Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-25 / 279. szám
1976. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 — munkasfizetesböl 1. Megszerezni és bent maradni V Megszerezni és bent maradni ! Két szó, jelzi, mi foglalkoztatja leginkább ma a munkást, ha a lakás kerül szóba. Hosszú „útra” invitálom az olvasót, hosszú, talán fárasztó, de nem érdektelen útra. Nyakamba szedve a megyét, kilenc településen, harminchét helyen — hivatalban, intézménynél, vállalatnál, egy-két családnál — jártam, igyekezve kideríteni: hogyan juthatnak Szolnok megyében lakáshoz a munkások? Ám e kérdésen belül, az út során, sok részkérdés is felmerült. Például: hogyan lehet az, hogy az egyik városban példás ügybuzgalommal intézik a munkáslakásügyeket, míg a másikban alig-alig? Vajon miért, hogy az egyik vállalat mindent elkövet munkásai támogatásáért, míg a másik szinte egy lépést sem tesz? Vajon miért nem ismerik gazdasági, szakszervezeti vezetők és maguk a munkások saját lehetőségeiket? Vajon tudják-e a munkásnők, hogy „asz- szonyjogon” is lehet lakáshoz támogatást kapni? Sorolhatnám még, miről lesz szó e sorozatban, de úgy gondolom, az olvasót a kérdéseknél jobban érdeklik a válaszok — a tények. Hol a helyünk? De mielőtt a megyében tapasztaltakra rátérnék, lássuk, hol a helyünk tágabb határokon belül. Magyarországon a 15 éves lakásépítési terv 1961-től kereken egymillió lakás létrehozását irányozta elő. 1975 végéig — igaz a tervezettnél kevesebb épült állami erőforrásokból — a milliót csaknem félszázezerrel túl is léptük. Ha meggondoljuk, hogy e tizenöt év alatt minden harmadik család új otthonba költözött — alapjában véve büszkék lehetünk. Törekvéseink eredményét jelzi a szocialista országokhoz viszonyított előrehaladásunk. Minden KGST-ország- ban nagy erőket koncentrálnak a lakásépítésre, de a „ranglistán” így is egyre előkelőbb helyet foglalunk el. A hatvanas évek elején — az 1000 lakosra jutó új lakások számát összehasonlítva — a szocialista országok, közöttük Magyarország, nagyjából egyenlő szinten álltak, egyedül a Szovjetunióban épült lényegesen több lakás. A harmadik, majd a negyedik ötéves terv során hazánkban az ezer lakosra jutó új lakások száma egyenletesen, és az átlagot meghaladó mértékben emelkedett, s ma, a Szovjetunió és Csehszlovákia társaságában, mi építjük a legtöbb lakást. Fokozni a tempót Szükségünk is van a fokozott ütemre, mert az építendő lakások és az igénylők számának összevetéséből kiderül, hogy például az öt év alatt megépülő 145 ezer állami — úgynevezett cél- csoportos — lakásra már ma, az V. ötéves terv első évében mintegy 225 ezer igénylő jut. Ha figyelembe vesszük, hogy az országban évente 23 ezerrel nő a lakásigénylők száma, belátjuk, hogy az igények teljes kielégítése az elkövetkező években sem várható. Érthető tehát, hogy lakásépítésünk üteme már a negyedik ötéves terv időszakában felgyorsult. Az országban 430 ezer, a megyében — a tervezett 15 ezerrel szemben — 18 865 új otthon létesült. A lakáshelyzet javítását a párt és az állam fontos társadalmi feladatnak tekintette és tekinti, s egyre inkább támogatja a saját erőből történő lakásépítést. Míg a második ötéves terv időszakában a magánépítésnek „csak” 58 százaléka kapott állami kölcsönt, addig a negyedik ötéves terv idején már 81 százaléka. A mindenképpen előremutató, soha nem volt mértékű lakásépítés azonban országosan és megyénkben is számos gondot, problémát vet fel. Példaként csupán egyet: az ipartelepítés eredményeként több mint tízezer új munkás dolgozik a megyében. A kisvárosok az ipartelepítés előtt nem építettek, nem is építhettek korszerű lakótelepeket — mert nem volt pénzük rá. Az ipartelepítés új lehetőségeket, s méginkább új kommunális, szociális igényeket hívott életre. Az iparosodással együtt járt, hogy műszaki értelmiséget, szakembereket kellett a megyében letelepíteni — azaz lakásokat kellett adni. Bár az állam megkülönböztetett figyelmet fordít az ipari központban élő nagyüzemi munkások lakáshelyzetének javítására — jelzi ezt a munkáslakásakció' életre hívása is — a munkásnak lakáshoz jutni, s azt fenntartani, ha könnyebb is, mint évekkel ezelőtt, ma sem megy simán. Csak lakni akarnak — Akar 3 fene öröklakást! Nekem mindegy, lehet az az államé is, ha én lakhatom benne. Csakhogy nézze meg, kik kaptak a vállalati vagy a tanácsi lakásokból? Tavaly a főtéren felépült egy ház. Negyven egynéhány lakás. Abból osztottak vagy tíz tanácsi lakást. Az semmi! Igaz, ezenkívül öt lakást megvett a mi cégünk is, dehát azokba nem melósok költöztek! Egyébként van abban a házban vagy harminc vállalati lakás, azokban munkást keresve se talál. Mi marad más? Építek, vagy veszek és fizetek az OTP-nék. K. J.-nek, a mezőtúri KAEV munkásának kissé indulatos szavai bizonyítják: a munkás nem személyi tulajdonra vágyik — egyszerűen lakni akar. Nézzük meg Mezőtúr példáján, milyenek a munkás lehetőségei valóban. A városban az elmúlt ötéves terv időszakában 117 tanácsi bérlakást adtak át, ebből harmincnégyet(!) kaptak a lakásigénylési névjegyzéken szereplők. Igaz, a 34 lakásból 25-be munkás- családok költöztek — ám ez öt év alatt vajmi kevés. (Különösen, ha tudjuk, hogy a tanácsi bérlakásokba költözőknek csak a használatba vételi díjat, mintegy 20 ezer forintot kell befizetniük, de az esetek többségében — szociális kedvezmények, részletfizetési lehetőség — azt sem mindet és nem egyszerre.) Ám, ha a kedvezőbb feltételű tanácsi bérlakásoknak alig 15 százalékát kapták munkások, csoda-e, hogy az öt év alatt az OTP- vagy lakásszövetkezeti lakásoknak viszont 69,8(!) százalékát mezőtúri munkások vásárolták meg; pedig ott most csak a „beugró” 35—40 ezer forint! A mezőtúri arány még nem is a legrosszabb, hiszen Szolnok megye hét városában — a megyei tanács adatai szerint — a negyedik ötéves terv idején elosztottak ösz- szesen 2674 tanácsi 'bérlakást, de a lakásigényloR névjegyzékén szereplőknek csak 426 lakást juttattak, s munkáscsaládok ebből is mindössze 281(!)-be költöztek. Igaz, elsősorban Szolnokon nagy volt a szanálások száma (öt év alatt a városban elosztott 2066 lakásból 804-et erre kellett fordítani), igaz, hogy a vállalatoknak, megint főleg Szolnokon, sok tanácsi lakás „bérlőkijelölési jogát” adta el a tanács (öt év alatt a megyeszékhelyen 203 lm kásét), az arány mégsem kielégítő, hiszen csak Szolnokon 647 tanácsi bérlakást igénylő fizikai dolgozót tartottak nyilván 1976. január elsején. Az országban 1975-ben a tanácsi bérlakások 40 százalékát osztották el névjegyzék szerint, míg a megyében nem is egy, hanem öt. év átlagában is csak 16(!) százalékát. Figyelmeztető adat, hiszen a tanácsi bérlakásra váró munkás elsősorban bejelentett lakásigénye, azaz a névjegyzék szerint kaphat lakást. Trömböczky Péter (Következik: Kedvezmény csak munkásoknak.) Megkezdődött az országos áttörd parlament (Folytatás az 1. oldalról) afeban a tanulásról, mint a legfontosabb feladatról, kötelességről szólt. Arra készülünk, hogy együtt—egymásért dolgozva, alkalmasak legyünk arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára a forradalmi múlt örököseiként a kommunistákkal és ifjúmunkásokkal együtt cselekedjünk. Mi, magyar úttörők, úttörővezetők büszkén követjük a kommunisták példáját. A Szovjetunió és a szocialista országok úttörőszervezeteivel közösen részt veszünk a „Példaképeink a kommunisták!” nemzetközi úttörő akcióban. Szűcs