Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. december 25. LEGSZEBB CSILLAGSZÓRÓNK P ironkodva vallom be, hogy régebben igen naiv elképzeléseim voltak a békéről, főleg a világbékéről. Nem is említettem senkinek, tudatom legeldugottabb rekeszeiben őrizgettem, néha már- miár el is feledtem, igyekeztem „felnőttebb” békefogalmakat találni „felnőttebb” magamhoz. Amint csikó- frizurával, rövidnadrágban sem nevettetheti ki magát a komoly tizen- avagy huszonéves. A gyermeki hiszékenységet nem tudom másként érzékeltetni, mint a gyermekien tiszta, ártatlanul naiv festők egy-egy képével. Gyermekkoromban — amely az ötvenes évek első felére esett — pontosan Ivan Ra- buzin jugoszláv naiv festő már-már nevetségesen gyermeteg békeeszményt sugárzó művéhez hasoló élt bennem is. Ilyen távlatból visszatekintve, ezt már pontosan tudom. Rabuzin képén egy hatalmas asztal körül üllnek a világ népeit jelképező fehérek, feketék, sárgák, az összes lehetséges és jellemző embertípus, a háttérben pedig nagy fa árnyékában a tehén úgy nyalogatja — mosdatja az oroszlánt, mintha az legalábbis a borja volna. Az én gyermeki képzeletem asztalát a haragvó szomszédok, a végrehajtó és a kulák, az agitátor és az agitált, és — bizarr módon — az indiánfőnök és a kovbojlegény, Copperfield Dávid és Twist Olivér megnyomorítóikkal egyetemben, valamint a hétfejű sárkány és a legkisebb királyfi ülték körül és ittak a békére, amint azt Rabuzin szép képén is mívelik. Később — ahogyan ma illik mondanom — revideáltam békeeszményemet, s talán a középiskolai kollégium dedós „szemináriumainak” hatására egy sokkal politikusabb kép alakult ki bennem. Ekkori eszményemet is megfestette egy naiv, a francia vasárnapi festő, Madaleine Luková. Egészen valószínűtlen címet adott képének: Kennedy és Hruscsov, családfenntartók. Az volt a baj: hogy a békét csak a viliágban kerestem, s közben eszembe sem jutott önmagámban megteremteni. Mindez a napokban ötlött ismét eszembe, amikor is hosszabb ideig egy földmunkagépészekből álló szocialista brigád vendége voltam, s velük éltem lakókocsikban zajló életüket. Mert közöttük éppenséggel ez a belső béke, ez a fáradtságon is átsugár- zó „ma derekasan dolgoztam” kifejezés fogott meg. S e mögött a tekintet mögött aranyfedezet van. Tudom, rajtuk is múlott, - hogy van kiskörei vízlépcsőnk, s ők építik — többek között — manapság is az Alföld legnagyobb öntözőrendszerét. Az egész éjszaka és másnap . délig nyúló műszak után véreres szemekkel dőlnek ágyba, s néhány órai alvás után már szívesen mesélnek a munkáról. Történeteket mondanak. Amikor aknákon dolgoztak, s a „nagyhasú gránátok és egyéb csecsebecsék” arcot sápasztó jelenlétét csak akkor érzékelnék, amikor pattogni kezdtek a fémtesteken a szkréperládák. A szavakból megcsap egy valamikori ütközet szele, az arcokból sugárzik egy mostani béke. Ök, a mindenkori ávizek hősei, elintézik bármelyik hősitettüket néhány mondattal, közben persze nem hősiességről, csak munkáról ejtve szót. De vajon, amikor a gát fölött öt sor homokzsákból három sor már vizet fog, s bármelyik pillanatban kironthat medréből a Petőfi által is meg- énekeflt pusztító dühű folyó, akkor vajon „csak” munkát végeztek ezek az emberek? Nem kétséges, hogy többről van szó. Történt ugyanis, hogy az úszni nem tudók ahelyett, hogy elmenekültek volna, felfújtak egy-egy (valamilyen jármű kerekére való) belső gumit, ráhúzták a derekukra, s így dolgoztak a gépeken, felkészülve a legrosszabbra is. Én minden ilyen cselekedet mögé odaképzelem történelmünket is, a teitt mögé az embert mozgató maga csinálta történelmi izmokat, melyek ösztöneik és tudatuk áltál talán még a zsigerekből is irányítják már őket. Ennek a népnek szinte a reflexeiben él a helytállás ha kell, az önfeláldozás. Ezt a képességet megszerezni elegendő okot adott a tatár, a török, a német, saját főuraink, a járványok, az árvizek, az aszályok, a leégő falvak, a vetést elverő jégesők; avagy néha felcsillanó reménységeink. Dózsáink, Nagyságos Fejedelmeink, negyvennyolcunk, vörös tizenkilenceink ... Persze mondhatnék ellent önmagámnak — csak feneketlen- hullámvölgyeket és merész ívű hullámhegyeket említek most, nem a kevésbé látványos mindennapi történelmünket formáló munkát. Mondom, mindez a napokban ötlött eszembe, most, hogy annak a brigádnak a vendége voltam. S még egy képtől azóta sem tudok szabadulni: a gépesített földmunkás bejön a lakókocsiba, fáradtan ül egv-két percet a műszak után, megmosdik, cigarettázik. Szófián. A ) fáradtságon azonban — akár kötésen a vér — átüt a jól végzett munka békéje, az egyéniség harmóniája, j Újságot vesz elő, ujjával kíséri a sorokat. Tudom, érthetetlen volt e cselekvést, firtató kérdésem, a hangsúly „miért”-je, s nem is azért hozakodtam vele elő, mert olyan csoda lenne, ha egy munkás külpolitikát olvas. Dehát ilyen fáradtan? A gépész csodálkozó szemekkel nézett rám. E ttől a tekintettől elszégyelltem magam, s rádöbbentem, hogy nem is Olyan képtelen szamárság Ivan Rabuzin eddig szerfölött naivnak tűnő festménye! Csak be kell helyettesíteni a nagy asztal körül békére koccintó festett alakokat a világ, -Európa népeinek vezetőire, és máris tudjuk, hogy Hét- j sinkiban is készülhetett volna a kép, nem is olyan ré- j gen. S ez már a legvasikosabb realitás, csakúgy, mint a munkás tekintete, a belőle sugárzó béke, legszebb karácsonyi csillagszórónk. Körmendi Lajos Eszperantó nyelvi tábor Bár 1977. július elseje még messze van, az eszperantisták már a jövő évi programon dolgoznak. Ennek egyik kiemelkedő eseménye lesz a Szolnokon, első ízben megrendezésre kerülő nyelvi tábor július 1—10. között. Régi terve a Magyar Eszperantó Szövetség szolnoki területi bizottságának, hogy bemutassák a külföldi eszpe- rantistáknak, érdemes Szolnokra látogatni. Ez a tervük most megvalósul. A jelzett időpontban hatvan-nyolcvan eszperantistát várnak a városba, elsősorban a szocialista országokból. A tíznapos programban nyelvgyakorlás, kirándulás, városnézés, gyár- és klublátogatás szerepel. A tábor végén a jelentkezők A és B kategóriájú nyelv-vizsgát tehetnek, amelyről diplomát kapnak. DOLGOS HÉTKÖZNAPOK Nonstop fejlődés Törökszentmiklóson Szó ami szó, Törökszent- miklós sosem tartozott azon városok közé, amelyekre valamilyen fontos beruházás miatt odafigyel az egész ország. Szinte észrevétlenül változik, csendben fejlődik, mint a kamaszok. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat. hogy egy' merőben új, megváltozott várost látunk. Törökszentmiklós sorsa talán ezért jellemző a vidéki városokra. fl vízhálózat fejlesztése Itt van például az idei városfejlesztés. Tanácsi erőből új beruházás — fejlesztési alap hiányában — nem volt. (A korszerű rendelőintézet építésére fordított nagy ösz- szegeket az utóbbi években a városi tanács.) Korábban elkezdett építkezéseket viszont folytattak. Negyven tanácsi bérlakás belső szerelését végzik például most. Ezeket a lakásokat a jövő nyáron adják át. A város ivóvíz-ellátása a napokban fordulóponthoz érkezett: átadták a II. számú vízmüvet. Építése hat évvel ezelőtt kezdődött, s 15 millióba került. A beruházást a tanács kezdte, de pénz hiányában befejezni nem tudta. Ezért vette át a vízműtársulás. Az új létesítmény nem több, hanem jobb vizet jelent, mert ülepítő, gáztalaní- tó és egyéb berendezései erre hivatottak. A társulás az idén két kutat fúratott. Napi ötszáz köbméter vízhozamuk kellete már a fogyasztóknak. A fúrás és a városi hálózatba való bekötés 1,6 millióba került. Szintén a társulat beruházásában elkészült az új víztorony alapja. Az ÁÉV alvállalkozó hiányában nem tudta felhúzni a víztoronyköpenyt. Ezt a munkát a tavasszal végzik majd el. Egyébként folytatódik a város vízvezeték-hálózatának rekonstrukciója is a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kivitelezésében. a Petőfi úton. Erre a célra a Finom- mechanikai Vállalat adott egymillió forintot. Bosszantja viszont a lakókat, hogy a csőhiány miatt elhúzódott az építkezés. A vízvezetékhálózat bővítését a lakosság összefogásával is tervezték. Ily módon 1460 méter vízvezeték épült az idén. Új szakmunkásképző Az idén hatmillió forintos költséggel elkészült a szakmunkásképző intézet új épülete. Haszna a tanulók képzésében felbecsülhetetlen. Befejeződött a sportpálya és az öltöző építése — az is elvitt másfél millió fqrintot. Hárommilliót meg az új, négy kocsiállásos mentőállomásra fordítanak. Az ilyen beruházásokat „átvett pénzből” fedezik. S arra vonatkozóan, hogy milyen jól kamatoztatják. említjük meg a Csikós József általános iskola négy tanteremmel való bővítését. Erre a célra a VEGYTEK adott egymillió forintot, amit a városi tanács kezdeményezésére 1,2 millió forint értékű társadalmi munkával egészítettek ki. Ennek köszönhető az, hogy a nyáron még üres területen átadásra vár négy új tanterem. Lakásépítés A tanácsi lakásépítkezés mellett a MÉSZÖV és az OTP ilyen irányú tevékenysége is figyelmet érdemel. A MÉSZÖV gondozásában például 24 lakást átadtak az idén, 36 befejezés előtt áll, s két 24—24 lakásos épület alapozása is elkezdődött az idén. OTP-beruházásban 42 lakás talált gazdára ebben az évben. Ezen túl a Tavasz úton 36 OTP-lakás belső, s ugyanott egy másik 36 lakásos ház szerelési munkálatai folynak. A November 7. úton — szintén az OTP beruházásában — 42 lakást építenek. Jövőre a Felszabadulás úton a tanács száz lakás építésére biztosít területet a MESZÖV-nek. A szanálás folyamatban van. Az OTP pedig a Kossuth Lajos úton jut a tanács segítségével ugyanilyen célra területhez A város főterén tanácsi beruházásban épül majd egy 50 lakásos épület melynek földszintjén, 560 négyzetméteren ruházati áruház lesz. Ugyancsak a földszinten kap helyet a fényképész, a fodrász, a ruházati szövetkezet, valamint a bőripari ksz és a Patyolat Vállalat szalonja. Az építkezést 1977 végén kezdik. Rz új év tervei Jövőre a Dózsa György és a Petőfi úton folytatódik a vízvezeték rekonstrukció. Erre a munkára közel kétmillió forintot fordítanak. Lakossági hozzájárulásból 300 ezer forint értékben bővítik a vízvezeték-hálózatot. Újabb négy kutat fúrnak, s elkészül az új víztorony. A tanteremhiány okozta gondokon enyhít majd az a négy új tanterem, melynek építését jövőre kezdik el. S ha már a közoktatás beruházásainál tartunk, említsük meg: egy hetvenöt személyes óvoda terve is elkészül jövőre, s a tanács helyet is biztosít építéséhez. Ami pedig egyéb területek fejlődését illeti: a város főterén levő éttermet és italboltot önkiszolgáló étteremmé alakítják át. A felújításra több mint kétmilliót fordítanak. A Baromfifeldolgozó Vállalatnál pedig március végére átadják a hatszáz személyes fürdőt és öltözőt, melynek építése 15 millió forintot emésztett fel. Ilyen tények alapján a város mérlegét úgy lehet summázni, hogy a fejlődés folyamatos. S. B. Átalakul a város főtere EGYENJOGÚSÁG Ül a fiatalasszony a csikkekkel teliszórt, sáros falusi autóbuszváró padján, a decemberi tavaszt hazudó napfény meg-megcsillan a karikagyűrűjén. Néha egy pillanatra megpihen a pillantása d csillogó afanykarikán, látszik, hogy nem régen hordja. Idilli látvány lenne, ám a fiatalasszony beszél is, pontosabban nem egyszerűen beszél, hanem folyamatosan káromkodik Kiereszti a hangját, lehetetlen nem hallani, amit mond. Valami történet kerekedne ki a szavaiból, de gyenge szálát minduntalan megszakítja egy-egy közbeszúrt trágárság, s utána már ki tudja számon tartani, hogy ki kinek mit mondott? De hát nem is a történet a fontos. Az csak váz szükséges rossz az előadónak és a hallgatóságnak egyaránt. Mert hallgatóság is van, nálam bennfenteseb b. Feketeruhás, nagykendős öregasszonyok — ülnek állnak körben, kuncogva, lapos, rejtett pillantásokat váltva hallgatják a beszélőt. Egy-egy felkiálltással, félszóval elárulják, hogy tetszik nekik a fiatalasszony stílusa. Mert olykor az ő Szájukon is kicsúszik egy káromkodás, de ilyen folyamatosan, élvezettel cifrázva legfeljebb férfiember káromkodik, az is inkább csak akkor, ha részeg. Az asszonyt megszólják az ilyesmiért, még csúfnevet is kap, hogy „mocskosszájú”, vagy valami hasonlót, ami aztán végigkíséri az életben, de még a gyerekeit is, ha a faluban maradnak. S lám, akadt valaki, aki szembeszáll a hagyománnyal, aki asszony létére ugyanúgy viselkedik, mint a férfiak. Már-már hősnek látják a fiatalasszonyt, s ő is annak látja önmagát: kihívóan magabiztos tekintete, kihúzott dereka erről tanúskodik. Hallgatom az elbeszélést, a többiekkel együtt már régen nem a történetre figyelek. Talán már nincs is történet, belefulladt a trágárságok mocsarába. Haragudnék a fiatalasszonyra, de teljes szívvel haragudni sem tudok. A mindenkori naiv forradalmárok hite csap meg, a gép- rombolóké, a nemes célért rossz módszerrel és eszközökkel küzdőké. Felszállunk a buszra, az asszonyok szétszóródnak. elfoglalják az üres helyeket. A fiatalasszony az ablak mellé ül, nézi az elsuhanó tájat, ökölbe szorított keze a térdén nyugszik. A nap ismét megcsillan a karikagyűrűjén. A fiatalasszony odanéz, mosolyog. B. A. Ajándék a tiszakíirti gyermekotthonnak Nem feledkeztek el a ti- szakürti gyermekotthon lakóinak karácsonyáról sem. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem egy autóbuszt ajándékozott a gyerekeknek, amelyet a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet szocialista brigádjai teljesen felújítottak. Az új busszal a_gverekek nemsokára már kirándulhatnak is, mivel még karácsony előtt, rövid kis ünnepségen átadták a gyerekeknek az ajándékot. Fiataloknak Szolnokon, a Komarov teremben karácsonyi műsort állítottak össze a szórakozni vágyó fiataloknak. Vasárnap délelőtt tíz órakor matinéit rendez a dzsessz klub. Évadzáró hangversenyt ad Kovács Gyula új együttese. Este hat órakor lemezparádé és vetélkedő várja a fiatalokat.
