Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 28. Nem lehet préda Beszélgetés a társadalmi tulajdon védelméről Dr. Boros Ottó, a megyei Rendőr-főkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztályának vezetője nem tartozik a könnyen nyilatkozó interjúalanyok közé, most mégis szívesen vállalkozott a beszélgetésre. — Nagyon időszerűnek tartom, mert ez a beszélgetés alkalom is arra, hogy a jelentőségének megfelelően értékeljük és érzékeljük a megelőzés, a bűncselekmények elkövetését elősegítő okok' felkutatásának, elemzésének fontosságát. A bűnszervéknék ugyanis nem az a céljuk, hogy ;az emberek a vádlottak padjára kerüljenek. Épp ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy minél kevesebben vétsenek, véthesse- nek(!) a törvényes rend ellen. Annak a társadalomnak a rendje ellen, amelyben a társadalmi tulajdonának meghatározó szerepe van. A XI. pártkongresszus határozata kimondja, hogy: „A szocializmus fejlődésének döntő biztosítéka a társadalmi tulajdon erősödébe”. Mindannyiunk érdeke, hogy ne lehessen gondatlanul elherdálni, ilyen-olyan érdekekre hivatkozva megcsonkítani. — A szakemberek nagy jelentőséget tulajdonítanak a közelmúltban megjelent kormányhatározatnak, amely a társadalmi tulajdont, a népgazdaságot károsító bűncselekmények megelőzésével foglalkozik. Sokat várnak a végrehajtásától. — Ebben a határozatban egyértelműen megfogalmazódott, hogy a közös vagyon védelmének erősítése elsősorban azoknak a kötelessége, akiknek az irányításával gazdálkodnak vele. Végtére is az ő „kezükben vannak” a milliárdos értékek. Ez nem jelenti azt, hogy az állami, érdelkképyiseleti, felügyeleti, a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek felelőssége és feladata csökkent. Mi segítő partnerek vagyunk, tudunk lenni ott, ahol a közös vagyon védelme az üzemi, szövetkezeti kollektíva szívügye. — Legyünk tárgyilagosak. Egy munkahelyen sokféle beállítottságú, felkészültségű ember dolgozik, még felelős beosztásban is. Nem egyszer megtörtént már, hogy nem szándékosan, csupán hozzá nem értésből, gondatlanságból károkat okoztak. Nem fertőzött a megye — Nézzük a tényeket. Ha a bűncselekmények alakulását elemezzük, egy viszonylag hosszabb korszakot kell vizsgálni. Az elmúlt tíz esztendő kri minői statisztikája hullámzó ugyan, de egyértelműen csökkenő tendenciát jelent. A legkritikusabb időszak 1971—73 között volt. A társadalmi tulajdon és népgazdaság elleni súlyosabb bűncselekmények lecsapódásának, felderítésének és fel- göngyölítésémek évei voltak azok. Ne gondoljunk tömeges bűnözésre, hiszen az ösz- szes bűncselekmények számának csupán egy töredékéről van szó. Ezeknek a bűncselekményeknek a szálai jóval előbbre, az új gazdasági mechanizmus kezdetére nyúlnak vissza, amikor az önálló gazdálkodásra még nem minden vezető volt felkészülve. Azóta áttekinthetőbbé, központilag is jobban irányítottá vált az ország gazdálkodása. Ma zöméiben felkészült, jó szakemberek, kommunisták állnak az üzemek, a szövetkezetek éléin. Ezt a megye jó gazdasági eredményei bizonyítják elsősorban, de közvetetten (hangsúlyosan nagyon közvetetten) a bűncselekmények alakulásánál érzékelhető. Csökkent a gondatlanul elkövetett — hozzá nem értéiből származó — bűncselekmények száma és kára is. Míg 1972-ben a visszaélésekkel 13 millió forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonnak, 1975-ben ez az érték 5 millió forintra csökkent. Megyénkben a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma tavaly több mint 7 százalékkal az országos átlag alatt volt. Nem tartozunk tehát a fertőzött megyék közé. Rendészek és lakatok — Az a vélemény tehát, hogy a kedvező változás nem spontán alakult, hanem a sokat emlegetett megelőző munka eredménye? — A bűncselekmények megelőzése nagyon összetett, komplett feladat. A földbe sok ezer vastag és hajszál- gyökérrel kapaszkodó egészséges fához tudnám hasonlítani. Mindén becsületes embernek része lehet és kell, hogy legyen benne. De most rólunk, rendőrökről van szó. — Tudom, ön nagy jelentőséget tulajdonít a rendőrség és a gazdasági szervek közötti kapcsolatnak, információcserének, a partneri viszonynak. — Ez a vesszőparipám. Megpróbálom érzékeltetni miért. Meg lehet csorbítani a közös vagyont úgy, hogy ellopnak 5 zsák