Istvánné beszámolója után az úttörőküldöttségek tagjai az elmúlt két év mozgalmi eredményeiről beszéltek, majd dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes szólalt fel. — Két évvel ezelőtt az V. országos úttörőparlamenten arról folyt a vita, hogyan lehetne még színesebbé, ro- mantikusa-bbá tenni az úttörőéletet. Azért hangzottak el megfontolt javaslatok, ötletek, hogy mind több kisdobos és úttörő találja meg a helyet az úttörőmozgalomban. örömmel üdvözöljük a tanulásra ösztönző, a tanulást segítő úttörőakciókat. A „Bukásmentes őrs”, a „Végezzük el együtt a 8. osztályt” mozgalmak azt mutatják, hogy egyre többen ismeritek, értitek a tudás, a tanulás fontosságát. A ma tanuló ifjúságára, úttörőire, a holnap felnőttéire, rátok komoly feladatok várnak szocialista hazánk építésében. Az első napi tanácskozáson köszöntötte a magyar úttörőket Deák Gábor, a KISZ KB titkára is. A parlament résztvevői a tanácskozás első napjának délutánján a zalaegerszegi úttörőcsapatok munkájával ismerkedtek, részt vettek úttörőszobák avatásán, valamint a KMP megalakulásáról való megemlékezéseken. Este vendéglátó pajtásaikkal együtt fáklyás felvonuláson vettek részt s megkoszorúzták az Ifjúsági Parkban álló Lenin-emlékművet. A VI. országos úttörőparlament ma hat munkacsoportban folytatja tanácskozását. VETERÁNOK A párt számíthat rájuk Az orosz föld, a szov- ■ jet népek niagy családjának a hazája befogadta és otthonit adott sok olyan magyar forradalmárnak, aki a Tanácsköztársaság bukása után menekülni kényszerült az országiból. Munkát kaiptak, felelős posztokon tevékenykedhettek, részt vehettek a forradalmi munkásmozga. kuniban. Hosszan lehetne sorolni a felszabadulás előtti forradalmi mozgalom kiemelkedő harcosainak nevét, mai munkásságát: akkor több mint nyolcezer nevet és életutat lehetne felsorakoztatni, akik mint a forradalmi mozgalom kiemelkedő 'harcosai — habár sokféléképpen alakult a sorsuk az elmúlt évtizedek során — hittel, meggyőződéssel, bátran vállalták a párttól kapott megbízatásaikat. Büszkék lehetünk fel- szabadulás előtti küzdelmeikre. Ök pedig büszkén vállalhatják mindazt, amivé a fel- szabadulás óta hazánk lett: a szocialista a szocializmus építésének betetőzésén munkálkodó Magyarországot. Mindenekelőtt a forradalmi harcokban megedzett, az irányítási, vezetési tapasztalatokkal felvértezett kommunistáknak köszönhetjük, hogy országunk a 30 év alatt teljesen átalakult. Az elmaradott agrár-ipari országból modem, szocialista iparral és korszerű szocialista mező- gazdasággal rendelkező ipari agnárországgá lett. A kulturális forradalom eredményéként nőtt népünk műveltsége, jól bizonyítja ezt egyetlen adat, 1938-ban 9 millió, 1974-ben több mint 64 millió könyv jelenít meg Magyarországon. A termelés emelésével összhangban emelkedett népünk életszínvonala, gazdagodott élete. Javult a lakosság áruellátása. A bérbői és fizetésből élők 90 százalékának már csökkentett, 44 órás munkahete van. Felépült a IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakás, s ezzel túlteljesítettük 15 éves. egymillió laikás felépítését előirányzott programunkat. A veteránok munkájára mindig számíthat a Magyar Szocialista Munkáspárt. Egyikük a közelmúltban azt mondotta a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai egy népesebb csoportjának: „Tudjátok, hogy mi 25 esztendeig vártunk: hadd nézhessünk egyszer szembe a szocializmus építésének feladataival. Mint tudjátok, csak sok ellenállást leküzdve emelkedhettünk idáig, sok viharban volt részünk, és ma sem mindig kéklik felettünk a mennybdlt, de mi sohasem féltünk a nehézségektől, keressük, kutatjuk a felfelé ívelő utat...” A közelmúltban Magyarországon járt az egyik tőkés ország küldöttsége. Közülük néhányan csodálkoztak: hogyan lehet Magyarországon esztergályosból miniszter, bányászból vezérőrnagy. Íme a magyar veterán bölcs válasza: „Én irtkább azon csodálkozom, hogy önöknél, ahol állítólag demokrácia van, az ilyesmit csodálatosnak tartják ...” A veteránok az üzemeket, intézményeket, gyárakat járva gyakran jelzik az ország vezetőinek, hogy célba jutott-e egy-egy elképzelésük, hol és mi akadályozza az előrehaladást. Ennek a felmérhetetlen tenni akarásnak ugyancsak vég nélkül sorolhatnánk a példáit. Forradalmi, ma is alkotó életútjukat így összegezi a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata: „A felszabadulás előtti forradalmi mozgalom kiemelkedő harcosai megfelelően illeszkednek be társadalmi éle_ tünkbe. Részt vesznek a párt. és társadalmi szervezetek választott testületéinek munkájában, jelentős számban töltenek be vezető tisztséget. Több évtizedes, gazdag tapasztalataikkal eredményesen segítik a párt, társadalmi és állami életünk fejlődését. Időt, fáradságot nem kímélve — amíg egészségi állapotuk lehetővé teszi — tevékenykednek a szocialista építőmunkában. Párt-, társadalmi és állami szerveink a felszabadulás előtti forradalmi mozgalom kiemelkedő harcosait a;z őket megillető politikai és erkölcsi megbecsülésben részesítik .. ” Az erkölcsi megbecsülést fémjelzi a „Szocialista Hazáért Érdemrend” kitüntetés, amely méltó anyagi, szociális, kulturális jogókkal párosul. Jogokkal, amelyék csak a szabadság fáklyavivőit illetik. Egész népünk boldogulásáért vívott páratlan áldozatkészségükkel a veteránok egész népünk elismerésiét élvezik. VÉGE Kőszegi Frigyes Zöld út a hajóknak, üdülőparadicsom Készülnek a Gabcsikovo— Nagymaros magyar—csehszlovák vízlépcső-rendszer tervei, — a nagy beruházás generáltervezője magyar részről a Vízügyi Tervező Vállalat. A Magyarországon egyedülálló munkában a vállalat több mint 100 mérnöke és technikusa, s több mint harminc alvállalkozó vesz részt, közöttük szovjet intézetek is. Az előkészületi munkákról a Víziterv vezetői adtak tájékoztatást az MTI munkatáirsának. A leendő vízierőmű-rend- szar — minit ismeretes — a Pozsony—Budapest közötti Du- na-szaikasz sokrétű, gazdaságos felhasználására épül. A villamosenergia-termelés mellett a vízgazdálkodás és a vízi szállítás is profitálhat a vízlépcső-rendszer kialakítása nyomán a Dunán megváltozó körülményekből. A nagymarosi vízlépcső és a dunakiliti tározó megépítése a környezet, a táj arculatának némi átformálásával is jár, ezt azonban az építők úgy végzik majd dl. hogy a környezeti beavatkozás ne bontsa meg a Duna-kanyar harmóniáját. Sőt, a tervek szerint a vízlépcső-rendszer_ tői még az idegenforgalom is gazdagodik, mert az eddigieknél is kedvezőbb feltételeket teremtenek itt a turizmus számára. Szorosabb kapcsolat a termelőkkel A zöldségtermesztés fej - lesztésére hozott minisztertanácsi határozat nyomán a konzervipar felkészül a mezőgazdasági termelőikkel való szorosabb együttműködésre, s a várhatóan nagyobb termés feldolgozásához műszáki programot valósítanak meg. Az ipar üzemeiben gépesítik, korszerűsítik a nyersanyagok beszállítását és fogadását. Nagy reményeket fűznek a tartályládák alkalmazásához, ezekben a konténerekben érkeznek a földekről a paradicsom- és a zöldborsó-szállítmányok. Elmélyítik a termelőkkel az együttműködést, már eddig is a zöldségfélék több mint 60 .százalékát az iparral szervezett kapcsolatban lévő bázisgazdaságoktól vásárolták meg. Az ORION gyár megrendelésére évi 75 ezer tv-kávát gyártanak a Jászsági Vas- és Faipari Szövetkezet jószfényszarui telepén. A készülékekhez fényezett és úgynevezett fóliás kivitelben készítenek faburkolatokat
