Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
1976. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászárokszállási Vas- és Fémipari Szövetkezetben az Orion rádiótechnikai gyár megrendelésére különböző méretű hangfalakat készítenek évente 13 millió forint értékben. Képünkön Szűcs János egy negyvenliteres hangdobozt csiszol. Kisgép-bemutató Szolnokon Ifjúgánlisták egységgyülése A szolnoki Ifjú Gárda zsázlóalj tegnap délután tartotta egységgyűlését a MÁV Járműjavító művelődési otthonában. A hazánkban még eléggé rendhagyó egységgyűlést a szolnokiak ezúttal már harmadszor rendezték meg. Az Ifjú Gárda induló éléneklése után Bokodi László, az Ifjú Gárda városi parancsnoka beszámolt az elmúlt képzési évről, amely nagyon sikeres volt. Tavaly még 420 tagja volt Szolnokon az Ifjú Gárdának, ma már azonban 600 fiatal dolgozik soraikban. Szeretnék elérni, hogy minden üzemben és iskolában működjön ifjúgárda egység. A megyei módszertani központjukat, az ifjúgárda klubot is kinőtték már, nagyobbra lenne szükségük. Az egységgyűlésen egy aranykoszorús KISZ-jel vényt, két KISZ KB dicsérő oklevelet és további KlSZ-kitünte- téseket adtak át a kiváló gárdistáknak. A háztáji termelés kisgépeivel, a, primőrtermesztés berendezéseivel ismertette meg a szakembereket és más érdeklődőket a gyümölcszöldség — Göngyölegellátó- és gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat, valamint a sárbogárdi Áfész tegnap. Sárbogárdon megnyitott kétnapos bemutatója. A kiállításon hajtatóházakat göngyölegeket, műanyagból és fából készült gyümölcsös, zöldséges ládákat, kerti traktorokat, utánfutókat, különféle kerti szerszámokat mutatnak be azzal a céllal, hogy a kiskert tulajdonosok figyelmét felhívják a munkájukat megkönnyítő gépekre. ROSSZUL VÁLASZTOTTAK Tankönyv helyett munkakonyv — A száztíz tanulóból harminchatén már a beiratkozásra sem jöttek el. Mindany - nyiukat megkerestük levélben. Néhányan közben más iskolát választottak, a többségük viszont munkába állt, — panaszkodott a martfűi Cipőipari Szakmunkásképző Intézet igazgatónője. A jelenség azonban nemcsak Martfűre jellemző, számos szakmunkásképző intézetben gondot jelent az egyes szakmákra való beiskolázás. Nem ritka, hogy a felvett diákok egy része már a beiratkozáson sem jelenik meg, vagy csak az első pár napot tölti az iskolában. Megyénkben az elmúlt tanévben több mint ötezer diák fejezte be általános iskolai tanulmányait. A végzősök több mint fele szakmunkásképző intézetbe jelentkezett. Hogy a továbbtanulási szándékukat mennyien valósították meg, arról pontos adatot még nem tudunk, az viszont biztos, hogy a tankönyvek helyett sókan a munkakönyvét választották. A Tóvizi család Tiszapüs- pökiből költözött Szolnokra. Egy négy helyiségből álló lakrészt bérelnek az Üdülősoron havi. hétszáz forintért. A költözködés fő oka: a legkisebb fiút, Lajost felvették a 605-ös Ipari Szakmunkás- képző Intézetbe. Kényelmesen, helyben járhatna iskolába, ha közben meg nem gondolta volna a dolgot. Idestova egy hete a vasútállomáson dolgozik, mint árukihordó. Napi nyolc órát, ezeröj- száz forintért. — Miért nem ment inkább iskolába? — Nem szeretek tanulni. — Ezt a jelentkezéskor is tudta. Hosszú kínos csend, majd így válaszol: — Én autószerelő akartam lenni, de vasúti járműszerelőnek vettek fel. Ez a szakma nem tetszik nekem, autószerelő is csak azért szerettem volna lenni, mert a távolabbi célom