kukoricát, úgy is, hogy felelőtlen gazdálkodással, indokolatlan kockázatvállalással, pazarlás, sal a csőd szélére juttatnak egy gazdaságot, és úgy is, hogy fiktív számlákkal, hamis könyveléssel, a pénzügyi szabályok kijátszásával, az állami dotáció törvénytelen felhasználásával látszólag gyarapodik egy közös vagyon, de.a nagy egész rovására. Nézzük sorban: a betörések, lopások száma jelentősen csökkent, mert a gazdasági vezetők elhitték nekünk, hogy a rendészeti, mezőőri hálózat kiépítése nélkül nem beszélhetünk a közös vagyon védelméről, de hozzáteszem, hogy á rács, a lakat, a (biztonsági berendezés és a kerítés nélkül sem. Persze vannak területek, ahol még sokszor el kell ezt mondanunk. Ipari üzemek rekonstrukciója, nagy beruházások, egyszóval építkezések, őrizetlenül hagyott betoncsövek, deszkáik, itágla-, cementrakások, ajtók, ablakok — milliós értékék. Jelzéseinket a gazdasági vezetők jó néven veszik, s az intézkedés sem marad el. Az önkontroll lehetősége — De ebbe nemcsak a lakat, és a biztonsági zár tartozik, hanem a belső ellenőrzés megerősítése, a sokat emlegetett bizonylati fegyelem, a naprakész önkontroll lehetőségének megteremtése is. — Folytathatjuk a sort a felügyeleti szervek, ellenőrző rendszerének és módszerének tökéletesítésével is. Igen kritikus pontja ez még gazdálkodásunknak. Az ellenőrzés elmaradt a termelési szerkezetünk eredményeinek színvonalától, korszerűsítésre szorul. De ne hagyjuk ki a sorból a gazdasági szervekhez, különösen a szövetkezeteikhez áramló jogszabályok özönét sem. Már-már áthidalhatatlan, követhetetlen a részletszabályok áradata. Mindaz, amit most nagyvonalaikban (korántsem kimerítően) megemlítettem, olyan objektív okok, amelyek „megkönnyítik” a visszaélések elkövetését, és sok esetben megnehezítik a törvényes gazdálkodást. Olyan objektív tényezők, mint például a csúszópénzzel szerezhető hiánycikk, vagy a kü- lönböző szolgáltatásaink szűk keresztmetszete. Ezek a gyenge pontok jól érzékelhetők a bűnügyi statisztikán keresztül is. A sikkasztások, a csalások száma az elmúlt évhez viszonyítva az idén emelkedett. Az abszolút számokban nem sok, csupán néhányat jelent. De még a pozitív összkép esetén sem mehetünk el szó nélkül mellette, mert ez a néhány negatív jelenség is mutatja, hogy ezen a területen még ■nem tökéletesek a biztonsági zárak. Kovács Katalin Milyen furcsa így .a világ Játszótéri pillanatok yerekkocaj, hancúrozás, zsivoj- Hinta billen, labda pattog, surran a bicaj kereke. - Anyu, a Pisti elvette a lapátomat - panaszkodik egy vékonyka hang a homokozóban. Odébb apai basszus diinnyög: kisfiam, ha még egyszer felmászol a lámpaoszlopra, akkora pofont kapsz... Kergetőzés, játék, jókedv. Utolsó napfényes napok a játszótéren. T. Katona László Amíg felépül a homokvár, apu átfutja az újságot T aJlálitaim egy nagyon régi barna ládát. Érdekéit, hogy mi van a festék alatt. Kísérletezni kezdtem: összekevertem len- olajt terpentinnel:, s óvatosan ledörasöltem véle a barna festéket. A meglepetéstől szinte elállt szemem, szám, ott állt előttem egy múlt századbeli, tiszafüredi motívumokkal díszített tulipános láda. Kovács István, a karcagi múzeum restaurátora még most is boldog mosollyal meséli el, s éli át újra az első, talán legnagyobb szakmai élményét. Feltalált egy olyan oldatot, amely kiválóan alkalmas a fábál készült tárgyak restaurálására. „Csodaszerét” azóta számtalanszor kipróbálta már; eredményes munkája révén több múzeum kérte fel az összegyűjtött tárgyak konzerválására. Segített a jászberényi múzeum, a kisújszállási, a berettyóújfalui állandó kiállítás tárgyainak restaurálásában, jövőre pedig a debreceni múzeumba hívták meg. Az idáig vezető út azonban nem volt könnyű és rövid. — Huszonöt évvel ezelőtt, tízennyoloévesen szegődtem a múzeumhoz. Takarító, s teremőr voltam havi ötszáz forintért. Nagyon kevés anyagra kellett vigyáznom, mivel a háború alatt Győrffy István gazdag gyűjteményének nagyobb része elpusztult. Az új igazgató. Szűcs Sándor vezetésévél gyűjtő- útra indultunk. Gyakran megfordultunk az ócskapiacokon, cipeltük a múzeumba a köcsögöket, fafaragásokat, s a többi halmit. Kezdetiben kicsit szégyeltem magam, arra gondoltam, mit mondanak a Lányok ha meglátnak az ócska bocskorokkal, @e- réblyékkel. Aztán úgy megszerettem a múzeumot, hogy nem bántam ha azzal csúfoltak „múzeumi mókus”, meg ehhez hasonlók. Sokkal jobban érdekelt, hogyan lehetne megmenteni ezeket a tárgyakat a pusztulástól. Közben egyedül is gyűjtögettem, mies olyan padlás, pince Karcagon,, ahol ne jártam volna. A múzeum több mint hatezer néprajzi emlékéből sok százat én hoztam ide. — Hogyan lett restaurátor? — A szakma rejitellmeit a szolnoki múzeum egykori restaurátorától tanultam meg. Aztán később magam is (rájöttem hogyan lehet megmenteni egy-egy értékes darabot — bundáikat, lócákat, ládákat, régi szerszámokat. Parányi műhelye olyan mint egy orvosi rendelő; csipeszek, fogók, vegyszerek, hatalmas kádak, savazófülke a vastárgyak felújítására. Éhben a helyiségben nyerik vissza eredeti színüket, formájukat az összegyűjtött néprajzi emlékek. Minden tárgy évente legalább egyszer megfordul itt. h-isz továbbra is vigyázni, gondozni keli őket. Kovács, István élete nagy részét itt töltötte a múlt emléked között. — Ezt a munkát nem lehet másképpen csinálni, csak teljes szívvel, odaadással. Nem tudom, (hogy mi lenne velem, ha máshol kellöne dolgoznom. Szenvedélyemmé vált a munkám, boldog vagyok, ha sikerül megmentenem eredeti ‘ formájában egy-egy darabot. Néha telkiiismeratfurdalá- som van, mert csak kevés időt szakítok a családra, meg a kétezeregyszáz forintos fizetésem sem sók a három gyerekre. Igaz, az idősebb lányom már dolgozik, mégis sokszor felelőtlennek érzem magam, mivel nem tudtam a gyerekeimnek megadni, amit mások. Amit Kovács István megtanított gyerekeinek — hivatástudatat, munkaszereteteit, lelkesedést —, az minden ajándéknál többet ér. T. G. Fotó: N. Zs. PÉNZTÁRGÉP MÖGÖTT A RESTIBEN Nem irigylem. Egész nap blokkol, visszaad, koncentrál. Minden kiadott cédula mellé kap néhány „jó szót”, s néha még azon felül is. Ezek a szavak ügy kop- pannak, mint ablakon a jégeső. S ha azt mondom, borsozottak, rosz- szul fogalmazok. Durvák, visszataszitóak. Körülötte kanyarodik a sor, estére kuszán, ziláltan. Hazafelé tartva már könnyebben gurul le a vendég torkán a fröccs, a feles, a korsó... Egy, kettő, akár menynyi ... Hogy mennyi, annak ő próbál határt szabni, és egy kis táblácska: Ittas embert nem szolgálunk ki! Aztán jön az áldás. Húsz centiről, egy méterről, két méterről. Ki hogyan bírja hanggal. Egy helyben ül, s nagyot koppant a pénztárgép billentyűire. Plexi lapot kért a szakszervezettől. Azt mondták, nem kivitelezhető. Es különben is egy zárt pénztárfülke? Rontaná az esztétikai hatást... (A káromkodások kevésbé). Szóval nem irigylem a szolnoki vasútállomás „restijének" pénztárosnőjét. De hát ez az „üdvösséghez” kevés ... — haj — Hát senki nem jön focizni? Es akkor azt mondja Öcsi.., Hinta-palinta Bűn, vagy nem? A JÁTSZÓTÉRI pádon két nyolc év körüli kislány üldögél. Beszélgetnek. Egyszer az egyik előhúz a nylon szatyorból egy kockás fedelű noteszt. A másik kíváncsian nyúl a tetszetős holmiért. „— Jaj, de jó lenne nekem is ilyen...” — sóhajt. Vigyed nyugodtan, hoz nekem apukám még az irodájából ...” — mondja a másik. Természetes, hogy apuka, anyuka valami aprósággal kedveskedik csemetéjének. De gyakran ez az apróság az irodából hazakerült golyóstoll, notesz, ceruza, a műhelyből valami kisebb szerszám, a szövetkezet földjéről dinnye, főzni való kukorica .. . Örömmel viszik a szülők, és nem is gondolják, hogy milyen kárt okoznák ezzel a gyermek — még alakuló — szemléietóben: azt a meggyőződést alakítják ki benne, hogy a közösből elvinni valamit, nem bűn. A szülő azután csodálkozik, amikor gyermeke is követi a példát: az óvodában zsebébe gyömöszöl egy kisautót, az iskolából hazaviszi a krétát, a bolti vásárlás után diadalmasan előhúzza kabátja alól a rejtegetett csokit, cukorkát. Mindezt azért teszi, hogy örvendezzenek a „zsákmánynak” a szü. lei is. ILYENKOR elképedve kérdezik egymást a szülők, honnan tanulja „ezt” a kölyök ... ? Honnan ? Egyszerűen csak utánozza a példaképeket, a szülőket. A gyermeket a közösségi tulajdon megbecsülésére, tiszteletére legjobban a családban lehet nevelni. Ha azt hallja, hogy mindannyiunk tulajdonára ügyelni, vigyázni kell, és látja, hogy a felnőttek ennek megfelelően cselekszenek, ez a meggyőződés alakul ki benne és úgy él majd felnőttkorban is. Sz. E.