Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

1976. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két gyár egy gyárban Hajnalban három-négy óra között két ember botorkál a kunszentmártoni téglagyár mögött. Kukoricaszárat hen- gergetnek, kitakarják: az ál­mos íöldet, amiből hat óra­kor a kotrógépek nagyokat harapnak. A szállítószalag surrogva dobja le terhét az elosztóházban. Innen már két irányba megy az agyag, az új gyárba és a régibe. o — Huzat van, nem fáznak? — Megszokja az ember még ezt is ... majd kérünk a deszka helyett üveget az ablakra — mondja Kórodi János rakodó. A régi gyárban vagyunk, vagyis a kettes számú üzem­ben. A présgép kíméletlenül ontja a négyszögletes masz- szát a szállítószalagra. Egy drót nyers téglákat hasít le szaporán. Ezeket kell hár­masával Kórodi Jánosnak és társának a szárító keretekre rakosgatni. Rakosgatni? Kap­kodni !... — Most elég gyengén megy a „meló”. Harminchat —harmincnyolc ezret „do­bunk” fel naponta. — Mindezt mennyiért? — Kettőezeröt—kettőezer­hat ... Kevesen hallgatják az időjárásjelentést úgy, mint mi. Ha süt a nap, gyorsab­ban szikkadnak a téglák, van hely a szárítóban. Ha nem. megérzi az ember kedve, meg a pénztárcája is. o Az agyagtéglák kis kocsik­ra kerülnek. Kézzel vonszol­ják őket a szárítóig. Innen ide látszik, ahogy egy hosz- szúkás alumínium hasáb ágaskodik az egyes számú üzem üvegfalához. Belsejé­ben szállítószalag, azon pe­dig agyag szalad föl az auto­mata prés garatjára. Odabent fotocella pislog a nyers tég­lákra. Mellette Bállá Ferenc- né betanított munkás rendez­geti a szárítóráma gerizdjeit. — Nem nagy munka ez. elvégezné a gép is, de így még véletlenül sincs fenn­akadás. — Hányán dolgoznak itt? — Amint láthatja, négyen, a két műszakban kilencen. Amott, *a másik üzemben ti­zenöt embert talál, akik ugyanezt a munkát végzik — kézzel, egy műszakban. Va­lamikor én is kinn álltam, a félig fedett épületben, csak nem téglát, hanem cserepe­ket rakodtam. Hogy meny­nyiért? Havi ezerötért, most meg a kettőezerötszáz is ke­vés ... A két gyár közé betonutat építettek, úgy hívják: „a vá­lasztó vonal”. Az egyik olda­lán szuszog az új kazán, s fehérük az új gyár fala. A másik oldalán négyszögletes a kémény alakja. Vaspánt ölelgeti itt-ott, le ne omoljon. A kőművesnek még arra is futotta száz évvel ezelőtt, hogy díszítést faragjon a tég­lába. A régi üzem most sap­ka nélkül didereg. „Elkor­hadtak a gerendák, ki kell cserélni a tetőt” — mondja kísérőm, Balogh Gyula tech­nikus. Belépünk a sötéten tátongó embemyi nyílások egyikén. Két munkás fél­meztelenül a nyerset pakol­ja, arrébb húsz méterrel ket­ten a készet. Ök már ruhá­ban. hisz ki-be járnak a ta­licskával. A nyílás előtt ko­csi áll, fehér a lovak októ­beri lehelete. Itt benn 30—40 fok lehet, s a levegőben fi­nom por kering. Boros János rakodó ellép a téglakupac mellől: — Leomlott, a csuda vin­né el! Nehezebben hala­dunk. — Mennyi a norma? — Legalább tizenkétezer naponta, hogy meglegyen a háromezerötszáz. Arcára rakódott a por. Kérdezem, mit kapnak télen, mit nyáron, hogy kevesebbet nyeljenek. — Szódát, teát meg néha citromot... — Mióta dolgozik itt? — Tizennyolc éve. — Nem gondolt arra soha, hogy máshová menjen? — Nem én ... ez itt csak félműszak. Hét órát dolgo­zunk. utána mehetek haza dolgozni. Tudja, a háztáji. — Beindult az új üzem .. .? — Be. — Ott többet keresnek, könnyebb Munkával, — Hogy oda mennék-e? Hát persze! De nem kérde­zett engem senki. K.uczora Jánosnét már kérdezték: — El akartam menni in­nen. Azt mondta az igazga­tó, jó helyem lesz a „műszá­rítóban”. Hát most ott dol­gozom, betanítót munkás va­gyok. Csak