Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-06 / 263. szám
1976. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új MSZBT-tagcsoportok a megyében Alapító oklevelek átadása, baráti találkozó A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából immár hagyományosan minden évben sor kerül az arra érdemes üzemi vállalati kollektívák MSZBT-tagcsoporttá nyilvánítására. Tegnap délután Szolimákon, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem Munkásőr úti központjában ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a forradalom évfordulójáról. Az ünnepségen Botó Péter, a vállalat MSZBT-tagcsoport járnak ügyvezető elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett a vállalat hosszú idő óta tartó és egyre szélesedő szovjetunió- beli kapcsolatairól, így többek között arról a magyar- szovjet geofizikai együttműködésről, amely a nagy mélységű és magas hőmérsékletű olajkutak vizsgálatánál alakult ki. Az ünnepség keretében Medvegyev Vladi- mimé, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Tanácsának tagja adta át a vállalatnak a tagcsoporttá nyilvánítást igazoló alapító oklevelet. Ezen kívül MSZBT-alapí- tó oklevelet odtak j át a Tö- rökszentmiklós és Vidéke ÁFÉSZ, a kenderesi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet, a Jászberényi 606. sz. Klapka György Szakmunkásképző Intézjst. valamint a túrkevei j Kossuth úti általános iskola kollektíváinak. Az ünnep alkalmából a megye MSZBT-áktivistái közül többen kaptak kitüntetést. * * * Rangos esemény színhelye volt Zagyvarékas is. A Szovjet Kultúra és Tudomány Hazánk képviseletében Oleg Toscsakov kulturális osztályvezető a Hazafias Népfront megyei Bizottságának meghívására tegnap a községbe látogatott. Zagyvarékas párt- és tanácsi vezetőinek társaságában a helyi Béke Tsz elnökének dr. Budai Kálmánnak kalauzolásával a Kiváló címet viselő művelődési házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója után előadást tartott „A Szovjetunió népgazdaságának helyzete, a kommunizmus építésének távlatai” címmel. Magammal soha nem vagyok elégedett — Gyerekkoromban is mindig a technika érdekelt. Kilencéves voltam, amikor az akkori tanítóm bíztatására az első csöves rádiókészüléket megépítettem. Persze, mint minden srácot, engem is nagyon érdekelitek az állatok. Vettem két házimyulat, nagy keservesen kerestem meg az árát. Csináltam nekik egy szép kis vermet, mém's elpusztultak. Akkor átalakítottam a vermet műhellyé, és attól kezdve csak gépekkel fotgjLalikaztam. Ekkor már tanyán elitünk. Kenderesen van a hosszúháti iskola, itt tanultam. Miikor délután hazajöttem kihajtottam a tehenet vagy a disznót legelni. Zsebemben a bicska, jó állású fia, amit már régebben kinéztem, fejem fölött röpködtek a LI—2-esek, elkezdtem repülőgépet faragni. Mellettem szántottak a traktorok, arattak a kombájnok, ha csak lehetett egy-egy fordulóra fieflikéredzikeeLtem. Hol adatik ez meg egy városi 'gyereknek? Csoda-e, hogy ezután Makóra jelentkeztem gépésznek? Akkor, ötvenkilencben még a szalkimunfcás- íanulóknak is felvételezni Szöllfisi Sándor szivattyúmü-fögépész beszél életéről, munkájáról A három évből különbözetit tettem, és agy nyári szünidőben Szolnokon ugyanúgy levizsgáztam, mint a többiek. Az első, érdekesnek nevezhető újítások ebben az időben jelentkeztek. Be keli vallanom, hogy mindig olyan dolgon törtem a fejem, amit a szükség hozott. Például; az akkumulátorokhoz desztillált vizet készítő berendezésünknek állandóan kiégtek a fű- ttőbetótjai. Nem győztük cserélni őket, egészen addig, amíg nem építettem hozzá egy hőszabályozót. Utána kapott a vállalat egy hordó- gyártó üzemet, ahol a gépsorban egy vonalhegesztőt sehogyan sem tudták megjavítani. (Ez hegeszti össze a meggörbített palástokat, tehát, ha nem jó, akkor nincs hordó.) Hiába jött az eladóktól is a mérnök, a berendekellett. S mivel a pályázók fele sem juthatott be az iskolába, inagyon büszke voll- itam, hogy engem felvettek. Egy év múlva átkerültem Szegedre, és a Csongrád megyei rádáóklubiban ismerkedtem meg igazán az elektromosság alapjaival. A kitűnő szalkmunkásvizs- ga után hazajöttem Kisújszállásra. Az akkori gépjavítóban, a mai MEZŐGÉP Vállalatnál kezdtem dolgozni. és tíz évig el sem jöttem onnan. Mór akkor gondoltam arra, hogy tovább kellene tanulni, de a katonaság közbeszólt. Ott viszont megszereztem a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt, és (kiképeztek bennünket a legújabb elektromos haditechnikára, amelynek kezeléséből ugyancsak vizsgát tettünk. Nos, ez néhányunlknak olyan jól sikerült, hogy a felsőfokú képesítésit is megkaptuk. Leszereltem és 23 évesen megcéloztam a mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Technikumot, amit 1970-ben fejeztem be. Közben, ment most már éreztem hogy az elektromosság izgat legjobban, éltem a munkahelyem adta lehetőséggel: megszereztem a gép- járművillamossági műszerész szalkmunlkásbizonyítványt is. zés öreg volt, alkatrészt sem lehetett kapni hozzá, aliiig- alig tudtunk termeim, És ekkor jött a Rádió-technika című újság, amelyben én régebben olvastam egy olyan fél vezetőről, amellyel már nagyon nagy tdljesíitménvű áramot lehet megszaggaitni, és nekünk erre volt szükségünk. Utána néztem a szakirodalomban és elmeséltem a főmérnöknek az elképzelésemet. Ő rettentő 'gyorsan ráharapott, szó .ami szó: szeptember 20-án 'kaptam a megbízást. október 18-án pedig már a próbaüzemnek örülhettünk. A gép jól (működött, azóta is ezzel a berendezéssel dolgoznak, és még akkor októbertől januárig valami másfél milliót takarítottunk meg véle. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre elindulhatott a normális termelés. Itt kezdődtek a bajok. Az újítás befutott, megjárta a maga útját, én pedig kaptam érte 47 ezer forintot, ami számomra akkor nagyon nagy összeg volt. De úgy látszik a vállalatnak is, mert utána valahogy nem engedtek szóhoz jutni. Hiába akartam például a különböző kapcsolóberendezésekkel foglalkozni, — nem hagyták. Így új munkahely után néztem, és elmentem a kenderesi szakmunkásképzőbe oktatónak. Itt viszont nagyon rövid idő alatt rá kellett jönnöm, hogy teljesen alkalmatlan vagyok pedagógusnak. Már az is idegesített, ha valaki rosszul fogta a reszelőt. Pedig tudtam, hogy nem tehet róla, én is így kezdtem, de ettől függetlenül még nézni sem bírtam. Ezért az első adandó alkalommal eljöttem. Egy vegyesipari ktsz-nél voltam részlegvezető, de nem szerettem vidékre járni. Ha egy percet kések a busztól tekerhetem a biciklit. Én ennél szabadabb élethez szoktam. Hazajöttem Kisújszállásra, az egyik szervizben dolgoztam, viszont néhány hónap múlva ismét megállapíthattam, hogy csöbörből-vödörbe kerültem. Először volt tizennégy tanulóm, aztán harminchárom beosztottam, itt pedig az egész város behozhatta a rádióját, televízióját. Emberekkel bánni — ez megint csak nem nekem való volt. Végül a Tiszaimenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál, a jelenlegi munkakörömnél kötöttem ki: szivattyú-f őgépész vagyok. Ez számomra 1974-ben teljesen új világ volt, de hamar megbarátkoztam vele. A [kisújszállási esőztető öntözőfürt nyomásközpontja mesz- sze van a város zajától, a többiek is szeretettel fogadtak, segítettek, — révbe értem. Először az akadozó vezérlőrendszert tettük rendbe, utána már jutott idő egyébre is. Például ahogv idejöttem, két hét múlva érkezett egy kormánydelegáció, és be kellett volna mutatni a telepet. De azt csak úgy lehetett, hogy az ember elmesélte: mi történik, ha ezt a gombot megnyomjuk, mi ha a másikat és így tovább ... Biztosan sokan mentek el innen úgy, hogy nem értettek az egészből semmit. Akkor jött az a gondolatom, hogy terepasztalt kell csinálnom. Beleépítettünk egy magnót, három perc