Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Jó étvágyat tubicáim I Versengő úttörőcsapatok Könyvjutalmat kaptak I || A VOLT HÁZ LAKÓI A tanév éleién a Tiszafüredi Járási Hivatal művelődési osztálya és az úttörőelnökség, versenyfelhívással fordult az úttörőcsapatokhoz. Az ilslkola tisztaságáért vállaljainaik véd- nökséget az úttörőcsapatok, kezdeményezzenek miinél több akciót, iskolájuk és környezetük szépüléfcééht. A napokban pedagógusokból, úittörővezetőkből álló zsűri értékelte a csapatoknak a felhívási óta végzett munkáját. A Zsűri szerint a tiszafüredi Kossuth itárS iEtaalábahi tettek _ a pajtások a legtöbbet a mernes célért — jutalmul 3 500 forintt értékű kis könyvtárat kaptak. Második helyen a tiszaf üredi Kiss Piál Általános Iskola végzett, melynek úttörőcsapata a kétezer, míg a harmadik helyezett tisza- szenitámrei iskola ezer forint értékű könyvet kapott. TVr váibbd két iskolának, a tisza- iigarimak és a tiszaiburaimak dicsérő oklevelet adott át a zsűri. Történetek emberi természetről Vén hazug Áll az öreg a toronyház tövében. zsíros kalapját mélyen a szemére húzta, kopott mikádó kabátjának bunda- gallérját föl-föllebbentl a csípős szél. Megunja. Maga hajtja a fülére, aztán elindul a bolt felé egyre gyorsuló léptekkel. Benyit, kosarat vesz, karjára akasztja. Odalép az italállványhoz, leemel két konyakos üveget, bele a kosárba. Tovább a borokhoz. Egy tokaji. Száraz szamorodni. Vizsgálgatja, hívja az eladót, hosszan kikérdezi, miért száraz a bor. mikor nedves, ne haragudjon már kedves, nem viccelek, csak tudni akarom, tudja ajándékba lesz. Professzornak, aki a feleségem operálta. Megérdemli a drága italt, drága életet hozott vissza. Most már jól van az asszony, fürge, mint a csík, mondom is neki. pihenj már néha, de ő pem csak jön-megy, dolgozik, az isten se bír vele. Most is, képzelje, ebédre csirkét vágott ahelyett; hogy innen venne pucoltat, nem ő inkább kopaszt, belez... Hát ilyen asszony az én feleségem, no szóval köszönöm, ez jó lesz a professzor úrnak. Megy az eladó dolgára, az öreg magára maradva táblából még egy kicsit a drága italokkal, aztán óvatos moz- . dulatokkal mind visszahelyezi a polcra az üvegeket. Tovább botladozik, megáll a pénztár előtt, majd hirtelen visszafordul, vesz egy félde- cis szilva pálinkát, az apró flaska ide-oda gurul a kosár fenekén. Igazgatja, állj már meg kilötyögsz már, mit viszek áz asszonynak. Beáll a sorba, szidja még a pálinkásüveget, jó hangosan, hogy a mellette álló is hallja, majd magyarázni kezdi, azért viszi az asszonynak, mert éppen megfázott, pedig még soha életében semmi baja nem volt, és az orvos azt modta, a pálinka jót tesz. Fizet aprópénzből vadássza össze a rávalót. Kint á bolt előtt falnak dől, egy rántással feltépi az üveg záró kupakját, két korty a kis palack. Megnézi, maradt-e még az alján, egy csöpp, igen, az még az enyém, fizettem érte, felhajtja, várja, hogy kicsurogjon. Vissza a boltba, beváltja az üveget. Egy forint, tessék, mit főzött az asszony Balázs bácsi, kérdi elfojtott mosoly- lyal a pénztárosnő. Csirkét. Jó tejfölösen. Ügy belaktam, majd kipukkadok! Az öreg kimegy, a pénztárosnő hangosan nevet. Hallottátok, csirkét... a vén hazug, neveti, de hirtelen elkomoro- dik. — Istenem, de rossz lehet egyedül! I. Zs. Virtuóz volt. a római jog tudományának brillírozó mestere, akit