arra kell vigyáz­nunk. hogy egyenletesen szá­radjon a tégla. Gombokat nyomogatunk a „troli” hozza viszi az anyagot. — Hány műszakban? — Három. Régen a cserép- gyártóknál rakodó voltam egy műszakban, de nem saj­nálom. — Kik kerültek az új üzembe? — A cserépkészítők egy ré­sze, s azok. akik legrégebben vannak a vállalatnál. e Ugyanezt kérdeztem Há­mori Páltól, a gyáregység igazgatójától: — Ahogy mondta az elv­társnő. a „régiek”. De sokan visszamentek oda, ahonnan jöttek. A hidegbe, a melege be ... Nem ment ugyanis a gyár kezdetben, hibák hibá­kat követtek. Abban az idő­ben hárman raktak meg, öt kocsit naponta. Most ketten tizenötöt. Sok volt a munkás, kevés a bér. Most fordult a helyzet. — Mennyit termel az új üzem, mennyit a régi? — Az újban hatvanhárman dolgoznak, 16 millió téglát gyártanak egy évben, a ré­giben 97-en, ott pedig 14,5 milliót. Az 1970-ben átadott üzem tavaly már az elvárt mennyiséget teljesítette, de tudnánk több téglát készíte­ni, ha nem. lenne „kicsi” a mesterséges szárító. Valami­kor kicsire szabták. Kuczora Jánosné: Gombokat „nyomogatunk" há­rom műszakban ...” — Egy munkásasszony azt mondta, a jövő a gépeké.. . — Felszámoljuk majd a régi gyárat még ebben az öt­éves tervben. Száz-százhúsz millió forintért új üzemet építünk. A bányafúrások már befejeződtek, az idén kezdő­dik a tervezés. Szóval igaza volt. Hajnal József Itt elkel a hűsítő I vegyiparban lavult a panaszügyek intézése fl Bólyi állami Gazdaságban Korszerű tehenészeti telepet építenek A 22 ezer hektáros Bólyi Állami Gazdaság a mostani ötéves terv során nagyüzemi szintre fejleszti a tejterme­lést, és ennek érdekében két óriási tehenészeti telepet épít, amelyek országosan is a legnagyobbak közé tartoz­nak majd. A MÉM jóváhagyta a bó­lyi gazdaság szarvasmarha­tenyésztésének rekonstruk­ciós programját, és ennek alapján megkezdődött a ter­vezés. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége megvizsgálta az iparágban dolgozók panaszainak, beje­lentéseinek ügyintézését. A Szakszervezeti Központ ez év első 9 hónapjában 54 pa­naszos munkáslevelet kapott. A munkáslevelek eüntézésé- nél előírt 30 napos határidő­nek az esetek többségében eleget tettek. A panaszok mintegy 70 százaléka bizo­nyult megalapozottnak, és ennek megfelelően az ügy elintézése is a panaszosnak szolgáltatott igazságot. A Szakszervezeti Központot sze­mélyesen felkeresők száma csökkent, de a korábbinál többen tettek bejelentést, pa­naszt a vállalatok illetékes testületéinél. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a vál­lalatoknál körültekintőbben foglalkoznak a dolgozók ész­revételeivel, gyorsabban in­tézik bejelentéseiket és ' a társadalmi és gazdasági ve­zetők tárgyilagos magatar­tása is hozzájárult a ked­vező munkahelyi légkör ki­alakításához. Eltemették a szolnoki gázrobbanás áldozatait A november 2-i, Tóth Ferenc utcai gázrobbariás áldoza­tait társadalmi gyászszertartáson mély részvéttel búcsúz­tatták tegnap délután Szolnokon, a Munkásőr úti temető­ben. A városi temető kolumbá- riuma előtti téren felravata­lozott koporsók előtt a vá­ros lakóinak ezrei rótták le kegyeletüket, díszőrséget áll­tak az elhunytak munkatár­sai, barátai és ismerősei. Az őrség tagjai a gyászzene alatt, ötpercenként váltották egy­mást, s legvégül, a szertar­tás előtt a megye és a vá­ros párt-, tanácsi, társadal­mi és tömegszervezeteinek vezetői álltak a koporsók köré. A gázrobbanás következ­tében elhunyt tizenhárom szolnokitól — Bárhács Sán- dorné 34 éves kereskedelmi dolgozó, Csák Dezső 62 éves nyugdíjas, Dobos Lászlóné21 éves ktsz-dolgozó, Dobos Ju­dit 6 hónapos csecsemő, özv. Horváth Józsefné 