Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-25 / 279. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. november 25. Árvíz után tizenhárom évvel Jászdózsa, 1963 tavasza. Félrevert harangok szívet dermesztő kongása. „Tarnaőrsnél a Torna jobboldali területére kiömlő viz elérve a Jászdózsa-Jászárokszállás közötti vasútvonalat, azt átszakitotta és észak felől rázúdult a falura. A község területének 60 százalékát a viz elöntötte. A mentési munkálatokban honvédségi és szovjet járművek vettek részt... A lakosság mentése Jászapátira történik ... Hétszáz embert kellett iskolákba, vagy magánházaknál elhelyezni”. (Néplap 1963. március 14. száma.) Naponta húsz-huszonöt garanciális gépkocsit javítanak az AFIT túrkevei üzemében. Fékhatás-mérőtől futómű-beállításig sok motordiagnosztikai műszer segíti a munkát MG. Jövőre T5 éves a művésztelep Tabló stencilen Sorra érkeznek a kitömött borítékok a főiskola címére. A hosszú név — Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Kara Mezőtúr — alatt még egy pontosító megjelölés: KISZ-bizottság. A levelek feladói egy-két éve végzett hallgatók, a borítékok tartalma azonos: kérdőív. A sok. szürke stencilpapír huszonöt kérdésére adott válaszokból színes kép bontakozik ki. Az egy-két éve ünneplő-uniformisban készült tablóképek a gépírásos kérdőmondatok közé írt kusza tintasorokból átváltozva tűnnek elő. Itt egy tanári köpenybe bújt fiatalember néz vissza az iskolára, amott a gépcsoportvezető, gépműhelyvezető, munkavédelmi műszaki szakfelügyelő vagy épp egy városi KlSZ-bizott- sági titkár portréja kerekedik ki. A levél-tabló legtöbb képe pedig egyenruhás, tányérsapkás alakot mutat be: a végzett hallgatók közül sokan most töltik kétéves katonai szolgálatukat. A KISZ-bizottság információszerző lapjának valamennyi pontja külön figyelmet érdiemeikie (természetesen az adott válaszokkal együtt) hiszen belőlük Szolnoktól Baranyáig, Békéstől, Nógrádig a mezőtúri főiskola hatását, kisugárzását hatókörét lehetne megrajzolni, s ezzel együtt azt is, hogy a főiskolai karon oktatott ismeretek, az ott megszerzett gyakorlat a mindennapok taposómalmában hogyan állja a „kopást, koptatást”, s azt is, hogy annak minden eleme beilleszkedik-e a gyakorlati élet követelményrendszerébe. Egyszóval, mind hasznos-e, amit az iskola nyújt indítóul az életbe. S mindezt azért kérdik a mezőtúriak kérdőívek százain, hogy azok érdekében — ha kell — változtassanak is az oktatómunkájukon. Oktatómunka, valóban elsődleges egy üzemmérnökképző intézményben — de itt is van nevelés. Az életre nevelés, felkészítés. Azzal, hogy a legkülönbözőbb mozgalmi, önkormányzati, diákköri, kulturális és ki tudja még, hányféle megbízatást adják, kínálják fel a fiatalnak. Klubtanácstag, KISZ-titkár, stúdiómunkatárs kollégiumi bizottsági tag, sportvezető, TIT-előadó, hogy végzés után ne csak az erőgépekhez értsen, hogy ne csak önmaga, de mások ügyeivel is foglalkozzon — tudjon, merjen foglalkozni. Eddig is „mozgatták” a hallgatókat, kibontakozási, műveltségi lehetőségek tudatos megszervezésével segítették a feltöltődési visszhang nélkül. A KISZ-bizottság kezdeményezésére megindult kérdőíváradat az egyetlen visszajelzés: nem „csak” üzemmérnökök hagyták el a főiskolát. A szakoktató üzemmérnök politikaivitakör-ve- zető, gépesítési csoportvezető KISZ-oktató, a kiskatona klubvezető, a másik KISZ- titkár, a függetlenített KISZ-titkár — ehhez nem kell korpmentár. ö is az iskolában ért mozgalmi — közéleti emberré... Sorra érkeznek a mezőtúri főiskolára a levelek: színesedik a tabló. I. Zs. Jálszdözsa, 1976. novembere. 11315311108, két nagyablakos ház, néhány lépcső vezet fel az üvegezett verandához. Melegítőben tíz év körüli kisfiú szalad ki a kapun. Megszólítottam. — A házaitok falán emléktáblát helyezitek el. A gyerek felnéz: — Tudom. — Elolvasnád nekem mi van rajta? A gyerek csodálkozva néz, aztán egykedvűen olvassa: „ ... társadalmi munkában építették a jászberényi Járási Tanács és az MSZMP jászberényi járási Bizottságának dolgozói, 1963 ...” — Mi történt akkor a falutokban? — Én akkor még meg sem születtem. o Néhány járókelő odajön hozzánk. Fejkendős, középkorú asszonv szól ködbe: —Túriék házát is elvitte a víz. Itt ebben az utcában másfél méter magasan állt. Ezen a részen, az árak után, új házak épültek kölcsönnel. — Gulyás János a nevem — mondja, s már szövi is tovább a beszélgetést: — Mi is 74 ezer forint kölcsönt vettünk fél1, új házat építettünk — ott. a Túriéfcé mellett. — Mennyit törlés Ztenek havonta ? — Nem sokat, 255 forintot. Hamarosan kifizetjük, amieriy- nyi még hátra van. — Mekkora a ház? — Két szoba, konyha, veranda, kamra. Elég tágas egy családnak. — Azelőtt is ilyen szép kőházak álltak erre? Megmosolyogják a kérdést: — akikor nem vitte volna el a víz. o — Ritkán emlegetjük már azokat a szomorú napokat — mondja Gulyás József tanácselnök, aki annakidején a község párttitkára volt. — A rosszat jobb elfelejteni. — A falu 1*100 házából mintegy 500 rongálódott meg, 120 összeroskiadt. Nem csoda, vályogból épült a legtöbb. Tudja akkor mennyi kölcsönt vettek fel kamatmentesen a károsultak? Kilencmillió forintot. Sokan először nem is merték igénybevenni, mert féltek, hogy majd nem tudják miből visszafizetni. Úgy kellett rábeszélni őket. Később felismerték, milyen óriási segítség volt ez az államtól. Havonta 300—400 forintokat törlesztőnek, van aki már teljesen tisztázta magát. És ma a dóasaLaknak 16 millió forintjuk gyűlt össze a takarékban. Egyetlen egy ház Van csak, amelyik még ma is alá van ducolva, nehogy ösz- szeroskadjon. Újjáépült a falunk. o Az az egy düledező ház Szentes Lászlónóé, az Árpád utcáiban. A szobában nagy fadorongok támasztják a falakat, a mennyezetet. Az udvaron felhalmozva építőanyag. Jövő nyáron rendbehozzák aZ öreg házat. — Megbántuk már. hogy akkor nem vettük fel azt a 70 ezer forint kölcsönt. Elég lett voQna, hogy újjáépítsük a házunkat. Sajnos, az anyósom nevén volt, ő nem ment bele. Pedig azóta már visszafizettük volna a pénzt és most nem fájna a fejünk miatta. Szegény anyósom meghalt, az uramat is eltemettem 1968-ban. Nyugdíjas vagyok, 1310 forintot kapok havonta. — És a család? — A fiam, az unokám Pestre jár dolgozni, mind a kettő villanyszeré. Itt élnek velem. Most majd együtt építkezünk. o Gyurkó József haikszavú, nagytekintélyű ember, ő a pánttitkár a községben, a tőeszben. Tekintélyét munkájával. emberségével vívta ki. Mondom néki, hallottam, hogy az emberek tizenhárom évvel ezelőtt féltek, hogy nem tudják majd miből visszafizetni a kölcsönt. — Csodálkozik ezen? — kiérdi. — Akkor a három gyenge téeszben bizony nem sókat kerestek a tagok. Sokatmondó, bizonyító erejű adatokat sarai. 1965-lben a három téesz együttes halmozott termelési értéke 28 millió forint volt. a közös vagyon 32 milliót ért. A 731 dolgozótag évi munkájával átlagosan 11 ezer forintot keresett. És 1975-ben, a három gazdaság korábbi egyesülése után? A jászdózsad Tarna- menti Tsz halmozott termelési értéke meghaladta a 61 milliót, a közös vagyon háromszorosára nőtt. Ma 355 ember él a faluban a téeszben végzett munkája ultán és tavaly az egy dolgozótagra jutó átlagrészesiedés kis híján elérte a 30 ezer forintot. — Nem kell ehhez különösebb magyarázat — mondja mosolyogva. — A dózsiaiak tudnak és szeretnek dolgozni. Úgy látszik. így ismerik őket az országban másutt is, mert a falu 1500 keresőképes lakosából naponta 800—000 ingázik. Reggelente két autóbusz a Hűtőgépgyárba, három busz Budapestre szállítja a munkásokat, este meg haza. A tóalmási tsz a nagy nyári-őszi munkák idején panorámás busszal viszi hozzájuk a dozslai nyugdí jasokat. A ítéeszen kívül más munkahely is van már a falúban. A jászberényi Ruházati Szövetkezet kis varrodát hozott létre, tizenegy nő exportra, varr kabátokat. Többen visszajöttek már dolgozni a fűzüzembe. A bútorosok pedig — szövetkezet ez is — foteleket, székeket gyártanak exportra. Eldöntötték : január elsejétől együtt dolgoznak a jákóhal- mi bútoripari szövetkezettel. Munka, kereset bőven van: természetes a 16 milliós takarékbetétéi lomány. o Járjuk az utcákat Gulyás Józseffel, Gyurkó Józseffel. — Vgn már vízmüvünk is — mutatja a főtéren magasodó glóbuszt Gulyás József. — Augusztus 20 óta 500 liter vizet ad percenként a falunak. Bőven elég. — Mennyi pénz jut évente a községiejlesztésre? — Hát fejlesztésire nem sok: 352 ezer forint. Ebből nem is lett volná vízmű, mert az 1,5 millióiba van. De segített a lakosság. A 10 kilométer vízvezeték lefektetését teljes egészében a falu népe állta Még 14 kilométernyi kellene. Háromszáz házba már bevezették a jó ivóvizet. A tanácselnököt hallgatom és közben eszembe jut, mit mesélt az előbb néhány dézsái asszony. Amikor elkészült az első vízvezeték, a közkifolyókról senki sem akart inni. A régi „csurgató- kúthoz” jártak inkább és sorba álltak, ha kellett órákig. Hiába, a jót is szokni kell. És akadtak a faluban, akik megszólták az olyanokat mint Gyurkó Béla, meg Nagy Lajos, akik 8000—8000 forintot adtak azért, hogy legyen vezetékes víz Jászdózsán is. A fiatalok azonban úgy akarnak élni, mint a városiak. Megkeressük a náva- lót, mondják, legyen az ő házukban is fürdőszoba. — Betonjárda is van már minden utcában. Felépült az új könyvtár, a pártiirodával van egy házban. Beosztással lehet fejleszteni a falut és persze a lakosság segítségével. Most az óvodát akarjuk bővíteni huszonöt hellyel, új konyhát építtetni a gyermekintézményekhez. o Eszeimbe jut a régi dózsai temető, a kis korhadt fakeresztekkel. Ma a dózsai temetőben büszke, gőgös, síremlékek magasoídniak. szobrokkal, urnákkal. És nem egy olyan van, amelyre bár rávésve már a név, a születési év. de az elmúlás napjának helye üres. — Az öregek előre megcsináltatják a síremléküket, aztán kijárnak gondozni, mert így biztosak benne, hogy szép helyen nyugszanak majd. Úgy mondják, nem akarnak a fiataloknak költséget okozni, hát előre gondoskodnak magukról. Elöregedett falu, hétszáz nyugdíjasunk van. Az öregek rengeteg pénzt ölnek a temetőbe — mondja Gulyás József. o Jászdózsa gondja: elöregszik a falu. Évente százötvennel csökken a lakosság. Az árvíz után egy-két. évig félelemből költöztek cl sokan, a fiatalok viszont a városokban keresnek maguknak megélhetést, otthonit. A nyáron negyven gyerek fejezte be általános iskolai tanulmányait a faluban, aztán elmentek az ország különböző vidékedre gimnáziumokba, szakközépiskolákba, szakmunkásképzőkbe. Kollé. gdumokban, albérletekben lak. mák. A volt nyolcadikosok közül egy gyerek maradt otthon a falujában'. A téeszben mindössze hatvanöt harminc éven aluli dolgozik. Leginkább a gépeken*. A szarvasmarha-tenyésztő szaktelepen is csak öregeket látni. Nincs jelentkező erre a munkára, pedig nagyon kellenének a fiatal szakmunkások. Az utcákat járva, a tanácselnök, a pánttitkár felváltva mutat meg egy-egy lezárt házat: ezek elköltöztek... ezek elhaltak, azért üres az épület. Kihaló falu lenne Jászdózsa? A tanácselnök, a párttótkár tiltakozik. Nem válhat azzá! Itt is lehet szépen, kulturáltan élni. — Tudja tizenhárom évvel ezelőtt itt mindössze 3 autó volt, tíz tévé meg nyolcszáz rádió. Most? Százharminc lakosnak van személygépkocsija. tévé minden, második házban, rádió mindenütt, még kettő is. Sőt, van már színes televízió is! o összetalálkoztam Sóos Ferenccel, a járási pártbizottság titkárával is. Kíváncsi voltam, mi a véleménye a falu jövőjéről. — Biztos vagyok benne, hogy az ipar vonzó hatása mérséklődik, és a fiatalok szívesen maradnak majd a faluiban, a szövetkezetben. Persze megfelélő életkörülményéket is kell teremteni. — És a Tarba, végleg megszelídült? — Hiába mafcrancoskodik, a falut már nem érheti el. Felépült az új körgát, Q Elbúcsúztam Gulyás Józseftől és Gyurkó Józseftől, esteledett. — Majd