Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
1976. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A fegyverneki Vegyesipari Szövetkezet asztalos részlege a SZOLGÉRT megrendelésére gyárt irodabútorokat és fpdrász műhelyekbe berendezéseket. A negyedik negyedévi tervükben 200 irodabútor és 250 fodrászati berendezés elkészítése szerepel. Képünkön bútoralkatrészeket csiszol Balogh Sándor és Hermann Károly fl kipontozott nagycsalád A munkásairól mintaszerűen gondoskodó vállalat, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára egy többgyermekes munkáácsa- lád érdekei mellett nem állt ki. Sőt! s _____ S zűcsék jelenleg egy kétségtelenül élfogadható, ám viszonylag kicsi, két — egybenyíló — szobás, úgynevezett tanácsi értékesttésű lakásban élnek Martfűn. Az otthont Szűcs János évekkel ezelőtt vásárolta részletre — mindenféle vállalati kölcsön nélkül — 110 ezer forintért. Eddig 52 ezer forintot törlesztett. Néhány éve beadta kérvényét egy nagyobb, két és fél vagy háromszobás lakásra. Most a tanács ki is utalt Szűcséknek a martfűi munkáslakás akció keretében, OTP beruházásban épülő lakások közül egy két és félszobásat. Vételára 360 ezer forint A család úgy gondoltai, régi lakását leadja a tanácsnak, visszakapja a befizetett törlesztést (az elhasználódás miatti levonások után körülbelül 41 ezer forintot), ebből befizetik az új lakás vásárlásához a kötelező részt. Martfűn a munkáslakásépítés szempontjából kiemelt település — az állami vállalatnál dolgozó munkás, ha lakótelepi lakást vásárol, akkor soha vissza nem térítendő támogatásban részesülhet. Egy két és félszobás lakás esetében kilencven (!) ezer forint a segítség. (Ezenkívül egyéb kedvezmények Is megilletik, például jóval kevesebb a most egyösszegben befizetendő rész — de ennek részletezésétől most tekintsünk el.) Gyermekenként 30 ezer forint a szociálpilitikai kedvezmény. Tehát a 360 ezer forintos lakás — jelenleg három gyermeket tártainak el — Szűcséknek 180 ezer forintba kerülne. Tizennyolc ezret most kell befizetni, a többire az OTP ad hitelt. Ám van még egy feltétel. Szűcsék csak akkor kaphatják meg a 90 ezer forintos állami lakástámogatást, ha a gvár, hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönként, a lakásár 20 százalékát, a 36 ezer forintot adná. De nem adja! Ezért, elesnek az állami támogatástól, így a lakásár 180 helyett 270 ezer forint lesz. A, vételár 25 százalékát, 67 ezer forintot készpénzben kell befizetni. © ____________________ A z elmúlt három évben Martfűn majdnem 200 lakásba költöztek cipőgyári dol- gzók, 90 százalékuk munkás volt. Szűcs János húsz, a felesége nyolc éve a gyár munkása. Kifogás nincs ellenük. Miért éppen Szűcséket zárták ki — kérdeztük Szabó Attilától a gyár szakszervezeti bizottságának titkárától: — Szabó elvtárs, elfogyott a pénzük, már nem jutott Szűcséknek? — Kétségtelen sok mindenre kell a rendelkezésre álló pénz, de a gyár társa- dalmi és gazdasági vezetői úgy foglaltak állást, hogy lakástámogatásra annyi, van, amennyi kell. — Tehát pénz lenne.... — Szerintem Szűcsék alapvető lakásproblémája megoldott. — Szűcsék törvényeink szerint jogosultak a nagyobb lakásra. — Szerintem vannak, akik jobban rászorulnak, mégsem kaptak — válaszolta. Martfűn egy társadalmi bizottság vizsgálja, ki menynyire és mekkora lakásra jogosult. A szociális körülmények és a munkahelyi vélemény szerint kialakítottak egy pontrendszert. E pontok szerint a bizottság felállít egy sorrendet. Legutóbb, amikor Szűcséknek — akik a listán a 7. helyen szerepeltek — kiutalták a két és félszobásat, összesen 40 lakást „osztottak”. A negyvenedik lakást a nyolcvanharmadiknak (!) sorolt igénylő kapta. (Többen tanácsi bérlakásra várnak, vagy egyéb okból lemondtak az OTP lakásról). A lakáselosztó bizottságnak valamint a végleges döntést hozó községi tanács vb-nek a Tisza Cipőgyár képviselői is tagjai voltak. — Szabó elvtársi, ha Szűcsék visszaadják a lakást, akkor egy másik cipőgyári dolgozónak azt odaadhatják? — Erre semmi biztosíték, hiszen nem nekünk, hanem a tanácsnak adják vissza. Kávási Gyula tanácstitkár véleménye: — Ha a Tisza Cipőgyár kéri, akkor Szűcsék lakását természetesen ismét „tiszás” dolgozónak utaljuk ki, hiszen most is gyári dolgozó lakja ... Így két család lakásgondját oldhatnánk meg egyszerre, megnyugtatóan. Egyébként a lakásokért „sor- banállók” között az első, véletlenül, éppen a Tisza Cipőgyárban dolgozik. — Szabó elvtárs, mit szóljon az a munkás, akinek a szomszédja, ugyanabba a házba költözve, élvezheti a munkáslakás-akció kedvezményeit, míg . neki hosszú éveken keresztül kell jóval többet fizetnie, mert a 'gyár nem tette lehetővé, hogy állami támogatást kapjon? — Az állami támogatás nem jár mindenkinek. Nem jog, csak lehetőség. De a szakszervezet joggal kizárhat egy gyári munkást ebből a lehetőségből? — Szabó elvtárs. így, ha Szűcsék mégis ragaszkodnak a lakáshoz, nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, hiszen a két nagyobb gyéreket már középiskolában taníttatják. — Elegendő tőke nélkül máért akar valaki nagyobb lakást? Szűcséknek, maguk mondták, mindössze kétezer forint megtakarított pénzük van. Gyűjtöttek volna! De ehelyett a vállalattól várják, hogy állami támogatáshoz segítse őket. A munkáslakás-akciót lehetővé tevő állami rendelkezés azt bizonyítja: az állam éppen a kiskeresetű munkáscsaládokat kívánja támogatni! — Szabó elvtárs, Szűcséknél útban van a negyedik gyerek. Az asszonyt október végére írták ki. — Ez az! Hát családtervezés is van a világon! Jönnek a gyerekek egymás után, és a szülők azt várják, hogy a gyár segítsen ... Nézze, kár ezen Vitatkoznunk. Egyébként, tudja mit, írja azt, hogy, ha jogszabály nem tiltaná, segítenénk. A napokban ugyanis megkérdeztük az OTP szolnoki központjában Dobos Menyhért elvtársat, és kiderült, nem is támogathatjuk a Szűcs családot, mert ezt a jogszabályok nem teszik lehetővé. — Szóval: ha állami rendelkezés nem tiltaná megkaphatnák a támogatást? — Szerintem igen. De hangsúlyozom, csak szerintem! — Felkerestem Dobos Menyhértet, a szolnoki OTP lakásépítési és értékesítési osztályának vezetőjét, aki a lakásjogi ügyeknek hivatalból az egyik legjobb ismerője: — Nem erről volt szó. A cipőgyáriak nem azt kérdezték, adhatják-e az állami támogatáshoz szükséges vállalati kölcsönt, hanem azt, mi történik ha nem támogatják Szűcséket! Egyébként az érvényes lakásjogi rendelkezések — ha a munkás visszaadja jelenlegi lakását a tanácsnak — nem zárják ki a vállalati kölcsön lehetőségét. Tehát a Tisza Cipőgyár megadhatja a 20 százalékos kölcsönt. ha akarja. Akarja?! Trömböczky Péter Baleseti mérleg, tanulságokkal Újjászületik a kábelgyártás Több mint 3 milliárd forintos beruházással korszerűsítik a hazai kábelgyártást. Folyamatosan modernizálják a különböző huzalok, vezetékek és kábelek előállítását. Kistelekien új gyáregység is épül, az első húzógépeket már üzembe he. lyezték, s a többi jórészt importból származó berendezést is fokozatosan felszerelik. A kábelgyári rekonstrukciós program a tervek szerint 1982-ben fejeződik be. A beruházásokra több mint 3 milliárd forintot fordítanak, ebből mintegy egymil- liárd bankhitel. A teljes rekonstrukció azért vált szükségessé, mert az elmúlt években nem tudták kielégíteni a hazai igényeket kábelipari termékekből sem mennyiségileg, sem minőségileg. A már megkezdett korszerűsítések befejezése után a teljes hazai szükségletet kielégítik, és 19 millió dollárért még tőklés piacra is exportálnak. Újdonság Áz Elena szál A pápai Textilgyárban, amely a tarkánszőtt kelmék legnagyobb hazai üzeme, megkezdték az Elena szál nagyüzemi felhasználását. A treviraként ismert szálakkal azonos tulajdonságú műszál alkalmazására a magyar— lengyel műszál egyezmény adott módot, amely szerint a nyergesújfalui Pan szálak helyett cserébe kapjuk az Elenát, először kis mennyiségben kísérletképpen helyettesítették a lengyel szállal az NSZK-beli trevira szálat, s most a sikeres vizsgát követően megrendelték az első száz tonnányit, amely már 1,2 millió négyzetméter kelme szövéséhez elegendő. elnöksége a közelmúltban tartott ülésén megállapította, hogy a tavalyi első félévhez képest az idén a mezőgazdaságban 21 százalékkal csökkent a balesetek száma. Az iparban azonban lényegében változatlan a helyzet. A részletes elemzésből az is kitűnik, hogy egyes ágazatokban —a villamosenergia-, a gép-, az építőanyag-, a könnyű- és a vegyiparban — a tavalyinál több halálos és csonkulásos sérülés történt. És az idén a sokáig változatlan arányban jelentkezett áramütéses halálos sérülések is gyakoribbá váltak. Mindez nem tulajdonítható a véletlennek. Mint ahogyan azt sem lehet véletlennek tekinteni, ha a sorozatos fegyelemsértés, szabályszegés áldozatokat követel. Ilyen tanulságra vezettek az év első negyedében többször — számszerint 33 esetben — bekövetkezett tömeges balesetek, amelyek csaknem kétszer múlták fölül az egy évvel korábbiakat, 179 ember sérülését, közülük 22-nek a halálát okozva. A baleset, az értelmetlen halál általában a pillanatnyi figyelmetlenség következménye. Közvetlen kiváltó oka mögött rendszerint tetten érhető a fegyelmezetlenség, a munkavédelmi, technológiai előírások megszegése, az ellenőrzés elhanyagolása. És amint erről az oldalról kezdünk vizsgálódni, nyomban nyilvánvalóvá lesz, hogy nem a véletlen szülte a bajt. Illetve, hogy esetenként csak szerencse dolga volt elkerülni azt. Különös, hogy ezt egyre- másra megállapítjuk, holott nálunk a munkavédelem, a balesetelhárítás intézményrendszere. a biztonsági, óvórendszabályok mindenre kiterjedő szabályzata szilárd bázist teremt a veszély elhárítására. Ám mindez csak akkor válik a mindennapok gyakorlatává, ha a maga posztján mindenki szigorúan betartja az előírásokat.. Ha a munkás használja a védőeszközt, ha a vezető ellenőrzi, hogy ezt teszi-e. Ha a gépre szerelt óvóberendezést akkor sem kapcsolják ki, amikor senki sem látja... Tehát, ha eljutunk oda, hogy nemcsak azért érvényesítik a szabályt, mert megszegéséért büntetés jár. Hanem azért, mert maguk is egyetértenek vele. Ennek érdekében persze még sokat kell fáradozni. Agitálni, magyarázni. szá- monkémi, meggyőzni. Ha kell, büntetni is. Olyan következetesen, ahogyan ezt általában a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők teszik. hogy a munkahelyeken élnek-e minden rendelkezésre álló lehetőséggel, érvényesítik-e valamennyi előírást, a dolgozó ember testi épsége védelmében. Aligha tévedünk, amikor ennek a magatartásnak, a gazdasági vezetőkkel való együttműködésnek tulajdonítjuk, hogy a mezőgazdaságban szinte ugrásszerűen fejlődött a munka biztonsága. Ugyanez a lehetőség az iparban is adott. Csak nem szabad belenyugodni, hogy a hosszú évek folyamán szívós igyekezettel megszüntetett veszélyforrások ismét utat kapjanak. Csak mert nem figyelünk rájuk. L. M. D Szaktanács Éberen őrködve, N EB-vizsga lat eredmenye: Az ideálistól még messze van Megyénkben a műtrágya és a növényvédöszer felhasználása Az elmúlt évben országosan mintegy 20 milliárd forintot költött a mezőgazdaság műtrágya