Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
1976. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tesbol 3. Akik megkaphatják — A szomszédom megkapta az állami támogatást a lakáshoz, én nem. Ö befizetett 19 ezer forintot, én 62 ezret. Mondanom se kell: kölcsön apóstól, testvértől, havertól. Még ehhez: neki a havi törlesztés 450 forint, én 620-at fizetek. A család egyforma, ott is két gyerek, itt is. Hát érti ezt? Melós vagyok én is, egy helyen évek óta, meg is becsülnek, egyébként. Csakhát az ő vállalata adta a kölcsönt, az enyim meg nem. így estem eK80 ezer forint állami támogatástól. S még 34 évig, mert egy már letelt, nézhetem, hogy a kolléga itt a szomszédban ... M. H. egy martfűi munkás szavai, ám elhangozhatott volna bárhol másutt is — a feszültség táplálója azonos: van, akinek „jut”, van, akinek nem. Viszont akik megkapták a kedvezményeket — érthetően — mindenkit áldanak, legalábbis ott, ahol a lakásárak még 4000 ezer forint alatt vannak. N. J. szintén martfűi munkás: — Ha nagyon megszámítom, jobb, mint a tanácsi lakás. Befizetni alig kellett többet, mint a tanácsinál a „helyfoglaló” A törlesztés meg pár forinttal több csak, mint a tanácsinál a lakbér — ha több. Mert már olyat is hallottam, hogy a munkáslakásban lakó kevesebbet fizet havonta, mert ugye négy gyerek után a szociális kedvezmény, meg az állami támogatás ... Szóval akárki találta ki, tudta, mi a melós baja. A jászberényi Hűtőgépgyár, a martfűi cipőgyár, a szolnoki Vegyiművek (és még sorolhatnám) munkásai alapjában véve elégedettek. S valóban: a munkáslakásakciót azért hívták életre, hogy a nagyüzemi munkásság helyzetén segítsenek. Feszültségforrások A kétségtelenül hasznos és szükséges intézkedés ugyanakkor — legalábbis a „lakásfronton” — polarizálta az embereket. Nyolcvan— százezer forint nagy pénz. Nem mindegy, megkapja-e valaki. Feszültség okozója lett, hogy csak a kijelölt településeken adható a dotáció. (A Hűtőgépgyár jászberényi gyárának munkása például jogosult, a jászárokszállási „hűtős” gyáregységben dolgozó munkás már nem.) Feszültség forrásává vált, hogy csak állami vállalatnál dolgozók kaphatják. (Például a Regionális Vízműnél (vállalat!) igen, a Vízügyi Igazgatóságnál (hivatal!) nem. A feszültségek ellenére szükség volt és van az állami támogatásra, hiszen munkások tömegeit segíti lakáshoz. A szigorú feltétel- rendszer is érthető: az állam erre a célra fordítható pénze véges. Ezért kötötték ki például, hogy csak az kaphat állami támogatást, akinek a vállalat is adja a kiszabott mértékű (20 százalékos) kölcsönt. A vállalatok lakástámogatásra fordítható pénze sem végtelen, megnézik hát, hogy kinek adják oda. így valóban csak az arra érdemesek jutnak hozzá a jelentős kedvezményhez — egy-egy vállalaton belül. Mert a vállalatok között bizony ... Nagyok az eltérések Szolnokon az év elején a városi tanács az OTP-vei ösz- szefogva 80 vállalatnak küldött körlevelet: jelezték erőre, körülbelül hány munkáslakást tudnak kölcsönnel támogatni ebben az ötéves tervben. A most következő számokra érdemes odafigyelni. Húsz(!) vállalat a felkérést válaszra sem méltatta, s mindössze harmincöt jelezte, tud kölcsönt adni. Ez Szolnokon 1976-ban 107, 1977-ben 117 az akció keretében épülő munkáslakást jelent. Mindössze. (Ugyanakkor a jóval kisebb ipari bázissal rendelkező Karcagon az ottani vállalatok 1977- re 51 munkáslakást „vállaltak”!) Nagyok az eltérések a vállalatok magatartásában. Míg a Tiszamenti Vegyiművek Szolnokon utcahosszal vezeti a listát — az elmúlt három és fél év alatt 127 munkáslakást támogatott, addig a köztudottan sok munkást foglalkoztató MÁV már csak 32-t, az ÁÉV 