91 éves nyugdíjas, özv. Kocsis Gyu­lámé 70 éves nyugdíjas. Pe- tőházi Imréné 33 éves ház- felügyelő, Petőházi Imre 8 éves iskolai tanuló, Petőházi Sarolta 12 éves iskolai ta­nuló, Rigó Anna Mária 11 éves iskolai tanuló, Rimóczi János 64 éves nyugdíjas, Tol­mács Alajos 66 éves nyugdí­jas, Tolmács Alajosné 63 éves nyugdíjas — a megye és a város lakossága nevé­ben Zakár Zoltán, a Haza­fias Népfront városi elnöke búcsúzott. Elmondta, hogy társadalmunk nem hagyja magára az elhunytak hozzá­tartozóit, hiszen a megye és a város segítsége, részvéte már a tragikus szerencsét­lenség első perceiben meg­nyilvánult. Ezt példázza az otthontalanok elhelyezése, s a róluk való együttérző gon­doskodás. A MÁV Járműjavító férfi­kórusának gyászéneke hang­zott fel, miközben a kopor­sókat elhelyezték a gyász­kocsikon, illetve a munka­társak, barátok a vállukon vitték. A síroknál Bede Lász­ló, a Jubileum lakásszövet­kezet elnökhelyettese vett végső búcsút az elhunytak­tól. A rokonok, barátok, is­merősök koszorúi mellett sok-sok szolnoki is virággal rótta le részvétét, a sírokat teljesen elborították a kegye­let virágai. „Nagyipari” szövetkezet Karcagon Szolnok megye legnagyobb ipari szövetkezete alakul meg január elsején Karcagon az általános szerelőipari és a fa-, elektro-, lakatosipari szö­vetkezetek egyesülésével. A két szövetkezet tagsága a nemrégiben megtartott köz­gyűlésen fogadta el az egye­sülésről szóló tervezetet. A létrejövő ipari szövetkezet csaknem hatszáz munkása a tervek szerint évente mint­egy 140 millió forint értékű terméket állít majd elő. Új típusú szerszámgépek Csepelről A Csepel Művek Szer­számgépgyárában az idén több új típusú szerszámgép sorozatgyártását kezdték meg. Ilyen például az új fú­ró- és marógép, amely 1977- től már teljesen felváltja az eddigi univerzál maróberen­dezést. A csepeli Szerszámgépgyár a tervidőszakban kooperá­ciós szerződéseinek meg­hosszabbítására. kibővítésé­re törekszik, elsősorban a fúró- és marógépek, vala­mint a precíziós berendező* sek gyártásában. Mind szé­lesebb körben alkalmazott számjegyvezérlésű gépeket továbbra is főként saját, fej­lesztéssel alakítják ki. A gyárban jelenleg 30—35 fé­le szerszámgépet készítenek, ezek legtöbbje, beleértve a hagyományos megmunkáló gépeket is, itthon és külföl­dön is keresettek. Már a télre készülnek Gúpszemle a Közúti Igazgatóság szolnoki telepén Téü gép&zemlét tartottak tegnap délelőtt Szolnokon, a KPM Közúti Igazgatóságá­nak géptelepén — csaknem húszfokos melegben. A télre azonban készülni kell, hiszen megyénk 1300 kilométer hosszú úthálózatából 400 ki­lométer hosszú főutat sózni, 780 kilométer hosszú alsóbb­rendű utat pedig salakozni kell, ha „fagyosra” fordul az idő. Helt Lajos igazgató elmondotta, hogy megyénk­ben a síkosság elleni védeke­zés a legfontosabb feladat. Szerződésit kötöttek a Mete­orológiai Intézettel, ahonnan riasztást kapnak, ha rossz idő várható s ilyenkor egy órán belül már intézkednek is az akadályok elhárítására. A tegnapi szemlén 4 hó­maró, 8 nehéz-motoros eke, 33 könnyűmotoros hóeke, 4 autógráder, 15 sószóró, és 15 salakszóró sorakozott fel a géptelep udvarán. A felsorol­takon kívül még 80 különbö­ző gépre kötöttek szerződést vállalatokkal, szövetkezetek­kel. gazdaságokkal. Gondos­kodtak a dolgozók ellátásá­ról, meleg védőruhát kaptak, téli melegedőket jelöltek ki részükre, s forró teát szállí­tanak majd ki a munka­helyékre. Az igazgatóság felkészülését jellemzi, hogy jelenleg 2 ezer tonna sóval rendelkeznek, december kö­zepén 1200 tonna érkezik, s jövő év elején újabb 3 ezer tonnát kapnak. i Szemlén a hóekék

Next

/
Oldalképek
Tartalom