vagy azért mennek el, mert lakóhelyük messzire esik a munkahelyüktől. Hogy munkásaikat megtartsák, növelik a béreket. Különös gondot fordítanak a leggyorsabban cse- rélődőkre, a segédmunkásokra. Az V. ötéves tervben bérük 25 százalékos növelését tervezték. így a Szolnok megyei ÁÉV bérszínvonala közelebb kerül a szomszédos építőipari vállalatokéhoz. Az új, 400 személyes munkás- szállással az ingázók helyzetét könnyítik meg — vonzóbbá teszik a szolnoki munkahelyet. Fontos, -hogy a szálláson lakók kipihenteb- ben állnak majd munkába, így jobban kihasználhatják a munkaidőt. A vállalat egyre többet termel, de egyre nehezebb munkást találni. Feladataikat a létszám növelése nélkül kell elvégezni. Az egyetlen megoldás: növelik a termelékenységet. Az elkövetkezendő években több, máshol már alkalmazott technológiát vezetnek be a Szolnok megyei ÁÉV-nél. Az elmúlt tervidőszakban a korszerű módszerek termelékenységnövelő hatásaként mintegy kétszáz ember munkáját takarították meg. Az V. ötéves tervben is hasonló eredményeket akarnak elérni... V. Sz. J. Amikor az alattyáni— jásztelki Tolbuohi-n Termelőszövetkezet vezetősége elhatározta, hogy a két gazdaságból egyesült tsz-ben normarendezést tart, bizony nem „nagy kalapot emelve” köszönte meg az intézkedést a tagság. Főképp a jásztelkiek morgolódtak, hiszen nem az eddig -gyengébben fizető -alattyáni üzem normáit emelték automatikusan a náluk kialakultakhoz, hanem teljesen új rendszert vezettek be. Az elképzelés alapjául egyébként igen egyszerű elv szolgált: több munkáért, több pénzt — ezt vallották azok, akik meghatározták a követelményeket. Megalapozott „házasság” Csupán erre alapozni azonban nem lehet — jól tudták ezt a szakemberek — s így a követelmények mellett a teltételek megteremtésén is munkálkodni kezdtek. Méghozzá nemcsak 1975. január elsejétől, az egyesülés érvénybe lépésének időpontjától, hanem már jóval előbb. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor a két falu akaratából létre jött a több mint hatezer hektáros gazdaság^ akkor — mindkét jogelőd tsz megfelelő hozzájárulásával 15 millió forint volt a szövetkezet biztonsági alapja. S az első közgyűlésen nemcsak arról esett szó, hogy a tagság jövedelmét egy színvonalra hozva lehetőleg emelni kell, hanem arról is, hogy ehhez előbb fejlesztésre van szükség. A külön-külön gazdálkodás idején az üzemek elsősorban az állattenyésztés eredményeit javították, ide fektették be a legtöbb pénzt is. Éppen ezért az első évben a növénytermesztés gépesítése kapta az erősebb hangsúlyt. A KITE termelési rendszerének technológiája ugyancsak erre ösztönözte a gazdaságot, és így csak a gépekért 12—13 milliót adtak ki. A korábban megkezdett 6—7 millió forintot felemésztő gyeptelepítési program első időszaka is ekkor zárult le. Jól számítottak A vezetők nem számítottak rosszul: a tagság hamar megértette, hogy az intézkedések mögött megfontolt tapasztalat és jó szándék rejlik — tehát érdemes keményen dolgozni. A munka nem is maradt eredmény nélkül, már az első zárszámadáskor magasabb volt a tagok átlagjövedelme, mint az egyesülés előtt valaha. Az esztendő olyan jól sikerült, hogy az előírás szerinti lehetőséget áthágva akár többet is fizethetett volna a tsz. de ezt az ilyenkor „esedékes” jövedelem- növekmény-adó miatt nem vállalta. Inkább már 1975- ben félretettek 7 millió forintot az idei fejlesztésre. (A szakemberek előrelátását dicséri különben az is, hogy azóta ezt a módszert rendelet írja elő.) Az előbbi összeghez „társult”- még az amortizációból és a hitelből származó pénz, így végeredményben 1976- ban 17 milliót költhettek beruházásokra. Természetesen mindez teljesen másképp is lehetett volna, ha a vezetők nem állnak oda év elején a tagság elé és mondják el: az árváltozások, valamint az új szabályzók hétmillió többletköltséget hoznak az üzemnek, ha az idén is a tavalyi színvonalon gazdálkodnak. A szövetkezetnek két választása volt, vagy elveszik a hétmilliót a biztonsági és a fejlesztési alapból, valamint a jövedelemből, vagy pedig ésszerűen takarékoskodva többet termelnek. A tagság ez utóbbira szavazott és a nehéz esztendő ellenére meg is valósította az elképzelést: az árbevétel meghaladja a szövetkezet összes jövedelme pedig eléri a tervezettet. A biztonsági alaphoz nem nyúlva, 1977-re ismét félre tettek 7—8 milliót és így jövőre várhatóan 17—20 millió forintot költhetnek fejlesztésre úgy, hogy a tagság bérszínvonalának növekedése az idén is eléri az engedélyezett három százalékot. Azonban a biztonsági alap sem marad holt tőke — mondták a gazdaság vezetői — eredeti célja mellett arra jó, hogy mindent akkor tudnak megvenni, 15 millióig akár hitel nélkül is, amikor szükségük van rá. A fejlesztés előnyei Nem volna azonban teljes a kép, ha a szövetkezet termelési szerkezetéről hallgatnánk. A növénytermesztés és az állattenyésztés csaknem fele-fele arányban veszi ki részét a termelésből. S ez meglehetősen nagy biztonságot nyújt a gazdaságnak még akkor is, ha — mint az idén — az időjárás a növénytermesztést eléggé „megszorongatja”. (Ráadásul az olyan év, amely egyformán rossz az üzem két fő kultúrájának a búzának és a kukoricának — nagyon ritka.) A jövő esztendei fejlesztési célkitűzésekből nem marad ki egyik ágazat sem. Csak a legfonosabb beruházásokat említve: 300 személyes üzemi konyha, korszerű gépműhely, növendékmarha- istálló épül. Az egyik állat- tenyésztési telep ma még meglevő vízellátási gondjait megszüntetik, artézi kutat fúrnak, az öntözhető rétlegelő telepítését folytatják, gépekre mintegy 8 milliót szántak. Szükség van tehát minden fillérre, mert csak így lehet a tervekből valóság így növekedhet tovább a termelés, javulhatnak a tagok élet- és munkakörülményei, csak így vastagodhat tovább a fizetési boríték. B. A. 150 millióból megkétszerezik a termelést Fejlesztés a berekfürdői üveggyárban Az Üvegipari Művek tizenegy gyára közül a legkisebb a karcag-berekfürdői. Ipari felhasználásra csaknem kétezer (!) féle áruit készít kis szériákban-. Termékeinek kétharmadát állandóan gyártja, a 'többi szinte naponta változik. Sok speciális üveg kerül ki a hutáikból: így az Egyesült Izzónak wöMrammal összefar- raszthaitó üveg, a dubnai atomfcutaitónak gyorsítógyűrűik, továbbá telefonközpont- allkatrészek. fátyolüvegek. És mindinkább ismertté — sőt híressé — válnak a „berek-jénai” üvegedények. A tűzálló gyártmányokból az idén 60 ezret készítenek, és szakértők szerint a Karcagon gyártott edények több tulajdonsága teliülltmúlja az „igaziét”. Volna is befletjük. A hatvanas évek elején Berekfürdőn 4—5 millió forint értékű üveget állítattak ellő, az idén ennek több mint tízszeresét, pontosan 56 millió forintnyit. Időköziben bővítették a kemencéket, de jelenleg a zsúfolt csarnokokban a munkások már alig-ali-g férnek be — dolgozni. Pedig szó sines arról, hogy időközben fölöslegessé váltak volna: szükség va-n és lész is a munkájukra, hiszen teljes egészében kézi munkával készül a gyárban az üveg. De -most már csupán három esztendeig. Az elmúlt években az Üvegipari Művek szinte valamennyi gyárában jelentős — több tíz- és százmilliós — fejlesztés történt. A jelenlegi ötéves terv időszakában a berekfürdői üveggyárban 153 millió forintot költenek rekonstrukcióra. Már elkezdődött az építkezés: állnak az új, 3,5 ezer négyzetméter alapterületű csarnok első hajójának tartószerkezetei. Annak ellenére hogy 1977 év végére a csarnoknak csak egy részét építi fel az ÉPSZER Vállalat, már beállítanak oda egy elektromos kemencét. További kettő — valamennyi saját kivitelezésben készül — 10'79-ban áll munkába. Az új glépek, berendezések 1980-ban várhatóan teljes kapacitással dolgoznak. Az üzem akkor — a jelenlegi 300 helyett — már csaknem 500 környékbeli embernek ad munkát. Az új dolgozók kiképzése, betanítása előreláthatóan nem jelent majd különösebb feladatokat az üveggyárnak — annál inkább a munkaerő toborzása. Az elmúlt éveikben több tanfolyamat szerveztek a gyárban, ahol jónéhányan tettek szakmunkásvizsgát, most is tizennyolc dolgozó taniull szakmát. Az évtized végéig elkészül a modern -séoeiális létesítmény, „melegfolyosó” köti össze az új csarnokkal, ahol az alapanyag és a készáru raktározását is -megoldják. Ez utóbbi különösen fortes, -mivel' 1980-ban az — ideinek már több mint a kétszeresét — mintegy 120 millió forint értékű üveget állítanak ellő Berekfürdőn. Várható a termékek között egy újdonság isi: tervezik az ismét divatos színes táblaiüve- gek gyártását. (érj) Fotó: N. ZS.