36-ot. De még ezzel is előkelő helyet kaptak a listán. Hiszen a viszonylag nagyobb üzemek, mint például a BVM, a Ganz-Vill. szolnoki gyárai évente átlagosan csak néhány munkáslakáshoz tudnak támogatást adni. De legalább ennyit tudnak! Mert az említett listán sajnos nincs rajta a nyolcvan szolnoki vállalat mindegyike, évente csupán 30—35(!). Ellenpéldák Ellenpéldaként hadd álljon itt Martfű és Jászberény — mindkettő a mun- káslakás-akcióra kijelölt település. A munkáslakások ügyét a Tisza Cipőgyár példásan kezébe vette. Eddig 188 munkáslakást adtak át Martfűn. A lakást vásárló munkások közül csaknem mindenki megkapta az állami támogatás „elnyeréséhez” szükséges 20 százalékos vállalati kölcsönt. Noha a cipőgyár jelentős összegeket — 1976-ban például 2,6 millió forintot — áldoz lakáskölcsönre, az igény még ennél is nagyobb. így — mint mindenütt — a gyár kollektív szerződése szabályozza a kölcsönnyújtás feltételeit. A közvetlen munkahelyi javaslat, a törzsgárdatagság (legalább 5 éves munkaviszony) stb. esnek latba a döntésnél. Vagyis: mindenki nem kaphat. Hogy mégis több embernek jusson, a Tisza Cipőgyár egy ma még ritka, ám hasznos módszert alkalmaz. Ha a munkás házastársa nem a gyárban dolgozik, akkor csak 10 százalék kölcsönt ad, úgymond a másik tízet adja a férj vagy a feleség munkahelye. Általában a másik vállalat adja is — ha tudja. Baj csak akkor van, ha nem, hiszen így az illető család a munkáslakás-akció kedvezményeit elveszti — újabb feszültségforrás. (Keresik ugyan a megoldást, de nem mindig találják meg.) Szívügyének tekinti a munkások lakáshoz juttatását a jászberényi Hűtőgépgyár is. Az elmúlt öt év alatt a 198 vállalati bérlakáson kívül (80-ban munkások laknak), a „hűtő” 220 dolgozóját juttatta lakáshoz, közülük 147 volt munkás. Támogattak még 140 családiház építőt, ezek zöme szintén munkás volt. A gyár, 1973 óta, ahol a törvény lehetőséget adott rá, minden munkásnak megadta a kedvezményekhez szükséges mértékű kölcsönt. A jászberényi Aprítógépgyár a legnagyobbak mellett már inkább középüzem nek számít, 770 munkást foglalkoztat. Mégis az elmúlt 5 évben 59 munkáscsalád lakásgondját meg tudták oldani. Egyre több munkáslakás A munkáslakás-akcióra kijelölt négy település között — legalábbis az arányokat tekintve — Jászberény és Martfű nagyobb érdemekkel dicsekedhet, mint Szolnok. A negyedik „kijelölt” — Tiszaföldvár — sajnos, nem tud mit kezdeni jogával. Eddig még egyetlen munkáslakást sem tudtak építeni az akció keretében, a szennyvízhálózat csak ebben az ötéves tervben lesz kész. A gondok ellenére Szolnok megyében nagyon jó hatással volt az arányokra a munkáslakás-akció. Bizonyításul néhány szám. A megyében az évente átadott OTP- vagy lakásszövetkezeti lakásoknak 1973-ban még csak 24, 1974-ben már 46. 1975-ben 55 és 1976 első félévében 61 százaléka volt munkáslakás. Szépen, ám nem problémamentesen növekvő számsor. . . Trömböczky Péter (Következik: Akik nem kaphatják meg.) fi vártnál lassabban: előre (Folytatás az 1. oldalról.) Az elért eredmények nagyrészt a munkatermelékepy- ség emelkedésének köszönhetőek, hiszen a gazdaságban a tavalyihoz képest az idén 130-cal kevesebben dolgoznak. Mindez a fizetésen is meglátszik, mert 1976- ban 6 százalékkal emelkedett az üzemben az átlagkereset. A tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetben is magasra tették az év elején a mércét. A termelési értéket 113 millióról 147 millióra kívánták emelni, s bár a várakozástól mintegy 9 millióval elmaradnak, a növekedés még így is 20—22 százalék. A nyáron természetesen mindez még sokkal másképp nézett ki, hiszen a búza hektáronként 5 mázsával adott többet, mint amennyi a tervben szerepelt és a hektáronkénti 40 mázsás hozammal mindenki elégedett lehetett. A lucerna is jól fizetett, mert 500 hektár átlagában 45 mázsa szénát adott, s ez az idei szárazságban a Hámán Kató Tsz földjein nem rossz eredmény, a tíz vagon lucernamag pedig 7 millió forint bevételt jelentett. A kukorica viszont az évek óta beállt növekedési ütemet meghazudtolva 58 mázsa helyett csak 40 mázsával fizetett. A napraforgó, szintén az aszály miatt 5 mázsával termett kevesebbet. Az állattenyésztés teljesíti a tervet. A tébécé- és a bru- cellamentesítés ellenére a tehénlétszám 10 százalékkal növekedett, a tejtermelési átlag pedig egy év alatt 500 literrel haladja meg a tavalyi eredményt, és várhatóan eléri a 2700 litert. A baromfitenyésztés egymillió többletet hozott, a hízómarha ágazat szintén túlteljesíti a tervet. A sertéstenyésztésben azonban nem volt rendben minden: 90 kocát ki kellett selejtezni, és ez 2 millió kiesést hozott. A fűrész- és a ládaüzem teljesítménye viszont megduplázódott, a termelési érték év végére meghaladja a 9 milliót. A termelési értékek azonban önmagukban, a költségek nélkül nem sokat mondanak. A termelő- szövetkezet kiadási terve 1976-ra 140 millió forint volt, de a takarékos, jobban szervezett gazdálkodással sikerült elérni, hogy december végére ne lépje túl a 136— 137 milliót. S ez a zárszámadásra készülődéskor is sokat számít majd. B. Á. A Karcagi Magyar-Bolgár Tsz-ben több mint 2 millió forintot költöttek a könyvelés és számvitel gépesítésére. Felvételünk az anyagkönyvelésen készült Egészségügyi ifjúsági parlament Eszmecsere a betegellátás gondjairól, a gyógyításban dolgozók problémáiról közösen, a megye fiatal egészségügyi dolgozóinak nevében. Ez volt a lényege a tegnap délelőtt tartott egészségügyi megyei ifjúsági parlamentnek, amelynek megrendezésére a szolnoki Városi Tanács dísztermében került sor. Az egészségügy fiataljainak tegnapi összejövetellét Nyolczaß Mária az Orvos- egészségügyi Dolgozók Szolnok megyei Bizottságának titkára nyitotta meg, s üdvözölte a küldötteket, valamint az elnökséget, amelynek tagjai között volt dr. Zsögön Éva egészségügyi minisztériumi államtitkár és Sipos Károly a megyei tanács elnökhelyettese. A bevezető után dr. Papp János, a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztályának vezetője tartott az 1974 évi parlament óta tett intézkedésekről az írásbeli jelentést kiegészítő szóbeli kiegészítőt, majd értékelte az intézményekben megrendezett parlamentek tapasztalatait. Pádár Mária, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szolnok megyei Bizottságának titkára ismertette a KISZ IX. kongresszusának határozataiból adódó feladatokat, majd az ifjúsági parlament küldöttei két szekciót alkotva folytatták munkájukat. A kórház-rendelőintézeti szakellátás valamint a gyógyszertárák fiatal szakembereinek részvéteiével megrendezett szekciót dr. Baki Magda megyei fő orvos - helyettes vezette, a másik szekcióban pedig dr. Koncz József. Szolnok városi főorvos elnöklete mellett az egészségügyi alapellátásban dolgozó körzeti orvosok, védőnők, asszisztensek, ápolónők mondták el tapasztalataikat, véleményüket. A felszólalók többsége — természetesen a dolgozók érdekében, s végeredményben a betegellátás érdekében — megöldásra váró gondokról az egészségügyi szolgálatot feszítő kérdésekről beszélt. A dőligozók erkölcsi-anyagi megbecsülése érdekében emelni kellene a jutalmazási keretet. ✓ Lakásgondok mindkét szekciónál. Épüljön garzonszállás a pályakezdőknek... az egyedülálló, kiskeresetű egészségügyi dolgozóknak ... kapjanak kedvezőbb lakás- építési kölcsönt a vidéken élők... Gondok, valós