Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-12 / 241. szám

1976. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fegyverneki Vegyesipari Szövetkezet asztalos részlege a SZOLGÉRT megrendelésére gyárt iro­dabútorokat és fpdrász műhelyekbe berendezéseket. A negyedik negyedévi tervükben 200 iroda­bútor és 250 fodrászati berendezés elkészítése szerepel. Képünkön bútoralkatrészeket csiszol Balogh Sándor és Hermann Károly fl kipontozott nagycsalád A munkásairól mintasze­rűen gondoskodó vállalat, a Tisza Cipőgyár szakszerveze­ti bizottságának titkára egy többgyermekes munkáácsa- lád érdekei mellett nem állt ki. Sőt! s _____ S zűcsék jelenleg egy két­ségtelenül élfogadható, ám viszonylag kicsi, két — egy­benyíló — szobás, úgyneve­zett tanácsi értékesttésű la­kásban élnek Martfűn. Az otthont Szűcs János évek­kel ezelőtt vásárolta részlet­re — mindenféle vállalati kölcsön nélkül — 110 ezer forintért. Eddig 52 ezer fo­rintot törlesztett. Néhány éve beadta kérvényét egy nagyobb, két és fél vagy há­romszobás lakásra. Most a tanács ki is utalt Szűcséknek a martfűi mun­káslakás akció keretében, OTP beruházásban épülő la­kások közül egy két és fél­szobásat. Vételára 360 ezer forint A család úgy gondol­tai, régi lakását leadja a ta­nácsnak, visszakapja a befi­zetett törlesztést (az elhasz­nálódás miatti levonások után körülbelül 41 ezer fo­rintot), ebből befizetik az új lakás vásárlásához a kötele­ző részt. Martfűn a munkáslakás­építés szempontjából kiemelt település — az állami válla­latnál dolgozó munkás, ha lakótelepi lakást vásárol, ak­kor soha vissza nem téríten­dő támogatásban részesülhet. Egy két és félszobás lakás esetében kilencven (!) ezer forint a segítség. (Ezenkívül egyéb kedvezmények Is meg­illetik, például jóval keve­sebb a most egyösszegben befizetendő rész — de ennek részletezésétől most tekint­sünk el.) Gyermekenként 30 ezer forint a szociálpilitikai kedvezmény. Tehát a 360 ezer forintos lakás — jelen­leg három gyermeket tárta­inak el — Szűcséknek 180 ezer forintba kerülne. Tizen­nyolc ezret most kell befi­zetni, a többire az OTP ad hitelt. Ám van még egy feltétel. Szűcsék csak akkor kaphat­ják meg a 90 ezer forintos állami lakástámogatást, ha a gvár, hosszú lejáratú kamat­mentes kölcsönként, a lakás­ár 20 százalékát, a 36 ezer forintot adná. De nem adja! Ezért, eles­nek az állami támogatástól, így a lakásár 180 helyett 270 ezer forint lesz. A, vételár 25 százalékát, 67 ezer forintot készpénzben kell befizetni. © ____________________ A z elmúlt három évben Martfűn majdnem 200 lakás­ba költöztek cipőgyári dol- gzók, 90 százalékuk munkás volt. Szűcs János húsz, a fe­lesége nyolc éve a gyár mun­kása. Kifogás nincs ellenük. Miért éppen Szűcséket zár­ták ki — kérdeztük Szabó Attilától a gyár szakszerve­zeti bizottságának titkárától: — Szabó elvtárs, elfogyott a pénzük, már nem jutott Szűcséknek? — Kétségtelen sok min­denre kell a rendelkezésre álló pénz, de a gyár társa- dalmi és gazdasági vezetői úgy foglaltak állást, hogy lakástámogatásra annyi, van, amennyi kell. — Tehát pénz lenne.... — Szerintem Szűcsék alap­vető lakásproblémája meg­oldott. — Szűcsék törvényeink sze­rint jogosultak a nagyobb lakásra. — Szerintem vannak, akik jobban rászorulnak, mégsem kaptak — válaszolta. Martfűn egy társadalmi bizottság vizsgálja, ki meny­nyire és mekkora lakásra jo­gosult. A szociális körülmé­nyek és a munkahelyi véle­mény szerint kialakítottak egy pontrendszert. E pontok szerint a bizottság felállít egy sorrendet. Legutóbb, amikor Szűcséknek — akik a listán a 7. helyen szerepel­tek — kiutalták a két és félszobásat, összesen 40 la­kást „osztottak”. A negyve­nedik lakást a nyolcvanhar­madiknak (!) sorolt igénylő kapta. (Többen tanácsi bér­lakásra várnak, vagy egyéb okból lemondtak az OTP la­kásról). A lakáselosztó bi­zottságnak valamint a vég­leges döntést hozó községi tanács vb-nek a Tisza Cipő­gyár képviselői is tagjai vol­tak. — Szabó elvtársi, ha Szű­csék visszaadják a lakást, akkor egy másik cipőgyári dolgozónak azt odaadhatják? — Erre semmi biztosíték, hiszen nem nekünk, hanem a tanácsnak adják vissza. Kávási Gyula tanácstitkár véleménye: — Ha a Tisza Cipőgyár ké­ri, akkor Szűcsék lakását természetesen ismét „tiszás” dolgozónak utaljuk ki, hi­szen most is gyári dolgozó lakja ... Így két család la­kásgondját oldhatnánk meg egyszerre, megnyugtatóan. Egyébként a lakásokért „sor- banállók” között az első, vé­letlenül, éppen a Tisza Ci­pőgyárban dolgozik. — Szabó elvtárs, mit szól­jon az a munkás, akinek a szomszédja, ugyanabba a házba költözve, élvezheti a munkáslakás-akció kedvez­ményeit, míg . neki hosszú éveken keresztül kell jóval többet fizetnie, mert a 'gyár nem tette lehetővé, hogy ál­lami támogatást kapjon? — Az állami támogatás nem jár mindenkinek. Nem jog, csak lehetőség. De a szakszervezet joggal kizárhat egy gyári munkást ebből a lehetőségből? — Szabó elvtárs. így, ha Szűcsék mégis ragaszkodnak a lakáshoz, nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, hiszen a két nagyobb gyére­ket már középiskolában ta­níttatják. — Elegendő tőke nélkül máért akar valaki nagyobb lakást? Szűcséknek, maguk mondták, mindössze kétezer forint megtakarított pénzük van. Gyűjtöttek volna! De ehelyett a vállalattól várják, hogy állami támogatáshoz segítse őket. A munkáslakás-akciót le­hetővé tevő állami rendel­kezés azt bizonyítja: az ál­lam éppen a kiskeresetű munkáscsaládokat kívánja támogatni! — Szabó elvtárs, Szűcsék­nél útban van a negyedik gyerek. Az asszonyt október végére írták ki. — Ez az! Hát családterve­zés is van a világon! Jönnek a gyerekek egymás után, és a szülők azt várják, hogy a gyár segítsen ... Nézze, kár ezen Vitatkoznunk. Egyéb­ként, tudja mit, írja azt, hogy, ha jogszabály nem til­taná, segítenénk. A napok­ban ugyanis megkérdeztük az OTP szolnoki központjá­ban Dobos Menyhért elvtár­sat, és kiderült, nem is tá­mogathatjuk a Szűcs csalá­dot, mert ezt a jogszabályok nem teszik lehetővé. — Szóval: ha állami ren­delkezés nem tiltaná meg­kaphatnák a támogatást? — Szerintem igen. De hangsúlyozom, csak szerin­tem! — Felkerestem Dobos Menyhértet, a szolnoki OTP lakásépítési és értékesítési osztályának vezetőjét, aki a lakásjogi ügyeknek hivatal­ból az egyik legjobb isme­rője: — Nem erről volt szó. A cipőgyáriak nem azt kérdez­ték, adhatják-e az állami tá­mogatáshoz szükséges válla­lati kölcsönt, hanem azt, mi történik ha nem támogatják Szűcséket! Egyébként az ér­vényes lakásjogi rendelkezé­sek — ha a munkás vissza­adja jelenlegi lakását a ta­nácsnak — nem zárják ki a vállalati kölcsön lehetőségét. Tehát a Tisza Cipőgyár meg­adhatja a 20 százalékos köl­csönt. ha akarja. Akarja?! Trömböczky Péter Baleseti mérleg, tanulságokkal Újjászületik a kábelgyártás Több mint 3 milliárd fo­rintos beruházással korsze­rűsítik a hazai kábelgyár­tást. Folyamatosan moder­nizálják a különböző huza­lok, vezetékek és kábelek előállítását. Kistelekien új gyáregység is épül, az első húzógépeket már üzembe he. lyezték, s a többi jórészt importból származó beren­dezést is fokozatosan felsze­relik. A kábelgyári rekonstruk­ciós program a tervek sze­rint 1982-ben fejeződik be. A beruházásokra több mint 3 milliárd forintot fordíta­nak, ebből mintegy egymil- liárd bankhitel. A teljes re­konstrukció azért vált szük­ségessé, mert az elmúlt években nem tudták kielé­gíteni a hazai igényeket ká­belipari termékekből sem mennyiségileg, sem minősé­gileg. A már megkezdett korszerűsítések befejezése után a teljes hazai szükség­letet kielégítik, és 19 millió dollárért még tőklés piacra is exportálnak. Újdonság Áz Elena szál A pápai Textilgyárban, amely a tarkánszőtt kelmék legnagyobb hazai üzeme, megkezdték az Elena szál nagyüzemi felhasználását. A treviraként ismert szálakkal azonos tulajdonságú műszál alkalmazására a magyar— lengyel műszál egyezmény adott módot, amely szerint a nyergesújfalui Pan szálak helyett cserébe kapjuk az Elenát, először kis mennyi­ségben kísérletképpen he­lyettesítették a lengyel szál­lal az NSZK-beli trevira szá­lat, s most a sikeres vizsgát követően megrendelték az első száz tonnányit, amely már 1,2 millió négyzetméter kelme szövéséhez elegendő. elnöksége a közelmúltban tartott ülésén megállapította, hogy a tava­lyi első félévhez képest az idén a mezőgazdaságban 21 százalékkal csökkent a bal­esetek száma. Az iparban azonban lényegében változat­lan a helyzet. A részletes elemzésből az is kitűnik, hogy egyes ágazatokban —a villamosenergia-, a gép-, az építőanyag-, a könnyű- és a vegyiparban — a tavalyinál több halálos és csonkulásos sérülés történt. És az idén a sokáig változatlan arányban jelentkezett áramütéses ha­lálos sérülések is gyakorib­bá váltak. Mindez nem tulajdonítható a véletlennek. Mint ahogyan azt sem lehet véletlennek te­kinteni, ha a sorozatos fe­gyelemsértés, szabályszegés áldozatokat követel. Ilyen tanulságra vezettek az év el­ső negyedében többször — számszerint 33 esetben — be­következett tömeges balese­tek, amelyek csaknem két­szer múlták fölül az egy év­vel korábbiakat, 179 ember sérülését, közülük 22-nek a halálát okozva. A baleset, az értelmetlen halál általában a pillanatnyi figyelmetlenség következmé­nye. Közvetlen kiváltó oka mögött rendszerint tetten ér­hető a fegyelmezetlenség, a munkavédelmi, technológiai előírások megszegése, az el­lenőrzés elhanyagolása. És amint erről az oldalról kez­dünk vizsgálódni, nyomban nyilvánvalóvá lesz, hogy nem a véletlen szülte a bajt. Il­letve, hogy esetenként csak szerencse dolga volt elke­rülni azt. Különös, hogy ezt egyre- másra megállapítjuk, holott nálunk a munkavédelem, a balesetelhárítás intézmény­rendszere. a biztonsági, óvó­rendszabályok mindenre ki­terjedő szabályzata szilárd bázist teremt a veszély elhá­rítására. Ám mindez csak ak­kor válik a mindennapok gyakorlatává, ha a maga posztján mindenki szigorúan betartja az előírásokat.. Ha a munkás használja a védő­eszközt, ha a vezető ellen­őrzi, hogy ezt teszi-e. Ha a gépre szerelt óvóberende­zést akkor sem kapcsolják ki, amikor senki sem látja... Tehát, ha eljutunk oda, hogy nemcsak azért érvénye­sítik a szabályt, mert meg­szegéséért büntetés jár. Ha­nem azért, mert maguk is egyetértenek vele. Ennek érdekében persze még sokat kell fáradozni. Agitálni, magyarázni. szá- monkémi, meggyőzni. Ha kell, büntetni is. Olyan kö­vetkezetesen, ahogyan ezt ál­talában a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők teszik. hogy a mun­kahelyeken él­nek-e minden rendelkezésre álló lehető­séggel, érvényesítik-e vala­mennyi előírást, a dolgozó ember testi épsége védelmé­ben. Aligha tévedünk, ami­kor ennek a magatartásnak, a gazdasági vezetőkkel való együttműködésnek tulajdo­nítjuk, hogy a mezőgazda­ságban szinte ugrásszerűen fejlődött a munka bizton­sága. Ugyanez a lehetőség az iparban is adott. Csak nem szabad belenyugodni, hogy a hosszú évek folyamán szívós igyekezettel megszüntetett veszélyforrások ismét utat kapjanak. Csak mert nem fi­gyelünk rájuk. L. M. D Szak­tanács Éberen őrködve, N EB-vizsga lat eredmenye: Az ideálistól még messze van Megyénkben a műtrágya és a növényvédöszer felhasználása Az elmúlt évben országo­san mintegy 20 milliárd fo­rintot költött a mezőgazda­ság műtrágya és növényvé­dőszer vásárlására. Szolnok megye ebből az összegből növényvédőszerekre 226, mű. trágyára pedig 497 millió forintot fordított. Mivel a műtrágyák 64, a növényvé­dőszerek 51 százaléka im­portból származik, s a vi­lágpiaci árak egyre gyorsab­ban emelkedő tendenciát mutatnak, mindenkinek érdeke az ésszerű és idejekorán történő megrendelés, va­lamint a gazdaságos fel- használás. Megtakarítás pedig csak a megfelelő készletek veszteségmen­tes tárolásával, és az ok­szerű felhasználással ér­hető el. Nem véletlen tehát, hogy a megyei Népi Ellenőrző Bi­zottság több évet átfogó vizsgálata pont az előbbi té­mával foglalkozott. A bizottság megállapítása szerint az ellenőrzött mező- gazdasági üzemek 90 száza­léka szilárd burkolat nél­kül, a puszta földön, a sza­badban tárolja műtrágya­készletét. A vizsgált 13 gaz­daságból’ csupán 6 védi fó­liatakarással ömlesztett mű­trágyáját, pedig ennek ará­nya általában a készlet két­harmadát teszi ki. Éppen ezért a tárolási veszteségek rendkívül nagyok: sokhe­lyütt a 20—30 százalékot is meghaladják. Az okok kere­sésénél azt is kiderítette a vizsgálat, hogy az előbbi hi­ányosság többek között abból adódik, hogy nem minden üzemben található meg a műtrágyáért egy sze­mélyben felelős szakember. A gazdaságokban az agro­technikai fegyelem sem elég szilárd: gyakran szinte minden tudományos alapot „nél­külöznek” a kijuttatott tápanyagdózisok. Például tekintélyes mennyi­ségű műtrágyát lehetne pó­tolni szerves- és hígtrágya felhasználásával. A megye mezőgazdasági üzemeiben évente mintegy 14 millió má­zsa istállótrágya keletkezik, ugyanakkor a háztáji és az egyéb kisgazdaságok állat­tartóitól is jelentős mennyi­ségű szervestrágyát lehetné felvásárolni. Nos, ennek az igen jelentékeny tápanyag­tőkének — amely a műtrá­gyához képest szinte ingyen van és ráadásul a talaj szer­kezetére, biológiai életére gyakorolt hatását egyelőre a modem technika sem tudja pótolni — a gondos kezelé­séről csak az üzemek 10 százalékában lehet beszélni. Gond van a szervestrágya időbeni kijuttatásával is. Elsősorban a nagy tömegű anyag rakodásának gépesí­tettsége nem kielégítő, de a szervestrágya-szórók nagy része is korszerűtlen, kis teljesítményű. Ez utóbbiak a mezőgép iparra rónak fe­ladatokat. Az viszont, hogy á lombtrágyázás, annak ellenére, hogy termésnö­velő hatása, gazdasá­gossága bizonyított — nem terjedt el eléggé, ismét a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok szak­embereire vet rossz fényt. Bár a növényvédőszerek tárolásával általában jóval kevesebb baj van, más terü­leten itt is bőven akadnak hiányosságok. Hiába próbál hazai és szocialista piacon be­szerzett vegyszerekkel devizát megtakarítani az ország, ha a haté­kony felhasználásnak nem mindenütt vannak meg a személyi és tár­gyi feltételei. Több gazdaságban például, szakmájuktól teljesen eltérő más» feladattal is megbízzák a növényvédő szakembere­ket, s ezért teljes felelősség­gel, a várt eredménnyel munkájukat nem végezhetik. A megkésett védekezés pe­dig nemcsak költséges, ha­nem hatása is rosszabb. Így nem egy esetben és nem is egy üzemben jelentős ter­méskiesések fordulhattak elő, viszont a felelősség megállapítása — talán ép­pen a fentiek miatt — leg­több esetben elmaradt. A vizsgálat szerint a vegy­szerezések eredménye, haté­konysága jelentősen emelhe­tő lenne, ha a rendelkezés­re álló növényvédő-gépek mintegy 20 százalékát kor­szerűsítenék a gazdaságok, és a gépeket több szak- és betanított munkás üzemel­tetné. Az emlitett hiányos­ságok kiküszöbölésén túl sokkal több gondot kellene fordítani nemcsak a műtrá­gya, hanem a növényvédő­szerek emberi környezetre kevésbé veszélyes tárolására, felhasználására, és az egész­ségügyi károsodások meg­előzésére is. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom