Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-28 / 306. szám
1976. december 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tervezettnél kisebb mértékű növekedés a könnyűiparban Keserű ]ánosné nyilatkozata Keserű Jánosné miniszter a könnyűipar 1976. évi eredményeiről és további terveiről nyitlatkozott az MTI munkatársának. — A tervidőszak első évének mérlegét megvonva elöljáróban meg kell jegyeznem: már az ágazati és a vállalati középtávú tervek elkészítésének idején világosan láttuk, hogy több újszerű, az eddiginél nehezebb feladat vár ránk. Ezit figyelembe véve az 1976. évi eredményeket a körülményekhez képest megfelelőnek tekintjük. Az élőmunka termelékenysége 5 százalékkal növekedett; ez tette lehetővé, hogy az ágazat termelése, bár a tervezettnél kisebb mértékben, de mégis 3—3,5 százalékkal nőtt. — Kedvező, hogy ez a kisebb mértékű növekedés nem hatott ki a belföldi ellátásra. Igaz ugyan, hogy a kereslet a vártnál mérsékeltebb volt, de ez korántsem kisebbítette ágazatunk felelősségét a lakosság ellátásában. Tudatában voltak ennek a vállalatok és a szövetkezetek is, amelyek kínálata az 1976-os évben tovább javult. A könnyűipari termelés és szolgáltatás egészében véve jobban igazodott az életszínvonal általános emelkedéséből és az életmód változataiból következő újszerű igényekhez. A gyártási ágak és vállalatok többségének felkészültségét, adottságait, valamint az üzletek kínálatát összevetve azonban meggyőződésem, hogy a jelenleginél is jobb kínálattal magasabb forgalmat érhetett volna el a belkereskedelem. Növekedett a kivitel — 1976-ban a könnyűipar összességében mintegy 110 milliárd forint értékű terméket állított elő, s a hazai lakosság ellátása mellett a rubel elszámolású szállítások értéke több mint 12 milliárd forintot, a dollár elszámolásúnké pedig 10,6 milliárd forintot tesznek ki. — A könnyűipar nagy erőfeszítéseket tett a nem rubel elszámolású export fokozására. Értünk is el eredményeket: dollárban számítva az export értéke 14—15 százalékkal haladta meg a múlt évit, bár ezzel még csak megközelítettük az 1976-ra kitűzött célt. A tőkés kivitelt a legnagyobb arányban a kötszövő-, a bútor-, a bőr-, szőrme és a cipőipar növelte. A ruházati export-import mérlege is kedvezőbb a tá- valyinál. — Az ágazat összességében eleget tett a szocialista országokkal kötött államközi szerződésekből ráháruló kötelezettségeknek. Az elmúlt évhez képest 5,5 százalékkal nőtt a rubel elszámolású export értéke. — A vállalatok ötévre szóló tervezőmunkáját értékelve, megállapítható, hogy a termelés értékesítés növekedése, struktúrájának tervbe vett változása megfelel a népgazdasági céloknak. Az 1977. évi ágazati program is jól szolgálja az ország gazdálkodásának hatékonyabbá tételét. 1977. évi tervünk a termelés 4 százalékos növekedését irányozza elő. Az intenzív és a szelektív fejlesztési politika együttes érvényesítésével az átlagosnál gyorsabb fejlődésre számítunk a papír- és a nyomda-, valamint a kötszövő- és a cipőiparban, viszont valószínűleg lassabb lesz a fejlődés a pamut- és a selyem- . iparban. — Mivel a lakosság jövedelme az ideinél valamivel gyorsabban gyarapszik, azzal számolunk, hogy a könnyűipari termékek, s ezen belül a divatot gyorsabban követő cikkek iránti kereslet élénkülni fog. Terveinket egyeztetve a Belkereskedelmi Minisztériummal, felszínre került néhány termék mennyiségi, illetőleg választék- hiánya. Elsősorban kabátokra, férfi- és fiúingekre, tréningruhákra, kötött kesztyűkre, cipőkre és egyes szőnyegtípusokra gondolok. Felkértük a vállalatokat, szövetkezeteket. hogy újból tekintsék át termelési, értékesítési lehetőségeiket, s a helyzet alakulását a jövő év elején a belkereskedelemmel együtt ismét megvizsgáljuk. A bútorellátásban a kereslethez igazodva növelni kell a szekrényelemek, szekrényfalak és az egyedi kisbútorok, pl. könyvállványok gyártását. A bútoriparban nagy feladat vár a gyártmányfejlesztőkre, akiktől a széria-termékek egyhangúságának feloldását várjuk. Újabb kezdeményezésekre van szükség — Feladataink tovább nőnek az exportszállítások terén is. Jobb mint 5 százalékkal kell növelnünk a szocialista országokba irányuló kivitelt, ezen belül a ruházati termékekét 10—11 százalékkal, a nem rubel viszonylatú exportot 20—25 százalékkal akarjuk növelni. Ezt nemcsak több áruval hanem főként a struktúrajavulásból származó magasabb árbevétellel kívánjuk elérni. Az export ilyen mértékű fokozása megköveteli a jobb piaci munkát, de azt is, hogy a hagyományosan exportáló állami vállalatok és szövetkezetek köre újabbakkal szélesedjen. Ugyanakkor jobban fel kell használni a versenyképesség javítására a Magyar Nemzeti Bank devizahiteleit. A'köny- nyűipari javaslatok közül eddig mintegy 2 milliárd forint értékűt fogadtak el. Ennél többre is lenne azonban lehetőség, ezért újabb kezdeményezésekre ösztönözzük azokat a vállalatokat, ahol a hatékony export ilyenformában kiegészülő beruházással is előmozdítható. — A tervek megvalósítása a korábbiaknál is feszítettebb munkát kíván a vállalati kollektíváktól. Legnagyobb gondunk a kellő létszámú, megfelelő szakismerettel rendelkező munkásgárda biztosítása. A gazdálkodó egységek középtávú terveikben arra számítottak, hogy 4—5 ezerrel növelhetik a létszámot, a Minisztérium számításai azonban 19—20 ezres csökkenést prognosztizálnak. Az 1976. évi tapasztalatok szerint valószínűleg az utóbbi következik be, mégpedig nem 1980-ra, hanem már hamarabb. Tehát nemcsak a vállalatok, hanem mi is túl optimistáknak bizonyultunk számításainkban. Bérügyi intézkedések — Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén határozatot hozott arra, hogy 1977 júliusától kapjanak nagyobb anyagi elismerést a második és a harmadik műszakban dolgozók. Ez a könnyűipart különösen érinti. Néhány területen, köztük a ruházati iparban ilymódon — a műszakpótlékok és az 1977-ben sorrakerülő béremelések együttes eredményeként csökkenthetjük a bér- és személyi jövedelem színvonal eddigi elmaradását. A bérügyi intézkedések azonban csak akkor járnak kellő hatékonysággal, ha párosulnak a jóim vállalati munkaerőgazdálkodással, a színvonalasabb munkaszervezéssel, a differenciáltabb, az eredményesebb munkát jobban ösztönző bérezéssel, s egyidejűleg a dolgozók szociális — és munkakörülményeinek javításával is. Jászberényi autószerviz ló munkával alapozták meg hírnevüket A kezdés esztendejének gazdag tapasztalatait, a vártnál is jobb eredményeket összegezve érte el fennállásának első évfordulóját a jászberényi autószerviz. A Műszeripari Szövetkezet 18 millió forintos költséggel épült gépkocsijavító üzeme az év első napjaiban nyitottba meg kapuit az autósok előtt. Az 1500 négyzetméter alapterületű szerviziben azóta öt csoportban, több mint negyven jól képzett szakember dolgozik két műszákban. A szerviz méretett, jó adottságait tükrözi, hogy a jól felszerelt különböző részlegekben egyszerre tizennyolc kocsit javíthatnak. A raktárban kétmillió forintos készlet biztosítja az alkatrészellátást. A kezdeti lépések — optikai futóműbeállítás, műszeres motordiagnosztika, fényszóróbeállítás, futójavítások — után mind több új sízoü- gállltatássai bővült a szerviz tevékenysége. Év közben kezdték el az alvázvédőimét, a gyári technológiáknak megfelelő garancián túli átvizsgálásokat. Fontos szolgáltatásaik közé tartozik a gépjárművek műszaki vizsgákra való felkészítése, a helyben megtartott vizsgáztatás. Segítség az autósok részére, hogy a vizsgáztatással kapcsolatos ügyintézést magára vállalta a szerviz, éppen úgy. mint a kétezer forinton felüli javítások OTP-hiten igénylését. Kedvező feltételeket teremtettek a fiatal üzem működéséhez az év közben létrejött megállapodásokkal. Az AUTÓKER Vállalattal az alkatrészellátás javítására kötöttek szerződést. Az AFIT a megállapodás értelmében. az alkatrészellátáson kívül szervezési módszerek, szakmai tapasztalatok, tervdokumentációk átadásával segíti a szövetkezeti szerviz munkáját. Az eredményes munka, a vállalt javítási határidők pontos betartása, a mind több új szolgáltatás bevezetése megalapozta a fiatal szerviz jó hírét. Fennállásának első esztendejében több mint hétezer — Szolnok, Heves és Pest megyei — gép- kocsitulajdonos vette igénybe szolgáltatásait. Egyéves jó munkájával „kiérdemelte” a Zsiguli és a Trabant gépkocsik garanciális vevőszolgálati ellátásának jogát. 1977. január 1- ,től téhát új alapokkal, több felelősséggel és nagyobb le- hetőségekkeQ' kezdik éi a munkát. — Illés — Nem születnek lógósnak Gyakran hallunk mostanában a munkafegyelem lazulásáról. Hibás és igaztalan minden ilyen általánosítás. Az ötmillió százezer kereső túlnyomó többsége becsületesen dolgozik, nem „lazít”, hanem máról-holnapra, évről évre fokozza teljesítményét, gyarapítja tudását, tapasztalatát és többet nyújt a közösségnek. Felbillent mérleg De mit kezdjünk a szorgalom hiányára, a fegyelem ziláltságára utaló tényekkel, jelenségekkel? Becsapnak bennünket a személyes tapasztalatok és az időnként önkritikus hangulatok? Utasítsuk vissza őket mint alaptalan benyomásokat? Szó sincs róla, van mindennek objektív alapja. Az országos munkaerő-mérleg felbillent, a kereslet túlsúlyba került. Így megváltoztak a foglalkoztatás feltételei. Általában csökkent a dolgozók kötődése munkahelyükhöz. Többnyire a fegyelem lazulását is kiváltotta ott, ahol az elvárások, a teljesítménykövetelmények nem voltak elég konkrétek és határozottak. Főként az időbéres és alkalmazotti munkakörökben. Hatása persze szélesebb körben kisugárzott. Hosszabb távon — az idei javulás ellenére — csökkent például a teljesítménybérben dolgozók aránya, alacsony»fo- kú a délutáni és az éjszakai műszak leterhelése, néhol elmaradt a normák karbantartása, esedékes és indokolt szigorítása. Egy országnak adottságaitól függően lehet passzív a külkereskedelmi, a fizetési mérlege, de a munkaerőmérlege az nem. A tőkés viszonyokra az aktív munkaerő-mérleg, a munkanélküliség, a vendégmunka jellemző. A mi szocialista viszonyaink közt a tervszerű arányos fejlesztés követelménye: úgy kell megtervezni a munkaerő foglalkoztatását, képzését, átcsoportosítását, hogy ne legyen se több se kevesebb, hogy elkerüljük a munkaerő és az eszközök pazarlását. De sajnos jelenleg nem sikerül a követelményeknek megfelelni. A munkaerő több is, kevesebb is a kelleténél. A felesleges és a hiány elkerülik egymást, a belső munka- nélküliség, a rossz hatásfokú foglalkoztatás ugyanis rejtve marad. A központi erőfeszítések célja olyan feltételrendszer megteremtése, amelyben maximálisan hasznosítják és szükségszerint átcsoportosítják a munkaerőt. Ágazatonként és területenként rangsoroljak az üzemeket, s a termelés piacképességétől, jövedelmezőségétől függően lehetővé teszik vagy megtiltják a létszámnövelést, sőt elrendelik annak csökkentését. Munkaerő-elosztás rangsorolva A Gazdaságkutató Intézet felmérése szerint 1975 végén 150—200 ezer munkahely volt betöltetlen. Az V. ötéves tervidőszak szerényen bővülő munkaerő-forrásait figyelembe véve — feltételezve a lehetetlent, hogy öt évig nem létesül új munkahely — 1980-ban még mindig 100 ezer munkahely vár majd betöltésre. Ugyancsak a Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a nem gazdaságos termelés megszüntetésével viszont 50—100 ezer dolgozót lehetne felszabadítani. Ez a létszám ha nem véletlenszerűen szóródna szét, hanem oda összpontosítanák, ahol erre legnagyobb szükség van, jelentősen enyhíthetné a munkaerő-hiányt. Az üzemen belüli tartalékok még jelentősebbek. Az egésznapos és az úgynevezett törtnapi munkaidő-veszteség például együttesen a felhasználható teljes munkaidő-alap 2,5—3 százalékát emészti fel. A veszteségeket tovább növeli a 15—20 százalékos állásidő, a munkára, anyagra, gépre, szerszámra várakozás, és részben az „öntevékeny” fegyelmezetlenség. De nem kevés munkaerő herdálódik el a nagy létszámú és alacsony hatásfokú adminisztratív és alkalmazotti munkával. A legjobb fegyelmező erő A munkafegyelem megszilárdítása fontos feladat, jelentős többletteljesítmények forrása. A moralizálás azonban nem vezet célra. A szigor, a következetesség — kirívó ügyekben az elbocsáj- tás — pedig csak akkor bizonyulhat hatásosnak, ha szervezési-vezetési intézkedésekkel megteremtik a fegyelmezett munka tárgyi feltételeit. A külső és a belső kooperáció megszervezése, a termelési tényezők időbeni összehangolása, a folyamatos anyag- és eszközellátás, vagyis a zavartalan munka a legjobb fegyelmező erő. Az emberek nem születnek lógósnak, sem vándormadárnak, a környezet, a körülmények formálják, alakítják őket. Teremtsünk tehát olyan viszonyokat, hogy hatásukra társadalmi, gazdasági fejlődésünk alapját jelentő, fegyelmezett munka létszükségletté, az emberi kiteljesülés eszközévé váljék. K. J. Szövőszékek muzsikája Jászárokszálláson a Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet csodálatosan tiszta, magyaros stílusú, 1700-as évekből származó épületben „lakik”. Nehéz visszaadni szavakban azt a hangulatot mit az évszázados boltívek és az itteni munka folklór jellege nyújt. Fürge női kezekben születnek itt a csodálatos térítők, hímzett blúzok, a népi szőttesek, perzsa és torontáli szőnyegek. Csattognak a szövőszékek berregnek a varrógépek — több tucatnyi asszony serénykedik. Évente 26 millió forintot termelnek. M. G. Egész nap állva Készül a perzsa Helyszíni bemutató