problémák, mégis a kívülálló számára sokkal inkább mozgalmas panasznapnak, mintsem eszmecserének tűnt az egyébként pezsgő hangulatú rendezvény. Kevesen szóltak a gondok ellenére elért sikerekről, s arról, ami az intézmény- rendszer keretei közt az ott dolgozók aktivitásától is függ. mint például arról a szákmai fejlődési lehetőségről, amely a fiatal szakorvosnak kínálkozik, s csak rajta múlik, mennyire használja ki. Nem kevésbé ritka volt az olyan hozzászólás amelyben a fiatalok felelősségét is hangsúlyozták az intézeti, alapellátási munka javításában, illetve a jó munkahelyi légkör kialakításában. A parlament végén dr. Zsögön Éva államtitkár is hozzászólt, s ismertette az egészségügyi ágazat előtt álló nagy feladatokat, amelyekből a fiataloknak is ki kelll venni részüket. A megyei parlament országos küldötteitől azt kérte, hogy pályatársaiknak a megyében elért eredményekről is számoljanak be az országos fórumon. Végezetül a parlament megválasztotta az öt országos küldöttet. Jó munkatársaim vannak A hosszú folyosó végén, az utolsó szoba az elnöké. Nincs előszoba és nincs titkárság se. Pár perccel múlt hét, a kopogtatásra azonban hangos szabad a válasz. Az íróasztalon papírok, jelentések, levelek halmaza. A kora reggelt ezek olvasására fordította. Őszülő halántékú, zömök férfi az elnök. Benne van a korban — ahogy mondani szokás. Csak később derül ki, hogy korántsem öregember még. Csak az élet, a mindennapok viselték meg egy keveset. Nem dohányzik, az orvos eltiltotta a cigarettát. Mondja, a füst már cseppet se zavarja. Ezerkiiencszázötvenkilenc- ben, legény volt még, amikor belépett az akkori, jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetbe. Tehetős parasztcsalád gyereke volt. Az anyja megsiratta, sehogyse fért a fejébe, hogyan is dönthetett így a fia. Aztán jöttek a nehéz évek. Először befejezte az általános iskolát, amit régebbi élete félbehagyatott vele. Már nős volt, amikor mezőgazdasági technikumba iratkozott és három gyerek apja. amikor Gödöllőn átvette a mező- gazdasági mérnöki diplomát. Az íróasztalán most esti egyetemi tankönyv. Délután utazik Jászberénybe. — Azt mondták, az ideológiai fejlődésre még nagy szükségem van. Hát csinálom. Érdekel is, bírom is. Majd kétezer ember él most a jásza páti-jásziványi Velem! Endre Termelőszövetkezetben. Több mint ezer dolgozó tag, a többiek nyugdíjasok, járadékosok. Az irányításban huszonöt egyetemet, főiskolát végzett szakember, hetvenhárom középfokú végzettségű. Az elnök csak jót mond róluk: Nekem jó munkatársaim vannak. Az öregekre, az alapítókra meg külön gondunk van. Most a közelmúltban volt velük találkozónk. .Ügy figyelnek a tájékoztatókra, a közös gyarapodására, hogy elérzékenyül belé az ember. Hát rájuk külön figyelünk, megérdemlik! Nagy felelősség egy tíz és félezer hektáros nagygazdaság irányítása. Az ember elgondolkodik. Hogy futja idő mindenre? — Meg kell bízni az irá- nvítótársakban, sűrűn kell szétváltam a kétkezi emberekkel, kikérni a tanácsot a tapasztalt öregektől. És ez nem boszorkányság, nem kapkodás dolga. Szervezni kell, beosztani a saját időnket. Akkor futja mindenre. Nem panaszkodom, legfeljebb a család hiányol. Nekem szerencsém van, a feleségem is megértő, jóravaló asszony. Tudja, milyen terhem van. Borbás János tsz-elnök Jászapátiban. Nem párttag. Fiatalon a család, a mama nem értette volna meg... — A kötelességeket, úgy gondolom vállalom, vállaltam is mindig. És mindenütt elfogadnak így, ahogyan élek, dolgozom. Mégis, azt hiszem, rég ott lenne a helyem, — ahol sokszor meghívottként csak ott vagyok. Dehát így van, most így. Az életút szerint nem sokáig. .. Sóskúti Júlia