az, hogy ca- mion-vezető leszek. — Ügy tűnik, ez a cél! így egyre elérhetetlenebb. — Most dolgozom néhány évig, aztán majd újra jelentkezem valahova. — Mire költi a keresetét? — A szüleimnek adom. A család, mint az apa elmondta meglenne a fiú keresete nélkül is. A két idősebb fivér — mindegyik szakmát tanult — már dolgozik. Mindannyian azt szeretnék, ha Lajos is továbbtanulna. Tóvizi Lajos még az évnyitóra sem ment el, Tamás Mária viszont az első két napot „hősiesen lehúzta” a 633-as számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben, mint elsőéves férfifodrásztanuló. Vadonatúj otthonukban, Szolnokon, a dr. Csanádi úton — egy hónapja költöztek be Tószegről — a mama nyit ajtót, s kérdéseimre azonnal panaszkodni kezd: — Képzelheti mit jelent ez nekünk; se éjjelem, se nappalom nincs mióta otthagyta az iskolát. Négy gyermekünk van. Mari kivételével az egész család tanul. A férjem és én ugyanis most járunk a dolgozók általános iskolájának 7—8 osztályába. A havi jövedelmünk öt—hatezer forint — mivel én még takarítást is vállaltam a Vegyiművekben —, szívesen taníttattuk volna. — Nincs lelkiismeret fur- dalása a szüleivel szemben? Mária válasz helyett hosz- szú ideig csak mosolyog, s tűzpiros lakkal bekent körmeit vizsgálgatja. Aztán mégiscsak megszólal: — Nem akarok férfi fodrász lenni. — Hát akkor mit' szeretne csinálni? — Még nincs munkahelyem. de" valamilyen irodában szívesen dolgoznék. Van, aki még arra sem méltatja az iskola vezetőit, hogy közölje: nem tanul tovább. Mások egy-két napot ugyan eltöltenek az intézetben, de többé feléje se néznek, s akad olyan is, aki egy év múlva mond búcsút az iskolának. [Ez utóbbiak egyik képviselője D. K., aki nem szeretné ha az újságból mások is megtudnák, hogy ott hagyta az iskolát. A találkozónkra nyolc órai munka után érkezik. — Nem fáradt? — Nem. Szeretek dolgozni, tetszik a munkahelyem is", igaz mégcsak két hete csinálom. — Miért hagyta ott az iskolát? — Én világéletemben ápolónő akartam lenni. Fel is vettek a szakiskolába, de év végén két tantárgyból megbuktam, s a pótvizsgán ugyancsak. Nem akartam ismételni, pedig még mindig ez a pálya tetszik. Fel kellett volna készülni rendesen a pótvizsgára ha már év közben nem tanultam. — Hogy képzeli• a jövőjét? — Nem gondolok rá. Most csak az érdekel, hogy keressek pénzt, legyen miből szórakozni, ruhákat venni. Hogy mi lesz később? Majd eldől. Végignézem az öltözetét, semmivel sem silányabb mint a többi fiatalé, s a lakásukban is arra a következtetésre jutok, hogy a családban nincs szükség a keresetére. Mindenki dolgosak. D. K. a legkisebb gyermek semmiben sem szenved hiányt. A mama — munka után egyedül mos, főz takarít — keserűen jegyzi meg: — Áz én véleményemre sohasem adott, csak az érdekelte, mit mondanak a barátnői. Szerinte én már öreg, ósdi vagyak, s így nem is az ő javát akarom. Három kudarc — három elkeseredett család. Talán csak a „gyerekek” nem szomorúak, ők ugyanis még nem igen értik, hogy rosszul döntöttek. Tál Gizella feladatok tükrében Gátak és lehetőségek fi megye gazdasági fejlödesenek alapvető kérdéseiről (3.) a legkisebb arányt — mint kimutattam 15 százalékot — képviselik a termelési ráfordításokban. Figyelemre méltó viszont az a tendencia, hogy összegük valamelyest gyorsabb ütemben emelkedik, mint a termelés. Nép- gazdasági szinten az állóeszközök nettó értékének 100 forintos növekedésével a harmadik ötéves