Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

1976. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új MSZBT-tagcsoportok a megyében Alapító oklevelek átadása, baráti találkozó A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordu­lója alkalmából immár ha­gyományosan minden évben sor kerül az arra érdemes üzemi vállalati kollektívák MSZBT-tagcsoporttá nyilvá­nítására. Tegnap délután Szolimákon, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem Munkásőr úti központjában ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a forrada­lom évfordulójáról. Az ün­nepségen Botó Péter, a vál­lalat MSZBT-tagcsoport já­rnak ügyvezető elnöke mon­dott ünnepi beszédet, amely­ben megemlékezett a válla­lat hosszú idő óta tartó és egyre szélesedő szovjetunió- beli kapcsolatairól, így töb­bek között arról a magyar- szovjet geofizikai együttmű­ködésről, amely a nagy mélységű és magas hőmér­sékletű olajkutak vizsgálatá­nál alakult ki. Az ünnepség keretében Medvegyev Vladi- mimé, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Tanácsának tagja adta át a vállalatnak a tagcsoporttá nyilvánítást igazoló alapító oklevelet. Ezen kívül MSZBT-alapí- tó oklevelet odtak j át a Tö- rökszentmiklós és Vidéke ÁFÉSZ, a kenderesi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet, a Jászberényi 606. sz. Klapka György Szak­munkásképző Intézjst. vala­mint a túrkevei j Kossuth úti általános iskola kollektí­váinak. Az ünnep alkalmából a megye MSZBT-áktivistái kö­zül többen kaptak kitünte­tést. * * * Rangos esemény színhelye volt Zagyvarékas is. A Szovjet Kultúra és Tu­domány Hazánk képviseleté­ben Oleg Toscsakov kultu­rális osztályvezető a Haza­fias Népfront megyei Bizott­ságának meghívására tegnap a községbe látogatott. Zagy­varékas párt- és tanácsi ve­zetőinek társaságában a he­lyi Béke Tsz elnökének dr. Budai Kálmánnak kalauzo­lásával a Kiváló címet vise­lő művelődési házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója után előadást tartott „A Szovjetunió népgazdaságá­nak helyzete, a kommuniz­mus építésének távlatai” címmel. Magammal soha nem vagyok elégedett — Gyerekkoromban is mindig a technika érdekelt. Kilencéves voltam, amikor az akkori tanítóm bíztatásá­ra az első csöves rádiókészü­léket megépítettem. Persze, mint minden srácot, engem is nagyon érdekelitek az ál­latok. Vettem két házimyulat, nagy keservesen kerestem meg az árát. Csináltam nekik egy szép kis vermet, mém's elpusztultak. Akkor átalakí­tottam a vermet műhellyé, és attól kezdve csak gépek­kel fotgjLalikaztam. Ekkor már tanyán elitünk. Kenderesen van a hosszúhá­ti iskola, itt tanultam. Miikor délután hazajöttem kihajtot­tam a tehenet vagy a disznót legelni. Zsebemben a bicska, jó állású fia, amit már régebben kinéztem, fejem fö­lött röpködtek a LI—2-esek, elkezdtem repülőgépet farag­ni. Mellettem szántottak a traktorok, arattak a kombáj­nok, ha csak lehetett egy-egy fordulóra fieflikéredzikeeLtem. Hol adatik ez meg egy városi 'gyereknek? Csoda-e, hogy ezután Makóra jelentkeztem gépésznek? Akkor, ötvenki­lencben még a szalkimunfcás- íanulóknak is felvételezni Szöllfisi Sándor szivattyúmü-fögépész beszél életéről, munkájáról A három évből különbözetit tettem, és agy nyári szünidő­ben Szolnokon ugyanúgy le­vizsgáztam, mint a többiek. Az első, érdekesnek nevez­hető újítások ebben az idő­ben jelentkeztek. Be keli val­lanom, hogy mindig olyan dolgon törtem a fejem, amit a szükség hozott. Például; az akkumulátorokhoz desztillált vizet készítő berendezésünk­nek állandóan kiégtek a fű- ttőbetótjai. Nem győztük cse­rélni őket, egészen addig, amíg nem építettem hozzá egy hőszabályozót. Utána ka­pott a vállalat egy hordó- gyártó üzemet, ahol a gép­sorban egy vonalhegesztőt se­hogyan sem tudták megjaví­tani. (Ez hegeszti össze a meggörbített palástokat, te­hát, ha nem jó, akkor nincs hordó.) Hiába jött az eladók­tól is a mérnök, a berende­kellett. S mivel