alatt bemutat, elmagyaráz mindent, attól függetlenül, hogy esetleg az eső miatt nem öntöznek, tehát nem működik a telep. Az országos alkotó ifjúsági pályázaton harmadik díjjal jutalmazták. Vagy egy másik újítás. A csőrobbanásökkal sok bajunk volt. mert csak úgy tudtuk megállapítani, hogy hol a hiba. ha árasztottunk, és rátaláltunk a tócsára. No, de 35 fokos melegben például magas kukoricában trópusi viszonyok uralkodnak ... Készítettem egy csőtörésjelzőt. a modell megvan, de nincs kivitelező. Feladatom annyi van, hogy akár össze is csaphat a fejem felett, tehát tétlenségre nem panaszkodom, önmagámmal. a végzett munkámmal soha nem vagyok elégedett. Szeretném, ha még több hasznomat vennék... Viszont van egy ötéves fiam és egv kétéves lányom, s az a véleményem, hogy 33 éves koromra szebb eredménnyel nem is dicsekedhetnék. Lejegyezte: Braun Ágoston SZÉP, HASZNOS NAP VOLT Veteránok találkozója Szolnokon Az idős elvtársak nagy érdeklődéssel hallgatták a megye politikai, gazdasági és közművelődési helyzetéről szóló tájékoztatót Őszinte, szívből jövő köszönőszavak hangzottak el a meghívásért, hogy az idén sem feledkeztek el róluk. Még több elismerő szó mindazért a munkáért, amelyet a megyében élők végeztek a szocialista haza építésében. És legalább ugyanennyi hasznos javaslat, észrevétel a felszólalásokban, nemes segítőkész szándéktól indíttatva a gondok megoldására. Mindez azt bizonyítva: ha az ember felett el is jár az idő, ha megfehéredik a haj, ha az egészség sem a legjobb már, a kommunista akkor is a párt ügyét szolgálja. Szíve, hite, lelkesedése töretlen, amíg él. Igen, így lehet leginkább jellemezni annak a tegnap délelőtti találkozónak a hangulatát, amely immár hagyományos lett a megyében, és amelyen évről évre a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői találkoznak az idős kommunistákkal, a munkásmozgalom veteránjaival. Ezen a tegnap délelőtti összejövetelen is — amelyen ott volt Andrikó Miklós. a megyei pártbizottság első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, Majoros Károly, Szekeres László, a megyei pártbizottság titkárai, Árvái István, az SZMT vezető titkára. Szívós Antal, a KISZ megyei bizottság első titkára, a megyei pártbizottság osztályvezetői, a járási a városi pártbizottságok első titkárai — Ott ült a teremben hetvenkét „idős harcos”. Akinek az egészsége engedte, eljött a találkozóra, mert — ahogyan özvegy Susa Mi- hályné mondta a találkozó előtt; „Jól esik, hogy gondolnak ránk. hogy szót válthatunk a régi elvtársakkal. Ez a nap ünnep a számunkra”. Szekeres László üdvözlő szavai után a résztvevők egyperces néma felállással emlékeztek azokra a társaikra, akik már nem vehettek részt az idei összejövetelen. Emlékeztek Nemes Sándorra, Molnár Mihályra, Hasznos Jánosra, Jáger Józsefre, Hajdú Jánosra, Mészáros Istvánra és GömÖri Imrére. A kegyelet perce után kedves, megható esemény következett: Pusztai Tamásné, a megyei pártbizottság egyik KlSZ-alap- szervezetének titkára köszöntötte a veteránokat. Elmondta: azzal is kifejezésre akarják juttatni azon elhatározásukat, hogy a harcos elődök útján akarnak járni, ho^v alapszervezetük felvette Ragó Antal nevét, aki a munkásmozgalom egyik kiemelkedő szolnoki egyénisége volt. És köszöntötte — több KISZ-es vörös szegfűkkel is — azokat, akik az idén születésük kerek évfordulóját ünnepelték. Összesen tizennyolcán voltak ilyenek, közöttük is a legidősebbek — a mezőtúri Kazi Ferenc és a nagyiváni Nagy József idén töltötte be 90. életévét. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a megye pártéletéről, politikai, gazdasági és közművelődési helyzetéről tartott nagy érdeklődéssel kísért beszámolót. Elmondta többek között, hogy a párt életében az oly nagy jelentőségű eseménysorozatot, mint a párttagsági könyvek cseréje sikeresen végrehajtottuk, most folynak az ünnepélyes tagkönyv- átadó taggyűlések. E politikai akció során a megyében is erősödött a párt eszmei, szervezeti, cselekvési egysége. Szólt az ötödik ötéves terv célkitűzéseiről, az idei esztendő eredményeiről. Szó volt a megye mezőgazdaságának fejlesztését elősegítő tervekről, a lakásépítésben, a kommunális ellátásban, a szolgáltatásban megoldandó feladatokról. És az idős kommunisták? Dr. Máté Mátyás örömének adott kifejezést a reális tervek hallatán, de szóvá tette, hogy lassan halad a Járműjavító rekonstrukoiós programjának végrehajtása, ezen változtatni kellene. És még egy javaslata: a város vezetői törődjenek többet Szolnok munkáslakta kerületeinek fejlesztésével is. Tabák Lajos arra hívta fél a figyelmet, hogy a megyében is többet kellene tenni az üzemekben a gépek többműszakos kihasználása érdekében. Árvái János nemrég költözött vissza a megyeszékhelyre: „Hét évig voltam távol és most tűnik szemembe az a nagy fejlődés, ami ezidő alatt Szolnokon végbement” — mondta. Tóth István azt fejtegette, hogyan lehetne Mezőtúron az értelmiséget jobban bevonni a város közéletébe. Dr. Po- lónyi Szűcs Lajos a cukorrépatermesztés témáját említette. Többen mondták — így Csajági János, Tóth István is —, jó, hogy a járási, a városi pártbizottságok is rendeznek ilyen programokat, találkozókat. Zsemlye Ferenc viszont szóvá tette: a szolnoki pártbizottság többször hívhatná munkamegbeszélésre az . idős párttagokat; Mert mint többen mondták: mi, akik már nem harcolunk az első vonalban, azért amire erőnkből, tehetségűnkből futja, igyekszünk segíteni. Az észrevételekre, javaslatokra Andrikó Miklós válaszolt. A közösen elfogyasztott ebéd után a megye veteránjai a szolnoki bútorgyárba látogattak, ahol SzilaSi József igazgató tájékoztatta őket az üzem munkájáról, majd megnézték a gyárat, a bemutatótermet. Szép volt ez a nap, — mondták a veteránok és hozzátették: reméljük jövőre újra találkozunk. V. V. Fotó: N. Zs. Szakszeruezeti munkáért, a haza szolgálatáért Kitüntetések Tegnap délelőtt a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa titkársága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott, melyen kitüntetéseket is átadtak. Kácsor József, az SZMT osztályvezetője megemlékezése útán bejelentette, hogy Lénárt József, az SZMT elnökségének tagja, a jászberényi szakmaközi szakszervezet titkára, valamint Dávid Péter, a MEDOSZ megyei bizottságának munkatársa a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át a SZOT-ban. A meghívottak közül Csonka Margit, a SZMT pénzügyi és gazdasági vezetője, Takó József, a MÁV Járműjavító Üzem propagandistája és Bányai József, a közalkalmazottak szakszervezete megyei bízott, ságának titkára a Szakszervezeti munkáért ezüst fokozatú kitüntetést vette át. Húsz megyei szakszervezeti aktivista a Szakszervezeti munkáért oklevél kitüntetésben részesült, c mintegy 26 ezer forintot osztottak szét a munkájukat kiválóan végző érdekvédelmi és egyeztető szakszervezeti munkások között. * Ünnepi ülésen emlékeztek a NOSZF 59. évfordulójára a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságon is. M. Szabó István vezérőrnagy, megyei főkapitány az évforduló jelentőségének méltatása után kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát Tóth András rendőrszázados, Vasé Károly rendőr-zászlós, Nagy István rendőrszázados Popovics Antal, a Karcagi Állami Gazdaság igazgatója, Jackanin József, a 17. sz. AFIjT szolnoki üzemének vezetője kapta. Az ezüst- és a brcmz fokozatot hárrnan- hárman vették át. A Köz- biztonsági Érem arany fokozatát hét, az ezüstöt négy, a bronz fokozatot pedi^* két rendőr érdemelte ki. Ezen az ünnepségen két Szolgálati Érdemérem át- nyújtására is sor került: Tóth Miklós rendőralezredes, a főkapitányság pártbizottsá igának titkára 20 éves. Daró- czi András rendőralezredes, főkapitány-helyettes 25 éves szolgálatáért vehette át a kitüntetést.