tervben még 105 forint termelés-emelkedést értünk el. Az ötödik ötéves tervben 100 forint nettó állóeszköz-növekményhez már csak 99 forint termelés- bővülés jut. Tehát 6 százalékkal emelkedik az alapigényesség. Ugyancsak az eszközigényesség emelkedését mutatta az is. hogy a harmadik ötéves tervben 1 forint eszközgyarapítás 3,9 forint termelési többletével szemben az ötödik ötéves tervidőszakban már csak 3.6 forint termelésnövekmény elérése várható. A termelési eszközök legnagyobb hányadát az állóeszközök alkotják. 1970 óta az állóeszközök is a termelést meghaladó mértékben növekedtek. Az állóeszközigényesség változása nem az ágazati szerkezet módosulásával, hanem az egyes ágazatok állóeszközigényességének a növekedésével függ össze. Az ötödik ötéves tervidőszakban egyik nagy feladatot az jelenti, hogy közel olyan nemzeti jövedelemnövekedést kell elérni, mint az előző öt évben, de kisebb beruházás mellett. A beruházások döntési körök szerinti megoszlásában nincs alapvető változás. A vállalati beruházások aránya kismértékben csökken. Az összes beruházások 50 százaléka állami döntési körbe tartozik, melyből elsősorban a népgazdaság infras- struktúráját, valamint az ipar szerkezetét kell fejleszteni. Két ágazat részaránya növekszik a beruházásokból, mégpedig az iparé és a szállítás-hírközlésé. Csökken a mezőgazdaság-, erdő- és víz- gazdálkodás, az építőipar és a belkereskedelem részesedése. Milyen népgazdasági célt kell szolgálnia a beruházásoknak? Az iparban fokozni kell a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást, a növekedést teljes egészében a munkatermelékenység javításával kell biztosítani. Csökkenteni kell az anyagigényességet és növelni a gazdaságos exportot, a nemzetközi termelési kooperációt. Mindezek érdekében a szelektív fejlesztés elvét kell erőteljesebben érvényesíteni, határozottabban különválasztani a fejlesztendő, a fenntartandó és visszafejlesztendő területeket. Megyénkben sem más a feladat! Adottságaink, lehetőségeink a negyedik ötéves tervinél jóval szerényebb ipartelepítést tesznek lehetővé. Üj üzem mindössze néhány létesül az öt év során. A növényolajgyár. a húsfeldolgozó és a tejfeldolgozó üzem. Ebből érzékelhető, hogy elsődlegesen az élelmiszeripart kívánjuk fejleszteni. Iparpolitikánk szerint továbbra is az ésszerű koncentrált fejlesztést követjük. A 11 iparfejlesztésre kijelölt településre, azon belül is a 3—4 nagyobb iparbázisra összpontosítunk. Az új üzemek mellett több üzemben tervezünk rekonstrukciós beruházást. Lényegében tehát a meglevő nagyüzemekre építünk. elsősorban ezek fejlesztése révén kell biztosítani a termelés fokozását. Nem dúskálunk mi sem a fejlesztési erőforrásokban, következésképpen jól átgondolt. ésszerű ipartelepítést, fejlesztést kell megvalósítani. . a beruházások növekvő hányadát kell a gépállomány bővítésére, korszerűsítésére fordítani. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az állat- tenyésztés fejlesztését szolgáló építési beruházások elhanyagolása — különösen a tervidőszak első éveiben — épp annyira helytelen, mint Általában a gépberuházások bővítésének háttérbe szorítása. A beruházások segítsék elő. hogy a termelés a belföldi igényekhez és a kiviteli lehetőségekhez igazodva nőjjön. Valamennyi népgazdasági ágban fokozottabban előtérbe kell helyezni a beruházások tervezésénél a gazdasági mércét. A gazdaságosság a beruházási cél megválasztásánál