követni és érteni lehetett még akkor is, ha belefeledkezve mondandójába, a Lex Hortensiát (amelynek leginkább a római birodalom nemességéhez és nem a kertészethez volt köze) már ingujjra vetkőzve latinul idézte. Mutatóujját a hózent- rágerébe bújtatta, s a római jog iránti elragadtatásában olykor mint a parittyagumit megfeszítette. Attól féltem, egyszer kilövi magát az ablakon. Mert féltettem és imádtam. Mint őszinte híve és csodálója előadása után összeszedtem az ablakkilincs- röl a kabátját, kalapját, zakóját. „Professzor úr a ruhái.” Mindig pontosan ezt a három szót mondtam, miközben egyik lábamon szökdécselve a másikkal körülményesen becsaptam magam mögött irodája ajtaját. A válaszai változatosabbak ha nem is éppen a helyzethez illőek voltak. Legalábbis én nem sok összefüggést találtam az ablakkilincsen felejtett holmijai és a római köztársaság válsága, a Ciceró leleplezte összeesküvés, Caesar meggyilkolása vagy Egyiptom utolsó királynőjének, Kleopátrának csúfos bukása között. De mindenesetre el voltam ragadtatva. Nem is tudom, hogyan történhetett meg, hogy egyik előadásáról hiányoztam. Éreztem is, hogy jóvátehetetlen mulasztást követtem el. Nem is akadt egyetlen évfolyamtárs sem, aki pótolta volna figyelmességemet. Késő este a havas utcára kilépve kezdte hiányolni a kabátját, de már hiába rohant vissza az előadóterembe, a kilincsek üresek voltak. Néhány napig még rendőrök is nyomoztak a kabát után, de nem került elő. Nagyon sajnálta a sötét szürke, sok telet megért krombit. Eltelt egy-két hét, ráér nem a régi idők. hanem a mai kor jogát szívtam magamba, amikor hallottam, hogy új vezetői lesznek a karnak és a professzor neve is szóba került. Végül mégsem lett az egészből semmi, nem nevezték ki sem dékánnak, sem helyettesnek. Csodálkoztam és méltatlankodtam, mire egy jól értesült kollégája megsúgta: nincs minden rendben a professzor körül néhány éve belekeveredett valamilyen kabátlopási ügybe. Az új tanév elején mikor kilincsre akasztotta a kabátját, és bemutatkozott a „gólyának”, az első sorban ösz- szesúgtak. Az utolsó padban ülő diáknak már ez jutott a fülébe: valamikor dékán volt az öreg, de leváltották, mert benne volt egy csúnya bűnügyben. K. K. Dicséret Szervusz kedves barátom! Üdvözöllek itt nálunk. Nahát, micsoda meglepetés! Még- hogy te, személyesen. Hát végre megismerhetlek... Röpködött az elegáns irodában, szitált a levegőben, mint egy kolibri, keringett, mint a lecsapni készülő héja, csivitelt, mint az elülni készülő verebek, és terjengett, áradozott, de úgy, hogy a szamo&háti gátszakadás hozzá képest szivárgó csőrepedés. Hogy így öregem, micsoda ember vagy, micsoda újságíró, hogy úgy édesápám, de odamondtád te, nomegaz- tán tudsz te színezni, mint egy Vasarely, bizony mondom néked én kedves komám, nem ragyogott még a magyar újságírás egén olyan csillag, mint te! Jól esett. Párás szemekkel bámultam a padlót, a plafont, a kulcslyukat, a gomblyukat. (az apjukat, az anyjukat) pirultam, mint egy adag roseibni, melegem lett, fáztam, szédültem, s amikor közölte velem, hogy szóról szóra be szokta tanulni a cikkeimet, a szívem visszafelé dobogot. és a vércukrom úgy megemelkedett, hogy amikor a fűtőtesthez ért az ujjam, karamellszagú lett a levegő. — Mert milyen szépen megírtad, hogy „nem tűrhetjük, hogy a .selejtszázalék mutatóinak