a pályázók fele sem juthatott be az is­kolába, inagyon büszke voll- itam, hogy engem felvettek. Egy év múlva átkerültem Szegedre, és a Csongrád me­gyei rádáóklubiban ismerked­tem meg igazán az elektro­mosság alapjaival. A kitűnő szalkmunkásvizs- ga után hazajöttem Kisúj­szállásra. Az akkori gépjaví­tóban, a mai MEZŐGÉP Vál­lalatnál kezdtem dolgozni. és tíz évig el sem jöttem onnan. Mór akkor gondoltam arra, hogy tovább kellene tanulni, de a katonaság közbeszólt. Ott viszont megszereztem a hivatásos gépkocsivezetői jo­gosítványt, és (kiképeztek bennünket a legújabb elektromos haditechnikára, amelynek kezeléséből ugyan­csak vizsgát tettünk. Nos, ez néhányunlknak olyan jól si­került, hogy a felsőfokú ké­pesítésit is megkaptuk. Lesze­reltem és 23 évesen megcé­loztam a mezőtúri Mezőgaz­dasági Gépészeti Techniku­mot, amit 1970-ben fejeztem be. Közben, ment most már éreztem hogy az elektromos­ság izgat legjobban, éltem a munkahelyem adta lehető­séggel: megszereztem a gép- járművillamossági műszerész szalkmunlkásbizonyítványt is. zés öreg volt, alkatrészt sem lehetett kapni hozzá, aliiig- alig tudtunk termeim, És ek­kor jött a Rádió-technika cí­mű újság, amelyben én ré­gebben olvastam egy olyan fél vezetőről, amellyel már nagyon nagy tdljesíitménvű áramot lehet megszaggaitni, és nekünk erre volt szüksé­günk. Utána néztem a szak­irodalomban és elmeséltem a főmérnöknek az elképzelése­met. Ő rettentő 'gyorsan rá­harapott, szó .ami szó: szep­tember 20-án 'kaptam a meg­bízást. október 18-án pedig már a próbaüzemnek örül­hettünk. A gép jól (működött, azóta is ezzel a berendezéssel dolgoznak, és még akkor ok­tóbertől januárig valami másfél milliót takarítottunk meg véle. De nem is ez a lé­nyeg, hanem az, hogy végre elindulhatott a normális ter­melés. Itt kezdődtek a bajok. Az újítás befutott, megjárta a maga útját, én pedig kaptam érte 47 ezer forintot, ami szá­momra akkor nagyon nagy összeg volt. De úgy látszik a vállalatnak is, mert utána valahogy nem engedtek szó­hoz jutni. Hiába akartam például a különböző kapcso­lóberendezésekkel foglalkoz­ni, — nem hagyták. Így új munkahely után néztem, és elmentem a kenderesi szak­munkásképzőbe oktatónak. Itt viszont nagyon rövid idő alatt rá kellett jönnöm, hogy teljesen alkalmatlan vagyok pedagógusnak. Már az is ide­gesített, ha valaki rosszul fogta a reszelőt. Pedig tud­tam, hogy nem tehet róla, én is így kezdtem, de ettől füg­getlenül még nézni sem bír­tam. Ezért az első adandó al­kalommal eljöttem. Egy ve­gyesipari ktsz-nél voltam részlegvezető, de nem szeret­tem vidékre járni. Ha egy percet kések a busztól teker­hetem a biciklit. Én ennél szabadabb élethez szoktam. Hazajöttem Kisújszállásra, az egyik szervizben dolgoz­tam, viszont néhány hónap múlva ismét megállapíthat­tam, hogy csöbörből-vödörbe kerültem. Először volt tizen­négy tanulóm, aztán har­minchárom beosztottam, itt pedig az egész város behoz­hatta a rádióját, televízióját. Emberekkel bánni — ez me­gint csak nem nekem való volt. Végül a Tiszaimenti Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalatnál, a jelenle­gi munkakörömnél kötöttem ki: szivattyú-f őgépész va­gyok. Ez számomra 1974-ben teljesen új világ volt, de ha­mar megbarátkoztam vele. A [kisújszállási esőztető öntöző­fürt nyomásközpontja mesz- sze van a város zajától, a többiek is szeretettel fogad­tak, segítettek, — révbe ér­tem. Először az akadozó vezér­lőrendszert tettük rendbe, utána már jutott idő egyébre is. Például ahogv idejöttem, két hét múlva érkezett egy kormánydelegáció, és be kel­lett volna mutatni a telepet. De azt csak úgy lehetett, hogy az ember elmesélte: mi történik, ha ezt a gombot megnyomjuk, mi ha a mási­kat és így tovább ... Bizto­san sokan mentek el innen úgy, hogy nem értettek az egészből semmit. Akkor jött az a gondolatom, hogy terep­asztalt kell csinálnom. Bele­építettünk egy magnót, há­rom perc alatt bemutat, el­magyaráz