és növényvédőszer vásárlására. Szolnok megye ebből az összegből növényvédőszerekre 226, mű. trágyára pedig 497 millió forintot fordított. Mivel a műtrágyák 64, a növényvédőszerek 51 százaléka importból származik, s a világpiaci árak egyre gyorsabban emelkedő tendenciát mutatnak, mindenkinek érdeke az ésszerű és idejekorán történő megrendelés, valamint a gazdaságos fel- használás. Megtakarítás pedig csak a megfelelő készletek veszteségmentes tárolásával, és az okszerű felhasználással érhető el. Nem véletlen tehát, hogy a megyei Népi Ellenőrző Bizottság több évet átfogó vizsgálata pont az előbbi témával foglalkozott. A bizottság megállapítása szerint az ellenőrzött mező- gazdasági üzemek 90 százaléka szilárd burkolat nélkül, a puszta földön, a szabadban tárolja műtrágyakészletét. A vizsgált 13 gazdaságból’ csupán 6 védi fóliatakarással ömlesztett műtrágyáját, pedig ennek aránya általában a készlet kétharmadát teszi ki. Éppen ezért a tárolási veszteségek rendkívül nagyok: sokhelyütt a 20—30 százalékot is meghaladják. Az okok keresésénél azt is kiderítette a vizsgálat, hogy az előbbi hiányosság többek között abból adódik, hogy nem minden üzemben található meg a műtrágyáért egy személyben felelős szakember. A gazdaságokban az agrotechnikai fegyelem sem elég szilárd: gyakran szinte minden tudományos alapot „nélkülöznek” a kijuttatott tápanyagdózisok. Például tekintélyes mennyiségű műtrágyát lehetne pótolni szerves- és hígtrágya felhasználásával. A megye mezőgazdasági üzemeiben évente mintegy 14 millió mázsa istállótrágya keletkezik, ugyanakkor a háztáji és az egyéb kisgazdaságok állattartóitól is jelentős mennyiségű szervestrágyát lehetné felvásárolni. Nos, ennek az igen jelentékeny tápanyagtőkének — amely a műtrágyához képest szinte ingyen van és ráadásul a talaj szerkezetére, biológiai életére gyakorolt hatását egyelőre a modem technika sem tudja pótolni — a gondos kezeléséről csak az üzemek 10 százalékában lehet beszélni. Gond van a szervestrágya időbeni kijuttatásával is. Elsősorban a nagy tömegű anyag rakodásának gépesítettsége nem kielégítő, de a szervestrágya-szórók nagy része is korszerűtlen, kis teljesítményű. Ez utóbbiak a mezőgép iparra rónak feladatokat. Az viszont, hogy á lombtrágyázás, annak ellenére, hogy termésnövelő hatása, gazdaságossága bizonyított — nem terjedt el eléggé, ismét a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szakembereire vet rossz fényt. Bár a növényvédőszerek tárolásával általában jóval kevesebb baj van, más területen itt is bőven akadnak hiányosságok. Hiába próbál hazai és szocialista piacon beszerzett vegyszerekkel devizát megtakarítani az ország, ha a hatékony felhasználásnak nem mindenütt vannak meg a személyi és tárgyi feltételei. Több gazdaságban például, szakmájuktól teljesen eltérő más» feladattal is megbízzák a növényvédő szakembereket, s ezért teljes felelősséggel, a várt eredménnyel munkájukat nem végezhetik. A megkésett védekezés pedig nemcsak költséges, hanem hatása is rosszabb. Így nem egy esetben és nem is egy üzemben jelentős terméskiesések fordulhattak elő, viszont a felelősség megállapítása — talán éppen a fentiek miatt — legtöbb esetben elmaradt. A vizsgálat szerint a vegyszerezések eredménye, hatékonysága jelentősen emelhető lenne, ha a rendelkezésre álló növényvédő-gépek mintegy 20 százalékát korszerűsítenék a gazdaságok, és a gépeket több szak- és betanított munkás üzemeltetné. Az emlitett hiányosságok kiküszöbölésén túl sokkal több gondot kellene fordítani nemcsak a műtrágya, hanem a növényvédőszerek emberi környezetre kevésbé veszélyes tárolására, felhasználására, és az egészségügyi károsodások megelőzésére is. B. A.