elfelejtettem — szólt utánam a tanácselnök — Új vasúti megállót kapunk, új közúti és új vasúti híd épül a Tárnán! Varga Viktória Jövőre lesz háromnegyed százada, hogy Szolnokon a Tisza és a Zagyva szögében hivatalosan megnyitották az alföldi piktúra egyik fellegvárát, a művésztelepet. A szolnoki vár helyén, romantikus vízparti környezetben felépült művésztelep műterem-sorában 1902-ben költöztek be az első törzsgárda- tagok. köztük a képzőművészeti élet olyan nagyságai, mint Bihari Sándor, Fényes Adolf, Zombory Lajos, Mi„King”... ,.Mondén”... „Sirályka”... „Parókás”. ,yMagyar óriás”... „Antwert- peni posta”... — sorakoznak a felíratok a galambketrecek falán. TuZbékolás, buruikko- lás, — és az egyik sarokból papagájok hangja hallatszik. Nagyszabású galamb- és díszmadár-kiállítást rendeztek a napokban Tiszafüreden, a művelődési központban. Négy megyében tizenhárom galambtenyésztő egyesület összesen négyszáz válogatott példányt hozott a kiállításra, amelyet két nap alatt, több mint ezren néztek meg. Nem csalódtak a látogatók: kulturált, áttekinthető rendezésben rendkívül szép, díszes, érdekes madarakat láthattak. * * * Az egyik leglátogatottabb „kollekciót” Dobos József karcagi tsz-nyugdíjas hozta: magyar óriás fajtájú galambjai korábban több nemzetközi kiállításon kaptak nagydíjat. A tenyésztés sikerének titkát így fogalmazza meg: — Azt mondom, erre születni kell. Én már ötven éve tenyésztek galambot, de még nem untam bele. Sokszor az éjszaka is a galambpadláson talál. Hogy miért? Szeretem a szép galambot és az a legnagyszerűbb dolognak számít, ha egy-egy különlegesen gyönyörű az én mesterkedésem. párosítgatásom eredményeként fejlődik ki. * * * A kiáll ítóslátogafók egyszerre az egész termet láthatták. ha az erre az alkalomra beszerelt ipari televízió képernyőiére néztek. A tv-láncot Jánosi Gyula kunmadarast tenyésztő állította össze, ö hivatásszerűen is foglalkozik az ipari tv különböző hasznosítási lehetőségével. Többek között Jánosi Gyula nevéhez fűződik a madarast szövetkezetben ma már sorozatban hátik Dániel. Szlányi Lajos és kortársai. A jubileumi készülődés idején reneszánszát éli a művésztelep, az állandóan itt élő festőművészek, szobrászok mellett vendégként is fogadnak alkotóművészeket. Terv készült a piktúra ősi otthonának felújítására. Jövőre jubileumi tárlatot rendeznek és meghívják a városba mindazokat a képzőművészeket, akiket valamilyen kapcsolat fűzött, vagy fűz a nagyhírű művésztelephez. gyártott tv-lánccal kombinált takarmányszárító vezérlőpult kidolgozása. — Köztudott dolog — mondja Jánosi Gyula — hogy a galambok, ha ember van a közelükben, nem úgy viselkednek, mint magukban. Emiatt nehéz — és nagy a hibalehetőség — az egyedek természetét, tulajdonságait megítélni, ami pedig a szaporítás szempontjából tulajdonképpen döntő tényezők. Itt a tenyésztő-társakkal arról beszélgettünk — néhány kísérlet biztató eredményeinek birtokában — hogy jó lenne, ha az országos egyesület központja nagyobb tenyészállo- mányokban megszervezné az ipari televíziós vizsgálatokat. Ha árrá gondolunk, hogy a húsgalambtenyésztés valutát hoz az országnak — nem mindegy, hogy milyen alapossággal történik a kiválasztás, a szaporítás. * * * A gyerekek kedvence az a sarok volt, ahol Földesi Attila — az MHD füredi gyáregységének dolgozója — sok-sok egzotikus papagáját állították ki. Földesi Attila „profi” papagájtenyésztő, november végén a lipcsei nemzetközi díszmadár kiállításra utazik hat madarával. A „profivádat” elutasítja: — Csak hobbi. Régóta foglalkozom velük — csak a saját örömömre. Szeretek bíbelődni a madarakkal, szép, kedves kis állatok. * * * A látogatók száma ékesen bizonyítja a kiállítás sikerét. S nem mellékes az sem, amit az egyik ámuló látogató így summázott: — Hja, ha valaki egy kicsit megszállottan foglalkozik valamivel, ha szívet, lelket, szeretetet ad abba, amit csinál. .. , ., Szabó Janos Galambkiállításon