dől el, ezért nagyobb körültekintéssel szükséges kiválasztani a megtérülési idő szempontjából a legkedvezőbbet. Ha ebben helyesen döntenek, akkor már „csak” a kivitelezésen múlik a gazdaságosság. E tekintetben javítani kell az előkészítést és gyorsítani a kivitelezést. Az eszközökön belül jelen- . tős a befejezetlen beruházások állománya (az összes eszközök 7 százalékát képezik.) Ijesztő szám, hogy 1960 óta az eszközállományunk 6 és félszeresére — az összes beruházásnál jóval dinamikusabban — emelkedett. Nyilvánvaló. hogy e téren is előbbre kell lépnünk. A készletek kevésbé nőttek, mint a termelés. Ennek eredményeként javult a forgási sebesség. Ez a kedvező változás azonban az iparon kívüli ágazatokban követke. zett be. Az iparban a készletek a termelést meghaladó ütemben emelkedtek, ami — becslések szerint — az elmúlt 15 év alatt 17 milliárd forint beruházási lehetőségtől fosztotta meg a gazdaságot. Valamennyi ágazatban — de "(különösen az iparban — az eddiginél jobb készletgazdálkodást kell megvalósítani. Minden üzemnek arra kell törekednie, hogy biztosítsa a folyamatos termeléshez szükséges készleteket. Mindjobban az optimális készletek kialakítására kell erőfeszítéseket tenni, ugyanakkor a késztermékeket ne a raktárra termeljék, hanem jó piackutatással érjék el, hogy maradéktalanul értékesíteni tudják. Eladni azonban csak a jó minőségű, keresett cikkeket lehet! Ez legyen a meghatározó abban. hogy mit termelnek az űzetnek, vállalatok. Összefügg ez a termék- és gyártmányszerkezettel. Az elmúlt, években a termelés ágazati szerkezetének alakulása alig befolyásolta a hatékonyság változását. Ugyanakkor kedvező, hogy az ágazatonkénti szerkezetmódosulás viszonylag jelentős szerepet játszott a hatékonyság javulásában. Egyes ágazatokban ebből származik a termelésnövekedés 10—15 százaléka. A következő években a fejlődést nagyban megszabja az. hogy a termelési szerkezetet mennyiben sikerül korszerűsíteni, ezért mindig a jövő igényei szerint kell a fejlesztési döntéseket meghatározni. feladat az export növelése, az export összetételének javítása, ezt kell követnie a termelési szerkezet változásának. A megye termelő üzemei tegyenek meg mindent — lehetőségeiken belül — a korszerűbb termék- gyártmányszerkezet kialakítására. Országosan 45 milliárd forint beruházási összeg áll rendelkezésre a konvertálható export-árualapot bővítő fejlesztésekre. Ezt a vállalatok hitelként vehetik igénybe, kedvező feltételek mellett. Szeretnénk, ha ipari és mezőgazdasági üzemeink mind nagyobb összeget igényelnének és nyernének el ebből a keretből. Gazdaságpolitikánkat, s az abból eredő megyei feladatokat foglaltam össze. Aligha kell bizonygatni, hogy gazdasági fejlődésünktől függ társadalmi felemelkedésünk. Csak a megtermelt jövedelmet lehet elosztani, csak annak arányában részesülhet a lakosság több jövedelemben, jobb ellátásban. Akkor jutunk előbbre, akkor érjük el céljainkat, ha a gazdaság, fejlesztésében kiki a maga posztján helytáll, hozzájárul népünk életszínvonalának emeléséhez, nemzeti vagyonunk gyarapításához. Ezt a feladatot valamennyiüknek önként vállalt kötelezettségnek kell tekinteni. (VÉGE) ANDRIKÓ MIKLÓS flz eszközök II mezőgazdaságban Legsürgetőbb Ruhák télre A törökszentmiklósi Ruházati Szövetkéz zet kengyeli szabóságában havonta 150-200 női ruhát készítenek, jelenleg az őszi—téli időszakra meleg ruhákat anorákokat varrnak.- MG -