emelkedése.. hogy csak ezt a múlkorit említsem, igaz? Jól meg volt írva. — Igaz, jól... — Nahát, ez a cikk nekem nagyon tetszett, megmondom őszintén. Még a címére is emlékszem. Több nap, mint kolbász. Jó cikk volt. Mit mondjak, jó volt. nekem is tetszett. Olvastam. Nem írtam! Más írta. I. Zs. Arról a házról múlt időben beszélnek, mint a történelemről. Tizenhárom évig állt Szolnokon a Tóth Ferenc utcában, s másodpercek alatt omlott össze. Huszonnégy lakását kártyavárként emelte fel a robbanás. Bagdi Jenőnek szerencséje volt, már ami az életbenma- radást illeti. Súlyos sérülése otthonához köti ugyan, — de él, s az élet a legdrágább. Felesége a Mátyás király úti óvodában dolgozik. — Nekem könnyebb, mert a gyerekek napközben lekötik a figyelmemet, mégis úgy érzem, akkor tudok csak véglegesen megnyugodni, ha visszaköltözünk az újjáépített házba. Akkor majd mint egy rossz álmot, kitöröljük emlékezetünkből a katasztrófát. Várakozással és jó reményekkel A városi tanács három helyen ajánlott végleges otthont a gázrobbanás áldozatainak. Aki úgy dönt, visszaköltözhet az újjáépítés után. — Persze, hogy visszamegyünk. Ott kezdtünk, semmi nélkül. Mindent a két kezünk munkájával teremtettünk. A mi lépcsőházunkból a tizenkét család közül tízen visszamegyünk. Jó lakóközösség volt, tiszteltük és becsültük egymást Természet tes, hogy ismét ott szeretnénk élni. Szemünkkel simogatjuk az újjáépítés első tégláit ... Mire újjászületik a volt lakóház, Bagdi Jenő sérülése is rende jön. Felesége megkönnyebbülten sóhajt: — Ezért töltjük most a karácsonyt várakozással és nagyon jó reményekkel. Végleges otthonban A károsultak a Jubileumi téri új házakban várnak a visszaköltözésre. Pontosabban szólva: már aki vár. Többen éltek a tanács által felkínált lehetőséggel, — köztük Tóth György. — Két napja költöztünk be a dir. Csanádi körút 22-be. Nem hittem, hogy a katasztrófa után másfél hónapra már végleges lakásom lesz ismét. Minél többet megyek haza. annál inkább megbarátkozom vele. Régi lakására két gyermekkel tizenhárom évig várt) s aztán tizenhárom évig volt az otthona. Mégsem ezt hangsúlyozza: — Tudja, azért is érdemes volt megmaradni, hogy kellemesen csalódjak az embe> rekben. Szóval nem lehet ki-* fejezni, hogy mit jelentett már az első napon rendelkezésünkre bocsátott fűtött la? kás. A munkatársak is kedves figyelemmel vették < körül a károsultakat. — Nekik köszönhető, hogy már az első este még a fogkefe és a borotva is ott volt a fürdőszobában. Olyan együttérzően gondoskodtak rólunk, hogy azt elmondani nem lehet Tóth György az új lakásba költözés első óráiban S bár az állam a lakásért és a megsemmisült ingóságokért maximális kártérítést nyújtott, a gázrobbanás áldozatainak megsegítéséért széles körű társadalmi akció is kibontakozott. Tóth György meghatódva meséli: — Kisvárdáról hívta egy vállalat a szolnoki városi tanácsot. Tévesen hozzám kapcsolták, így nekem jelentették be, hogy kommunista szombatot tartottak, s annak pénz? beli értékét megsegítésünk-* re ajánlották fel. Vagy itt van a hűtőgépgyáriak aján* déka. Mire beköltöztünk aa új lakásba, már bekapcsolták a 160 literes hűtőszekrényt. Hallgatom, jólesoen hall-* gatom, hiszen manapság any- nyiszor szó esik arról, hogy miként bántják meg egy-* mást az emberek, pedig valójában mindenki a jóra, a harmóniára vágyik. Tóth György kérését ezért szívesen teljesítem: — Tolmácsolja hálás kö- szönetünket a Néplapban a párt- és tanácsi tisztségviselőknek, s mindazoknak, akik legsúlyosabb óráinkban segítő kezet nyújtva mellénk álltak. Már mosolyogni is tudunk Farkas Elekné, a kertvárosi iskola nevelője is ezt a segítséget értékeli: — Ennek köszönhető, hogy már mosolyogni is tudunk, s ez nagy szó. Ügy érzem, hogy ha az emberek valamilyen módon feledtetni tudnák velünk a történteket, biztosan megtennék. Persze, a rosssz emlékek élőbb-utóbb úgy is megfakulnak; eltűnnek, de ahhoz idő keil. A közelmúltban egy fiatalember kereste Farkasnét. Először arra gondolt, hogy valamelyik régi tanítványa. — Aztán kiderült, hogy az OGIL egyik brigádja megbíz zásából jött, s kérdezte], túd- nak-e valamiben segíteni* Legnagyobb gondom, a költözködés ezáltal megoldódott. . Jól esik az ilyesmi az embernek. Bizony jól. Néha egy csöppnyi emberség pénzben ki nem fejezhető érték. — Akkor is meghatódtam- amikor eljöttem a lakást megnézni. Az építők mondták, hogy be van zárva, nem tudják, kinyitni. Amikor viszont elmondtam, hogy a megsemmisült lakás miatt költöztünk ide, azonnal megmutattak egy hasonlót. Tudja, pici dolgok ezek, de emberiek. — Azon a részen, ahol laktunk, csak ketten maradtunk életben. Bárcsak a többiek se lettek volna otthon. Egy pár napig egyre azt hangoztattam: inkább ne maradtunk volna meg mi sem Most meg azt mondom: ismét örülök az életnek. Simon Béla MEGVALÓSULT 1976-BAN A JÁSZSÁGBAN Tornatermek, óvodák, új egészségház Jászapátiban az iskolák gondjain enyhítettek a több mint másfél millió forintos költséggel épült tornaterem átadásával. Az általános iskola és az óvoda fejlesztésére négy és fél milllió forintot költöttek az idén. Az iskola két napközis tanteremmel, az óvoda ötyen hellyel bővült. Jászárokszálláson az iskolák 530 négyzetméter alap- területű, 3 milllió forintos költséggel épült tornateremmel, a Dobó úti általános iskola jól felszerelt szaktanteremmel lett gazdagabb az idén. Két orvosi lakást, is építettek. De befejezés előtt áll az óvoda ötven hellyel való bővítése is. Csaknem kétmillióba került a jászladányi tornaterem. A nagyközség szociális otthona tizenhat személyes pavilonnal bővült. Jászboldogházán a radiátor üzemben dolgozó édesanyák gondjait szünteti meg a 2 millió forintos költséggel készülő 75 személyes óvoda.. Jánoshidán egy orvosi rendelő. Jászalsószentgyörgyön egy orvosi szolgálati lakás átadására kerül sor még ebben az évben. Új egészségház. szakrendelő és orvosi lakás létesítése. Alattyán 1976. évi nagy beruházása. Óvodai konyha épült 700 ezer forintos költséggel Jászfelső- szentgyörgyön és félmilllió forint ráfordítással Jász- szentandráson.' . Jász fény szarun az idén fejezték be a 17 millió forintos beruházású vízmű építését, és elkészült az új sportpálya. Bár Jászberény fejlesztési tervében a tervidőszak első esztendeje n felkészülés éve volt. a város is több jelentős létesítménnyel gazdagodott. Lakásépítésre 57 millió forintot költöttek, elkészült 87 tanácsi és 69 OTP- lakás. Értékes „ajándék” a lakosság számára, hogy az idén mintegy 16 millió forint értékű munka fejeződött be a 80 milliós beruházású lies számú vízműtelep és víztorony építéséből. Az év ajándékának könyvelték el a város és a járás úttörői a felépült nagyvisnyói állandó úttörőtábort. I. A. /