mindent, attól füg­getlenül, hogy esetleg az eső miatt nem öntöznek, tehát nem működik a telep. Az or­szágos alkotó ifjúsági pályá­zaton harmadik díjjal jutal­mazták. Vagy egy másik újí­tás. A csőrobbanásökkal sok bajunk volt. mert csak úgy tudtuk megállapítani, hogy hol a hiba. ha árasztottunk, és rátaláltunk a tócsára. No, de 35 fokos melegben példá­ul magas kukoricában trópu­si viszonyok uralkodnak ... Készítettem egy csőtörésjel­zőt. a modell megvan, de nincs kivitelező. Feladatom annyi van, hogy akár össze is csaphat a fe­jem felett, tehát tétlenségre nem panaszkodom, önma­gámmal. a végzett munkám­mal soha nem vagyok elége­dett. Szeretném, ha még több hasznomat vennék... Vi­szont van egy ötéves fiam és egv kétéves lányom, s az a véleményem, hogy 33 éves koromra szebb eredménnyel nem is dicsekedhetnék. Lejegyezte: Braun Ágoston SZÉP, HASZNOS NAP VOLT Veteránok találkozója Szolnokon Az idős elvtársak nagy érdeklődéssel hallgatták a megye politikai, gazdasági és közmű­velődési helyzetéről szóló tájékoztatót Őszinte, szívből jövő kö­szönőszavak hangzottak el a meghívásért, hogy az idén sem feledkeztek el róluk. Még több elismerő szó mind­azért a munkáért, amelyet a megyében élők végeztek a szocialista haza építésében. És legalább ugyanennyi hasznos javaslat, észrevétel a felszólalásokban, nemes segí­tőkész szándéktól indíttatva a gondok megoldására. Mindez azt bizonyítva: ha az ember felett el is jár az idő, ha megfehéredik a haj, ha az egészség sem a legjobb már, a kommunista akkor is a párt ügyét szolgálja. Szíve, hite, lelkesedése töretlen, amíg él. Igen, így lehet leginkább jellemezni annak a tegnap délelőtti találkozónak a han­gulatát, amely immár hagyo­mányos lett a megyében, és amelyen évről évre a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői találkoz­nak az idős kommunistákkal, a munkásmozgalom veterán­jaival. Ezen a tegnap délelőt­ti összejövetelen is — ame­lyen ott volt Andrikó Miklós. a megyei pártbizottság első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, Majo­ros Károly, Szekeres László, a megyei pártbizottság titká­rai, Árvái István, az SZMT vezető titkára. Szívós Antal, a KISZ megyei bizottság első titkára, a megyei pártbizott­ság osztályvezetői, a járási a városi pártbizottságok első titkárai — Ott ült a terem­ben hetvenkét „idős harcos”. Akinek az egészsége engedte, eljött a találkozóra, mert — ahogyan özvegy Susa Mi- hályné mondta a találkozó előtt; „Jól esik, hogy gondol­nak ránk. hogy szót váltha­tunk a régi elvtársakkal. Ez a nap ünnep a számunkra”. Szekeres László üdvözlő szavai után a résztvevők egy­perces néma felállással em­lékeztek azokra a társaikra, akik már nem vehettek részt az idei összejövetelen. Emlé­keztek Nemes Sándorra, Mol­nár Mihályra, Hasznos János­ra, Jáger Józsefre, Hajdú Já­nosra, Mészáros Istvánra és GömÖri Imrére. A kegyelet perce után kedves, megható esemény következett: Pusz­tai Tamásné, a megyei párt­bizottság egyik KlSZ-alap- szervezetének titkára köszön­tötte a veteránokat. Elmond­ta: azzal is kifejezésre akar­ják juttatni azon elhatározá­sukat, hogy a harcos elődök útján akarnak járni, ho^v alapszervezetük felvette Ra­gó Antal nevét, aki a mun­kásmozgalom egyik kiemel­kedő szolnoki egyénisége volt. És köszöntötte — több KISZ-es vörös szegfűkkel is — azokat, akik az idén szü­letésük kerek évfordulóját ünnepelték. Összesen tizen­nyolcán voltak ilyenek, kö­zöttük is a legidősebbek — a mezőtúri Kazi Ferenc és a nagyiváni Nagy József idén töltötte be 90. életévét. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a megye pártéletéről, politikai, gazdasági és közművelődési helyzetéről tartott nagy ér­deklődéssel kísért beszámo­lót. Elmondta többek között, hogy a párt életében az oly nagy jelentőségű eseményso­rozatot, mint a párttagsági könyvek cseréje sikeresen végrehajtottuk, most foly­nak az ünnepélyes tagkönyv- átadó taggyűlések. E politi­kai akció során a megyében is erősödött a párt eszmei, szervezeti, cselekvési egysé­ge. Szólt az ötödik ötéves terv célkitűzéseiről, az idei esztendő eredményeiről. Szó volt a megye mezőgazdaságá­nak fejlesztését elősegítő ter­vekről, a lakásépítésben, a kommunális ellátásban, a szolgáltatásban megoldandó feladatokról. És az idős kommunisták? Dr. Máté Mátyás örömének adott kifejezést a reális ter­vek hallatán, de szóvá tette, hogy lassan halad a Jármű­javító rekonstrukoiós prog­ramjának végrehajtása, ezen változtatni kellene. És még egy javaslata: a város veze­tői törődjenek többet Szolnok munkáslakta kerületeinek fejlesztésével is. Tabák La­jos arra hívta fél a figyelmet, hogy a megyében is többet kellene tenni az üzemekben a gépek többműszakos kihasz­nálása érdekében. Árvái Já­nos nemrég költözött vissza a megyeszékhelyre: „Hét évig voltam távol és most tűnik szemembe az a nagy fejlődés, ami ezidő alatt Szol­nokon végbement” — mond­ta. Tóth István azt fejtegette, hogyan lehetne Mezőtúron az értelmiséget jobban bevonni a város közéletébe. Dr. Po- lónyi Szűcs Lajos a cukorré­patermesztés témáját emlí­tette. Többen mondták — így Csajági János, Tóth István is —, jó, hogy a járási, a városi pártbizottságok is rendeznek ilyen programokat, találko­zókat. Zsemlye Ferenc vi­szont szóvá tette: a szolnoki pártbizottság többször hív­hatná munkamegbeszélésre az . idős párttagokat; Mert mint többen mondták: mi, akik már nem harcolunk az első vonalban, azért amire erőnkből, tehetségűnkből fut­ja, igyekszünk segíteni. Az észrevételekre, javasla­tokra Andrikó Miklós vála­szolt. A közösen elfogyasztott ebéd után a megye veterán­jai a szolnoki bútorgyárba látogattak, ahol SzilaSi József igazgató tájékoztatta őket az üzem munkájáról, majd megnézték a gyárat, a bemu­tatótermet. Szép volt ez a nap, — mondták a veteránok és hoz­zátették: reméljük jövőre új­ra találkozunk. V. V. Fotó: N. Zs. Szakszeruezeti munkáért, a haza szolgálatáért Kitüntetések Tegnap délelőtt a Szakszervezetek Szolnok megyei Ta­nácsa titkársága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott, melyen ki­tüntetéseket is átadtak. Kácsor József, az SZMT osztályvezetője megemléke­zése útán bejelentette, hogy Lénárt József, az SZMT el­nökségének tagja, a jászbe­rényi szakmaközi szakszer­vezet titkára, valamint Dá­vid Péter, a MEDOSZ me­gyei bizottságának munka­társa a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át a SZOT-ban. A meghívottak közül Csonka Margit, a SZMT pénzügyi és gazdasági vezetője, Takó József, a MÁV Járműjavító Üzem propagandistája és Bányai József, a közalkalmazottak szakszervezete megyei bízott, ságának titkára a Szakszer­vezeti munkáért ezüst foko­zatú kitüntetést vette át. Húsz megyei szakszervezeti aktivista a Szakszervezeti munkáért oklevél kitüntetés­ben részesült, c mintegy 26 ezer forintot osztottak szét a munkájukat kiválóan vég­ző érdekvédelmi és egyez­tető szakszervezeti munká­sok között. * Ünnepi ülésen emlékeztek a NOSZF 59. évfordulójára a Szolnok megyei Rendőrfő­kapitányságon is. M. Szabó István vezérőrnagy, megyei főkapitány az évforduló je­lentőségének méltatása után kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért ér­demérem arany fokozatát Tóth András rendőrszázados, Vasé Károly rendőr-zászlós, Nagy István rendőrszázados Popovics Antal, a Karcagi Állami Gazdaság igazgatója, Jackanin József, a 17. sz. AFIjT szolnoki üzemének vezetője kapta. Az ezüst- és a brcmz fokozatot hárrnan- hárman vették át. A Köz- biztonsági Érem arany foko­zatát hét, az ezüstöt négy, a bronz fokozatot pedi^* két rendőr érdemelte ki. Ezen az ünnepségen két Szolgálati Érdemérem át- nyújtására is sor került: Tóth Miklós rendőralezredes, a főkapitányság pártbizottsá igának titkára 20 éves. Daró- czi András rendőralezredes, főkapitány-helyettes 25 éves szolgálatáért vehette át a kitüntetést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom