Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 7. Berlin és a katonai enyhülés Az európai kommunista és munkáspártok tanácskozásán 29 kommunista és munkáspárt vezetői — 29 millió kommunista nevében — azokról a feladatokról tanácskoztak, amelyek a mai megváltozott nemzetközi s az európai helyzetből következnek. Végkövetkeztetéseiket az az együttes elemző munkával kidolgozott záródokumentum tartalmazza, amelynek önálló fejezete foglalkozik az enyhülési folyamat elmélyítésével s a leszerelési intézkedésekkel. E fejezet alapgondolatát így is lehetne sommázni: ha erősíteni akarjuk a küzdelmet a helsinki záróokmány megtartásáért és meg- tartatásáért, akkor egyszersmind távolabbi célokat is ki kell tűzni. Ha tehát a politikai enyhülésit meg akarjuk szilárdítani, akkor tovább kell lépni s a katonai területekre is ki kell terjeszteni a détente-t. E kérdéssel foglalkozván a különböző feltételek közt tevékenykedő kommunista pártok olyan állásfoglalást alakítottak ki, amely tanúsítja: nemcsak korunk legnagyobb politikai erejét, hanem korunk lelkiismeretét is megtestesítik. A folytatódó fegyverkezési hajsza ugyanis mind nyomasztóbb teherként nehezedik az egész emberiségre. Előfordul, hogy azalatt, amíg egy új fegyvert vagy harci eszközt kikísérleteznek és alkalmassá tesznek a tömeggyártásra, a szóbanforgó eszköz reménytelenül elavul. 1945-höz képest a hetvenes évekre egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyvenszeresére, egy repülőgép- anyahajóé majdnem tízszeresére, egy stratégiai bombázóé harminchatszorosára, egy vadászgépé pedig százharmincszorosára növekedett! Vannak emellett olyan területek, amelyeken minden összehasonlítás lehetetlen: 1945-ben például nem léteztek interkontinentális rakéták. A haditermelésben világszerte foglalkoztatottak száma 50 millió főre tehető, s csak katonai fejlesztésre évenként 25 milliárd dollárt költenek, (összehasonlításul: orvosi kutatásra 4 milliárd dollárt...) Kialakult a bizalom minimuma Ha mindez lehetségessé és elkerülhetetlenné tette a katonai enyhülést, akkor egy második tényező meg fokozta szükségességét. Mégpedig az, hogy a legutóbbi négy-öt évben óriási lépéseket tettünk előre az enyhülés útján, az S2KP XXIV. és XXV. kongresszusán kimunkált békeprogramok — közös programjaink — megvalósítása felé. Az enyhülés fogalomköre bővül, nem egyszerűen háború nélküli és annak kiküszöbölésére irányuló állapotot jelent, hanem rendszeres érintkezést, és ott, ahol lehetséges, együttműködést a válságok visszaszorításában, fejlődő gazdasági, műszaki, tudományos és más kapcsolatokat. Ez azt tükrözi, hogy kialakult a bizalom minimuma, olyan bizalomé, amely nem naív feltételezéseken, hanem bizonyos érdekkörök közösségének felismerésén alapul. (A legfontosabb közös érdekkör természetesen az, hogy a történelmileg elkerülhetetlen küzdelem a két rendszer közt ne fenyegessen háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal.) A politikai enyhülés eddigi eredményeinek biztosításához, szükség van a katonai enyhülésben is az előrelépésre. Ha erre nem kerül sor, az egy idő után visszahathat magára az enyhülésre. Végeredményben ilyen következtetések vezették a testvérpártokat, amikor — egyebek közt — síkraszálltak mindenfajta fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezés megszüntetéséért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos, az ENSZ keretei között folyó tárgyalások meggyorsításáért és olyan hatékony intézkedésekért, amelyek nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, általános és teljes leszerelés megvalósítására irányulnak; a külföldi katonai támaszpontok megszüntetéséért, és a külföldi csapatok, a fegyverzet idegen területekről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért; minden állam — elsősorban az atomfegyverrel s nagy katonai potenciállal rendelkező országok — katonai költségvetésének rendszeres csökkentéséért. A szocialista közösség országainak kommunista és munkáspártjai, amelyek kormányzó- pártok is, nyugodt lelkiismerettel és fenntartás nélkül csatlakozhattak ezekhez a célkitűzésekhez. Semmisítsék meg a baktériumfegyvereket A szocialista közösség országai ugyanis egész Európának — és természetesen nemcsak Európának — példát mutatnak az önmérsékletben egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok és Nyugat-Európa katonai-ipari komplexumai! a fegyverkezési verseny új menetét indítanák el. Egy olyan esztendőben, amikor az Egyesült Államok évek óta a legnagyobb emelést hajtotta végre katonai költségvetésében és ennek összegét 112 milliárd dollár fölé emelte, a Szovjetunió — a Varsói Szerződés legerősebb katonai hatalma — egyetlen százalékkal sem növelte katonai kiadásait. Hogy mennyire tendenciózusak azok a becslések a Szovjetunió s a Varsói Szerződés fegyveres erőiről, amelyeket Amerikában szellőztetnek azért, hogy a NATO-„megajánlásokat” még jobban lehessen növelni, nyilvánvaló. De bármilyen célzatosan ferdítőek. egyszersmind árulkodnak is; mert abból a Pentagon és a CIA által készített kimutatásból, amelyet a szovjet sajtó a minap elemzett, az derül ki, hogy ha elfogadjuk is tényként e két amerikai kormányszerv becsléseit, még akkor is 1975- ben a Varsói Szerződés országai 18 százalékkal kevesebbet költöttek katonai célokra, mint a NATO-országok! Az sem kerülheti el a tárgyilagos szemlélő figyelmét, hogy az európai kontinens kommunistáinak eddigi legszélesebb fóruma olyan leszerelési vagy fegyverzetcsökkentési intézkedések szükségességét hangoztatta, amelyeket a szocialista közösség országai régóta sürgetnek. Például: ratifikálja minden állam a baktériumfegyverek megsemmisítéséről szóló konvenciót, kössenek a leggyorsabban szerződést a vegyi fegyverek betiltásáról, eresszék le a sorompót a tömegpusztító eszközök új, különösen nagyhatású típusainak kialakítása előtt. Másszóval: mialatt a burzsoá propaganda a pártok „szakadásáról” fecsegett, sőt. az értekezlet kudarcára spekulált, a pártok — valamennyien — egyetértettek azokkal a gondolatokkal, amelyeket a szocialista közösség országai konkrét javaslatok formájában fogalmaztak meg. I néptömegeket hívja harcba A kommunista és munkáspártok dokumentuma a legszélesebb néptömegeket hívja harcba a nukleáris háború elkerüléséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azokra az államférfiakra a tőkésországokban, akik társaink az enyhülésiben, akik aláírták a helsinki záróokmányt, a szélsőséges enyhülésellenes körök, a katonai-ipari komplexumok is nagy nyomást gyakorolnak, felhasználván a belpolitikai sajátosságokat, választási folyamatokat. Semmiesetre sem gyengülhet tehát a néptömegek nyomása, kezükben a jövő kulcsa. Vajda Péter fa NDK megalakulásának évfordulóján Huszonhét éve, 1949. október 7-én alakult meg német földön az első demokratikus munkás-paraszt állam. Sorsdöntő lépés volt ez nemcsak a német nép, háraem egész Európa jövője szempontjaiból. A második világháborúban az európai hadszíntéren a legnagyobb áldozatot vállaló Szovjetunió felszabadító harca, a Hitler- fasizmuS teljes szétzúzása tette lehetővé, hogy alig négy évvel a háború befejezése után létrejöhetett az NDK. A nácizmus súlyos örökséget hagyott azokra, akik art a célt tűzték maguk elé, hogy megteremtik a béke és a szocializmus államát német földön. Egyesült erővel láttak munkához kommunisták, szó. ciáldemofcraták és más antifasiszták, hogy a romok helyén új életet teremtsenek, és visszaadják az embereknek a boldogabb és békés jövőbe vetett hitét. A nép akaratával és érdekeivel összhangban az Elbától keletre társadalmi tulajdonba vették a termelő- eszközöket, felosztották a porosz junkerek földbirtokait. Demokratikus alapokra helyezték a közigazgatást és az oktatást, következetesen végrehajtották a nácit- lanítást. A szocialista útra lépett NDK szakított a német uralkodó osztályok militarista, politikájával. A német munkásmozgalom hagyományait folytatva zászlajára a béke. a haladás és a szociali sta emberiesség jelszavait írta. Ezekért a célokért indult harcba a munkásmozgalom egységét megteremtő marxis, ta—leninista párt, a Német Szocialista Egységpárt vezetésével az ország dolgozó népe. Az országépítő munka ütemét jól érzékelteti, hogy az NDK dolgozói napjainkban 40 naip alatt termelnek annyit, mint 1949-ben egész évben. A Német Demokratikus Köztársaság ma a világ tíz iparilag legfejlettebb állama közé tartozik. A szocialista német állam nagyszerű eredményeket ért el gazdasága építésében, a szocialista társadalom megteremtésében, s a nemzetközi fórumokon, a szocialista közösség egyeztetett külpolitikájának megfelelően, következetesen szolgálja a háladás, a békés egymás mellett élés, a sokoldalú nemzetközi együttműködés ügyét. Az NDK sikereit, valamint az erőviszonyoknak a szocializmus javára bekövetkezett megváltozását tükrözi az NDK nagy nemzetközi tekintélye. Kitörve a korábbi évek elszigeteltségéből ma már 117 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. Bár bizonyos körök részéről ismételt kísérletek történtek az NDK nemzeti szuverenitásának megkérdőjelezésére, hatályban vannak azok a egyezmények — a Szovjetunió és az NSZK közötti, valamint a két német állam kapcsolatait szabályozó szerződések, továbbá a négy nagyhatalom Nyugat- Berlinre vonatkozó megállapodása — amelyek a kapcsolatok további fejlődésének alapját képezhetik. A Német Szocialista Egységpárt ez év májusában tartott IX. kongresszusa célul tűrte ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Nemzeti ünnepén kösizönt- jük az NDK népét, további sikereket kívánunk hazája és a haladás érdekében végzett munkájához. (KS) Venezuela AZ OLflJPflRflDICSOM tavaszán, amikor Hen- * ry Kissinger amerikai külügyminiszter rövid látogatást tett Caracasban, keserű szájízzel, de a tőle megszokott diplomáciai mosoly- lyal volt kénytelen tudomásul venni: Venezuela már nem a régi. Nemcsak azt kellett „lenyelnie”, hogy az őt ábrázoló bábukat égette és nagy zsarolónak nevezte a sokezres tüntető tömeg, hia- nem az volt fájdalmasabb, hogy egyre több ponton ütközik a washingtoni, valamint a venezuelai nemzeti érdek. Mindezt azért szükséges elmondani, . mert az utóbbi évekig a 13 milliós Venezuela az USA Italán legfontosabb, zavartalan dél-amerikai bázisa volt. A térség olyan országa, ahol a tőkebefektetés a világon egyedülálló hasznot hozott: öt év alatt megtérült. Ez pedig busás jövedelmet kínált az amerikai monopóliumoknak. A századforduló után felfedezett olajlelöhelyek kiaknázásával egyidőben áramlott a tőke északról. A 60-as évek végére az USA összes latin-amerikai tőkebefektetéseinek egynegyede venezuelai talajba hullott. S innen származott a kontinensből kiszipolyozott profit fele. Csakhogy az idők változnak; és sok igét múlt időbe kell tenni. Különösen azután, hogy tavaly a venezuelai kormány állami kézbe vette az olajipart. Azt az iparágat, amely a múlt évben tízmilliárd dollár bevételt adott az országnak. (Képünkön egy a sok olajkút közül.) Az 1974. márciusában hatalomra került Carlos Andres Perez kormánya néhány hónappal később az acélipart is államosította. Mindez, sok más ténnyel együtt a nemzeti kincsek védelmét, az amerikai ölelés lazítását szolgálja. A Mira- flores-palotában, ahol 17 éve nem volt katonai puccs, a kidolgozás alatt levő tervek most arra irányulnak, hogy az olajbevétel dollármillióit igazságosan elosszák. A nemzeti jövedelemnek ugyanis több mint fele az ország lakossága 4 százalékának jut. A venezuelai belpolitika változásai jóval lassúbbak, mint a kormány külpolitikája pozitív vonásainak erősödése. Lépései, intézkedései határozottan imperialistaellenesek, Washington ellen, irányulnak. (Találóan írta a panamai Critica című lap „az USA—Latin-Amerika politikai ringben a legtöbb ütést Kuba után Venezuela adta”.) A Ford-kormányzat az ún. kereskedelmi törvénnyel (az olajexportáló tagországok ellen szankciókat léptetett életbe) próbálta jobb belátásra bírni a oaracasi kormányt és igyekezett szembeállítani a kontinens más országaival. De a puska visszafelé sült él. A térség kormányainak többsége szolidáris Venezuelával és nem volt hajlandó részt venni a latinamerikai külügyminiszteri csúcstalálkozón. így kudarcot vallott a kissingeri „nagy párbeszéd”. A hatalmon levő Accion Democratica párt vezetője a balra nyitási politika jegyében rendezte a diplomáciai kapcsolatot a szocialista országokkal, körtük Kubával. Nemrég jelentették be, hogy a caracasi kormány — Mexikó után — megállapodásban szándékozik rögzíteni együttműködését a KGST-vei. n KGST együttműködése az afrikai államokkal Algériában a KGST tagországai tudományos kutatásokat folytatnák és elkészítették az ország olajkitermelésénék jelentős növelését biztosító ajánlatokat, terveket és munka- programokat. * * * Szovjet szakemberek vasérclelőhelyek felkutatása céljából geológiai kutatómunkát végeznek Nigériában. A szocialista tábor országainak segítségével Nigériában évi egymillió tonna kapacitású fémkombinátot építenek. Ezek a kijelentések a velük összefüggő lépések joggal okoznak gondot Washingtonnak. Már csak azért is, mert az USA külföldről beszerzett olajának a fele Venezuelából származik. Másrészt: a venezuelai példa — a többi között a közeledés a KGST-hez — „veszélyes példa” lehet az új áramlatra fogékony Latin-Amerikában. Az sem elhanyagolható, hogy a sokat utazó Andres Perez elnök szívesen látja vendégül a más társadalmi berendezkedésű államok vezetőit is. Igen hasznosnak tartja a személyes kapcsolatokat az új barátokat kereső, a függetlenségre, a kölcsönösségre épülő venezuelai politikában. Király Ferenc * * * A KGST tagországai mintegy 300 etiópiai diáknak biztosítják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ösztöndíját a KGST-tagországok felsőoktatási intézményeiben folytatott tanulmányaikhoz. * * * A Szovjetunió közreműködésével a Kongói Népi Köztársaságban Mfuati válrosában ércdúsító kombinát, Pointe-Noire közelében aranybányászati vállalat, Brazzaville-ben pedig állategészségügyi laboratórium és szülőotthon épül. * * * 1975-től kezdve Lengyelország évente 70 ezer tonna foszforsavat importál Marokkóból, amelynek termelését lengyel segítséggel szervezték meg. 1975—1980 között nagyobb lengyel kénszállításokat irányoztak elő Marokkóba. 1 * * * 1975-ben Magyarország és Ghana szakemberei Asanti körzetében megkezdték a bauxittartalékok meghatáxrozására irányuló közös munkálatokat. (APN)
